Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-12 / 242. szám

1986. október 12. szer3a NÖGRÄD 1 Esréssaégvédelem — táppéns ■ «--------------------------­E llentmondások a nógrádi hányák ban A nógrádi szénmedence egészségügyi színvonala évti­zedeken keresztül messze el­maradt az országos átlagtól. Még az 1950-es évek elején is csak Kányáson és Tiri- besen biztosítottak például fürdési lehetőséget a bányá­szok számára. Az idén Gyula- osztályozón, Gáti aknánál, Kisteleken és a nagybátonyi csztályozónál létesül, illetve bővül a fürdő. Az elkövet­kező 3 évben pedig újabb négy aknánál építenek mint­egy 3600 dolgozó számára für­dőt Javult az ivóvíz ellátás is a bányákban és általában a fertőző betegségek megelőzé­sére is igen nagy gondot for­dítanak. A dolgozók mintegy 10 szá­zalékát képezték ki elsősegély­nyújtónak, jól felszerelt első­segély helyek vannak a föld alatt is. Bár a nógrádi bá­nyákban nincs olyan kőzet, ami szilikózis veszélyt jelen­tene, a biztonság miatt azért 2 évenként szűrővizsgálatot végez a Munkaegészségügyi Intézet szüikóbusza. Korábban a bányáknál, osztályozókon kisebb mértékű volt a por­ártalom, mint ma. Az ellene való védekezés is intenzíveb­bé vált. A vizsgálatokhoz már megvannak a szükséges fel­szerelések. Két megoldás kí­nálkozik: egyrészt a keletke­zett por nedves lekötése, más­részt a porálarc alkalmazása. Megszigorították a rendsze­res havi egészségügyi és bal­esetvédelmi szemléket is. Hi­ányosság talán még az, hogy az egészségügyi szervek nem minden alkalommal vesznek részt a szemlén. A feltárt hi­bák kijavítására szoros határ­időket szabnak, felelőst jelöl­nek ki és egyre gyakoribb az újbóli ellenőrzés is. A megye orvooellátottsága is sokat javult az utóbbi idők­ben, ami feltétlen kedvezően befolyásolja egyrészt a meg­előző munkát, másrészt gyor­sítja a gyógyítást. A szakszer­vezet is mind több dolgozó­nak tud biztosítani gyógy­intézeti beutalót Hévízre, Bükkszékre, ahol a mozgás- szervi reumatikus megbetege­dések gyógyítására, utókezelé­sére van mód. Az idén már 32 légzésszervi betegségben szen­vedő gyógykezelést tették lehetővé a jósvafői barlang­ban. A jövőben az' északma­gyarországi bányák összefo­gásával tovább bővül ez a lehetőség/ A bányák állapota az utób- I bi években lényegesen javult. Több a tartósan korszerűen biztosított munkahely, gépek könnyítik a bányászok nehéz munkáját. Sokat javult a szel­lőztetés! hálózat, ma már a bányák levegője mindenütt megfelel az előírt követelmé­nyeknek. Évről évre jelentős összegeket áldoz államunk a bányászok egészségének, testi épségének védelmére. A Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt területén az idén mintegy 8,5 milliót költenek ilyen célra. Az eddig leírtakból jogos a következtetés: csökkenni kellene a betegség miatt ki­esett műszakoknak. Sajnos, a gyakorlat az ellenkezőt iga­zolja. A Nógrádi Szénbányá­szati Trösztnél például az el­múlt félévben 5758 műszakkal több esett ki betegség cí­mén mint az elmúlt év azo­nos időszakában. Igen nagy szám ez, különösen altkor, ha hozzá tesszük, hogy ezalatt az idő alatt 800 fővel csök­kent a bányák létszáma, és kevesebb műszak esett ki üze­mi, és üzemen kívüli bal­esetek miatt is. A táppénzes állomány nö­vekedése nemcsak egészség- ügyi, hanem egyben igen je­lentős gazdasági kérdés is. Kiszámították például, hogy a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél évente csaknem 1 havi termelésnek megfelelő szén esik ki betegség miatt. Az elmúlt félévben csaknem 12 millió 400 ezer forint táp­pénzt fizettek ki, félmillió­val többet mint tavaly ugyan­ennyi idő alatt. Az okokat elemezve igen érdekes megfigyelésekről be­széltek legutóbb a bányász­szakszervezet ülésén. Amikor jó idő van, akkor több a beteg, fizetési napok és na­gyobb ünnepek után is min­dig növekszik a táppénzes létszám. Ezek a tények fel­tétlen figyelmet érdemelnek. Az állandóan javuló egész­ségügyi ellátást egyesek igye­keznek spekulációs célokra ki­használni. Körzeti és üzemi orvosok panaszkodtak: ha va­lakit szakrendelésre, röntgen- vizsgálatra küldenek a ren­delőintézet túlzsúfoltsága mi­att 8—10 nap is eltelik mire sorra kerül. Ez alatt az idő alatt, ha nincs is az illető­nek komoly betegsége kény­telenek táppénzen tartani. Sok szó esett és esik a be­tegellenőrzés szigorításáról is. Sajnos, az utóbbi időben nem elég hatékony az üzemek, társadalmi szervek ellenőrző munkája. Tapasztalható ezen­kívül bizonyos fokú megalku­vás is. Mizserfán fordult elő legutóbb, hogy az orvos be­tegét az italboltban találta. Nem tartotta be utasításait, s emiatt táppénzelvonást ja­vasolt. Az üzemnél viszont nem vették figyelembe az or­vos véleményét. Az utóbbi időben csökkent ugyan valamelyest az üzemi és üzemen kívüli balesetek száma, azonban még nem ki­elégítően. Igazat kell adni a Kerületi Bányaműszaki Fel­ügyelőség véleményének: laza a bányákban a technológiai- és munkafegyelem, azért, mert elnéző a közvetlen műszaki felügyelet. Igen élesen merül fel a kérdés most már, hogy ki alkalmas, és ki nem ar­ra, hogy embereket bízzanak rá. A nógrádi trösztnek fog­lalkozni kellene behatóbban ezzel a kérdéssel. Tennivaló bőven .van az egészségügyi szervek, a gaz­dasági, műszaki vezetés, és a társadalmi szervek számára. Amennyire fontos nálunk, hogy aki beteg, mindent meg­kapjon, ami gyógyulásához gyors felépüléséhez szüksé­ges, olyannyira lényeges, hogy ne éljen, ne élhessen vissza senki a lehetőségekkel. Bodó János A célszalagról van szó, és Turjánban az Acélárugyár hideg- hengerművében gyártják. Németh József mérnöknek legfeezültebb óráit okozta. Németh a hengerműben dolgozik. Elragadtatással be­szél üzeméről, a zúgó gé­pekről, amelyek mint a ré­testésztát, már nyújtják a kemény acélt, amíg hajszál­vékonnyá nem finomodik. Pokoli erők mérkőznek meg nagy dübörgéssel, füsttel, lánggal. Azt mondta Vilcsek Ferenc is: „azért szeretem ezt az üzemet, mert óriás, és az embernek egy gomb­nyomásra engedelmeskedik. Mindössze néhány eszten­dős hengermű, de már vi­lágszerte ismerik. Indiából, Jugoszlátrtából, Németor­szágból, Hollandiából és ki tudná még honnan keresik gyártmányait, a hidegen hengerelt acélszalagot. A múltkor a külkereske­delmi vállalat értesítette őket: egy német cég na­gyobb mennyiségű, keskeny, bálaszalagot vásárolna. Ki­kötése, hogy a szalag kék legyen, és teljesen folt men­tes. A rendelés, a különle­ges kívánsággal együtt Né­meth Józsefhez került, aki már megszokta a rendelők CÁ kík szeszélyeit. Elvonult előtte az új technológiai eljárás. A gyártáshoz kijelölte az embereket, a gépeket. Csu­pán a határidő miatt bosz- szankodott. Rövid volt. Alig két hét, és útra kellett in- dítaniok az első szállít­mányt. Rántott egyet a vállán. A munkatársai gyorsan el­készítették a gyártmány technológiai eljárását, aztán kiválasztották a legmegfe­lelőbb anyagot, és a kitű­zött időre készen álltak. Né­meth még egy utolsó meg­beszélést folytatott az em­berekkel, és elkezdték a próbagyártást. Kék szalagot kérnek? Akkor kék lesz... Egyébként is hőszabályozás kérdése az egész. Ezt a tech­nológiai eljárásban pontosan jelezte. Indulunk...! gy gombnyomás, a hengerek felmordul­tak, belemartak az acéllemezbe. Németh a hen­gersor végén állt. Néhány perc múltán megjelent a szalag. Mély, kék színnel j zalcn/ ragyogott, rugalmasan pat­togott. Minden a számítá­soknak megfelelően történt. A mintadarabot elküldték. Jött vissza a sürgős értesí­tés: állítsák le a gyártást. A minőség ugyan megfelelt, de a szín nem. A mintánál világosabb kell. — Világoskék legyen, mint a lány szeme. Mintát is mellékeltek. A mérnöknek régi, jól be­vált szokása, hogy amikor a műszaki számítások tré­fát űznek vele, és a meg- oldtást nem találja, legmeg­bízhatóbb tanácsadóihoz for­dul, a régi szakmunkások­hoz. Gondolatai megállítot­ták az üzem közepén. Tóth Józsefet figyelte, aki eltör­pült a gépóriások mellett. Évtizedek óta szelíd bárá­nya válnak keze alatt a dü­börgő masinák. Intett neki. — Ilyen színű szalag kel­lene — mutatta a mintát. Tóth nézegette a műszaki leírást, és tanácsolt. — Hívja fel Rapi La­jost! Ahogy a Nógrád megyei Állattenyésztési Felügyelőség vezetője látja Nógrád megye természeti adottságai arra kényszerítik a termelőket, hogy szántóföldi takarmánynövényekkel tetéz­zék a rétek és legelők füvét, sok állatot tartsanak. Az ál­lattenyésztés fejlesztése, első­sorban a szarvasmarha- és juhállomány növelése a ter­melőszövetkezetekben a kö­vetkező évek egyik fő felada­ta. A tennivalókról, a szarvasmarha-tenyésztés hely­zetéről, a korszerű takarmá­nyozási módszerekről, az áru­termelés további növelésének lehetőségeiről nyilatkozott la­punknak Horváth Demeter, a Nógrád megyei Állattenyész­tési Felügyelőség vezetője. — Hogyan értékeli a szarvasmarha-tenyésztés helyzetét, az állatállomány alakulását a közös- és ház­táji gazdaságokban? Az or­szágos, a megyei szakirá­nyító szervek intézkedései mennyiben segítették elő a tenyésztési kedv növekedé­sét? — Az árak kedvezőbb ala­kulása, az aránylag kiegyen­súlyozott szálastakarmány- helyzet növelte a tenyésztési kedvet Nógrád megyében is — kezdte nyilatkozatát az állattenyésztési felügyelőség vezetője. — Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt hónapokban észrevehetően gyarapodott a közös szarvasmarha-állomány. A múlt évben nem egészen 26 ezer szarvasmarhát szá­moltak a közös gazdaságok, ban. Most a fél év végén' mintegy 28 ezret tartottak az állattenyésztő telepeken. Ez a szám feltehetően tovább nö­vekszik. — De nemcsak a szövetke­zetekben biztató a helyzet. A háztáji gazdaságokban is job­ban ragatszkodnak az állatok­hoz. Megszűnt már az az ál­lapot, hogy a háztáji gazda­ságokból „ingyen” is lehetett borjút venni. A legtöbb köz­ségben elegendő takarmány jutott a háztáji állatok­nak az idén. Ebből, va­lamint a kedvező árakból következik: a borjak egysze­riben igen értékesek lettek. A 15—16 forintos állami ár helyett 18—20 forintot is kér­nek kilónként az élő borjú­ért a szabadpiacon. — Milyen tapasztalatokat szereztek a tehénállomány minőségi cseréjénél? Ho­gyan biztosítják a gazdasá­gok az elöregedett, beteg, gyengén tejelő egyedek pótlását jól termelő' álla­tokkal ? I — A közelmúltban több gazdaságban nagy munkához, a szarvasmarha-állomány sze­itlos í már hárman töpreng- teg a valószínűtlen kék szín felett. — Harmincnégyben volt utoljára ilyen rendelés. Bi­zony harmincnégyben... Aztán a hőcsökkentésröl beszéltek. Vajon megma­rad-e az acél rugalmassága? — Megpróbáljuk? A műszakiak a technoló­giai eljárást a két ember tanácsa szerint módosítot­ták. Amikor a gépet újra indították, aki csak időt szakíthatott ott állt a hen­gersor mögött. Rapi a hó- szabályozót kezelte, Tóth az indító gombon tartotta az ujját. Németh az óráját nézte. — Indulás! A henger felmorgott. Belemart a lemezbe és lassan nyelte. A mérnök tekintete találkozott Rapiéval. Lassan fordított egyet a hószabályozón. A mutató a kilencről haladt lefelé. Rapi megint fordí­tott egyet; az óra a kettes­re süllyedt és megállt. Va­laki felkiálltott: — Kék szalag! Németh föléje hajolt. Ami­kor felegyenesedett megtö­rölte a homlokát. Az embe­rek a helyükre mentek... Bobál Gyula lektálásához fogtak. A gyen­gén tejelő egyedek vágóba kerültek, s helyüket fiatalabb, jól tejelő állatok foglalták el. Ugyancsak az idén vált erő­teljesebbé az a munka is, amelyet az állategészségügyi szervek, és a tsz-ek az állo­mány TBC-mentesítéséért tesznek. Ez alapvető érdeke valamennyi gazdaságnak, hi­szen az egészséges állatért és tejé irt nagyobb árat kapnak. Ezideig a termelőszövetkezeti tehenészetek negyedrészét si­került mentesíteni a TBC-től. A tervek szerint 1970-re a megye valamennyi termelő- szövetkezetében megszüntetik a fertőző betegséget. Termé­szetesen ez mind lassította a tehénállomány számszerű nö­vekedését. Azonban a márci­us végén megtartott repre­zentatív állatszámlálás óta már van bizonyos emelkedés. — A tehénállomány egyen­letes növelése az egyik leg­fontosabb tennivaló. A te­nyésztési feladatok mellett ezért fordítunk nagy gondot a mesterséges borjúnevelésre, mert véleményünk szerint ez a szarvasmarha-tenyésztés alapja. Az elmúlt évek ered­ményei biztatóak. Míg 1964- ben mindössze a borjak 13 százalékát nevelték a közös gazdaságokban korszerű mód­szerrel, az idén az arány már megközelíti a 60 százalékot. A szövetkezetek rájöttek: ol­csóbb, gazdaságosabb így a .tenyésztés. Az idén 19 ter­melőszövetkezetben az új tápszerrel a TBK 40-el neve­lik a borjakat. A számítások azt bizonyítják, hogy ezzel mintegy 2,2 millió forintot ta­karítanak meg a közös gaz­daságok az idén. S ha az itatásos borjú nevelés eredmé­nyeit nézzük, még jobb a helyzet. Mintegy 3,5 millió forintra tehető az az összeg, amelyet a gazdaságok megta­karítottak a mesterséges bor- júneveléssel. — Az árak alakulása, rxüamint a tenyésztési kedv növekedése hogyan hat az árutermelésre, az áruér­tékesítési tervek teljesíté­sére? — Az év első felében mint­egy 7 százalékkal több tejet fejtek, és csaknem 10 ezer hektoliterrel többet értékesí­tettek a szövetkezeti tehené­szetekben, mint tavaly. Figye­lembe véve a takarmányhély- zetet, az új takarmányozási módszereket, a tejhozam az év végéig tovább növekszik. Ebből következik, hogy lénye­gesen több tej kerül értéke­sítésre mint az elmúlt esz­tendőben. — További cáBritűzéseink közé tartozik, hogy gépesítsük a nehéz munkát kívánó fe­jest. Az első lépéseket már megtettük. Két évvel azelőtt a tsz-tebenószetók két száza­lékéban alkalmaztak fejőgé­peket. Most az óv végéig 15 százalékra növekszik ez a szám. Országos viszonylatban Jön az Az Állami Déryné Színház a Leszállás Párizsban című zenés vígjáték előadásai után nagyigényű produkcióval lá­togat Nógrád megyébe. Októ­ber 22-én Nagybátonyban, a bányavárosi művelődési ház­ban játssza országosan először Shakespeare remekét, az Othellot. A nagybátonyi bemutató is elsőkánt indítottuk meg a tsz fejőmesterek képzését, akik szakszerűen kezelik a gépeket, — Az elmúlt években és az idén is tovább javul a ter­melőszövetkezetek hizlalási tevékenysége. A nógrádi hí­zott állatoknak külföldön is jó a hírük. Az utóbbi időben sikerült lecsökkenteni a hiz­lalás idejét. Több olyan ter­melőszövetkezetünk van már, — s elsősorban azok, ahol mesterségesen nevelik a bor­jakat — ahol a 20—22 hónap helyett 17—18 hónap alatt hí­zik meg a jószág. Nőtt az év első felében az állatok hizla­lási súlya is. A közös gazda­ságok átlagosan 530 kilós súlyban értékesítik a jószágo­kat, a tavalyi 475 kilós súly- lyal szemben. — Hogyan alakul az idén a takarmányozási helyzet? Milyen intézkedéseket tesz­nek a termelőszövetkezetek, a járási és megyei irányító szervek a téli készletek biz­tosítására? — Ezekben a napokban ké­szítik a közös gazdaságokban a a takarmányozási mérleget- Az azonban már most látszik, hogy szálastakarmányból ele­gendő termett,és a termést si­került jó minőségben betaka­rítani. Lédús takarmány is van elegendő. Nem megnyug­tató azonban a helyzet az ab­raktakarmánynál. Az előzetes számítások szerint a szükség­letnek csak mintegy 60—65 százalékát biztosítják a ter­melőszövetkezetek. A felmé­rések szerint 1300—1400 va­gon abraktakarmány még hi­ányzik. — Az állam a lehetőségekhez képest igyekszik segíteni. Ed­dig 400 vagon abraktakar- ményra van kilátás, központi készletből. A termelőszövetke­zeteknek azonban mindenütt arra kell felkészülniük, hogy kihasználva a meglévő lehető­ségeiket, saját maguk pótol­ják a hiányzó abrakot, lucer- naliszrt, burgonya és takar­mányrépa felhasználásával. Helyes, ha a termelőszövet­kezetek már most felkutat­ják, van-e lehetőség takar­mányvásárlásra a háztáji gaz­daságokban, esetleg más me­gyékben. Annak ellenére, hogy szálastakarmányból elegendő a készlet, több gazdaságban gondoskodni kell a hiányzó fehérje pótlásáról. A karba- mid és a szalmiákszesz fel- használása már tavaly is jó eredményeket hozott ott, ahol szakszerűen alkalmazták. Az állatok ellátása vitaminokkal, ásványanyagokkal ugyancsak fontos. — Természetesen nincs az a takarmánykészlet, amely el ne fogyna. Ezért valamennyi gaz­daságban ügyelni kell arra, hogy takarékosan bánjanak az abrak, a szálas- és a lédús ta­karmánnyal. Körzeti felügye­lőinek segítsenek a takarmány­szabványok elkészítésében. Ar­ra pedig a szövetkezeti szak­embereknek kell ügyelniük, hogy szakszerűen előkészített, megfelelő hőfokon tartott ta­karmány és elegendő mennyi­ségű ivóvíz kerüljön az álla­tok elé. Alapvető követelmény ez, hogy a szarvasmarha-te­nyésztés gazdaságos, jövedel­mező legyen a mezőgazdasági nagyüzemekben — fejezte be nyilatkozatát Horváth De­meter. Vinczr Mvánné Othello után 23-án Taron, 30-án Mi- hálygergén, 31-én pedig Sal­gótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Házban ke­rül színre a tragédia. Az előadás rendezője Szalai Vil­mos, a főbb szerepeket Bo­dó György, Borhy Gergely, Kassai Ilona, Táncsics Mária, Tassi Béla, Fenyvessi Balázs játsszák. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents