Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-14 / 244. szám

2 NÖGRÄD 1966 október 14. néntek •• Összetűzés az argentin fővárosban BUENOS AIRES (MTI) A megbuktatott Illia ar­gentin köztársasági elnök hí­vei szerdán este Buenos Ai­res belvárosában összecsaptak a rendőrséggel. Előzőleg ünnepélyt rendez­tek az Argentin Radikális Párt alapítójának, Hipolito Irigoyennek az emlékére. Az emlékmis ón több mint három­ezer ember vett részt, köz­tük Illia volt elnök is, akit a tömeg tapssal, és ilyen fel­kiáltásokkal feladott: „Éljen Argentína igazi elnöke!”, „Le a katonai hatalombitorlókkal!” Az emlékünnepség után az Illia-féle népi radikális párt hívei tüntetést rendeztek a volt elnök kocsija mellett. A rendőrök könnygázgránátokat hajítottak a tömeg közé, és' gumibottal próbálták szétosz­latni a tüntetést. Ugyancsak szerdán, az ar­gentin szövetségi rendőrség arról adott hírt, hogy a pe­ronista forradalom évforduló­ján, október 17-én, állam­csínyt akartak végrehajtani „felforgató elemek”. Az ösz- szeesküvés vádjával egy egye­temi hallgatót, és két mun­kást letartóztattak. Dél-tiroli fejlemények Olasz részről a dél-tiroli lakosságnak nyújtandó ked­vezményeket attól teszik füg­gővé, hogy osztrák területen meggátolják a terrorakciók előkészítését — jelenti csütör­tökön a bécsi Presse római tudósítója. A kommentátor egyúttal felhívja rá a figyel­met: osztrák részről úgy tű­nik, még mindig nem látják elég világosan, milyen érzel­mekkel figyeli az olasz köz­vélemény a terrortevékenysé­get, az olasz államhatalom, és a nemzeti önérzet állandó provokálását. Repülő-krematóriumok százai Vietnam felett Letilloiták az amerikai tudósok előadását A Madridban ülésező 17. nemzetközi űrhajózási kong­resszuson elmaradt négy ame­rikai tudós bejelentett elő­adása. A külügyminisztérium ugyanis megtiltotta a Gene­ral Electric és más részvény- társaságok, valamint az ame­rikai légierő tudományos-ku­tató központja által készített jelentések közzétételét. A kül­ügyminisztérium szóvivője szerint a beszámolók olyan adatokat tartalmaztak, ame­lyek közzététele „ellentétben állt volna a nemzeti érde­kekkel, vagy az Egyesült Ál­lamok külpolitikájának érde­keivel.” A kongresszuson kellemet­len helyzetbe került ameri­kai tudósok hasztalan próbál­ták elérni a döntés felülvizs­gálását. Az amerikai hatóságok hajthatatlanok maradtak. PÁRIZS (MTI) Szerda este a párizsi Mu- tualité-palotában szolidaritá­si nagygyűlést tartottak a vi­etnami amerikai agresszió ellen folyó harc támogatásá­ra. A zsúfolt teremben több ezer ember előtt tartott gyű­lésen felszólalt Waldeck Rochet, a Francia Kommu­nista Párt főtitkára, és a Párizsban tartózkodó Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtit­kára. Waldeck Rochet elismerés­sel adózott annak a segítség­nek, amelyet a Szovjetunió, és a többi szocialista ország nyújt a vietnami népnek, és elítélte, hogy a kínai veze­tők következetesen visszauta­sítják a szocialista országok összessége által nyújtott se­gély összehangolására irányu­ló javaslatokat. Waldeck Rochet a további­akban elemezte a háborúért való felelősség kérdését. Vi­tathatatlan tény, hogy az ame­rikai csapatok határaiktól 12 000 kilométerre rendez­kedtek be, a genfi egyezmé­nyeket, és az ENSZ alapok­mányát, megsértve két éve bombázzák a VDK területét. Waldeck Rochet szemibeszállt azokkal a nézetekkel is, ame­lyek szerint könnyebb meg­egyezésre jutni, ha nem ku­tatjuk a felelősséget. Gus Hall, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjának főtitkára a hitleristák rémtet­teivel, hasonlította össze az amerikaiak vietnami hadvise­lési módját. A hitleri Német­ország krematóriumba szállí­totta áldozatait, ma azonban az Egyesült Államok a re­pülő-krematóriumok százait állította szolgálatába, amelyek lángtengert hintenek, falva­kat, városokat és szántóföl­deket égetnek fel. Első áldo­zataik a nők és a gyerme­kek. Gus Hall a továbbiakban hangsúlyozta az amerikai nép­re nehezedő súlyos felelőssé­get. Amerika igazi hangja — mondotta — a békeszerető amerikaiak heves tiltakozásá­nak hangja. A salgótarjáni áruház október 15-én este 7 órai kezdettel diaat bemutatót rendez a Karancs Szálló éttermében fővárosi manö­kenek közreműködésével. Belépődíj nincs. r~34i Az angol nevetett: — Én kétszer jártam Moszk­vában, egyszer pedig Lenin- grádban. Mondhatom önnek, nagyon érdekes tapasztalatok­kal tértem haza. Ezek az oro­szok nem olyan emberek, amilyennek festik őket. És saj­nos, a Szovjetunióba utazni ma már egyáltalán nem ka­land. Nyugodt lehet, Moszk­va vagy Leningrád külföldi vendége éppen olyan bizton­ságban van, mint bármely más világvárosban lenne. Nagyon erdekes világ! És csak úgy tudunk ellenük harcolni, ha megismerjük őket! A két szovjet vendég nyu­godtan szürcsölte italát, hig­gadtan, magabiztosan. Ro­wers nézte őket. Az igazat megvallva, ő nem így kép­zelte el a vörösöket. Nem tudni, kinek a hibájából, még mindig azt hitte, hogy azok ott a „vasfüggönyön túl” nagy szakálla! járnak, s a meg­lehetősen vad kinézésű embe­rek bádogtányérból kanalaz­zák káposztalevesüket. A két orosz azonban semmivel sem ütött el más fehér vendégtől. Rowers zavarba jött, egy pil­lanatra megingott benne mindaz, amit az oroszokról és a vörösökről belecsepeg­tettek. De aztán azzal nyug­tatgatta magát, hogy ez a két orosz bizonyára amolyan „propaganda ember', akiket éppen megtévesztésül küldtek külföldre. Az angol közben magyaráz­ta amerikai barátjának, mi­képpen is értette, hogy ez a két orosz férfi „gazdag em­ber”. Az egyik legnagyobb szovjet külkereskedelmi vál­lalat képviselői. Lehetséges, hogy magánvagyonuk nem éppen nagy, bár bizonyosan magas fizetést kapnak, de mint üzletemberek a leggaz­dagabb nyugatiakkal veteked­nek. Hiszen óriási erőforrá­sok állnak rendelkezésükre, s ha — természetesen a moszkvai vállalat, és a mi­nisztérium megbízásából — üzletet kötnek, amögött ott áll egy hatalmas ország egész ipara, és kereskedelme. Ezért veszedelmes partnerek, hiszen minden kezdő üzletember is tudja, hogy minél nagyobb, gazdagabb, erősebb a cég, amelyikkel tárgyal, annál ne­hezebb dolga van. — És tudja — mondta az angol — ezek az oroszok nem akarják kihasználni, hogy ők az erősebbek. Meg kell mon­danom önnek őszintén, ha pél­dául pakisztáni üzletember lennék, szívesebben keresked­nék velük, mint az angol cé­gekkel... A vita nem folytatódott tovább, mert Harry állított be bömbölve. Üvöltött, ahogy a torkán kifért. A nagy bő- gés közepette csak félsaava- kat tudott kinyögni, s úgy mesélte „el, hogy mi történt vele. A szálloda előtt egy pa­kisztáni sofőr a levegőbe emelte, a szálló bejáratához vitte, s ráparancsolt, hogy azonnal menjen be az étte­rembe. A papa felugrott, már-már elindult, hogy személyesen áll­jon bosszút a fián esett sé­relemért. Felháborító! Egy pakisztáni vadember, aki rá­adásul a fehérektől kapja a kenyerét, kezet emel az ő fiára! Aztán megtorpant. Mél­tóságán alulinak érezte, hogy maga vegyen elégtételt. Hi­vatta a szálló pakisztáni ve­zetőjét, s ráparancsolt, hogy azonnal intézze el a dolgot Az üzletvezető egy negyed­óra múlva tért vissza, verej­tékezve, izzadtan, nagy haj- longások és bocsánatkérések közepette mondva el, hogy sajnos nem tehet semmit, mert a kis gentleman érde­kében történt mindez. Az tör­tént ugyanis, hogy Harry, Mobutu kontra Salazar A Biztonsági Tanács a soros angol elnök javaslatára ha­táridő nélkül elnapolta a Por­tugália ellen emelt kongói pa­nasz vitáját, s ezzel Afrika egyik legizgalmasabb és leg­újabb krízisét hivatalosan „jégre tette”. A krízis azonban sokkal for­róbb és különlegesebb annál, semhogy előbb-utóbb a jeget fel ne olvassza. Kongó, amely az afrikai földrész egyik leg­gazdagabb, legnagyobb és stratégiai szempontból talán legfontosabb országa, Lu­mumba meggyilkolása óta a politikai tragédiák valóságos sorozatán ment át. A fő ta­nulság e tragédiákból az volt, hogy a törzsi ellentétektől terhes országban, amely a nagy belga és amerikai trösz­tök csataterévé vált — nem érvényesek a nemzetközi po­litikában szokásos definíciók és meghatározások. Kongó jelenlegi főnöke és katonai diktátora, Mobutu pél­dául karrierje kezdetétől a belgák emberének számított, bebizonyíthatóan jelentős sze­repe volt Lumumba meggyil­kolásában, s ezzel az egysé­ges kongói nemzeti állam el­ső nagy történelmi lehetősé­gének szétrobbantásában. A politikai gyakorlat mégis azt mutatja, hogy amióta Mobutu letaszította az ugyancsak bel­ga — és újabban amerikai — támogatást élvező Csombét a hatalomról. Kongóban egy na­cionalista jellegű irányvonal kezd érvényesülni. Ma még nem lehet felmérni, hogy Mobutut és társait mi­lyen célok és elgondolások vezérlik, s irányvonaluk őszin­teségéről és értékéről sem le­het ítéletet mondani. Annyi vi­szont tény, hogy Belgium és Kongó, kisebb mértékben pe­dig az Egyesült Államok és Kongó között az utóbbi hó­napokban jelentősen kiélező­dött a viszony. A kongói belpolitikának ez a nacionalista áramlata két­ségkívül aktivizálta a Spa­nyolországban élő Csőmbe tá­mogatóit Szeptemberben az ország északkeleti tartományának fő­városában, Kisanganiban (a volt Stanleyvilleben) lázadás tört ki, amelyet katangai csendőrök és a velük együtt­működő fehér zsoldosok rob­bantottak ki. Emlékezetes, hogy a Kongó déli részén le­vő Katanga, az ország leg­gazdagabb tartománya Csőm­be befolyási övezetéhez tarto­zott. Amikor Csombét Mobu­tu letaszította a hatalomról, a katangai csendőröket és Csőm­be fehér zsoldosait az ország északkeleti tartományába he­lyezték. Itt robbant ki a lá­zadás egy Wauthiers nevű belga zsoldos-ezredes parancs­noksága alatt. A lázadás különleges vo­nása az volt, hogy a kongói kormány központi hadseregé­vel együttműködve a fehér zsoldosok egy másik csoport­ja, a dél-francia származású Denard ezredes parancsnoksá­ga alatt, részt vett e lázadás felszámolásában. Mobutu és a fehér zsoldosok e csoportjá­nak együttműködése nem po­litikai, hanem egyszerűen pénzügyi kapcsolatokon alap­szik. Denard ezredes például Katangában Csombét szolgál­ta, azelőtt pedig Jemenben, az imám seregében harcolt a köztársasági forradalmárok el­len. Szeptember végére Mobutu- nak sikerült felszámolnia az északkeleti tartományban ki­robbant Csombe-párti katonai lázadást — a konfliktus vi­lágpolitikai bonyodalmai azon­ban csak ezután jelentkez­tek. Kongó fővárosában, Kinshasaban (a volt Leopold- ville-ben) a Mobutu-kormány hallgatólagos beleegyezésével szervezett tömegtüntetés során megtámadták és lerombolták Portugália követségét. Ezzel párhuzamosan Kongó panaszt emelt a Biztonsági Tanácsban Portugália ellen, azzal vádol­va a Salazar rezsimet, hogy a Katangával határos, Kongó­tól délre levő portugál gyarma­ton, Angolán kiképző táboro­kat tart fenn, amelyekben Csőmbe zsoldosait képezik ki. A kongói kormány ugyanak­kor megszakította a kapcsola­tokat Portugáliával és kifejez­te azt a szándékát, hogy Spa­nyolország ellen is panaszt emel, mert lehetővé teszi Csőmbe számára a kongói kormány elleni lázadás poli­tikai szervezését spanyol terü­letről. Az új fordulat világgossá teszi, hogy Mobutu múltjától, s vonzónak aligha nevezhető erkölcsi-politikai tulajdonsá­gaitól, függetlenül, a kongói rezsim fokozatosan ellentétek­be sodródik az Afrikában te­vékenykedő vezető gyarmati hatalmakkal. Pusztán az a tény, hogy a belga trösztök és egyre fokozódó mértékben az amerikaiak is a hatalomtól megfosztott Csombét támogat­ják — erőteljesen nacionalista irányba sodorja Mobutu rend­szerét. A portugálokkal való szembekerülés e folyamatban döntő jelentőségűvé válhat, hiszen Salazar Portugáliája az afrikai kontinens legnagyobb, még aktív gyarmatosítója, s a hagyományos, klasszikus gyarmati reakció fő képvise- lőja a földrészen. A Kongó körül kibontakozó új konfliktusok így az eddi­ginél határozottabban vetik fel azt a lehetőséget, hogy Fe­kete- Afrika e távlati szem­pontból talán legfontosabb or­szága — pillanatnyi és ideig­lenes vezetőinek személyi po­litikájára való tekintet nélkül — a nacionalista és antikolo- nialista fejlődés útjára kerül. Gömöri Endre amikor kiküldték sétálni, egy darabig nézelődött, az­tán szemügyre vette a szálló előtt álldogáló autókat. Akkor vette észre, az egyik kocsi zászlótartójára egy kis vörös, sanó-kalapácsos zászló van erősítve. A gépkocsi olyan márkájú volt, amilyet Harry még életében nem látott, így tehát közelebb ment, s tü­zetesen szemügyre vette a gépkocsit. A kocsi vezetője újságot olvasott, s ügyet sem vetett a kisfiúra. Harry so­káig töprengett, vajon milyen gépkocsit is lát. Aztán eszé­be jutott, valahol olvasott már arról, hogy a vörösök dí­szítik sarlóval és kalapáccsal a zászlóikat. Ezen az autón olyan zászló volt, ez tehát szovjet gépkocsi. Harry elkiáltotta magát-: — Kommunisták, oroszok! A sofőr a hangra felemelte a fejét az újságból, s látta, hogy a gyerek követ vesz fel a földről. Körös-körül pakisztáni gépkocsivezetők álltak, de egy sem szánta rá magát, hogy megfékezze, és rendreutasítsa a tajtékzó gye­reket. A szovjet gépkocsi sofőrje — maga is pakisztáni — fi­gyelmeztetően felemelte a ke­zét. Volt valami a szemében, ami arra késztette Harryt —. bár mindig úgy nevelték, hogy semmibe vegye, szolgának nézze a bennszülötteket —. hogy leejtse a kezében tar­tott követ. Vad gyűlöletében, tehetet­lenségében ismét elkiáltotta magát: ­— Disznó! (Folytatjuk) Háztáji termelők figyelem! A Szí ráki Fmsz háztáji kisegítő gazdaság részére meg­kezdte a fehérjedús lucernaliszt gyártását mely kapható a saját körzeti boltjaiban és a salgótar­jáni, valamint a balassagyarmati vetőmag boltban 2,70 Ft. kg-kénti áron. Jelenleg 15 kg-os kiszerelésben, később 5 kg-os cso­magolásban kívánjuk fogalomba hozni. O któber 10-20-i; inuanijaq kiállítás AZ ÁLLAMI ÁRUHÁZ BÜTORKIRAKATÁBAN AKI MEGISMERI MEGSZERETI Műanyag ételdoboz 20,70 Ft Műanyag cukortartó fogóval 13 Ft Műanyag gyümölcstál 22 Ft Műanyag ruhakosár 85 Ft Műanyag gyermekfürösztő 135 Ft VÁSÁROLJON A SALGÓTARJÁNI ÁRUHÁZBAN.

Next

/
Thumbnails
Contents