Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-16 / 246. szám

4 NÖGRÄD P'**: október 16 vasárnap Megyven méterre Duna alatt Bizonytalanság a kötőjelezésben Helyesírásunk legnehezebb problémája a külörúrás és az egybeírás. Bár szabálya a leg­könnyebben megjegyezhető: — Az összetett szavakat egy­beírjuk, a nem összetett sza­vakat pedig különírjuk. De melyek a szorosan ösz- sze tartozó szavak — tehát a szóösszetételek — minden­kor könnyen eligazító ismér­vei? Ilyenek bizony nincsenek. Emiatt aztán sokan a kötő­jelek alkalmazásával próbál­nak „nyelvi kompromisszu­mot" kötni. Méghozzá a kö­vetkező megoldással: 1. Ha biztos vagyok ab­ban, hogy összetett szóval van dolgom, akkor egybeírom. 3. Ha tudom, hogy nem összetett szó, akkor külön­írom. 3. Ha pedig bizonytalan­kodom, akkor kötőjelezek. Felületesen szemlélve a fen­ti „hármasszabály” logikusnak tűnhet. De valójában téves és veszélyes „elmélet”. Elő­ször is, ezek szerint minden­ki saját nyelvérzékére bízhat­ja a döntést. Az a bizonyos nyelvérzék azonban vagy he­lyes vagy nem. Másodszor, a kötőjel sem­miképpen sem „bizonytalan- sági jel”. Éppen az egybeírás és kü­lönírás bizonytalanságait kell vele is csökkentenünk. A Helyesírási Tanácsadó Szótár az összetett szavak kö- tőjelezésében rendet kíván teremteni. A jelenleg érvény­ben levő helyesírási szabály­zatunknál biztosabb támpon­tokat, világosabb tanácsokat ad az összetételek kötőjelzé­sére. Ezzel kapcsolatos tanácsai közérthetően így összegezhe­tők: gyöngyvirág, csipkerózsa, ka­ticabogár, virágárusitó, vitor­lázórepülés, televíziókészülék. A három elemiből (szó­ból) álló összetételt tagoljuk kötőjellel hat szótagnyi hosszúságig, de a hat szótagnál hosszabb (há­rom elemes) összetett szava­kat — a két fő összetételi tag határán — kötő jelezni kelL Például: négykézláb, nyak­kendőtű, labdarúgósport, lab­darúgópálya, labdadrúgótorna, labdarúgócsapat — de (!) lab­darúgó-bajnokság, labdarúgó- mérkőzés; labdarúgó-váloga­tott, labdarúgó-egyesület, lab­darúgó-felszerelés. A négy vagy annál több elemű (több szó­ból álló) összetételeket öt szó­tagig egybeírjuk, de a hat szótagból állót már kötőjelez­zük. Tehát: úttörőszakkör, úttörővasút, útvonaltérkép. (Négy szóból állnak, de csak öt-öt szótagból). A további összetételek is csak négy elemből (szóból) állnak, de öt szótagnál hosszabbak: úttörő­egyenruha, úttörővezetö-kép­zés, ú ttörőtábor-parancsnok, úttörövezető-iskoia. A Helyesírási Tanácsadó Szótár fenti elveivel tehát ellenkeznek az alábbi (heti és napilapokból való) újságcí- mek; „Káposzta-szüret” — „Itt-e már a rádió-telített­ség?” — „Közönség — művé­szet és a kispolgári ízlés­örökség” — „Fiatalos turista- kedvvel.” A fenti kő tő jelezett szavak kételeműek, tehát egybeíran- dók így: Káposztaszüret — rádiótelítettség, ízlésörökség, turistakedwel. (Bár az utóbbi három elég­gé erőszakolt szóösszetétel.) 3 Ül sem A két szóból álló ösz- szetételt nem kötője­lezzük. Akármilyen hosszú is, egybeírjuk így: vadvíz, Az egybeírás helyes ese­teire visszatérünk. Tóth Imre Jövőre két egymástól 20 méternyi távolságban, körül­belül 450 méter hosszú alag­utat fúrnak a Duna alatt “*0 méter mélyben a földalatti építői. Egyáltalán nem ideges­kednek a laikusnak, merész­nek, sőt nagyon merésznek tűnő vállalkozástól. Azt mond­ják, hogy fejük felett i— már tudniillik a Duna agyagos— iszapos—kavicsos medre és az alatta húzódó alagút közt — 15—18 méter vastag agyagré­teg húzódik, azon pedig nem szivárog át a Duna vize. Qk nyugodtak, dehát mi, >a laikusok a Duna alatt 1972- ben vagy 1973-ban utazó uta­soknak kissé borsódzik a há­ta a gondolattól. Utazni a Du­na alatt... Nem kell félni. \ századforduló óta már több — például kábel- és vízbuj­tató — alagutat fúrtak a Du­na alatt és több évtized óta ezek az alagutak sértetlenül hordják „hátukon” a Duna vizét, még soha nem látott ár­vizek idején is. A nagy öregektől, tisztes kort megélt mérnököktől, akik a századforduló óta a vízbuj­tató és kábelaiagutakat épí­tették a Duna alatt, a föld­alatti tervezői megtanulták, hogy a Duna alatt az alag­utat vízzáró rétegben — az úgynevezett kiscelli agyagban — tehát a mederfenéktől kö­rülbelül 40 méter mélységben kell vezetni. Ez a réteg teljes biztonságot nyújt. Igazolta az öregek szavát az a három ku­tatófúrás is, amelyet a Duna medrében fúrtak 40—45 mé­ter mélyre, s amely fúrások megmutaták, hogy a kavics- homok-mederágy alatt való­ban ott van a vízzáró réteg, a kiscedli agyag. A gépesített pajzsok tehát jövőre a Duna alatt 40 mé­ter mélyen vájják az alag- utakat. Két, egyenként 5,5 át­mérőjű folyosót alakítanak ki, amelyekben könnyedén futhatnak a föld alatti szerel­vények. A Duna alatti alag- utakat ötezer tonna súlyú tübbinggel bélelik, az építők ötezer vasúti vagormyi agya­got bányásznak ki a Duna medre alól, s úgy igyekeznek, hogy 4—5 hónap alatt átjus­sanak a Kossuth Lajos térről a Batthyány térre. S munká­juk nyomán kényelmesebben, gyorsabban jut Pestről át Bu­dára a „kedves Utas”, Sokféle mini van. Olvasom az egyik hazai, de külföldi érdekességeket érde­kesen tálaló képeslapban, hogy Anglia férfitársadalma meg­honosítja a mini-nadrágot. Ez egy amolyan se rövid, se hosszú nadrág, amiből térden felül kilátszik férfitársaim lá­ba. Nem érkezett híre, hogy az új mini-divat mennyire ragad­ta meg a nőket, mindenesetre strandra jó. Persze nemcsak rövid szoknya, rövid nadrág és rövid haj van (a rövid észről nem is beszélve), hanem egyéb mini-darabbal is találkozik az ember. Nem akarom elvenni a kriti­kusok kenyerét, de néhány szót megérdemel a szombat esti, salgótarjáni mini-bemu­tató. Frederico Garcia Lorca régi jó barátom — már az írásain keresztül — és a Don Cristobal is egy jó darab, csak éppen nem tölti be egy mű­vészet kedvelő közönség egész estéjét. így aztán szükség van valami kiegészítésre. Ügyne­vezett mini-dologra, amivel est lesz az est és a pénzünkért is kapunk valamit. Hát kaptunk! A Vasas Központi Művész­együttese mutatta be folklór műsorát. Frederico és népi tánc. Furcsa társítás. És ha már egyszer mini-darabot tűz­tek műsorukra az Országos Vasas Színjátszó Fesztivál gazdag és szép programjában, legalább hasonló témájú, han­gulatú első és második félidőt szervezhettek volna. Mert csak szervezés kérdé- te az egész. Arról nem is beszélek, hogy a közönség nem éppen „mini" hangulatban és véleménnyel tért haza a bemutató után. Van persze más mini is eb­ben az országban, sőt, hogy messzire ne menjek — Salgó­tarjánban is. Például a kifli és a zsemle. Egészen mini néha. Lassacs­kán úgy összezsugorodik, hogy aki