Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-05 / 4. szám
4 NÖG R A D 1967. január 5 csíHnr+ök JlU^úhf léptei tu/ő inában A XIX. század második felének ellentmondásokkal teli életében volt a magyar tájak és a falusi élet szerelmese Mészöly Géza festőművész. Életműve ma már része a művészettörténetnek és egy kicsit megyénk múltjának is. Innét választott magának feleséget, itt bolyongott, művészi témákat keresve Jobbágyi és a szomszédos falvak poros utcáin. Idejött meghalni is. Jobbágyion hunyta le örökre a színek titkait kutató szemét. Vajon emlékeznek-e még rá Jobbágyiban? — Igen. em'é' '7-nek! — Előbb' azonban leírom életútjának főbb anomasajt. Sárbogárdon született 1844 május 19-én. Apja törvény- széki bíró, aki fiából is jogászt akart nevelni. így került Pestre, ahol gyermekkori vágyát a festészet iránt úgy igyekezett valósítani, hogy a Nemzeti Múzeum képtárában Markó-képeket másolt. Másodéves jogász, arriko" ügves ecsetkezelése (eltűnik Ligeti Antal festőművésznek. a képtár akkori vezetőjének, aki 1869-ben ösztöndíjat eszközölt ki számára és így abbahagyta jogi tanulmányait. A bécsi képzőművészeti iskolába ke- rü1(\ Becsben, az akkori osztrák romantikus festészet két kiváló képviselője, Zimme*-- mann és Russ voltak a tanára' A felvételi vizsga í készített próbarajz nem nyerte meg a tetszésüket. Merev, romantikus elképzelésük következtében azokat nem sokra értéke'ték. Mészöly ennek ellenére nem vesztette el a kedvét, tanult és dolgozott. 1870-ben megnyerte az akadémiai növendékek számára kiírt pályázatot. ö volt az első magyar festő, akit a bécsi főiskolán ilyen kitüntetés ért. Sikere felébresztette itthon is a személye iránti érdeklődést, ö azonban a túláradó dicséretek ellenére is érezte, hoy mé* fejlődnie kell, és ezért 1872-ben Münchenbe, a festők akkori fővárosába költözött, ahol műtermet nyitott. Münchenben akkoriban csaknem mindenki történeti vonatkozású festményekkel és anekdotázó zsá nerképekkel foglalkozott. Mészöly azonban szinte minden idejét a tájképfestésre, a mag. ,.r tájak váz.ataiban és emlékeiben élő ábrázolására szentelte. Üjat adott és így, képei révén, kora neves embereivel került kapcsolatba. Ezért a műkereskedők is sűrűn felkeresték. Münchenből gyakran járt haza. Bebarangolta a Tisza és a Balaton vidékét. Vázlatokat készített és minden igyekezetével azon volt, hogy a tájak hangulatát fejezze ki. Ekkor már a francia naturalizmus híve. Elhatározta, hogy Párizsba megy, ahová az ottani pezsgő, művészi élet vonzotta. Hazai bolyongásai során ismerkedett meg Posztóczky Rózával, Posztóczky János jobbágyi földbirtokos és Nóg- rád megyei bizottsági tag leányával, akivel 1882. március 12-én tartotta meg eljegyzését. 1882 őszén Párizsba ment, ahol képeivel nagy sikert aratott. Párizsi tartózkodásának az vetett véget, hogy vezető tanári auassal kínálták meg a budapesti női festőiskolában, amit örömmel fogadott el. Hazatérte után 1883. szeptember 15-én tartotta esküvőjét Jobbágyiban, amin számos előkelőség vett részt. Az ifjú párt Illyés Lajos losonci református lelkész adta össze. Ez az oka, hogy házasságkötésének bejegyzése — éppen úgy mint haláláé — a környék egyetlen egyházánál sem található meg. „A gazdag esküvői lakomán — írja a Nógrádi Lapok tudósítója — folytak az üdvkívánó köszöntők, alkonyaitól