Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-12 / 242. szám

2 NŐGRÁD 1036. olctóber 12. sze-d* Két állam érdeke egy nemzetközi egyezmény Johnson — Gromiko megbeszélés Andrej Gromiko szovjet k ü 1 ügym í n iszter hétfőn este a washingtoni Fehér Házban egy és háromnegyed órás megbeszélést folytatott John­son elnökkel, aiki néhány órá­val korábban repült a kor­mányszékhelyre texasi birto­káról. Gr orrukét a megbeszélésre Dabrinyim, a washingtoni szovjet nagykövet kísérte el. Amerikai részről jelen volt Rusk külügyminiszter, Thomp­son kijelölt moszkvai nagykö­vet és Walt Rostow, az elnök külpolitikai tanácsadója. Az elnöki sajtóiroda rövid közleményt adott ki s ebben közölte, hogy a szovjet kül­ügyminiszter Johnson elnök­kel „tárgyilagos légkörben, őszinte és széles körű megbe­szélést folytatott.” a szóvivő nem volt hajlandó nyilatkoz­ni az érintett témákról. A látogatás végén Johnson bemutatta Gromikónak a sze­nátus és a képviselőház de- rookratapártá csoportjának ve­zetőit Köztük volt Mansfield, a szenátus demokratapárti többségének vezetője és McCormarck. a képviselőház elnöke. (Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke nem volt jelen, mivel nem tagja a szenátusi demokratapárti cso­port vezetőségének). A jelen­A szovjet és lengyel veze­tők kedden a Kremlben foly­tatták a véleménycserét a Szovjetunió és a Lengyel Nép­köztársaság sokoldalú együtt­működésének további kiszéle­sítéséről és elmélyítéséről. A lengyel vezetők tájékoztatást adtak a Lengyel Egyesült Munkáspárt tevékenységéről és a szocializmus lengyelor­szági építéséről. A szovjet ve­zetők ismertették a lengyel vezetőkkel a kommunizmus­nak a Szovjetunióban való építése menetét és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának tevékenységét A Wladyslaw Gomulka és Jozef Cyrankíewicz vezette lengyel párt- és kormánykül­döttség kedden felkereste és levő személyiségekkel — köz­tük Humphrey aielnökkei — Gromiko kezet szorított, be­szélgetés nem alakult ki. Ezt követően a külügymi­nisztérium épületében Gromi­ko részt vett Rusk külügymi­niszter vacsoráján, ahová Dob­rinyin szovjet nagykövet is elkísérte. A vacsorán amerikai részről megjelent William C Foster is, aki az amerikai kül­döttséget vezeti a genfi lesze­relési értekezleten. Két és fél óra elteltével jelent meg a külügyminiszter ismét a kapu­ban, s a rá várakozó újság­íróknak fgy nyilatkozott: „több kérdést megvitattunk, így az atomfegyverek további elterjedése megakadályozásá­nak problémáját. Mind a Szov­jetuniónak, mind az Egyesült Államoknak érdeke, egy nem­zetközi egyezmény megkötése ebben a kérdésben. Megálla­podtunk abban, hogy az ezzel összefüggő tárgykörben foly­folytatódott az általános poli­tikai vita: Ciprus, Ghana. • / megkoszorúzta a Lenin-mau­zóleumot. A küldöttséget Jurij Andro­pov, az SZKF Központi Bi­zottságának titkára, Leonyid Iljicsov külügyminiszter-he­lyettes és más hivatalos sze­mélyiségek kísérték. A keddi lengyel lapok első oldalon méltatják a lengye: párt- és kormányküldöttség moszkvai látogatásának jelen­tőségét A Trybuna Ludu kiemeli, hogy a vnukovói repülőtéren a hivatalos fogadtatás proto­kolláris részét egyszerűen megbontották az egybegyűlt moszkvaiak, akik két nyelven a hagyományos „száz. évig él­jen!” című lengyel dallal üd­vözölték a lengyel párt- es kormányküldöttséget. tatjuk az eszmecserét. „Ame­rikai tájékozott körök úgy nyilatkoztak, hogy az egyez­mény felé vezető utat „már valamelyest kigyomlálták” de egy olyan formula ügyében, amely mindkét felet kielégíte­né. még nem történt megálla­podás. Bár érdemi nyilatkozatot az elnök és Gromiko tanácskozá­sáról nem adtak lei, korábban az amerikai külügyminiszté­rium képviselője azt mondta, hogy Vietnam, valamint a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdése a napirendben szere­pel. Gromiko legutóbb két év­vel ezelőtt találkozott John- sonnal. Tavaly a szovjet kül­ügyminiszter nem látogatott el Washingtonba, de New Yorkban több megbeszélést folytatott Rusk külügyminisz­terrel. A jelenlegi washing­toni utat megelőzően Gromiko New Yorkba kétízbem tárgyalt RuskkaL Kiprianu ciprusi külügymi­niszter hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak minden korlátozás és feltétel nélkül meg kell szüntetnie a VDK bombázását Kotoka vezérőrnagy, az ENSZ-közgyűlés munkájában résztvevő delegció vezetője felszólalásában hitet tett az el nem kötelezettség és az afrikai egység megvalósításá­nak politikája mellett A dél­afrikai helyzetet aggasztónak nevezte. Hachkar Marói gujnaai küldött felhívta a közgyűlés figyelmét a fejlődő országok szánalmas gazdasági helyze­tére. Rudolf Grimes libériád kül­ügyminiszter élesen bírálta az angol kormányt, amiért nem hajlandó erőszakot alkalmaz­ni a dél-rhodesiai fajgyűlölők ellen. Nem született döntés az afro-áasiai küldöttek hétfői külön-találkozóján. A Dél- nyugat-Afrika kérdésében elő­terjesztett határozat-terveze­tükhöz benyújtott skandináv módosító javaslatokkal kap­csolatban. A Délnyugat-Afri­káról folyó közgyűlési vitát szerdán újítják fel. \ Sokoldalú véleménycsere a kommunizmus építéséről Szovjet—lengyel tárgyalások A dél-afrikai helyzet aggasztó Az ENSZ-közgyűlés 21. ülés- Guinea és Libéria képviselője szaka hétfő délutáni ülésén szólalt fel. 1 32 | Rowers mosolyogva bólin­tott Ez a rövidnadrágos ven­dég, aki attól az asztaltól csör­tetett át hozzá, ahol az előbb a kuruzsló „dolgozott”, nem mutatkozott nagyon szimpati­kusnak, viszont mégiscsak tár­saságot jelentett — Mindjárt láttam, hogy amerikai vagy! — hadarta a gyerek. — Tudod, azt lehet látni. A papi és a mami mondták, mi amerikaiak olyan emberek vagyunk, akiket messziről meg lehet ismerni. Rowers mosolygott — Rajtad is látszik, hogy igazi amerikai vagy. tisztelt barátom! — tréfált a főhad­nagy. — Mondd, tót tisztel­hetek benned? — Davitt vagyok! Harry Davitt! — felelte a kisfiú na­gyon komolyan. — Nos, akkor Mr. Davitt, kérem, foglaljon helyet az asztalomnál! Merről jön, uram? Halaszthatatlan üzleti ügyei szólították Pershawar- ba? A kis fiú nem játszott, ko­molyan mondta: — Afganisztániból jövünk. Szörnyű ország. ősemberek. Figyelmetlenek, durvák! Itt egészen más! Itt Pakisztán­ban megadják az embernek a kellő tiszteletet! — Magam is úgy látom uram, hogy Pakisztánban jól­neveltek az emberek! — foly­tatta a főhadnagy a játékot. —Á, ne higgye! — legyin­tett feinőttesen a koravén gye­rek. — Mr. Fanning is mond­ta, hogy errefelé is rossz idők járnak mostanában- Tudja, itt is vannak már izgatok, ide is eljutottak... — Bs kicsoda az a Mr. Farming? — érdeklődött ko­molyságot színlelve Rowers. A gyerek kiesett a felnőt- tességből: — Hát Alex bácsi! Az az öreg, kopasz, ott a papa mel­lett! — mutatott a család asztala felé Harry. — Mr. Fanning angol, a papa régen ismeri, közös üzleteik is vol­tak. Járt már minálunk is, Ohioban. De akkor én még gyerek voltam... — És most mi vagy? — kérdezte Rowers, s a gyerek rövid nadrágjára nézett. A gyerek nem válaszolt, hanem helyette Rowerset kezdte faggatni: — Neked mi dolgod itt? — Semmi! — mondta Ro­wers. — Az, hogy veled be­szélgessek... — Szóval, magánzó vagy! — mondta a gyerek. — És most körutazást teszel Kele­ten! Nekem is megígérte a papa, hogy ha húszéves le­szek, tíz évig utazhatok az egész világon, s aztán majd átveszem a céget. Tudod, ex- portirodámk van, még a nagy­papi alapította. Csuda sok pénzt csinál ám! És a te pa­pád? — Az én papám Ameri­kában él... — És elég pénzt adott? — Adott, de van nekem is... Pilóta vagyok! A gyerek felemelte a fejét és csodálkozva nézett Rowers- re: — Te pilóta vagy? Nem is néztem ki belőled! És mi­lyen gépen repülsz? A főhadnagy nevetett: — Olyan gépen, amilyet te még életedben nem lát­tál! Ez a gép nagyon ma­gasra száll. Olyan magasra, hogy a Földről nemcsak nem lehet látni, de követni sem lehet semmiféle műszerrel... A gyereknek nagyon tét­Modern misszionáriusok a harmadik világban Segítségnyújtás vagy ideológiai Pár esztendővel ezelőtt a Broadway slágerként dobott be egy musical-t. Címe alap­jában véve semmitmondó volt: Forró Pont. Hőse pedig olyan amerikai ápolónő egyen­ruháját viselte, aki egy kü­lönösképpen elmaradt or­szágban vállalt állást. Ter­mészetesen, mint a Békehad­test egyik közlegénye. A musical nem aratott si­kert. Nemcsak a darab mű­vészi hiányosságai miatt ke­rült le meglehetősen gyorsan a műsorról, hanem mert egyöntetűen elhibázottnak vélték a téma feldolgozását is. Kétféle vélemény alakult ki. Egyesek szentségtörésnek tartották az amerikai ifjak „áldozatos munkájának” ope­rett-témává történt devalvá­lását. Mások pedig úgy érez­ték, hogy érdemtelenül nagy port kavarnak fel e messiá­sokból és szélhámosokból verbuvált testület körül... Vajon melyik tábornak volt igaza? Idestova öt esz­tendő telt el azóta, hogy Kennedy még elnökválasztá­si korteshadjárata során, a Michigan egyetem lépcsőiről — felvázolta a szervezetről szóló elképzeléseit Elnökké választása után sietett meg­valósítani tervét. A kongresz- szus jóváhagyásával, s rjem kis anyagi támogatásával hív­ta életre ezt az azóta Is sokat vitatott szervezetet. Kennedy, ahogy ezt nyjlat- kozaitaiból tudjuk, nem kisebb szerepet szánt a Peace Corps- nak, minthogy azok a szak­képzett fiatalok, akikben még nem csillapodott le a kaland­vágy és a vállalkozó szellem, néhány esztendőre letelepsze­nek valamelyik ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai országban, s szakértelmükkel, önzetlen segítségükkel új barátokat sze­reznek, s az Egyesült Államok elvesztett baráitait is visszahó­dítják. Több mint őt esztendő telt el a Peace Corps megalakítá­sa óta. Ez idő alatt az ifjú önkéntesek közel ötven állam­ba jutottak el. Elsősorban a harmadik világ országaiba, amelynek népei súlyos örök­ségként viselik évszázados gyarmati múltjukat. Ezeknek az országoknak a számára szinte felbecsülhetetlen kincs minden orvos, mérnök, hiszen szett, hogy ilyen érdekes part­nerre akadt. Csillogó szem­mel mondta: — Beszélj még magadról! És mondd, nem félsz ott fent? — Nem* szoktam félni — mondta a pilóta. — Miért? Te félsz a levegőben? — Szó sincs róla! — tilta­kozott Harry. — De más az, ha valaki maga vezeti a gé­pet... Csuda érdekes lehet! Ha a papa megengedi, én is re­pülő leszek... A gyerek szülei akkor vet­ték észre vitájuk hevében, hogy a fiú eltűnt Intettek neki, menjen oda hozzájuk: — Sajnos, mennem kell! — mondta a gyerek. — Ügy lát­szik szükségük van rám! Kezet nyújtott Francisnak: — A viszontlátásra! Nagyon örültem, hogy megismerhet­tem! Remélem, még lesz al­kalmunk elbeszélgetni! Harry visszaült az asztal­hoz, szülei és Alex bácsi kö­zé. A három felnőtt egyre hevesebben vitatkozott, egyre hangosabbak beszéltek, úgy hogy Rowers akarva akarat­lanul is meghallotta, miről van szó. Az angol azt fejte­gette, hogy Keleten minden végérvényesen elveszett. Szid­ta Nehmt, szidta Indiát, s keservesen panaszolta, hogy Pakisztánban sem mennek már úgy a dolgok, mint az­előtt. Harry egy darabig hall­gatta a felnőtteket, aztán köz­beszólt: — Majd tisztességre tanít­juk őket, ugye papa? (Folytatjuk) egyetemeik általában nincse­nek, s ezért hiányoznak ma­gasan kvalifikált szakembere­ik is. A Békehadtest minden­nek ellenére 1964-ben például 45 országba mindössze 84 or­vost küldött, ugyanakkor, ugyanebben az esztendőben, s csupán a 45 közül egy ország­ban, Etiópiában a 413 önkén­tes közül 375 pedagógus volt. Félreértés ne essék, nem kétséges, hogy Etiópiában — maradjunk ennél a példánál, bár hasonló volt a helyzet az ázsiai, a többi afrikai és la­tin-amerikai országokban is — szükség van jólképzett ta­nárokra. A Peace Corps pe­dagógusainak túlnyomó több­sége viszont humán jellegű diplomával rendelkezik. És nem véletlenül. Az Egyesült Államok új módszereikkel pró­bálja érvényesíteni beleszó­lását az úgynevezett fejlődő országok életében. Nem ha­talmi úton, politikai fenye­getés vagy politikai alku árán igyekszik kezébe kapa­rintani a vezető pozíciókat. Hogy a Békehadtest önkénte­sei sok országban történel­met, filozófiát és főként an­gol nyelvet és irodalmat ta­nítanak, annak rendkívül egyszerű oka van. Az USA „amerikanizálni” akarja a fejlődő országok értelmisé­gét úgy, hogy az ottani értel­miségiek — mint Arthur Goodfrieind „The Twisted Image” című könyvében ki is jelentette — „bőrük színét tekintve vérségileg bennszülöt­tek maradjanak, de meggyő­ződésükben, erkölcsileg és intellektusukban amerikaiak legyenek”. De a „gyűlölt amerikai” képének megváltoztatása — az amerikanizálás útján, csak egyik feladatkör ebben az ideológiai-politikai harcban, a modern misszionáriusok szá­mára. Azokra az előadások­ra, amelyekkel még elindu­interveneió? lásuk előtt a politikai inter­venció fogásainak ismerteté­sével leendő munkájukra készítik fel őket, a legkevés­bé sincs szüksége sem egy falusi hidakat tervező mér­nöknek, sem pedig egy olyan orvosnak, aki malária ellen ad injekciókat, mondjuk La- oszban. A Békehadtest vezetői ki­tartóan hangoztatják ugyan, hogy önkénteseiknek sémin j közük a hírszerzéshez, s a közvetlen információk gyűj­tésén túl a CIA profiljába tartozó helyi összeesküvések, puccsok, lázadások és parti­zánellenes akciók szervezésé­hez. Olyan direkt tények bizo­nyítják azonban ennek ellen­kezőjét, minthogy a limai Mű­szaki Főiskola tanácsa 1965- ben egyhangúan elfogadott határozattal utasította ki a Békehadtest kémkedéssel vá­dolt előadóit Ezek tények s a tények ma­kacsok. Ezért kényszerült ma­ga Shriver, aki hosszabb időn keresztül vezette az USA pol­gári ruhás misszionáriusainak csapatát, egyízben kijelente­ni: „A Peace Corps szerveze­te nem mozdíthatja elő je­lentősen az adott országok gazdasági fejlődését, viszont módjában áll lényeges befo­lyást gyakorolni a társadal­mi-politikai struktúrára”. Va­gyis a Békehadtestnek nem­csak ideológiai, hanem poli­tikai jellege is van. Segítsé­get nyújt az Egyesült Álla­mok kormányának ahhoz, hogy az imperialista mono­póliumok megfizetett ügynö­keit juttassa hatalomra a fej­lődő országokban, s így ezek az országok formális függet­lenségük ellenére ténylege­sen maradjanak a gyarmati függősség helyzetében... Önody György Bonn felvilágosításokat kér Washingtontól A nyugatnémet kormány előreláthatólag diplomáciai úton felvilágosításokat kér Washingtontól a múlt pénte­ken elhangzott Johnson-be- széd egyes kitételeivel kapcso­latban. A Johnson-beszédre a bonni kormány először úgy reagált, hogy teljes egyetérté­sét fejezte ki. Később azon­ban aggodalmak merültek fel. Erhard kancellár kijelentette, Johnson gondolatmenetét úgy lehet esetleg értelmezni, hogy a kelet és nyugat közti fe­szültséget olyan intézkedések­kel csökkentsék, amelyek a nyugatnémet újraegyesítést „soha napjára” tolják. Bonni politikai körökben az a né­zet uralkodik, hogy bár ai amerikai elnök beszéde egy sor figyelemre méltó javasla tot tartalmaz, mégis felvető­dik az a kérdés, vajon a; amerikaiak németországi po­litikája nem közeledik-e Fran­ciaországnak ahhoz a felfogá­sához, hogy a német újraegye­sítést a kelet és nyugat közti feszültség csökkentésének megtörténte után lehet csak felvetni és a kelet-európai or­szágoknak a német probléma megoldásában tevékenyen részt kell venniük. Országos felvásárlás keretén belül készpénzért is vásárolunk és bizományba átveszünk jó állapotban levő FRANCIA BAROKK, ROKOKO és aranyozott GOBE­LIN SZALONGARNITŰRÁKAT, rázveretes KO­MÓDOKAT. keleti és magyar SZŐNYEGEKET, FEST­MÉNYEKET, értékes POHÁRGYŰJTEMÉNYEKET. A fenti tárgyakról fényképet kérünk, melynek alapján szakértőnk előzetes értesítés mellett azokat a hely­színen megtekinti. Bizományi Áruház Vállalat Lakberendezési Osztálya Bndapest, IX. Kinizsi utca 12. Telefon: 189-646, 187-940.

Next

/
Thumbnails
Contents