Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-25 / 279. szám
Világ proletariat, egyesülietekt AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVF. 279. SZÁM ÁKA: 50 FILLER 1966. NOVEMBER 25. PÉNT1 Ha rést ütnek a falon '3. oldal) Rigoletto vallomása (4. oldal) A rádió és televízió jövő heti műsora (5. oldal) Ami a szót hitelesíti Jobb összhangot az ipar és a kereskedelem tevékenységében Jobb felvágottat, szalonnát, választékos áruellátást sürget a fogyasztó Közeledik az MSZMP IX. kongresszusa. Elébe készül a párt, a nép, az ország számadása. Beletekintve fel- mérhetjük, mit tervezett és mit végzett nagy családunk a VIII. kongresszus óta. Már ma is sok minden ismeretes ebből a készülő számadásból: az ipar, a mezőgazdaság, a műszaki fejlődés a népjólét, a kultúra, a tudomány, a teremtő munka és a szociális gondoskodás valamennyi területén elért fontos eredmények. Benne vannak persze gondjaink is, amelyek még megoldásra várnak. Az elvégzett munka, meg a szükségletek egybevetéséből kibontakoznak az előttünk álló feladatok körvonalai is. Néhány fontos következtetést már most levonhatunk,a számadásból. Az egyik, hogy a párt és a nép életének ennél a jelentős határkövénél ismét dolgos és termékeny évek jó gyümölcseit mondhatjuk magunkénak, s ami nem kevésbé számottevő: megteremtettük további gyorsabb haladásunk feltételeit A másik, hogy ezeknek az éveknek programját és teremtő munkáját nagyfokú realizmus jellemezte, mert terveink mentesek maradtak az üres felleng- zősségtől, számoltak a valósággal, és lelkesítő, ugyanakkor megvalósítható célokat jelöltek meg a dolgozó nép számára. A harmadik, hogy a VIII. kongresszuson kijelölt program, meg a mostani számadás tényszámai alapvetően egybevágnak, vagy más megfogalmazásban: annak idején kimondott szavunkat a tettek hitelesítik. A szavak és a tettek, a program és az eredmények egysége, egybevágósága mindannyiunk számára nagyon megnyugtató. Ez a mi társadalmunk belső egyensúlyának fő tengelye. Ez biztonságérzetet ád, és az egész társadalom jó politikai közérzetének alapvető tényezője. Ez a számadás alkalmat nyújt arra is, hogy egy pillanatra visszatekintsünk régmúltunk mélyeibe. Valamikor nálunk is, mint mindenütt a tőkés társadalmakban, ez volt a legégetőbb kérdés: vajon mit hoz a holnap? Ez a gyötrő kétely nemcsak egy-egy semmirekellő kormány ügyetlenségéből, hanem a tőkés rendszer természetéből fakadt. A tőkés társadalomban a dolgozó tömegek korántsem urai saját sorsuknak. Helyzetük, jövőjük alakulása a tőkés gazdálkodás ezernyi szeszélyétől és bizonytalansági tényezőjétől függ. Ezek a körülmények határozzák meg a vezetés és a tömegek sajátságos viszonyát is. Fellép a kormány a politikai arénában, és beígér egy nagy programot, abban kilátásba helyezi, hogy a tömegeket fojtogató, réges- rég felgyülemlett gazdasági és szociális problémákat megoldja. A beígért programok persze korántsem hordják magukban a megvalósulás garanciáit. Másképpen van ez a szocialista rendszerben. A mi terveink, kormányzati programunk nem a felsőbbség ígérete a népnek. Nálunk a terv, az alkotó munka programja, amelyet a párt és a kormány a lehetőségek számbavételével kidolgoz, megjelöli az elérendő célokat, és meghatározza, mit kell tenni ahhoz, hogy elhatározásaink megvalósuljanak. A párt és a kormány egyáltalán nem azzal terjeszti a nép elé ezt a programot, hogy csak várjon türelemmel, míg a vezetőség azt megvalósítja. A terveket a dolgozó nép váltja valóra, és ez nem is lehet másként. Mindazokat a javakat, amelyek az élet fenntartásához és gazdagításához, a nép életkörülményeinek szüntelen javításához és a folyamatos fejlődéshez szükségesek, a termelő munka valamennyi posztján munkálkodó emberek, munkások, parasztok, értelmiségiek teremtik elő. Minden jólét forrása a dolgozó emberek becsületes munkája. A szavak és a tették, a program és az eredmények ilyen egybevágósága és összefüggése a mi társadalmunkban szélesebb értelemben is fő tartópillér, amelyen a szocialista élet rendje nyugszik. Ahol a kimondott szó és a nyomában járó tett nem választható széjjel — és ilyen a mi társadalmunk rendje —, ott nagyon megnő a kimondott szavak súlya és rangja. Ahogyan mind előbbre haladunk a szocialista társadalom — a gazdaság, az öntudat, a közerkölcs — építésében, úgy növekszik a szavaknak ez a súlya és rangja. Az utóbbi évtized politikai fejlődésének fő hajtó ereje a bizalom volt. ennek kiteljesedését pedig legfőbbképpen az serkentette, hogy a kimondott szavak visz- szanyerték becsületüket, mert a kimondott szavakat becsületükkel fedezték azok, akik kimondták. Mint a szemünk fényére, úgy kell vigyáznunk ezentúl is a szavak becsületére, hogy valódi értelmük sohase torzuljon el. Aki rendesen, becsületesen végzi minden kötelességét, teljes joggal követel helytállást, rendes munkát és kötelességteljesítést másoktól is. Viszont a tettek fedezete híján levő szavak üressége elkoptatja, eltorzítja a kimondott szó értelmét. Mit tartsunk az olyan emberről, akinek a munkája két krajcárt nem ér, de minduntalan követelőzik, mindent kifogásol, semmi sem tetszik neki, kivéve azt az egyet, hogy lustaságának és felelőtlenségének nincsenek következményei ? A vaktában szájaskodó, közhelyeket és hamis általánosításokat hangoztató, örökké elégedetlenkedő emberek rongálják a szavak hitelét. Tartozunk az igazságnak, a szavak becsületének azzal, hogy tettekkel fedezett erőteljes érveinket szegezzük szembe a levegőbe beszéléssel. És egyáltalán: teljes joggal ragaszkodhatunk ahhoz, hogy aki a társadalomtól követel, az mutassa fel, mit adott ő a társadalomnak, más szóval: aki nem nagyon mutatkozott a szántásnál, a vetésnél és a betakarításnál, az ne tolakodjék az osztozkodásnál sem, és ne kiáltozzák a részéért. Ilyen és hasonló gondolatokat ébreszt a kongresszus] számvetés, amelynek szilárd egyensúlyát elsősorban a szavak és a tettek, a program és az eredmények egyezése adja. Békési József Salgótarjánban az elmúlt években a városépítés során több üzletet is szanálni kellett. Szűkült az eladó-tér, zsúfoltabbak lettek a boltok. Az utóbbi hetekben pedig a város lakóit az is foglalkoztatja, hogy akadozik az áruellátás. Hol a kenyér szállításával, minőségével van baj, hol feltűnően kevés töltelékáru kerül az üzletekbe, és ha néha van zsírszalonna, sertés- és marhabelsőség, csak hosszú sorbanállás után jut hozzá a vevő. A városi pártbizottság a tarthatatlan helyzet megváltoztatására összehívta Salgótarján kereskedelmi szakembereit. Elöljárójában summázzuk a tanácskozás felhívását: mindenki tegyen rendet a maga portáján, és már ezzel is javul az ellátás. Ha sorrendet állítanánk fel: a hús, a zsírszalonna, a füstölt- és töltelékáru kerülne az élre. Van abban igazság, hogy „kolbászevő lett Salgótarján”, de mit fogyasszon a város munkássága, ha nincs más! Amikor Salgótarjánban megszüntették a vágóhidat, és megalakult a Pest—Nógrád megyei Húsipari Vállalat, a váciak mindent ígértek. Tartották is szavukat egy darabig, aztán mintha megfeledkeztek volna kötelezettségükről. A balassagyarmati, és a váci vágóhíd ma már alig szállít a kolbászon, és a felvágotton kívül mást. Pedig a Csemege, meg a Kiskereskedelmi Vállalat üzletei 25—27 féle árut rendelnek az ipartól, s nagyon jó, ha hathét féle tölteléket, vagy vizesárut szállítanak. Hiánycikk lett a szalonna: a sós, a fehér, a paprikás csakúgy, mint a császár, vagy a füstölt. Nincs zsírszalonna, megfelelő minőségű tepertő, csak elvétve akad máj, tüdő. Számolják fel mielőbb a kényelmességet, ami néhány üzletvezetőnél tapasztalható. A boltok pedig vállalják a rizikót, és rendeljenek megfelelő mennyiségben hentes- és töltelékárut. Az ipar teljesítse ígéretét! Balassagyarmat már korábban is bizonyította — éppen Salgótarjánban rendeztek két alkalommal is hentesáru-kiállítást —, hogy képes választékot, és minőséget adni, termelni. Erre a régi jó szokásra kell visszatérni. Ezt követeli a vásárlók, de az ipar érdeke is! A vágóhídról szólva nem engedhető meg, hogy a ma meglevő hűtő-, illetve tároló helyiséget is megszüntessék. Egy város ellátását a bizonytalanra bízni felelőtlensége lenne. Mint ahogy szükség van a kényszervágó helyiségre, még szükségesebb megfelelő tartalékkal is rendelkezni az iparvidék ellátásához. örvendetes, hogy az utóbbi napokban lényegesen javult a kenyér minősége. A Sütőipari Vállalat szerint további javulás várható. A vállalaton belül már létrehozták a régen ígért technológiai csoportot. Áttértek a délután! péksütemény-készítésre is. Be. vezették a rendszeres éjszakai ellenőrzést — hiszen korábban éppen ennek lazasága okozott több problémát. Immár ötödször szervezték át a szállítást. A szállítással van különben a legtöbb baj. Az üzletek nem kapják meg időben elsősorban a süteményeket. A perifériákon a kenyeret, a péksüteményt legjobb esetben kilenc óra tájban kapják az üzletek. A kereskedelem nem rendelkezik megfelelő kenyér- és péksütemény tároló raktárral. Az üzletek vezetői nem rendelnek elegendő árut, rendelésüket rendszerint módosítják. Ez az iparban okoz nem egy esetben kapkodást. Az AKÖV segítséget ígért, biztosítja a szállításhoz szükséges kocsikat — az elmúlt hónapban is 8000 tonnával szállított többet a kereskedelemnek, mint azt kérték. Speciális kocsikat készítenek, hogy a kulturált szállítás mellett az elegendő árut is biztosítsák az üzletek számára. Nagy felháborodást váltott ki a városban a Kiskereskemegszünteti a vasárnapi tejárusítást. A közvélemény-kutatás negatív eredményt hozott, de tiltakozását jelentette be a pártbizottság, és a tanács is. A vásárló mindennél fontosabb, ezért a vállalat úgy szervezze meg a vasárnapi tejárusítását, hogy az ott dolgozók se szenvedjenek kárt. A döntés pedig nem lehetett más: minden marad úgy mint eddig, vasárnap is árusítanak tejet Salgótarjánban. Az első lépés megtörtént Az ipar és a kereskedelem, összehangolt munkáján múlik, hogy javuljon a megyeszékhely, lakosságának ellátása. Száztizennyolc szocialista címért küzdő brigád 2615, s huszonegy munkabrigád kétszázötvenhat tagja, számos egyéni versenyző, sok műszaki és adminisztratív dolgozó fáradozik azon a Salgótarjáni Acélárugyár különböző gyáregységeiben, hogy eleget tegyenek a kötelezettségeknek. amelyek az olcsóbb, gazdaságosabb termelést, a jobb minőségű termékgyártást, az exportterv határidő előtti teljesítését szolgálják. A már kétszer módosított kongresszusi felajánlásban megígért feladatokat határidő előtt és jelentősen túlteljesítik. Erre utal az év kilenc hónapjának eredménye. Az erre az időszakra eső 2 millió 709 ezér forintos felajánlást 350 ezer forinttal megtetézték. Az ígértnél több anyagot takarítottak meg, adtak jobb minőségű terméket, növelték a térlavuld szolgáltató tevékenység Tavaly határozatot hozott a megyei tanács a falusi lakosság ipari jellegű szolgáltatási igényének fokozottabb kielégítéséről, A salgótarjáni járásban fokozták a szervező munkát és újabb részlegeket alakítottak ki. így jött létJie Nagybátonyban az autójavítS és szerviz szolgálat. Bővítették a rádió, a televízió és a háztartási kisgépek javítási lehetőségeit. Szilaspogonyban, Mizserfán és Karancskesziben férfi és női fodrászatot létesítettek, Kisterenyén a ktsa képkeretező részlege kezdte meg működését. Ugyancsak a kisipari szövetkezet létesített fodrászatot és cipész részleget Bárnán, Karancsberénv- ben és Karancsalján. Meg kelj említeni, hogy ellátatlan község ilyen szempontból a salgótarjáni járásban még Kis- bárkány, Nagybárkány, Luciáivá és Sóshartyán. melékenységet, és idő előtt oldották meg a műszaki fejlesztésben szereplő feladatokat. Ez azt jelenti, hogy ily módon a termelési költségeknél újabb 0.2 százalékos csökkenést értek el. Az üzemi statisztikába más is bekerült. Még pedig az, hogy a munkások, műszakiak odaadó munkája révén szeptember végéig a tonnatervet 101,5, az értéktervet pedig 101.6 százalékra teljesítették. Ugyanakkor a költ- ségszint-előirányzatot 89,2 százalékról 89 százalékra szorították le. Kedvezően alakult több más mutató is. Köztük az egy fó, egy napra eső termelési értékterv. Ez 2.3 százalékkal haladja meg az előírtat A selejtnél 0,11 százalékos csökkenést jegyeztek be. Az exportkötelezettségek teljesítésénél is biztatóak az eredmények. Október elsejéig súlyban 106, értékben pedig 107,2 százalékos teljesítést érték el. Minden remény megvan arra, hogy az év végéig terven felül majdnem 20 millió forint értékű exportárut* bútorrugót, szalagacélt és szerárut adnak a népgazdaságnak. A versenyzők kedvének fokozását segítette, hogy a gyár vezetősége a párt- és a szak- szervezet egyetértésével hat hónapon át 200 forint külön jutalmat biztosít azoknak a szakmunkásoknak, akik szakmájukban — 12 szakmát értékelnek — a legkimagaslóbb eredményeket érték el. Ezenkívül a gyár területén, az üzemrészekben feltűnő helyen adják tudtul a versenytáblán, kik azok. akik a legtöbbet tetj ték a kongresszusi versenyI beit. delmi Vállalat bejelentése: Megálltam az Állami Áruház játékkirakata előtt, és elfogott az irigység. Most lenne jó gyermeknek lenni s kifogni egy olyan apukát, mint amelyik mellettem beszélget nyolcéves kisfiával. — Melyiket akarod? — Azt az Opel- Karavánt — mondta határozottan a fiú majd hozzátette: — Mert te is olyant akarsz venni apu, ha együtt lesz a pénzed. Mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy a nyolcJáték éves kisfiúnak előbb lesz Opel-Karavánja, mint az édesapjának. Megkezdődött tehát a nagy játék vásár. A kirakatban mackók, babák, dobó játékok sorakoznak Azt külön telefonon érdeklődtem meg hogy csak az Állami Áruházban 600 ezer forintért hoznak forgalomba ezekben a hetekben játékot. A szülők kinyithatják c pénztárcájukat. Mert a gyerekek tudnak válogatni, és vásár van is miiből. Elárulhatom, hogy az áruházban 300 mackó, 2500 baba, NDK, cseh, szovjet, lengyel es román játék várja a papákat és mamádat. Mit kérnek a gyerekek? Majd összegyűjti az Miami Áruház télapója, aki november 28-tól látogatja az óvodákat és a város iskoláinak alsó tagozatos osztályait. Mesét mond a gyerekeknek, ás kikérdezi őket: mit szeretnének kapni mikulásra, karácsonyra? Felírja a címeket is, hogy azután levelezőlapon közölje a kedves szülőkkel a gyerekek kívánságait Ha én most közölhetném a kívánságomat, akkor a télapótól kérnék egy NDK repülőmodellt, egy fehér Taunust, (lehet valódi is), és egy kis- vssutat sok-sok tehervagonnal, váltóval, szemaforral, és hosz- szú-hosszú sínekkel. Mert nekem ilyen sohasem volt, és — sajnos — már nem is lesz. C> b. 4 pártkongresszus tiszteletére Verven felül majdnem húszmillió forint értékű exportárut ad a Salgótarjáni A célár úgy ár
