Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
1 1967. január 8. vasárnap NÓGRÁD 3 Jogi fondorlatok nélkül... Ha egy kezdeményezés többletfeladatot jelent, hajlamosak vagyunk tehetetlenségünk, kényelmességünk, vagy felkészületlenségünk miatt azt mondani: nem életképes, kár erőltetni, abba kellene hagyni... Az önigazolásnak ez a leple később lehull. Mert mindig voltak, vannak és , lesznek olyan emberek, akik tudják: az új, a fejlődő, ha egy ideig háttérbe is szorul, végül győzedelmeskedik. S ennek megfelelően cselekszenek. Ez történt a szocialista szerződéskötési mozgalommal is az elmúlt esztendőben. Több mint. egy évvel ezelőtt azt írtuk: nem a mozgalomban van a hiba, hanem a szemleletben, és az ebből fakadó gyakorlatban. Ebben az időben több vállalatnál csupán papírnak tekintették a szocialista szerződésben vállaltak .teljesítését. Azóta a mozgalom. amely Salgótarjánból indult el, az átmeneti elszür- külés, visszaesés után ismét fellendülőben van. Egyre gyakrabban halljuk a gazdaságvezetőktől : a szocialista szerződések sokat segítettek a munka megjavításában. Megszűntették azokat a felesleges vitákat, amelyek akadályozták a munkát. Gyorsult a műszaki fejlesztés, több lett a korszerűbb gyártmány. Sőt, K szocialista szerződéskötési mozgalom hatóköre tovább bővült: nemcsak a beruházásoknál, hanem a gyárak egymásközt, valamint a vasút és a gyárak között is igen sokoldalú együttműködés van kialakulóban. Ezek az egyezségek azt tükrözik, ki mit tesz azért, hogy egy-egy feladat minél előbb, minél gyorsabban megválósuljon. Vannak, akik a változást így magyarázzák: a gazdasági vezetők többsége felismerte, hogy az új gazdaságirányítási mechanizmusban nem lehet bürokratikusán vezetni, a paragrafusok mögé bújni. Aki ezt teszi, annak felkopik az álla, nehezen tudja majd termékeit elhelyezni. Mások szerint a szocialista szerződéskötési mozgalom egyik elengedhetetlen feltétele az eredményes gazdálkodásnak. Ennek révén válik lehetővé, hogy a „korábbi ellenfelek” rájöjjenek: egymás segítsége nélkül nem tudnak boldogulni. Ismét mások olyan kényszerítő erőt vélnek felKollégisták ajándéka a múzeumoknak A salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum fiúkollégiumában két éve alakult meg a Krúdy Gyula irodalmi kör és a helyismereti szakkör, amely ez idő alatt eredményesen segítette az intézmény fiatalságának tudat- formálását, hazafias nevelését. A körök jelenleg mintegy 40 kollégistát számlálnak. Sándor Rudolf nevelő vezetésével két év alatt 43 foglalkozáson vettek részt, kilenc honismereti, hét irodalmi előadást hallgattak, öt irodalmi estet rendeztek, nyolc alkalommal vettek részt közös múzeumlátogatáson, 17 filmet, négy színházi előadást és nyolc képzőművészeti tárlatot tekintettek, illetve vitattak meg s mintegy 200 órát töltöttek gyűjtőúton. Ez idő alatt körülbelül ezer történeti értékű irat- és dokumentumanyagot gyűjtöttek össze, illetve ajándékoztak a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumnak, a Nóg- rád megyei Múzeumok Igazgatóságának. valamint a Sal- gótc'iánban levő Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeumnak. A múzeumok számos értékes, a szakirodalom kő- réb° hálálták meg a kol1 égista fiatalok eredményes fáradozását. fedezni, amelyeket az új gazdaságirányítási mechanizmus szele hozott magával: a jó kapcsolat egyet jelent a biztonságos termeléssel. Kevés sző esik azonban a pártbizottságok, a pártszervezetek következetes munkájáról, fevilágosító, nevelő, ösztönző tevékenységéről. Pedig a mozgalom zászlóvivői ők voltak. Varga Gyula, az Öblösüveggyár igazgatója ezt mondja: „Az exportmunkában kialakulóban van a gyárak és a külkereskedelmi vállalatok közös érdekeltsége, fokozódott a felelősségük a nép- gazdasági igények és érdekek iránt. Ennek következtében