Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-20 / 275. szám

2 NÖGRÄD 1966. november 20. va«árnap. Malinovsxkij marsall napiparancsa A szovjet rakétaerő és tüzérség: ünnepe MOSZKVA (MTI) 1964 óta harmad ízben ünne­pelték meg a Szovjetunióban november 19-én a rakétacsa­patok és a tüzérség napját, egyben a sztálingrádi csata kezdetének évfordulóját. Eb­ben a csatában döntő szerepet játszott a szovjet tüzérség, amely a második világhábo­rúban mintegy 70 000 ellensé­ges harckocsit és 21 600 ellen­séges repülőgépet semmisített meg. A szombati sajtóban Krilov marsall, a szovjet stratégiai rakétaegységek főparancsnoka arra hívja fel a figyelmet, hogy rendkívül megrövidült az az idő, amely a szovjet ra­kéták harckészültségének biz­tosításához szükséges, megnö­vekedett a robbanótöltet ereje és a találati pontosság. „A Szovjetunió újabb sikereket ért el a szilárd hajtóanyag­gal ellátott kis térfogatú in­terkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztésében” —ír­ja a marsall a Pravdáiban megjelent cikkében. Hozzáfűz­ve, hogy az utóbbi időben a tudósok és a műszaki szakem­berek a rakéták mozgó start­lehetőségeinek felkutatására összpontosították figyelmüket. Krilov marsall első helyet­tese, Tolübko vezérezredes a Krasznaja Zvezdában rámu­tat, hogy a stratégiai rakéta­erő olyan eszköz lett, amely- lyel közvetlenül elérhető a há­ború hadászati célja. Ugyan­csak Tolubko másutt megje­lent cikkében arra utal, hogy a szovjet rakétatechnika fej­lődése és tökéletesedése lénye­gesen megelőzi a potenciális ellenfélnél az elhárítás eszkö­zeinek kidolgozását és létre­hozását. A mad interkontinentális ra­kéta hajtóműveinek együttes teljesítménye egy millió trak­tor, vagy 400 000 teherautó összteljesítményének felel meg, — írja. Cikket írt a lapokban Kaza­kov tüzérségi marsall, Kule- sov tüzérségi vezérezredes, Uvarov tüzéraltábomagy, a szovjet légvédelmi rakétaegy­ségek parancsnoka hangsú­lyozzák, hogy a Szovjetunió a rakétafegyvemem lendületes fejlesztése mellett nagy gon­dot fordít a tüzérség fejlesz­tésére is, amelynek fegyver­zetében új lövegek, aknave­tők, páncéltörő rakéták és reaktív sorozatvetők jelentek meg. A szovjet sajtó valamennyi megemlékezése emlékeztet az Egyesült Államok vietnami agressziójával kapcsolatban a megnövekedett háborús ve­szélyre és arra, hogy a szov­jet rakétaerő és tüzérség ál­landó éberséggel és készen­létben figyeli az imperialista akciókat. Az idei hadgyakor­latok igen jó eredménnyel zá­rultak, amihez a technika mellett nagyban hozzájárultak a szovjet rakétafegyvemem és a tüzérség harcosai. A raké- tás tisztek 70 százaléka mér­nöki diplomával rendelkezik. A szombat reggeli lapok közlik Malinovszkij marsall szovjet honvédelmi miniszter ünnepi parancsát, amelyben rámutat, hogy a szovjet raké- tások és tüzérek „bármely pil­lanatban készek megsemmisítő csapást mérni az agresszorra, ha az megzavarni merészeli a szovjet emberek békés alkotó munkáját”. Amikor eg\ rendszer ideges... ACCRA (MTI) Ghana-szerte elterjedt hírek szerint titokzatos objektumok röpdösnek az ország légiteré­ben. A történet meglehetősen hasonlít azokhoz az esetek­hez, amikor az amerikaiak repülő csészealjakat” véltek látni hazájuk felett. Ghánái szemtanúk beszámolói szerint az ország területe felett észak­keleti és északnyugati irány­ban röpdöső légi objektumok arany színű szikrákat bocsá­tanak ki magukból. A ghanai sajtó és a közvé­lemény valószínűleg gyorsan napirendre tért volna a misz­tikus repülő objektumok fe­lett, ha a Nemzeti Felszabadi- tási Tanács — a ghanai kato­nai kormány — sajtótitkársá- ga útján november 18-án köz­zé nem tesz egy hivatalos cá­folatot. A nyilatkozat szerint a katonai kormány szeretné biztosítani a lakosságot: min­den eszköz rendelkezésére áll ahhoz, hogy az ilyen objek­tumokat észlelni tudja, s sze­retné megnyugtatni a ghanai- akat: azok a repülő testek, amelyeket látni véltek, soha­sem repültek át Ghana felett. A közleményt az accrai rádió is többször beolvasta. Ennek következtében azok is tudo­mást szereztek a titokzatos lé­gitestekről akik eddig boldog tudatlanságban éltek. A kommunisták fegyveres harcra készülnek? Elmenekült Sukarno orvosa DJAKARTA (MTI) Mint a Reuter jelenti, Amir Machmud vezérőrnagy, a djakartai helyőrség pa­rancsnoka, egy jobboldali muzulmán ifjúsági gyűlé­sen ismét a „kommunista veszélyről” beszélt. Kijelen­tette, hogy a betiltott kom­munista párt és hívei (más pártokból) fegyveres harcra készülnek. Az utóbbi időben sorozatosan voltak összecsa­pások, a főváros utcáin pe­dig nagy számban jelentek meg röpcédulák. Semarangban a katonai hatóságok bezárták a Sukar- nóról elnevezett egyetemet, hogy „eleget tegyenek a la­kosság óhajának” — jelenti az Antara. A Trisakti című lap szom­bati száma jelenti, hogy Su­karno kínai háziorvosa Hol­landiába menekült. A lap nem fűz magyarázatot a hírhez. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Munkában Lord Russel humanista ítélőszéke — A Bolgár KP kongresszusának visszhangja — Ausztria önállóságának védőimében — London dilemmája: belépni, vagy nem belépni? — Nagy erőpróba Bonnban „Az érzelem szembe akar szállni a rideg értelemmel”... Egy olasz lap tudósítója kom­mentálta így Lord Russel szer­dai londoni sajtóértekezletét, amelyen bejelentette, hogy megalakult & munkáihoz lát a nemzetközi törvényszék az amerikai háborús bűnösök ki­vizsgálására. Lord Russél, Jean-Paül Sart­re, Peter Weiss és az emberi­esség gondolatának több más világhírű képviselője — írók, költők, jogászok, államférfiak — nagy munkára vállalkoztak, összegyűjtik az amerikaiak vietnami agressziójának, bű­neinek ezernyi bizonyítékát Elsősorban nem is azokat a tényeket, amelyeket a szenve­dő vietnami nép a világ elé tár, hanem amit a nyugati sajtó beismer. A bizonyítékok alapján kezdi meg a tárgya­lást 1967 tavaszán a nemzet­közi ítéiőszék. Döntését nem' személyeik, hanem az egész amerikai barbarizmus ellen hozza. De azért a világ jól tud­hatja, kik állnak értelmi szer­zőként a szörnyűségek mögött. Az ő rideg, kegyetlen értel­mükkel száll szembe Russel, Sartre és a többiek mély em­beri érzelme, együttérzése, til­takozása. A múlt hét sok jelentős kül­politikai eseménye közül nagy visszhangot kapott a Bolgár Kommunista Párt Kongresszu­sa. A tanácskozás hű tükre annak, milyen figyelemremél­tó előrehaladást ért el az utób­bi években a szocialista Bul­gária. Tod or Zsivkov beszá­molójának adatai egyértelmű­en arról tanúskodnak, hogy a Bolgár Népköztársaság a gaz­daságilag leggyorsabban fej­lődő országok sorában halad. A kongresszuson számos nemzetközi probléma is he­lyet kapott A világsajtó kü­lönösen élénken figyelt fel Leonyid Brezsnyev beszédére, aki számos fontc» kérdést érintett. Elmondotta, a többi között, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok mindaddig megadják a haté­kony segítséget Vietnamnak, amíg meg nem szűnik a viet­nami nép elleni agresszió. A mai nemzetközi helyzet­ben, amikor a két világrend- szer között bonyolult és sok­rétű küzdelem folyik, foko­zott mértékben szükség van a kommunista pártok testvéri szolidaritására. Éppen ezért a kongresszuson Leonyid Brezs­nyev és több más szónok mélyrehatóan elemezte a nem­zetközi kommunista mozgalom fejlődését, a nemzeti és nem­zetközi érdekeket összeková­csoló politika kialakulását és a békéért folytatott harc soron- levő feladatait. Hangsúlyoz­ták, hogy mindjobban meg­érnek a feltételek a kommu­nista- és munkáspártok új, nagyszabású nemzetközi ta­nácskozásának összehívására. A világsajtó a héten sokat írt arról, mennyire felélénkült a Szovjetunió diplomáciai te­vékenysége. Az utóbbi időben Moszkva számos külföldi ál­lamférfit fogadott és a szov­jet vezetők is több külföldi utazás elé néznek. Ennek a fellendülésnek egyik szerves része Nyikolaj Podgomij ausztriai látogatása. Ma még kevés tájékoztatás áll rendelkezésünkre a szovjet— osztrák tanácskozásokról, de a bécsi lapok cikkeiből kitűnik, hogy az egyik legfontosabb szőnyegen levő probléma: Ausztria és a Közös Piac vi­szonya. Ekörül már hosszú ideje vi­ta folyik. Egyes osztrák körök hajlanak a bonni csábítások­ra és szeretnék Ausztriát be­léptetni a Közös Piacba, amely erősen politikai színe­zetű szervezet. Ez azonban el­lenkezne az osztrák semleges­ség elvével. A Szovjetunió — mint Podgornij is hangsúlyoz­ta — Ausztriát az európai sta­bilitás egyik fontos elemének tartja és nagyra értékeli, ezért szükségesnek érzi, hogy rámu­tasson, milyen veszélyeket rejt az, ha Ausztria önállósága a bonni manőverek áldozatául esik. A Közös Piac körüli másik probléma színhelye Anglia volt. Az angol parlament azon vitatkozott: csatlakozzon-e Anglia, vagy sem? A dilemma még tart. London két malom­kő között őrlődik. Ha belépne a Közös Piacba, felborítaná évszázados gazdasági hagyo­mányait, elrontaná kapcsola­tait a Brit Nemzetközösséggel és jónéhány európai partner­rel is. Érthető, hogy az angol ha­ladó közvélemény egyértelmű­en elveti a belépés gondola­tát. Bonn egyelőre nem sokat hallatja szavát ebben a kér­désben. Mással van elfoglal­va. A belpolitikai válság, amelyet Erhard bukása kivál­tott, még korántsem oldódott meg. Hiszen Erharddal együtt az egész eddigi nyugatnémet politikai irányvonal is levitéz- lett Sok minden tisztázatlan ma­radt még ezen a héten. Egy azonban bizonyos: az új erők nem akarják a régi, feltétel nélküli Amerika-barát politi­kát és reálisabb alapra akar­ják helyezni az NSZK politi­káját Eck Gyula A Biztonsági Tanács ülése NEW YORK (MTI) Az Egyesüli Nemzeteik Biz­tonsági Tanácsa pénteken dél­után folytatta az izraeli ag­resszió miatt emelt jordán iái panasz vitáját. Az ülés elején az izraeli küldött menteget­ni próbálta a jardániai terület ellen november 13-án intézett izraeli támadást és azt állította, hogy az akció megtorlás volt jordániai részről elkövetett szabotázs-cselekményekért. Összeroppant gátak A% olassorsséági árvíz* PORTO TOLLE (MTI) Még mindig zuhog az eső a Pó deltájában, ahol a helyzet katasztrofális: a bonificai gát átszakadása folytán a tenger tovább nyomul előre a delta területén. A Tolle és Gnocca közt fekvő szakaszt a tenger vize teljesen elborította. A két héten belül bekövet­kezett másik árvíz pusztításai közben szünet nélkül folynak a mentő-munkálatok és a la­kosság elszállítása. A hadse­reg műszaki alakulatai ön­kéntesek segítségével péntek i te kiürítették a 800 lakosú ITa falut* amelyet a növek­vő árvíz teljes pusztulással fenyeget. Péntek éjjel a tűzoltóiknak mintegy 20 kilométer utat kel­lett csónakon megtenniük, ref­lektorok fénye mellett, hogy megmentsenek egy törött lá­bú embert, aki egy ház tete­jére kapaszkodott fel. Porto Tolle-ban a deltavi­dék legnagyobb községében döbbenetes kép tárul az em­ber szeme elé: az egész hely­ség víz alatt áll, csak néhá­ny an maradtak a házak leg­felső emeletein, ahova azokat a javakat helyezték, amelyeket már nem tudtak elszállítani. A Pó folyó vízszintje vala­mivel alacsonyabb a tenger szintjénél és mivel a gátakat a viharos Adriai tenger hul­lámainak súlya összeroppan- totta, több mint 10 000 sze­mélyt kellett a veszélyeztetett helyekről kitelepíteni. Megtörtént krimi Hamburgból III. A másodigazgató rablóbandát szervez A lánykereskedő idegesen a faliszekrényhez lépett. Kivett egy üveget, két poharat és töltött. Aztán a látogató­hoz fordult: — S mindennek mikor kell megtörténnie ? A férfi kiitta az egész po­hár tartalmát, s láthatóan él­vezte a kitűnő italt. Aztán lassan, nyugodtan válaszolt: önnek még van öt hete az előkészületig. Július 11-én végre kell hajtania az akciót. Gépkocsi a dűlőúton Július 11-én, hétfőn, négy­órás hajsza után a hamburgi rendőrség P—12-es riadóautó­ját egy, a repülőtér felé ve­zető út melletti ösvényen ta­lálták, elhagyatva. A hátsó ülésen két rendőregyenruiha hevert, mellette két zsák, természetesen üresen. A zsá­kokon a felirat: Lotto GmBH. A csomagtartóban a lottóköz­pont pénztárosa feküdt, ösz- szekötve, elkábítva, kimerül­tén. ' Csak július 12-én találták meg erdei munkások, egy1 unterflüssd tisztás mellett azt a bútorszállító autót, amelyet 9-én este hagytak el Ham­burg Edelstädben. A kocsi 110 kilométerre volt a város­tól. A hatalmas jármű bel­sejében összekötve feküdt al­sónadrágban a két rendőrSr- m aster, Riff ért és Schank. A hivatalos rendőri tájékoztatás szerint a szokásos éjjeli el­lenőrzések során mindkettő­jüket egy lokál hátulsó helyi­ségébe csalogatták, s ott igen gyorsan elkábították őket A! hétfő délelőtti «—. az élőbb ismertetett terv szerint lezajlott — rablás során a lottótársaság zsákjaiban ösz- s|aesen 421 983 márka volt. Ezt az összeget a társaság szóvivője jelentette be. Ezzel egy időben közölték, hogy a nyomravezetők 50 000 márka jutalmat kapnak. A hambur­gi rendőrség a kontinens minden országának rendőrsé­gével felvette a kapcsolatot, de sehol semmi nyom. Csak egy biztos: Julius Borowskí nyomtalanul eltűnt. Minden­ki egy helyben topog. Csak a lottótársaság intézkedik: el­bocsátja a pénztárost, a rab­lás áldozatát. Mintha 6 te­hetne mindenről. Aztán lát­ványosan lemond a lottótár­saság másodigazgatója. Az egyik hamburgi lap ekkor így ír: „Ezt a példamutató kötelességtudást tudnánk ajánlani néhány úrnak a ren­dőrségen is, legalább ennyi felelősségérzetet szeretnének látni azoknál, akik tehetetle­nek a rablás felderítésében.” Ezenkívül: semmi. Az évek műinak, s lassan valóban feledésbe merül a félmilliós rablás ügye. A nagy világvá­ros mindennapi forgatagában ez is csak egy, a sok más bűntény közül. Páratlan fordulat 1966-öt írnak. Senki nem beszél már a hamburgi lot­tópénzről, amikor mégis for­dulat következett be. Sőt, a tettes is kézre került a Német Demokratikus Köztársaságban. Az NDK népi rendőrei ügye­sek voltaki * nagy fogást csináltak. A külföldieket ellenőr­ző berlini határállomásinál történt. Egy Mercedes Limo­usine érkezett a demokrati­kus Berlinből az örpontra. A határőrök ismerték, mert he­tenként megfordult ezen az útvonalon. Most is, mint máskor, a vezetőt kiszállásra szóHították fel, hogy a szoká­sos ellenőrzést elvégezzék. Ez alkalommal szigorúbban, mint máskor. A fiatalember, aki a kocsin járt, kiszállt, de fo­ga között „botrányt” mormolt, s fel volt háborodva a za­varás miatt. Ám hirtelen el­csendesedett, amikor a rend­őr az autó üléseit borító hu­zatot kezdte levenni. Az első ülések hátsó támláinak hátul­ján gyanús dudorok voltak. Amikor a védőhuzatot lefej­tették, s a dudorokat meg­vizsgálták, a határőrség leg­nagyobb csodálatára 240, ösz- szegöngyölt 50 márkás pénz került napvilágra. Az utas nyugatnémet pénzt akart a demokratikus Berlinből ki­csempészni! Megkezdődött a fiatalember kihallgatása. Elmondta, hogy török állampolgár, és a nyu­gat-berlini egyetemen tanul. A kocsit egy évfolyamtársá­tól kapta kölcsön, s fogalma sem volt, hogy mi van az ülések védőhuzata alatt. Kü­lönben is ő csak azért jár Kelet-Berlinbe, hogy ott az építkezéseket tanulmányozza, hiszen építészhallgató, s na­gyon érdeklik a, modem stí­lusok. Különösképpen érdek­lik a Kari—Marx—Allee épü­letei, az új utcasor stb., stb. Paulitz főhadnagy nagy tü­relemmel s kedélyesen hall­gatta a török fiú előadását. Aztán felajánlotta, hogy te­kintse meg máskor is a vá­rost, de talán jobb lesz, ha előbb értesíti a kocsi tulaj­donosát, aki biztos jelentke­zik és igazolja őt. Nyilván — mondta a főhadnagy — nem hagyja magát a bajban. Biz­tos lesz benne annyi becsület, hogy bevallja: övé a pénz. 4% aranykereskedő Közben Paulitz elé újabb jelentést toltak. Elolvasta s ebből értesült, hogy a ko­csiban arany mérésére szol­gáló speciális mérleget is ta­láltak, valamint vegyszert, csipeszt, stb. Teljes felszere­lést, olyan készletet, almit csak az arannyal foglalkozók hordanak magukkal. A fő­hadnagy eddig sem kételke­dett, hogy a török férfi bű­nös, de most egyenesen ne­ki szegezte a kérdést: — Maga arannyal és pénz­zel üzletel! Ugye eltaláltam? A török nem válaszolt. A négyórás gondolkodási idő azonban az őrizetes cellában látszólag jobb belátásra bírta. Amikor újabb kihallgatásra a főhadnagy elé vezették, már így vallott: — Az egyik egyetemista is­merősöm itt Kelet-Berlinben nemrég összehozott egy úrral, aki aranyrudakat vásárol, s nyugatnémet márkával fizet érte. Hónapok óta rendszere­sen találkozom itt vele, s ho­zom neki az aranyaidat. Ma éppen 12 000 ért szállítottam le. A török nem ismerte ügy­fele nevét. Annyit azonban elmondott hogy minden hé­ten egy meghatározott kávé­házban találkozik vele, s ott bonyolítják le az üzletet. A törököt őrizetbe vette az NDK rendőrsége. (Folytatjuk) Bürget Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents