Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-03 / 286. szám

4 NÖGR A D Í9«6. december 3. szombat (Folytatás a 3. oldalról.) csoport üléseken megváltozott a helyzet. Sokan nyilvánítják véleményüket a kisebb kol­lektívában, elmondják hasznos észrevételeiket. Több helyen bevezettük az úgynevezett „kérdezz—felelek” taggyűlése­ket. Ezeket nem a párttitkár tartja, hanem a felsőbb párt- szerv, vagy az illetékes gaz­dasági vezető. Igen népszerű­ek! Az utóbbi időben komolyan hozzáfogtunk és felléptünk a pártmunkában tapasztalható sablonok és formalizmus el­len. Ügy gondoljuk, hogy csak a kezdeti lépéseket tettük rheg és a kongresszus határozatai nagy lehetőségeket teremtenek az üresjáratok, a felesleges értekezés, az unalmas beszá­moltatás. az öncélú brigád­vizsgálatok elkerülésére. Kezdetben azt hittük, hogy a sablonok ellen könnyebb lesz fellépni. Ma mér belát­juk, hogy munkamódszerünk­ben vannak konzervatív ele­mek, melyeket megszoktunk és természetesnek tartunk. Hadd hozzak fel erre né­hány példát: A Központi Bizottság na­gyon helyesen döntött, hogy az alapszervezetek vezetősé­gének újjáválasztása során, a jelölő bizottságokat már egy hónappal előbb, az augusztusi taggyűléseken fogadja el a tagság. Többen tartottak ettől az „újítástól” és éppen a kongreszusi előkészületek iga­zolták, hogy nagyon helyes volt a döntés. Talán még egyetlen választáson sem si­került ennyire rátermett elv- társakat jelölni, mint éppen most. A sablonok elleni harc egy­ben a megszokás elleni fellé­péssel is párosult. Ismerős az a funkcionárius típus, aki naponta 4—5 községet meglá­togat, beszél a fcsz-elnökkel, tanácselnökkel, párttitkárral: Hogy vagyunk? Mi újság? — és mint aki jól végezte dol­gát, tovább áll. Egyik járá­sunkban olyan munkamód­szert dolgoztak ki, hogy „egy nap egy falu” legyen a prog­ramban. Jussunk el a pártta­gokhoz és a vezetőségi ta­gokhoz is. Elítéltük azt a módszert, mely néhol felütöt­te a fejét: kényelmességből csak a tsz-elnököt, a gazda­sági vezetőt keresték fel, mi­vel a dolgok gyakorlati, gaz­dasági része ott dől el. Nagy tartalékaink vannak a párhuzamosságok elkerülé­sében is. Egy adott kérdést sokszor több szerv — állami és tömegszervezet, pártszer­vek. jó néhány központi ha­tóság — is vizsgál. Bár na­gyon sok a párhuzamosság tevékenységünkben, mégis legtöbb esetben a kényes kér­déseket a párt vállalja ma­gára. Nagyobb bizalmat kell megszavazni a gazdasági szerveknek, a tömegszerveze­teknek s ez járjon együtt a felelősség megfelelő vállalá­sával is. Nehogy félreértsenek a küldött elvtórsak, nem arra gondolunk, hogy a kényes kérdések, az emberek által felvetett gondok elől ki aka­runk térni a jövőben. Azt azonban mégsem a pártnak kell megmondania, hogy va­laki ezért, vagy azért nem kaphat lakást. Nem szeret­nénk eltúlozni a párt munka- módszerének és stílusának je­lentőségét, azonban meggyő­ződésünk, hogy ezzel kedve­zően befolyásolhatjuk a párt politikájának gyakorlati meg­valósulását. Visszahat ez a politikára sőt a tömegkapcso­latok erősödésével pártpoliti­kánk továbbfejlesztésére is. Tisztelt kongresszus! Engedjék meg, hogy rövi­den szóljak megyénk egyik problémájáról a szénbányá­szatról. Örömmel hallottuk, hogy a szénhidrogének rész­aránya az energia-mérlegben ma 25 százalékos és 1970-re eléri a 37—38 százalékot, sőt azt is elmondották itt, hogy megkezdik egy 800 megawat­tos atomerőmű tervezését. Megítélésünk szerint világje­lenséggel van dolgunk, mely más országokban korábban el­Tanácskozik az MSZMP IX. kongresszusa kezdődött, és