majdnem teljesen megszűnt a rendeléshiány, igen ritka a pereskedés. Ebben jó része van a Külkereskedelmi Minisztérium pártbizottságának, valamint a külkereskedelmi vállalatok pártbizottságainak, a salgótarjáni városi és nagyüzemi pártbizottságok, párt- alapszervezetek munkájának. A vállalt kötelezettségek teljesítését mindegyik fél becsületbeli ügynek tekinti”. így hát nincs szükség jogi vitára, hogy mindenki bebizonyítsa vétlenségét A szerződések az alkotó tenniakarást segítik elő. Ürmössy László, az Acélárugyár főmérnöke, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülésén elmondta: „A szocialista szerződés- kötési rendszer megszűntette a vállalatok közötti elszigeteltséget és a közös tennivalókat helyezte előtérbe. Ezért javult a mi munkánk is. Például a MÁV-val kötött szerződésben vállaltak teljesítésével gyárunkban 109 óráról 60 órára csökkent a kocsitartózkodási egységidő. — „Javult a beruházókkal való kapcsolat. Ezt segítette elő a szocialista szerződésben vállaltak teljesítése” — hangoztatta felszólalásában ugyanezen az ülésen dr. Bartha Róbert, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. Igaz, egy kis szépséghibával, de követendő példáját adta a szocialista együttműködésnek a regionális vízmű határidő előtti elkészítése. É vek éta ismerem. Egy azok közül, akik talpa latnyit birtokoltak a parasztság évszázados vágyálmaiból, a földből —, s nagy gazdaságok vezetőivé nőtték ki magukat. A felszabadulás előtti évektől egyik tervezge- tője, majd tevékeny részese egy új paraszti élet megteremtésének. Tóth István, az érsefcvadkerti termelőszövetkezet elnöke. — Négy holdon gazdálkodtam valamikor. A világ változásai, jelzései azonban mar akkor belémférkőztek. Könyveket olvastam a szovjet példáról, híreket hallottam a nagy gazdaságokról. Ereztem, valahogy nálunk is így kellene. Azután ötvenegyben alkalom nyílt, belevágtam. Sokat vártam a termelőszövetkezeti mozgalomtól. Amikor létrehoztuk a dejtári szövetkezetét — mert én dejtári vagyok —, azt gondoltam, öt—hat év alatt megvalósul nálunk is a nagyüzemi gazdaság. Csalódtam. Átéli az emlékeket. Meglepődve figyelem. Elmosolyodik. — Igen, csalódtam! Pedig milyen lelkesen csináltuk. Vállaltuk a nehezét. Elnök voltam, de sokszor álltam be az istállóba almozni. Amikor elküldtem a juhászt, én fej- tem a rengeteg birkát. Pénzt nem tudtunk fizetni. Nem is kellett. A termény volt a minden. Gazdálkodtunk otthon a háztájiban is. A beadás meg sokszor jobban szorongatta a szövetkezetei, mini egy nagyobb gazdát. De az volt a hőskor — forrósodik át a hangja. — Az évek teltek, láttam nem úgy alakú1, aho^v gondoltam. De akkor már u becsületem nem engedte, hogy megtagadjam magam... A szerződések erkölcsi ösztönző ereje arra készteti a gazdasági vezetőket, hogy ismét vizsgálják felül vezetési módszereiket Száműzzék munkájukból a bürokratikus vonásokat. Amikor ezt teszik, önmaguknak segítenek, saját tevékenységüket könnyítik. Mert a jövőben a mérce nem az lesz, ki hogyan magyarázza meg bizonyítványát, hanem ki, mit tesz a népgazdaság asztalára. Ezért a szocialista szerződéskötési mozgalomban is a fogyatékosságok kiküszöbölését helyes a közvélemény reflektorfényébe állítani. Eddig jórészt a mennyiségi követelmények teljesítése szerepelt a közös vállalásokban. A következő időkben a minőségi feladatok elvégzése sürget bennünket. Mert például a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat elkészítette határidőre a Salgótarjáni Acélárugyár új készóruraktá- rát, azonban az átadás után hamarosan kiestek az ajtók. A zsírtalanító berendezés alapjai sem kifogástalanok. Az erőmű 4,5 atmoszféra gőznyomást és 180 fokos vizet ígért Helyette csak 3,5 atmoszféra gőznyomást és 150 fokos vizet biztosít az Acélárugyárnak. A különbözetet a gyár pénzben