Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-19 / 274. szám

4 NÖGRÁD t®66. november 19. szombat Javaslat g^ó^szertápak létesítésére Szerkesztői üzenetek Királyfalvi K» (Szolnok): Kö­szönjük, hogy eljuttatta hozzánk észrevételeit. Levelét másolat­ban megküldtük az illetékes el­lenőrző szervekhez. A. B. (Salgótarján): Nyomtat­vány megrendelését javasoljuk juttassa el a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalathoz. Az önkényes lakásfoglalót lakás biztosítása nélkül kell kiköltöztetni Salgótarján lakosságát örömmel tölti el a város fejlődése, szépülése. Minden téren nagyarányú az a fejlő­dés, amely a lakosság jobb ellátását, kulturáltabb életét biztosítja. Észrevételezném azonban a gyógyszertárakkal kapcsolatban felvetődő gondo­kat. Tudomásom szerint je­lenleg a városban két gyógy­szertár üzemel. (Ebből az egyik lebontás előtt áll). Ál­talában minden nagyobb fa­luban van ennyi gyógyszer- tár. Egy ilyen városban vélemé­nyem szerint legalább négy gyógyszertár lenne szükséges. Az acélárugyári lakótelepen például van OTP, posta, kis­vendéglő, élelmiszerbolt stb. csak gyógyszertár nincs. A lakosságnak minden esetben be kell menni a város köz­pontjába. De figyelembe Le­Hunkánk gyümölcse A Kisterenyei Bányaüzem Pártbizottsága, gazdasági ve­zetők és mintegy 1300 dolgozó egyetértésben elhatározták, hogy a gazdasági munkák mellett fokozzák a Vöröske­reszt szervezeten belül is te­vékenységüket. Az év első hó­napjaiban újjáválasztották a vezetőséget. Célul tűzték, ma­guk elé, hogy bővítik az ak­tívahálózatot, növelik a tag­létszámot valamint a dolgo­zók körében fokozzák a fel- világosító-nevelő munkát. Mű­szaki vezetőink aktívan tevé­kenykedtek és segítették ak­naüzemeinknél taglétszámunk növelésében, valamint a vér­adó napok megrendezésében. A közös munka eredménye­ként könyvelhetjük el, hogy taglétszámunk 60-nal növe­kedett. Az elmúlt 9 hónap alatt mintegy 30 különböző egészségügyi előadást tartot­tunk filmvetítéssel 1100 dol­gozónk részére. Az aknaüze­meknél megrendezett véradó­napok alkalmával 67 liter vér­rel gazdagodott a véradó ál­lomás. Üzemeink dolgozói és vezetői bizonyságot adtak ar­ról, hogy pártunk és kormá­nyunk mindenkor számíthat a kisterenyei bányászokra. Pálkerti János Kisterenye Bányaüzem Heglagadták 1966. november 15-én a reg­geli órákban összeesett az utcán egy asszony. Mivel na­gyon gyorsan kellett volna ér­tesíteni a mentőket, Boros La­jos, a beteg testvére, a Lottó­zóba rohant, hogy telefonon kérjen segítséget. A telefont sajnos nem vehette igénybe, hiába mondta, hogy életmen­tésről van szó, és kifizeti a telefondíjat is. Tanulságként úgy érzem nem árt levonni azt a következtetést; a tele­fontulajdonosok, így a Lottó­zó is sürgős esetekben ne zárkózzanak el a kérés tel­jesítésétől. Kazár Pál segédmentő hetne venni azt is, hogy a somoskői úton lesz a megye legnagyobb kórháza, ennek a városrésznek is tehát feltét­len szüksége van egy gyógy­szertárra. Soraimat ajánlom a városrendezők szíves figyelmé­be. Böhm Adolf Salgótarján •fölesett a gondoskodás A munkahelyen mindenki végzi a beosztásának megfe­lelő feladatát. Néha azonban ettől is többet kell adni akár beosztottról, vagy vezetőről le­gyen is szó. Ügy érzem mun­katársaimtól én is a köteles­ségükön felül kaptam. Ez szá­mukra nem volt kötelesség, ez több annál: emberség! Egyedül élek, rokonaimtól tá­vol Salgótarjánban. A Na­rancs Szállóban dolgozom. Vá­ratlanul súlyos beteg lettem. Munkába nem járhattam, be­tegségem ágyhoz kötött. Ek­kor kezdtem érezni a kínzó magányt. Nem tudtam élelem, szerző útra indulni. Hogyan ápoljam magam? Mi lesz az ebédem? Ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor vá­ratlanul munkatársam belé­pett hozzám, meleg ételt ho­zott. Ez a gondoskodás és ápo­lás rendszeres volt három hé­ten át — egészen gyógyulá­somig. Erre nem számítottam, és nem is vártam. Ezekben a rövid sorokban szeretném megköszönni Molnár Mária igazgatóm és közvetlen mun­katársaim szívességét, gondos­ságát, mellyel fájdalmam eny­hítették, és erőt adtak fel- gyógyulásomhoz. Jólesett érez- nem, hogy nem vagyok egye- dűl: barátaim a munkatársak! Ferenc Jánosáé H. K. (Pásztó): Külön él ési díj­ra az jogosult, akit népgazdasági érdekből más helységbe helyez­tek, és ott lakást nem tudtak részére biztosítani, s emiatt kénytelen családjától külön él­ni. önt nem helyezték át se­hová, munkahelye változatlan maradt, családja költözött más községbe, így a különélés! díjra nem jogosult. A. Tibor (Kisterenye): A kö­zépiskolai tanulmányokat iolyta- tó dolgozóknak nem jár mun­kaidő-kedvezmény. A levelező hallgatók a kötelező konzultá­ciókon, vizsgákon való megjele­nésére, ha az iskola távol van — választásuk szerint — vagy a rendes, vagy a tanulmányi sza­badság terhére vehetnek igény­be szabadságot. K. O. (Salgótarján): A tüzelő­utalvány-részletet nem lehet le­vonni a táppénzből, mert a társadalombiztosítási rendelkezé­sek értelmében a táppénzből csak az esetleges jogosulatlanul felvett táppénzt és tartásdljakat lehet levonni. Az engedélyezett levonások sem haladhatják meg a kifizetésre kerülő táppénz 33 százalékát. Az illetékes válaszol: Új bútort kap az utasellátó Október 11-én, A vendé­gek mást kívánnak címmel arról írtunk, hogy a salgótar­jáni vasútállomás utasellátó üzemében a berendezés bi­zony eléggé kifogásolható, nem biztosítja a várakozók kulturált körülményeit. A Bu­dapesti MÁV Utasellátó Üze­mi Vállalat közölte lapunk­kal, hogy: a cserebútorokat az üzem részére megküldte, to­vábbá intézkedett, hogy meg­felelőbb „jobb kivitelű” sze­méttároló kerüljön az üzem­be. Több olvasónk intézett hozzánk kérdést, milyen kö­vetkezmények fűződnek az önkényes beköltözéshez. Ez­zel kapcsolatban az alábbi­akat közöljük: önkényes beköltözőnek te­kintendő az a személy, aki valamely helyiséget jogtala­nul —, kiutaló határozat, il­letve háztulajdonosi hozzájá­rulás nélkül — elfoglal. Az önkényes beköltözőt előző lakásába kell visszaköltöztet- ni. Ha ez nem lehetséges, ak­kor más lakás biztosítása nélkül kell érvényt szerezni a jogszabálynak. Az önké­nyes beköltözés szabálysértés, és a tanács jogosult három­ezer forintig terjedő pénzbír­ságot kiszabni az önkényes lakásfoglalóra. N; I. olvasónk­nak azt válaszoljuk, hogy nem jól tudja az erre vonat­kozó törvényes rendelkezése­ket, mert az a szabályozás hogy az önkényes beköltöző az önkényesen elfoglalt lakás bérlőiéül nem jelölhető ki még akkor sem, ha egyéb­ként igényjogosultsága fenn is áll. P. Gy. olvasónk pedig azt írja. szeretne salát tvilaidnnr, házában megüresedett laká­sába beköltözni. Kérdezi: be kell-e várnia a lakáshivatal kiutaló határozatát? Ha tanácsi rendelkezés alatt áll a magántulajdon­ban levő lakás, akkor a kiu­taló határozat kézhezvétele előtt történő beköltözés jog­ellenes, tekintet nélkül arra, hogy a beköltöző egyben a ház tulajdonosa is. Amennyiben a lakásügyi hatóság köteles lenne a ház- tulajdonost kijelölni a meg­üresedett lakás használójául, mert például nincs más la­kása, akkor a kiutalást nem lehet azon a címen megta­gadni tőle, hogy önkényesen foglalta el a lakást. Ebben az esetben is megvalósult azon­ban az önkényes beköltözés­sel elkövetett szabálysértés, és a tulajdonos bírsággal sújtható. Abban az esetben pedig, ha a tulajdonos bérlő­ként való kijelölése törvényes akadályba ütközne, akkor az önkényesen beköltözött tulaj­donost éppúgy ki kell költöz­tetni, mint az egyéb önké­nyes lakásfoglalót. C. A-né azt írja levelében, hogy szomszédságukban hó­napok óta üresen áll egy két­szobás ház. Milyen intézke­déseket tehetnek vele szem­ben, ha a tulajdonos hozzá­járulása nélkül beköltözne a lakásba, kérdezi olvasónk. Röviden csak annyit mond­hatunk, hogy ne tegye! Ugyanis, ha valaki szemé­lyi tulajdonában levő, szabad rendelkezésű lakást foglal el önkényesen, a tulajdonos en­gedélye nélkül, éppen úgy ön­kényes beköltöző, mint az, aki állami lakásba, vagy ta­nácsi rendelkezés alatt álló házba költözik be jogtala­nul. Az ilyen sízeméllyel szemben is a fent is­mertetett jogkövetkezménye­ket köteles a lakásügyi hivatal alkalmazni. A lakásügyi ha­tóság intézkedése azonban ki­zárólag a birtokállapot hely­reállítására szorítkozhat, ami viszont nem jelenti annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a lakásból kihelyezett sze­mély jogosult-e a lakás bir­tokára. Ezért a kihelyezett személy bírósághoz fordulhat, és a lakás birtokára vonatkozó jogát ott érvényesítheti. Jelenei Rzsevszkaja A döntőbizottság elnöke ellen is lehet elfogultsági kifogást bejelenteni HITLER VÉGNAPJAI — mítosz nélkül Helmut Kunz elbeszélése — Ismeri ön ezeket a gyere­keket? — kérdezi tőle Biszt­rói őrnagy. Voss igenlően bólint és engedélyt (kérve ki­merültén leül egy székre. — Tegnap még láttam őket Ez Heidi — mutat a legfiata­labb kislányra. Mielőtt idejött, agnoszkálta Göbbels és felesége holttes­tét. Göbbels 1942 nyarán, saj­tótudósítók képviseletében lá­togatást tett a „Prinz Eugen” nehéz-cirkálón, amelynek a parancsnoka Voss volt Göb- belsnek köszönhette az előlép­tetést. Miután az események a pincébe kényszerítették őket, régi ismerősökként tar lállkoztak. Bisztrov őrnagy és Voss ket­tesben tartózkodtak a pincé­nek ebben a szörnyű, nedves szobájában, amelyben a ta­karók alatt, hálóingben fe­küdtek a gyerekek. Voss fel­zaklatva, üres tekintettel, le­hajtott fejjel, előregörnyedve üldögéli. Hallgattak, ki-ki a maga gondolataiba temetke­zett. A gyerekeket Iljin főhad- nar 'dezte fel május 3-án a pince .egyik helyiségében. A bitód almi kancellária kórházában, az egészségügyi személyzet között volt egy or­vos, aid részt vett a gyerme­kek meggyilkolásában — Hel­mut Kunz. A berlini SS egész­ségügyi igazgatóságán dolgo­zott, de április 23-án, amikor az intézményt feloszlatták, át­helyezték őt a birodalmi kan­celláriára. Borotválatlan ember, mé­lyen ülő szemmel, SS egyen­ruhában. Akadozva beszél, só­hajtozik, kezét tördeli. A pin­ce lakói (közül talán Kunz volt az egyetlen, aki az ide­gességtől nem vesztette el fo­gékonyságát az események iránt, amelynek tanúja volt így beszélte el Lisztrovnaik. „Április 27-én vacsora előtt, 8—9 óra körül Hitler bunke­rének bejáratánál, a folyosón találkoztam Göbbels feleségé­vel. Azt mondta egy nagyon fontos ügyben akar hozzám fordulni és rögtön rátért a dologra: olyan a helyzet, hogy segítenem kell neki gyermekei megölésében. Beleegyezésemet adtam a dologhoz.” Május 1-én Kunzot telefo­non elhívták a kórháziból, amely 500 méterre volt a füh­rer bunkerétől, hogy menjen Göbbels irodájába. Itt megma­gyarázták neki, hogy milyen célból hivatták. Az orvos azt tanácsolta Göbbelstnek, hogy gyermekeit és feleségét he­lyezze a Vöröskereszt védel­me alá, önmagát pedig mér­gezze meg. Göbbels visszauta­sította: „Ez hasztalan lenne, hiszen mégis csak Göbbels gyermekei maradnák.” Kunz morfium injekciót adott a hat gyereknek. „Ezután újra ki­mentem az előszobába és kö­zöltem Göbbelsnével, hogy tíz percig kell várni, míg a gyerekek elalszanak és egy­idejűleg megnéztem az órát — 20,40 volt” Mivel Kunz elmondta neki, hogy aligha van lelkiereje se­gédkezni a gyermekek meg- mérgezésében, Magda Gö- bels megkérte, keresse meg és küldje hozzá Stumpfeggert, Hitler háziorvosát. Göbbelsné Stumpfegger segítségével fel­feszítette az alvó gyermekek száját, egy-egy méreggel telt ampullát helyezett a fogaik közé, majd összecsukta áll­kapcsukat. Stumpfegger el­ment Kunz pedig az asszony­nyal együtt átment Göbbels irodájába. Göbbels rendkívül idegesen járkált fel és alá a szobájában. „A gyerekeket elintéztem, most magunkra kell gondolnunk”, — mondta a felesége, Göbbels sietett: „Minél hamarabb, kevés időnk van.” Kunz visszatért a kórház­ba. Göbbels felesége azt mond­ta neki, hogy a morfiumot és az injekciós tűt Stumpfegger- től kapta. Azt hogy az am­pullák a méreggel honnan származtak, Kunz nem tudta. Mint később megtudtuk, Hitlertől kapták őket, aki áp­rilis végén osztotta szét az ampullákat. Göbbels holttestét Voss al- tengernagy, Kunz dr„ Lange szakács, Schneider garázs­technikus, Eokoldt — Göbbels testőrségének vezetője —, Zimm mérnök — a birodalmi kancellária épületének techni­kai ügyvezetője — és sokan mások agnoszkálták. Annak ellenére, hogy megégett, min­denki felismerte, aki csak ta­lálkozott mér vele, vagy akár csak messziről látta, annyira jellegzetes volt a külseje. Tö­rékeny alakjához képest arány­talanul nagy feje mindkét ol­dalán belapult. A jobb lábára bicegett, ez a lába rövidebb volt a másiknál és a lábfeje befelé görbült —, „dongáiéba volt, ahogyan nálunk nevezik. Jobb lába nem égett el, meg­maradt rajta a vastag talpú ortopéd cipő, lábfej megtá­masztására szolgáló betéttel. A náci egyenruha — fekete gyapjú nadrág, világosbarna vászonzubbony — foszlányok­ká égett. Máig emlékszem sár­ga nyakkendőjére, amely fe­kete, elszenesedett nyakára hurkolódott s egy horogke­reszttel díszített, kerek fém­jelvény fogta össze. összeégett „Walter”-rend- szerű pisztolyát mellette ta­lálták, a fegyvert nem hasz­nálták. „A holttest átkutatásánál megállapították, hogy keserű mandulára emlékeztető szaga van és egy ampulla töredé­keit fedezték fel a szájában” —, olvastuk az orvosi látle­letben. Amikor a szükséges kémiai analízist elvégezték, levonták a végleges következ­tetéseket: „A belső szervek és a vér vizsgálata cián-vegyületek je­lenlétét mutatta ki. Ebből szükségképpen adódott a kö­vetkeztetés, hogy a halált .. .ciánvegyületek mérgező hatása okozta.” (Folytatjuk) N. A. olvasónk írja, hogy munkaügyi vitájában a dön­tőbizottság elnöke munkahe­lyi felettese, akinek jelenté­sei alapján mondták fel állá­sát. Kérte, ne felettese legyen az elnök, de erre azt közöl­ték, hogy a döntőbizottság összetételét nem változtathat­ják meg. Olvasónk kérdezi hova forduljon panasszal, mi­vel sérelmezi ezt az eljárást, mert ilyenképpen nem is várhat kedvező döntést a munkaügyi döntőbizottságtól. A döntőbizottsági tárgyalás megnyitása után az elnök köteles megkérdezni, ndnes-e kifogása panaszosnak a dön­tőbizottság személyi összeté­tele ellen. Az erre adott vá­laszt jegyzőkönyvbe kell fog­lalni. Olvasónknak tehát a döntőbizottsági ülésen be kell jelentenie elfogultsági kifo­gását, és akkor efelől a szak- szervezeti bizottság dönt. N. I. olvasónknak is itt válaszolunk, aki levelében azt írja, hogy úgy látja az egyik döntőibizottsági tag vele szem­ben elfogult. Neki is azt ta­nácsoljuk, kifogását jelentse be. Ha a kifogásnak akár­csak egy döntőbizottsági tag is helyt ad, a kifogásolt sze­mély az ügy tárgyalásában nem vehet részt. Az év első KRESZ-oktatását tartották a napokban Buda­pesten, a II. kerület Ady Endre utcai 12 évfolyamos általá­nos iskola alsó tagozatosai számára. S hogy sikeresebb le­gyen a tanitás, a Bábszínház három művésze: Saliai Virág, Jakovits Iván és Cser Tamás segített a szabályok meg­jegyzésében a gyerekeknek. A gycrmekbalesetek megelőzése érdekében az általános iskolák alsó és felső tagozataiban változatos módszerekkel oktatják a gyermekeket a közleke­dési szabályokra. Az alsó tagozatosoknak már 1965-be-; meg­kezdték a Bábszínház művészeinek közreműködésével a KRESZ-oktatást. A képen: Cser Tamás, az előadás népszerű rendőrbácsija a szabálytalanul közlekedő Pistivel (MTI foto — Molnár Edit felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents