Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-14 / 244. szám

1966 október 14. pén+ek NÖGRÁD 3 Az elmaradás pótlásáért Haji*» a negyedik nes:iedévbeii Küzdelmes negyedév lesz az utolsó a ZIM Salgótarjáni Gyáregységében. Az év folya­mán többször is kizökkent a termelés a gyártási program­ban előírt ütemből — ez kü­lönösképpen a gáztűzhely­gyártásban okozott fölös gon­dokat vezetőknek és mun­kásoknak egyaránt, A har­madik negyedév végeztével az elmaradás már-már veszedel­mes méreteket ölt. ötszáz- kilencvenkét gáztűzhellyel ke­vesebb hagyta el az üzemet annál, mint amennyit a terv­ben megszabtak, s _ ez csak­nem három teljes nap ter­melésének felel meg. Tulaj­donképpen csak kétszáz da­rab az, amely egyáltalán nem készült el, míg háromszáz- kilencven egy-két alkatrész híján áll, s terheli a tűzhely­gyáriak, de méginkább az al­katrész szállítását elmulasz­tó részlegek, illetve kooperá­ciós gyárak lelkiismeretét. Ez azonban nem túlságosan vi­gasztalja a dolgozókat. Az sem válik a harmadik negyedévi teljesítmény dicsé­retére, hogy a hagyományos kályha termelése „megugrott", mert ez is a programszerű munka rovására történt. A Rekord és a KONVEX kály­hák szerelésével ugyanis meg kellett állni: az Acélárugyár által szállított szögvas nagy része selejtesnek bizonyult, így aztán a Kalór kályhák húzták ki úgy ahogy a gyár­egységet a csávából: a negye­dik negyedévre sorolt meny- nyiségből — a lemaradás el­lensúlyozására — jelentős té­telt előbb elkészítettek. Az elmaradást előidéző té­nyezőknek természetesen van magyarázatuk. A már emlí­tett okokon kívül, nem ma­radt hatástalan az öntöde szinte katasztrofális harma­dik negyedéve. A betegállo­sem előzhető meg. Az öntö­dében abban bíznak, hogy rö­videsen sikerül a hiányos lét­számot kiegészíteni. Az első forrószeles kűpoló kemence sikeres üzembe helyezése is a kibontakozás reményét kel­ti. Az utóbbi hetekben kezd erőre kapni a zománcozó alagút-kemence kollektívája is. Az ütemes termelés ja­vát szolgálja majd, hogy lé­nyegében megszüntették a mányban levők, s más okból kooperációt. A gyáregység har- hiányzók száma példátlanul mincöt alkatrész előállítását megnövekedett ebben az idő- „hozta haza ’ így október el- szakban, amelynek követkéz- sejétől. — Nyolc kivételével — lében a? öntöde háromszáz valamennyi alkatrészből önel­tében az tonnával kevesebb öntvény­alkatrészt bocsátott rendelke­zésre. Az üzemrész létszáma jelenleg is hiányos, emiatt ok­tóberben máris sok ezer for­maszekrényre való alkatrész­szel adós. Az alagútkemence sem nyújtotta üzembe helye­zésének első hónapjaiban a várt teljesítményt — elsősor­ban az új dolgozók gyakor­latlansága miatt. A gyáregység kollektívája azonban tudja: semmiféle ma­gyarázat nem pótolhatja, he­lyettesítheti a kész, használat­ra alkalmas termékeket, s en­nek megfelelően teszik meg a vezetők intézkedéseiket, s fo­kozzák a munkások, műveze­tők az erőfeszítéseiket. Az már világos, hogy haj­rá lesz a negyedik negyedév­ben. Ez már semmiképpen Miért rosszak az utak? Arról keveset kell beszélni, hogy rosszak az utak Nóg- rádban. Különösen az Ipoly völgyében, de másutt is nagy kátyúk rongálják a gépkocsikat, lassítják a közlekedést. Annál inkább fontos megkeresni az okát: Miért rosszak az. utak? Az ország más megyéiben — valamivel jobb a hely­zet, mert az alábbi okokat igyekeznek megszüntetni. Általánosításainkat személyes megfigyeléseinkre ala­pozzuk. Az utóbbi hónapokban végigszenvedtük Nógrád köz­útjainak minden k ál várnáját. A sarat és a port, a kátyúkat és a keskeny padkákat (ha ugyan némely helyen egyáltalán fellelhető még a padka) — egészen a tengelytörésdg. Az utak mentén kell keresni az elsődleges okot. Nem árkolják ki rendesen a vízelvezetőket. Nem egy helyen az „árok” alja magasabban van, mint az úttest koronája. Így aztán az esővíz végig mossa az utat, ráhordja a sarat, meg­lazítja az útburkolatot. Ilyenkor elegendő egy nagyobb te­herkocsi, felszakad a burkolat, mélyül a kátyú. Ma már ott tartunk, hogy Mihálygerge, Litke környé­kén szinte életveszélyes közlekedni. Nem irigyeljük az autó­buszok vezetőit és utasait, akiknek naponta többször is meg kell tenniök ezt az utat. Joggal vetődik fel: hol vannak az útkaparók? Amikor szénakaszálásról, vagy szilvaszedésről volt szó, még láttunk néhány piros zászlót a U-betűvel, most azonban napokat kocsizik az ember a megyében, és sehol egy útmester. Pe­dig kötelessége lenne az útmenti árkok tisztítása, a vízelve­zetés megoldása. Más megyében (például Baranyában) ezt rendszeresen el is végzik. Egy-egy nagyobb esőzés után ap­ró csurgásokat készítenek az útpatkán, hogy a csapadék gyorsan levonuljon. Az is feladatuk lenne az útkaparóknak, hogy az előre odakészített zúzalékból kikátyúzzák a gödrö­ket. Igaz, a legtöbb helyen még zúzalék sincs, ha pedig oda­készítették, már régen széttúrták a járművek. És az utak allapota tovább romlik. Arra nem várhatunk, hogy a megye több, mint kétezer kilométer hosszú úthálózatát, vagy annak jelentős részét rövid időn belül, sok százmillió forintos költséggel felújítsák. Az állagmegóvás az egyetlen lehető­ség, hogy valamit javuljon a helyzet. Sajnos, azt kell tapasztalnunk, senki sem törődik ezzel! íme egy példa, melyet Molnár Károlytól, a KPM Köz­úti Igazgatósága (Eger, Grónay Sándor utca 16. szám) veze­tőjétől kaptunk a napokban. Az október 2-i (Kié az út?) cikkünkre válaszol: „A borsosberényi bekötőút portalanítását 1966-ban vé­geztük el. Igazgatóságunk területén az 1985/66. évi kedve­zőtlen, csapadékos időjárás miatt 32,5 millió forint kár ke- letkezett(!) és útburkolataink több tízkilométeres hosszúság­ban, teljes egészében járhatatlanná váltak. Ezért a rendel­kezésünkre álló kézi és gépi erőt elsősorban ezen utak jár­hatóvá tételére vontuk össze. Így az árok és padkarende­zésre csak az ősz folyamán kerülhet sor.” Tapasztalatból állíthatjuk, hogy ott, ahol kiárkolták a vízelvezetőket, nem okozott milliós károkat a csapadékos időjárás. És tovább: ősz van, de nem látjuk a régóta szük­séges munkák elkezdését sehol a megyében. Ha jön a csa­padékos idő, nem lesz lehetőség az ígéret beváltására. A tél pedig tovább rontja a nógrádi utak állapotát. Most már valóban „több tízkilométeres” útszakaszokról van szó, de ha korábban — már évekkel ezelőtt — rendsze­resen tisztították volna az árkokat, javitották volna az utakat, most nem tartanánk rift! Persze, nem elegendő levonni a tanulságot. A KPM Közúti Vezérigazgatóságának kellene megvizsgálnia a megye útjait és intézkedni — amíg nem késő. Mert félő, hogy néhány hónap múlva egyes szakaszokon teljesen megbénul a forgalom ... Gáldonyi Béla látó lett. Az első munkábaál- lított zománcőrlő malom után — a Bányagépgyár ígérete szerint — október tizenötödi­kére készen lesz a második és a harmadik is. Ez szintén sok kooperációs gondot ad át a múltnak. Nagy várakozá­sokkal tekintenek az új, tá­gas gáztűzhely-szerelde üzem­be helyezése elé. A szocialista brigádok régi helyükön, a múlt héten először, már el­érték a napi kétszáznegyven gáztűzhely összeszerelését — azt a mennyiséget, amelyet a negyedév során rendszeresen produkálniuk kell. Az új mű­helyben ehhez a jobb körül­mények, munkafeltételek is hozzásegítik őket. A Tűzhelygyár a kongresz- szusi versenyben megállta a helyét, bár eddig nem tudott felülkerekedni valamennyi ne­hézségen, akadályon. A ne­gyedik negyedben — a har­madik negyedévi nyolcvanöt- és félmillió forint értékű áru­val szemben — csaknem ki- lencvenegy- és félmillió fo­rint értékű kályhát, tűzhelyet kell a fogyasztók rendelkezé­sére bocsátani. Nem kétséges, hogy a korábbi évek lendü­letéhez hasonlóan, a feladat teljesítése érdekében a gyár dolgozói most is mindent el­követnek. * Együtt eredményesebb lesz Három tsz összefog \ Nejhéz gazdálkodni az Ipoly péssel. Dicséretére legyen adás szerint az Alkotmányban mentén. A szeszélyes folyó mondva a községi és a járási volt a legmagasabb az egy mindien évben próbára teszi vezetőknek, nem erőltették a dolgozó tagra jutó évi jövede- az itt élő embereiket. Ritka az dolgot. lem, nem egészen kiienc és olyan év, amikor nem követel félezer forint. A Ipolyvölgyé­just a: víz az ember verejtékez . Abból indultunk ki — ben azonban már csak hét­munkájából. Sokszor bizony veszl at a szót ismét Nagy .ezer, a nógrádszakáli Halad ás­Imre: — a szövetkezetiek a ban pedig csak ötezerkét- saját tapasztalatukból jönnek száz forint. Ugyanakkor rá, hogy az erők összefogása mindegyik szövetkezet mér- lkerülhetetlen. leghiányosan gazdálkodott. A járási vezetők számítása JEW?“* nagyon szigorú a vám, amit csak nehezen hevernek ki. A folyó egyik legveszedel- mesebb szakaszán gazdálkodik elkerülhetetlen, három termelőszövetkezet. A nógrádszakáli és a két lu- u hogy "alapos számításikat ké­dányhalászi. Fáradságos mun- A tapasztalat, az éven- szítettek, mi várható az egye­kával termelnek, s keserűen ként megismétlődő gondok - sites után. — Ezt úgy lehetne össze­foglalni • szakosítás, speciali- zálás, jó vezetés a záloga a jobb eredményeknek. Ezeknek pedig adottak a amelyeket közösen könnyebben megszüntethettek volna — a helyes út felmérésére vezet­tek a szövetkezeti embereket. Persze a járás párt- é6 tanács­vezetői, a községi partszerve- lehetőségei. Á nagy rét és le- zetek nem bízták a véletlenre területek elegendő takar­a folyamatot. Tervszerűen ményt W*t<*ítanak mind a nócrádszakáli , szarvasmarha, mind a juhtc­irodái“ r í ÍOglalkOZtak az egye8ules *on- nyésztés fejlesztéséhez. Igen “ dolatával. Állandóan bizomyí- lényeges célkitűzést valósí­tották, jobb lesz a közös gaz- hatna meg az egyesült ter- dálkodás mel őszövetkezet az ismert Ipoly-menti tájfajta szarvas­— Az egyesülésnek ez a marha ismételt meghonosí­formája tehát kettős nyere- állattenyésztés fej­. , lesztése megkívánja a növény­se®' termesztés szerkezetének meg­— Lehetne azt is mondani változtatását is. Lehetőség — válaszolia a iárási főa»- ^ , nagyobb mennyiségű ai aszol ja a járási toag abraktakarmany termesztésé­ronómus, — A két másik gaz- re, s a szerződéses burgonya daság, a ludányhalászi Alkot- termesztés növelését is köny- mány és az Ipolyvölgye, vala- nycn , megvalósíthatnák. Nö- , ... . .... , veim lehetne a kertészeti te­mint a szakáll termeloszovet- rületet- amih(v ugyancsak jó kezet területe nagyon össze- adottságokkal rendelkeznek a függ. De természeti és közgaz- gazdaságok, dasagi adottságaik, talajom ' Az elózeW ked_ szeletel ük mind, mind „köve- vező képet mutatnak a várha- telik” ezt a megoldást, tó eredményekről. Termesze­_ ..... , , ,. tes azonban, hogy sok a tenni­De az adottságokon, lehető- való addig. A természeti fél­napra. Talán hosszúnak tűnik sógeken kívül az azonos gon- tételekhez még biztosítani kell az idő, azonban semmiképpen dók megoldása is sürgeti a néhány tárgyi feltételt is. A sem akarták elsietni a dől- tetteket. Mindegyik termelő- "ESÄ"éSüSft got. Azután a két év alatt szövetkezetben kevés a mun- re, istállókra, gépekre lesz akadtak olyanok is, akik ag- kabíró felnőtt, fiatal meg ép- szükség. Együttesen azonban godalmaskodtak, azt tanácsol- penséggel nincs. Kevés a jö- ez®k®t is könnyebben előte- ták, várjanak még ezzel a lé- vedelem. A tavalyi zárszóm- vSejffa" veszik tudomásul a víz garáz­dálkodását. ^ három terme­lőszövetkezet tagsága elhatá­rozta, egyesülnek. Közös erő- 'vel, könnyebben boldogul­nak. Erről az elhatározásról be­szélgettünk a közös gazdaság irodáján van Hanzélik Ferenc termelő­szövetkezeti elnök és Nagy Imre, a járási tanács mező- gazdasági osztályának főag- ronómusa, aki tevékenyen részt vett az egyesülés előkészíté­sében. — Hogyan jutottak az egye­sülés gondolatára, s éppen a ludány halásziakkal? — kér­dem Hanzélik Ferencet. A fiatal szakember elmoso­lyodik. — Régi ügy ez már itt Sza­káiban. .. Kétségtelen. A községben már két éve készülnek erre a az Befejezéshez közeledik a búzavetés Törik a kukoricát a pásztói járásban * Amint arról már korábban ban mindenütt a búza veté- Most már a gyári ütemezés­hírt adtunk, a pásztói járás sén fáradoznak. A járási ta- nek megfelelően szállítják a termelőszövetkezeteiben ver- nács mezőgazdasági osztályán répát a termelőszövetkezetek, senymozgaloen indult az őszi kapott tájékoztatás szerint, Több gazdaságban hozzálát- gabonavetés gyors befejezésé- megközelíti a négy és fél- lak a kukorica töréséhez, bé­ré. A vetélkedés rendkívül jó ezer holdat a búzával elve- takar idusához is. Az idén 3200 hatással van a talajelőkészitás- tett terület. A hátralevő idő- hold kukorica termése vár bé­ré és a gabonavetésre, vala- szakiban valamennyi termelő- takarításra a pásztói járás mint a kapásnövények betaka- szövetkezetben a búza talaj- ritására. előkészítésére és vetésere össz­A legutóbbi jelentések sze- pontosítják az erőket, rint már csaknem 11 ezer hol- A szántás-vetéssel párhuza- don végezték el a vetőszán- mosan halad a közös gazda- tást a termelőszövetkezetek és Ságokban a kapások, a bur- a gépjavító állomás tráktoro- gonya, a cukorrépa, és a ku- sai. A kora ősziek vetését már konca betakarítása. A cukor­valamennyi gazdaságban be- répa szedése az elmúlt héten fejezitek, és ezekben a napok- indult meg erőteljesebben, anyagait. termelőszövetkezeteiben. Több mint ezer holdról már le­törték a csöveket, behordták a termést. A betakarítással együtt vég­zik a pásztói járásban a siló- zást és a termelőszövetkeze­tek többségében szerves trá­gyával pótolják a talaj táp­Ipoly „vámolásai” ellen is. A közgyűléseken mindhá­rom termelőszövetkezet tag­sága egyhangúlag megsza­vazta az egyesülést. Megvá­lasztották azokat a küldötte­ket is, akik az alapító terme­lőszövetkezeteket képviselik majd a küldöttgyűlésen — ahol döntenek az egyesült tsz nevé­ről, s megválasztják a vezető­séget és a különböző bizottsá­gokat. A közgyűlések jegyző­könyveit, az egyesülésről szó­ló határozatot azonban még továbbítani kell engedélyezésre a megyei tanácshoz, illetve a földművelésügyi ‘ miniszter­hez. Az egyesülési engedély elnyerése után tartják meg a küldöttközgyűlést. Pád ár András Több ezer csille gurul a Zagyvái Bányaüzem szállitó pályáin. Döcögnek leterhel- ten, és gurulnak vissza üre­sen. Kopnak, pusztulnak az igénybevételtől. Ha valame­lyik elromlik, ilyen felirat kerül az oldalára: „javítás­ra". Az osztályozónál kifor­dítják, azután a műhely­hez gurítják. Hattagú bri­gád várja ott, és veszi mun­ka alá. A brigádvezető, Zupkó Zol­tán idestova 38 éve repe- rálja már a csilléket. Azóta már sokat elszállítottak be­olvasztásra is, mert bár vas­ból vannak, de mégsem bír­nak ki annyi időt mint az ember. Óvári József, a brigád egyik tagja 1920-tól áll fo­lyamatos munkaviszonyban. Itt több mint 20 éve dolgo­zik. A többiek, ha fiata­labbak is, kevés kivétellel a törzsgárdához tartoznak. — Az idén 1410 csille fu­tójavítását, 140 teljes felújí­tását ezen kívül 100 fás és 10 fékes kocsi javítását vál- I laljuk. — Ev elején jegyez- I ték ezt fel, de utána, a (hiLLefaoíták kongresszus tiszteletére mó­dosították, az éves felaján­lást: két hónappal eíőbb, november 1-re teljesítik vál­lalásukat. Zupko Zoltán a naplóját lapozgatja. Értékeli a kilenc havi eredményt. Eddig csak­nem 1400 szenes, 140 fás, 10 fékes csillét javítottak ki, és 94 került teljesen fel­újítva újra a forgalomba. Naponta hat-hét megjavított csille az átlag, amiből le­het következtetni: teljesítik a kongresszusi vállalást. Szabó János a brigád he­gesztője még egyéni válla­lást is tett. A csillejavítá­sokon kívül a rónai kötél­pályára havonta 5 futókerék felhegesztését ígérte, és ezt tejesíti is. A csillejavítók brigádja még nem vesz részt a szo­cialista brigádmozgalomban, de készül. Nem normábazi dolgoznak itt az emberek, hanem biztosított bérért. A javítást nehéz lenne nor- mázni! — Minket állandóan hajt az, hogy egymásután adják a csilléket javításra. Rég­óta itt vagyok, de még mun­kahiányról soha nem pa­naszkodtunk — mondja a brigádvezető. — Egyetlen gond az anyag. Szűkre szabják a ke­retet, és bizony a felújítás is ezért akadozik. Megka­pom az éves keretet, és azzal kell gazdálkodni, hogy januártól december végéig legyen. Elmentünk mi már a Vafémhez is. Amit más­hol kiselejteztek azt átvá­logattuk. Negyven csap­ágyat és 12 kereket abból épitettünk be. Drága anya­gok ezek, és jelentős meg­takarítást érhetünk el, ha a még használhatót felhasz­náljuk — magyarázza. Mindez nem szerepelt a vállalások között, de a kí­nálkozó lehetőséget kihasz­nálták. A műhelyben is úgy végzik a javítást, hogy amit csak lehet — ha több munkát jelent is számuk­ra — új anyag felhasználá­sa nélkül készítsenek el. Az idén a kongresszusi vál­lalás teljesítése a fő cél. Jö­vőre előbbre akarnak lépni. Már érik a gondolat. A bri­gádvezető, aki több évtize­des, szorgalmas munkával vívta ki maga számára az erkölcsi elismerést, többször rös kiváló dolgozó, a szak­ma és a szénbányászat ki­váló dolgozója jelvény tu­lajdonosa, most azon gon­dolkodik, hogyan is fogal­mazzák meg a jövő évi fel­ajánlást. Csillét fordítanak a sín­párra. A rozsdás alkatrészek között új kékszinűek tar­kítják, jelezve, hogy kész, újra mehet, a forgalomba. Másik kerül a helyére. Ezen a napon az ötödik. B. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents