Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-07 / 238. szám

1966. október 7. péntek NÖGRÄD 3 Hizlalás A a*öveike%eti A szemes takarmányok ve­tésterülete és termésmennyi­sége növekedett, ennek elle­nére a felvásárlás aránya csökkent. A takarmányfélék­nél bekövetkezett ilyen irá­nyú fejlődés összhangban van a népgazdaság és a mezőgaz­dasági üzemek érdekeivel és arra utal, hogy árarányaink helyesen az élő állatban és állati termékekben történő ta- karmányértékesíté6re ösztö­nöznek. /Vine* öaaxhang Az abrak takarmány-termés felhasználása azonban meg­nehezíti a központi alapkép­zést. Az államnak megfelelő készlettel kell rendelkeznie, hogy a központi takarmány- gazdálkodást el tudja látni. A központi árualapból kell fedezni az állami gazdaságok takarmányszükségletének egy részét, az állami hizlaldák és állatállománnyal rendelkező egyéb állami szervek takar­mányszükségletét. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével az állatállo­mány fejlődésében bekövet­kezett változással nincs össz­hangban a takarmánytermelés mennyisége a tsz-ekben. A megye állattenyésztéssel fog­lalkozó szövetkezeteire na- gyobbára ez az állapot a jel­lemző. így központi > készlet­ből kell biztosítani az ellá­tás egyenletességét, támogat­ni a takarmányhiánnyal küz­dő tsz-eket is. Az állam központi takar­mánygazdálkodási feladatai­nak ellátásában ezért az utób­bi évek során növekvő sze­repet kapott a takarmány- import. Ez viszont nemcsak a takarmányfelvásárlás csök­kenő tendenciájával függ ösz- *ze. hanem alapvetően az ál­latállomány és a takarmány­bázis fejlődési arányaival is. A jelentkező nehézségeket elsősorban a takarmányter­melés fejlesztésével lehet le­küzdeni. Jelentős tartalékaink varrnak, különösen a kukori­ca termésátlagok növelésében, de nem kisebb jelentőségű a takarmánygabona termésátla­gok fokozása sem. Kény axerhely set A mezőgazdaság szocialista átszervezését követő években nagy erőfeszítések árán ter­melőszövetkezeteink elértek egy elfogadható állattenyész­tési szintet. Az állattenyész­tés fejlődése maga után von­ta az árutermelés gyors üte­mű növekedését, elsősorban az abrakigényes sertés, és ba­romfitenyésztésben. Abrakter­Bélyegkiállítás nyílik Salgótarjánban A salgótarjáni felnőtt és ifjúsági bélyeggyűjtő körök a Hazafias Népfront védnöksé­ge alatt október 7-től 11-ig bélyegkiállítást rendeznek Sal­gótarjánban, az Öblösüveg­gyár Kossuth Művelődési Ha­zában, Békét a világnak cím­mel. A kiállítás ünnepélyes megnyitására október 7-én dé­lután négy órakor kerül sor. megtekinthető lesz minden nap délelőtt 10-től este nyolc óráig Az alkalmi postahiva­tal az ott feladott küldemé­nyeket és a kiállítási emlék­lapokat emlék bélyegzővel látja d. takarmány nélkül állatiényéaxtéa viaaxatérö gondjai Megelőzni az igényeket, II fejlődő lakáskultúra modern bútorokat követel melésünk — a jelenlegi kö­tött kenyérgabona vetésterü­let mellett — nem tudta kö­vetni az árutermelés ütemét, ezért az utóbbi években egy­re nagyobb központi segítség­re szorultak termelőszövet­kezeteink. Az állami segítés mértéke minden esetben az abrakta- karmány-import nagyságától függött, és az esetek több­ségében későn jutott a tsz- ek tudomására. A késlekedés a tervezésnél bizonytalansá­got okozott, ezért a tsz-ek egy jelentős része olyan elhatá­rozásra jutott, hogy felszá­molja, vagy csökkenti, ille­tőleg tovább csökkenti az ab­rakigényes baromfi- és sertés árutermelést. Ez a kényszerhelyzet több­irányú problémát vet fel. Ha csökken az árutermelés, csök­ken a bevételi forrás is, mi­után köztudott, hogy a ke­vésbé abrak igény es szarvas­marha- és juhtenyésztésre való gyors ütemű átállás elsősorban nem elhatározás, hanem fé­rőhely és alapanyag kérdése, amire a feltételek nem egyik napról a másikra teremtőd­nek meg, és addig is biztosí­tani kell a bevételt más for­rásokból. Gondot és problémát okoz a hiteltartozással terhelt fé­rőhelyek más irányú hasznosí­tásra történő átalakítása és benépesítése is. Ezek a té­nyezők együttesen arra hívják fel a figyelmet, hogy csak igen alapos elemzés után döntsenek a tsz-ek vezetői ar­ról, mikor és milyen mérték­ben csökkentik, vagy fejlesz­tik az abrakigényes állatok létszámát. Az állam nem hagyja a tsz- eket magukra. Az úi gazda­ságirányítási reformnak meg­felelően a felvásárló vállala­tok és a megyei takarmány­gazdálkodási bizottságok út­ján igyekszik segítséget nyúj­tani az abrakigények kielégí­téséhez. A jelenlegi ismere­teink alapján az állami tá­mogatás a várható abrakhiány harmadrészét fedezi. A fenn­maradó kétharmadrész fede­zetét a tsz-eknek kell megte­rem teniök. Mi a teendő? A kérdés a továbbiakban az, hogy milyen módon lehet kö­zös állatállomány abrakszük- sógletét fedezni. Egyes tsz-vézetők az ab­rakhiány megoldást állami feladatnak tekintik és az ál­lamtól várják a hiány pótlását. Sok tsz-ben ebben az évben a pillanatnyi pénzszerzés ér­dekében készpénzért értéke­sítették a sörárpát, nem tö­rődve azzal, hogy az állatok elől adják el az abrakot. Rosz- szul számítottak azok, akik kihasználták a sörárpa jó árát. arra számítva, majd az állam ad abrakot. Adni ugyan­is csak a rendelkezésre álló készletből lehet, ami sajnos igen korlátozott. Mérsékelni kellene a tagoknak történő abrakosztást a terméseredmé­nyeknek megfelelően. Jelenleg ugyanis az a szokás, hogy a tervezettnél kisebb termés ese­tén a természetbeni juttatás mértéke változatlan marad, de csökkentik a tervezett ta­karmányalapot. A bankhitel igénybevételé­vel erőfeszítéseket kell tenni a háztájiból és más megyé­ből történő, szabadpiaci ab­rakvásárlásra. Fokozott figyel­met fordítani az egy kilo­gramm hús előállítására fel­használt abrakmennyiség csökkentésére, e téren még sok tsz-ben nagy tartalékok vannak. Keresni kell az ab­rak-kiegészítők felhasználásá­nak lehetőségét: a burgonyát és a tej melléktermékeit hasz­nosítani lehet. Végül abrak- helyzetük ismeretében mérle­geljék hizlalási és baromfi ne­velési lehetőségeiket és csak annyi állatra kössenek szer­ződést, amennyit a vállalat abrak-támogatásával, saját ab­rakkal. vagy vásárlással biz­tosítani tudnak. Az utóbbi években kapott állami támogatásra számítani nem lehet és nem szabad. Fo­kozott jelentőséget kell tulaj­donítani a szabadpiaci vásár­lásnak. hiszen az abrak 20— 30 százalékának szabadpiacon történő megvásárlása nem rontja jelentősebben a hizla­lás jövedelmezőségét. Lécz László Apró ügy— nagy bosszúság Egy bírósági fizetési meghagyás akadt a kezembe a napokban. Szigorú, hivatalos irat. Meglepőd­ve olvastam rajta az egyik isme­rősöm nevét. Az illető hosszú évek óta példásan tevékenykedik a közéletben> rendes becsületes embernek ismerik. Az irat sze­rint azonban mégis vétséget kö­vetett el, s ezért. . . De ne' kezd­jem a végén a történetet! Két évvel ezelőtt — karácsony és újév között — gyerekek ját­szottak az erdőben. Köztük volt K. J-nek is a fia. S hogy, hogy nem a játék végén megegyeztek; mindenki letör egy fenyőgallyat és hazaviszi. Boldogan vitték a zsákmányt, amely egyik sem volt hosszabb harminc-negyven centi­métertől. K. J. fia vázába helyez­te a fenyőgallyat, még díszt is tett rá. Nem sokkal később azonban bekopogott hozzájuk egy erdész és egy önkéntes rendőr. Lopott fenyőfát kerestek. A fiú anyja készségesen megmutatta mit vitt haza a gyerek. Az eset már feledésbe merült, mikor három hónappal később beidézték a gyerek szüleit a köz­ségi tanácsra. A járástól vizs­gálták az ügyet, ami „lezárult” azzal, hogy semmiség az egész. A kedves szülő fenyítse meg a gyereket. Megnyugodott a család, s megfogadta a hatósági intel­met. Ám mit tesz a véletlen helyesebben: a bürokrácia mal­mai lassan, de biztosan őrölnek! — több mint egy évvel az idézés után 1966 májusában járásbirósá- gi fizetési meghagyást kapott o családfő. Ez állt rajta: ,.K. J ....... s tb...... a ...rf-.-i X számú erdörész­b ől 1 darab karácsonyfát lopott Ezért fizessen 25 forintot...” Il­letve valami még kimaradt. A kamat, ami újabb tíz forint. A fogalmazás lakonlkus. Az összehajtogatott irat egyik külső oldalán áll a név, beosztás, cím, a másik oldalon pedig: 1 da­rab karácsonyfát lopott.” A fi­zetési meghagyás kibocsátója a Cserháti Erdőgazdaság. K. J. nem hagyta annyiban o dolgot, mert nem lopott. Azt se­hol nem tagadta le, hogy a gye­rek hazavitt egy fenyőgallyat. Ezért a fiát megfenyítette. A ta­nácsi idézés után lezártnak vélte az ügyet. Ellentmondást nyújtott be a fizetési meghagyás ellen, mert jogtalannak tartja a bün­tetést, nem szólva a kamatról. ami duplán jogtalan, hiszen a pénzt most követelik tőle elő­ször. Nos, az ügyből per lett. Illetve lett volna, ha az erdőgazdaság képviseltette volna magát. Így az akta „járja a maga útját.” — pádár — — A fejlődő lakáskultúra egyre modernebb bútorokat igényel. Sokszor jönnek hoz­zánk idősebb emberek — mit kezdjenek a régi bútorral? Átalakítani már nem érde­mes, új kellene. Az igények­kel lépést tartani, sőt új ter­mékekkel az ízlést is nekünk kfll formálnunk — így fog­lalta össze röviden céljaikat Torják Vilmos, a Salgótar­jáni Faipari és Bútorkészitő KTSZ elnöke. A szövetkezet hétéves múlt­ra tekinthet vissza. A Lakás- karbantartó Szövetkezet asz­talos részlege önálló szövet­kezetté alakult. Az idén négy és félmilliós tervet valósíta­nak meg, bár összlétszámúk a hatvanat sem éri el. A fő profil, a bútorgyártás és ter­mészetesen a javítás, szolgál­tatás. Az utóbbi előnyt élvez, bár az igények nagyon hul­lámzóak. Az eredmények kézzel fog­hatóak. Az éves operatív ter­vet eddig 103 százalékra tel­jesítették. Szakmunkás lét­számuk egyrészt régi kisipa­rosokból, másrészt a saját nevelésű asztalosokból, kár­pitosokból tevődik össze. Jog­gal büszkék a saját nevelésű fiatalokra, akik közül tavaly ketten arany, ketten ezüst és egy bronzérmet szereztek a ..Szakma ifjú mestere” moz­galomban. Az idén is öten pályáznak ilyen kitüntető címre fiataljaik közül. Egyéb­ként a szövetkezetnél az át­lagéletkor nem éri el a har­minc évet. — A hagyományos bútor- gyártás lassan a múlté lesz — mondja az elnök. Ennek bizonyítására hozzáfűzi még, hogy a Hajdú—Bihar megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat már régi megrendelő. Jövőre kétmillió forint érték­ben ad megbízatást a szövet­kezetnek, de új termékeket igényel. Az elnök, Szabó Ist­ván műszaki vezetővel már készíti a tervrajzokat, két­száz modern konyhabútorhoz és 40 kárpitozott garnitúrá­hoz. El kell készülni az idén a prototípusnak, sőt még a KERMI jóváhagyásának is megkell történni, hogy idő­ben hozzáfoghassanak a so­rozatgyártáshoz. A bútorértékesítő vállalat számára az idén ezer íróasz­talt készítettek, jövőre há­romszor ennyi az igény. A Nógrád megyei Gyógyszertár Vállalat is bejelentette már, hogy mintegy 800 ezer forint értékben vár tőlük gyógyszer­tári berendezést. A Képcsar­nok Vállalat a salgótarjáni­hoz hasonló bemutató termet létesít Egerben. A berende­zéseket a szc - úkezet készíti. Ezenkívül a megye egész te­rületére szállítanak sezlono- kat, ágybetéteket. A jövő év­re már kapacitásuk 75 száza­lékát lekötötték, és természe­tesen a lakosság szolgáltatási igényeit is figyelembe kell venniük. Van-e lehetőség a szövet­kezet fejlesztésére, több dol­gozó foglalkoztatására? — Jövőre 16 fővel szeret­nénk növelni a létszámot, mert a tervünk is mintegy másfélmillióval nagyobb lesz. Sajnos az elhelyezés nagy gon­dot okoz. Jelenleg három telephelyen dolgozunk. Sze­retnénk a szomszédos telket megvásárolni üzemház céljá­ra, ez még a jövő kérdése. Egyelőre úgy érezzük, sokkal nagyobbak az igények, mint amire képesek vagyunk, s emiatt megrendelésekről kell lemondani — mondja az el­nök. A szövetkezettel szemben támasztott igények valóban mindig nagyobbak lesznek és ez tükröződik a tagság szem­léletében is. Nem véletlen például, hogy egy tizenhat előadásból álló TIT-sorozatra kötöttek szerződést, amely­nek során faipari, bútoripa­ri és esztétikai témájú elő­adásokat hallanak majd. A szövetkezet dolgozói nemes célokat tűztek maguk ele. Nemcsak az igényeket akar» ják kielégíteni, hanem mo­dern, új termékeikkel az em­berek ízlését is formálni. B. J. Öt nap története IV. A következő nap hosszú ide­ig száguldunk a Vág mentén. A víz helyenként érdekesen fodrozódik, mintha hirtelen meggondolná magát, és visz- szafelé folyna. Közelben van az Alacsony-Tátra. és itt kez­dődnek valahol a Liptói-hava­sok is. Textilmű a Vág partján Zsolna és Kassa között a legnagyobb ipari város Ru- zomberok. Rózsahegy közvet­lenül a Vág partján épült, 500 méterrel a tengerszint felett. A XV. században német bá­nyászok alapították a várost, számottevő műemléke még sincs, mert az évszázadok alatt többször is leégett. A forgalmas, szűk utcák kö­rül rengeteg gyárkémény ma­gasodik. A város főként fa­ipari termékeiről nevezetes, de itt működik egy patinás üzem — a V. I. Lenin ne­vét viselő textilgyár is... Vendéglátóimnak gondot okoz: hova vigyenek el üzemet látogatni. Szombat lévén, na­gyon nehéz ugyanis olyan gyárat, üzemet találni, amely amellett, hogy az idegennek érdekes — üzemel is. Cseh­szlovákiában fokozatosan be­vezetik a szabadszombatot. A legtöbb helyen már most is, havonta kétszer munkaszüne­ti nap a szombat. A ruzomberoki textilmű óri­ási területen fekszik. A múlt század végén, pontosabban: 1896-ban alapították a Mauth- ner gyárak egyikeként. Ké­sőbb több helyen leányválla­latot létesített, igy többek kö­zött nálunk, Pestszentlőrincen is. Vendéglátóim minden igye­kezete hiábavalónak bizonyul. A szabad szombat itt is érez­teti hatását. Az üzemóriásban csak néhány helyen dolgoz­nak. Azért egy-két dolgot így is érdemes megjegyezni. Az üzem egyik műszaki ve­zetője, Patai Zoltán kalauzol. Elmondja, hogy a textilmű­vek 3500 dolgozója közül, két és félezer a nő. A városnak 28 ezer lakója van. a járási székhelyen, Liptószentmikló- son mindössze 12 ezer ember él. A textilmű dolgozói közül sok a vidéki, a bejáró — ezért külön munkásszállást kellett építeni. És nem is akármilyet! A négyemeletes épületben kereken 1200 gyári munkás lakik, akik általában havonta egyszer utaznak ha­za, távolni falujukba. (A gyár- látogatás után megnéztem a munkásszállást, és csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok a modem, tiszta, kellemes környezetről). A textilműnek egyébként bent­lakásos ipari tanuló intézete is van, ahol 250 fiatal él és tanul. Közülük 209 a lány. Szövők, fonók lesznek a mo­dem nagyüzemben. Két évig tanulják a szakmát. A kevés­ke fiú három esztendeig ta­nul, megszerzik a géplakatos szakmát és mesterképzőre is járnak. Talán a legérdekesebb eb­ben az üzemben, hogy kez­dettől fogva saját gépgyárral rendelkezik. — Ma, amikor a profiltisz­taságra való törekvés világ­viszonylatban elismert, és al­kalmazott tendencia, nem je­lent-e korszerűtlenséget ra­gaszkodni egy ilyen — ha a mammutgépgyárakat tekintjük — „manufaktúra” jellegű üzemhez? A kérdésre Patai Zoltán vá­laszol : — Semmi esetre. A kérdés látszólag jogosnak tűnhet, de nem szólva az olyan észérvek­ről, mint például: ha nem volna kifizető, nem is csinál­nánk így — éppen saját gép­gyárunk segítségével tudunk versenyképesek lenni. Üze­münk sokféle árut termel, több nyugati országba expor­tál és a rendelők igényeinek gyors kielégítését éppen sa­ját tervező és kivitelező gár­dánk segítségével tudjuk meg­oldani. Itt a lényeg a minden újra érzékenyen reagálásban van és abban, hogy az újat a rendelők igényeinek meg­felelően, adottságainkhoz mér­ten minél előbb alkalmazni tudjuk... Patai Zoltán elmondja még, hogy a helyi alkalmazáson túl sokféle típust exportálnak gépeikből, többek között Ma­gyarországra is. Büszkén em­líti új szövődéjüket, ahol a legmodernebb — vetélő nél­küli, a keresztszálat sűrített levegővel irányító — gépeket alkalmazzák. Az új műhely érdekessége, hogy az ablakot szándékosan mellőzték, az op­timális fény, hő és páratar­talom elérése és állandó tar­tása érdekében. A 400 vetélő­nélküli gép termelése 1200 hagyományos, automata „kol­légájának” teljesítményével azonos. A jelenleg elérhető legjobb minőség mellett... „Dotoho ! Uotoho!” Szervezett lökdösődés, a sza­bályoknak megfelelő vereke­dés zajlik a jégen. A csíkos trikót viselő bíró, előre nyúj­tott nyakkal, szúrós, minden­re figyelő tekintettel száguld a görbe kardként villogó bo­tok között. A sípszót fergete­ges füttykoncert nyomja visz- sza, valahova a játékvezető torkába... — Golonkát is ki lehet ál­lítani? — A világ egyik leg­tehetségesebb jégkorongozója lehorgasztott fejjel húz a já­tékoskijáró felé. Botjával ma­ga előtt csapkodja a jeget... Aki csak a televízióból, vagy a híradók filmkockáiról is­meri a csehszlovák jégkoron- gozókat, és nem találkozott még közvetlen közelről a fa­natikus szurkológárdával — nehezen tudja elképzelni, mi megy végbe egy ilyen vér­beli mérkőzésen. Zsolnán, a téli stadionban esek át a tűzkeresztségen. Egy Ferencváros — MTK mérkőzés „csendes foglalko­zás” az ilyen hoki-mérkőzés­hez képest. — Dotoho! Dotoho! — ki­áltja torkaszakadtából a jó­részt fiatalokból álló közön­ség és ütemes tapsba kezd. Szeretnék velük együtt kiálta­ni. de nem sokat értek az egészből. A labdarúgás sza­bályainak ismeretével itt nem sokra megyek... — Dotoho... dotoho... — majd újra fütty harsan. az­után meg felkiált a tömeg. Golankának letelhetett az ide­je, mert elrugaszkodik a pa­lánktól és botját harciasán előre szegezve siklik, egyene­sen a korong körül dulako­dók felé. A kapu mögött egy össze­csapásnál bedűl a deszkake­rítés — villámgyorsan kija­vítják, a játék nem állhat. Lent a jég közepén sajátos vita zajlik, amelyben nagy szerep jut a botoknak is. Fér­fias sport. Ez kétségtelen. Bratislava — Slavia 1:5. (Folytatjuk) Pataki László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents