Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-13 / 269. szám
in«1' november 13. topóimat» NflriüAn 3 VI8/JK, mWW A CUKROT... Röpke tájékozódás Nagy- bátonyban, az AKÖV főnökségén: tizenkilenc billenő pla- tójú gépkocsi és két rakodógép csütörtökön délre befejezte a répaszállítást Taron, péntek reggel óta Vanyarc- ról, a Virágzó Termelőiszövetkezet cukorrépáját szállítják a Selypi Cukorgyárba. Selyp felé menet benézünk Tarra. Az átvevőhely • üres, mintha felseperték volna a placcot. — Ez is új — mondja Tó- bik Pál, a TEFU áruforgalmi osztályvezetője. — Tavaly, miután „befejeztük” — a szállítást még két hétig kijártunk, hogy a maradékot is begyűjtsük. Fejes Gyula selypi oszlopvezetőt nem találjuk a helyén, már-már indulnánk a gyárba, amikor mégis előkerül. Nevetve- is bosszankodva is újságolja, hogy most mert csak a gyári kereskedelmi osztályvezető szeme elé kerülni. Reggel, a hat cukorszállító gépkocsi közül négy rossz volt, Szigeti István (az osztályvezető) már köröztette. De közben kijavították a kocsikat, folytatják a pesti pukorszállítást. Roppant ügyesen dolgoznak: a gépkocsi oszlop éjszakai ügyeletes sofőrje behajt a gyárba, a kocsikat megrakatja cukroszsákokkal, a szállítmányt kihozza a telepre, viszi a következő autót, így mind a hatot, egymás után. Mire hat óra, s kezdődik a műszak, indulhat az első konvoj Budapestre. A teíusok az eget kémlelik. „Változó felhőzet, eső lehet” — mondta reggel a rádió. Erős szél fúj, de nincs hideg. És Vanyarcról is megindult a gyár felé a cukorrépa. az őszi csúcsforgalom ..sztárja”. Ecseggei. Kisbá- gyonnal, Herencsénnyel. Tarral tehát végeztek. Tavaly decemberben jutottak el Va- nyarcra. Most a várható száznegyven vagonnyi árut egy hét alatt beszállítják. Jöhet Felsőtold, Csécse, Kálló, Pásztó, Rimóc, Varsány, Magyargéc... — Persze, a mostani gyors ütemhez hozzájárul a száraz időjárás is — mondja Tóbik. — Tavaly ilyenkor tengelyig érő sárban jártak a kocsik, lánctalpassal húzattuk ki őket. Emlékszem, egy nyerges vontatónkat úgy benyelt a latyak, hogy a lánctalpas szétszakította. erdemea a traktorokat szántás, vetés idején fuvarozásra használni. Pár évvel ezelőtt például Kállóról, Szurdokpüspökiből, Csécséről, a tsz fuvarozta be a gyárba a cukorrépát. Ez a gyárnak előnyös, mert nem kell átvevőtelepet létesítenie, ott éjjeliőrt alkalmazni, és Így tovább. A tsz pedig úgy gondolta, megtakarítja a fuvarköltséget. Csak akkor derült ki, hogy a tsz csúnyán ráfizetett a boltra, amikor a körmükre égett a munka a mezőn. Elmaradt a szántás, vetés. Azóta mondják: a traktornak a szántóföldön a helye. A selypi gyárkapun egymás után fordulnak ki, s be a Salgótarján feliratú billenős kocsik. Befelé cukorrépával, kifelé répaszelettel. A készáru raktár csúzdája alatt is salgótarjáni kocsi áll, a rakodómunkás alig győzi kap- dosni a teli zsákokat. Itt-ott látni pesti és egri teherautókat is. A gyár igazgatójához, Földi József, hatalmas termetű, ősz bajúszú, idős ember, büszkén vallja magát nógrádinak. Feketét kínál. A cukortartóban finom, hófehér kristálycukor. Csak exportra készül. Sorolja az országokat, ahová szállítanak: Ausztria, Svájc, Anglia. Görögország, Egyesült Államok... — Tavaly a Vatikán is tőlünk vette a cukrot. Sokfelé megbecsülik az árunkat... — És a nógrádi TEFU-val, hogy van megelégedve? — kérdem. — A gépkocsi-szállítás kilencven százalékét a kettes AKÖV végzi nekünk — válaszol az igazgató. — Csak annyit mondok, hogy tavaly, amikor az egyes, és a négyes AKÖV elvonult, mondván, lehetetlen dolgozni, a kettes ittmaradt, s kihúzta a gyárat a csávából. Nincs is szerződésünk mással, csak velük. Természetesen a kocsik megrakásóban, lerakásában is előnyt élveznek. Panaszkodtak ezért a hevesiek, mivel Selyp hevesi területen volna... De én megmondtam: szolgáljanak ki bennünket úgy, mint a nógrádiak, kötünk szerződést velük is... A teíusokkal madarat lehetne fogatni, úgy