visszakapja. Erre viszont nincs szüksége, hanem gőzre és forróvízre, hogy még több exportképes árut tudjon előállítani. A vasút a diagramm szerint kocsikiszolgálással tudná segíteni a gyár munkáját. Megyénk más üzemeiben is elmondják: előre léptünk a szocialista szerződésekben vállaltak teljesítésében, azonban hátra van még a minőségi feladatok elvégzése. Ex kell a középpontjába állítani ennek a nagyszerű, a helyes közgondolkodást formáló mozgalomnak, amely egyik erőssége volt és lesz a jövőben is a vállalatok, üzemek közötti együtműködésnek. Kiküszöböli ugyanis a jogi fondorla- coskodást, a paragrafusok csűrését-csavarását, összehangolja a vállalati érdekeltséget a népgazdaságéval. Ven esz Károly A hozzátartozói ellátások körében a törvény változtatás nélkül átveszi az ipari nyugdíj szabályait. Ennek megfelelően a saját személyében még nem nyugdíjjogosult özvegy részére egy évi időtartamra ideiglenes özvegyi nyugdíj, a nyugdíjjogosultsággal is rendelkező (korhatáron túli, rokkant, vagy 2 gyermek tartásáról gondoskodó) özvegy részére pedig állandó özvegyi nyugdíj jár. Az özvegyi nyugdíj a férfi számára megállapított öregségi vagy rokkantsági nyugdíj ötven százaléka, de legkevesebb 300 forint. Az árvaellátás összege árvánként az özvegyi nyugdíj ötven százaléka, de legalább 150 forint, a szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíjjal. Az a családtag, aki a termelőszövetkezetbe tagként belép, kérheti a családtagként munkában töltött évek nyugdíjba való beszámítását, ha a szóban forgó években az akkor irányadó 120 (nő 80) munkaegységet teljesítette, és az elmaradt nyugdíjjárulékokat ezekre az évekre visszamenőleg megfizeti. A belépő családtag visszamenőleg legfeljebb 5 ilyen nyugdíjév elismerésének jogát szerezheti meg. Az elmaradt nyugdíjjárulék befizetésére egy évi halasztás adható, amelyet Indokolt esetben -további egy év tartalmára meg lehet hosszabbítani. Ha a belépett családtag a járulékot nem fizeti meg teljes egészében, úgy csak a járulékbefizetéssel fedezett nyugdíjéveket veszik figyelembe. A baleseti biztosítás szabályai lényegében idáig is ipari szintű ellátást biztosítottak: a balesetet szenvedett termelőszövetkezeti ta- - goknak. Az ide felvett szabályok érdemi változtatást nem tartalmaznak, kivéve azt, hogy feloldják a baleseti járadék és a baleseti rokkantsági nyugdíj megállapításának havi jövedelemként eddig kötelezően számított 900 forintos alapját. Ehelyett mindkét fajta ellátást a tag besorolás szerinti jövedelme alapján kell megállapítani. A baleseti járadék és a baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege minden rokkantsági fokozatban meghaladja a baleseti rokkantság esetén eddig nyújtott ellátásokat. A rendelet szerint az öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesülők is kapnak házastársi pótlékot, amelynek összege 40 forint. Az öregségi, illetve a munkaképtelenségi járadék összege változatlanul havi 260 forint, s a korhatár is a 70., nők esetében pedig 65. életév. Az özvegyi járadék összegét az eddigi 130 forintról 200 forintra növelte a rendelet. Az öregségi munkaképtelenségi járadékosok indokolt esetben az eddigi 260 forintnál nagyobb összeg — 500 forint — erejéig végezhetnek munkát a termelőszövetkezeten kívül. A rendelet kimondja a korábbi termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény alapján megállapított nyugellátások felemelését is. A termelőszövetkezeti tagok 1967. január 1. előtt megállapított, 400 forintnál kisebb összegű nyugdíját 400 forintra, a 300 forintnál kisebb összegben megállapított özvegyi nyugdijakat 300 forintra kell felemelni. 130 forintról 200 forintra kell növelni az említett- időpont előtt megállapított özvegyi járadékokat, 150 forintra kell kiegészíteni a régi nyugdíjtörvény alapján megállapított árvaellátásokat, 300 forintra a szülőtlen árvák árvaellátását és ugyanennyire a szülői nyugdíjakat Az új nyugdíjtörvény új alapokon rendezi a termelőszövetkezeteket, illetőleg a tagokat terhelő járulékfizetési kötelezettségeket. A föld utáni hozzájárulás, továbbá a tagokat terhelő betegségi és baleseti biztosítási díj, valamint nyugdíj járulék megszűnik. Helyettük a termelőszövetkezet a felosztható ősz- szes munkadíjak, és részesedések együttes összege után egységesen — a nyugdíjjárulékát, valamint a betegségi és a baleseti biztosítási díját is magában foglaló — 7,5 százalék társadalombiztosítási járulékot, a tagok pedig a nyugdíj kategóriában kimutatott jövedelmük után 3 százalékos, illetőleg a magasabb jövedelmi kategóriákban az ipari kulccsal azonos progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek. (A progresszív nyugdíjjáruíék mértéke 1800 forint átlagos havi jövedelemig 3 százalék, 1800—2300 forint között 4 százalék, 2300—3000 forintig 5 százalék, 3000—4000 forintig 6 százalék, 4000—5000 forintig 7 százalék.) A társadalombiztosítási járulék 7,5 százalékos kulcsa figyelembe veszi, hogy a betegségi biztosításban a termelőszövetkezetek szociális-kulturális alapjuk terhére saját maguk fizetik a betegségi segélyeket, ami a részesedésre vetítve további 2,5 százalékos terhet jelent Együttvéve tehát a tsz-ek ugyanúgy 10 százalékot fordítanak a szóban- forgó célokra, mint az ipari üzemek. Ezt is tudnunk kell ahhoz, hogy helyesen értékelhessük a tsz-nyugdijak rendezését. A termelőszövetkezetek új járulékfizetési rendszere csak az új nyugdíjrendszer bevezetését követő egy év elteltével, 1968. január 1-én lép életbe. 1967-ben még változatlanul érvényben maradnak a járulékfizetés eddigi szabályai, tehát a föld utáni hozzájárulás és a tagokat terhelő havi 37,50 forint betegségi és balesetbiztosítási díj, valamint a. nyugdíj- járulék. 1968-tól kezdődően az új rendszer lép életbe azzal, hogy felosztható jövedelem után számított 7,5 százalékos társadalombiztosítási járulék évi négy részletben, esedé-. kés, és azt — a tagokat egyénileg terhelő progresszív nyugdíjjárulékkal együtt — negyedévenként utólag, a következő hónap 15. napjáig fizetik be a szövetkezetek. 1968-ban tehát az új rendszer szerinti első fizetési határidő április 15. lesz. A termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer ha-’ tálya alá tartozók nyugellátását már 1967. január 1-től kezdődően az új rendelkezések szerint állapítják meg és folyósítják. Az új tsz-nyugöíjtörvény kizárólag a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjaira vonatkozik. G. P. VÉGE. FELNŐTTÜNK A FELADATOKHOZ Azok az évek! Nem volt könnyű kitartani. A politika, a gazdasági élet cikkcakkjai megviselték az új győzelmében bitókat. Erősnek kellett lenni annak, aki kitartott. — Hogyan került Érsek- vadkertre? Mikor változott meg a véleménye, a mozgalomról? — Hitemet sosem vesztettem el — mondja csendesen. — ötvenhatban sem hagytuk a szövetkezetét, ötvenhétben azután másként alakultak a dolgok. Ettől kezdve pedig a szemem előtt zajlottak a termelőszövetkezeti mozgalom országos problémái. Szerencsés helyzetbe kerültem azzal, hogy beválasztottak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsába. Igyekeztem erőmhöz, felkészültségemhez mérten segíteni a mozgalom kibontákoz tatását. Érsekvadkertről egészen megfeledkezik. Azokon a tanácskozásokon éreztem először, hogy a párt, a kormány úgy szefetné csinálni a szövetkezeti politikát, ahogyan hirdeti. Nyílt, őszinte viták folytak ott. De harcolni kellett és kell mindenért. Hogy legyen épületanyag, megfelelő gép, vegyszer a szövetkezetnek. Az események sodrása, a ■ennivalók kényszerítő ereje 'endítette a szomszédos 6r- ~'kv?'n-— ’v" Azt mondták neki, ott is jó termelőszövetkezetet kell kialakítani. Szívesen ment Nagy akarással fogott hozzá. — Kezdtem megint majdnem élőiről — emlékezik 1961- re. — Akkor lett a szövetkezeti község Vadkert. Az emberek bizalmatlankodtak, de szót értettünk velük. Az első évben tizennégy, egy év múlva pedig több mint harminc forintot osztottunk. A paraszt- emberek óriási élniakarása irányította az eszüket, a kezüket. Meg az a tudomány, amit a különböző gazdatanfolyamokon összeszedtek. Ez sokat számított Köztünk majdnem kétszáz ezüstkalászos gazdaember dolgozik. Számomra az volt a legfontosabb, hogy' jó vezetőgárdát neveljek. Enélkül nincs jó szövetkezet. Szerencsére sikerült. Ma ott tártuk, hogy a munka mellett öten érettségiztek technikumban, közülük ketten egyetemre mennek. S ezek az emberek már figyelnek mindenre. Számolnak. Belefeledkezünk az érsek- vadkerti dolgokba. Nem baj, hiszen egy tsz fejlődése ke resztmetszetét adja a mozgalom fejlődésének is. Sőt. Vadkert már ott tart, hogv egy kicsit megelőzi a jelenét. — Értjük a jelent — fűzi tovább a szavakat Tóth, István —, s azt hiszem a jövőt különösen kell értékelni minden parasztembernek. Volt-e ebben az országban nyugdíjas paraszt valaha? Nem, de lesz! Ez csak egyetlen, kiragadott tény. Együtt kell látni az egészet. Az utóbbi tíz évben csak a vak nem látta, mennyire egyenes Vonalú a szövetkezeti politika. S érthető, hiszen a párt életszínvonal-politikájának szerves része. Azt is látni kell idősnek és fiatalnak, hogy a sok sorsfordulót megért parasztság, szelepének megfelelő megbecsülésben részesül. Ezt is megértük! Sóhajt, megsimítja a haját. Fáradt az arca. A szeme azonban csillog. Folytatja: — Nehezen jutottunk el idáig. Persze megállni nem lehet. A mindennapok újabb, a kialakult helyzetnek megfelelő sajátos gondokat szülnek. öt évvel ezelőtt azon törtem a fejem, hogyan oldjuk meg a nagyüzem gépesítését, me-rt csak két traktorunk volt. Ma ott tartunk, hogy már nem utókalkuláció szerint dolgozunk, hanem előre készítünk gazdaságossági számításokat. A termelőszövetkezetek erősödése nagyrészt az államnak köszönhető. A iára ogatásra még szükség lesz. de most már a szövetkezeteken a bizonyítás sora. A hétezer holdas érsekvadkerti termelőszövetkezet csaknem hétszáz gazdája már évek óta bizonyítja: jó fi ton járnak, célkitűzéseik meee- gyeznek az országossal. Ér- sekvadkert a jók sorában foglal helyet. Tavaly huszonegymillió forint értékű árut értékesített, ami egy kisebb ipari üzemnek is becsületére válik. A szövetkezetben már valóban úgy gazdálkodna^ alhogyan a nagyüzem szabályai előírják. Ezt az új mezőgazdálkodást azonban nemcsak az eszközök fejlődése mutatja, hanem az embereké, a tagoké is. Az elnök a paraszttársadalom, a parasztemberek változását tartja a mozgalom legnagyobb eredményének. Érthető. Az egykori szegényparasztok, kisparasztok, nagyobb gazdák összeötvöződése termeli ki azt az egységes pa raszti osztályt, amely felkészült vezetőket, szorgalmas tagokat ad a termelőszövetkezeteknek. — Nagyon megváltoztunk — mondja az elnök mosolyogva. — Igényesek lettünk magunk és mások iránt. Az élet követelte. Különben hogyan haladhatnánk tovább? A munka jellege, iparosodása megosztotta a termelőszövetkezetben a posztokat, még a legegyszerűbb munkahelyen is. S ez fejlődik tovább. Rövidesen létrehozzuk a saját érdekvédelmi szervünket a szövetkezeti szövetségeket. A fejlődés üteme kívánja. A termelőszövetkezeti kongresszus pedig olyan esemény lesz a parasztság életében, amilyenre még nem került sor.* Űj feladatok állnak a termelőszövetkezetek, a mozgalom előtt. Nem lesz könnyű, de köny- nyebben megoldjuk, mert ez a paraszttársadalom jórészt már felnőtt a feladatokhoz. S jön már az utánpótlás Is._ Hol vannak a régi idők7 Kel! nekünk visszatekinteni’ Igen' De szemünk mindig a jővén dőt fürkéssze. Pádár András