amelynek óriási előnyei vannak gazdasági, technikai, műszaki vonatkozás­ban. Bár lenne több olajunk és földgázunik. A nógrádi szénbányászatot ez a különben egészséges és törvényszerű fejlődés a szén­medencék között elsőnek és a legjobban érinti. Mi 2750 kalóriás szenet termelünk, sajnos a természeti, geoló­giai feltételeket nem tudjuk megváltoztatni. Száz forintra 47 forint állami dotációt ka­punk. A bányászat fejlődésé­nek visszatartása nálunk már közel kétéves folyamat. Míg 1963-ban évi 3,8 millió ton­na szenet termeltünk, addig 1967. évi tervünk — előrelát­hatólag — 2,8 millió tonna lesz. Eddig a bányászatban foglalkoztatottak száma 1600 fővel csökkent. Ez a tenden­cia tovább folytatódik. Egyesek úgy fogalmaznak, hogy jöjjön csak egy kemény tél, maid akikor több szénre lesz szükség. Mi természete­sen nem kívánjuk a kemény telet. Mások úgy vetik fel, hogy a bányászok mindig a párt szilárd bázisát képezték — s ez igaz —, tehát tartani kell a létszámot még akkor is, ha a népgazdaságnak nincs szüksége annyi szénre. Ügy véljük, hogy a múltban szer­zett érdemek emlegetésével ezt a gondot nem lehet meg­oldani. A feladat egy része ránk tartozik. Gazdaságosab­ban kell termelni, hogy ver­senyképesebbek legyűrik a le­hetőségeken belül. Ebben a vonatkozásban komoly terve­ink vannak, hogy racionális létszámgazdálkodással, anyag- takarékosággal, műszaki fej­lesztéssel, a munkahelyek koncentrálásával javítsuk ver­senyképességünket. Nem az olajjal, a földgázzal versenye­zünk, hanem általában a széntermeléssel. A Központi Bizottság tit­kársága egy évvel ezelőtt ha­tározatot hozott a megye fej­lődéséről, Ebben helyesen fel­tárta a nógrádi szénbányászat helyzetét. A határozatok reá­lisak és jól kifejezik a párt gondoskodását. Utat mutat­nak a probléma megoldására. Mi most a titkárság határoza­tának jobb végrehajtását és megvalósítását kérjük. Ne csak az elektronikus számítógépek adatait vegyék figyelembe, amelyek valószínűleg telje­sen objektívék. A feladatok megoldásánál lássák az em­bert, a sorsokat, adjanak időt. hozzanak közbeeső intézkedé­seket, melyek enyhítik a kü­lönben nem könnyű feladat megoldása során felmerült gondokat. Rapai Gyula elvtárs már szólt a rokkant vájárokról. Ennek a kérdésnek a megol­dása azt jelentené, hogy egy problémával kevesebb lenne nálunk is. Meg vagyunk győződve arról, hogy tudo­mányos, technikai forradalom által felvetett kérdés, a fűtő­anyag és az energia hordozók szerkezetében beállt változás a szocializmus erejével, hu­manizmusával, másképpen oldható meg, mint Ausztriá­ban Belgiumban vagy Angli­ában. Ezzel is példát muta­tunk a szocializmus magasabb rendűségében, a kapitalista világgal szemben. Tisztelt kongresszus! A Központi Bizottság be­számolójával, a határozati javaslattal, a Szervezeti Sza­bályzat tervezett módosításá­val, a Revíziós Bizottság je­lentésével, a Központi Ellen­őrző Bizottság beterjesztett anyagával a Nógrád megyei küldöttek nevében egyetérté­semet fejezem ki. A Nógrád megyei kommunisták készek arra, hogy egyetértésben az egész megye lakosságával, a IX. kongresszus határozatai­nak megvalósításával tovább munkálkodjanak a szocializ­mus teljes felépítésén, né­pünk szebb, boldogabb életé­nek megteremtésén. Novobácsky Károly akadé­mikus, a Tudományos Aka- démai tevékenységéről, a tu­dományos kutatások helyze­téről adott számot a kong­resszus fórumán. — A Magyar Tudományos Akadémia, a magyar tudo­mány hivatalos szervezője, irányítója, ellenőrzője és nagyrészt anyagi támogatója is. A széles nyilvánosság nem nagyon ismeri ezt a „tudo­mányos nagyüzemet”, sokan még ma is a Horthy-korabe­li elnökségi ülésekre gondol­nak, amelyeken hercegek, grófok és a magas klérus bí- boröves tagjai feszengtek az elnöki székben pedig az egy­kori József főherceg ült, akinek tudományos munkás­sága abban állt. hogy egy háborús napdóban Önmagát dicsőítette. Az Akadémia ma már magas fokú tudományos főhatósággá fejlődött, amely­nek tevékenysége nélkül a magyar tudomány még min­dig mankókon járna. A ve­zetőség irányító elvei körött hiába keresné valaki a l’art pour l’art hamis jelszavát. Jellemző az Akadémia gya­korlati munkastílusára, hogy alig hatóit a nyilvánosságba az új gazdasági mechanizmus híre, máris összeült az el­nökség, és mélyenjáró fejte­getésben állapította meg melyek azok a tudományos energiák, amelyek a leghat- hatósabban támogatják a gazdaságirányítás új rendsze­rének kialakítását. Novobácaky Károly ezután elmondotta, hogy jelenleg a2 Akadémia 34 saját intézete dolgozik a legfontosabb tudo­mányos témák megoldásán, és az egyetemi tanszékeken is számos kutatócsoportot foglalkoztatnak. A kutatások nem szorítkoz­nak egyoldalúan a természet­tudományok területére; kel­lő figyelemben részesítik a társadalomtudományok fej- leszrtését, elsősorban a gya­korlati követelményeit alap­ján, A pszichológia számos válfaja közül a pedagógia és a munkáslélektan kidolgo­zása, modernizálása a leg­sürgetőbb feladat. Novobáczky Károly felszó­lalása végén hangsúlyozta, hogy a tudományos élet egészségesen fejlődik, és a szocializmus céljait szolgálja. Gyimóthi Dénes, a Pápai Járási Pártbizottság első tit­kára hangsúlyozta: a gazda­sági sikereknél is nagyobb eredmény az emberek gon­dolkodáséban végbement vál­tozás. Ezt bizonyítják a párt- szervezetek széles körű be­szélgetéseinek tapasztalatai, amelyek megerősítették, hogy a parasztság többsége a szö­vetkezeti mozgalom őszinte hívévé vált A továbbiakban elmondot­ta: a pápai járásban ma még meglehetősen általános jelen­ség, hogy az ipari üzemek­ben dolgozó fiatalok lenézik azokat a fiatalokat, akik sok esetben az övékénél nagyobb jövedelemért, de többé-ke- vésbé kisparaszti módon dol­goznak a termelőszövetkezeti gazdaságokban. Ez a jelenség is figyelmeztet arra, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben kell korszerűsíteni a termelő- szövetkezetekben a munka- módszereket és munkafeltéte­leket. Ez késztette a közel­múltban a Pápai Járási Párt- bizottságot arra, hogy külön, részletesen foglalkozzék ezzel a problémával. Gyimóthi Dénes felszólalá­sa után szünet következett. Szünet után az elnöklő Ko­rom Mihály bejelentette, hogy a tanácskozás negyedik nap­ján a kongresszus titkárságá­ra újabb 121 távirat és levél érkezett. Ezzel számuk össze­sen 1038-ra emelkedett. Az üzemek és termelőszövetkeze­tek jelentették, hogy a kong­resszusi munkaversenyben tel­jesítették vállalásaikat. Külföldről eddig 62 üdvöz­let érkezett, csütörtökön távi­ratban köszöntötte a kongresz- szust az Uruguayi Kommunis­ta Párt. Az elnöki bejelentések után K. Papp József, a Tolna me­gyei Pártbizottság első titká­ra szólalt fel. Méltatta a párt töretlen po­litikáját, amely — mint mon­dotta — biztonságot jelent a mindennapi munkában, az emberek nevelésében. A két kongresszus között a megye gazdasági élete is nagyot fej­lődött. Jóval több terményt tudtak adni az országnak, mint eddig bármikor. Öt év alatt 40 százalékkal nőtt a felvásár­lás. ez messze meghaladja az országos átlagot. A kezdemé­nyezőkészséget növelte, a munkakedvet fokozta a felvá­sárlási árak növelése és a