Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-13 / 269. szám

2 NÖGR ÄD 1966. november 13. vasárnap Volt ok az izgalomra EGY HÉT Jelentések a Geniinirül A VILÁGPOLITIKÁBAN James A. Lovell és Edwin E. Aldrin, a Gemini 12. űrpi­lótái, magyar idő szerint a szombatra virradó éjjel ősz- szekapcsolták űrhajójukat az előzőleg fellőtt célrakétával. A Gemini 12. három és fél órán át, 102 998 kilométeres távon „üldözte” a célrakétát, majd összekapcsolódott vele. A manőver sikerült, bár köz­ben csődöt mondott az önmű­ködő navigációs berendezés, s az összekapcsolás befejező szakaszát a Földről irányítot­ták. Magyar idő szerint szomba­ton reggel hat órakor az űr­pilóták be akarták kapcsolni az Agena fő hajtóművét, hogy az együttes repülés pályáját megváltoztassák, s a prog­ramnak megfelelően 746 ki­lométer magasságba emelked­JohftSOM nyilatkozata JOHNSON CITY (MTI) Averell Hamiman, Johnson utazó nagyikövete, pénteken felkereste a texasi birtokán műtétre készülő elnököt. Be­számolt neki a tárgyalásokról, amelyeket 11 ázsiai és euró­pai ország fővárosában folyta­tott, magyarázván a manilai csúcsértekezletet. A megbeszélés után mind Johnson, mind Harriman vá­laszolt újságírók kérdéseire. Johnson lényegéiben ismét eleve elutasította azt a lehető­séget, hogy a pápa kérésére az idén esetleg meghosszab­bítsák a 48 órás karácsonyi tűzszünetet, amit tavaly Viet­namiban elrendeltek. A mina­pi sajtóértekezleten adott vá­laszához hasonlóan. Johnson azt mondotta: „mindig is nagy gondot fordít, hogy kedvező választ adjon a pápai javasla­tokra, de ugyancsak nagy gondot fordít arra is, hogy a másik fél milyen döntésre jut.” Johnson. aki pénteken Mansfielddel,' a szenátus de­mokrata párti többségének ve­zetőjével is telefonbeszélge­tést folytatott, az ezzel kap­csolatos kérdésre kijelentette: arról tárgyaltak, hogy esetleg rávegyék a Biztonsági Taná­csot: „hozza össze a vietnami ügyben érdekéit feleket, az álláspontok közelítése érdeké­ben”. Hozzáfűzte azonban, hogy erre nem sok reményt lát. Kiesinger sajtóértekezlete STUTTGART (MTI) Kiesinger egy stuttgarti saj­tóértekezleten a német újra­egyesítés kérdésével foglalko­zott, s kijelentette, hogy felül kell vizsgálni az erre vonat­kozó nyugatnémet politikát, de úgy, hogy ez ne jelentse az NSZK eltávolodását szövetsé­geseitől. Hozzátette, hogy meg­oldást csak a szovjet vezetők­kel való egyetértés alapján lehet találni. Hangsúlyozta, hogy meg kell teremteni a jó kapcsolatokat Németország keleti szomszédaival. A kancellár-jelölt ismét célzott azokra a vádakra, amelyek őt politikai múltja miatt a külföldi sajtóban ér­ték. Közölte- hogy kancellár- jelöltté való megválasztása előtt kézbe került a hitleri bi­rodalom biztonsági szolgálatá­nak egy jelentése, amely őt náciellenes széliemmel vádol­ta. Hozzátette, hogy ezen ok­mány alapján visszautasíthat­ja a róla terjesztett híresztelé­seket. „Év végi hajrá" a diplomáciában — Választások az USA-ban A bonni kancellárjelölt — Szent tehenek, fanatikus hívők jenek az Egyesült Államok területe felett. Ezt a manő­vert azonban már a földi kí­sérleti állomáson nem enge­délyezték, mert előzőleg ész­revették, hogy a turbinaszi­vattyú berendezésében mű­szaki hiba támadt. Minthogy az Agena rakétateste rend­kívül közel feküdt az űrha­jóhoz, nem vállalták a koc­kázatot, hanem más manő­vert iktattak be a program­pontok közé. Utasítást adtak az űrhajósoknak, hogy válasz- szanak olyan pályát, ame­lyen, Dél-Amerika területe fölött fényképeket készíthet­nek az ottani teljes napfo­gyatkozásról. A fényképek látványosnak ígérkeznek, bár az eredeti el­képzeléstől eltérően, Aldrin nem emelkedik ki az űrhajó­ból, hanem csak a torzító mű­anyag-ablakon át készíti el felvételeit Magyar idő szerint 5.30 óra­kor a két űrhajós aludni tért hogy kipihenj^ az előző nap izgalmait Hírügynökségi je­lentések szerint nemcsak őket, de a földi megfigyelő­állomásokat is nagyon meg­ijesztette az, hogy a Gemini 12. és Kennedy-fok között megszakadt a rádióösszeköt­tetés. Ez akkor történt, amikor az űrhajó a dél-csendes-óceáni Ascension-sziget fölött szágul­dott el, de nem a megfelelő helyzetben. Így a rádiókap­csolat nem jött létre, és csak Madagaszkár fölött értek el ismét összeköttetést Páratlanul mozgalmas hét végére érkeztünk. Szinte min­den napnak megvolt a maga Slágere. Hétfőn a Vörös té­ri rakétadíszsaemlére és a szovjet fővárosban elhangzó fontos nyilatkozatokra figyelt a világ; kedden az indiai fe­szültségre; szerdán az ame­rikai választási eredmények keltettek érdeklődést; csütör­tökön a nyugatnémet kan­cellárjelöltek esélyeit latol­gatták; pénteken a kanadai külügyminiszter moszkvai tárgyalásai hívták fel ma­gukra a figyelmet. S a diplomáciai naptár előrejelzései e fontos ese­ménysorozat folytatódását, valóságos „év végi hajrát” ígérnek. Jelentős mozgásra számíthatunk a szovjet— francia viszonyban. Néhány nap múlva Moszkvába indul a Debré vezette francia gaz­dasági csúcsküldöttségi, míg december első napjait Koszi­gin párizsi látogatása tölti ki. A szovjet miniszterelnök Törökországiba is ellátogat, s ugyancsak esedékes Podgor- nij bécsi útja. Beható tárgya­lások folynak szovjet vezetők esetleges római látogatásáról, a finn kormányfőt pedig Moszkvába várják. Alig fe­jezi be tárgyalásait Martin kanadai külügyminiszter, brit kollégája, Brown érkezik majd a Kreml-palotába­A puszta felsorolás is ér­zékelteti, hogy a szocialista diplomácia igyekszik minden lehetőséglet kihasználni a hasznos tárgyalásokra. A kelet—nyugati kapcsolatokra azonban változatlanul ráveti árnyékát a vietnami háború. A délkelet-ázsiai válság „főszereplője”, Washington, saját ügyeivel volt elsősor­ban elfoglalva. Kitűnt, hogy Johnson népszerűsége igen sokat vesztett e két év alatt. Hevesen bírálták gaz­daságpolitikáját, belső intéz­kedéseit, a vietnami háborút pedig fonté kásaként kerül­gették. Az ellenzéki republi­kánus sorokon belül érdekes polarizálódás ment végbe. Általában a mérsékeltebb elemek rukkoltak előre, vi­szont a New York után má­sodik legfontosabb államnak tartott Kaliforniában, Gold- water követője, Reagan, egy­kori hollywoodi sztárt válasz­tották kormányzóvá- Ugyan­csak az amerikai választási hagyományoknak megfele­lően, az urnák előtt inkább valami ellen, mint valami mellett foglaltak állást. Nem anhyira a republikánusokat pártolták, mint inkább John­son vonalát ítélték el. S nem lenne "teljes a kép, ha nem hívnánk fel a figyelmet arra, hogy több helyütt szélsőséges fajgyűlölők jutottak be a törvényhozásba — olyan ele­mek, akiknek ténykedésére már eddig is nyugtalanul fi­gyelt a világ Belpolitikai gondok gyötrik Bannt is. Véget ért az Er- hard-korszok, a kancellár be­lebukott a felhalmozódott gazdasági és politikai csőd­tömegbe. A kereszténydemok­raták viszonylag gyorsan ki­jelölték az utódot, nyilván tartottak attól, hogy a belső széthúzás közelebb hozza egy új választás lehetőségét, ami­től igencsak félnek. Kurt Ge­org Kiesingea-t szeretnék a mi­niszterelnöki székben látni, tehát egy olyan név került a bonni politika élére, amely eddig kevéssé volt ismert. Politikai megfigyelők a bon­ni Gaulle-ista szárny, sze­mély szerint Strauss volt hadügyminiszter csillagának újbóli emelkedését látják Kiesinger jelölése mögött. A kancellárjelölt szemé­lyén túl, minden más egye­lőre tisztázatlan. A nyugat­német parlamentben helyet foglaló három párt elvben háromfajta koalíciót alakít­hat, a tapogatózások tehát minden irányban folynak. A nagyipar tekintélyes csoport­jai egy kereszténydemokrata- szociáldemokrata pártszövet­séget óhajtanak, ily módon kí­vánják a dolgozókra hárítani a gazdasági problémák ter­heit- A szociáldemokraták soraiban azonban megoszla­nak a vélemények. Az egyik szárny szeretne végire harap­ni a hatalom kalácséból, a másik viszont az 1969,-es vá­lasztásokra kacsingatva, nem akarja átvállalni a kudarcok felelősségét. A lényeg nem a személyeken és nem a koalí­ciós matematikán van. Haj­landó-e a Kereszténydemok­rata Párt, tanulva balsike­rekből. változtatni elavult és Irreális politikáján? — így hangzik a kérdés. Ha nem teszi ezt, a személycsere ugyanúgy nem lesz elegendő, amint az Adenauer—Erhard őrségváltás sem jelentett megoldást. Befejezésül szóljunk rövi­den a harmadik világ egyik „egzotikus válságáról”* amelynek közvetlen okát az indiai szent tehenek jelentet­ték. A hindu vallás szentnek tartja ezeket az állatokat, és India nagyrészében vágási tilalom van érvényben. A szent tehenek elszaporodása csak súlyosbította a nehéz indiai élelmezési helyzetet* hiszen jelentős húsmennyiség megy kárba, a takarmány vi­szont fogy. Érthető, ha a kormány korszerűsítési tö­rekvéseinek keretében, ezt a kérdést is napirendre akarja tűzni. Szélsőséges vallási fanatikusok azonban, a szent tehenek védelmének jelsza­vával, több százezres zavar­gást robbantottak ki az in­diai fővárosban, amelynek súlyos következményei vol­tak. Ügy tűnik azonban, hogy a háttérben más kérdések is meghúzódnak- A jövő év ele­jén választásokra kerül sor Indiában, és a jobboldali el­lenzék ki akarja használni a meglévő nehézségeket. Jobb­ra akarja vinni India bel-, sőt külpolitikáját is. Ebben a törekvésében kezére játszik, hogy a kormány időnként következetlen, a rendfenntar­tásért felelős belügyminisz­tert például igen erős sze­mélyi kapcsolatok fűzték a fanatikus zavargókhoz. Ha a választásokig nem is várható lényeges változás, Indiában a belső viták és összeütközések folytatódása lehetséges. Réti Ervin Pham Van Hong* köszönő távirata Kállai Gyulához A napokban a Vietnami Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsa meghallgatta a kormány gazdasági küldöttsé­gének a szocialista országokban tett baráti látogatásáról szóló beszámolóját. Ezzel kapcsolatban Pham Van Dong' elvtárs, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszter­elnöke, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága, a VDK kormánya és a vietnami nép nevében az alábbi kö­szönő táviratot intézte Kállai Gyula elvtárshoz, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökéhez: „A De Thanh Nghi elvtárs vezette gazdasági kormány- küldöttség a közelmúltban sikeres tárgyalásokat folytatott a Magyar Népköztársaság kormányának illetékes vezetőivel az 1967 évre szóló segélyről és a kölcsönös áruszállításokról. A jelen körülmények között pártunk központi bizottsága és kormányunk különösen nagyra értékeli az országaink kö­zött ez alkalommal aláírt segély- és árucsereforgalmi egyezményeket. Igen értékesnek tartjuk a magyar segítsé­get, mely erősíti nemzetvédelmünket és gazdaságunkat, hoz­zásegít bennünket az amerikai imperialista agresszor le­győzéséhez. A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a vietna­mi nép nevében őszinte köszönetét mondok azért az érté­kes segítségért, melyet a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány és a Magyar Népköztársaság népe interna­cionalista szellemben nyújtott népünknek az amerikai ag- resszorok ellen a nemzet üdvéért folytatott igazságos és győ­zelmes harcához. Köszönetét mondok Önnek azért a baráti és meleg fo­gadtatásért, melyben a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány gazdasági kormányküldöttségünket részesítette. Szeretetteljes üdvözletemet küldöm önnek, Elnök Elv­társ, s kívánok önnek jó egészséget. PHAM VAN DONG, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke.” Fegyvercsempészek anno 1966. A királyi nagybácsi titkos üzletei Az akabai vámhivatal je­lentését egyenesen a királyi udvarba küldte. Jordánia fi­atal uralkodója utasítást adott ugyanis, ha titkos fegy­verszállítmányt találnak, azonnal értesítsék őt is. Husszein — a hírt kézhez kapván — repülőgépre ült és a vörös-tengeri kikötőbe sie­tett. — Több mint 50 ezer fegyvert, pisztolyt és géppisz­tolyt koboztunk el — jelen­tette a vámőrség parancsno­ka. — A fegyverek belga, nyugatnémet és spanyol gyá­rakban készültek. . . A király nem kérdezőskö­dött sem a feladó, sem a címzett iránt. Az eladó sze­mélye nem is volt számára érdekes, a vásárlót pedig mindenki ismerte Jordániá­ban, ha a nevét nem Is il­lett kiejteni. Hndvexér és kábítószer kereskedő A jordán királyi udvar legtekintélyesebb, legbefolyá­sosabb és talán a leggazda­gabb személyisége a királv nagybátyja. Sheriff Nasser ben Dzsámi 1 félkézzel a ki­rályi haderőt igazgatja, fenn­maradó idejét pedig a jól jö­vedelmező kábítószer-kereske­delemre fordítja. A hosszú nevű királyi sarj jövedelmi forrásai és funkciói koránt sincsenek azonban az elmon­dottakkal felsorolva. Sheriff Nasser mindezeken túl Kö­zel-Kelet egyik legrafinál­tabb fegyvercsempésze is. Az említett ötvenezer fegy­ver további sorsa bizonyítja ezt. Husszein a szállítmányt lefoglaltatta, s a hadsereg raktáraiba szállíttatta. Amint azonban néhány hét múltán feleségével Angliába utazott, a hadsereg helyettese, s a ki­rály távollétében pedig telj­hatalmú főparancsnoka. a nagybácsi, kinyittatta a rak­tárakat (utasításának ki mert volna ellene szegülni?!), s az elkobzott „árut” ismeretlen helyre szállíttatta. Bayreuthtól Ammanlg talál­gatják azóta az ötvenezer, illetve a már korábban érke­zett, s a későbbiekben még bizonyára érkező fegyvereit rendeltetését. Van, aki úgy véli, hogy az úticél: Irak, ahol is a royalista erők min­den árat megfizetnek, csak­hogy fegyverek birtokába juthassanak, s megdönthes- sék a köztársasági kormányt. Mások szerint Damaszkusz- ban kellene használni a fegyvereket, mégpedig azok­nak a katonatiszteknek, akik a sikertelen puccs után Husszein országába menekül­tek, s akik —- s ez köztudo­mású! — az amerikai titkos- szolgálat messzemenő politi­kai és anyagi támogatását él­vezik. A harmadik feltevés szerint pedig a jemeni imám jut Sheriff Nasser közvetíté­sével fegyverekhez. Bármelyik feltevés is le­gyen igaz, e fegyverek Kö­zel-Kelet térségében minden­képpen újabb nyugtalanság, puccsok, államcsínyek eszkö­zei lehetnek. Ha a magas rangú jardániai katonatiszt üzleti titkait pil­lanatnyilag még homály is fedi, s a feltevések csak a szállítmányok rendeltetését engedik sejtetni, Sheriff Nas­ser egy angol kollégájával kapcsolatban többet tudott meg a világ. Bombázók Portugáliába A Daily Sketch című szél­sőjobboldali angol lap — ta­lán az angol fegyvergyáro­sok megbízásából, hiszen"4 a konkurrencia harci eszközei­ben nem válogat! — nemrégi­ben szenzációs esetet tálalt olvasóinknak. A történet fő­szereplője egy angol repülő­tiszt, áld kilépve a brit légi­erőtől az Egyesült Államok­ba költözött át. Itt előbb ke­reskedelmi pilóta volt, majd pedig szerződést kötött a Köz­ponti Hírszerző Hivatallal, s ennek pregfelelően, letartóz­tatásáig, hét, fegyverekkel és lőszerekkel megrakott B—26- os bombázót vitt át Portugá­liába. Lisszabonból aztán portugál pilóták kormá­nyozták tovább a gépeket Angliába, Mocambiqueba, s a hazájuk szabadságá­ért küzdő partizánok elleni harcban kerültek bevetésre. John R. Hawkét, az FBI tartóztatta le. Kétséget kizá­róan a letartóztatásra azért került sor, mert az ENSZ-ben számos diplomata feszegette már az USA Portugáliának nyújtott titkos katonai támo­gatását s az Egyesült Álla­mok szerette volna magán­kezdeményezésnek feltüntet­ni, majd pedig egy látszat- ítélettel visszaverni a táma­dásokat. De az angol pilóta nem volt hajlandó belemen­ni a játékba, s kihallgatása során, sőt, a bohózatnak is beillő bírósági tárgyaláson tartotta magát ahhoz, hogy a legfelsőbb amerikai kor­mányszervek tudtával és a CIA megbízásából szállította Portugáliába a fegyvereket. E kellemetlen közjáték elle­nére a bírósági tárgyalást természetesen megrendezték, de Hawkét és társait ma­gától értetődően ártatlannak nyilvánította az esküdtszék. Fehérre-feketére lefordítva: egy ügynök lebukott, de nem valószínű, hogy ez az angol pilóta volt az egyetlen, aki a CIA pénzén szállít fegyve­reket a portugál gyarmatok­ra, a partizánok elleni hare céljaird, A DC-4-ea lezuhan Ugyancsak amerikai állam­polgár a főszereplője annak a titokzatos DC—4-es repü­lőgép botránynak is, amely október végén zuhant le Kamerunban, s amelynek ron­csai közt nagy mennyiségű angol és amerikai lőszert ta­láltak. A közzétett jelentések szerint magas rangú nigériai közalkalmazottak állnak az ügy hátterében, akik elégedet­lenek a nigériai események menetével. De ha arra gon­dol az ember, hogy az utób­bi időben sorozatosan leját­szódó afrikai puccsok közt a nigériai hatalomátvétel volt a legpozitívebb jellegű, túl a fegyverek s a gépeket veze­tő pilóta nemzetiségén, nem túlzott a feltételezés, hogy a háttérben álló személyek mö­gött is kereshetők, még inkább a háttériben álló sízervek eset­leg kormányok. Annál is inkább, mert — kevés számú esettől eltérő­en — a fegyvercsempészek zöme ma állami megrendelé­sekkel dolgozik. Sőt, e haj­dan romantikus (és rendkí­vül nagy haszonnal is járó) üzletág napjainkban igen sok esetben az USA titkos katonai segélyét hivatott — — magánemberek, mindenre kész fegyvercsempészek köz­reműködésével — lebonyolí­tani. Ónodi György

Next

/
Thumbnails
Contents