reggel nyolcig pedig a víg tánc. S még a násznép a tágas verendán mulatott, a család cselédsége és a falu népének egy része az udvaron lakomázott és táncolt.” .Mészöly nyilván nem ekkor került érintkezésbe első -ízben Jobbágyi népével. Hihető, hogy már vőlegény korában többször megfordult a faluban és festegetett. Házas ember korában is, négy éven keresztül csaknem minden szabad idejét Jobbágyiban töltötte. Mészöly jobbágyi tartózkodásának legkiválóbb ismerői Morvay Györgyné tanárnő és férje. Morvayné szakdolgozatában a község történetét írta meg. Ebből nem maradhatott ki az országos hírű festőművész sem. Mészöly alakja a Morvay házaspár kutatása nyomán emberi közelségben jelenik meg előttünk. Egyszerű, a paraszti népet becsülő és szerető ember volt. Érdeklődött minden dolguk, gondjuk és bajuk iránt. Ez az érdeklődés nemcsak szakmai jellegű volt nála, bár kétségtelen, hogy képei hangulatát életszerűvé éppen ez tette. Mészöly Géza Jobbágyiban nem apósa házában, hanem Zimányi József akkori kántortanítónál lakott. A Zimányi ház ma is megvan a Rákóczi utcában. Egyik legked vesebb tartózkodási helye a temető volt, ahol háromlábú kis székre ülve néha órák- hosszat rajzolgatott, festegetett. Sokat időzött a templom környékén is. Rendszerint nyolc-tíz gyermek is körülfogta. Ezeket nagyon szerette és kedvelte. A Csincse nevű falurészt, a Hajdú dűlőt, a Herman-féle szőlőhegyet, illetve azok főbb jellemzőit, ma is felismerni vélik a jobbágyiak nem egy múzeumainkban levő képén. — Vázlatai, festményei közül állítólag néhány még mindig Jobbágyiban lappang. Szokása volt ugyanis, hogy ilyeneket szívesen adott az érdeklődőknek. Szerette ezt a falut, ahol — gyenge testalkatú ember lévén — 43 éves korában valószínűleg a tüdőbaj vitte sírba. Holttestét Budapestre szállították, ahol 1887 november 14-én temették el. Halálának jövőre lesz 80. évfordulója. Ezzel kapcsolatban merült fel bennem a gondolat, hogy a Nógrád megyei képzőművészek csoportja, a salgótarjáni Művész Klub és a Megyei Múzeumok Igazgatósága emléktáblával jelölhetné meg Jobbágyiban Mészöly Géza ottani működését. Műtörténethez értő képzőművészeink pedig a Morvay házaspár segítségével hitelesíteni, vagy elvetni tudnák a Job'-ágviban még fellelhető, Mészölynek tulajdonított képeket és vázlatokat. Dr. Belitzky János „Lottónyertes” a rács mögött Az özvegy százasa — Kölcsönkérést mesék Gallai Tibor zagyvapálfal- vi lakos ezúttal harmadszor szerepel lapunk bűnügyi krónikájában; korábban is lopásairól, sikkasztásairól írtunk. Legutóbbi és legsúlyosabb büntetését a salgótarjáni járásbíróságtól kapta: háromévi szabadságvesztés, ötévi eltiltás a közügyektől. Dologtalanul, az emberek segítőkészségét lelkiismeret- furdalás nélkül kihasználva élni — ez volt fc-allai életelve Pénzszerzési módszerei közül 'egszívesebben a közlekedési szabálysértés miatt kiszabott bírságról szóló mesét alkalmazta. Hat alkalommal kért és kapott — átlagosan — kétszáz forintot „kölcsön” a bírság megfizetésére. Elgondolkodtató, hogy a hat ember közül egyetlen egy sem kérte tőle kölcsönzés előtt a szabálysértési határozatot, vagv a befizetési lapot, amelyet a szabálysértés színhelyén a rendőr szokott átadni. Említésre méltó, hogy második szabadságvesztés büntetését is részben ugyanilyen csalásért szabta ki a bíróság. Minden jóérzésű ember előtt szent az édesanya, szent a gyermek. Gallai két jóaka- ratú embertől csalt ki elég jelentős összeget azzal a hazugsággal, hogy beteg édesanyja részére szeretne valami csemegét vásárolni. Élettársa nevében egy jószívű asszonytól kért — és kapott — pénzt arra, hogy beteg gyermeküket kórházba szállíthassa. Ez az asszony nem gondolt arra, hogy hazánkban idestova két. évtizede ingyenes az orvosi kezelés, a betegszállítás; nem csodálkozott el azon, hogy miért nem közvetlen ismerőse: az édesanya kér pénzt, ha már kérni kell. Hasonlóan, meggondolatlan volt egy falusi férfi is. Hozzá azzal állított be Gallai, hogy közös ismerősük építkezik, de pénze elfogyott, s néhányna- pos kölcsönre lenne szüksége. Ez a férfi figyelmen kívül hagyta, hogy szívességet kérni általában véve személyesen, vagy legalább né- hánysoros levélben szokás. Hamarjában meg nem mondhatjuk, hányszor írtunk olyan emberekről, akiket egy-egy szélhámos tüzelőajánlattal károsított meg. Ócska, mondhatnánk szabvány-trükk ez a csalók világában. Gallai- nak időnként ennél jobb ötlet nem jutott eszébe; s — lám — még ezzel az elcsépelt fogással is pénzhez jutott. A szénutalvány-trükkel ellentétben — megyei viszonylatban — újdonság a „nyertes” lottószelvény. Gallai Tibor többeknek dicsekedett el négyes találatával, amire majd nyolcvarvhatezer forintot kap a lottóirodán. Azok közül, akik előlegeztek a nyereményre, egy sem kívánta Gallaitól a nyertes szelvény megmutatását.. összegszerűen nem nagy, de körülményeit tekintve felháborító, amit Gallai egy özvegyasszonnyal cselekedett. szany ráállt, hogy harminc forintot kölcsönözzön. Az utolsó százasát adta oda azzal, hogy Gallai a bankjegy felváltása után hetvenet nyomban visszaad. Nem adott vissza egy fillért sem, megszökött a pénzzel. Ha félannyit használta volna eszét a jóra, mint a rosszra: Gallai Tiborból tisztes jövedelmű, megbecsült ember válhatott volna. Nem így történt. Felelőtlenül élt vissza jószívű emberek bizalmával, mígnem megérdemelt helyére került. ‘Hosszú könyörgésére az aszA kezdet jé! csoportvezető felvisz bennün. két az egyik istálló padlására. Ide csirkéket telepítettek. A gondosan kiképezett padlástérben tízezer csirke zemelgeti a tápot. A fűtést zolgáló olajkályhák zúgása miatt kicsit hangosabban kell beszélni. A gondozók panaszkodnak. — Tűrhetetlen ez a helyzet — mondja Sirkó Sarolta. — Vásárolt a termelőszövetkezet egy önetetőgépet, s még. is vödörrel hordjuk a jószágnak az ennivalót. Kérdésünkre mindjárt választ kapunk a gépcsoportvezetőtől, aki elővesz egy hivatalos jegyzéket. — Tessék! — mutatja — Hetek óta könyörgünk az AGROKER központnak, szállítsák végre az etetőláncot. Legutóbb személyesen jártam Budapesten, de csak a felét kaptam meg a mennyiségnek. Azt mondták kell más szövetkezetnek is. Azok is mit kezdenek fél lánccal? Nem kaptuk meg az összes etetővályút és önitatót sem. Sirkó Sarolta és Gácsi Ferencné hordja a tápot a „béna” önetetőbe A ' gép itt áll felszerelve, csupán nem működik, mert Valaki azt mondta a napokban: „Ha érdekeset akarnak írni, menjenek ki a kishar- tyáni—sóshartyáni termelőszö. vetkezetbe”. Kaptunk az alkalmon, meglátogattuk a szövetkezetieket. Mindjárt a salgótarjáni út mellett — messzire sem kellett menni a megyeszékhelytől — Kőkút—Hadászó pusztám építették fel a szövetkezetiek a gépműhelyt és a fa- feldolgozót. Persze senki se gondoljon modern műhelyek, re, hiszen az ilyesmi milliókba kerülne. De az, amit a szövetkezetiek létrehoztak megfelel a követelményeknek. Nyiri Béla, a gépcsoport vezetője készségesen megmutat mindent. — Majdnem minden az idén készült — mutat körbe az udvaron. Régi urasági épületeket ala. kítottak át — helyesebben majdnem újjáépítették — műhelyeknek. A gépeket ezentúl fűthető szerelőcsarnokban javíthatják, de van itt lakatos-, bognár-, kovácsműhely, garázs, s még egy parányi iroda is. Az irodában megmutatják nagy kincsüket, a városi telefont. Az idén villamosították a pusztát, s ezzel jói járt az itt élő húsz család is. A műhelvek mögött építették fel a fafeldolgozót. Egy másik pusztáról szállították ide az öreg gattert, fabódét emeltek föléje, s a tsz-erdő már nem kótyavetyé- lődik el. A kitermelt fát csak feldolgozva adják el. — Megérte a félmillió forintot a villamosítás, az épületek átépítése — mondja Nyiri Béla — mert egy helyPetrusz István kovács az új kocsioldalt vasalja. (Koppány György felvételei) re összpontosíthattuk a javí- hiányoznak hozzá az alkatré- tást, a melléküzemet, az em- szék. Tartsa be így valaki az berek nem vándorolnak. előírt technológiát! Nyiri Béla — De ez még nem minden, azonban nemcsak erre pa- A központi majorban a gép- naszkodik. Már most töpreng, honnan szereznek például ke- reket a P—5-ős ekéhez, vagy különböző alkatrészeket az Olló nélkül MTZ traktorhoz. Ez utóbbit csak Budapesten. Tatabányán és Kecskeméten lehet kapJobbágyiban szép fodrászüzemet létesített a ktsz. Berendezése, felszerelése, megvilágítása és szakemberei a legkényesebb igényeket is kielégítik. Minden erre enged következtetni. A hetekben egy távolabbi helyről érkezett idegent is annyira megragadott az új Ifyesítmény, hogy betért az üzletbe. Nyírást, borotválást kért. Jó érzéssel helyezkedett el a székben, túlesett a borotváláson, az elektromos gépolló belevágott a hajába és akkor kialudtak a villanyok. A fényességet komor sötét váltotta fel. A derék fodrász mélyet sóhajtott: — Megint kezdődik. Sajnos uram meg kell várni, amíg bekapcsolják az áramot. A vendég nem lévén igényes az olló minőségére, biztatta a mestert. — Jó lesz a kézi olló is, csak essünk túl rajta. — Sajnálom, bennünket azzal nem szereltek fel. — És ha hosszabb ideig nem lesz áram? — Akkor, mint most, mi is hosszabb ideig szünetelünk. A helyzet kényelmetlenné vált. A vendég sietett. De mit tehetett? Félig nyírott hajjal még sem mehet az utcára! Mivel a villanyszerelők a helyzetét nem ismerték, azt nem is méltányolták. Egyetlen megoldás maradt. Átmenni a szomszédos magánfodrászhoz, aki minden eshetőségre számítva kézi ollóval is rendelkezik.-r B — ni — ha szerencséjük is van! Megpróbálnak segíteni magukon, ahogy tudnak. Persze az önetetőhöz nem készíthetnek alkatrészeket. A gondok ellenére is nagy igyekezettel dolgoznak, és szép eredményeket érnek el a termelőszövetkezetben. Tavaly elkezdtek valamit, amire azt lehet mondani, hogy ez már az úi mechanizmus szele. A szövetkezetiek célkitűzése,; hogy minden forintot ..megfogjanak”. minden okos hasz. nos ötletet kivitelezzenek, és kis befektetéssel minél nagyobb hasznot hajtsanak. A kezdet jó! Pádár András
