Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-20 / 275. szám
2 NÖGRÄD 1966. november 20. va«árnap. Malinovsxkij marsall napiparancsa A szovjet rakétaerő és tüzérség: ünnepe MOSZKVA (MTI) 1964 óta harmad ízben ünnepelték meg a Szovjetunióban november 19-én a rakétacsapatok és a tüzérség napját, egyben a sztálingrádi csata kezdetének évfordulóját. Ebben a csatában döntő szerepet játszott a szovjet tüzérség, amely a második világháborúban mintegy 70 000 ellenséges harckocsit és 21 600 ellenséges repülőgépet semmisített meg. A szombati sajtóban Krilov marsall, a szovjet stratégiai rakétaegységek főparancsnoka arra hívja fel a figyelmet, hogy rendkívül megrövidült az az idő, amely a szovjet rakéták harckészültségének biztosításához szükséges, megnövekedett a robbanótöltet ereje és a találati pontosság. „A Szovjetunió újabb sikereket ért el a szilárd hajtóanyaggal ellátott kis térfogatú interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztésében” —írja a marsall a Pravdáiban megjelent cikkében. Hozzáfűzve, hogy az utóbbi időben a tudósok és a műszaki szakemberek a rakéták mozgó startlehetőségeinek felkutatására összpontosították figyelmüket. Krilov marsall első helyettese, Tolübko vezérezredes a Krasznaja Zvezdában rámutat, hogy a stratégiai rakétaerő olyan eszköz lett, amely- lyel közvetlenül elérhető a háború hadászati célja. Ugyancsak Tolubko másutt megjelent cikkében arra utal, hogy a szovjet rakétatechnika fejlődése és tökéletesedése lényegesen megelőzi a potenciális ellenfélnél az elhárítás eszközeinek kidolgozását és létrehozását. A mad interkontinentális rakéta hajtóműveinek együttes teljesítménye egy millió traktor, vagy 400 000 teherautó összteljesítményének felel meg, — írja. Cikket írt a lapokban Kazakov tüzérségi marsall, Kule- sov tüzérségi vezérezredes, Uvarov tüzéraltábomagy, a szovjet légvédelmi rakétaegységek parancsnoka hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunió a rakétafegyvemem lendületes fejlesztése mellett nagy gondot fordít a tüzérség fejlesztésére is, amelynek fegyverzetében új lövegek, aknavetők, páncéltörő rakéták és reaktív sorozatvetők jelentek meg. A szovjet sajtó valamennyi megemlékezése emlékeztet az Egyesült Államok vietnami agressziójával kapcsolatban a megnövekedett háborús veszélyre és arra, hogy a szovjet rakétaerő és tüzérség állandó éberséggel és készenlétben figyeli az imperialista akciókat. Az idei hadgyakorlatok igen jó eredménnyel zárultak, amihez a technika mellett nagyban hozzájárultak a szovjet rakétafegyvemem és a tüzérség harcosai. A raké- tás tisztek 70 százaléka mérnöki diplomával rendelkezik. A szombat reggeli lapok közlik Malinovszkij marsall szovjet honvédelmi miniszter ünnepi parancsát, amelyben rámutat, hogy a szovjet raké- tások és tüzérek „bármely pillanatban készek megsemmisítő csapást mérni az agresszorra, ha az megzavarni merészeli a szovjet emberek békés alkotó munkáját”. Amikor eg\ rendszer ideges... ACCRA (MTI) Ghana-szerte elterjedt hírek szerint titokzatos objektumok röpdösnek az ország légiterében. A történet meglehetősen hasonlít azokhoz az esetekhez, amikor az amerikaiak repülő csészealjakat” véltek látni hazájuk felett. Ghánái szemtanúk beszámolói szerint az ország területe felett északkeleti és északnyugati irányban röpdöső légi objektumok arany színű szikrákat bocsátanak ki magukból. A ghanai sajtó és a közvélemény valószínűleg gyorsan napirendre tért volna a misztikus repülő objektumok felett, ha a Nemzeti Felszabadi- tási Tanács — a ghanai katonai kormány — sajtótitkársá- ga útján november 18-án közzé nem tesz egy hivatalos cáfolatot. A nyilatkozat szerint a katonai kormány szeretné biztosítani a lakosságot: minden eszköz rendelkezésére áll ahhoz, hogy az ilyen objektumokat észlelni tudja, s szeretné megnyugtatni a ghanai- akat: azok a repülő testek, amelyeket látni véltek, sohasem repültek át Ghana felett. A közleményt az accrai rádió is többször beolvasta. Ennek következtében azok is tudomást szereztek a titokzatos légitestekről akik eddig boldog tudatlanságban éltek. A kommunisták fegyveres harcra készülnek? Elmenekült Sukarno orvosa DJAKARTA (MTI) Mint a Reuter jelenti, Amir Machmud vezérőrnagy, a djakartai helyőrség parancsnoka, egy jobboldali muzulmán ifjúsági gyűlésen ismét a „kommunista veszélyről” beszélt. Kijelentette, hogy a betiltott kommunista párt és hívei (más pártokból) fegyveres harcra készülnek. Az utóbbi időben sorozatosan voltak összecsapások, a főváros utcáin pedig nagy számban jelentek meg röpcédulák. Semarangban a katonai hatóságok bezárták a Sukar- nóról elnevezett egyetemet, hogy „eleget tegyenek a lakosság óhajának” — jelenti az Antara. A Trisakti című lap szombati száma jelenti, hogy Sukarno kínai háziorvosa Hollandiába menekült. A lap nem fűz magyarázatot a hírhez. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Munkában Lord Russel humanista ítélőszéke — A Bolgár KP kongresszusának visszhangja — Ausztria önállóságának védőimében — London dilemmája: belépni, vagy nem belépni? — Nagy erőpróba Bonnban „Az érzelem szembe akar szállni a rideg értelemmel”... Egy olasz lap tudósítója kommentálta így Lord Russel szerdai londoni sajtóértekezletét, amelyen bejelentette, hogy megalakult & munkáihoz lát a nemzetközi törvényszék az amerikai háborús bűnösök kivizsgálására. Lord Russél, Jean-Paül Sartre, Peter Weiss és az emberiesség gondolatának több más világhírű képviselője — írók, költők, jogászok, államférfiak — nagy munkára vállalkoztak, összegyűjtik az amerikaiak vietnami agressziójának, bűneinek ezernyi bizonyítékát Elsősorban nem is azokat a tényeket, amelyeket a szenvedő vietnami nép a világ elé tár, hanem amit a nyugati sajtó beismer. A bizonyítékok alapján kezdi meg a tárgyalást 1967 tavaszán a nemzetközi ítéiőszék. Döntését nem' személyeik, hanem az egész amerikai barbarizmus ellen hozza. De azért a világ jól tudhatja, kik állnak értelmi szerzőként a szörnyűségek mögött. Az ő rideg, kegyetlen értelmükkel száll szembe Russel, Sartre és a többiek mély emberi érzelme, együttérzése, tiltakozása. A múlt hét sok jelentős külpolitikai eseménye közül nagy visszhangot kapott a Bolgár Kommunista Párt Kongresszusa. A tanácskozás hű tükre annak, milyen figyelemreméltó előrehaladást ért el az utóbbi években a szocialista Bulgária. Tod or Zsivkov beszámolójának adatai egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a Bolgár Népköztársaság a gazdaságilag leggyorsabban fejlődő országok sorában halad. A kongresszuson számos nemzetközi probléma is helyet kapott A világsajtó különösen élénken figyelt fel Leonyid Brezsnyev beszédére, aki számos fontc» kérdést érintett. Elmondotta, a többi között, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok mindaddig megadják a hatékony segítséget Vietnamnak, amíg meg nem szűnik a vietnami nép elleni agresszió. A mai nemzetközi helyzetben, amikor a két világrend- szer között bonyolult és sokrétű küzdelem folyik, fokozott mértékben szükség van a kommunista pártok testvéri szolidaritására. Éppen ezért a kongresszuson Leonyid Brezsnyev és több más szónok mélyrehatóan elemezte a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődését, a nemzeti és nemzetközi érdekeket összekovácsoló politika kialakulását és a békéért folytatott harc soron- levő feladatait. Hangsúlyozták, hogy mindjobban megérnek a feltételek a kommunista- és munkáspártok új, nagyszabású nemzetközi tanácskozásának összehívására. A világsajtó a héten sokat írt arról, mennyire felélénkült a Szovjetunió diplomáciai tevékenysége. Az utóbbi időben Moszkva számos külföldi államférfit fogadott és a szovjet vezetők is több külföldi utazás elé néznek. Ennek a fellendülésnek egyik szerves része Nyikolaj Podgomij ausztriai látogatása. Ma még kevés tájékoztatás áll rendelkezésünkre a szovjet— osztrák tanácskozásokról, de a bécsi lapok cikkeiből kitűnik, hogy az egyik legfontosabb szőnyegen levő probléma: Ausztria és a Közös Piac viszonya. Ekörül már hosszú ideje vita folyik. Egyes osztrák körök hajlanak a bonni csábításokra és szeretnék Ausztriát beléptetni a Közös Piacba, amely erősen politikai színezetű szervezet. Ez azonban ellenkezne az osztrák semlegesség elvével. A Szovjetunió — mint Podgornij is hangsúlyozta — Ausztriát az európai stabilitás egyik fontos elemének tartja és nagyra értékeli, ezért szükségesnek érzi, hogy rámutasson, milyen veszélyeket rejt az, ha Ausztria önállósága a bonni manőverek áldozatául esik. A Közös Piac körüli másik probléma színhelye Anglia volt. Az angol parlament azon vitatkozott: csatlakozzon-e Anglia, vagy sem? A dilemma még tart. London két malomkő között őrlődik. Ha belépne a Közös Piacba, felborítaná évszázados gazdasági hagyományait, elrontaná kapcsolatait a Brit Nemzetközösséggel és jónéhány európai partnerrel is. Érthető, hogy az angol haladó közvélemény egyértelműen elveti a belépés gondolatát. Bonn egyelőre nem sokat hallatja szavát ebben a kérdésben. Mással van elfoglalva. A belpolitikai válság, amelyet Erhard bukása kiváltott, még korántsem oldódott meg. Hiszen Erharddal együtt az egész eddigi nyugatnémet politikai irányvonal is levitéz- lett Sok minden tisztázatlan maradt még ezen a héten. Egy azonban bizonyos: az új erők nem akarják a régi, feltétel nélküli Amerika-barát politikát és reálisabb alapra akarják helyezni az NSZK politikáját Eck Gyula A Biztonsági Tanács ülése NEW YORK (MTI) Az Egyesüli Nemzeteik Biztonsági Tanácsa pénteken délután folytatta az izraeli agresszió miatt emelt jordán iái panasz vitáját. Az ülés elején az izraeli küldött mentegetni próbálta a jardániai terület ellen november 13-án intézett izraeli támadást és azt állította, hogy az akció megtorlás volt jordániai részről elkövetett szabotázs-cselekményekért. Összeroppant gátak A% olassorsséági árvíz* PORTO TOLLE (MTI) Még mindig zuhog az eső a Pó deltájában, ahol a helyzet katasztrofális: a bonificai gát átszakadása folytán a tenger tovább nyomul előre a delta területén. A Tolle és Gnocca közt fekvő szakaszt a tenger vize teljesen elborította. A két héten belül bekövetkezett másik árvíz pusztításai közben szünet nélkül folynak a mentő-munkálatok és a lakosság elszállítása. A hadsereg műszaki alakulatai önkéntesek segítségével péntek i te kiürítették a 800 lakosú ITa falut* amelyet a növekvő árvíz teljes pusztulással fenyeget. Péntek éjjel a tűzoltóiknak mintegy 20 kilométer utat kellett csónakon megtenniük, reflektorok fénye mellett, hogy megmentsenek egy törött lábú embert, aki egy ház tetejére kapaszkodott fel. Porto Tolle-ban a deltavidék legnagyobb községében döbbenetes kép tárul az ember szeme elé: az egész helység víz alatt áll, csak néhány an maradtak a házak legfelső emeletein, ahova azokat a javakat helyezték, amelyeket már nem tudtak elszállítani. A Pó folyó vízszintje valamivel alacsonyabb a tenger szintjénél és mivel a gátakat a viharos Adriai tenger hullámainak súlya összeroppan- totta, több mint 10 000 személyt kellett a veszélyeztetett helyekről kitelepíteni. Megtörtént krimi Hamburgból III. A másodigazgató rablóbandát szervez A lánykereskedő idegesen a faliszekrényhez lépett. Kivett egy üveget, két poharat és töltött. Aztán a látogatóhoz fordult: — S mindennek mikor kell megtörténnie ? A férfi kiitta az egész pohár tartalmát, s láthatóan élvezte a kitűnő italt. Aztán lassan, nyugodtan válaszolt: önnek még van öt hete az előkészületig. Július 11-én végre kell hajtania az akciót. Gépkocsi a dűlőúton Július 11-én, hétfőn, négyórás hajsza után a hamburgi rendőrség P—12-es riadóautóját egy, a repülőtér felé vezető út melletti ösvényen találták, elhagyatva. A hátsó ülésen két rendőregyenruiha hevert, mellette két zsák, természetesen üresen. A zsákokon a felirat: Lotto GmBH. A csomagtartóban a lottóközpont pénztárosa feküdt, ösz- szekötve, elkábítva, kimerültén. ' Csak július 12-én találták meg erdei munkások, egy1 unterflüssd tisztás mellett azt a bútorszállító autót, amelyet 9-én este hagytak el Hamburg Edelstädben. A kocsi 110 kilométerre volt a várostól. A hatalmas jármű belsejében összekötve feküdt alsónadrágban a két rendőrSr- m aster, Riff ért és Schank. A hivatalos rendőri tájékoztatás szerint a szokásos éjjeli ellenőrzések során mindkettőjüket egy lokál hátulsó helyiségébe csalogatták, s ott igen gyorsan elkábították őket A! hétfő délelőtti «—. az élőbb ismertetett terv szerint lezajlott — rablás során a lottótársaság zsákjaiban ösz- s|aesen 421 983 márka volt. Ezt az összeget a társaság szóvivője jelentette be. Ezzel egy időben közölték, hogy a nyomravezetők 50 000 márka jutalmat kapnak. A hamburgi rendőrség a kontinens minden országának rendőrségével felvette a kapcsolatot, de sehol semmi nyom. Csak egy biztos: Julius Borowskí nyomtalanul eltűnt. Mindenki egy helyben topog. Csak a lottótársaság intézkedik: elbocsátja a pénztárost, a rablás áldozatát. Mintha 6 tehetne mindenről. Aztán látványosan lemond a lottótársaság másodigazgatója. Az egyik hamburgi lap ekkor így ír: „Ezt a példamutató kötelességtudást tudnánk ajánlani néhány úrnak a rendőrségen is, legalább ennyi felelősségérzetet szeretnének látni azoknál, akik tehetetlenek a rablás felderítésében.” Ezenkívül: semmi. Az évek műinak, s lassan valóban feledésbe merül a félmilliós rablás ügye. A nagy világváros mindennapi forgatagában ez is csak egy, a sok más bűntény közül. Páratlan fordulat 1966-öt írnak. Senki nem beszél már a hamburgi lottópénzről, amikor mégis fordulat következett be. Sőt, a tettes is kézre került a Német Demokratikus Köztársaságban. Az NDK népi rendőrei ügyesek voltaki * nagy fogást csináltak. A külföldieket ellenőrző berlini határállomásinál történt. Egy Mercedes Limousine érkezett a demokratikus Berlinből az örpontra. A határőrök ismerték, mert hetenként megfordult ezen az útvonalon. Most is, mint máskor, a vezetőt kiszállásra szóHították fel, hogy a szokásos ellenőrzést elvégezzék. Ez alkalommal szigorúbban, mint máskor. A fiatalember, aki a kocsin járt, kiszállt, de foga között „botrányt” mormolt, s fel volt háborodva a zavarás miatt. Ám hirtelen elcsendesedett, amikor a rendőr az autó üléseit borító huzatot kezdte levenni. Az első ülések hátsó támláinak hátulján gyanús dudorok voltak. Amikor a védőhuzatot lefejtették, s a dudorokat megvizsgálták, a határőrség legnagyobb csodálatára 240, ösz- szegöngyölt 50 márkás pénz került napvilágra. Az utas nyugatnémet pénzt akart a demokratikus Berlinből kicsempészni! Megkezdődött a fiatalember kihallgatása. Elmondta, hogy török állampolgár, és a nyugat-berlini egyetemen tanul. A kocsit egy évfolyamtársától kapta kölcsön, s fogalma sem volt, hogy mi van az ülések védőhuzata alatt. Különben is ő csak azért jár Kelet-Berlinbe, hogy ott az építkezéseket tanulmányozza, hiszen építészhallgató, s nagyon érdeklik a, modem stílusok. Különösképpen érdeklik a Kari—Marx—Allee épületei, az új utcasor stb., stb. Paulitz főhadnagy nagy türelemmel s kedélyesen hallgatta a török fiú előadását. Aztán felajánlotta, hogy tekintse meg máskor is a várost, de talán jobb lesz, ha előbb értesíti a kocsi tulajdonosát, aki biztos jelentkezik és igazolja őt. Nyilván — mondta a főhadnagy — nem hagyja magát a bajban. Biztos lesz benne annyi becsület, hogy bevallja: övé a pénz. 4% aranykereskedő Közben Paulitz elé újabb jelentést toltak. Elolvasta s ebből értesült, hogy a kocsiban arany mérésére szolgáló speciális mérleget is találtak, valamint vegyszert, csipeszt, stb. Teljes felszerelést, olyan készletet, almit csak az arannyal foglalkozók hordanak magukkal. A főhadnagy eddig sem kételkedett, hogy a török férfi bűnös, de most egyenesen neki szegezte a kérdést: — Maga arannyal és pénzzel üzletel! Ugye eltaláltam? A török nem válaszolt. A négyórás gondolkodási idő azonban az őrizetes cellában látszólag jobb belátásra bírta. Amikor újabb kihallgatásra a főhadnagy elé vezették, már így vallott: — Az egyik egyetemista ismerősöm itt Kelet-Berlinben nemrég összehozott egy úrral, aki aranyrudakat vásárol, s nyugatnémet márkával fizet érte. Hónapok óta rendszeresen találkozom itt vele, s hozom neki az aranyaidat. Ma éppen 12 000 ért szállítottam le. A török nem ismerte ügyfele nevét. Annyit azonban elmondott hogy minden héten egy meghatározott kávéházban találkozik vele, s ott bonyolítják le az üzletet. A törököt őrizetbe vette az NDK rendőrsége. (Folytatjuk) Bürget Lajos
