Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-24 / 304. szám

Világ proletárjai egyesüljetek* XXII. ÉVF. 304. SZÁM ARA: 50 FILLER I960. DECEMBER 34. SZOMBAT Harci sokk (2. oldal) Műszakiak a szocialista munkaversenvben (3. oldal) Az olvasók fóruma (4. oldal) A nemzet egysége A történelmi századok fo­lyamán minden nagy hazánk­fia arról álmodott, vajha va­lóra válna az egész nemzet összefogása önnön védelmé­ben, az ország haladása ér­dekében. Akkor — úgymond — akár a poklok kapuin is diadalmaskodna a magyar! De a nemzet egysége ábránd maradt, elsősorban a történel­mi uralkodó osztályok bűnös önzése miatt, mivel a maguk osztályérdekeit mindenkor el­különítették a nemzet egyete­mes érdekétől. A nemzeti összefogás gondolata akkor érett először valószerű lehe­tőséggé, amikor a munkásosz­tály a magyar történelem színpadára lépett s a nemzet élére állt, hogy létrehozza a a nép frontját a fasizmus és a háború ellen. A független, demokratikus Magyarország megteremtéséért és megvédé­séért vívott harcban megszi­lárdult és megedződött a nép- írón:. A munkás-paraszt szö­vetség a népi hatalom alap­pillérévé vált, a népfront- niozgalomban minden haladó erő összefogott a szocializmus felépítésére. Az egységbe ko­vácsolódó nemzet ma a szo­cializmus teljes győzelme fe­lé halad. A párt IX. kongresszusa Ismételten rámutatott, hogy a nepfrontpoliti'ka nem átme­neti időre szóló taktika, ha­nem az MSZMP politikájá­nak szerves része, amely nél­külözhetetlen az osztálynél­küli társadalom megteremté­séért folytatott küzdelemben. Népünk egyetért a párttal a legfontosabb követendő cél­ban: a szocializmus teljes felépítésében. A szocializmus felépítése ennél fogva nem­csak a párt, hanem az egész dolgozó nép közös ügye. A szocializmus az egész nép jö­vője, az egész népnek épül. Természetes, hogy nemcsak a kommunisták építik, hanem az egész dolgozó nép. Társadalmunk különböző rétegeinek a párt vezetésével történő összefogását nem gá­tolják ellentmondó érdekek, vagy a világnézeti különbsé­gek. A párt, politikai éle­tünk bizonysága szerint, meg­nyerte valamennyi társadal­mi osztály és réteg cselekvő támogatását. A széles nemzeti összefogás aktív részvevői azok is, akiknek egyik vagy másik politikai kérdésben fenntartásaik vannak, és akik egészében még nem fogadják el a párt marxista—leninis­ta világnézetét. A munkásosz­tály — és élcsapata, a párt — vezetését egész társadalmunk elfogadja, a párt a bizalom és a barátság ezer szálával forrt össze a néppel, azonos célokért, a közérdekű cselek­vésben egyesülve dolgozik az egész nemzet. A nemzet egységét szolgá­ló politikánk fundamentuma a munkás-paraszt szövetség volt és marad. Különösen megszilárdult és kiteljesedett ez a szövetség, amikor győ­zött a termelőszövetkezeti mozgalom, és leraktuk a szo­cializmus alapjait hazánkban. Hiszen attól fogva a munkás- osztály és a parasztság alap­vető érdekei végérvényesen találkoztak: a parasztság is abban vált érdekeltté, hogy minél gyorsabban felépítsük a szocial izmust. A IX. kongresszus elhatá­rozásai alapján az elkövet­kező években még tovább lé­pünk előre. Harmadik ötéves tervünk az ipar és a mező- gazdaság összehangoltabb fej­lesztését irányozza elő Még több anyagi erőt fordítunk a mezőgazdaság korszerűsítésé­re. termslő erőinek gyarapítá­sára. Az úi gazdasági mecha- I(izmus a termelőszövetkeze­tekben is jótékony hatást gyakorol majd, tág teret nyit­va a jövedelem növelését szolgáló önálló kezdeménye­zéseknek. Szocialista álla­munk arra törekszik, hogy a parasztság életszínvonala mind közelebb jusson a bér­ből és fizetésből élőkéhez. A kongresszuson elhatározott, és a parasztságot is teljes mér­tékben érintő szociális intéz­kedések szintén erősítik a parasztság kapcsolatát a mun­kásosztállyal, a szocialista ál­lammal. A nemzeti egység és terem­tő összefogás fő pillére a párt politikája, amelyet a IX. kongresszus megerősített és tovább fejlesztett. Ez a poli­tika egészséges és pezsgő közéletet teremtett, olyan légkört, amelyben mindenki magáénak érezheti a közügye­ket, és megtalálja a maga fontos szerepét a haza életé­ben és a szocialista jövő ki­munkálásában. A párt szövet­ségi politikájának fontos ele­me, amely végérvényesen polgárjogot nyert gyakorla­tunkban, hogy kinek-kinek a helyét, szerepét és társadal­mi megbecsülését nem a múlt­ja határozza meg, hanem je­lenlegi munkája és magatar­tása. Ehhez kapcsolódik, hogy például az egyetemi felvéte­leknél eltörölték a származás szerinti elbírálást: ott is, mint az élet teljességében a tehet­ség, a rátermettség, a szor­galom és a felmutatott ered­mények kell, hogy döntsenek az érvényesülésnél és az egvé- ni boldogulásnál. Hasonlókép­pen a kikovácsolódó nemzeti egység tette lehetővé, és vis­szahatásában ezt az egységet erősíti az a gyakorlat, hogy nálunk — pártfunkció kivéte­lével — bármilyen tisztséget párton kívüliek is betölthet- nek. Néha ebben a kérdésben különböző előjelű hibákat is elkövettek, egészében ez a gyakorlat helyesen valósul meg szocialista közéletünkben. Országépítő összefogásunk döntő tényezője, hogy a kom­munisták és a pártonkívüliek egyetértésben, és barátságoan dolgoznak együtt az élet, az építő munka valamennyi te­rületén. A kommunisták sze­rény és türelmes magatartás­sal hordozzák hivatásukat, amikor felvilágosítják és ve­zetik a dolgozó embereket, a párt politikáját hirdetve megnyerik őket ügyünknek és eszméinknek, eligazítják a köznapok forgatagában elő­adódó ügyeket-gondokat. Kádár János elvtárs kong­resszusi zárszavában külön is szólott a párttagok és a pártonkívüliek barátságáról. „Hogyan Is alakul a párt­tagok ós a pártonkívüliek vi­szonya? — tette fel a kérdést. — Nagyon egyszerűen kifejez­ve: nem szabad hátránynak lennie annak, ha valaki pár- tonkívtili. Mindjárt hozzáte­szem, hogy persze ez előny sem lehet. Nem lehet előny az, ha valaki párttag, de hát­rány sem lehet, mint ahogy ez szórványosan előfordul”. Vagyis: a jogokat Illetően a párttáeoknak és a pártonkí- vülieknek teljesen egyenlőknek kell lenniök, és teljesen azo­nos elbírálásban kell része­sülniük. Ez a jogegyenlőség erősíti a párt és a dolgozó tömegek szövetségét, barátsá­gát. A párt helyes szövetségi politikájának eredményét a IX. kongresszus abban sum­mázta, hogy most jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy kell dolgozni, hogy az még jobb legyen. Békési József Tovább erősítjük a szovjet- és a magyar nép megbonthatatlan barátságát •• Ünnepi páríbiaoítsági én tanácsülés Az Elnöki I Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Megtárgyalta és elfo­gadta a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszerérői szóló törvényerejű rendelet terve- zetéL Az Elnöki Tanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. MTI Szovjet — magyar atomenergetikai tanácskozás Vlagyimir Novikovnak, a minisztertanács elnökhelyette­sének vezetésével csütörtökön este szovjet atomenergetikai küldöttség érkezett Budapest­re, hogy megkösse az atomerő békés felhasználására vonat­kozó magyar—szovjet együtt­működési megállapodást. A delegáció fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal El­nökének első helyettese, Erdé­lyi Károly külügyminiszter­helyettes, Kolos Richárd, a tudományos és felsőoktatási tanács megbízott elnöke és Kökény Mihály, az Országos Atomenergia Bizottság titkára. Ott volt N. R. Seleh követ­tanácsos, a Szovjetunió buda­pesti ideiglenes ügyvivője. Az atomenergetikai tanács­kozások pénteken délelőtt megkezdődtek. .1 Zaskiódíszbe öltözött tegnap­ra Salgótarján. A város fel- szabadulásának 22. évforduló­ját ünnepelték a megyeszék­hely dolgozói. Ebből az alka­lomból a megyei pártbizott­ság székhazában együttes ün­nepi ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt salgó­tarjáni városi bizottsága és a salgótarjáni városi tanács. Az ünnepség díszelnökségében he­lyet foglalt Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottságának első titkára, Han- kó János, a párt végrehajtó bizottságának tagja, a megyei tanács vb-elnöke, Altes János, a megyei pártbizottság tagja, Szalai Gáspár, az MSZMP sal­gótarjáni városi bizottságának első titkára, Sándor Elemér, a salgótarjáni városi tanács vb- elnöke. Az ünnepi ülésen részt vett Jurij Ponomarjov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetségének első titkára, és az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó egyik szovjet katonai alakulat képviselői. < A magyar és a szovjet him­nusz hangjai után szavalat kö­vetkezett, majd úttörők piros és fehér szekfűkkel köszöntöt­ték az együttes ülés elnöksé­gében helyet foglaló kedves vendégeket Sándor Elemér, a városi ta­nács vb-elnöke köszöntőjében a következőket mondotta: — Huszonkét évvel ezelőtt ilyen télbe hajló időben a béke és szeretet hulláma köze­ledett a város felé és 1944. de­cember 25-én virradóra bekö­vetkezett a várva várt pilla­nat, felszabadult a város a fasiszta és nyilaspribékek ural­ma alól. Ettől a naptól kezd­ve üresek maradtak a bunke­rok, felszabadultak az embe­rek és az élet újra megindult. Ma már nem győzzük eléggé kifejezni azt a megtiszteltetést, amit a szovjet nép fiai nyúj­tottak számunkra, akik éle­tüket feláldozva harcoltak Ma­gyarország és városunk fel­szabadításáért is. Ezért örök dicsőség a felszabadító szov­jet népnek — mondotta a vá­rosi tanács vb-elnöke. Az együttes ülés szónoka, Szalai Gáspár, a városi párt- bizottság első titkára kijelen­tette: — A Szovjetunió áldozatos harca eredményeként 1944. december 24-én este 11 óra­kor megjelentek az első szov­jet harcosok a Mikó-völgyben. Bekopogtak az egyik házához és azt mondták: szabadok vagytok! Az előadó ezután azokra a harcokra emlékezett, amelyet Salgótarján és az iparmeden­ce dolgozói már 1905-től. foly­tattak az önkény, a kizsákmá­nyolás ellen. A harc szerve­zője és motorja az 1918 de­cemberében megalakult kom­munista párt volt Salgótar­jánban is. — A felszabadulás előtti partizán harcok nem voltak hiábavalók. Elhullott magvai- ból részben az illegális kom­munista párt, részben a fel­szabadult ország fejlődése bon­takozott ki —, mondotta Sza­lai elvtárs, majd így folytat­ta: — 1945. január 2-án meg­alakult városunkban a párt- bizottság, amely hónapokon keresztül a város,’ az ipari medence, a járás és a megye pártügyeinek irányítója. Igen súlyos volt ekkor a város gaz­dasági helyzete. A német fa­Salgóta rján ba n siszták tönkretették a vasút­vonalat, elhurcolták az üzemek: berendezéseit, megbénították a gyárak termelését. De a kom­munisták vezetésével váro­sunkban is megkezdődött az újjáépítés, a pártszervező munka. Szalai elvtárs azokról az eredményekről beszélt, ame­lyeket Salgótarján munkásai az eltelt 22 évben elértek, ar­ról a változásról szólt, amely a városban ipari, gazdasági és kulturális élet terén végbe­ment. Ünnepi beszéde követ­kező részében a párt IX. kongresszusának határozatai­ról szólott. Beszédét így fe­jezte be: — A szovjet hősök emléké­hez úgy leszünk méltóak, ha ápoljuk a Szovjetunió és pé­pünk barátságát. Akkor le­szünk méltóak ‘feszabadítóink- hoz, ha úgy dolgozunk, hogy valóra váltjuk pártunk IX. kongresszusának határozatait. Feladatunk az, hogy erősítsük a szovjet és a magyar nép örök, megbonthatatlan testvé­riségét. Felszólalt az ünnepi együt­tes ülésen Jurij Ponomarjov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének első titkára is. A többi között elmondotta* hogy a Szovjetunió megvaló­sítja a különböző országok bé­kés egymás mellet élésének politikáját, s arra törekszik, hogy béke legyen az egész vi­lágon. Pártjaink — mondotta — együtt halad Marx. Engels és Lenin útján a szocializmus teljes felépítéséért, a kommu­nizmus megvalósításáért. Ez­után Moszkváról készült szí­nes albummal ajándékozta meg a város képviselőit. Az ünnepi pártbizottsági és tanácsülés az internacionálé- val ért véget. A brigád a zo­máncipari művek új építkezésén dol­gozik. Hatan van­nak. Valamennyi­en vasbetonszere­lők. Egy jó félév­vel ezelőtt Szabó Gyulával, egy ti­zennyolcéves fiú­val gyarapodtak. Gyuláról jött. A gyámhatóság ajánlotta be, mert a fiú anya nélkül élt, az apja pedig nem törődött vele. Szeles György gondjaira bízták, aki még maga is fiatal. Németh Károly a brigád egyik ve­zetője mondta el, hogy azért bízták Szeles gondjaira a gyereket, mert ő is árva fiú. Szeles és Szabó szállótár­sak lettek. Szabó nagyon fogékony mindenre. Este bújta a könyveket, nappal szorgalma­san dolgozott. A brigád a fiút nem­csak befogadta, hanem meg is sze­rette. Karácsonyra meglepetést ké­szítettek elő. Ajándék Az öltözőt feldí­szítették. Csák Jó­zsef hozott egy hosszú tüskés ka­rácsonyfát, készí­tett neki. egy tal­pat és az asztal közepére helyezte. Pelles Istvánné a brigád egyetlen nőtagja szépen fel­díszítette a fát. A többiek takarítot­ták, csinosították a kis szobácskát. Szabó Gyulának első Karácsony ez, amikor melegség árad környezeté­ből. Pedig akkor még nem tudta milyen meglepe­tést tartogatnak a számára. A brigád a nyá­ron Csehszlováki­ában volt tanul­mányi úton. Az útra fordított pénzből megtaka- rítottak 1500 fo­rintot. Sokat tana­kodtak mire for­dítsák. Szeles éb­resztette fel a gon­dolatot, hogy vá­sároljanak a fiú­nak egy öltöny ru­hát. Megszenvedte már a nélkülözést, hadd legyen ez az idei igazán boldog ünnepe. Pénteken dél­után a karácsony­fa már díszben állt. A kellemes meleg elvegyült a fa illatával. Szabó Gyulát kiküldték, hogy hozza be a szerszámokat. Pel­les Istvánnéra bíz­ták adja át a fiú­nak a csomagot, egy anyai ölelés kíséretében, hogy ezzel is pótolják a legforróbb szeretet hiányát. Mikor a fiú az izgalomtól pirosra gyűlt arccal visz- szatért a szobába a brigádtagok már a karácsonyfa kö­rül álltak. Pelles­né kezében a cso­maggal. Csend volt a szobában, csak a csomagoló papír zörgése rezdült. A fiú a szemét dör­zsölte. B. Gy. Több mint 200 millió forint értékű áru a népgazdaságnak Év végi hajrá a felvásárlásban A Nógrád megyei tanács felvásárlási csoportjánál nyert értesülések szerint, megyénk már november végéig teljesí­tette azt az értékű árut, amellyel csak egy hónappal később, az év végén számol­tak. A közös, a háztáji és egyéni gazdaságok csaknem 206 millió forint értékű húst, tejet, tojást és kenyérgabonát értékesítettek, a tervezett 202 és fél millió helyett. Ezekben a naookban még javában tart a felvásárlás év végi hajrája. Az esztendő végleges értéke­lésére január elején kerül sor. Annyi azonban már most bizonyos, kenyérgabonából, tejből és baromfihúsból a ter­vezettnél többet ad az állam­nak Nógrád. Az idén csak­nem 2600 vagon telt meg a megyében vásárolt kenyérga­bonával, holott a felvásárló vállalat nem egészen 2100 va­gonnal számolt. A legtöbb ga­bonát, mintegy 800 vagonnal a pásztói járás közös gazdaságai értékesítették. Tejből is több mint 160 ezer hektolitert vásároltak fel Nóg­rádiján november végéig. A pásztói járás 46 ezer, a balas­sagyarmati járás több mint 39 ezer hektoliter tejet értékesí­tett. Baromfihúsból több mint ötezer mázsát értékesítettek a közös és háztáji gazdaságok. A rétsági és a salgótarjáni já­rás baromfihúsból már telje­sítette éves tervét. A rétsági járásból több mint 13 vagon, a salgótarjáni járásból pedig mintegy 9 és fél vagon ba­romfihúst szállítottak el. A hízott sertés értékesítés« is megfelelő ütemben halad. November végén már csak néhány százalék hiányzott ah­hoz, hogy a megye teljesítse egész évi értékesítési tervét, amely 21 ezer hízott sertést jelent. A rétségi járás itt is az élen jár. Lényegesen túltelje­sítették éves tervüket. A ter­vezett 2800 hízott sertés he­lyett 3100-at értékesítettek. Befejezéshez közeledik a me­gye közös háztáji és egyéni gazdaságaiban a vágómarha és a tojás értékesítési tervé­nek teljesítése is.

Next

/
Thumbnails
Contents