Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
1967 január 29. vasárnap NÓGRÁD 7 Vasárnapi levél A cselekvés öröméről Megjártuk a poklok legmélyebbikét, amíg a napfényre, a szabad levegőre jutottunk. Dúlt rajtunk a tatár, török, s a történelem során számolatlanul törtek ránk nációk, próbára téve maradék vitalitásunkat. S, hogy mégsem pusztultunk el, s a nemzetveszt 5 tragédiák éradatába nem fulladtunk bele, az nem valami természetfeletti csodának, s nem is isteni kegyelemnek tulajdonítható, hanem annak, hogy a nép, a történelemformáló tömeg sosem mondott le a cselekvésről, magára eszmélt akkor is, amikor a szűkebb és tágabb világban már halálhírét igyekeztek kelteni. Miért mondom el ezt éppen most, amikor már egyre nehezebb analógiát teremteni a régi és az új história között? Azért, mert a tenniakarás, a cselekvés öröme soha nem volt. és nem is lehetett olyannyira aktuális, mint ezekben az időkben, ezekben a napokban. Lehet, hogy mindez egy kissé úgy hangzik, mintha felmelegítenénk valamilyen régebbi ételt, amelynek az ízét már ismerjük? Nem, nem, szó sincs róla. Amit a legutóbbi két évtizedben tapasztaltunk, az valami egészen más, különbözik minden megelőzőtől, s kis túlzással: elüt minden hasonlótól! Olvastam például a minap a Központi Statisztikai Hivatal jelentését az elmúlt esztendő eredményeiről. Vallják némelyek, hogy a statisztikával mindent meg lehet magyarázni: a rosszabbra is lehet jó fényt vetíteni a számok, a százalékok alapján, és az összehasonlítás segítségével Kétségtelenül van ebben némi igazság, s volt is olyan időszaka legújabb történelmünknek, amikor a szürkébb tényeket más, színesebb adalékkal próbáltuk szépíteni. Ha azonban ezt a mostani jelentést nézzük, a szépítgetésnek még a szándékát sem láthatjuk. Tárgyilagos, összegező. Ügy szól mindenkihez, amint a családban szoktak szólni egymáshoz. Miközben bemutatja miben mennyit haladtunk előre, arra is felhívja a figyelmet ami gyengébb, ahol még van pótolni való. Csak egy példa: „Az ipari termékek hazai és külföldi végső értékesítése együttesen valamivel kisebb mértékben növekedett, mint a termelés.” Találomra emeltük ki ezt a sokat mondó megállapítást a jót, vagy a gyengébbet jelző többi közül. Am hisszük, hogy ez egyedül is bizonyság amellett, amit őszinteségnek, alapos és sokoldalú tájékoztatásnak szokás nevezni. \ Amikor nyilvánosságra került az 1966. esztendőről szóló összegezés, beszélgettem olyannal, aki azt mondta: az őszinte, feltáró és a cselekvést ösztönző tájékoztatás meg a közelgő általános választások között szoros összefüggés található. Tegyük félre a vélekedésben rejtőzködő oktalan gáncsoskodást. Alig érdemel szót az ilyen megnyilatkozás. Nem akarok gátolni senkit sem a véleménynyilvánításban, ám azt csak elmondanám: nem úgy van összefüggés a kettő között, ahogy izetlenkedő ismerősöm elképzeli. A kapcsolat egészen más. Nem a pillanatnyi belpolitikai helyzetből ered, hanem az általános társadalmi alapállásból. Pontosabban: nem azért annyira őszinte a statisztika, mert közeledik az általános választás, hanem, mert társadalmi állapotunk, az egyre jobban izmosodó demokratizmus már eleve ilyen formájú és tartalmú jelentésekre és statisztikára kell, hogy ösztönözzön! Erről van szó, s nem valamiféle taktikáról. S, ha már itt tartunk, néhány keresetlen mondat erejéig időzzünk a demokratizmusnál is. Sokan és sokféleképpen emlegetik mostanában, s az alkalomnak megfelelően józanul, és higgadtan élnek is a fokozódó demokratizmus lehetőségeivel. Fontos ösztönzője ez az állapot a közhasznú cselekvésnek; mind többen kérnek részt a társadalom egészét érintő feladatok elvégzéséből. Vannak azonban akik csak sajátjukként értelmezik az egészet, s a maguk kis „különbé járatú szocializmusát” próbálják dűlőre juttatni ök azok, akik mellüket döngetve szónokolnak, s valóságos szándékaikat agyafúrt frazeológiába csomagolva úgy találják, hogy vagy megsajnálják őket, vagy pedig időt szentelnek szórejtvényeik megfejtésére. Olyan időt, amit egyébként társadalmi hasznossága tevékenységre fordítanának. Az ilyesfélének semmi köze sincs a demokratiz- j mus valóságos tartalmához. Időt rabló és cselekvést bénító minden olyan törekvés, amelyik ködösít, s a nagyobb jogos ügyet a kisebb jogtalannal akarja ösz- szekeverni, mert kellemes a zavaros. Nyugodtan lehet benne halászni. Persze azért kézlegyintéssel mégsem lehet elintézni a hangoskodót. Lehet azonban kevesebb energiát fordítani lelki köszvényének kezelésére. Például szolgáltasson bizonyítékot ő arra, ami rossz, amit esetleg kifogásol. Fejtse meg szónoklat-keresztrejtvényét saját maga, s ne tőlünk kérjen újra és újra feleletet arra, amire már válaszolt az idő, s vizsgát adott a józan tapasztalás. Annál is inkább így kell tennünk, mert nem az a célunk, hogy ennek, vagy annak külön-külön teremtsünk jólétet, hanem az egész dolgozó népet akarjuk jobb, biztosabb mával, és jobb jövővel megörvendeztetni. Nagy dolgokat vittünk véghez, s még nagyobbakat kell tennünk, hogy „oly sok viszály után” a poklok legmélyebbikét is megjárt nemzet holnapja tisztább és szebb legyen a mánál. A cselekvéshez erőt adó segítség az a politikai őszinteség, amit tapasztalhatunk nap, mint nap a párt minden fórumának megnyilatkozásában, s felismerhettük egy olyan, aránylag kicsi részben is, mint az 1966-os esztendőről szóló statisztikai jelentés. Ismételten, a holnapról, a jövőről van szó, amelyikért érdemes és öröm is cselekedni mindenkinek, aki magáénak vallja e hazát haladó ' örténelmével és jövőjével együtt. Szolnoki István A hátrányos helyzetű tanulókkal yaló foglalkozás feladatai A címben szereplő tartalom megyei pártértekezletünk és a IX. kongresz- szus beszámolójában nagy helyet kapott, a fontos tanácskozásokat megelőző és követő vitákban, eszmecserékben pedig élénk érdeklődést váltott ki. A kérdé' aktualitását, felszínen tartását igen sok tényező, de legfőképpen a munkásosztály vezető szerepének fokozott érvényesítése, a dolgozó osztályok kulturális felemelkedésének ügye mellett megyei sajátosságainkból eredő gondok is indokolják. Az e kérdés kapcsán felmerülő problémák közül is kiemelkedik a nyolc osztályt normál korban végzőknek az országosnál rosszabb átlaga, a megye alacsony, közép-, de különösen felsőfokú iskoláztatási aránya. Gondjaink vannak az általános és középiskolai tanulóifjúság körében, a tárgyi és személyi feltételek nem kellő biztosítása miatt, a korszerű műveltség optimális elsajáttítatásával, a szocialista nevelés célkitűzéseinek teljes értékű megvalósításával. Az országos felmérésekkel egyezően megyénkben is jellemző, hogy a kétkezi munkások gyermekeinek tanulmányi átlaga 1—0,6 jeggyel rosz- szabb az értelmiségi és alkalmazotti gyerekek átlagánál. A fenti kérdések összefüggnek a fizikai dolgozók körülményeivel, megyénk szegényes kulturális örökségével, az iskolahálózatnak és a működési feltételnek az 50-es években történt lassúbb fejlesztésével, települési, szociális és egyéb problémákkal. Megyénk helyzetével összefüggésben csak néhány tényezőt emelnék ki. Erőfeszítéseink ellenére sem alakult megfelelően a szülők általános műveltsége. Különösen szembetűnő a kétkezi munkások általános iskolai végzettsége. Felméréseink azt bizonyítják, hogy általános iskolai tanulóink szüleinek 42 százaléka végzett csak nyolc osztályt, vagy rendelkezik annál magasabb iskolai végzettséggel. Igen jelentős az a hátrány, amely az oktatásnak már fentebb is említett tárgyi és személyi feltételei lassúbb fejlődéséből adódik. Ennek bizonyítására szük- séges*felhozni, hogy a 3500 első osztályos általános iskolai ta nulólétszámból csak 2150 vesz részt óvodai előkészítésben. A felsőtagozatosokból 1776 összevont tanulócsoportban tanul, a szakosan leadott órák aránya felsőtagozatban az országosnál több mint 10 százalékkal, a szakrendszerű oktatásban részt vevők aránya pedig mintegy hat százalékkal alacsonyabb A bejárási nehézségek is számottevőek. A 4433 középiskolás tanulóból 2045 bejáró. A nevelőknek majdnem egy negyede szintén ki- és bejáró. Jelentősek a szociális hátrányok is. Felméréseink szerint az iskolások 6—8 százaléka sokgyermekes családból származik. Ugyanilyen mértékű a rendezetlen családi életben felnövekvő gyermekek aránya. Hátrányként jelentkezik a kettős nevelés, a szülői elké- nyeztetés is. Gondjainkat fokozza, hogy a tanulók jelentékeny része a többszörösen hátrányos helyzet negatívumait kénytelen viselni. művelődésügyi dolgozók, s elsősorban az igazgatók, pedagógusok felettes szerveik kezdeményezésére, a nevelésben érdekelt társadalmi szervekkel: pártalapszervezetek- kel, ifjúsági szervezetekkel, szakszervezeti bizalmiakkal, szülői munkaközösségekkel való jobb együttműködése folytán a Politikai Bizottság e kérdéssel foglalkozó határozata óta javult a helyzet. Több intézkedés történt a tanulmányaiban hátrányos helyzetű tanulók segítésére. Az éves művelődési tervekben rögzített helyes feladatok megvalósítása következtében 1962-höz képest, hat százalékkal növeltük az általános iskolában a normálkorban végzők, majdnem nyolc százalékkal a szakos nevelők által leadott órák arányát, a tárgyi és személyi feltételeknek ez időszakban történt javításaival fokoztuk a szakrendszerű oktatásba bevontak körét Mintegy 300 képesítés nélküli nevelőt iskoláztunk be tanító- és tanárképzőbe. Három év alatt mintegy 130 nevelőnek biztosítottunk építésből, vásárlásból, OTP kölcsönből, kiutalásból nevelői lakást. Általános iskolai előkészítőket szerveztünk, — elsősorban a cigánytanulók segítése érdekében . Javítottuk az egyéni foglalkozások minőségét, mindenekelőtt a gyengébb előmenetelő tanulók körében A szakköri tevékenység irányát, főleg a nehezebben érthető tantárgyak felé próbáltuk irányítani anyagi lehetőségeink határán belül. Nagyobb figyelmet fordítottunk a tanulmányi versenyekre, vetélkedőkre. Javítottuk a diákszociális juttatásokat is. Erőfeszítéseink ennek ellenére nem hozták meg a kívánt eredményeket Pedagógiai — szervezési — anyagi vonatkozásban még korántsem merítettük ki az összes tartalékokat. Helyszűke miatt csak néhány szemléletbeli problémára és anyagi jellegű kérdésre szeretnék reflektálni. Általánosságban jellemző, hogy egész pedagógiai tevékenységünkben nem vált nevelőink gyakorlati tevékenységének szerves részévé az e kérdéssel való intenzív foglalkozás. A kezdeti sikerek egyes pedagógusokát, művelődésügyi dolgozókat elbizako- dottá teszik, úgy nyilatkoznak, hogy most már másokon a sor. yannak nevelők, akik leszűkítik e gondokat a cigányproblémára, a bukott, vagy a veszélyeztetésnek kitett gyermekek körére. M indezekkel összefüggésben szükséges leszögeznünk, hogy zömében a tegnapi és mai kétkezi fizikai dolgozók gyermekeiről van szó, akik tanulmányaikban hátrányt szenvednek. A velük való fokozott foglalkozás a szocialista pedagógia feladata, nevelőink legsajátosabb tennivalója. Nem jelenti ez azt, hogy a kérdést leszűkítsük iskolai problémára. Súlya megköveteli, hogy szélesítsük és mélyítsük az ezzel foglalkozók körét, tegyük e munkát politikai, társadalmi üggyé. Az eredmény különösen akkor lesz jelentős, ha már az „ütközet” színhelyén, az iskolában, a nevelő munkában megtalálja ki-ki a maga feladatát. A legjobb tanárokat, tanítókat bízzuk meg a hátrányos helyzetű tanulók nevelésével. Az ifjúsági szervezet — az eddigi jó tapasztalatokra támaszkodva — szervezze tovább „az erősebb segítse a gyengébbet” mozgalmat Amíg egvik szemünket a gyengébb előmenetelő tanulókon tartjuk* lankadatlanul tevékenykedjünk egyéni foglalkozásokon* szakkörökön, stb., keresztül a különböző tárgyakból kimagasló. érdeklődést mutatókkal. Rendelkezésünkre álló összes lehetőségeinkkel segíteni kell azt, hogy a fizikai munkás gyermekek tanulmányi átlaga — megérdemelt munkán keresztül — elérje az alkalmazotti, értelmiségi gyermekek átlagát. Szervezési feladataink — a tárgyi és személyi feltételeink — állandó javításáért teendő intézkedéseink sem kisebbednek. A művelődésügyi hálózat* s különösen a szakfelügyelet ilyen irányú' tartalmi és módszertani munkálkodása mellett módot és lehetőséget kell találni a kérdésnek — a pedagógus továbbképzésben — és főleg az igazgatók képzésében megfelelő szerep biztosítására. Az 50-es években történt lassú fejlesztés megköveteli, a kollégiumi férőhelyek és diákszociális juttatások gyorsabb növelését. Különösen az általános iskolai internátus-hálózat fejlesztése kívánatos, hiszen megyénkben a nagyobb arányú körzetesítések, a közlekedési viszonyok hiánya miatt nem váltanák be az irántuk támasztott követelményeket, elsősorban nevelési szempontból. Felül kell vizsgálnunk a korábban, szakkörök, korrepetálások címén igénybe vett és időközben megszüntetett összegek újbóli felhasználásának sokkal ésszerűbb lehetőségét. Az eddigieknél nagyobb szerepet kell e kérdésben adnunk a népművelési hálózatnak, a művelődési otthonoknak, könyvtáraknak, ismeretterjesztő munkának. Az eredményességet nagyban befolyásolja az igazgatók lelkes^ szervező munkája, az ügy iránt érzett felelőssége. Molnár Pál .Melíiih kűutja az érdekesebb ? (Koppány György felvételei