me­zőgazdaság helyzetét javító egyéb intézkedések. Végül kifejtette, hogy a Tolna megyei kommunisták minden tőlük telhető módon támogatják a párt politikáját. Nagy János rudabányai alapszervezeti párttitkár el­mondta, hogy a Vasércbánya termelése mintegy 12 százal­lékkal nőtt, az ércdúsításban 32 százalékkal növelték a pro­duktumot az elmúlt négy esz­tendőben. A szép eredmények értékét még növeli, hogy mindezt a létszám bizonyos csökkenésével érték el. Csak­nem 10 százalékkal nőtt Ru- dabányán az egy főre jutó ter­melési érték. Ma már a szo­cialista címért küzdő munka­csapatokban több mint ezren dolgoznak. A brigádmozgalom révén kö­zelebb kerültek egymáshoz a műszakiak és fizikaiak. A felszólaló részletesen szólt arról, milyen intézkedéseket tettek Rudabányán a dolgozók munkakörülményeinek javítá­sára, a szociális gondok eny­hítésére. A vezetőségválasztó taggyűléseken kifejezésre ju­tott, hogy dolgozóink mélysé­ges felháborodással ítélik el az amerikaiak vietnami agresz- szióját. Tolmácsolta a ruda­bányaiak üzenetét: mint ed­dig, a jövőben is bizton szá­míthat a párt a rudabányai bányászok és ércelőkészítők ja­vuló, mind eredményesebb munkájára. Ezután Hie Verdet, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Állandó Elnöksé­gének tagja szólalt feL Tolmácsolta pártja s a Ro­mán Szocialista Köztársaság minden dolgozójának meleg, testvéri üdvözletét, majd el­ismeréssel szólt a magyar nép kiemelkedő sikereiről, ame­lyeket a szocialista építésben elért — A román kommunistáik, egész népünk — amely jelen­leg lendülettel munkálkodik a szocialista Románia sokoldalú fejlesztésének az RKP IX. kongresszusán kidolgozott program valóra váltásán — teljes sikert kíván a magyar kommunistáknak, Magyaror­szág valai '~"nyi dolgozójának azoknak a feladatoknak a megvalósításához, amelyeket a kongresszusuk kijelöl. Népeink, a Román Kommu­nista Párt és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Román Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kö­zött testvéri barátság és sok­oldalú együttműködés alakult ki, amely a tisztelet és a köl­csönös előnyök, a független­ség és nemzeti szuverenitás, a bel ügyekbe való be nem avat­kozás, a kölcsönös elvtársi se­gítségnyújtás és a szocialista internacionalizmus marxista— leninista elvein alapul. E kap­csolatok alapja társadalmi ren­dünk azonossága, marxista— leninista ideológiánk, közös harcunk az imperializmus ellen. Ilié Verdet a román és a magyar nép megbonthatatlan barátságának éltetésével zárta szavait. Ezt követően Giacomini Agostino, San Marino Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának tagja lépett a szónoki emelvényre. Többek között hangoztatta: — IX. kongresszusuk kö­vetkezetesen kifejezésre jut­tatja, hogy az önök pártja az összes forradalmi szocialista erők egységére törekszik. Egyetértünk a magyar elvtár­sakkal, s mi is tisztában va­gyunk azzal, milyen lidérc­nyomásként nehezedik az egész emberiségre az észak­amerikai imperializmus ve­zető köreinek agrassziós poli­tikája. Országunkban megvannak a feltételei annak, hogy sikere­sen harcoljunk mind a jelen­legi kormány konzervatív, diszkriminációs és antidemok­ratikus politikája ellen, mind pedig annak érdekében, hogy köztársaságunk számára meg­nyissuk a demokráciára ala­pozott és a szocializmus felé tartó új politikai fejlődés le­hetőségeit. Enrique Lister, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja volt a kö­vetkező felszólaló. A spanyol kommunisták ne­vében testvérileg üdvözölte a kongresszust, a Magyar Szocia­lista Munkáspártot és a ma­gyar népet, majd elmondotta, hogy mind több nagy jelen­tőségű győzelmet arattak Spa­nyolországban a haladó erők. A változásoknak a mozgató A KONGRESSZUS ÜLÉSTERMÉBEN ereje a tömegek akciója — je­lentette ki, s ezután a nem­zetközi kommunista mozga­lom feladatairól szólt. — E napokban van a nagy madridi csata harmincadik évfordulója. E csatában részt- vettak a szabadság önkénte­sei, akik hatvan országból jöttek. Köztük volt a magyar nép több mint ezer fia és ezeknek csaknem fele spa­nyol földben nyugszik, köztük a legendás Lukács tábornok: Zalka Máté. Itt, ebben a te­remben szeretett Münnich Fe­renc elvtársunkkal, a legidő­sebb veteránnal együtt, jelen van egy része azoknak, akik a harcok során életben ma­radtak. Szóljon nekik és raj­tuk keresztül a többieknek is szívből jövő harcos üdvözle­tünk! — mondotta. Felszólalása befejező részé­ben a kínai vezetők szovjet­ellenes egységbontó cseleke­detet ítélte el. Ezután Ernest Decosterd, a Svájci Munkapárt Központi Bizottságának tagja szólalt fel. Kívánjuk, hogy kongresszu­suk gyümölcsöző legyen, hogy erősítse a szocializmust Ma­gyarországon, és egyre na­gyobb sikereket elérve, halad­hassanak mindnyájunk közös célja, a kommunizmus felé — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt minden eredmé­nye jelentős segítséget jelent a Svájci Munkapártnak. Felszólalása befelező részé­ben a nemzetközi munkásmoz­galom egységének szükségsze­rűségéről szólott. Ezután Henning Nilsson, a Svéd Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagja kö­vetkezett. Bevezetőben hazája dolgo­zóinak helyzetével foglalkozott — Az állandóan emelkedő árak megnehezítik a kisjöve­delmű néprétegek helyzetét — mondotta, majd arról beszélt hogy a Svéd KP a jövő év­ben lesz 50 éves. Szólott a közelmúltban eredményesen befejezett nehéz választások- róL Kongresszusuknak és a ma­gyar népnek sok sikert kívá­nunk a szocialista társadalom felépítésében — mondotta be­fejezésül Henning Nilsson. George Jeff ares, az Ír Dol­gozók Pártja Központi Bizott­ságának tagja átadta pártjá­nak testvéri üdvözletét majd elmondta, hogy az ír nép az idén emlékezik meg az angol imperializmus elleni felkelés 50. évfordulójáról. Nemzetközi kérdésekről szól­va hangsúlyozta, hogy Íror­szág mindig fenntartotta sem­leges álláspontját. Nem tagja a NATO-nak és a köztársa­ságban nincsenek katonai tá­maszpontok. Az ír küldött végül sok si­kert kívánt a magyar népnek és az MSZMP-nek. Ezután ebédszünet követke­zett. Az ebédszünet után Méhes Lajos elnökletével folytatta munkáját a kongresszus. A2 elnök bejelentette, hogy eddig 116-an jelentkeztek felszóla­lásra, s közülük 45-en szólal­tak fel. A kongresszus elnök­sége nevében indítványozta, hogy még három felszólalásra jelentkezőnek adjon szót a kongresszus, majd a vitát zárja le. A javaslatot egyhan­gúlag elfogadták. Ezután dr. Bakos Zsigmond. a VI. kerületi nártbizottság első titkára szólalt fel. A párt agitációs és propaganda munkájának kérdéseivel fog­lalkozott. • Ezután Szabó Elek, a Vö­rös Csillag Traktorgyár párt- bizottságának titkára Kispest kommunistái nevében szólalt fel. Részletesen foglalkozott a tervezés és beruházás egyes fogyatékosságaival. A vitában utolsónak Szviri- dov Ivánné, az ófehértói Búza­kalász Tsz elnöke kapott szót. A gyenge termelőszövetkeze­tek problémájáról szólva el­mondotta, hogy a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetekben az az egyik legfőbb probléma, hogy a jövedelem kicsi és (Folytatás az S. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents