Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-16 / 297. szám

4 NÖGR AD VH?6. december 16. péntek Előkészületek a III. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztiválra Könyvet minden falusi házba Az úttörők igyekezete és az fmsz-ek segítsége — A színhely: ismét Salgótarján! Változások a zenei találkozó jellegében Több mint fél esztendő múl­tán is beszédtéma a május­ban, Nógrád megye székhe­lyén megrendezett II. Orszá­gos Amatőr Jazz- és Táncze­nekari Fesztivál sikere. Érthető az érdeklődés, hi­szen az utóbbi években az amatőr fokon művelt jazz- és tánczene — a népművelés egyik népszerű, nagyra be­csült ága lett, nem szólva ar­ról. hogy a fiatalok legked­veltebb szórakozási formája is egyben. Bár a divat sok­szor segíti az esztétikai fej­lődést, a kulturális haladást — többnyire veszélyt is je­lent. Az amatőr zenélés ön­magában hasznos, a kívánt szinten feltétlenül támogatást érdemlő tevékenység. Ám a szakemberek hiánya, a tovább­képzés lehetőségeinek korlá­tozott mértéke „eredménye­ként” olyan irányzatok is ter­jedőben vannak, amelyek nem érdemelnek támogatást. A KISZ Központi Bizott­sága Kulturális Osztályának megbízásából az ifjúsági szer­vezet Nógrád megyei bizott­sága 1967. május 4—9. között újra Salgótarjánban rendezi meg az amatőr zenészek or­szágos találkozóját. Jövő év májusáig bőven van idő. Mé­gis, már ez év decemberében megkezdődtek az előkészüle­tek. A találkozó rendezői ösz- szeállították azt a kiírást, amelynek alapján az ország minden tájáról jelentkezhet­nek a zenészek. A kiírást vizsgálva néhány új vonat­kozásra érdemes felfigyelni. Az első, ami szembeötlik: megváltozott a találkozó el­nevezése. Ezentúl — a körül­ményes Országos Amatőr Jazz- és Tánczenekari Fesztivál he­lyett — Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivált írunk és mondunk. Lényegesebb vál­tozásnak számít, hogy a há­rom — jazz, gitár és a hagyo­mány«? — kategóriába jelent­kező zenekaroknak az eddigi­eknél nagyobb mértékben ír ki kötelező számokat a ren­dező bizottság. A kötelező zeneszámok kottáját decem­ber végéig minden megyei bizottsághoz eljuttatják, hogy a részvételi igénnyel fellépő zenekaroknak élég idejük le­gyen a felkészülésre. Erősíteni kívánják a talál­kozó fesztivál jellegét. Ezért a zsűri nem annyira a zene­karok egymás közötti verse­nyét, mint inkább a helyes, szakmailag jól értékelhető Oihís f emje a(J)azLam.ejttkejt Idén is megrendezik kará- rák egészítik ki a dekorációt, esonykor a Parlamentben az A látványban 1700 kisdobos úttörők hagyományos fenyő- és 3500 úttörő gyönyörködik faünnepét. December 20-án majd. érkezik a fővárosba a Sopro- Nemcsak a fővárosból, vi- ni Tanulmányi Erdőgazdaság- dékről is meghívtak pajtáso- ból az ünnep este fő kelléke, kát a Kupolateremben meg- a 18 méter magas óriásfenyö. rendezett ünnepségre. Hadics melyet gépkocsin szállítanak László lesz a Télapó, Tamási a Nyugai pályaudvarról az Eszter a mesemondó, s láthat- Országház épületébe. ják a gyerekek Rodolfó bű­A fenyőfa díszítése a szó- vészmutatványait is. A Va- kott fél mázsa szaloncukor, dász és Gobelin teremben ágain 600 méter hosszú pat- elektromos játékautomatákat fogatott kukorica füzér csil- állítanak fel. Az Üttörő Áru- log. A nagy fa arányához ház divatbemutatót rendez a mért karácsonyfadíszek, vala- pajtásoknak, mint villózó színes neonfigu- K. S. tJj típusú jelzőlámpát szereltek fel az Üllői út és a József kör­út kereszteződésénél. A képen látható berendezés — ha­sonlót több külföldi nagyvárosban már sikerrel alkalmaz­nak — csak a villamosvezetők számára ad jelzést, függet­lenítve őket a hagyományos forgalomirányító jelzőlámpa zöld-sárga-piros fényeitől. A jelzőlámpa három vízszintes fehér világítóteste a tilosat jelzi, a függőleges két fehér fény a szabad egyenes haladást, a ferde irányú két fehér jelzés pedig a villamosok kanyarodásának irányát. A ter­sek szerint hamarosan a főváros több pontján is felsze­relnek ilyen berendezést előadást veszi majd figye­lembe. Űj vonás, a jazz- és tánc- dalénekesek szerepeltetése is. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a zenekarokra bízták — ki-ki hozzon magával éne­kest. A III. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztiválon részt vehetnek mindazok az énekesek, akik a megyei, vagy a fővárosi döntőkön a leg­jobb eredményt érték el és műsorukat magyar nyelven adják elő. A helyes arányok kialakí­tását célozza a kiírásnak az a része, amely szerint a me­gyékből — ágazatonként — 1—1 zenekar jelentkezését fo­gadják el, míg a főváros ösz- szesen kilenc együttessel kép­viselteti magát a salgótarjá­ni találkozón.Ez a körülmény várhatóan ösztönözni fogja a megyei zsűriket arra, hogy a legjobb zenekarokat válasszák ki és küldjék el a fesztiválra. Érdekes és figyelemre méltó javaslat: az 1966. évi feszti­vál aranydiplomás zenekarait mindenünnen irányítsák a ta­lálkozóra. A megyei és a fő­városi elődöntők, az előzetes terv szerint, 1967 március^ el­sejéig mindenhol befejeződ­nek. A III. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál gála­estjét a televízió közvetíti és a rádió, valamint a Hangle­mezgyártó Vállalat is felvé­teleket készít majd a legjobb együttesek műsoráról. Végül még két jó hír a könnyűzenei esemény részt­vevőinek. Az Express Ifjúsá­gi és Diákutazási Iroda a helyszínen válogatja ki azo­kat az együtteseket, amelyek a nyári ifjúsági építőtáborok­ban lépnek újra közönség elé, az MSZBT pedig külföldi uta­zást biztosít a szovjet zene­számokat legszebben játszó zenekarok részére. A kiírást követően, az elő­készület első eseményeként a napokban üléseztek a fesztivál létrejöttében érdekelt orszá­gos szervek képviselői. A sal­gótarjáni tárgyaláson megvi­tatták és elfogadták a KISZ Nógrád megyei Bizottsága ál­tal készített részvételi felhí­vást és megalakították az ope­ratív, illetve rendező bizott­ságot. (pataki) Juttassuk el a népművelés leghathatósabb eszközét, a könyvet minden falusi ház­ba! — Hangzott el már több alkalommal, de tett alig kö­vette az elhatározást. Pedig — és ezt el kell fogadnunk — még mindig akad fehér folt Nógrád megyében és nem egy községünk olvasottsága az országos átlag alatt mozog. Ezért határozta el a Nóg­rád megyei Űttörőszövetségés a Szövetkezetek Nógrád me­gyei Központja, hogy betör ezekre az alacsony olvasottsá­gú területekre is és az ugyan­csak megyénkből elindított „Vörös zászló hőseinek útján” mozgalom keretében bevonja a könyvterjesztésbe a csapat­vezetők segítségével az úttö­rőket is. Az akciót szellemi vetélke­dővel kötötték egybe. A szer­vező bizottság az úttörők ré­szére szellemi totót állított össze, amelynek kérdéseire a felelet az 1967. évi Úttörő zsebkönyvben található. A MÉSZÖV a szellemi to­tót hatvanötezer példányban nyomtatta ki, s a gyerekek A salgótarjáni Állami Zeneiskola ma délután hat órai kezdettel rendezi meg jubileumi hangversenyét a megyei József Attila Műve­lődési Házban. Mint ismeretes, az intéz­mény 1955. december ele­jén nyitottá meg kapuit. Ez új korszakot jelentett a város zenei életében, meg­indult a szervezett zeneok­tatás és a hangversenyélet. Ez utóbbiakon belül hagyo­mányossá váltak az „Ünne­pi hangversenyek”, amelye­ket az intézmény megnyi­tására emlékezve minden év decemberében megren­deznek. A mai jubileumi hang­verseny első részében a zeneiskolai tanulók lépnek fel, az est második részé­minden hat forint értékű könyvhöz kapnak egyet-egyet Aki több könyvet vásárol, vagy ad el ismerősei körében, az több totóval játszhat, s a sorsolásnál nagyobb esélye van arra, hogy egy-egy szép könyvet nyerhessen. Az első kétheti terjesztés után már felmérhető, hogy az eredmény megközelíti-e azt. amit vártak. A községek közül kimagas­lóan jó eredményt értek el Ecsegen, ahoi a 118 úttörő az iskola igazgatójának buzdítá­sára nemcsak a könyvesbolt által küldött könyveket vet­te meg, vagy értékesítette, hanem újakat is rendelt; tel­jesítésük eddig 150 százalékos. Nem kisebb az érdeme a 240 lélekszámú Garáb község út- törővezetcjének sem, akinek 14 úttörője 400 forint értékű könyvet vásárolt és a pásztói földművesszövetkezetnek még további rendelést adott fel. Jó kezdeményezés a rétsági járási úttörőtitkár részéről, hogy levélben javasolta a csa­patvezetőknek: a gyermekek ben pedig a tanárok lép­nek pódiumra. Ez alkalom­mal mutatkozik be a salgó­tarjáni közönségnek Patik Julianna hegedűtanámő Beethoven: G-dúr románcá­nak előadásával. Baranyai Marianna régi ismerőse a hangversenylátogató közön­ségnek, Chopin: cisz moll fantasia impromtu-jét tűz­te műsorára. Zenei külön­legességnek számíthat Dit- tersdorfnak, a Mozart ide­jében Magyarországon, Bu­dán és Nagyváradon huza­mosabb ideig működő ze­neszerzőnek nagybőgőre és brácsára írt Versenyműve, amelyet zenekari kíséretes formájában szinte új hazai bemutatónak is tekinthe­tünk. A versenyművet a által megvett szépirodalmi művek tartalmát iskolai órá­kon tárgyalják meg, vagy ír­ják meg dolgozatban és így hasznosítsák az olvasottakat. Nagy lelkesedéssel fogadta a könyvterjesztési akciót a le- géndi iskola igazgatója: a szü­lők közül egy sem alvadt, aki legalább két könyvet ne tar­tott volna meg. Ugyanilyen megértésre talált az akció Cserhátsurányban, ahová szin­te nem tudott elég könyvet vinni a csapatvezető és Pat- varcon, ahol eddig igen ala­csony fokon állt az olvasott­ság és most számos családnál nagy örömet okoz a könyv. így zárkóznak fel egymás után a kisebb községeink la­kói a könyvolvasók közé: töb­bek között Rimóc, Pilíny, Csi- tár, Felsőpetény, Karancske- szi, Felsőtold. A nagyobbá« közül Szécsény, Pásztó és Ba­lassagyarmat dicsekedhet szép könyvterjesztési eredmények­kel. A siker titka: az úttörő- csapatvezetők könyvek iránti szenvedélyes szeretető, amit a rájuk bízott gyermekek szi­vébe is elültetnek. zeneiskola zenekarának kí­séretével Sutor Katalin (nagybőgő) és Virág László (brácsa) mutatják be. Boc­cherini : Gordonkaversenyét is ritkán hallhatjuk hang­versenytermeinkben. A mű II. tétele ezúttal Szüts Pál előadásában kerül műsorra. Haydn, aki több, mint harminc éven át élt az Eszterházy herceg udvará­ban, s ezalatt gyakran tar­tózkodott Magyarországon is, igen termékeny zene­szerző volt Számtalan mű­ve közül viszont az utókor sokat nem ismer. Ilyen méltánytalanul elfeledett műve a G-dúr hegedűver­senye is, melynek első té­telét Královszky János szó­laltatja meg a zeneiskola szimfónikus zenekarával közösen. pódiumra tanárok, diákok Jubileumi hangverseny Salgótarjánban Cégtulajdonoss Bergl Ottó Bergl Ottó József nem idős ember; mindössze negyven­két éves. Mint az alábbiak­ból majd kiderül, esze igen csavaros, de ennek ellenére aligha tudná elgondolkodás nélkül felsorolni, hány bün­tető intézetünknek volt a la­kója eddig. Többször ült csalásért, sikkasztásért, köz- veszélyes munkakerülésért, okirathamisításért. Mestersé­gét, mely szorgalommal pá­rosulva jó keresetet biztosí­tott volna részére — a bá- nyagépészséget — nem gya­korolta. Inkább járta az or­szágot, s minden hiszékeny embert annyival károsított meg, amennyivel éppen lehe­tett. Háromszázszavas távirat Bergl hosszú szélhámosi pályáján megtanulta, hogy a meglepő indokolásé kölcsön­kérés többnyire hatásos. így kért — és kapott! — egy salgótarjáni lakostól százhúsz forintot táviratozásra. Ezért belföldön háromszázszavas táviratot lehet feladni; tehát körülbelül olyan terjedelmű szöveget, amennyit lapunk­ban kilencven sor kitesz. A kölcsönző felperes fejszápiolás árán megtakaríthatta volna a százhúsz forintot, — amely­ért egy savanyú csalódásnál többet nem kapott. Ügy látszik, az emberek nem szeretnek — vagy nem tudnak — számolni. Egy bu­dapesti férfi, például, szem­rebbenés nélkül leolvasott Bergl jólápolt, munkától gon­dosan kímélt kezeihez hat­százhúsz forintot. Tette, mi­vel a csaló fölényes modor­ban közölte vele, hogy nagy összegű öröksége ügyében Svájcba kell utaznia. Érthe­tetlen, hogy a segítőkész fér­fiú miért nem keveselte az összeget, mikor — s ez ter­mészetes — jól ismerte a budapesti helyi közlekedési díjakat. Külföld — mégegyszer Dudar községben is meg­fordult Bergl Ottó. A hely­beliek egyikét, — noha éle­tében sem látta —, kitörő örömmel üdvözölte: „Egyko- mám, tizennyolc éve nem lát­talak!” A dudari ember ele­inte szabadkozott, majd keb­lére ölelte a majdnem két évtizede nem köszöntött cim­borát. Nem sokkal azután, hogy az ölelésből kibontako­zó s*p/ zott, — zsebébe nyúlt. A „ré­gi barátnak” haíszáz forintot adott, hadd váltsa ki a „pil­lanatnyi pénzzavarban szen­vedő” az Amerikából címére érkezett csomagot... A tolmácsi, háromszáz fo­rintos kalandról csak rövi­den. Ennyit csalt ki Bergl tüzelőre egy asszonytól, aki félórával előbb azt sem tud­ta, él-e ilyen nevű ember a világon. Á leleményes szél­hámos csak akkor lopott, ha csalni nem adódott alka­lom. A kaposvári vasúti ét­teremben elemeit egy hatszáz forintot érő csomagot. Mennyivel „szebb” a pécsi kaland! Ottjártakor Bergl Ot­tó. egy ablakba tett hirdetés­re figyelt fel: „Bőrkabát el­adó!” Nos, ha eladó, a tulaj­donos bizonyára könnyűszer­rel nélkülözi... Be is állított a házba, s elpanaszolta, hogy nyitott autójából ellopták a kabátját, s ugyebár az éjsza­kák már hűvösek... Persze, hogy megkapta a kabátot kölcsönbe, amit — tekintet nélkül az éji hűvösségre — azon melegében eladott. Az utolsó . húzás“ Bergl vesztét — inkorrekt­ségé mellett — egy közmon­dás téves módosítása okozta. ,.A szerencse a bátrakat se­gíti” szentenciát így álkal- mazta: ,,A szerencse a csaló­kat segíti.” Nos, ideig-óráig igen... Bergl Ottónak a sal­gótarjáni OTP-fióktól ezer ki­lenc forint ötven fillér járt. A megfelelő papírokkal be­állított a fiókhoz. Aznap hajrás volt a munka, a pénz­tárosnő elnézett egy nullát, s leolvasott tízezerkilenc forint ötven fillért. Bergl békebeli nagyherceghez illő gesztussal számolatlanul gyűrte zsebre a pénzt, s elutazott az első vonattal. Nem jutott messzi­re. (A történet teljességéhez tartozik, hogy a pénztárosnő maga térítette meg a kárt, amelyet Bergl okozott a pénzintézetnek.) A salgótarjáni járásbíróság Bergl Ottó Józsefet négyévi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől ötévi eltiltásra ítélte. Megállapította továbbá, hogy a visszaeső bűnöző nem részesülhet a feltételes sza­badságra bocsátás kedvezmé­nyében. A büntető tanács el­nöke az ítélet indoklásakor ki fejtette, hogy ennyire lel­kiismeretlen bűnöző megjaví­tása, kizárólag hosszú sza­badságvesztés büntetéstől re­mélhető. (Természetesen az sem utolsó szempont, hogy ez alatt a négy év alatt Bergl nem károsíthatja meg soro­zatosan a segítőkész embere­ket!) Az ítéletet a vádhatóság képviselője tudomásul vette. Az elitéit és védője enyhíté­sért fellebbezett — b. ä. —»

Next

/
Thumbnails
Contents