Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-19 / 274. szám
196« november 19. szombat NÖGRÁD 3 A rekonstrukció gondjairól Nincs helye elnézésnek Meglehetősen kellemetlen helyzetbe kerülhet az elkövetkező évben Salgótarján rekonstrukciója, ha a város és megye illetékes irányító testületéi gyorsan kivezető utat nem találnak ... Korábban már felhívtuk a figyelmet arra, milyen veszélyeket rejt magában az építőipari vállalat elmaradása. Vezetői úgy látszik eltökélték magukat, hogy a tizenhattantermes általános iskolát — a többszörösen lejárt határidő, a szeptemberben még reális lehetőségek s az épület társadalmi, közérdekű szükségessége ellenére csak jövőre fejezik be, az I, számú üzletházba pedig — részben objektív okok miatt — az idén rendelkezésre álló tízmillió forintból csupán mintegy négymilliót építenek be. Ennek következtében — becslésünk szerint — körülbelül hét—nyolcmillió forint beruházási hitel vész el, illetve annak pótlását, az érvényben levő keretgazdálkodás értelmében — jövőre más létesítmények rovására kell biztosítania a beruházónak. A konzekvenciái már ennek is igen súlyosak. Oj lakóépület kivitelezésének megrendezéséhez ugyanis ily módon minimális összeg áll rendelkezésre, amellyel például az Arany János utcában létesítendő száznatvanlakásos épület program szerinti készenléti fokát sem lehet elérni 1967-ben. Holott ennek az épületnek gyors átadása a rekonstrukció zökkenőmentes folytatásának egyik alapfeltétele. Tudvalevő: Salgótarján központjában csak akkor lehet építeni, ha a régi épületeket elbontották, viszont bontani csak úgy lehet, ha a bontásra ítélt házak lakói számára cserelakást — vagyis javarészt új lakást — biztosítanak. Nos, abban a folyamatban, amelyben eddig sikerült az új lakások szempontjából némi előnyt szerezni, most könnyen veszélyessé válható ütemvesztés következett be. S ez — mint látni fogjuk —, nemcsak az Arany János utcai építkezéseket, de még inkább más, a városi rekonstrukció részét képező beruházások folyamatosságát is kockára teszi. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ezért az ütemvesztésért az építőipari vállalat elmaradása csak részben okolható. Mit mondanak a tények? A jelenleg rendelkezésünkre álló információk szerint 1967. májusára átadják a Pécskő utca tizenötös jelű, kilencvenhatlakásos szövetkezeti lakóházat. Ez az épület azonban a szanálásoknál nem vehető figyelembe, tekintve, hogy a lakások már el vannak adva (az OTP által finanszírozott lakóházak amúgy is csekély mértékben vehetők igénybe a már említett cél érdekében. Ezenkívül várható, hogy a Rokkant- telepen jövőre megépítésre, és átadásra kerül tizennyolc, jobbik esetben huszonhat lakás ... és ezzel máris vége a számolgatásnak. Mármost az Arany János utcai építkezések megkezdéséhez szükség van harmincegy lakás felszámolására — essek pótlásán ról már gondoskodtak. Csakhogy — mivel a KPM tervei szerint 1967-ben meg kell kezdeni (és 1968-ban befejezni) a Karancs utcába új nyomvonalon betorkolló út, valamint a vasúti aluljáró építését — a Régipasta utca körzetében további hetvenhá- rom lakást kell lebontani. Azaz, hogy kellene, hiszen e lakások tulajdonosainak többségét egyelőre nem tudják, hova telepítsék. Már pedig, ha a városi tanács nem tud szanálni, a KPM 1067-ben nem tudja megkezdeni az út, aluljáró építését: és aligha lehet időben megkezdeni más, ebbe a körzetbe telepítendő lakóházak, hivatalok, intézmények kivitelezését. Olyan időveszteség ez, amely már nem csupán egy-két beruházás, de a megyeszékhely valamennyi városrendezési célú beruházásának megvalósítását késlelteti. Nem szándékunk, hogy a kialakult bonyolult helyzet okait boncolgassuk. Túlságosan hosszadalmas volna. Ügy tűnik azonban, hogy a rekonstrukciós beruházások nagy részét finanszírozó megyei tanács vb tervosztálya és a városi tanács illetékes szervei, vezetői között nem kifogástalan az együttműködés. A két testület együttműködését zavarja, hogy azt a gyakorlatban kudarcot hordozó rendelkezések determinálják. Példaképpen: egy-egy városrész beépítési tervét a megyei tanács építési és közlekedési osztálya rendeli meg. Elkészülte után a városi tanács joga a jóváhagyás. A jóváhagyás után a beruházási program megrendelése mér a beruházási iroda feladata, a kiviteli tervek megrendelése, és a kivitelező kijelölése úgyszintén. Az építkezésekkel kapcsolatos szanálási teendők azonban már ismét a városi tanácsra hárulnak — de anélkül, hogy ehhez a városi tanács jogi és pénzügyi állása tisztázott lenne. Eltekintve attól, hogy ez rendkívül megnehezíti a városi tanács dolgát, bizonyos természetű érdekellentétet szül a két, tulajdonképpen azonos érdekű testület között: A beruházást finanszírozó testület arra törekszik, hogy minél kevesebb legyen a szanálás — a beruházási költségek csökkentése érdekéiben. S ha a szanálásra javasolt lakások száma — az élet parancsára — meghaladja a várakozásokat, kész a villongás. Mindez a beruházások előkészítésének szférájába tartozik — s ez az előkészítés — a kialakult helyzet értékelése alapján — nem mondA Szerencs és Nyíregyháza közötti új vasúti pálya építésénél dolgozik a Magyar Államvasutak legkorszerűbb és a legnagyobb pályaépítő géplánca. A 15 egységből álló géplánc öt és fél kilométer hosszúságú szakaszon működik (MTI foto — Kácsor László felvétele) A bale$et>elhárítá«rél tanácskoztak a bányák vezetői ható minden tekintetben körültekintőnek. Mégis, van-e hát kiút a zsákutcából? Ehhez sürgősen rendezni kéne mindenekelőtt a városi tanács szanálási teendői körül kialakult szövevényes, buktatókkal teli jogi és pénzügyi állapotokat. Várható, hogy a jövőben a megyei tanács illetékes szervei a lakásépítés programozásánál a más tárcákhoz tartozó, vagy vegyes beruházások szanálási következményeit fokozottabban figyelembe veszik. De ha történik is e tekintetben változás nem bizonyos, hogy már jövőre érezteti a hatását. Már pedig most olyan megoldások után kell nézni, amelyek már 1967-ben kedvezően hatnak. Ilyen hatással lenne, ha már 1967-től — esetleg visszamenőleges hatállyal — életbe lépne az úgynevezett alapgazdálkodás. Amelyben nem évről évre szabják meg felsőbb hatóságok az adott évben felhasználandó hitelkeretet, hanem a középtávú tervidőszakra engedélyezett állami hitel beinvesztáiásának ütemezését a hitel felhasználójára (adott esetben a megyei tanácsra) bízzák. Ennek bevezetéséről és hatályáról azonban országos szervek — országos érdekek figyelembe vételével — döntenek. Helyben hozható, és „azonnal” ható intézkedésként egyelőre csupán az kínálkozik, hogy megkeressék az Arany János utcában jövőre megkezdődő lakásépítkezés meggyorsításához a lehetőségeket. Mégpedig oly módon, hogy annak átadása — a főtéri tizenhárma« lakóépület mintájára — szakaszosan történhessék. Ettől, értesüléseink szerint, nem idegenkedik az építőipari vállalat sem, s a megyei tanácson is vizsgálják, miként lehet u gyorsabb kivitelezés pénzügyi alapjait előteremteni. Bármi lesz is a döntés, a megoldás: nincs okunk kételkedni abban, hogy a megyei és a városi tanács illetékes szervei minden eszközzel megakadályozzák a megyeszékhely rekonstrukciójában jelenleg fenyegető ütemveszteséget. Csizmadia Géza A bányák gazdasági, műszaki és szakszervezeti vezetői legutóbb a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél tárgyaltak a baleseti helyzetről. Sült Tibor, a tröszt főmérnöke vitaindítójában megállapította: hogy az elmúlt években igen jelentős a fejlődés a bányák biztonsági helyzetében. Ma már sok fontos, minden részletre kiterjedő technológiai utasítás áll a bányászok rendelkezésére, amit ha betartanak, nem fordulhat elő baleset. Jelentősen növekedett a korszerű biztosítás aránya is. Ma már valamennyi bánya rendelkezik a szükséges szellőztető berendezésekkel, tehát mindenütt megfelelő a bányák levegője. Javultak a feltételek, a munkakörülmények, viszont nem javult a baleseti mutató. Látszólag ellentétes ez, mert a javuló feltételek nem tudják ellensúlyozni a helytelen magatartást. Miben tapasztalható ez? A tröszt főmérnöke többek 'között az ellenőrzések elmulasztását, az előírások megszegését, felesleges virtuskodést, a több helyen tapasztalható helytelen munkabeosztásokat, a közömbösséget, az egymással szemben tanúsított nemtörődömséget sorolta fel legfőbb hibaként Arról is szólt, hogy végeredményben a vezetőknek a biztonságos munkához való viszonya döntő módon befolyásolja az egyes dolgozók magatartását. Számos gyakorlati példát sorolt fel ennek bizonyítására. Ménkesen a biztonsági berendezések üzemképtelensége miatt kellett a nyugati főereszkét leállítani. Ká- nyáson sorozatosan vétenek a szállítási szabályok ellen, Szorospatakon a kábeltűz elhárításánál a CO szűrős készüléket használták fel, a vízlecsa- poló-fúrást elzárták, ami kisebb vízbetörést eredményezett. Tőkésen a felügyelettel megbízott személyek nem ismerték a CO készülékek használatéra vonatkozó előírásokat. Székvölgyön a léggát helytelen építésével elzárták az áthúzó légáramot. A bányák nagy részében elmulasztják a munkahelyek másodszori ellenőrzését — mondotta a többi között. A tanácskozáson élénk vita alakult ki. Többen elemezték a balesetek okait. Sokan kérték a védőkesztyűk szélesebb körű alkalmazását. Szóba került az üzemorvosi hálózat kiszélesítése. Kérték a baleset-elhárítási oktató filmek vetítésének szaporítását is. Harmos Mihály gusztáv-ak- nai üzemvezető elmondotta* hogy 54 üzemi balesettel szemben 122 nem az üzemben, hanem otthon következett be* s ez is terheli a statisztikát. , A balesetmentes munka jutalmazásáról is többen beszéltek és arról is, hogy az' ak- navezetőknek legyen bírságolási joguk, a fegyelem javítása érdekében. Üzemvezetők, főmérnökök aknavezetők, szakszervezeti titkárok vettek részt a vitában, és sok hasznos javaslat hangzott el a balesetek megelőzését szolgáló gyakorlati munkára. Megszívlelendő módszereket mondtak el, de az értekezlet hangulatából azt is ki lehetett szűrni, hogy szigorú intézkedésekre, a mulasztók felelősségre vonására is fokozott mértékben szükség van. A tét nagy: az emberek biztonsága, balesetektől való megóvása. Nincs helye elnézésnek nemtörődömségnek. Kevés a kettős A rétsági járásban az őszi mélyszántásra váró terület 9497 hold volt, amelyből november 11-ig 4191 holdon végeztek a szántással. A megmunkálásra váró terület még 5805 hold. Igen sok a tennivaló. A mélyszántás ütemének meggyorsítására annál is inkább szükség van. mert az időjárás egyre döntőbben befolyásolhatja a munka sikerét. A járási mezőgazdasági osztály tájékoztatása szerint a múlt héten a tsz-ekben 82 gép dolgozott az őszi mélyszántáson. Ezzel a gépparkkal 16—17 munkanap szükséges ahhoz, hogy az előirányzott terület megszántás- ra kerüljön. A kettős műszakban dolgo- Zp erőgépek száma rendkívül alacsony, nem éri el a 14 százalékot sem. Mindenképpen szükség van az erőgépek számának növelésére, amelyre a lehetőség megvan, mert a járás szövetkezeteiben levő 35 UE 28-ból csak 13 és a 44 Utosból csak 18 erőgép végzett a múlt héten őszi szántást. Tehát a tsz-gépeknek csak egy része dolgozik ezen a munkán. A gépek számszerű növelésével a 16—17 munkanapot legalább 4—6 munkanappal csökkenteni lehetne, ami az őszi mélyszántás befejezésében nagy előnyt jelentene a tsz-eknek. Sagitené az őszi mélyszántás meggyorsítását és befejezését az anyagi ösztönzés, a célprémium alkalmazása. Van tehát mód arra, hogy a lemaradt tsz-ek ezt a rendkívül jelenmilizak tős munkát mielőbb elvégez» hessék. Nemcsak a rétsági járásban, hanem a többi járásban is kívánatos, hogy meggyorsítsák az őszi mélyszántás ütemét, és szabaddá tegyék a szántásra váró területeket. A szántás folyamatosságát a lábon álló kukoricaszár letaka- rításával és sürgős lehordá- sával mindenképpen biztosítani kell. A nagy teljesítményű gépek gazdaságos kihasználásának alapvető feltétele, hogy a hasznos üzemidőt megnyújtsák a tsz-ek. A tsz-vezetők ma már jól ismerik az őszi mélyszántás előnyeit, amelyek a következő évi gazdálkodásukat teszik eredményesebbé, tehát nem késlekedhetnek az eredményes intézkedések meghozatalával. Uőűyyan helyezzük el Leoéllái'iinkát? A nógrádi élet tömör, valóságnak megfelelő keresztmetszetét kaptuk meg a megyei pártbizottság beszámolójában. A sok problémát — bevégzett feladatot és jövőnk szebbé tétedét célzó tervet — árthatja az a szelem, amely a pánt vezető szerepének érvényesülését a munka tartalmi elmélyülésében látja, és követeli meg az élet minden területén. A beszámoló megállapította: a párt- és a tanácsi szervek céltudatos -irányításával, az erők összefogásával, elérték, hogy Salgótarján, egyre inkább, megyénk kulturális központjává válik. Megtudjuk, hogy városunkból kiin- dulóan, a jövőben, elsőrendű feladatiként kell megnyilvánulnia gazdag munkásmozgalmi hagyományaink fokozottabb megbecsülésének és ápolásának a népművédésben. — A fokozottabb megbecsülés kívánalma egyúttal azt is jelzi, hogy ezen a téren még van tenni és kívánni való. — A hiányosságok legfőbb tárgyi okára is rámutatott a pártbizottság, amikor a munkásmozgalmi hagyományok méltó ápolásához elengedhetetlenül szükségesnek tartja, bogy Salgótarjánban új munkásmpzgalmi múzeum és megyei levéltár épüljön. A háború után szinte gazdátlanná vált levéltárunk biztonságos és szakszerű elhelyezését a Budapestre való költöztetéssel a Pest megye levéltárával együtt való elhelyezéssel oldották meg Így lett Nógrádiból az egyetlen olyan megye, amelynek levéltári anyaga a megye határain kívül található és használható fel. Ez egyrészt megnehezíti a közigazgatással és üzemgazclálkodással kapcsolatos, régebbi előzményeikkel bíró ügyek gyors elintézését, másrészt költségessé teszi és késlelteti a hely- történeti kutatásokat, ami kihat a népművelési feladatok maradéktalan végrehajtására is.-- A levéltár idehelyezése azonban nem könnyű dolog, ment épülete elhelyezésének, tárolási feladatainak, használatának, tudományos és közigazgatási szerepének számos részletében a levéltári törvény és gyakorlat sokoldalúan szabályozza, és az előírások végrehajtását szigorúan megköveteli. A megyei levéltár Salgótarjánban való elhelyezésévé] kapcsolatban három lehetőség merült fel: 1. megfelelően átalakított régi épület, 2. újonnan épített levéltári épület, 3. az új múzeumi és az új levéltári épülőt szerves egybekapcsolása. — Ez utóbbi lenne a legideálisabb megoldás, amit így indokolok: Salgótarján modern városképe megköveteli, hogy a népművelés és a tudományos kutatás ezen két fontos intézménye nagyvonalú és újszerű megoldással gazdagítsa. Ez a múzeumot és levéltárait magáiban foglaló épület egyúttal példája lehetne az összes többi ilyen megoldásnak. Ez áll azonban az önállóan épülő levéltári épületre nézve is, mert hazánkban körülbelül hatvan éve nem épült levéltár. Az új múzeumi és az új levéltári épület együttes megoldása a külön-külön épületben való megoldásnál lényegesen olcsóbb is. Közösek lehetnek a kiállítási termeli, a kutatószoba, a könyvtár, az előcsarnok, a munkaszobákhoz vezető folyosók, a mellékhelyiségek stb. — A személyzeti béralapnál is megtakarítás érhető el, mert közös a házmester, a takarítók, a teremőr, a kutatói felügyelet és részben még az adminisztratív személyzet is közös lehet. Legtöbb előnyt azonban a népművelésre nézve jelentene az, ha a kutatók a munkásmozgalmi múzeum tárgy* fénykép, irat, hírlap, könyv stb. anyagát ugyanott tudnák átnézni, ahol a levéltár témájukra vonatkozó iratanyaga is rendelkezésükre áll. Ezzel nemcsak időt nyernének, hanem az alaposabb* mélyrehatóbb kutatásokat i9 elő lehetne mozdítani. Jó, de költségesebb és számos előnyt nélkülöző megöl* áás volna a két intézményt* két különböző épületben elhelyezni. — Ezt csak akkor kellene megvalósítani, ha- a városkép kialakítását a két intézmény impozáns épülete elősegítené, és azt szebbé tenné. Az új építkezésnél szinte bonyolultabb kérdés az, ha felvetjük egy régi épületbe való elhelyeziés gondolatát. A megfelelő átalakítás, a víztelenítés, tűzbiztos födémek alkalmazása stb., nem sokkal kerülne kevesebbe, mint egy új épület megépítése. — Da hol van erre alkalmas régi épület? A Nógrád megyében élő történelemkutatók csak kö- szönetüket tolmácsolhatják a pártbizottságnak, hogy beszámolójában a múzeum és a levéltár építésének szükségességét felemlítette, A magam részéről úgy vélem, hogy a Tanácsköztársaság ötvenedik és felszabadulásunk huszonötödik évfordulójának megünneplésébe szépen bei lile ne ennek a két , intézménynek korszerű fedél alá juttatása. Dr. Belitzky János
