Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-28 / 24. szám
mir, PRHT FT ÍRTAT. EGYESÜLJETEK! XXIII. ÉVF. 24. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1967 JANUAR 28. SZOMBAT Szovjetellenes kampány Pekingben Tél az erdőben Az olvasók fóruma (3. oldal) C4. oldal) fS. oldal) ozik az országgyűlés Vita a* IÍMS7. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat felett Pénteken az 1967. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen Pólyák János elnökölt. Az első felszólaló Biszku Béla volt. Biszku Béla felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő 1967. évi állami költségvetés összhangban van gazdaságpolitikánk céljaival és a szocialista építő munka idei feladataival. Előirányzatai biztosítják az e feladatok megvalósításához szükséges fedezetet és országunk háztartásának pénzügyi egyensúlyát. Ez jó és megnyugtató, mivel valamennyien át- érezzük azt a felelősséget, amellyel országunk gazdájának, a dolgozó népnek tartozunk a pénzével való helyes, meggondolt és takarékos gazdálkodásért. Minden forint a dolgozó emberek becsületes munkájának, fáradságának és erőfeszítésének az eredménye. Ez pedig mindenkit arra kötelez, hogy minden forinttal gondosan, felelősen, a legcsekélyebb könnyelműség nélkül bánjon, amikor azt beosztja és felhasználja. Gazdaságpolitikánk minden tekintetben megfelel a magyar nép érdekeinek; célja a termelőerők és a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztése, _ a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép élet- és munkakörülményeinek szüntelen javítása. Politikánk: reálpolitika Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt reálpolitikát folytat. Ez a politika szüntelenül nyomon követi az élet változásait. Olyan korszakban élünk és dolgozunk, amelynek bonyolult összefüggéseiből folyton új jelenségek és tendenciák alakulnak. Pártunk a leghaladóbb tudomány: a I marxizmus—leninizmus fénykörében állandóan kutatja, vizsgálja és elemzi ezeket a jelenségeket. Az ebből adódó tanulságok és következtetések adnak indítékot a párt kezdeményezéseihez. Emlékeztetem a tisztelt országgyűlést: két és fél—három évvel ezelőtt kedvezőtlen jelenségeket tapasztaltunk a gazdasági életben. A jelenségek mélyreható elemzése alapján a Központi Bizottság 1964 decemberében határozatot hozott a kedvezőtlen tendenciák megváltoztatására. E határozat az 1965. évi népgazdasági tervről és a gazdálkodás hatékonyságának javításáról az ötéves terv eredményes befejezéséről intézkedett, s legfontosabb elemei voltak: a termelékenység, az önköltség minél nagyobb javítása, az egész népgazdaság külkereskedelmi teljesítményének emelése, a munkafegyelem, a takarékosabb gazdálkodás, az elért életszínvonal szilárdítása és jövendő emelésének jobb megalapozása. Akkor elhangzottak aggályok is. hogy a párt elhatározásai bizonyos területeken a viszonyok stabilitását érintik. A párt szerelje, a reálpolitika azonban nem az, hogy tétlenül szemléljük a fejlődő élet szövevényéből felbukkanó jelenségeket és tendenciákat, hanem az, hogy a társadalom, a szocialista építőmunka céljaiból kiindulva. seuvező irányú változásokat kezdeményezzünk. A bátor kezdeményezés olykor politikai kockázattal is jár, de ezt is vállalni kell. Az 1964. évi decemberi határozatot is igazolta az élet, a fejlődés, akkor — átmeneti időre — csökkenteni kellett a termelés ütemét. Ez azonban helyesnek bizonyult, mert a meghozott intézkedései? nyomán növekedett a munka termelékenysége, lassú, de biztató ütemben emelkedett a termelés, minőségi változásokat értünk el a termelés szerkezetében és műszaki színvonalában, végeredményben pedig a szükségletek jobb kielégítésében. A reform szellemében A fejlődés követelményeinek és a lehetőségeknek mélyreható vizsgálata alapján jutott a párt arra az elhatározásra, hogy javasolja a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformját. Alapos elemző munka előzte meg a reform kidolgozását. A párt legjobb közgazdászaink és szakembereink sokaságára támaszkodott. A reform legfőbb oélja, hogy erősítse szocialista rendszerünket, s meggyorsítsa a szocialista társadalom teljes felépítését, hogy tovább fejlessze a szocialista tulajdonviszonyokat és a termelőerőket. Az is fontos cél, hogy növekedjék vállalataink önállósága. Megjavuljon tevékenységük. s országunk gazdasága az eddiginél jobban álljon helyt a nemzetközi munkamegosztásban. A reform révén el akarjuk érni, hogy emelkedjen az életszínvonal, a szocialista bérezés elve hatékonyabban érvényesüljön. Szeretnénk, ha a társadalom számára többet és jobbat nyújtó egyének és kollektívák a megtermelt javakból is többet kapjanak. Jóllehet még sok részletkérdésről vita zajlik, és a konkrét tennivalókat most dolgozzák ki, az új gazdasági mechanizmus elvei már világosak és közismertek. Ez az év a reform gondos előkészítésének időszaka. Ez bizonyos vonatkozásokban már a most tárgyalt költségvetésben is tükröződik. A gazdaságirányítás reformjának időszerűségéről és szükségességéről az érdekeltek nagy többsége, meg van győződve. Amikor a párt ezt a kérdést felvetette, voltak, akik arra gondoltak. hogy valami gyökeres irányváltozásról van szó, hogy a párt a korábbitól eltérő utat választott a népgazdaság problémáinak megoldására, hogy a gazdaságpolitika fő iránya változik. Azóta már világossá vált, hogy nem erről van szó. A párt e nagy horderejű kezdeményezésének az az értelme, hogy a szocializmus építésének módszereit az élet követelményeinek színvonalára emeljük. Ez a feltétele annaij, hogy kiaknázzuk a fejlődés során kivívott nagyobb lehetőségeinket, meggyorsítsuk haladásunkat. A reform intézkedéseit átgondolva sokan azt mondják, ezek helyes, ésszerű és magától értetődő lépések, miért nem dolgoztunk már régebben is így? Azért, mert az új gazdasági mechanizmustól csal? komplex voltában várhatjuk a fejlődés ütemének általános meggyorsulását, viszont a reform átfogó bevezetésének korábban nem voltak meg a feltételei. Most. amikor megértek a feltételek, bevezetjük a reformot. A gazdasági munkában 1957 óta fokozatosan több nagy jelentőségű változást vezettünk be. Eltöröltük a begyűjtést, áttértünk a felvásárlásra, a szerződéskötések rendszerére. Más területen a népgazdaság más ágaiban tökéletesítettük terv- gazdálkodásunkat. Mindez lehetővé tette, hogy 1966-ban átfogó reformtervezetet dolgozzunk ki és fogadjunk el, amely komplex módon átfogja egész népgazdasági irányítási rendszerünket. Fejlődésünk és a feltételek Az életben nemcsak azt fenyegeti kudarc, aki elkésik, hanem azt is, aki elsieti a dolgokat és nem találja el az alkalmas időt. A feltételek alapos vizsgálata, a tennivalók elmélyült megfontolása, a megfelelő időpont kiválasztása a gazdaságirányítási reform sikerének biztosítékai közé tartozik. Más összefüggésekben is találkozunk némelykor ezzel a visszakérdezéssel ezt már régebben is megtehettük volna. Van, aki például ezt mondja: helyes és bölcs dolog, ahogyan» ma a szocialista nemzeti egység kérdését felvetjük és ezt az egységet kovácsoljuk, de már régen megtehettük volna. Azonban ez sem így áll. A párt lényegében évtizedek óta a nemzeti összefogás kikovácsolásán dolgozik. Ennek a munkának különböző fázisai voltak a történelmi folyamatban. A nemzeti egység mindenkori tartalmát és fokát azonban az határozza meg, hogy az adott időben hol tartott fejlődésében a társadalom. Valamennyien látjuk, s tapasztaljuk, hogy ma azok az emberek is készek beilleszkedni a. szocialista nemzeti egységfrontba, akik — mondjuk — hat-nyolc évvel ezelőtt még távoltartották magukat a közös erőfeszítésektől. Ez a realitás ad tartalmat a szocialista nemzeti egységnek úgy, ahogyan az ma felvetődik. Hasonló a helyzet a szocialista demokratizmus fejlesztésével, az ezzel kapcsolatos mai igényekkel és teendőkkel is. Egyesek, bár lelkesen üdvöz- lik a párt ilyen irányú munkáját és törekvéseit, megjegyzik, hogy már előbbre tartanánk, ha ezt régebben is így csináltuk volna. Itt azonban megint csak a reálpolitika alfájáról és ómegájáról van szó, mindent a maga idejében. Mindenekelőtt szembe kell szállni azzal a tévedéssel, amely szerint, mintha mi most vetnénk meg a szocialista demokrácia alapjait. Ez nem így van. Nálunk eddig is demokrácia volt, a szocializmust építő nép demokráciája. Mindaz, amit építettünk és elvégeztünk, a népet szolgálta, a nép javára történt. A kérdést ez dönti el. Az elért fejlődés magával hozta, hogy eljött az ideje a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének. A párt az egész dolgozó néppel együtt keresi ennek újabb formáit és módozatait, és sok mindent kezdeményez ennek érdekében. Ezzel a törekvéssel kapcsolatban sok minden érlelődik, így az a gondolat is, hogyan növekedhetne az országgyűlés szerepe, hogyan fejlődhetne az országgyűlési képviselők munkája. Az országgyűlés négyéves tevékenysége Ha az országgyűlés négy esztendei tevékenységét áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy jó munkát végzett és jelentős szerepet töltött be e fontos időszak feladatainak megoldásában. Az országgyűlés által alkotott új választójogi törvény alapján márciusban új választásokat tartunk. Jó alkalom ez arra is, hogy vizsgáljuk: hogyan fejleszthetnénk tovább az országgyűlés szerepét és munkáját. A párt úgy véli, hogy ez igen jelentős eleme lehet a szocialista demokratizmus sokoldalú továbbfejlesztésének. Amikor a párt azon van, hogy a szocialista demokrácia szellemében még több dolgozó embert vonjunk be a közügyek eldöntésébe és intézésébe, magától értetődő az országgyűlés szerepe megnövekedésének igénye. Ügy gondoljuk, nagyobb hangsúlyt kell kapnia az országgyűlés, a kormány viszonyában a kormány függőségének, beszámolási kötelezettségének. Az országgyűlési képviselők magukkal hozzák ebbe a terembe a dolgozó emberek tapasztalatait, véleményét. Ügy véljük, mennél teljesebben jutnak kifejezésre az országgyűlés vitáiban ezek a tapasztalatok és vélemények, annál jobban érvényesülnek a társadalmi érdekek. Ez pedig teljes mértékben megfelel a párt törekvéseinek Fontolóra kell vennünk, hogyan biztosítsunk kiterjedtebb befolyást az országgyűlési képviselők véleményének a kérdések eldöntésénél és a kormány munkájának meghatározásánál. A képviselő szava - a gazda szava Itt van például a mostani költségvetés. Ebben a törvény- javaslatban ugyan látható bizonyos előrehaladás e tekintetben: van tartalék és bizonyos összeg — mintegy ötven millió forint —, aminek hovatartozásáról vita folyt a bizottságokban és erről is dönt az országgyűlés. Ugyanakkor a költségvetésnek még mindig igen csekély az olyan tartaléka, amelynek felhasználásáról itt, az országgyűlésbeli egy alapos vita útján dönthetnénk. Ügy véljük, még nagyobb felelősség és még több realitás érvényesülne, ha az egyes tételek meghatározását jobban befolyásolná az országgyűlés és a költségvetés megvitatásakor egy, a mostaninál lényegesen nagyobb tartalékból olyan igényeket is kielégíthetnénk, amelyek előbbre vinnék országos gazdálkodásunkat. Ugyanilyen jó és hasznos befolyást érvényesíthetne az országgyűlés, amikor hosszabb távú terveink felől határoz. Az országgyűlés révén • teljesebben jutna érvényre az egész nép tapasztalata, az össztársadalmi érdek. Ezekkel a kérdésekkel ösz- szefüggésben említem meg a képviselői munka jobb megbecsülésének fontosságát is. Á tisztelt országgyűlés tagjai tapasztalatból tudják, hogy a képviselőket nagy megbecsülés, tisztelet övezi. De amikor a képviselő a dolgozók ügyesbajos dolgait intézi, s ezért vagy más közérdekű ügyekben felkeresi a különböző hivatalokat és hatósági szerveket, nem mindig talál kellő megértésre. Némelyik szerv és hivatal alkalmazottai úgy járnak el, mintha nem tudnák, kit és mit képvisel az ország- gyűlés tagja, mintha ezek az emberek elfelejtenék, hogy a képviselő szava — a gazda szava, a választó tömegek, a p nép szava. Máskor olyan ügyekben, amelyekkel a miniszternek, vagy felelős állami tisztviselőnek kellene foglalkoznia, szerény beosztású és hatáskörű előadók bíbelődnek. Ez így nincs rendjén. Az ügyek, amelyeket az ország- gyűlési képviselők a kormányzati szervek elé tárnak, nem akadhatnak el az előadóknál, és ha valamely ügy olyan természetű, a miniszter köteles foglalkozni vele. Az ország- gyűlési képviselő — politikai személyiség — és ennek minden vonatkozásban érvényesülnie kell. Szoros kapcsolat a szocialista országokkal Tisztelt Országgyűlés! A most lezáruló négyéves időszakban a magyar ország- gyűlés több alkalommal nyilatkozat formájában is állást foglalt az időszerű, nagy jelentőségű nemzetközi kérdésekben. Ezek igen tág körben váltottak ki visszhangot, az ország határain túl is. Mi a nemzetközi problémákkal kapcsolatos állásfoglalásaink vezérlő gondolata? Mindenekelőtt az a törekvésünk, hogy hozzájáruljunk nagyszabású szocialista építő munkánk külső, nemzetközi feltételeinek biztosításához. Szocialista építő munkánk legfontosabb nemzetközi feltétele, hogy hazánkat, a Magyar Népköztársaságot szoros szövetség fűzi a többi szocialista országhoz. Különösen jelentős ez az elvtársi, baráti viszony, amely a Szovjetunióval összeköt bennünket. A mai nemzetközi helyzetnek vannak olyan elemei, amelyek vagy távlatban, vagy közvetlenül veszélyeztetik a békét. Közvetlen és súlyos veszélyt jelent az Egyesült Államok véres, agresszív hábo- I rúja a vietnami nép ellen. i Nincs a világnak olyan szöglete, ahol ne ítélnék el az Egyesült Államok imperialista köreit ezért a durva beavatkozásért a vietnami nép belügyei- be és azért a vandál népirtásért, amit az amerikai hadsereg Vietnamban nap-nap után elkövet. Meggyőződésünk, hogy a tiltakozás növekvő ereje és áradata, a világ közvéleményének nyomása és az a segítség, amelyet a szocialista országok nyújtanak a vietnami testvéreinek végül is nem marad hatástalan. A magyar nép és kormánya —, és azt hiszem, határozottan kijelenthetem: a magyar országgyűlés is — újbó! és mélységesen elítéli ezt az ag(Folyitatás a 2. oldalon)
