Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
3 röcRAo 1087. Január 29. vasárnap Palócföld 1966 Barát Endre: Sötétkék ruha Olvasói megjegyzések SOKAN és többször számon- kérték már a Palócföld antológia szerkesztőitől és munkatársaitól a nyitott szemből áradó derűt, a hétköznapok gondjaiban fogant, bizakodó optimizmust. Ebből a szempontból az előző számban közölt írásokat verseket és prózát még egyaránt kifogás érhette. A nappali elsötétítésből, a menekülésből a hitetlenségből aligha születhet korszerű mű, így csak nyert színvonalában az antológia új száma, amikor írásait a kongresszus jegyében az igenlés szellemében válogatták egybe. szóló részlet, ami nem is epika, mó része a paraszti életformá- nem is szociográfiai tanul- tói elszakadt vagy abba be many, hanem személyi, háztartási s egyéb statisztikai adatok egymásutánisága. Az adatokból nem tevődik össze egységes kép, nem ismerjük meg a bányászsorsoknak sem sajátos, sem a társadalmi fejlődésnek alávetett változó vonásait. Valahogy nem is szerencsés regényrészieteknek a közzététele A regény: folyamatok ábrázolására szolgáló műfaj. A folyamatok felszeletelése az olvasóban kielégitetlenséget kelt A cselekmények ok nélkülinek tűnnek, a jellemek kifejletlenek, s az írói szándékká' ellennem illeszkedett személyek közül került ki a múltban is, most is. Sokkal inkább jellemző rajuk a hivatal iránti bizalmatlanság, de ez is, minta Kunszabó által emlegetett sunyiság, igénytelenség, a múltból örökségként hozott lelkifoltok ra- olvashatók nemcsak a palócparaszt vágy általában a parasztság fejére, de más osztályra, Illetve rétegre is. A földrajzi környezet, a fejletlen közlekedési viszonyok, az igazi várostól való távolság a palócparasztságot egymástól is elszigetelt kicsiny közösségekbe kény Vihar Bélának a három for- tétben a jelentős jelentéktelen- szeri tette s ez határozta meg •(«dalomról szóló versében a i,Ha’álból felszálló csillagban a vánszorgó lábak botladoeását millió láb dübörgő menetelése váltja fel, a reménytelenségben is megőrzött hit forradalmi akarattá nőve érleli az új vJ,ágot teremtő naev nercet. né, vagy a jelentéktelen meghatározóvá torzul. Kiss Sándor írásában (Gyermekáldás) az ismétlődő képváltás lüktetése sem tudja a szerkesztő családi tragédiáját drámává fokozni: nem azért, mert amikor legyőzhetetlenül és az egyéni sors általános érde- örökké ragyogni fog a halálok- küvé nem tágulhat, hanem ból felszálló csillag. azért, mert ami történt és amiért történt hermetikusan csak Hangváltás jellemzi Jobbágy magánügy. A világpolitikai ese- Károly és Polgár István most n.ények, a kirívó emberi gazsok szép és rossz tulajdonsággal vegyes, szokásokban gazdag sajátos életformáját. A tanulmány azonban a sajátosságok helyett inkább általánosságokat mond. A MŰVÉSZI alkotás és a művészi ábrázolás módszereinek változásai, megújulásai és visszatérései érthetően felkeltik a pszichológus érdeklődését a mű létrejöttét megelőző lelkifolvamatok megismerése közölt verseit is. Ügy tetszik, tettek és a magánügy között iránt. Ez az érdeklődés azon... — , v »rtb* Ka« Ki OAnUíV: VŐ- nlimn 1 .'lit- 1 • - . - . az utóbbi években bizonyos kö- olyan nagy a súlybeli különb- rü’.mények miatt válságot éltek ség, hogy a párhuzamos bonyo- át. A válságban születhettek lítás az egyéni tragédiát hatás- Polgár István Laokoon című talanná teszi az olvasóban, versének keserű sorai, amelyeban az átlagolvasóban, a laikusban is megvan. Murányi Mihály azzal, hogy a tudatban lejátszódó folyamatok és magyarázatához két az antológia előző szarná- Avár Pál nem merítette ki a olvasóélménvét Is segítségül “an,»lvata;ía ^sóhal Abütaerőséíbirkát^műta-' Ä aSm£y*?k!<Sl jók. Mi*1végre1? Oda) az erő ősz- bök és az új környezet konf- dó^olv^smán^^közür^Kár szeszedéiről, a kitörésről, ma- liktusa a humor bő forrása legasabbra lépésről tanúskod- hetett volna Az írás azért ma- ^ **ak radt alatta a lehetőségeknek, a? műveletlennek érmert a hős jellemzése csupán z) maSát- mert számos filozó- A szép és hasznos szó bő for- külsődleges tulajdonságokra ^*a’ kategóriának és fogalom- rását nyitja meg maga előtt szorítkozott a belső jellemvo- nak a tartalmát csak hozzáve- Jo^' -av Ká-olv is költői ön- násbk kibontatlanok. tőlegesen tudja maga előtt vallomásában (Vagy... vagy...) tisztázni, holott az író feltéteAZ OLVASD bátorsága, nem lezése szerint már ismernie Tóth Ellemért az emberiség a tudományos felkészültség in- kellene az átlagolvasónak is. jövőjéért, az egyetemes kultú- dokolja alábbi megjegyzései- . . . met ráért aggódó költőnek ismerjük. Versei nem hagynak nyugtot, nem engednek felejteni. A Zongoraverseny 1966-ban a bi- •zakodás és hit akkordjai zengenek. Az élethez való ragaszkodás teszi széppé az élettói olyan hamar elszakított Paró- *czai Gergely verseit (Szerettem mindig... Az én kedveseim), valamint a lírikusnak örömmel Jelfedezett Szabó Károly versét. Ebbe a szemléleti egységbe tartozik Nagy István Vietnami dala is a szomorú éjszakákban megőrzött reménységről. A PKÖZAI művek válogatásával már nem értek ennyire egyet. Lehet, hogy csak azért, mert a versekhez az érzelmi egykchangoltság fűz. az első 6orok ütése már eldöntötte sor.sv.Kat. Teljes élményt csak Lakos György „Hűség” című lírai tisztasággal és egyszerűséggel megírt novellája adott. A céltalan erőfeszítés és a termésért verejtékező munka ellentétéből, a meddő kielégülés és a szerelem összeütközéséből az értelem és a hűség került ki győztesen. Erdős István a faragó fiúcska különös és gazdag képzeletvilágának illusztrálására túlságosan bonyolult és józanul didaktika tartalmú álomképet választott. De a gyermek képzelete nem az álomból táplálkozik, hanem a valóságból és kor- -.awiOit ismerteiből: tárgyakat személyesít meg, valóságos tulajdonságokat ültet át. A »,Szobrász” ennek ellenére leköti az olvasót a mese érdekessége és a témához alkalmazkodó kifejező stílus miatt. Várszegi György .regényrészlete (Bányászsorsok) vegyes hálá i váltott ki. Akkor, amikor a halálos bányaomlás hírének kétféle visszhangjáról, a közös sors által kovácsolt bányász-szolidaritás lenyűgöző, egyben megható megnyilvánulásáról ír, az írói szolidaritás és megjelenítés szorosan egybe- han^-'k i műfati kiváoalmakKunszabó Ferenc tanulmányának egyes megállapításait, néhány következtetését megalapozatlannak, a történelmi tényekkel ellentétben állónak találom. A paraszti életforma hattyúdaláról talán még korai írni. Nem igaz az, hogy a magyar paraszt olyan sóváran és olyan sokáig volt szerelmes a tízmillió hold szántóba, hogy mire megkapta, nagy része már nem is tudott igazán örülni neki és könnyű szívvel szabádult meg tőle, mikor a „téeszekre” került sor. Lehet, hogy az író nem vett részt a földosztásban, nem járt szóval és ököllel földért harcolni a földhivatalokban, de azoknak, akik ezt tették, más a véleményük. És más a véleménye azoknak is, akik a a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezésében agitációs munkát végeztek. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás megteremje ütközőtökkel terhes, nagy politikai feladat teljesítése volt. A hibás mezőgazdasági politika miatt az ellenforradalom számos termelőszövetkezetet széttört ugyan, de a földhö*- juttatott parasztság földszere- tete csírájában megtörte a res- tauráclós kísérleteket. És vajon miből táplálkozik a termelő- szövetkezet gazdasági fellendülése? A földtől való elszakadás nem valami „évszázados berögződés” elhagyásának a következménye, hanem részben az ipar törvényszerű és szükséges elszívó hatása folytán, részben a mezőgazdasági politika korábbi torzulásai miatt öregedett és néptelenedett a falu. Különben is Nógrád megyében sok évtizedes hagyománya van az elvándorlásnak és a felemás lelkű falusi életformának. A salgótarjáni ipari és szénmedence kialakította a kétlaki munkást, az érsekvadkertiek, drégelypalánkiak, dej tárlak és varsányiak keresett építőipari munkások voltak, az év nagy részét távol töltötték otthonuktól. A MOST nem említett többi írásnak a méltatására most nincs idő, nem vállalkozhattam a gazdag reprodukciós melléklet ismertetésére sem. dr. K. O. /t Bizományi Bolt átvevő- je felemelte a sötétkék öltönyt, megveregette, megforgatta — látta, hogy jó állapotban van, jó szövetből készült. — ötszáz forintot adhatok érte — jelentette ki egy kis gondolkodás után. Az asszony máris rábólintott: — Rendben van kérem. Úgyis kihízta már a férjem — magyarázkodott — már nem tudja viselni, hát úgy gondol, tam, eladom. Meglepem majd egy új szövettel. Gyűjtöttem már arra párszáz forintot, most még hozzá ez az ötszáz és kifutja. Otthon semmit sem szólt, másnap akarta megvenni az új öltönyre valót. Az ura fáradtan jött haza az üzemből. — Holnap mit csinálsz Gi- zus? — kérdezte a vacsoránál. — Les? elég dolgom, a szőnyegeket ki kell porolni... «— Elég volt már ebből. Kiválasztottam egy porszivógé- pet, holnap megvesszük. — Dekát, Jóska, hogy gondoltad te ezt? Honnét veszünk most egyszerre annyi pénzt? — Honnét?... Honnét? Hát onnét, hogy két éve gyűjtöm, rakosgatom a zsebpénzem. Szóval ... Megvan a mosógép árai Bankjegyet vett elő, meglo- bogtatta. — Ez kellett még hozzá, *z a száz forint. A többit eltettem, kereken ezernégyszázat... — Igazán? — felesége a nyakába borult. — Jaj, de kedves vagyl Ez aztán a megleBírósági tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a palócpakal. De szervetlenül kapcso- rasztra sohasem volt jellemző lódik hozzá a bányavárosról a késelés. Az elkövetők túlnyoMóricz Virág: KUDARC ■■•arányi falu az erdőben. Valamikor az uradalom ■ favágói, erdei munkásai települtek ide, úgy rakodott rá még néhány szegényember, akiknek itt is jobb a semminél, a világ végén. A harmincas években kapott csak iskolát, postája még ma is egy levélszekrény. Valami tíz éve hirtelen nekilendült Idetelepedett az erdőgazdaság irodája, a katonaság bekötőutat épített és a megyénél úgy tervezték, az apró, szétszórt erdei falvaknak ez lesz a közigazgatási központja. A járási pártbizottság saját munkatársát ajándékozta a fejlődésre kijelölt község tanácselnökéül. Dalos Zsófinak nincsen családja, elvállalta a megbízatást és amilyen szenvedélyes természet, belevetette magát a munkába. Tetszett neki, hogy itt nincsen semmi, mint egy kis gyermeken minden falat meglátszik. Tanítónő eredeti mestersége, a pártnál is népművelési körben dolgozott, itt rögtön az igazgató-tanítóval kötött szövetséget és elhatározták, hogy a falu minden lakóját kultúremberré nevelik. Először második tantermet szereztek, ahol délelőtt-délu- tán mind a négy osztály külön tanulhat. A nagyobbaknak autóbuszt, mely összeszedte az erdőből a gyerekeket és be- hordta a járási székhelyre tanulni. Onnan, majdnem mindenkit gimnáziumba, technikumba küldtek, mégpedig előre kiszámítva,. milyen foglalkozásokban hány emberre van és lesz a községnek szüksége, A számítást nem magukban, hanem falugyűlésen végezték. Mindent teljességgel nyilvánosan tettek és terveztek, megszerezték a végrehajtás tehetőségét is, igy aztán a legnagyobbat teremtették, ami lehetséges, barátságos, bizakodó. Jó közhangulatot, munkakedvet és életörömet. ' Nem ment persze könnyen az embereket becsalogatni közös fizikai és szellemi munkára, még kellett birkózni a' különjárókkal, a lomhákkal, sokféle emberrel. De, ha ott tart a falu ma, ahol tart, hogy mindenük van, majdnem mindenük, ami egy kis község civilizált életéhez kell, azt a kitartó nevelőiknek köszönhetik. Nagy dolog, ha Ilyen kicsiny község manapság saját ösztöndíjjal taníttatott orvos fiát fogadja a pompásan felszereli Egészségházban. Tán még gyermek sincsen, aki nem dolgo zott azon a házon, csak a felszerelést kapták kívülről. Az Iskolásgyerekek öt nagy és háromszáz kis plakátoi festettek. Némi variációval az a szövege, hogy szeretettel kö szöntjük az orvosunkat Az őszi esőre való tekintettel a plakátokat celofánpapírral vonták be, úgy szögezték ki minden ház kapujára, az erdész iroda, a tanácsház, az iskola és természetesen az egészségház előtt földbeszúrt táblás karokpetés. Csak arra vagyok kiváncsi, hogy hova tudtad eldugni? — Nem nagyon dugdostam én azt. Vedd csak ki a szekrényből a kék öltönyömet... Gizus arcából kiszaladt a vér. — A kéket?! — Azt hát. Amit nem hordok már, ment hisz’ tudod, ki- hiztam. Szóval, én a zakó belső zsebébe tettem azt a pénzt. Csend lett. Az asszony meg- tántorodott. A férfi felugróit, feleségére bámult, hozzálépett, átkarolta és egy székhez támogatta. — Dekát... Gizus! Beszélj már, mi bajod? Elmondta. másnap korán reggel feldúltan leste, hogy kinyisson a Bizományi Bolt. Amikor végre bejutott, megkereste az átvevőt: — Abban a kék öltönyben, amit tegnap eladtam... — kezdte izgatottan — a zakó zsebében... ezernégyszáz forint volt... annyi kereken. — Ezernégyszáz forint? Ha benne volt, benne van most is. Megnézzük. Szabad a cédulát? Nézték a számot, keresték a ruhát. Akkor az egyik eladónak eszébe jutott. — Az a kék.., emlékszem, hosszúállású zakóval. Tegnap, zárás előtt adtam el. — Jajistenem, kinek? — Egy férfinak. — És ki volt az? — Azt bizony nem tudom. Idősebb ember volt, olyan nyugdíjas forma. Sokáig próbálta a kabátot. A kárvallott asszony hangosan sopánkodott: — Az én drága uram két évig gyűjtögette .,, most már vége. Még ha meg is találnám ,,. Nem adja azt vissza nékem! Nyílt az ajtó a háta megett, valaki megszólalt. Egy jólöltözött idős férfi: —Mennyi is volt az a pénz, kérem szépen? — Ezernégyszáz! Annyi, igen éppen annyi. — A szeme kerekre tágult. Az ura sötétkék öltönyét láitta meg, azt viselte a bácsika. — De hiszen ez volt az,.. Ez a ruha!... —• Lehetséges — mondta az idegen. —- Tegnap vettem. Jó kis szövet és jól is áll. — Dehát a pénz... Tizennégy százas volt benne! Az uram tette oda... — Még jó, hogy én olyan pontos, akkurátus ember vagyok! Borítékot szedett elő, az asszony felé nyújtotta. Igazán,., visszahoztat — Hát, azért jöMem, kérném. Tessék csak megszámolni. Megvan, ugye? Akkor hit semmi baj. em szívesen hallgatta a hálálkodást, megfordult. kifelé ment. Az ajtóból még visszafordult: — Tessék már megnézni. itt hátul... nem rét ráncot? ra. Sűrű esőben, ünneplőben, a gyerekek két óra hosszat állottak sorfalat Minden háznál sütöttek és főztek, mert Zsófi megígérte, hogy az új orvost végigkíséri mindenütt, este pedig batyubál lesz a tanácsház összes helyiségében, Csobán Pétert, a megyei egészségügyi osztály három munkatársa hozta ki. Előbb a városban ünnepeltek, azért késtek. No jó, megbocsáttatott a hosszú és dermesztő várakozás. Olyan ünneplés, ujjongás folyt egész nap, már a megyeiek azt mondták, ez tisztára személyi kultusz. Dehát hogyne örült volna minden ember, mikor saját orvos flát ölelhette. Az öregebbek sírtak, emlegették az apját, a szegény favágót, az is olyan okos ember volt, szószólója az érdéig munkásoknak, azért pusztították el szegényt, még a háború előtt. Péter szép szál legény, derék fiú, a sok diákéve alatt semmi dlsznóságot nem csinált pedig lett volna rá elég alkalma. Szépen levizsgázott — küldöttség járt a felavatásán, büszkén hallgatták a fiú dicséretét. Egyelőre csak egy kofferrel érkezett, bútora még nincsen. Míg berendezkedik, Zsófi fogadta be. sok tréfa közt. igaz szeretettel. Péter két napig babrált a röntgengépen. Azl mondta, • először mindenkit átvilágít és felveszi az adatokat. — Azt nem kell felvenni, — nevetett Zsófi. — Itt mindenki biztosított és a tanácsházán készen vár a falu kartotékja. Barátom, privát betegre nálunk nem spekulálhatsz. — Tudom — mondta Péter roppant komolyan. Majd legették érte nagy szeretetükben. Hiába, a röntgengép nem működik. Péter szombaton Pestre utazott szerelőért, de anélkül jött vissza szerdán. Így ment ez háromszor, egyre rosszkedvűbben. — Mi baj, Péter? — kérdezte Zsófi a kelletlen fiút.
