Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)
1966-12-06 / 288. szám
(906 (farArnbor R. kedd N^nrsn H Lesz-e bőven zöldség és gyümölcs? Terassoh a Súlyom oldalán NEB-vizsgálat azért, hogy — Nyár végén és ősz elején vizsgálta a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, hogyan alakult az utóbbi időben megyénkben a zöldségtermesztés, helyes volt-e a zöldség és gyümölcs felvásárlási irányzata, sikerült-e mennyiségben és minőségben kielégíteni a fogyasztók igényeit A széles körű vizsgálat — többek között — majdnem húsz termelőszövetkezetre terjedt ki. Sok a gátló körülmény Nógrád nem tartozik a jelentős zöldségtermesztő megyék közé, és kedvezőtlen a munkaerő-helyzet, a csapadék évi eloszlása, a domborzat is. A primőrtermesztésnek nincsenek hagyományai, csekély a lehetőség az öntözés kiszélesítésére. Szorít a szakember-hiány; s amennyire örvendetes a bogyós-gyümölcsök egyre nagyobb arányú termesztése, annyira nem az, hogy ez újabb munkaerőt, területet von el a zöldség- termesztéstől. Hátrányos továbbá, hogy a termelőüzemek nagy távolságra vannak a fő fogyasztó körzetektől. A népi ellenőrzés elismerte: az utóbbi években javult a termelőüzemek és a MÉK kapcsolata; le kellett szögeznie, hogy ez utóbbi még mindig nem tekinti egyenrangú partnereinek a tsz-eket. A közös gazdaságok is okoztak fennakadást az ellátásban azzal hogy a meg- ígértnél többet vagy kevesebbet szedtek egy-egy terményből Rontotta az áru minőségét, növelte az önköltséget, hogy a MÉK- nek még nem sikerült maradéktalanul megszüntetnie a keresztbe-szállításo- kat. A felvásárlási és fogyasztói árak közötti tekintélyes árrést főként a termelők kifogásolták, — de a fogyasztóknak sem szolgált örömére, hogy drága volt a zöldség, a gyümölcs. Noha sok szövetkezet helytelenítette az árrés nagyságát, kísérletet sem tett saját árusító hely létesítésére. Egyes tsz-ek tervezték ugyan, de — budapesti elhelyezéssel, ami inkább súlyosbítaná a megyei gondokat. Több pontosságot! A még olykor meglevő kereszt-szállítások ellenére javult a szállítási fegyelem, a pontosság. Október végéig — például — még ötezer forintra sem rúgott az az összeg, amelyet a MÉK a MÁV-nak kocsiálláspénz, bírság címén kifizetett A MÉK emberei kevés áru esetén tömegesen folyamodnak szabványlazításhoz; bőség esetén viszont turkálnak a szép áruban is. Számos tsz kevés precizitást tanúsított a göngyöleg igénylésekor, kiosztásakor. Némelyik tsz-tag udvarában halmozódtak a rekeszek, mások viszont nem tudták mibe rakni az árut. A MÉK tárolási veszteségei csökkentek az utóbbi években; de hogy ugyanez megtörtént-e az fmsz-boltokban, azt nem lehet megállapítani. A megromlott áruk igen gyakran nem szerepelnek a leírási könyvben, s nem egy boltos a romlott árut is igyekezett eladni, nehogy a veszteség az ő jutalékát terhelje. Salgótarján és Balassagyarmat magánkereskedéseiben a vizsgált időszakban sem a gyümölcs-, sem a zöldségellátás nem volt megfelelő, e boltocskáknak a fogyasztók igényeinek kielégítésében nincs különösebb szerepük. Számos magánkereskedő igyekezett egyes árucikkek átmeneti hiányát kihasználni úgy. hogy amikor azok a MÉK-árudákban nem voltak kaphatók, saját, tartalékolt árujukat magasabb áron értékesítették. Bőven akad tennivaló Annak érdekében, hogy a jövő évi zöldség- és gyümölcsellátás jobb legyen jV Salgótarjáni Acélárugyárban dolgozik huszonöt éve ugyanazon a munkahelyen Hegedűs Nándor kapanyújtó, szocialista brigádvezető. A 36 tagú brigád a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlását jelentősen túlteljesítette. — Koppány felv. — legyen az ideinél, a megyei NEB számos javaslatot dolgozott ki. Első helyen javasolta, hogy a jövőben a felvásárlást és az értékesítést a területileg illetékes földművesszövetkezetek végezzék. Azzal, hogy az árut nem szállítják be a MÉK gyűjtőhelyére, óvják a minőségét, gyorsítják forgalmát, csökkentik szállítási költségét. Megyék közötti és helyi forgalomra kívánatos volna az fmsz-ek szállítókapacitását 5—7 tonnás teherautókkal, hűtőkocsikkal bővíteni. Ajánlatos, hogy a termelőkkel közvetlen kapcsolatot tartó fmsz-ek szakosított szaktanácsadói adjanak közvetlen segítséget a termelési szerződés megkötéséhez, a termőhely kiválasztásához, a vetőmag beszerzéséhez, a növényápoláshoz, értékesítéshez. A különböző adottságú termőterületek közötti árbevétel különbségek ki- egyenlítésére a megyei NEB differenciált árrendszer bevezetését javasolta. Akár társulásos alapon, akár állami beruházásból mielőbb málnafeldolgozó üzemet létesítsenek Balassagyarmaton, esetleg Dré- gelypalánkon. A jobb tárolás érdekében kívánatos hamarosan üzembe helyezni a Salgótarjánban épülő légkondicionált tárolót. Szükséges, hogy a jövőben a termelő és felvásárló szigorúbban ragaszkodjék a szerződéses megállapodásokhoz; szerződésszegés esetén pedig kötbé- rezzen, illetőleg lépjen fel kártérítési igénnyel. Az üzemi ösztöndíjas rendszer számos területen ^evált. A NEB javasolta: alkalmazzák ezt bátrabban, hogy a termelőüzemek több, felsőfokú képzettségű kertész szakemberrel dolgozhassanak. Kertészeti szakmunkások és középkáderek képzésére Pásztón kertészeti szak- középiskola építését javasolta a NEB. — A KISZ-ben, az ifjúsági mozgalomban tanultam meg — nincs lehetetlen __— m ondja az új igazgató és mosolyog. Az effajta derűlátás többnyire a fiatalok sajátja, és ha valaki iskolaigazgató létére fiatal, akkor Bihari Lajos, a nagybátonyi gimnázium igazgatója feltétlenül az. Huszonnyolc évével a megye legifjabb középiskolai igazgatója, de talán az országban is nehéz lenne korban, betöltött állásban hozzá hasonlót találni. Divat manapság némely körökben rosszat mondani a pedagógusokról. Ha Bihari Lajosról szólva divatnak fittyethányva csak jóról teszek említést, nem az a célom, hogy megvédjem a „tisztelt tanári kart”. A rossz pedagógusok védelméhez gyenge vagyok, a jónak meg semmi szüksége rám. * Valamikor a nyáron találkoztunk először. A kisterenyei ifjúsági építőtábor megnyitásánál segédkezett. Már akkor büszkén említette a gimnázium megyeszerte híres botanikus kertjét. Az iskola udvarán kialakított kert és a sulyomi domb fokozatosan agro-botanikai bemutató tereppé formálása, a két terü- lethez fűződő nagyszerű vállalkozás szorosan össze függ az iskolával, a tanárok és diákok lelkes munkájával. — Az ötlet, a kezdeményezés egykori biológus kollégám, Andrási Péter nevéhez fűződik, ö kezdte a munkát, akkor még itt az épület előtt. Ma már a Sulyomot hódítjuk. Andrási Péter most a megyei tanács munkatársa, de amikor teheti felkeresi az iskolát, kertet, érdeklődik — mit végeztünk, hol tartunk és segít. .. A kert élő. zöldellő. nyáron sok színé tarka virágot, érdekes és ritka növényeket termő biológiai tankönyv, annak is az első kötete. Már „írják”, a sulyomi domb oldalába ássák, kapálják, telepítik a második kötetet... — Az udvaron először három teraszt alakítottunk ki Nagy munka volt. amit csak fokozatosan lehetett elvégezni. Jó ideje rendszerezve, külön kis földdarabokba ültetve várják diákjainkat a kert sokféle, sok fajtájú növényei. A szemléltető oktatás elősegítése mellett a kertnek nagv szerepe van a politechnikai képzésben, a munkára nevelés iskolai feladatának végzésében is. Több száz különféle ismert és kevésbé ismert növény. A kert végében üvegház «— maguk építették. Bihari Lajos igazgató azt mondja erről: — Harmincezer forintot ér. Nekünk azonban felbecsülhetetlen értékű segítőtárs. Ha valaki bizonylatokat kérne tőlem az építési anyagokról, munkáról — egyetlen cédulát sem tudnék mutatni. Felépült valahogy... Mindenki segített, tanárok diákok és szülők... A rendkívül ritka és kényes növényeket (magam is ott láttam először mimózát) a diákok gondozzák, ugyanúgy a nagy körültekintést, pontosságot igénylő fűtest, és ők vállalták, végzik hibátlanul, dicséretes szorgalommal. És a sulyomi domb teraszai? — Andrási ötletére kezdtünk hozzá a munkához. Először kicsiben, ahogy az lenni szokott. Evés közben jön meg az étvágy — így igaz. Ma már ott tartunk, hogy évente 10 teljes munkanapot dolgozik ott felváltva 250 diák. Mengyi János biológüs. Kiváló Tanár (nemrégiben tüntették ki ezzel a címmel) vezetésével egyre szebbé, egyre teljesebbé formálják a Súlyom dombot, az egykor még libalegelőnek is meredek, sivár halmot Nagybátony határában. A szívós munka két esztendeje kezdődött. Nyáron új területekről, megművelésre szánt hajlatokról hordták el a követ a diákok. A tanács, az iskola kérését teljesítve — újabb területeket adott a közelben, így kereken 30 holdra terjed ki a nagybátonyi gimnázium „földbirtoka.” — A nyáron, a kisterenyei ifjúsági építőtábor lakói a málnaszedéssel, az érte járó bérrel önmagukat, és a Súlyomon követ fejtő társaikat is eltartották. Szép vállalkozás volt. és ami a legszebb az egészben: sikerült! A „málnázók” nem kereshettek, napi 18 forintnál kevesebbet, mert akkor létük, de a sulyomi tábor ellátása is veszélyben forgott volna. Keményen dolgoztak. Az iskola 5-f-l-es oktatása kertészeti és erdészeti ismeretekkel — az iskolaudvar, és a Súlyom leleményes kihasználásával — az elmélethez szervesen kapcsolódó gyakorlattal szolgál a nagybátonyi gimnazistáknak. A kertészek málnást telepítettek — már termőre fordul —. az erdészek pedig Nógrádban soha nem látott fákkal ültették tele a domboldalt. Harminc hold megművelt teleültetett meredek domb — álomnak is túl szép, nem valóságnak. Megtervezni, véghezvinni csak az átlagosnál nagyobb bátorsággal, az iskolai kollektíva ereiében töretlenül, bízó optimizmussal lehetett. Nincs megállás. Az igazgató két szerződést mutat Az egyikben az állt: az iskola KISZ-szervezete szocialista megőrzésre átvette az iskola épületét, és vele együtt — összes berendezési tárgyát A másik papírlap nem kevésbé érdekes, gimnáziumról lévén szó, ma még talán egy kicsit szokatlan kötést tartalmaz. A nagybátonyi gimnázium és a helyi szakmunkásképző intézet közös — társadalmi munkára vonatkozó — tervet készített. Az ipari tanulók segítenek a Súlyom domb teljes betelepítésében, a gimnazistáit pedig a szakmnnkás- kénző intézet udvarát ültetik tele virággal. barátsággal együtt növekvő fákkal... — A gimnáziumi oktatás ma már — és a jövőben még inkább érvényes tesz ez — kizárólag minőségi munkával lehet versenykénes, ha szabad ezt mondani. Célunk, hogv diákjaink a tanulmányok elvégzése után, közenes eredménynyel is helyt álljanak a kapun túl, odakint az életben...’ Eddig minden merész tervük valóra vált. Pont ez no sikerülne?! Pataki László cA he es kei fazekas A műhely Becskén, a Gal- ga-patak partján áll. Itt dolgozik, alkot Mészáros Pál, Nógrád megye egyetlen faze- kasmestere, a hajdan híx’es mesterség utolsó képviselője. Utánpótlás nincs, a fia is más szakmát, a lakatosságot választotta. A homályos műhely fala mellett szikkasztó, szárító állvány. A sarokban deszkából tákolt pádon ül a mester, előtte forog a korong. Lent, lábbal pörgeti, fönt kezével formáz. Egy faliállványon halkan szól a rádió. Felesége fát rak a tűzre, szán'tja a nyers cserepet. — Valamikor más volt. Az edény mind cserépből készült. Híresek voltak a fazekasok, most meg már kihal a szakma. Tavasszal csibeitató, aztán néhány csörgőkorsó kell. Tejesköcsögöt már alig keresnek. inkább csak virágcserepet kémek, de azt is keveset — panaszolja a