Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-30 / 283. szám

1966. november 30. szerda NÖGRÄD 3 Az 1SZMP IX. ;1 (Folytatás a 2. oldalról.) sajtójához intéznek, a párt iránti bizalmat tükrözik, és szerepe van a bejelentések és egyben tájékoztatnak az em- a panaszlevelek kielégítő és berek gondjairól, bajairól, gyors elintézésének. amelyekre elsősorban a párt­A dolgozók levelei, melye- tói várnak segítséget, megöl­het a párthoz, illetve a párt dást. A beszámolási időszak alatt érkezett levelek száma. KB osztályokhoz KB irodához Népsza­badsághoz 1963. év 1531 15 051 1964. év 1070 11 328 1965. ev 1044 12 477 1966. I. félév 422 6862 27 900 28 991 28 474 19 971 A Központi Revíziós Bizott­ság a beszámolási időszak­ban, több ezer levél elinté­zésének módját az iratok alap­ján. több száz ügy elinté­zését pedig a panaszos meg­kérdezése, illetve személyes ellenőrzés útján vizsgálta meg. A párt szerveinél és a pártsajtónál tartott ellenőrzé­seink azt mutatják, hogy az ügyviteli munka e tekintet­ben is javult. A párthatáro­zatokban és a törvényekben előírt határidőket általában megtartják, azokat a levele­ket, amelyek elintézése álla­mi vagy más társadalmi szer­vekre tartozik, határidőn belül továbbítják; pártszerve­zeteink és a szerkesztőségek ilyen irányú tevékenységében jelentős hibák nem voltak. A központi pártszervekhez beérkező panaszok jelentős része az állami szervek in­tézkedését. vagy annak elma­radását kifogásolja. A párt- szervek ezeket az ügyeket el­intézésre a kifogásolt intéz­kedést tevő szerv feletteséhez küldik. Mint ügyintézési hi­baelőfordul, hogy a panaszok egy része a felettes szervtől visszakerül ahhoz a szervhez, amelynek intézkedése ellen a panasz szólt. Más esetekben a felettes szerv a bepanaszolt szerv véleménye alapján egy­oldalúan, kivizsgálás nélkül dönt az ügyben. Ha a pana­szos nem nyugszik bele a döntésibe, újból a párthoz fordul, s ilyenkor sok esetben kiderül, hogy lelkiismeretes vizsgálat alapján az ügy ér­demben elintézhető lett vol­na. Azt tapasztaltuk, hogy a panaszos ügyek intézése ered­ményesebb, ha egy-egy jelen­tősebb panasz elintézésének folyamatába az állami szervek mellett az illetékes területi pártszervek is bekapcsolód­nak. A panaszok intézése általá­nosan javult, eredményesebb lett, ennek ellenére a vizsgá­lat még talált kirívó hibákat is. Példaként említette, hogy 1965-ben az egyik bányászte­lep lakóinak küldöttsége fel­kereste a Központi Revíziós Bizottságot. Elmondták, hogy az ottani bányatröszt 34 épü­letben 54 lakást építtetett 1957—58-ban. Ezeket a bá­nyászoknak eladták. A későb­biekben — mivel a házakat alábányászott, üreges terület­re építették — a lakások fa­lai megrepedtek, lakhatóság szempontjából veszélyessé vál­tak. A bányászok már az ösz- szes illetékes szervhez for­dultak panaszukkal, köztük pártszervekhéz is, de panaszu­kat nem intézték el. A beje­lentés alapján tájékozódtunk és megállapítottuk, hogy a panasz indokolt volt. A párt központi szerveinek határo­zottabb fellépésére volt szük­ség, hogy a sok évi huzavona után az illetékes miniszterek a panasz indokoltságát elismer­ve, intézkedjenek. A Központi Revíziós Bizott­ság a párt központi szervei gazdálkodásának vizsgálata során mindenekelőtt a költ­ségvetések elkészítésének módját és annak végrehajtá­sát kísérte figyelemmel. Megállapította, hogy a költ­ségvetés minden évben az al­sóbb pártszervek javaslatainak figyelembe vételével a reali­tás és a fokozott takarékos­ság jegyében készült A párt bevételei évről évre nőttek, a beszámolási idő­szakban összesen csaknem 35 százalékkal, ugyanakkor a ki­adások csak 8 százalékkal emelkedtek. A bevételek emelkedése: 1962 1963 1964 1965 Összbevétel 100 száz. 112,4 száz. 124,4 száz. 134.5 száz. Ezen belül tagdíjbevétel 100 száz. 110,1 száz. 122,9 száz. 132,2 száz. Vállalati befizetés 100 száz. 107,5 száz. 120,9 száz. 131,6 száz. A tagdíjbevételek ilyen mér­tékű emelkedése elsősorban a Szervezeti Szabályzat szerinti tagdíjfizetésnek és a párttag­ság létszámnövekedésének eredménye. Megállapíthatjuk, hogy tagságunk tagdíjfizetési készsége, fegyelme és párt- szervezeteink tagdíjmunkája a beszámolási időszakban to­vább javult. A párt bevételeit kéthar­mad részben a tagdíjak, egy- harmad részben pedig a párt vállalatainak nyereségfize­tései biztosították. A Hírlapkiadó Vállalat eredményes munkáját első­sorban nem az bizonyítja, hogy nyereségbefizetésének összege az 1962. évit 100 szá­zaléknak véve 1985-re 125,8 százalékra emelkedett, hanem az, hogy a két kongresszus közötti időszakban a Nép­szabadság példányszáma mint­egy 85 ezerrel, a megyei párt­lapok példányszáma mintegy 110 ezerrel emelkedett. Ezen belül az előfizetők száma 67 illetve 116 ezerrel nőtt. Különösen jelentős politikai eredmény, hogy a pártlapok falusi olvasottsága a beszámo­lási időszakban 37,5 százalék­kal növekedett, ami azt je­lenti, hogy lapjaink 124 ezer­rel több családhoz jutnak el. A vállalat befejezte a me­gye5 tópok napilappá történő átóc.-.—3zését, s ma már min­déi megyében naponta je­lenik meg a párt; helyi lapja is. A Központi Revíziós Bizott­ság a beszámolási időszakban több Vizsgálatot folytatott a Kossuth Könyvkiadó Vállalat­nál. A kiadott könyvek szá­ma 1962-höz viszonyítva 20 százalékkal nőtt, az évi átla­gos példányszám csaknem 7 millió, az 1962-es év 5,4 mil­liójával szemben. Ami a pártfolyóiratokat il­leti, a Társadalmi Szemle és a Pártélet példányszáma 10— 10 százalékkal nőtt , 4 év alatt, a Béke és Szocializmus vi­szont több mint 15 százalék­kal csökkent. Nagyon népsze­rű falun és a városokban a Világesemények Dióhéjban (havi 87 000 példány), és az Univerzum (havi 50 000 pél­dány.) A Szikra Lapnyomda könyv- és laptermelése a be­számolási időszakban — az arányok lényeges változtatá­sa nélkül — egyenletesen nö­vekedett. Az egy órára jutó termelési érték 11,4 százalék­kal emelkedett A párt kiadásai 8 százalék­kal emelkedtek, lényegesen kisebb mértékben, mint az előző beszámolási időszakban. A kiadások kedvezőbb ala­kulásához hozzájárult a taka­rékosságra való állandó tö­rekvés mellett a Központi Bi­zottság 1964. december 10-i határozata. A pártoktatás kiszélesítésé­vel járó költségek a párt egész költségvetésének 15—20 százalékát teszik ki. Figyelem­be véve azonban a párt meg- növefkedett feladatait és kü­lönösen a pártoktatás nagy jelentőségét, a Központi Re­kongresszusának keddi tanácskozása víziós Bizottság a kiadósok emelkedését e célokra indo­koltnak tartja. A Központi Revíziós Bizott­ság — a jelentésben rövi­den előadott módon — igye­kezett kongresszusi megbíza­tásának eleget tenni. Ezzel járult hozzá a bizottság ah­hoz a nagy munkához, ame­lyet pártunk Központi Bizott­sága a kongresszus által ki­tűzött feladatok megvalósí­tása érdekében végzett. Kér­jük a kongresszust, bírálja el a Központi Revíziós Bizottság tevékenységét, és fogadja el jelentését. A Központi Revíziós Bi­zottság írásos jelentéséhez Horváth András, a bizottság elnöke fűzött szóbeli kiegé­szítést. A Központi Ellenőrző Bizottság előtorfesztése Ezután a kongresszus rátért a 4. napirendi pontnak, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága jelentésének tár­gyalására. A Központi Ellenőr­ző Bizottság beszámolója — amelyet a küldöttek írásban előre megkaptak — többek között megállapítja, hogy a VIII. kongresszus óta a párt, a mozgalmi élet általános fej­lődésével összefüggésben erő­södött a pártfegyelem is. A kommunisták tudatos építői, tevékeny harcosai a szocializ­musnak; a pártban mind ha­tározottabban érvényesülnek a pártélet lenini normái. A Központi Ellenőrző Bizott­ság és a fegyelmi bizottságok fegyelmi vizsgálatai során fo­kozottabban érvényesült a demokratizmus. A fegyelmi bizottságok intézkedései, mód­szerei és javaslatai az érin­tett párttagok és kollektívák nevelésére, a hibák megelőzé­sére, a kommunista jellemvo­nások erősítésére irányultak. A két kongresszus között el­telt időben a különböző párt­szervek 26 227 párttagot ré­szesítettek pártbüntetésben, közülük 6 605-öt kizártak. Az adatok bizonyítják, hogy a párttagságnak mintegy 4,5 szá­zaléka, tehát csupán kis része vétett súlyosan a kommunista erkölcs normái, a Központi Ellenőrző Bizottság 1 755 fe­gyelmi üggyel foglalkozott. Munkája igényesebb, elmé­lyültebb lett. módszerei is fej­lődtek. Az eímúlt négy év alatt pártellenes nézetek és tevé­kenység miatt mintegy 200 párttagot vontak felelősségre. A KEB tapasztalata, a fegyel­mi munka elemzése is alátá­masztja, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom problémái, gazdasági életünk egyes nehézségei a párt politikájának végrehajtá­sában helyenként mutatkozó torzítások, ideológiai és pro­pagandamunkánk fogyatékos­ságai is tápot adtak a külön­féle helytelen, káros, pártelle­nes nézeteknek. Szükséges azonban, hogy a pártszervek különbséget te­gyenek az olyan esetek kö­zött, amikor egy párttag kép­zetlensége, vagy felvilágosító munkánk fogyatékossága miatt nem érti meg a párt politiká­ját, egyes intézkedéseit és azok között, amikor valaki pártellenes nézeteket vall, frakciós tevékenységet folytat. Korrupció, gazdasági kár­okozás miatt a négy év alatt 4 961 párttagot kellett felelős­ségre vonni. Ezekben az ese­tekben kiderült, hogy az ille­tékes pártszervek gyakran nem vették figyelembe, a párttagok és becsületes pártonkívüli dol­gozók jelzéseit, bírálatait. A VIII. kongresszus óta a Központi Ellenőrző Bizottság 23 906 párttag pártbüntetését vizsgálta felül és 21 699 párt­tag pártbüntetését munkája és magatartása alapján eltörölte. A beszámoló végül hangsú­lyozza: az előttünk álló fela­datok megkövetelik a politi­kai. eszmei és cselekvési egy­ség további erősítését a párt­ban. A Központi Ellenőrző Bizott­ság írásban kiadott jelentésé­hez a szóbeli kiegészítést — tekintettel Nógrádi Sándor egészségi állapotára — Barin- kai Oszkár, a Központi Ellen­őrző Bizottság titkára mondta el. Az elnök ezután bejelentet­te, hogy megkezdődik az együttes vita a kongresszus el­ső négy napirendi pontjáról. Elsőnek Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára szolalt fel. Né­meth Károly felszólalása után szünet következett, majd a kongresszus Rapai Gyulá­nak, a Baranya megyei Párt- bizottság első titkárának el­nökletével folytatta munkáját. Az elnök bejelentette, hogy a tanácskozás megnyitása óta 390 távirat, és levél érkezett a kongresszus titkárságára. Ezután Berlus Pál, a fábián- sebestvéni Kinizsi Tsz elnö­ke, majd Cservenka Ferenc- né. az MSZMP Pest megyei Bizottság első titkára szólalt fel. A következő felszólaló Zimmermann József, az I nó­tái Alumíniumkohó szocialis­ta brigádvezetője volt, utána Földes Ernőné, a Duna Cipő­gyár pártbizottságának titká­ra következett. Földes Ernőné felszólalása után a tanácsko­zás elnöke ebédszünetet ren­delt el. Szünet után Szurdi Istvánnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága titkárának elnökletével folytatta tanács­kozását a kongresszus Hosszantartó, nagy taps köz» ben L. J. Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak főtitkára, a szovjet de-; legáció vezetője lépett a szó­noki emelvényre. Magyarország az alkotó munka országa Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga, minden szovjet kommu­nista nevében az SZKP kül­döttsége forró testvéri üdvöz­letét tolmácsolja a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusának, valameny- nyi magyar kommunistának, és a szocialista Magyarország egész népének. (Nagy taps.) Mi nagyra értékeljük azt a lehetőséget, hogy jelen lehe­tünk a magyar kommunisták legfelsőbb pártfórumán, amely azért gyűlt össze, hogy meg­vitassa a pártélet, a párt bél­és külpolitikájának legfonto­sabb kérdéseit. Valamennyi testvérpárt számára neveze­tes esemény minden egyes kongresszus. Érthető, hogy a kommunisták őszintén, elv­társi módon érdekeltek egy­más ügyeiben, és sikereiben. Hiszen Egy cél felé haladunk, szoros egységben, és együtt­működésben, a marxizmus— lenirtizimus zászlaja alatt. Pártjainknak és népeinknek közösek az érdekeik, és közö­sek a feladataik, egy magasz­tos és nagy céljuk van — a kommunizmus! Az MSZMP Központi Bi­zottságának Kádár elvtárs ál­tal előterjesztett beszámolójá­ból látható, milyen nagy mun­kát végzett a magyar nép az elmúlt négy év alatt hazájá­nak fejlődése érdekében, mi­lyen nagyszerű eredményeket ért el a szocialista Magyaror­szág a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével. Ma­gyarország mind gazdagab­bá és szebbé válik, évről év­re változik az ország arcu­lata. Modem gyárak és erő­művek épülnek, új városok jönnek létre, új módon él a magyar falu. A mai Magyar- ország a szó szoros értelmé­ben véve az alkotó munka or­szága, egy nagy építkezés színtere, amelyen az egész nép munkálkodik. A magyaroknak van mivel büszkélkedniük. Melyik euró­pai kapitalista ország dicse­kedhet azzal, hogy ipari ter­melése több mint hatszoro­sa a hábcrú előttinek, hogy nemzeti jövedelme több mint háromszorosára növekedett. Az egész kapitalista Európá­ban nincs ilyen ország! Ilyen fejlődési ütemre csak az a nép képes, amely lerázta ma­gáról a kapitalizmus igáját, sorsának intézését saját keze- be vette, és magabiztosan ha­lad a boldogabb, szebb jövő felé. Nyilvánvaló, hogy ezek a sikerek nem az égből poty- tyantak, hanem a munkások, a parasztok, az értelmiségiek önfeláldozó munkájának kö­szönhetők. Ezek a sikerek a magyar kommunisták nagy szervező munkáját dicsérik, ezért teljes joggal nevezik őket a szocialista építés lel­kének. A nép boldogságáért vívott bátor harcukkal a kom­munisták nagy tekintélyt szereztek maguknak a dol­gozó tömegek körében. Az egész világ tudja, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép harcedzett élcsapata a párt a harc, a megpróbáltatá­sok és a győzelmek dicső út­ját tette meg. A magyar for­radalmárok mindenkor aktí­van, állhatatosan és bátran harcoltak és harcolnak az új világért, hűségesen szolgálták a nép boldogságát, a kommu­nizmus ügyét. A szovjet emberek sohasem felejtik el, hogy a Nagy Ok­tóbert követően éppen a ma­gyar kommunisták emelték magasra a proletárforradalom vörös zászlaját. 133 napig hő­siesen harcolt a magyar mun­kásosztály az ellenforradalmá- rek túlereje éllen, az antant szuronyai és ágyúi ellen. „Az a háború, amelyet ti viseltek — mondotta V. I. Lenin a magyar forradalmárokhoz in­tézett üzenetében —, az egyet­len jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyo­mottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok felien, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkás- osztály minden becsületes tag­ja a ti pártotókon áll... Legyetek szilárdak! A győ­zelem a tietek lesz!” Nagy történelmi igazság van a támogatás és szolidaritás e szavaiban. A győzelem mindig azoknak az oldalán van, akik a legszélesebb néptömegek ér­dekeit fejezik ki, akik bátran menetelnek a társadalmi ha­ladás zászlaja alatt. Akkor a helyzet olyan volt, hogy a re­akciónak sikerült vérbe fojta­nia az első Magyar Tanács- köztársaságot. De a reakció­sok nem tudták megtörni a magyar dolgozó tömegek aka­ratát. Az első magyar prole­tárforradalom ügye ma győ­zedelmeskedik a szabad Ma­gyarországon, a nép nagysze­rű tetteiben, munkegy őzeim ei­ben és merész elképzeléseiben, mert a nép saját maga építi boldog, szocialista életét. Ahogy az 1905-ös forrada­lom a győzelmes 1917-es for­radalom „főpróbája" volt, ugyanúgy a Magyar Tanács- köztársaság a jövendő osz­tályharcoknak és az új társa­dalmi rendszer győzelmének volt az előhírnöke a magyar földön. Most, egy fél évszá­zad múltán a Nagy Október eszméit követő magyar prole­tárforradalom történelmi je­lentősége még világosabbá válik. A történelmi tapaszta­lat bizonyítja, hogy a szocia­lizmus nagy ügye akkor is le­győzhetetlen, ha a harc során ideiglenes visszavonulások és akadályok keletkeznek, ha nem minden forradalom vezet azonnali győzelemre. A mai -szocialista Magyar- ország átvette a történelmi stafétabotot az 1919-es magyar kommunáro'któl, és becsülettel viszi tovább. A magyar kommunisták a szocializmus és az internacio­nalizmus elveihez való hűse­gükkel, más népek forradalmi harca iránt tanúsított szolida­ritásukkal általános elismerést keltettek és rokonszenvet éb­resztettek sok ország dolgo­zóiban és forradalmáraiban, Nem kevés ragyogó oldalt ír­tak be a nemzetközi proletár testvériség krónikájába. A szovjet nép emlékezetében mé­lyen él a magyar internacio­nalistáknak az a segítsége, amelyet az orosz munkások­nak és parasztoknak a szov­jet hatalomért vívott harcához nyújtottak. Feledhetetlenek a magyar internacionalistáknak* a magyar kommunista önkén­teseknek, Madrid falainál, a spanyol polgárháború frontján véghezvitt hőstettei. Az ille­galitás és a horthysta terror, a második világháború nehéz időszakában a kommunisták, népük hű fiai, tántoríthatatla- nul harcoltak a fasiszták el­len. Ök is hozzájárultak a fa­sizmus felett aratott győze­lemhez. A népek szívükbe zárták a dicső magyar kommunistákat — Kun Béla, Szamuely Tibor, Zalka Máté elvtársat és a forradalom ügyének más ren­díthetetlen harcosait, az ő ne­vük példakép a forradalmá­rok új nemzedékei számára, az ifjúságot apáik útjának folytatására buzdítják. Elvtársak! A világ forradalmi átalakí­tása nem ismer kitaposott es sima utakat, minden körül­mények között alkalmazható kész recepteket és képlete­ket. Minden kommunista párt maga szabja meg előrehala­dásának útját, a szocialista fejlődés általános törvénysze­rűségeinek ismeretében, ezen törvényszerűségek felhaszná­lásával, a testvérpártok ta­pasztalatainak figyelembe vé­telével. Nem könnyű dolog a nép élcsapatának lenni, a nép élén haladni. A marxizmus— leninizmushoz, a munkáspsz- tály és a dolgozó nép ügyéhez való rendíthetetlen hűségre, éleslátásra és világos orientá­cióra, elvhűségre s egyben rugalmas taktikára, állhata­tosságra és higgadtságra van szükség ahhoz, hogy le tudjuk küzdeni a felmerülő nehézsé­geket. A magyar kommunis­ták pártjának érettségét bizo­nyítja, hogy a történelem vá­ratlan fordulatai közepette is mindig a helyzet magaslatán állt. Különösen meggyőzően bizonyítja ezt az elmúlt évti­zed története. 1956 bonyolult, és nehés viszonyai között a magyar kommunisták bátorságról és állhatatosságról tettek tanúba (Folytatás a 4. oldalouj)

Next

/
Thumbnails
Contents