örülnek az Ez mintegy ezerháromszáz vagon áru lesz az idén. De nyolcszáz vagonnyit vasútállomásra fuvarozunk, s mi is rakjuk be a vagonokba. Vállaltunk csak vagonberakást is — ezerhatszáz vagon, s a gyár területén is fuvarozunk körülbelül kétezer vagonra valót. És mert a gépkocsivezetők gépkezelők nem a munkaidőt nézik, hanem a feladatot, reggeltől estig futnak a kocsik. És maga is látta: alaposan megvannak rakva. Társaságunkban volt Véká- si Jenő, a cukorgyár felügyelője is, aki nem állhatta, hogy ez utóbbi szavakra feine morduljon: — Hogy meg vannak rakva, azt én is látom. Különösen abból, hogy az útvonalon el- potyogtatjátok a répát. Békési is, Tóbik is nagyot sóhajt. — Sajnos, a műszak, és megint a műszak. Mikor megígérték, hogy elkészítik a kocsikra a hátsó magasítókat!... Vanyarcon már sötétedik. A rakodógép az imént pakolta meg az egyik teherautót A speciális réparakó-kanállal szelíden, szinte emberi mozdulattal, megtapogatja a répahalmot, hátha fér még a hegyibe egy kanállal, aztán a kocsi elporol. Este hét óra már, amikor hazafelé indulunk. Velünk szemben egy répaszelettel rakott autó jön. — Ez tehát még visszafordul Selypre, répával. Mert ott van a szállásuk — jegyzi meg az osztályvezető. Pásztón találkozunk a pásztói kirendeltség vezetőjével, ö már jelent is. —- A selypi oszlop negyvenöt fordulót tett meg ezen a napon. Mintegy száznyolcvan tonna árut szállítottak a fiúk... Tóbik rámnéz: — No, ugye, megmondtam. Viszik, mint a cukrot... Csizmadia Géza A puszta zárt világ. Ilyenkor Liszkó-puszta is. Huszonöt-harminc évvel ezelőtt, Teleki Tibor gróf idejében két településből állt: Felső-Diszkó és Alsó-Liszkó. Akkoriban a lakossága még kisebb faluéval felért. Javarészt cselédeik. A pusztának sok helyről verbuválódott a lakossága. A szegény parasztnak élet kellett, az uradalomnak munkáskéz. A cselédsors meg forgandó volt, így kerültek ide Nógrád minden részéből. Teleki szeszgyárat építtetett A pálinka főzés volt az egyik legjövedelmezőbb foglalkozás. S ha még gyümölcsből főzték volna! De bőséggel termett az alapanyag a környéken: a burgonya. Afféle mellóküzem1- ági tevékenység volt ez, jói fizetett a grófnak. A felszabadulás még minden családot Liszkón ért. A földet kiosztották a volt cselédeknek, a szeszgyárat leszerelték, s elkezdődöt valami új a pusztán... m Kihaltnak tűnik a puszta Még a kutya sem ugat Három sor ház, régi cselédlaká- sofc. Távolabb magtár-épületek. istállók s egészen a domb alatt: a kastély. Északnyugatról a Pereskő, Keletről a Nagyhegy s a Szúnyog-hegy öleli körül az apró települést. Néhány épület a völgykatlan keleti oldalában áll, ezekre mondják: „a másik puszta”. Pedig már nincs Aisó- és Fel- ső-Liszkó, csak egyszerűen: Liszkó-puszta. Fiatal asszony lép ki a házsor első lakásából. Csodálkozik, úgy látszik ritka a vendég erre. Kezdetben bizalmatlanul felelget, de később feloldódik. — Van még itt vagy tizennyolc család, de sokan elköltöztek már. Fiatal meg csak három, iskolás tíz-tizenkettő. A gyerek most Herencsény- be járnak iskolába — sorolja. Sokan elköltöztek. Elmentek a faluba. — Volt itt üzlet, jártaik ide új,Ságok, folyóiratok is — mondja a fiatalasszony. — De mióta nem vagyok kézbesítő, csak akkor jut ki a levél, meg az újság, ha valakinek dolga akad a faluban, és kihozza. — Mikor tartották az esküvőt?- — Májusban. Gyimesi József né a pusztán született, a szülei több mint negyven éve élnek itt. Férje a Magyarnándori Állami Gazdaságba jár dolgozni — kerékpárral. m Csodálatos a puszta megele- venedése. Majd minden lakásból kijön valaki. Nagyrészt idős emberek. Lassan közelítenek, körülfognak. — Csak nem a villanyt hozták? — kérdi az egyik asszony. Nem telik bele tíz perc, mindenki beszél. Bár inkább kérdeznek. — Nem hallotta, mikor vezetik be végre a villanyt? — kérdezi Kecskés György- né. sze — magyarázza Kovács István, tsz-elnök. — Beadtuk az igényt a puszta, helyesebben az üzemegység villamosítására, amikor kérte a járás — szól közbe Velkovics Mihály főkönyvelő. — Az ígéret szerint egy év múlva kerülhet rá a sor. — Nem nagy vigasz ez, de a jövő megítélésében sokat számít. Szóba kerül egy 1963- as terv, amikor már majdnem villamosították a pusztát, azután mégsem. Egy éve pedig még a buszjárat tewe is napirendre került. Állítólag a megvalósulás csak a közbeeső hidak megerősítésén múlik. 1 — Nekünk érdekünk, • hogy Liszkón maradjanak az emberek — mondja Bogdán Ferenc párttitkár — különben innen, a faluból kell kigyalogolni az üzemegységbe. — Minek vezetnék, maholnap úgysem marad itt senki! — vág közbe Pajer Józsefné. Vitatkoznak. Talán örülnek is ennek. Szavukból kiderülj sokan elvándoroltak Liszkó- ról, csak ők maradtak. Néhány család még biztosan elköltözik, mert hiába: nincs villany, be kell menni He- rencsénybe, vagy Terénybe vásárolni, meg az orvoshoz. A fiatalabbak nem tudják megszokni ezt az életet, az idősebbek azonban beletörődtek már. — Mi csak itt érezzük jól magunkat — mondja Kecskés néni. Pedig Kecskésék bujákiak, a gyerekek a fővárosban élnek. Ide gyökeresedtek, megszoktak itt, nem kívánkoznak el. Az idős emberek egytől-egyig dolgoznak. A herencsényi termelőszövetkezet üzemegysége a puszta, s megtalálják a megélhetésüket. Ezeket az embereket, a föld hűséges művelőit nem is lehetne elzavarni már innen. De többet kellene törődni velük. 1 Négy kilométerrel arrább, a herencsényi termelőszövetkezet irodáján erről beszélgetünk a gazdaság vezetőivel. — Fontos nekünk Liszkó, mert ott van ötszáz hold szántónk és az állatok jó réA termelőszövetkezet vezetői azt sem tagadják, hogv korábban keveset tettek a Iiszkóiak érdekében. Ám ezt nem lehet csak az ő számlájukra írni. Egy kicsit többet segíthettek volna a járási és a megyei szervek is. Ezzel kapcsolatban többen is mondták: nem érdemes beruházni Liszkóra. Nos. a távlati tervek figyelembevétele helyénvaló. Azonban a puszták is sokkal lassabban szűnnek meg — ha egyáltalán megszűnnek! — mint sokan gondolták. — Kétségtelen, mi sem' tudunk mindent megoldani, mert a termelőszövetkezet még nem olyan erős — szabadkozik a főkönyvelő. Ez igaz! De a szándékok, a tervek becsülendők. Sok a tennivaló Liszkón, kezdve a lakások megjavításától az orvosi ellátás jobb megszervezéséig. összefogással azonban sikerül megoldani a problémákat. A villany bevezetése _sokat segítene, nem s zólva a buszjáratról, ami a pusztaiaknak külön megváltás lenne. S milyen varázsa lehetne egy klubszobának az elhanyagolt, magtárnak használt kastélyban...! ta Azt mondták a tsz vezetői* érdekük segíteni a liszkóia- kon. Ez kötelezettséggel jár, aminek a teljesítését társadalmi rendünk írja elő. Pádár András Mindennapjaink demokráciája (6) DCezeini az újat, a (éhaoezetét — De a jó időjárás nem minden — szólal meg Békési János, a szállítmányozási csoport vezetője — most jobb a szervezés is. A cukorgyár felügyelőivel például együtt jártuk be a felvevőhelyeket, pontosan kijelöltük a prizmák helyét. Ahová kellett, a priz- mázás előtt salakot hordtunk. — A termelőszövetkezetek is rájöttek — veszi át a szót Fejes Gyula —, hogy nem Módosították a gyakorlati idejüket töltő mezőgazdasági fiatal szakemberek bérezéséről szóló rendeletet. A cél a továbbiakban is az. hogy az egyetemet, főiskolát vágj- felsőfokú technikumot végzett fiatal szakembereket nagy gyakorlattal rendelkező szakvezetők mellé osszák be, hadd sajátítsák el az elmélet mellé a szükséges gyakorlatot Is. A változás csupán annyi, hogy most már nemcsak e gyenge, vagy a közepes színvonalú tsz-ekben, hanem valamennyi gyakornoelismerő szavaknak. Vanyarc felé, a Warsawában is ezt emlegetik. — Persze, el kell ismerni — veti közbe Tóbik Pál —, hogy a cukorrépa-szállítás nekünk is jó üzlet. Különösen azóta, hogy a főszerepet a billenő platójú kocsik vették át, és gépesítettük a rakodást. Gép rakja meg azokat a kocsikat, amelyek a felvevő helyekről közvetlenül a gyárba futnak. kot alkalmazó tsz-ben állami támogatásból fedezik a gyakornokok munkabérét. A munkaviszonyban álló gyakornokok bérét egyetemi és főiskolai végzettség estén 1000—1500, a felsőfokú technikumi végzettség esetén 950—1350 forint között lehet megállapítani. A tsz- tagként működő gyakornokok munkadíját a termelő- szövetkezet közgyűlése állapítja meg, viszont az állami támogatás összege ebben az esetben sem lehet nagyobb a gyakornoki bértétel felső határánál. Az elmúlt hónapokban pártszervezeteinkben megpezsdült az élet, a kommunisták körében élénkült a politizálás, a vitatkozás, az eszmecserék légköre: az új gazdasági mechanizmus, a kongresszusi irányelveik megvitatása, a vezetőség választási előkészületek. a kongresszust köszöntő munkasikerek mind-mind részei annaik, hogy — mint már annyiszor —, most is a kommunisták járnák az élen az egész társadalmat érintő, annak javát szolgáló változások végrehajtásában, s hogy egyben — példát is mutatnak. Érdekes eset történt egyik üzemünkben: fiatal műszakiak egy csoportja merész technológiát dolgozott ki egy olyan gyártmányra, amelynek előállításával évek éta kísérleteztek, de nem sokat jutottak előbbre. Az új technológia nem volt mentes bizonyos „rizikótól”: visszautasították. A fiatalok erre a pártbizottsághoz fordultak. Meghallgatásra találtak, ám a pártbizottságnak Is „bebizonyították” az óvatoskodók, a kockázattól félék, hogy miért nem lehet az elképzelést megvalósítani. A pártbizottság nem utasít ilyen kérdésekben, de rendelkezésére áll sokféle „fellebvite- li” mód. A legszerencsésebbet választották: a kommunistákhoz fordultak. Azok hívták társaikat, a technológia-kísérleti üzem pártalapszervezete vállalta az egész munka irányítását, szervezését. Kommunisták és pártonkívüliek műszak után, heteken át ottmaradtak gépeik. mérőeszközeik mellett. És öt hét után letették az asztalra annak a terméknek első ezer darabját, amit évek óta nem tudtak kellő minőségben előállítani! Szép példája ez annak, hogyan lehet s kell keresni az újat, megnyerni annak azokat. akik hasznosítói lesznek, s ha kell — ez esetben nagyon is szükség volt rá — szembeszegülni 3 „hivatalosság” mezébe öltözött kényelmességgel, felelősség- elhárítással. A példa ragadós — hangzik a szólás, s a kommunisták példamutatása valóban követőkre talált. Nemes érdekszövetség ez: az új, a jobb keresése mind a termelőmunkában, mind a társadalmi életben mindenki érdeke, mert mindenki hasznát szolgálja. Hiba lenne hát az új megoldások, a célravezetőbb eszközök keresését valami sajátos „pártfeladatként” felfogni. Igaz, elsősorban a kommunisták megtisztelő kötelessége az egészséges elégedetlenség, az anyagi gyarapodást, s erkölcsi gazdagodást szolgáló lehetőségek, eszközök felkutatása. Az említett esetiben. az új gyártástechnológia életképességének bebizonyításában is ez történt. Ám a kommunisták törekvése igazi értelmét csak akkor nyerheti el, ha társakként maguk mellett tudják a többieket, a pártonki- vülieket is. Természetes követelmény, hogy a kommunista cselekvőén részt vegyen a társadalmi életben. Ugyancsak a természetesség erejével hat, hogy pártszervezeteink a változó valósághoz igazodva új. korszerű munkamódszereket alakítanak ki, s hogy mind erősebbé, közvetlenebbé válik kommunisták és pártonkívüliek kapcsolata: mind nagyobb hangsúlyt kap az állami- és tömegszervezetek önállósága, csökken az operatív beavatkozás szükségessége, s megszűnik az irányításban ma még meglevő párhuzamosság. A gazdaságirányítás úl rendszerének megvalósítása s a szocialista demokrácia kiteljesedése összefüggő folyamat. És e folyamat eredményeként tovább erősödik az a légkör, amelyben az állampolgárok mind nagyobb száma érti meg, hogy kövesse a kommunistákat, mert elsőként ők állnak az új, a jobb mellé. Mészáros Ottó A gyakornokok fizetése a tsz-ekben
