Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-16 / 246. szám
19fifi október Ifi. varamon NÖGRAD 1/ •• •• rr ~a Kosos erővel a gazdaságosságért Taggyűlés után a Pásztói Gépjavító Állomáson Három keréken guruló világ Peresi Lászlóval beszél ge - tünk a Pásztói Gépjavító Állomás pártirodájában. Nemrég volt a vezetőségválasztó taggyűlés, amiről már többen tettek ilyen megjegyzést: „Nagyon jól sikerült taggyűlés \ olt”. Említem a hallottakat Peresi Lászlónak, de szerényen elhárítja a dicséretet. — Jobban sikerült az igaz, mint általában, de nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Peresi László fiatal, de régi dolgozója a gépjavítónak. Jó szakember és jó pedagógus. Az ipari tanulók patrónusa. Ám nemcsak a szakmában vívott ki magának érdemeket, hanem a mozgalmi munkában is. Dolgozott az ifjúsági mozgalomban, majd alapszervezeti párttitkár lett. A mostani vezetőségválasztáson is beválasztották a vezetőségbe. Juhász Elemér lett' az alapszervezet párttitkára. Peresi íjászló pedig a szervező titkár. — Mivel az erdőkürti részleg már nem tartozik hozzánk — magyarázza — csak a pásztói alapszervezet maradt meg. A két alapszervezetet összefogó csúcsvezetőség is megszűnt. így lett Juhász elvtárs a titkár. Sok a gondja a pórtalap- szenezet vezetőségének, s ráadásul mindjárt a kezdet-kezdetén nélkülözni kell a titkárt. Juhász Elemér ugyanis pártfőiskolai tanulmányait végzi Pesten. Az ő távollétében Peresi helyettesíti. Azt mondja, egy ideig úgy érezte nem mennek a dolgok, azonban legyőzte a pillanatnyi bizonytalanságát. Azt sem felejti el elmondani, hogy ebben nagy segítségére volt az egész vezetőség. Náluk már régen túljutottak azon, hogy a titkár csinál mindent, a vezetőség többi tagja pedig asszisztál. Tulajdonképpen a kollektív munka lendítette át a holtponton. — Milyen programmal indul az új párívezetőség? — kérdezem. Gondolkozik. Formálja előbb magában a mondatokat, mielőtt kimondaná. — A hosszabb időre szóló feladatokat még nem fogalmaztuk meg pontosan. Várjuk a pártkongresszus határozatait. A közvetlen tennivalókat pedig megszabja a mindennapok sora... — Jó, jó, de ne ilyen általánosan! — A legközvetlenebb feladatunk elősegíteni az őszi munkák maradéktalan befejezését. Az igaz, hogy az éves tervünket már teljesítettük, de hátra van még az őszi mélyszántás, A másik nagy tennivalónk a téli gépjavítás zavartalan előkészítése, lebonyolítása. A kettős vonal, ahogyan a gépjavítónál emlegetik a tennivalókat. Úgymond a termelőmunka, a kinti tevékenység, amelyet nagyrészt a gyengén gaadállkodó termelőszövetkezeteknél végeznek a pásztóiak, s a javítás, amit minden közős gazdaságnak elvégeznek, ha igénylik. A pásztóiak mar a javító részleget erősítik inkább. Persze nem hanyagolják el a másik munkát sem, amit az eddigi eredmények bizonyítanak a legjobban. Az éves terv teljesítésével már most ott tartanak, ahol tavaly az év végén. — Nem véletlen a párt vezetőség összetétele — mondja Peresi, s előveszi a névsort. — Egytől-egyig szakemberek. Nálunk eddig is úgy volt, hogy a termelőmunka kulcs- pozícióban a kommunisták álltak. Most pedig két párt- vezetőségi tagunk dolgozik a legfontosabb helyen. Tőkei Janos a szerelő csoport vezetője, Juhász Béla gépésztechnikus pedig a felújító csoport irányítását vette át. Mondani sem kell mennyire fontosak ezek a beosztások egy gépjavító üzemnél, ahol a szakosított javítás bevezetése a cél. — Évek óta nagy gond a gazdaságosság javítása — folytatja a szervező titkár. — Megvitattuk ezt már párttag- gyűlésen, termelési tanácskozáson is, mégsem tudunk még mindig a gazdaságosságon javítani. A jövőben azonban ez nem mehet így tovább. Nekünk, kommunistáknak kell példát mutatnunk a technológiai fegyelem betartásában, a takarékoskodásban. Azért van nagy szerepe a felújító csoportnak is, hogy azt az alkatrészt, amelyet még meg lehet menteni, kijavítva használjuk fel. r A Pásztói Gépjavító Állomás évről évre kimagaslóan teljesíti a tervét. Kétszeres élüzem. Azonban a gazdaságosság tekintetében még vannak lehetőségei. Érthető és nagyon indokolt, hogy az új pártvezetőség elsőrendű feladatának tartja a gazdaságosság javítását. Sok gonddal, bajjal jár a javító szalag megindítása is. A tervek és az elképzelések szerint a gépjavító a DT lánctalpas traktorok javítását végzi. Egyelőié csak a megye igényeit elégítené ki, később azonban több megyéből is ide hoznák javításra a lánctalpas gépeket. A pártvezetőség és a párttagok most azon fáradoznak, hogy minden kellék meglegyen az „indulás” idejére. A sok gond ellenére sem lesz azonban elháríthatatlan akadály a munkában. Az új pártvezetőség jó örökséget vett át az elődöktől. A gépjavítónál már sokan szereztek különböző szakmai végzettséget. Egyetemet, főiskolát, technikumot végeztek jó- néhányan. S ebben nagy szerep jutott a kommunistáknak, akik példát mutattak a tanulásban. A szakmai önképzésben éppen úgy, mint a politikai képzettség megszerzésében. Az új pártvezetőség tovább ápolja ezt a jó „szokást”, s fontos feladatként kezeli a továbbképzést, mert a nagyobb szakmai felkészültséggel rendelkező emberekkel könnyebben megoldják a feladatokat. — A jó módszereket is állandóan keressük — mondja Peresi László. — A jövőben még gondosabban tájékoztatjuk a párttagságot, a dolgozókat a feladatokról. Az informálás eddig is megvolt, de lehet még jobban is csinálni. Rövidesen sor kerül a gazdasági vezetők beszámoltatására, megvitatjuk velük a téli javítási Időszak tennivalóit... — Szívesen számolnak be a gazdasági vezetők? — Az igazgató el is várja, hogy a pártvezetés megvitassa a munkát. így aztán nagyon jó a kapcsolatunk, jól tudunk együtt dolgozni. Az alapszervezet pontos munkaterve még nem készült el. de a vezetőségi tagok, a kommunisták betéve tudják melyek a legfontosabb tennivalók. Nem azt jelenti ez, hogy terv nem is lesz. A következő taggyűlés már megvitatja a javaslatot. Addigra elkészíti a vezetőség, amely kéthetenként rendszeresen ülésezik és értékeli az elvégzett munkát. Peresi László csak a leglényegesebb tennivalókról szól, amelyek megvalósításához több részletkérdés gondos megoldására is szükség lesz. Bizonyos, hogy minden feladatot jól elvégeznek a pásztói kommunisták — amint ezt már számtalanszor megtették. Pádár András A SZAZMÉTERES síkfutás rajtjánál még nem érzett semmit. Az érettségi vizsga előtti izgalmak is csak annyira viselték . meg, mint bárki mást... Készülődött a starthoz. Lábán megfeszültek az izomkö- tegek, mélyet lélegzett, és már csak az indításra várt. A jel után robbanásszerűen rugaszkodott el a salakos talajtól. Tíz, húsz. harminc métert szá- guldva, erős iramban maradt mögötte. Abban a pillanatban nem létezett más. csak a pálya százméteres szakasza, amelyet mindenkit megelőzve kell lefutnia. Negyven méter után óriási fáradtságot érzett kezében, lábában. Egész testét ólmos erő húzta a gyep felé ... ötvennél „leblokkolt”... A többiek elszáguldtak mellette Látta a talpukat. Mint őrült halak a tó felszíne felett... Négy évig tartó mozdulatlanság következett. De előtte még az érettségi vizsga, a ballagás. Aztán egyre rosszabb lett a helyzet, egyre nehezebben állt meg a lábán Bakos László. Szervezetét alattomos betegség támadta, amely fokozatosan fosztotta meg a járás örömétől. A ballagás utáni bálon nem táncolt. Nehezére esett a mozgás. Amikor a miskolci bányaipari technikumból hazaérkezett Mátra novákra. úgy járt, mintha megrándult volna a bokája. Orvostól, orvosig, kórházból kórházba került. A vizsgálatok hosszú sora, a kezelés sem segített. Huszonöt éves. Sokáig úgy élt az emberek között, hogy nélkülük teltek napjai. Barátai, egykori munkatársai nem felejtették el, de ritkán keresték fel a szobából mozdulni sem tudó beteget. Rengeteget olvasott és hogy jobban teljen az idő, verseket irt. Kötetnyit. Tavaly a bányásznapkor megkeresték a munkatársai. Kivitték az udvarra, a napra. Körülülték. Csendben söröztek. Nagy esemény, nagy öröm a szobányira szűkült világban. Az idén elmaradtak a vájártársak. Távolról azért hallatszott a bányászinduló .. BAKOS LÁSZLÓT ma is úgy emlegetik a mátranováki bányaüzemnél, mint a vájártanulók legjobbját. Ezért is küldték először Nagybátony- ba a vájártanuló iskolára, azután Miskolca a bányaipari technikumba. Üzemben föld alatt, iskolábán a táblánál mindig az elsők között volt. És a sportpályákon is. Rendszeresen, versenyszerűen futott, atletizált, nagy kedvvel, tehetséggel kergette a labdát. Betegsége a felnőtté válás, az élet küszöbe előtt fogta vissza Bakos Lászlót. Három éve leszázalékolták. Először nyolcszáz, később kilencszáz, jelenleg pedig ezer forint nyugdíjat kap. Két éve egy látogatás alkalmával azt mondta az üzem szakszervezeti titkára: — Szerzünk neked egy gépkocsit, Laci... — A KISZ-esek meg így biztatták: — Fiatal vagy te még Szerszámnyél exportra A Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalatnál az év elején még csak arról volt szó, hogy az idén 700 ezer forint értékben gyártanak exportra szerszámnyelet. A harmadik negyedév végén, amikorra megteremtették a nagyüzemi gyártás előfeltételeit, rájöttek, hogy eredeti elképzelésüket meg kell változtatni. Ennek megfelelően október 1-én a szécsényi telepen hozzákezdtek az előbb említett új termék sorozat- gyártásához. A tervek szerint ez év végéig 1 millió 350 ezer forint értékben 78 ezer 290 szerszámnyelet készítenek el a FERUNION Külkereskedelmi Vállalatnak. Az árut a Salgótarjáni Acélárugyárból küldött, exportra alkalmas mező- gazdasági szerárukra szerelik fel, és így továbbítják a külföldi megrendelőkhöz. ahhoz... Meg kell gyógyulnod ... Fővárosi kórházak, klinikák orvosai gyógyították a fiatalembert. Mindent megtettek; hogy újra járni tudjon. Bakos László, a salgótarjáni járási KISZ-bizottság segítségével, levélben fordult BrezsnyoV elvtárshoz. Kérte: tegye lehetővé, hogy a Szovjetunióban meggyógyítsák. A titkárság azonnal intézkedett. Elkérték az orvosi véleményeket, de segíteni egyelőre a szovjet orvosok sem tudnak. Valahol talán már járható útra. a gyógyítás módszerére bukkant egy orvos vagy tudós ... És addig? A mátranováki bányaüzem igazgatósága és az üzem KISZ-esei elhatározták: közös erővel, a szükséges pénz előteremtésével beszerzik a Ve- lorex „rokkantkocsit”. A fiatalok társadalmi munkában vasat gyűjtöttek, minden lehetőséget megragadtak, hogy a kocsi vásárlásához szükséges 17 ezer forint minél előbb együtt legyen. Az összeg oroszlánrészét az üzem vállalta magára. így is sok idő telt el, mire Mátranovákra, a Szegfű utca 7 elé begördült a tehergépkocsi, amely a háromkerekű „cserebogarat” hozta. A HÁROMKEREKŰ JÁRMŰ jelenti azóta Bakos Lászlónak a világot, az embereiket, a változó tájat, az országút szürke szalagját, mindent. A sofőr szerepét — betegsége a kocsi vezetésében is gátolja ' Bakost — egyik rokona vállalta magára. Első útjuk a bányaüzemhez vezetett, köszönetét mondani a segítségért, amely most a garázs felJ építésében folytatódik. — Ne hozzatok semmi tj csak gyertek el, ha egy negyedórára is... — mondja gyakran Bakos Laci édesanyja a mátranováki fiataloknak. Mióta megérkezett a „cserebogár” — Laci sorra járja barátait, ismerőseit, egykori munkatársait. Emberekre, társakra vágyik. Négy évig élt a fehér falait között... Pataki László Sajtókiállítás Salgótarjánban Latin nyelvű újvág — Nógrádi lapok Hírlap és szakfólyóirat kiállítást rendez Salgótarjánban a Központi Hírlapiroda. Az érdeklődők mától november 20-ig a József Attila Művelődési Házban délelőtt 10 órától este 7 óráig tekinthetik meg a kiállított anyagot. Mintegy 300—400 féle napilapot, szakfolyóiratot és Magyarországon is árusított külföldi újságot mutatnak be. Az anyag igen változatos és érdekes. Láthatják az érdeklődők a Magyarországon először megjelent — még latin nyelvű újságot — a Mercurius Veridicus-t, melyet 1703-ban, Rákóczi idejében adtak ki. A bemutatott példánv az eredeti újság fotókópiája. A kiállítás végigkíséri Nóg- tád megye sajtóját 1383-tól napjainkig. A régi hírlapokat, szakfolyóiratokat Balassagyarmatról, a Palóc Múzeumból hozzák. Az anyag között helyt kap a Nógrádi Lapok és a Honti Híradó 1884. január 13-i száma, az Ipoly 1873-ból, a Nógrád—Honti Ellenzék 1897- ből. A Tanácsköztársaság idejéből a Nógrád Vármegyé-t, a Balassagyarmati Nemzeti Tanács hivatalos lapjának rendkívüli kiadását, és a Nógrádi Népszava egy példányát sikerült megszerezni. Bemutatják a felszabadulás utáni első szabad sajtóterméket —. a Nógrádi Újságot. A sokféle újság, szakfolyóirat mellett megismerkedhetnek a kiállítás látogatói a lapkészítés és terjesztés mechanizmusával is. C sörlőzik a hatalmas gerendákból összecsavarozott alkotmányt. A brigádvezető .mindenkit elparancsolt alóla, nehogy véletlenül valakit agyonüssön. Csak ő áll ott egyedül. Dirigálja, irányítja a munkát, szóval és karjelzéssel. Korán reggel kezdték és lassan besötétedik, mire az utolsó alkatrész is a helyére kerül. A vasárnapi járókelők megálltak az úton, nézték a nem mindennapi munkát. Szertartása van annak, valahányszor sor kerül rá. All már a piramida. Az elnevezés a kívülállónak talán semmit sem mond. Valószínű a piramis szóból származik. Azt a fáraóknak "építették köböl, ezt meg fából a bányászoknak. Drótkötelet tart, amelyen csillék függnek, szénnel megrakva, és üresen gurulnak rajta. Az északi bányák szenét szállítják Vízválasztóra. Az emberek kocsira ültek. Indulnának már, de a csoport vezetője, az idős ács még lent áll. Körüljárja az oszlopkolosszust, nézi, nézi hosszan. Simogatja a szemével, tövétől a csúcsáig. A bálványimádó nézhette a kőistent, ilyen átszellemült arccal. Sürgetik A piramidák mestere társai, de ő nem hallja! Ügy gyönyörködik a munkában. Szeme elködösödik, szájában keserű ízt érez, és mint aki náthás, a zsebkendő után kap. — Hát ez is kész... Ez az utolsó... — mondja csendesen, csak úgy magának, azután felül a többiek mellé. A szertartás vége mindig egy pohár bor, vagy sör közösen elfogyasztva. Ez még nem maradt el soha piramida állítás után, de most valahogy nem esik jóL Hegyi János nevét 45 évvel ezelőtt írták be a bányai törzskönyvbe, és azóta sem húzták ki. A különbség csak annyi, hogy akkor 15 éves volt, most meg hatvan. Az ácsinasból szakmájának mestere lett. Soha nem zsörtölődött senkivel, mindig csendes embernek ismerték. Nem késett, ha munkáról volt szó. tette amit rábíztak. Arra sem emlékszik senki, hogy valamikor is beteg lett volna. Az \ évek viszont elteltek. - Nyugdíjba ment. A tiszta szobában beszélgetünk. Nagyon barátságos itt minden, de a levegőben van valami feszültség. Csak a nyugdíjról ne kérdeztem volna. — Úgy érzem, még nem kellett volna. Nagyon rossz lesz munka nélkül. Megszoktam a műszakba járást, mint az óramutató a ballagást. Furcsa lesz, hogy nem mehetek. Beteggé teszi ez az embert. Szerettem volna legalább még egy évet, mert a gyerek későn jött, most 11 éves. Már csak azért is ■.. Azt mondták elértem a kort, pihenjek most- már. Szép volt az a 45 év — mondja, azután hallgat egy ideig. Gondolataiban kutat, és amikor megszólal, a piramida az első szava. — Bizony szép munka az. Tudja, 45 fa és két vas piramida van azon a vonalon. Azelőtt 10 évet, ha kibírt a cseréig. Most telitett, átitatott fából készül. így húsz évig is bírja. Van közötte olyan, amibe tizenhárom és fél köbméter fát dolgoztam bele és huszonnégy méter magas. Akár egy templomtorony. Ott a rónai elágazónál talán látta is, ha járt arrafelé. Mikor azt csináltuk, mindenki megállt, csak nézték. — Ügy készül az, hogy « fűrésztelepen az ember pontos méretre szabja, azután kifur- kálja és megszámozza. Nem is volt hiba soha. Amikor vasárnap az állításra került sor, passzolt ott minden milliméterre. Ügy ismerem valameny- nyit, ha a szemem bekötnék, akkor is összeraknám szám szerint... m napokban hallottam, J-g hogy még nincs utódja a piramidák mesterének a zagyvái műhelynél. Keresnek alkalmas embert. Bizonyára találnak is majd olyat, aki folytatja azt a munkát, amit Hegyi János abbahagyott. S ha egyszer megszorul, gondja lesz? Ott az idős, nagyon sokat tapasztalt ács, a pira- mida-állitás mestere, segít 6, segíteni is akar még sokáig. Bodó János
