Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-29 / 282. szám

1966 november 2fl kedd NÖGRÄO Megkezdte tanácskozását pártunk IX. kongresszusa nyes<in és a leghatékonyabban tudjanak dolgozni, és együttműködni a népgazdasági feladatok megoldásán. 5. A pártnak a gazdasági munka terén is be kell töltenie vezető szerepét, a központi Tisztelt Kongresszus! Pártunkat, társadalmunk eszmei, politikai Vezetőjét, tevékenységében a munkásosz­tály forradalmi elmélete a marxizmus—le- ninizmus vezérli. A marxizmus—leninizmus, mint minden igazi tudomány a gyakorlattal kölcsönhatásban szüntelenül fejlődik. Pár­tunk alapvető feladata a sokoldalúan kifej­tett ideológiai munka: a) Alkotó módon alkalmazza és fejleszti a marxista elméletei, és választ ad a fej­lődés új kérdéseire. b) Propagálja és terjeszti a marxista—le­ninista elméletet, a kommunista világnéze­tet, harcot folytat az ellenséges szemléle­tek ellene. e) A tömegek céltudatos aktivizálásával az elméletet a társadalom anyagi erejévé változtatja. Az ideológiai területnek csupán néhány kérdését kívánom röviden érinteni, elsőként a szocialista tudat, az anyagi érdekeltség és az anyagiasság összefüggéseit Nálunk az utóbbi időben aggodalmuknak adtak kifeje­zést hogy egyrészt az életszínvonal emelke­dése, másrészt különböző negatív hatások következteben csökken a forradalmi szel­lem és teret nyer az önző anyagiasság, társadalmunkat az „elpolgáriasodás” veszé­lye fenyegeti. A párt a szocialista tudat, köz- gondolkodás erősítése mellett sokszor szól az anyagi érdekeltségiről, sőt, a gazdasági mechanizmus reformja kapcsán még növel­ni is kívánja azt. Véleményünk szerint, itt különböző kérdésekről van szó, közöttük két olyan jelenségről, amelyik közül az egyik káros és leküzdendő, a másik pedig teljes összhangban van a szocialista elmé­lettel és gyakorlattal. A gyakorlat ebben a kérdésben is bizo­nyltja a párt álláspontjának helyességét. Azokban az években, amelyekben a dolgo­zó tömegek, munkások, parasztok, alkalma­zottak életszínvonala jelentősen emelkedett, sok százezerrel nőtt azoknak a kommunis­táknak — és pártonkívülieknek — a száma, akik a párt, a tömegszervezetek, a taná­csok. a Hazafias Népfront-mozgalom aktiv tagjaiként, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, minden szabadidejüket, sokszor egészségü­ket feláldozva, a szocializmus tudatos épí­tőiként vették ki részüket legnagyobb tár­sadalmi feladataink megoldásából. Ezekben az években épült fel és vált erős szervezet­té. például a munkásőrség, amelynek tag­jai önzetlenül, öntudatból, hivatásbeli mun­kájuk példás ellátásán túl minden anyagi el­lenszolgáltatás nélkül vállalták és vál­lalják belső rendünk, a nép hatalmának, szocialista vívmányainak fegyveres védel­mét. Ezekben az években született és növe­kedett tömegessé a szocialista brigádmozga­lom. a szocializmus tudatos építőinek, élen­járóinak nagyszerű mozgalma. A szocialista hazafiság lényeges eleme a munkásnemzetköziség Tisztelt Elvtársak! Ideológiai munkánkban kiemelkedő fon­tosságú a szocialista hazafiság elmélyítése, a nacionalizmus elleni harc, az internacio­nalizmus erősítése. Népünkben erős a hazaszeretet érzése, történelmi múltunk, nemzeti kultúránk ér­tékes hagyományainak őrzése, ápolása. A múltban az uralkodó osztályok, a nemesség, és példájukat követve a burzsoázia az al­kotmányon kívül helyezte, jogtalanná tette a dolgozó népet. De még akkor is a mos­toha sorsra kárhoztatott dolgozó nép volt a haza igazi védelmezője, a nemzet fenn­tartó ereje. A nép akkor is szerette a szü­lőföldet, a hazát. Százszor inkább szereti ma, amikor a szülőföld, a nép saját, igazi, édes hazájává vált, amikor a haza és a magyarság fogalma azonos a független or­szágban szabadon élő néppel, és a társa­dalmi haladással, az emberiség jövőjét je­lentő, szocialista társadalom emelkedő, hatal­mas művével. A nacionalizmus polgári eszme, amely ma még pozitív szerepet tölt be a világnak azokon a helyein, ahol a népek még az ön­álló nemzet megteremtéséért, és a függet­lenségükért harcolnak az imperializmussal, és területi pártszervekuek, a párt alapszer­vezeteinek kell országosan és helyileg biz­tosítani gazdaságpolitikánk érvényesítését, az országos és helyi érdekek megfelelő összehangolását. a reakciós feudális, vagy törzsi erők ellen. Európában azonban a nacionalizmus már betöltötte pozitív szerepét az önálló nem­zeti államok kialakulása idején. Még ma is léteznek olyan polgári erők nyugat-euró­pai országokban, amelyek nemzeti érdekek védelméhez csatlakozva szembe kerülnek amerikai imperialista, nyugatnémet revan- sista törekvésekkel. Az ilyen erőkkel lehet­séges és szükséges is együttműködni, azon­ban a nemzeti érdekeket Európa országai­ban következetesen már régen a munkás- osztály képviseli, a reakciós burzsoázia pe­dig az osztályharcban a nacionalizmust, a modem ipari proletáriátus megjelenése óta az osztályellentétek ködösítésére, más né­pek elleni uszításra használja fél. Ezért pár­tunk. mint minden forradalmi párt, követ­kezetesen harcol a burzsoá nacionalizmus ellen. Űjabban az imperialisták és a reakció honi maradványai szeretnék felszítani a na­cionalizmus eszméjét a szocialista or­szágokban, éppen azzal a céllal, hogy a régi recept szerint megosszák, és kijátsszák egymás ellen e népeket. Szo­cialista országokban is akadnak egyes em­berek. akik rövidlátó módon kacérkodnak a nacionalizmussal, és ezzel — bár azt szolgálni vélik, ártanak a szocialista ügy­nek. Az imperialisták azonban hiába reménykednek, a szocialista országokat ve­zető marxista—leninista pártok nagy for­radalmi tapasztalatokkal rendelkeznek, né­peik között szocialista, testvéri barátság épül, alapvető érdekeink közösek, és a burzsoá nacionalizmus nem fog éket verni közénk. Államunk és az egyház viszonya Elvtársak! Az ideológiai kérdések közül érinteni sze­retném még a vallásos világnézethez, a vallásos emberekhez, az egyházakhoz való viszonyunkat. Pártunk álláspontja e kér­désekben alapjában mindvégig helyes volt. Pártunk világnézete szemben áll minden idealista világnézettel, így a vallásos vi­lágnézettel is. Ez eszmei harcot jelent Hazánkban vallásszabadság van, pártunk kerül mindent ami a vallásos emberek ér­zéseit sértené, de nem mond le arról, hogy küzdjön a felvilágosodottságért, a tudomá­nyos világnézet elterjesztéséért. Az osztályharc frontja szerintünk nem a hívők és nem hívők között húzódott, és nem ott húzódik ma sem. Bármely felekezethez tartozó hí­vők szabadon gyakorolhatják vallásukat, hátrányos megkülönböztetésben nincs részük, egyenjogú állampolgárai a hazának. A felszabadulást követően voltak éles po­litikai harcaink különböző egyházak veze­tőivel, de nem egyházi, hanem világi és ha­talmi kérdésekben. Amikor egyes egyházi vezetek még a Habsburg királyi házhoz va­ló hűségért, a földbirtokos és kapitalista osz­tály érdekeinek védelmében léptek fel és imperialista ellenségeinkkel szövetkeztek, akkor éles volt a harc, de ez ebben a for­mában már a múlté. Jélenleg a Magyarországon működő egy­házak és az állam viszonyát, mindkét fél számára elfogadható egyezmények szabá­lyozzák kielégítően. Amióta az egyházak ve­zetői a szocialista társadalmi rend megszü­letését és fennállását tudomásul vették és a helyzetet e reális valóság alapján ítélik meg, nem egy társadalmi kérdésben is közelíteni tudtuk álláspontunkat. Az ál­lam, az egyház számára elfogadható és a nép érdekeinek, szocialista építő munká­jának megfelelő helyzet kialakításában a párt, az állam helyes politikája mellett sze­repe van a hívő tömegek demokratikus ál­lásfoglalásának. A tapasztalatok alapján mi üdvözöljük a marxisták és keresztények között a nyugati országokban megkezdődött párbeszédet, amelynek célja, hogy a haladás és a béke érdekében a közös fellépés alapjait és módo­zatait megtalálják. Az oktatási reform kiállta a próbát Kedves Elvtársak! Az utóbbi négy évben népünk műveltsége tovább gyarapodott Minden általános isko­lát végzett 100 tanuló közül 42 középiskolá­ban, 41 pedig szakmunkástanuló intézetben folytatja tanulmányait. Ma évenként másfél­szer annyi szakembert bocsátanak ki egyete­meink, főiskoláink, mint az egyetemi, főis­kolai hallgatók száma 1937/38-ban összesen volt. A tízezer lakosra jutó nappali tagozatos egyetemi és főiskolai hallgatók száma és ará­nya tekintetében olyan fejlett európai kapi­talista országokat előztünk meg, mint Anglia, Franciaország, Olaszország, Svédország. E té­nyek szocialista építésünk legszebb eredmé­nyei közé sorolhatók. 1961 óta közoktatásunk egészét átfogó re­form meg valósításán dolgozunk. Az oktatási reform eddigi tapasztalatai igazolták a lefek­tetett alapelvek helyességét. Az iskolareform­mal a Központi Bizottság behatóan foglal­kozott A gyakorlati végrehajtás néhány tor­zulását és hibás értelmezését — különö­sen a középfokú oktatásban — kijavítottuk. Folytatnunk kell azonban erőfeszítéseinket hogy az eredeti célnak megfelelően csök­kentsük a tanulók megterhelését ugyanak­kor minden iskolatípusban korszerű művelt­séget nyújtsunk, tegyük hatékonyabbá a tu­dományos, szocialistá világnézeti nevelést, s készítsük fel tanulóinkat a tudatos szakma- választásra és választott élethivatásukra. A mi társadalmunkban a műveltség, a szakmai ismeretek, a tudás megszerzésé­nek különböző útjai vannak. Vannak, akik iskolai keretben sajátítják el. mások pedig egyénileg képezik magukat. Olyan gyakorla­tot javasolunk — és elkezdjük ennek beve­zetését —, mely mindenkinek lehetővé teszi, hogy bármely oktatási intézményben vizs­gázhasson és megfelelő tudás esetén erről bizonyítványt is kaphasson. Társadalmunk becsületet szerzett minden munkának. Megbecsülést biztosít a fizikai munkának, amely mind több szaktudást, el­méleti ismeretet és szellemi erőfeszítést köve­tel. Az ipar, a mezőgazdaság a szakmunkások tízezreit igényli. Ez az igény nem csökken, hanem a technika fejlődésével állandóan nö­vekszik. Ezért olyan iskolarendszert, iskoláz­tatást, pályaválasztást és nem utolsó sorban olyan közhangulatot kell kialakítanunk, amely megfelel ennek. Az ifjúság nevelésében, oktatásában alap­vető szerepük van a pedagógusoknak. Neve­lőink többsége hivatását átérezve, munkájá­val, magatartásával igazolja, hogy a párt, rendszerünk hűséges szövetségese. Most is azt kérjük tőlük: soha el ne felejtsék, hogy né­pünk legféltettebb kincsét, a jövő nemzedé­két bízza rájuk. Népmű vetési és művészeti sikereink Tisztelt Elvtársak! Kulturális politikánk eredményességét bi­zonyítja, hogy a szocialista közművelődés az utóbbi négy esztendőben népünk újabb, még szélesebb tömégeit fogta át. A könyvforgalom az utóbbi öt évben 554 millió forintról 778 millióra, a tanácsi és üze­mi közművelődési könyvtárakba beiratkozott olvasók száma pedig több, mint 2 millióra, a kölcsönzött kötetek száma pedig 30 millió­ról 49.5 millióra emelkedett. Az is figyelemre méltó, hogy a múzeum- és tárlatlátogatók száma az utóbbi években kétmillióval nőtt, hogy a múlt év hangversenyeinek és esztrád- műsorainak 1,2 milliós közönsége felerész­ben komoly zenét hallgatott, hogy a mozilá­togatók 65—70 százaléka szocialista filmeket tekintett meg. Talán még fontosabb, hogy a közvélemény az utóbbi időben az alkotásokat, a kulturális és művészeti élet jelenségeit, eseményeit, mini közéleti kérdéseket, érthetően, kritikusan és széles körben vitatja. Kult úr forradalmunk legjelentősebb új eredménye, hogy a közvé­lemény nemcsak passzív befogadója, hanem mindinkább aktív részese is a kulturális élet­nek. Dé a nagyarányú fejlődés felszínre ho­zott új problémákat is. Az életszínvonal emel­kedése, a mezőgazdaság szocialista átalakulá­sa. a technika fejlődése új rétegek bekapcso­lódását tette lehetővé a kulturális életbe. Társadalmunk különböző rétegeiben azon­ban még jelentős bázisa van a kispolgári ízlésnek, a giccses érzelgős termékeknek. Az sem véletlen, hogy líránk szocialista el­kötelezettségű ága, a közéleti líra tett szert a legnagyobb népszerűségre. Művészi erejű filmjeink azért adhattak újat, azért arathat­tak jelentős nemzetközi sikereket, mert a magyar valóságról, népünk múltjáról és tár­sadalmunk jelenéről pártos közéleti szenve­déllyel szóltak. Ha drámairodalmunk nem is dicsekedhet ilyen eredményekkel, szinikultú- ránk az elmúlt időben sok kiemelkedő pro­dukcióval gazdagodott, s külön elismerésre méltó az az erőfeszítés, amivel a vidéki szín­házak a mai magyar dráma ügyét szolgálták Zenei életünkben méltó helyre került a Bar- tók-hagyomány, és a XX. század zenéje: zene- művészetünk több új magyar opera sikere­vei dicsekedhet. Képző- és iparművészetünk különösen a monumentális szobrászatban, a képgrafikában és az iparművészet több ágá­ban ért el jelentős eredményeket. A beszámoló feltárta a kulturális életben tapasztalható negatív jelenségeket, s rámuta­tott: Kulturális politikánknak elvileg és gyakor­latilag egyaránt világosabbá kell tennie, hogy mi mellett állunk ki, hogy szocializ­must építő népünknek szocialista kultúra kell. Továbbra is minden erőnkkel támogat­juk a széles tömegekhez szóló, szocialista szellemű, humanista alkotásokat. A televízió, a rádió, a sajtó, az ismeretterjesztés és nép­művelés munkájában ezek terjesztésének és propagálásának kell az eddigieknél határo­zottabban érvényt szerezni. Támogatjuk azo­kat az útkereséseket, kísérletezéseket is, ame­lyek a szocializmus eszmekörén belül keresik az újat. Kiinduló szempontunk ebben az eset­ben is elsősorban a mondanivaló, az eszmei­ség és nem a megszokott formákhoz való ra­gaszkodás lesz. Az eddigieknél határozottab­ban kell visszautasítani a politikailag ellen­séges, antihumanista és a közerkölcsöt sérti alkotásokat. A párt feladata, hogy eszmei irányítással erősítse kultúránk szocialista vonásait, bizto­sítsa további fejlődését.. Pártunk egészségesen fejlődik A referátum ezután a pártértekezlet kérdé­seire tért át. — Az utóbbi négy évben a párt egészsé­gesen fejlődött, a taglétszám évenként 3,3 százalékkal, a négy év alatt 73 ezer fővel növekedett és jelenleg a párttagok és tagje­löltek száma 584 849 fő. A párttagság össze­tétele alapjában megfelelő. A tagság 42,5 százaléka fizikai dolgozó, 37,3 százaléka szel­lemi dolgozó, 7,9 százaléka a fegyveres erők­nél teljesít szolgálatot, egyéb foglalkozású és tanuló 3 százalék, 9,3 százalék nyugdíjas. A párttagság 22,9 százaléka nő. A párt ereje nemcsak létszámában, hanem elsősorban tagjainak öntudatában, felkészült­ségében, aktív munkájában, a párt egységé­ben és összeforrottságában van. Ezért to­vábbra sem célunk a taglétszám nagyarányú növelése. Arra kell törekednünk, hogy új ta­gokat elsősorban a termelő és társadalmi munkában kitűnt munkások, termelőszövet­kezeti tagok, a nők és a fiatalok soraiból ve­gyünk fel. A Központi Bizottság jelentheti a kongresz- szusnak, hogy pártunkban a lenini normák a pártélet meghatározói, a kollektív vezetés elve érvényesül. A pártmunkában azonban az utóbbi écekben bizonyos mértékig elhalvá­nyult a személyes felelősség. Kívánatos, hogy az elhatározások és döntések meghozatalánál továbbra is szigorúan betartsuk a kollektív vezetés elvét, de a határozatok végrehaj­tásában jobban érvényesítsük az egyszemélyi felelősség elvét. Pártunk a demokratikus centralizmus elvei alapján működik: a felső pártszervek tény­legesen irányítanak, az alsóbb pártszervei megfelelő önállósággal, hatáskörre! dolgoz­nak, a párt élete demokratikus légkörben éa keretek között folyik. A pártdemokrácia to­vábbfejlődött és erősödött kongresszusunk előkészítő munkája során. A jelölő bizottsá­gok előzetes megválasztása bevált, a párttag­ság hatékonyan közreműködött a jelöltek ki­választásában. A választás titkosságának ki- terjesztése a pártbizottság tisztségviselőinek^ az alapszervezetek titkárainak megválasztásá­ra tovább erősítette a pártélet demokratizmu­sát A pártdemokrácia ezen új vonásait a jö­vőben is tovább kell erősíteni és fejleszteni. A következő időszakban a demokratikus centralizmus elvének mindkét oldalát továbfc kell erősítenünk. Következetesen érvényesítjük a demokratikus cen tralizmust Az elmélet és gyakorlat terén egyaránt folytassuk erőfeszítéseinket a pártdemokrá­cia fejlesztéséért, kutassuk a módját, miként lehet a párttagságot jobban bekapcsolni a párt politikájának alakításában. Mindent meg kell tenni, hogv a továbbiakban is hiányta­lanul érvényesüljön a pártszervekben és pártszervezetekben a viták és nézetek kifej­tésének szabad légköre, ez pártunk erejének egyik forrása és nem formális, hanem való­ságos egységének fontos biztosítéka. Pártunkban élénk a kritikai szellem. Aa élénk kritika ezen szabad légkörében még jobban szembetűnik, hogy vannak, akik ön- maguktól eltelve, mindennel elégedettel!. Még mindig elég sok olyan funkcionáriusunk van, aki mindent meg tud magyarázni, aki a kritikát megköszöni — de nem felejti el. Pártunknak becsületet szerez, hogy a ha­talommal jól él, nem uralkodik, hanem ve­zet és a népet szolgálja. Ez a magatartás kötelező a párt minden funkcionáriusára és tagjára. Az egyszerű emberek véleménye a pártról nem kis részben azoknak a kommu­nistáknak munkájától és magatartásától függ. akiket személyesen ismernek. Funkcionáriu­saink, párttagjaink zöme kommunistáim* méltóan él és dolgozik A leghatározottabban felléptünk azokban a szórványos esetekben, amikor valaki a rábízott hatalommal visszaéli és így járunk el a jövőben is. Azt is tapasztaljuk, hogy a kispolgári élet­mód és erkölcs — az anyagiasság, a jogtalan előnyök kijárása és elfogadása, szerénytelen­ség, erkölcstelen életmód — hatást gyakorol egyes párttagokra is. Elsőrendű pártérdek, hogy párt- és közéletünket erélyes és haté­kony fellépéssel óvjuk minden olyan jelen­séggel szemben, ami sérti pártunk tisztaságát, becsületét. Elvtársak! Pártunk eszmeileg, politikailag eg^teíe*! a párt tagsága helyesli és követi a Kftg. ponti Bizottság politikai irányvonalát. A" egységet nártunk hűsége a marri^mus— leninizmushoz. az a harc formálta, aunt lyet a jobb- és baloldali nézetek ellen telj- tatott. Ez pártunk nagy ereje, sikerein« |IIL Az ideológiai ém a kulturális terület tennivalói

Next

/
Thumbnails
Contents