Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-16 / 297. szám

1966. december 16. pénleS NOGRAO 3 KongretHivutt után — a kongresszus szellemében Miről beszél a imrttitkár? Az első menet vesztésre áll... Fiatalember, Tömpe Károly, a pásztói Béke Termelőszö­vetkezet pártszervezetének tit­kára. A több mint tíz eszten­dő alatt, amióta tagja a kö­zösségnek, sok mindent pró­báit, tanult, tapasztalt Volt íogatos, traktoros, normás, mikor mit kívánt a helyzet. Mert munkaerőben, kivált­képpen fiatal férfierőben so­hasem volt gazdag a Béke Tsz. Most úgy látszik Tömpe Károly megállapodott. A se­géd- és melléküzemágak te­vékenységét irányítja, eredmé­nyesen. A pártszervezet élére há­rom éve választották. Most a vezetőség újjáválasztása Során is a helyén maradt A párttagok úgy látták: nagy igyekezettel, felelősséggel vég­zi munkáját. — Ez a felelősség a későb­biekben még tovább növek­szik. Pontosan úgy, ahogy a pártszervezetek szerepe, je­lentősége. .. Így kezdte a beszélgetést a párttitkár, a pártkongresszus tapasztalatairól, a kommunis­ták megnövekedett munkájá­ról. — Küldött voltam a járási pártértekezleten. Jelentkeztem hozzászólásra is. De olyan nagy volt az aktivitás, hogy nem juthatott mindenki szó­hoz. Én sem — magyarázta. — Miről beszélt volna, ha szót kap? — Hogy miről? A termelő- szövetkezet hétköznapjairól. Arról, milyen erőt jelent a gazdaságban a hatvan kom­munista, a pártszervezet. Mun­kájukról, példamutatásukról... Hogy ezek nem csupán sza­vak, bizonyítja a rendszeres pártélet, amely a termelőszö­vetkezetben kialakult. A párt­vezetőség kéthetenként ülése­zik és havonként pérttaggyű- lést is tartanak. Olyan gya­korlatot honosítottak meg, hogy az egyik vezetőségi ülé­sen mindig a termelőszövet­kezet gazdálkodásával foglal­koznak, de nem csak az el­múlt időszak eredményeit ér­tékelik. A pártvezetőség ész­szerű javaslatait rendszerint elfogadja a szövetkezet ve­zetősége és azt a tagoknak is megvalósításra ajánlja. Töm­pe Károly egészen eleven pél­dával is szolgált: — Az ősszel 400 hold őszi árpát vetettünk. Tavaly csak a fele volt. A terület nagy­arányú növelésére azonban alapos indokaink voltak. Az idén erőteljesen feilesztettük az állatállományt. Már most 1150 számosállata van a gaz­daságnak. Nem kis dolog, eny- nyi jószágot ellátni takarmány- nyal. A kukorica nem a leg­jobban sikerül nálunk, kevés a munkaerő, hogy időben vé­gezzük a növényápolást. Az őszi árpa meg mindig jól fi­zet. A nyáron is többet taka­rítottunk be a tervezettnél... Az érvek előtt meghajolta szövetkezet vezetősége. Kisebb huzavona után, elvetették a 400 hold árpát A gazdaságszervező munká­ról természetesen a további­akban sem mond le a párt­szervezet. Hiszen most, a IX. kongresszus után különösen megsokasodtak a tennivalók. Mondta is a pérttitkár: — A napokban taggyűlés lesz nálunk. A beszámoló már elkészült... — Miről beszél a taggyű­lésen? — A kongresszus anyagá­nak egy részét szeretnénk megvitatni. Később még visz- szatérünk rá. Most többek között a mezőgazdasági ter­melés növelésének lehetőségei, a föld tulajdonjoga, szociális kérdések, s az új nyugdíj- rendszer szerepel a napirend­ben. .. Az új gazdasági mechaniz­mus a párt titkár véleménye szerint a lehetőségek egész sorát teremti meg Pásztón. Az állattenyésztés erősítése mellett, elsősorban a jól jö­vedelmező növéhyíéleségekre, és a szőlőre, valamint a se­géd-, illetve melléküzemágak­ra számítanak. Mindezek azonban már nem pusztán tervek. Megvalósításúkra, több intézkedés született. Ilyen például a takarmánybiztosltás, a géppark erősítése és a nagy­arányú szőlőtelepítés. Az indulás tehát nem rossz Pásztón. Most már csak a folytatásnak kell sikerülnie. A siker záloga pedig nem más, mint a szövetkezeti tagok lel­kiismeretes munkája. — Nincs különösebb baj nálunk. A 40 forintos garan­tált munkaegység jó húzóerő. Ezt bizonyította ez a mostani esztendő is. De hát kisebb kilengések mindig adódnak... így beszélt Tömpe Károly, majd később azt magyarázta: a pártszervezet hogyan igyek­szik mind kisebbre zsugorí­tani a kilengések lehetőségét. A munkafegyelem megszilár­dítása ugyancsak helyet ka­pott a taggyűlés anyagában. Elsősorban a pontos munka­kezdést, a vezetők, a brigád- vezetők példamutatását hang­súlyozzák: — Azt szeretnénk, ha mun­kakezdéskor mindig a vezető lenne az első. ö legyen, aki köszönti az érkező tagot ak­kor is, ha még korai a reg­gel. Amé eddig a föld tulajdon­jogának rendezését, meg a termelőszövetkezeti tagokat érintő szociális juttatásokat illeti, megnyugvással, elége­Kétféle álláspont ismeretes a javítás, szolgáltatás színvo­nalának emelésével kapcso­latban. A szolgáltatók azt mondják: a megrendelők igé­nyei magasak. A megrende­lők viszont azt állítják: nem kapják meg pénzükért azt, ami őket joggal megilleti, a körülmények sem felelnek meg a felszámított áraknak. Kinek van igaza? Ezt vizs­gáltuk Gombár Jánossal, a megyei tanács ipari osztályá­nak vezetőjével, Bővíz József kisipari, és Maconkai Károly árüyví főelőadókkal, a sal­gótarjáni, a pásztói és a szé- csényi járásban. A vizsgálat során megnéztük, hogy a ko­rábbi mulasztásokat mennyi­re szüntették meg. Ezekről a hibákról annak idején a „Figyelmeztetés után, bünte­tés következik” című cik­künkben már beszámoltunk. Kőrútunk során most olyan üzleteket is felkerestünk, - v „t nemrég nyitottak, s olyanokat, amelyeket ko­rábban ellenőriztek. Egyedül a Pásztói Vegyes Ktsz-ben hajtották végre maradéktalanul a megyei ta­nács ipari osztályának, mint felügyeleti szervnek a hatá­rozatát. Most már jogos az első osztályú ár felszámítá­sa. Az üzlet modernizálása 24 ezer forintot fordítottak. Kulturáltságát tekintve sok, jól felszerelt budapesti üzlet­tel vetekedhet. Egy dologra azokban felhívjuk a figyel­met: jobb világítás kellene. A Nagybátonyi Vegyes Ktsz deltséggel fogadták a legil­letékesebbek, a szövetkezeti tagok. Erről a kongresszus óta már sok szó esett a párt­tagok, a termelőszövetkezeti tagok körében. Így aztán Tömpe Károly, bizonyos ta­pasztalatok birtokában ala­kíthatta ki véleményét: — Itt van mindjárt a föld... Pásztónak 11 ezer lakosa van A termelőszövetkezetbe an­nak idején nyölcszázan lép­tek be. A férfiak és nők nagy­része eljár a faluból. Az ipar­ban helyezkedtek el, vagy egyéb területen. A földhöz már nincs különösebb közük. Helyes a Központi Bizottság állásfoglalása: a szövetkezeti földtulajdon bevezetésének itt az ideje. Mint minden újnak, termé­szetesen a földtulajdon ren­dezésének is van bizonyos „mellékzöngéje”. Pásztón né­hány napja arról is beszél­nek, talán megszüntetik a háztáji földek használatát. A kommunisták magyarázzák a szövetkezeti tagoknak: a ház­táji gazdaságok elsorvasztá­sa nem cél. Szó esik a taggyűlésen az üj termelőszövetkezeti nyug­díjrendszerről is. Persze a nyugdíjas termelőszövetkezeti tag fogalmával már könnyeb­ben barátkoznak az emberek. A felemelt nyugdíjjárulék, a családipótlék ugyancsak ked­velt beszédtéma a termelőszö­vetkezetben. Az érdeklődés érthető. A közös gazdaság­nak 200 idős, beteg tagja van. akik elfáradtak a munkában. Meeérdemlik, hogy öreg nap­jaikban gondoskodjanak ró­luk. Hát ezek a kérdések kap­tak helyet a párttaggyűlé* beszámolójában. Bizonyára élénk, eleven lesz a pésztó: kommunisták tanácskozása. Vincze Istvánná női, férfi részlegében a kö­vetkező változás történt. Új helyre költözött a kozmetikus részleg. Berendezése és hi­giéniája megfe’el az előírt követelményeknek. A férfi- és női részlegben újra festet­ték a bútorokat, a női rész­ben pedig külön hajmosó szobát hoztak létre. Az utób­bi két helyen rendetlenséget tapasztaltunk. Lenyírt hajban tapostak az alkalmazottak, a férfirészlegben pedig fedetle­nül tárolták a takarító esz­közöket. Még nagyobb volt a rendet­lenség a kisterenyei női fod- r ászrészlegben. A takarító- eszközök elkeríthetetlenül, szanaszét hevertek, a leöntő- kagyló tele volt piszokkal, az elhasznált hajmosóvizet egy vödörbe tárolták, ahe­lyett, hogy minden hajmosás után kiöntenék. Aki csak egy kicsit is igényes, nem ér­zi jól magát ilyen helyen. A rendcsináláshoz nem kell pénz, csupán az egészségügyi utasítások betartása. A zagyvarónái férfi-női f od rá* riir ’ eíben az asztalo­kon rendezetlenül hevertek a szerszámok, és a különböző fehérnemű. A Szécsényi Ve­gyes KTSZ nagylóci részle­génél elhanyagolt, takarítat- lan kiszolgáló helyiséget ta­láltunk. Nem volt szívderítő látvány az ablakba rakott újságpapír, amelyen szappan­habot tároltak. A két dolgo­zó közül egyik sem volt haj­landó nyilatkozni, melyikük tette oda. Kevés olyan helyet találtunk, mint a tari és a jobbágyi szolgáltató részleg, ahol az előírt követelmények­Azt mondják, hogy a Nóg- rád megyei Építőipari Válla­lat téliesítési terve gondos, precíz munka. S így emlege­tik ezt már két-három éve. Miért van az mégis, hogy senki sem emlékszik téliesíté­si tervre, amelyet legalább nagyjából úgy hajtottak vol­na végre, ahogyan azt pa­pírra vetették? Könnyen elő­fordulhat, hogy így lesz ez a mostani tervvel is: az élet, a gyakorlat már a tél elejére sok mindent felrúgott abból, amit — ha mégoly precízen is — elterveztek. Szopóczy Lipát tervosztály­vezető szobájában ül Házy János főkönyvelő és Godó De­zső műszaki osztályvezető is. Hárman próbálják kiokoskod- ni, valójában mi az, ami té­len a kitűzött feladatokból elvégezhető. A figyelem kö­zéppontjában — érthetően — a jövő év első negyede van, de újra és újra visszatér a december. Méghozzá abban az összefüggésben, hogy a té- liesítésre kijelölt legjelentő­sebb objektumokon nem si­került december 1-re elérni azt a készültségi fokot, nem sikerült olyan fűtési, s egyéb a téli munkához szükséges körülményeket teremteni, amilyeneket a terv feltétele­zett. • Godó Dezső, a műszaki osz­tály vezetője sorra veszi a té­nyezőket, amelyek ebben köz­rejátszottak. Mindenekelőtt az anyaghiány. A ZIM Saglótar- jáni Gyáregysége rekonstruk­ciójának kivitelezése például a téliesítési tervhez képest újabb, körülbelül egy hóna­pot „csúszott”, a betonacél hi­ánya miatt. Ugyancsak rosszul áll anyagellátás szempontjából a salgótarjáni egyes számú üz­letház. A téliesítési terv itt feltételezte, hogy a szerkezet „nyersen” kész, lezárható. Ez­zel szemben — a betonvas késedelmes érkezése miatt — decemberben is szerkezetépí­tés folyik, s az egyik épület­rész vas tetőszerkezetének idei érkezésében már nem Is bíznak. Ezért az épület nem zárható le megnyugtatóan. Tő­nek eleget tesznek. Bár az utóbbi helyen kényelmesség­ből ugyancsak gyűjtögetik a piszkos hajmosó vizet, s csak akkor viszik ki, amikor egy vödörre váló összegyűlik. Nem felel meg az előírt követelménynek a kisterenyei 'nvké'észré'z’eg sem. Egy udvari helyiségben található, igen kultúrálatlan körülmé­nyek között. Mellékhelyiségei nincsenek, berendezését a múltból mentették át. Az összképbe jól beleillik a ki­sebb fajta rendetlenség is. Mindezért első osztályú árat fizethet a vendég. • Törvény írja elő. hogy a megyei tanács ipari osztálya a feltételek megvizsgálása után dönt a besorolásról. Hinnék ellenére a ktsz-ek ve­zetőinek zöme önkényesen szabja meg, hogy helyiségei­ben milyen árat fizessenek a szolgáltatásokért. Ez több, mint a fogyasztók megkáro­sítása, árdrágítás! A tari részleg hat hónapja üzemel. Első osztályú ára­kat fizettet jóváhagyás nél­kül. A kisterenyei fényké- pészrész'ea ré^v év óta számol elsőosztályú áron, ha­tósági engedély nélkül. A kisterenyei női fodrászrész­leg is első osztályba sorolta önmagát, holott még mindig nem hajtotta végre azokat a feladatokat, amelyeket ko­rábban előírtak számukra. Hatósági engedély nélkül el- - p'c7ámo'ást al­kalmaz a három éve üzeme­lő zagyvarónai férfi- és női vább súlyosbítja ennek az ob­jektumnak a helyzetét, hogy a javasolt belső falazási, va­kolási munkák köre is igen korlátozott. A vasból készülő ablak- és ajtótokok februári szállítására ugyan döntőbi­zottsági határozat kötelezi a Fémmunkás Vállalatot, de he­lyette alighanem kötbér lesz. Ugyanis a döntőbírósági ha­tározat utáni — igazgatói szintű — párbeszéd nem ho­zott eredményt... Szívesebben imám le, hogy jövőre másként lesz. Sajnos, az ÉM. Építőipari Főigazgató­ságán a minap nem sok jó­val biztatták a tervosztály vezetőjét: 1967-ben is számíta­ni kell arra, hogy különböző betonárukból és lakatos szer­kezetekből hiány lesz. • Vannak más gátló ténye­zők is. Az üzletházban, a ti­zenhattantermes általános is­kolában, a tizenötös jelű, ki­lencvenhatlakásos házban az épületek, illetve épületrészek fűtését a terv, a távfűtés be­kötésétől várta. Ez meghiú­sult. Legalábbis egyelőre. En­nek Godó Dezső két okát is tudja. Az egyik a víz- és fű­tésszerelő részleg túlterheltsé­ge. Ehhez azonban hozzáfűzi: a vállalatra több olyan mun­ka kivitelezését „kényszerí­tették”, amelyek a tervben nem szerepéitek. Emiatt a tervezettek lemaradtak. Így oda is kazánokat kell felsze­relni, ahol a távfűtés lett vol­na kézenfekvő. Csakhogy ezek a kazánok is késtek, illetve késnek itt és másutt. Az em­lített akadályok tükrében, Godó Dezső szerint az üzlet­ház például jó, ha februárra eléri azt a készültségi fokot, amelyet decemberre vártak. A tizenötös jelű lakóépület­ben, amelyre pedig sokan úgy számítottak, mint az ideá­lisan téliesíthető objektumra, nem szabad sietni a vakolás­sal, s a többi, hidegre kényes művelettel, amíg megbízható fűtés nincs. Az iskolában „két héten belül, ha törik, ha sza­kad, fordulatot kell elér­nünk” — mondta az osztály- vezető. Erre -mi szeptember óta várunk, s ha most bekö­fodrászszövetkeaet. A nagyló­ci részlegnél van ugyan ár­hatósági besorolási engedély, de a körülmények jóindulat­tal is csak esetleg harmad­osztályúnak felelnek meg. Igen kellemes benyomáso­kat szereztünk Pásztón, az újjávarázsolt női fodrászrész­legben. a nemrég működő tari üzletben, a nagybátonyi kozmetikus-részlegnél, a zagyvarónai férfi-női fodrá­szatban, a szécsényi részleg­ben, ya’amint a jobbágyi szolgáltató kombinátban. Előzékenyen, udvariasan fo­gadják a vendégeket, szolgá­latkészek, igyekeznek azokkal is megszerettetni az új fri­zurákat, akik még idegen­kednek tőle. Nem lehet kulturáltnak mondani a kisterenyei fod­rász- és fényképész üzletben a vendégek fogadását. Nehez­teltek ránk, mert szóvátet- tük a kultúrálatlan körülmé­nyeket. Pedig itt is ismerik azt az igazságot: „nem a ven­dég van a ktsz-ért. hanem fordítva”. Nagybátonyban a női rész­legben az egyik alkalmazott dolgozott, másik egy szék­ben üldögélt, haját igazítot­ta. Egy hölgyvendég pedig türelmesen arra várt, hogy felfedezzék. • „Figyelmeztetés után bün­tetés következik” — írtuk korábbi cikkünkben. Van ahol komolyan vették ezt, van ahol nem. Az utóbbiak most majd saját bőrükön tapasztalják: a törvények be nem' tartásáért büntetés ’ár. Ezt követeli a vendégek jo­gos érdeke is. A törvényt mindenkinek be kell tartani, még a ktsz-étanek is. Ven esz Károly vetkezik, csakis rendkívüli erőfeszítések és tetemes anya­gi áldozatok árán történhet. S itt álljunk meg egy szó­ra. Hiszen nem hiába vitat­koznak az építőipari szak­emberek a téliesítésről. „Kell-e, vagy sem, kifizető­dő-e vagy sem”, s más ehhez hasonló kérdések csapnak össze azóta, amióta Magyar- országon először téliesítettek.» No, igen vannak természe­ti tényezők, amelyek előre nem tervezhetők. De a veze­tők mindannyian azt remé­lik, hogy jó idő lesz, nem lesznek nagy havazások, fa­gyok. Remélik! És mi lesz, ha kemény tél jön? A legfonto­sabb objektumok nem érték el a tervezett készültségi fo­kot. Mi lesz ennek a követ­kezménye? A főkönyvelő és a műszaki osztályvezető vi­tatkozik azon, milyen hideg­ben bénul meg teljesen a munka. Házy János szerint mínusz nyolc fok alatt nincs mentség. A legrosszabb eset­re — replikázik a műszaki osztályvezető — vannak olyan építési igények tartalékban, amelyeket az első negyedévi terv teljesítése érdekében „bevethetnek”. Ez legalább részben megoldja a munkások téli foglalkoztatásának prob­lémáját. Szakipari munkát annvit vállalhatnának Buda­pesten, amennyit elbírnak... Ez azonban gyenge vigasz a salgótarjáni és a megyei ob­jektumok kivitelezése szem­pontjából. Mert ma nálunk két fő okból kardoskodunk a téliesítés mellett. Az egyik: az építőipari munkások fog­lalkoztatása. Társadalmi, poli­tikai indokaink vannak er­re. A másik: megyénk is, de az egész népgazdaság jelenleg rászorul arra, hogy a kivite­lezői kapacitások a téli idő­szakban se maradjanak ki­használatlanul. Ez több ob­jektum mostani készültségi ál­lapotát tekintve indokolt, és különös többletráfordításokat sem igények Ennek ellenére, egyszer net» ártana komolyan venni sok építőipari szakember vélemé­nyét, alapos vizsgálat tár­gyává tenni mindazt a több­letkiadást, ráfordítást, ame­lyet a téliesítés követel. Még­pedig a téliesített munkákon tapasztalható általános terme­lékenység-csökkenés tükré­ben (mert sajnos, a kapacitá­sok téli kihasználása általá­ban messze elmarad a jóhi­szemű feltételezésektől), s az­zal, hogy néhány télre sorolt művelet elvégzése minőségi­leg is mélyen alatta marad a követelményeknek. Nem tar­tom kizártnak, hogy a gaz­daságirányítási rendszer re­formja napirendre tűzi ezt a kérdést. S ha nem is minde­nütt, minden esetben, de ahol így indokolt, érvényre jut a kivitelező ipar szezon jellege. Hanem ez egyelőre a jö­vő, ha nem is a távoli jövő „zenéje”. Addig alkalmazkod­ni kell a jelenhez, előírásai­hoz, követelményeihez, szük­ségleteihez. Ezek pedig azt követelik, hogy a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat mű­szaki vezetői minden várha ó — s ha úgy tetszik váratlan — tényezőt figyelembe véve, időben, alaposan megfontolt téliesítési tervet készítsenek. Nem olyat, mint a mostani, hanem amelyik kemény té­len is kiállja a próbát. S áh­hoz biztosítsák az anyagi, és műszaki feltételeket, mindent kövessenek el a terv végre­hajtásáért. Szó sincs róla: nehéz mér­kőzés ez. De az első menetet a vállalat — jelek szerint — elvesztette. Csizmadia Géza Utóvizsgálat, bővíteti programmal Már jogos a ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents