Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-12 / 242. szám
4 NÖCBAD 1968 október 12. szerda Kirakodóvásár Nehez munkájuk van a teknövájóknak, amíg a nyárfából kifaragják a ruhaáztató, kenyerdagasztó teknőket. Meg is kérik az árát: a nagyobb teknőket 1300 forintra tartják. A háziasszonyok mégis rövid egy óra alatt szétkapkodják a „nyárfaíekenő két ” A bejáratnál árusítják, a kiste- renyei kirakodóvásár slágerét, az uborkagyalut. A kisiparos hangja túlharsogja a népes vásár zaját: — Egy életre szól, asszonyok. Vigyázzanak, az acélkés meg ne vágja a kezüket! Kelendő is a tízforintos szer- szám, amellyel nemcsak uborkát és répát lehet szeletelni, de a káposztát is cémavékonyan metélni. De hogy egy életre szól-e, azt majd a használat dönti eL Tlyen népes vásárt, mint ez, keveset tarthatnak nyilván Nógrád megyében az utóbbi időben. Nyilván közrejátszódik ebben a kellemes meleg őszi időjárás is.- Nekem adjon a kolbászból! En következem! A lacikonyháknál nem kell kínálni a lacipecsenyét, a friss kolbászt és hurkát. A gyöngyösi magán húsiparos sátránál tolongnak az ízletes falatokért, de sorban állnak a csapolt sörért a főld- müvesszövetkezet büféssátránál ts. Mégis más, mégis új ez a vásár, más mint a régiek, hiába annyi az árus, hogy el lehet fáradni a járkálástől a sátrakból alakított utcák során. Újdonságát elsősorban a résztvevők igényessége igazolja. Sok a színvonalas áru, a giccseknek, bóvliknak kisebb a kelete, mint az állami és szövetkezeti boltok által forgalomba hozott jó minőségű és itt kapható hiánycikkeknek. És még egy: a vásár mentén, az országúton végeláthatatlan sorban állnak és várnak az árusok és vásárlók pépkocsijai, motorkerékpárját „Most vegye és ne egye a kefét, drága asszonyom T — hallatszik a tréfás kínálás és az asszonyok hajlanak a szóra, máris válogatnak a fonálon függő kefékből l^gán a szüreti napoknak Is köszönhető, hogy a kádárok sem dolgoztak hiába. A dézsák és hordók iránt nagy az érdeklődés (Koppány György felvételei) Átadás élőt! a Pécskő utcai utolsó toronyépület A már korábban befejezett négy Pécskő utcai toronyépület után — meglehetős késedelemmel — még ebben a hónapban átadásra kerül a tizenegyes jelű — sorrendben az ötödik, mintegy hétmillió forintos beruházásból létesített harminchat lakásos, nyolcemeletes lakóház. Eredetileg augusztus végére tervezték a lakóház átadását, de a vállalati program módosításával, előrehaladottabb készenléti állapotára való tekintettel a balassagyarmati negyvenlakásos épület befejezését gyorsították meg. Sajnos, az így nyert előnyre árnyékot vet, hogy a Pécskő utcai házban hónapokon keresztül pangott a munka, s ez aligha használt a vállalat önköltségi tervének. Az új átadási határidőt október tizenötödikére tűzték ki, megfelelő létszámot azonban megintcsak nem biztosítottak e terminus valóraváltásához. Jellemző, hogy például a csempe és tetőburkoláson kívül, valamennyi hidegburkoló munkát kőművesekkel volt kénytelen elvégeztetni az építésvezetőség. Az utóbbi néhány hét során azonban megélénkült az élet Befejezéshez közeleg az estrich-burkolás, a lakásokban festenek, mázolnak, a GELKA felszereli a központi antennát, s a tévé-dugaszoló aljzatokat A lakóház műszaki átadását október huszonötödikére tűzték ki. VI* Az egyik híres utazó meséli barátjának: — A sivatag kellős közepén voltunk. Sem enni, sem innivalónk, alkohol készletünk kimerült. Éh- és szomjhalál fenyegetett bennünket. — Rendben van, de miért nem kerestetek a közvetlen környéken valamilyen f orr ást ? — Vizet? Ne haragudj, de ilyen helyzetben az ember nem gondol a mosakodásra. A jelentkezések margójára levelet kaptam a Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola tantestületétől, amelyben arról tudósítanak, hogy az iskola irodalomszerető ifjúsága a múlt évben elhatározta: megkezdi a megye irodalmi hagyományainak állandó és rendszeres kutatását. E munka első dokumentumaként jött létre az Irodalmi emlékek nyomában Nógrád megyében című kiadványuk, * amelyet levelükhöz csatoltak. A cél az volt, hogy ezzel is közelebb hozzák ifjúságunkhoz a megye kulturális örökségét, és hogy felébresz- szék az értékek felkutatásának szenvedélyét. A munka — természetesen — magán viseli az első próbálkozásra jellemző hiányosságokat, a szándék azonban kétségkívül nemes és örvendetes. A kiadvány bevezetőjében ezt írja az intézmény Ady Endre irodalmi szakköre : „Minden hazafi számára kedves szűkebb hazájának haladó hagyománya, irodalmi, történelmi emléke. Irodalmi szakkörünk tagjait is az a nemes célkitűzés vezérelte, hogy próbáljunk maradandó emléket állítani mindazon irodalmi nagyságok számára, akik megyénk területén megfordultak, vagy innen indultak el a hírnév útján. * Egész országunk, szűkebb hazánk különösen nem olyan gazdag irodalmi emlékekben, hogy bárkit a feledes homályában hagyhatnánk. Célunk tehát a Nógrád megyei múzeumok igazgatóságával karöltve, hogy évenként három irodalomtörténeti jelentőséggel bíró költőnek, írónak állítsunk emléktáblát kis ünnepség keretében szülőhelyén, vagy ahol megfordult a megye területén. A munkásságukról szóló összegezést, méltatást — amely a szakköri tagok kutatómunkáján, helyszíni tapasztalatain alapszik—könyvalakban is megjelentetjük, amely egyben a nyomdaipari szakmai előképzésben résztvevő tanulók vizsgamunkája.” Az első könyvecske a Móricz Zsigmonddal, Komjáthy Jenővel és Ráday Pállal, Rákóczi Ferenc titkárával kapcsolatos nógrádi adalékokat tartalmazza. A dolgozatok szerzői, Gáspár Imre, Molnár Béla, Liptai Katalin, Nemeshegyi Zoltán, Bartus Sándor, Edőcs Ottó tanulók és a szakkörvezető tanár, Leblancz Zsoltné hasznos, jó munkát végeztek. A kiadvány megjelentetésében a nyomdaipari szakmai előképzésben résztvevő diákok is gyakorolhatták a „szakmát”. Az anyagokból kitűnik, hogy azok megszületését hosszas, alapos helyszíni tanulmányok előzték meg, s bőven merítettek az azokhoz szükséges felhasznált irodalomból. Az iskola ifjúsági szervezetének dicséretére válik a kezdeményezés, jó ügy felett vállalt védnökséget, amely többi középfokú intézményünk KISZ-szervezete számára is például szolgálhat. Persze, a szocialista hazafíságra nevelésnek ezenkívül még számos formája lehet. Ide sorolható az a példa is, amely szintén egyik salgótarjáni középfokú intézményünkhöz, az új gimnáziumhoz fűződik. 'Fegyveres Zsigmond tanár vezetésével ezekben a napokban kezdték meg az iskola múltjára vonatkozó megjelent anyagok, újságcikkek, fényképek, stb. gyűjtését, rendezését. (S a példákat sorolhatnánk.) Mostanában, amikor mind több szó esik a KISZ élőbbé tételéről, a fiatalok öntevékeny ségének fokozásáról, a középiskolai ifjúsági szervezetek helyéről, szerepéről, — partner voltáról az iskolai oktató-nevelő munkában! — különösen örömmel figyelünk fel a kezdeményezések, ötletek e dokumentumaira. Abban a reményben, hogy nem egyedi jelenségekről van sző, vagy legalábbis nein sokáig maradnak meg aként. Egyében kívül a KISZ e kezdeményezéseken keresztül is hozzájárulhat fontos nevelési, ideológiai célkitűzéseinek eléréséhez a középiskolai ifjúság körében. (Nem nélkülözheti e munkájában — nyilvánvalóan —. a nevelőtestületek támogatását.) Örültünk a két középiskola fiataljai effajta jelentkezésének. Tóth Elemér Társadalmi tevékenység — pártmunka „Zoli bácsi, magának nincs semmiféle pártmunkája”. Kicsit szemrehányó hangsúllyal mondta ezt a párttitkár. A megszólított pedig némileg zavartan magyarázkodott. Mondván, hogy vállalna ő szívesen valamit, de rengeteg idejét leköti az üzemi kézilabda szakosztály vezetése. Nem tehet róla, de neki szívügye ez a sportág — ifjabb korában maga is művelte —, s ezért fordít most is szabad óráiból nem keveset arra, hogy együtt legyen a csapat tagjaival, intézze az együttes ügyes-bajos dolgait. Ügy beszélt erről, mint valami hobbyról, s a párttitkár is így hallgatta, megjegyezve, hogy szép, szép, de azért valami pártmunkát sem ártana végezni. Egyikük sem gondolt arra, hogy amit Zoli bácsi tesz, az voltaképpen nagyon is társadalmi tevékenység —, pártmunka. A kézilabda csapat tagjaival, tehát számos fiatallal foglalkozik, neveli őket, segít kialakítani és megszilárdítani bennük különféle hasznos, pozitív tulajdonságokat. Egyszóval: aktív társadalmi munkásként fáradozik az ifjúság nevelésén. Jó néhány pártszervezetben még mindig meglehetősen leszűkítik a pártmegbizatás, társadalmi tevékenység fogalmát. Addig már talán mindenütt — vagy csaknem mindenütt — eljutottak, hogy a szakszervezetben, a KISZ-ben, a tanácsban folytatott tevékenységet egyenrangú pártmunkaként kezelik. De a közéleti cselekvés skálája ennél jóval szélesebb — s ezt nem minden alapszervezetben ismerik fel. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egyik szakdsztályának vezetője panaszolta a minap, hogy alapszervezetében ezt a feladatot nem tekintik pártmunkának. Holott kell-e bizonygatni? — az ismefetterjesztés nagyon is fontos szerepet játszik a tudat- formálásban, az emberek világnézetének alakításában: az ideológiai munka és küzdelem egyik elsődleges színtere és eszköze. Érdemes felfigyelni a Szervezeti Szabályzat új tervezetének a párttagok kötelességeit megfogalmazó egyik pontjára, amely a társadalmi életben való cselekvő részvétel kötelezettségét mondja ki. Márpedig a társadalmi életben igen sokféle módon lehet részt venni, hiszen területe rendkívül széles. Az a kommunista tsz-tag például, aki társai bizalmából a szövetkezet vezetőségének soraiba került, elsőrendűen fontos társadalmi feladatot lát el, nagyon is jelentős tisztségben képviseli pártszervezetét, a kommunista elveket. A kommunista népművelő, aki társadalmi munkásként szakkört, klubot, irodalmi színpadot vagy könyvtárt vezet a falu, az üzem művelődési otthonában, ugyancsak cselekyő részese a társadalmi-politikai életnek. S folytathatnánk a sort: ahol emberekkel lehet foglalkozni, ahol politikánkat lehet és kell képviselni, ott mindenütt mód nyílik a társadalmi tevékenységre, a pártmunkára Az újjáválasztott vezetőségek most általában sort kerítenek arra, hogy ismételten- megvizsgálják a párttagság aktivitását, részvételét a politikai életben. Akkor lesz jó ez az értékelés, akkor tudják a párttagság minél nágyobb hányadát a közéleti csé- lekvés részesévé tenni, ha figyelembe veszik ennek sokféle lehetőségét, formáját