mester. Figyelem ügyes mozdulatait, valahogy így dolgozhattak a fazekasok több száz esztendővel ezelőtt is. Ahol alkalmas anyagot találtak letelepedtek, kemencét húztak és termeltek. Ha összejött egy rakomány cserépáru, kocsira raktak és vitték cserélni. A? egyik cserép ára egyszer töltve búzával, a másiké kétszer t<ve. Ilyen volt a cserekereskedelem . A technológia nem változott, de mintha csak a gondolataimat találta volna ki a mester, az egyik sarokba mutat, két egymásra fektetett kerek kőre. — Ez itt az őrlő. A mázhoz készítjük elő a lisztfinom anyagot. Egy felfüggesztett rudat dug a kőbe vágott üregbe és karral forgatja — így megy ez. — Így őrölhették őseink a gabonát. — Ez meg itt a kemence. Amikor összejön egy rakodásra való, bepakoljuk, kiégetjük fával. — Meddig tart az égetés? — Nem egyforma. Amikor elérjük a kívánt hőfokot, akkor kész. Ezt ezzel a rúdszerű „műszerrel” ellenőrizzük. Nem más, mint agyagrudacska mázba mártva. A tűzben a színéről állapítjuk meg, elértük-e a kellő hőfokot — magyarázza. ' A kemence körül tejesköcsögök, virágcserepek és néhány csörgőkorsó. Vásárlókra várnak. Beül a padkára, pergeti a korongot, köbben a régi időkről beszél: — Ketten voltunk itt fazekasok, A másik elment Gyömrőre. A nagyapjánál, Csáinyi Ferencnél tanultunk. Az öreg nem itt született, hanem amikor egy katona barátját meglátogatta, körülnézett a környéken. A Szanda- hegy alján talált alkalmas anyagot, letelepedett. Én is abból az anyagból dolgozom. Itt a kertben van egy ládám, ott iszapoljuk, vagy ahogy mi mondjuk, rothasztjuk az agyagot, hosszú időn át. Azután még meg kell gyúrni, mint a kenyértésztát. Van munka vele. — Tizennyolc éve lettem önálló. Hozd, csak ki a mesterlevelet — szól a feleségének, aki a tüzet rakja. A berámázott okmány tanúsítja, hogy Mészáros Pál 1948-ban megjelent a Képző- művészeti Főiskolán és a bizottság előtt sikeres vizsgát tett. Kiváló kerámikus művészünk, Zádor István írta alá a mesterlevelét. — Látja, azóta mindig lejjebb. Korábban szállítottam a kereskedelemnek is. Most már csak igen ritkán kérnek tőlem árut. Itt van a földművesszövetkezet. Tagja vagyok, de csak akkor vesz tőlem árut, ha az ÜVÉRT nem szállít A rádióból és az újságokból értesülök, hogy becsülete van a kisiparnak, de én ezt nem érzem. Végigjártam az üzleteket eredménytelenül, pedig olcsón szállítanék. A íalu nem nagy. a vásározás nem éri meg, ráfizetés lenne, mert drága a fuvar. Az adóból járna kedvezmény, szóvá is tettem, azt mondták, majd év végén elszámolunk. Jövőre talán kisebb adót vetnek ki. Hiába, ha a kereslet kicsi. Pedig van kertészet is, ahová biztos kall a virágcseráp. Ha igény jönne. higgye el, becsülettel kielégíteném. Már a harmadik virágcserepet emeli le a korongról. Azután, hogy mást is lássunk egy csörgőkorsót formál. E íi- ször a rácsot vágja ki, azután a nyakat formázza. Azt is kivágja, félreteszi. A kancsó vállát külön húzza fel. és amikor az öblös részt is megformázza, visszaragaszt: i, valósággal forrasztja az „alkatrészeket.” — így készül ez — emeli le a korongról a karcsú cserép- korsót. — Vázát is készíte tem én — mondja. A szobába invitál. Karcsú ak, modern vonalnak, igazi mestermunkák. — Ezek sem fogynak, bedig az embert az ösztökéli munkára, ha fogy az áruja. Akkor jön az igazi munkakedv. Megyénk egyetlen fazék? s- mestere nagy szeretettel beszél szakmájáról. A kézzel formázott cserepet száradni teszi, újra végigsímogatja a szemével is. Jogos a bánata, hiszen munkája nagyobb érdeklődést érdemelne. Lába lassan fárad. hiszen ahogy mondta, annyit korongozolt már, hogy könnyűszerrel megkerülhette volna a földgolyót A szívéből, a leikéből is beledolgoz valamit minden egyes cserépbe, amit formáz. és tálán, még a virág is szebben virít abban. Bodó János