három kiflire van hitele­sítve, reggelenként kénytelen hatot vásárolni, hogy egyszer jóllakjon. A múltkor pedig az egyik tarjáni vendéglőben r,fértek mini-konyakot. Azt mondja a fóúr a reklamáló­nak. — Először is uram. az alko­holizmus elleni küzdelemben mi is részt veszünk. Másod­szor. nem hallott még a mini­divatról? Hallottunk és azt is olvas­tuk, hogy a súlycsonkitókat megbüntették nem éppen mi­ni-összegre. Most hallom (ép­pen írás közben mesélik), hogy Salgótarjánban mini-krémest szolgálnak fel. Olyan kicsi, hogy már lefényképezni sem lehet. Egy harapás — egy kré- mes. Az ilyen krémest — hi­vatalosan —, csak falatozók­ban szabadna forgalomba hoz­ni. Egy falat az egész! A mini — ugye — magyarra fordítva azt jelenti, hogy va­lamit, ami eredetileg „X” hosszúságú, nagyságú, űrmé­retű volt, egyszerűen lerövidít­hetjük (lásd még női wr.oknya. bikini, házasság, szerelem stb... stb...). Szóval rövidítünk. Csakhogy nem tartozik ehhez a divathoz a munkaidő rövi­dítése. Például Pásztón, a pos­tahivatalt tíz perccel később nyitották ki a múlt szomba­ton, pedig már sokan vártak az ajtó előtt. Ugyanakkor nem röxriditik le a kézbesítési időt, mert a harmadnapra várt le­velet, csak öt nap múltán kap­ja meg az ember. A mini-divat rabjai a ba­lassagyarmati Búzavirág cuk­rászda és presszó kávéfőzői, két duplába osztják el egy adagnak a kávéját (az ára azonban változatlan). Viszont sok helyen hasznos lenne meg­valósítani a mini-divatot. En­gedtessék meg, hogy ehhez én is hozzájáruljak néhány, sze­rény, de közre nagyon is ész­szerű javaslattal. Mini-beszélgetéseket a te- “ lefonoknál, (főleg a nagy­postán és csúcsidőben). A moz­galom résztvevői időt nyernek a további, kellemes szórako- zásokra. A felszabadult alkotás örömei Pataki József kiállításáról Pataki József kiállításán meglep bennünket a valósá­gunk teljességére kiterjedő közlő szándék határozottsága. Művészete a valósággal emo- conális kapcsolatot teremtett, mai emberi érzelmek rögzíté­sét érzi feladatának. Akkor a legeredményesebb, ha az al­kotott mű a személyes közlés erejével hat, az alkotó által érzékelt szépség, vagy igaz­ság a közösségnek szóló, fel­emelő és mindenképpen moz­gósító, befolyásoló hírként je­lentkezik a képben. S hogy a színek, formák jelentésével közölt hír minél több és fino­mabb valóságtényezőt tartal­mazzon; feladata és próbakö­ve minden becsületesen dol­gozó képzőművésznek. De a valóság nemcsak a bennünket környező tárgyi, hanem — bár a legtöbb esetben a tárgyi vi­lág hatására, de néha ettől függetlenül is működő — ér­zelmi akarati valóság is. S ezért a képzőművészeti alko­tásban a teljes értékű hír nem a tárgyi valóságdarabokat szenvtelenül leképező objek­tív közlés, hanem az alkotó érzelmi magatartását is köz­vetítő képi jelentés. Szükségesnek véltem ezeket felemlegetni Pataki József ké­peinek értékelése előtt. Fes­tőnk kiállított képeinek tanú­sága szerint becsületesen bir­kózik a képzőművészeti alko­tó feladat eme kettősségével. Az ő esetében ez a tárgyak külsőségét ünneplő és ebből következően az impozáns képi hatást segítő dekorativitásban és az emberi megindultságot közvetítő líraisághoz való fo­kozott ragaszkodása közötti küzdelemben zajlik. A kevés kisméretű figurális kompozíció mellett: Piac, Kö­szörűs, Vasalónő stb. kiállítási anyagát főleg csendéletek és tájképek adják. Szándékosan nem említettem nagyobb igé­nyű gobelin és sgraffito ter­veit. mert azokban egy komp­lexebb feladatot tűzött ki cél­ként maga elé. Ezek inkább szakmai felkészültsége alapos­ságáról tanúskodnak, és igen figyelemre méltóan bizonyít­ják is e tekintetben Pataki József biztos tudását. Művészi célkitűzése tekintetében azon­ban bemutatott csendéleteiben és tájképeiben érjük leginkább őt tetten. A csendéletek ese tében szinte kézközeiben, és a műfajból következően kínál­Mini-ügyíntézés a hiva­talokban (pénztárak előnyben, sok pénzt, rövid idő alatt — jelszóval). A résztve­vők elnyerik az ügyfelek jóin­dulatát és háláját. Örökös díj lehetséges! Mini-veszekedések a csa­ládi tűzhelyek körül (tár­sasházakban különösen kívá­natos, lépcsőházból teljesen száműzni). A megvalósítói el­nyerik a „családi béke’’ ba­bérkoszorúját, és az ideggyó­gyászok külön vándorserlegét. Mini-hibákat a nagy be­ruházásoknál (útépítése­ket kérjük kiemelten kezelni, lakásépítkezéseknél még a mini-hibákra sem tartunk igényt). A kezdeményezés foly­tatói egy esztendő elteltével magasabb nyereségrészesedés­re tarthatnak igényt. Mini-cikkeket arról, hogy ehetetlen a kenyér, ud­variatlanok az eladók, és a 13 forintra árazott májpásté­tomot 15 forintért adják és sok a halálos közlekedési bal­eset gondatlanságból, figyel­metlenségből stb, stb, stb. (Kü­lön elismerést ne várjanak.) Az első díj: több ehető ke­nyér. Második díj: Nagyon köszönöm, máskor is ide jö­vök vásárolni! Harmadik díj: Csökkenő gipszfogyasztás a baleseti sebészeten ... A további mini-kezdemé­nyezéseket értékes társadalmi megbecsülésekkel, közösségi elismerésekkel és más — hasz­nos — dolgokkal gazdagon ju­talmazzuk. Előre! g. b. 4. 3. % kozik számára a dekoratívitás. Pataki József él is vele. Lát­hatóan kedvvel szerkeszti és stilizálja sík hátterű képein a különböző motívumokat. E mű­faj legjobb hagyományait kö­vetve egész hangokat, tiszta színeket szervez csendélet­kompozícióiban: Halas, Rákos és Szőlős csendélet. Némely csendéletében azonban a téri viszonylatok is megmutatkoz­nak, ám a háttér itt is sem­leges. A perspektíva csak a kép egyedi viszonylataira ér­vényes, csupán a szerkesztett síkok kapnak újabb felületi lehetőséget. Mesterségbeli el- mélyültsége és szerkesztő, de­koráló kedve tárulkozik fel csendéleteiben. Ebben a mű­fajban gyakorolja a festő mes­terséget, oly általános törvé­nyeket mond velük, amiket más festők is mondanak. A speciális hírt, a senki mástól nem látható személyes vallomást mai valóságunkról, tájképéből hallhatjuk Pataki Józsefnek. Főleg azokból a táj­képekből, amelyekben a néha még itt is kísértő dekoratívitás és az élmény lírai interpre­tálásának harmonikus egyen­súlyát találta meg. Ilyenek a Falusi házak. Sárga kapu, öregek, Esti hangulat, Karám, Vörös falú ház című művek. E munkáiban egy elégikus, nosztalgikus hang is jelen van kétségtelenül, és a hódmező­vásárhelyi képzőművészet szemléletét is idézik. Mégis ezeket érzem Pataki József legszemélyesebb vallomásá­nak. Az az érzelmi valóság, amit ezek a művek tükröz­nek a leginkább szimpatikus számomra, és festőnk is látha­tóan itt van a leginkább ott­hon. Az érzelmekkel látott vi­lág számára is a legkedvezőbb, a legtermékenyebb szemléleti pozíció. Innen népünk szemlé­letével is szinkronban szólhat. A spekulatív szerkesztés nem az ő kenyere. Nem az intellektusa kevés, ha­nem az érzelmi kötődése nagyobb valóságunkhoz. Ott* ahol hátrább lélegzetet vesz ebiből a valóságból, spon­tánabb lendületet nyer ecset­je is. És a valóság, eszté­tikai birtokba vételének örö- mös ízét például Balatoni táj című képén. A táj, a hegy, a víz szinte újrateremtődtek. Érezzük: ez a kép szinte „egy­ből jött ki” ecsetjéből, s ben­ne csillog még a sikeres mun­ka öröme is. Felszabadult al­kotás ez. Nem sulykolják, nyomasztják teóriák és spe­kulációk, friss lélegzeteket vett a valóságból. Bennem, méltatójában még több mondat is ágaskodik Ba­latoni táj című képe dicsére­tére. Gondolom, ő is felszaba­dult, büszke embernek érez­hette magát, amikor elkészült vele, hiszen teremtett. Terem­tése nyomán a festék színné - transzparálódott, a szín töme­gekké, foltokká, s azok meg a Balatont jelentő jelekké ala­kultak, úgy ahogyan ő, Pata­ki József mint felismert igaz­ságot képeiben hírként jelen­tette. A sikeres munka mindig a legjobb ízű. A felszabadult alkotásoknak is ilyen az íze. Ám ne tagadjuk: Pataki Jó­zsef rfem minden művében érezzük ezt az ízt. Fáradság: visszafogottságok, töprengések, gátlások nyomasztanak jócs­kán. Vannak magyarázók, akik ezeknek az alkotó művészek­nél mutatkozó jelenségeknek az okát általában a nem meg­felelő alkotó körülményben látják. Pataki József kiállítá­sán képei vallomását olvas­ván az ő esetében és az al­kotói magánynak: a legben­sőbb rezgésekre figyelő elmé- lyültségét kívánnám inkább. Azt, hogy zárja ki munkájá­ból, vagy oldja fel alkotásai­ban a megfontolásokra fegyel­mező körülményeket. Azok csak távoli kísérői, szemlélői annak a küzdelemnek amely­ben az alkotó hírt szerez a valóság szépségeiről, és meg is változnak attól a teremtett jelentéstől, amit az alkotó mű­vében rögzít. Minden cselekvő emberi tett nyomán változik a világ. Haj­dan az egymásra rakott tég­lákból alakultak városaink, ma merészen hajló betonívek so­kasodásában érzékeljük kor­szerű cselekvésünket. Körül­ményeket győznek le és vál­toztatnak meg a betonívek készítői is. külső anyag nehe­zen engedelmes körülményeit. A festő ezeket önmagában győzi le, és az érzése szerinti igazabbat, mint állítást a vi­lág helyes rendjéről rögzíti, és hirdeti alkotásában. És ha Pa­taki József kiállítása egészé­ből nem is mutatkozik elénk egy ilyen határozott belső rend állítása, hirdetése — tö­rekvése erre megvan. Közlés­szándéka is határozott. Bala­toni táj című képében megíz­lelte a szuverén teremtés örö­mét. Karám című képében ez a teremtés öröm, látomásos kapcsolatokra is szert tett. íme két biztos pozíció, ahonnan jócskán szerezhet Pataki Jó­zsef szépséghíreket, újabb al­kotásaiban — gyönyörködteté­sünkre, hogy mi is mint ő, emberibbé nemesüljünk. Kovács Gyula A Lajíahansági Állami Gazdaságban újtípusú, NDK-beli, cseh­szlovák és francia cukorrépa-betakarító gépek vizsgáztak es a kísérletek során jól beváltak. Képünkön: a francia gyárt­mányú 6 soros répakiszedő gép munkáját tanulmányozzák a gazdaság és a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet munkatár­sai (MTI foto — Hadas János felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents