Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-21 / 250. szám

T966 október 21, péntek NÓGR A D 3 Bevezették a szovjet módszert IKagyobb önállóság a tsz-ek háti építkezéseiben Párt értekezlet a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál Az eddigi rendelkezések ér­telmeiben a termelőszövetke- zelközi építési vállalkozások nem szerezhették be közvet­lenül az építőanyagokat. Az anyag kiutalásos rendszere hovatovább már akadályává lett a gyorsabb munkának. Ezen tehát változtatni kellett. Ennek a módszernek a meg­változtatását sürgette az is, hogy a korábbi évekhez vi­szonyítva a mezőgazdasági építkezések legnagyobb részét már a termelőszövetkezetközi építési vállalkozások végzik, s ezek csak nehezen, körül­ményesen szerzik be az anya­got. Nemrégiben küldöttség járt a Szovjetunióban és a mező- gazdasági építkezések mód­szereit tanulmányozta. A sok érdekes, korszerű megoldás között találkoztak azzal is, ami nálunk sürgős megoldásra vár. Odakint ugyanis az épí­tőanyagokat közvetlenül a kolhozközi építési egyesülé­sek szerzik be. S ezzel alapo­san megrövidítik az anyag megszerzésének idejét, sok bosszúságtól, felesleges költ­ségtől óvják meg a kolhozo­kat. Vitathatatlan, hogy ez a jövő útja. k A magyar mezőgazdasági építési küldöttség viszontlá- togatásaként nálunk is járt egy szovjet küldöttség, megyénk­be is ellátogattak, s éppen ez­zel a látogatással kapcsolatos az anyagbeszerzés új módszeré­nek. nyilvánosságra hozatala. Részt vett a megyelátogatá­son a szovjet küldöttséggel Kazareezki Kálmán a Földmű­velésügyi Minisztérium Be­ruházási Irodájának vezetője is. örömmel hallottuk, amint egyik felszólalása alkalmával bejelentette, rövidesen meg­jelenik és 1967. január elsején énénybe lép az anyagbeszer­zés új módszerére vonatkozó rendelkezés. A mezőgazdasá­got irányító illetékes szervek a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben úgy rendelkez­nek, hogy azután közvetlenül a termelőszövetkezetközi épí­tési vállalkozások szerezhetik be az anyagot. Erre a bank a létesítmény bekerülési költsé­gének hatvan százalékáig hi­telt biztosít. Tehát nem lesz a ■ termelőszövetkezetnek anyag- beszerzési gondja, s remélhe­tő, hogy megszűnik ezzel a sok-sok bosszúság, s az anyag- beszerzők országos utazgatá­sa. P. A. (Folytatás az 1. oldalról) Észrevételüket azonban eddig még nem vették figyelembe. Sem nálunk a központban, sem másutt. Emiatt egyesek úgy vélekednek: nem érde­mes szólnunk, úgy se oldják meg a problémákat. Végül a fegyelmezés kérdéseit boncol­gatta. Arra kért választ, hogy meddig terjed a művezetők fegyelmezési jogköre. Epich Ernő személyzeti fe­lelős szerint nehéz agitálni a párt politikája mellett annak, aki nem képezi magát, nem vesz részt az oktatásban. Ez vonatkozik a párttagság 30 százalékára. Sürgette, hogy a gazdasági vezetők is foglalkoz­zanak politikai kérdésekkel. szinten. Bejelentette, hogy kártérítésre kötelezi azokat a dolgozókat, vezetőket. akik hanyagul látják el munkáju­kat. Nagy József szakoktatás­felelős a pártszervezetek re­szortbizottságainak kért na­gyobb önállóságot. Gordos István gépkocsi-elő­adó hangsúlyozta, hogy a munka megjavításában nagy feladat hárul a pártcsoportok­ra. Bővítsék ki jogkörüket, adjanak nekik nagyobb ön­állóságot, legyenek ők a fe­lelősek a pártépítési kérdések megvalósításáért is. Továbbá kérte, .hogy az ügyvitel egy­szerűsítésével gyorsítsák meg a különböző munkafolyama­vezetője elmondotta, hogy a megyei pártbizottság sokszor foglalkozott az építőipar mun­kájával. Ennek során meg­állapította, hogy a megye ál­lami építőipara nem tudott felnőni a feladatokhoz. Pe­dig a harmadik ötéves terv­ben majdnem más/élmiili- árd forint értékű munkát kell elvégeznie. Tehát van jövője ennek az iparnak. Jelentősé­gét az is aláhúzza, hogy ha az építők jól dolgoznak, ak­kor sokat segítenek a megye és város vezetőinek a foglal­koztatottsági gondok megol­dásában. A pártszervezet és a pártbizottság feladata, hogy az alkotó, emberi tevékenység­nek szabad utat biztosítson, jelentkezzen az az újítómoz­galomban, vagy a termelés Szocialista módon... Tapasztalatok a rétsági járásban Az idén. az előző évektől el- mezőgazdasági szaklapok és hány helyen valósították meg. kérőért újszerű brigádszerző- folyóiratok megrendelését. Több tsz-ben a gépesítés dol- déseket dolgoztak ki a rétsági Ezekben a tsz-ekben elma- gozói alkalmazottakból tevód- járás szövetkezeteiben. Ezek radtak a havi szakmai kon- nek össze. Mégis előfordul egyrészt a termelőézövetke- zuitációk is. egyik-másik termelösaövetke­zctek politikai és gazdasági Szövetjkeaeteink vezetőinek ,a* Sor­vezetőinek vállalását tartal­mazzák, másrészt a szocia­arra kell törekedniük, hogy közelebb kerüljenek a szóa­lakkal a tsz vezetőinek nem a legjobb a kapcsolata. Az lista brigád tagjainak felaján- ÍLJESk tS«dhoTl£ ilyen helyeken- *ho1 ro“z > lásait foglalják magukban. A vezetők és a dolgozok közötti kontaktus. az eredmények lehetnek állandóak, k' „ ... merjék meg életüket, eredmé kcUÓ együttesen segíti elő a nyeWwst és gondjaikat, »ahol szocialista bugédok jelszava- szyjjg£g van ra segítsenek. A •, nak „Szocialista módón elm, s,:övetke,eU vezetők vállalták, ™ tanulni es dolgozni” valóra- hogy az adltviniiztrat(v do!- bM*g«en ha gőzökből kijelölnek Azokban a tsz-ekben, ame­lyekben a politikai, gazdasá­gi és szakmai vezetőik felis­merték a szocialista brigádok jelentőségét ott az eredmény sem maradt el. így a nóg- rádsápi Vörös Csillag Tsz-ben, gépesítési, szarvasmarha-te­nyésztési, baromfitenyésztő és nevelő, valamint ifjúsági ker­tészeti brigád tevékenykedik eredményesen. Amíg 1964-ben 21 forint volt az egy munka­egység értéke, 1965-ben már 29.20 forintot fizettek. Az idén előreláthatólag megközelíti a negyven forintot a részesedés. S ebben benne van e közös­ségek munkája. A romhányi II. Rákóczi Ferenc Tsz ker­tészeti szocialista brigádja is jól dolgozik. A nagyoroszi Egyetértés, a tereskei Kossuth és a tolmács! Szabadság Tsz- ben ugyancsak dicséretre mél­tó szorgalommal dolgoznak a közösségek. A vállalásokban helyet ka­pott a szocialista brigádok tagjainak politikai és szakmai továbbképzése, valamint a brigádnaplók pontos vezeté­se is. Megvan mindenütt a lehetőség arra, hogy a szoci­alista brigádok részt vegye­nek a termelőszövetkezeti pártszervezetek szervezett té­li politikai oktatásán. A szövetkezeti vezetők egy része igyekezett vállalását teljesíteni. A nógrádsápi Vö­rös Csillag Tsz-bem a gépesí­tési brigád tagjainak megren­delték a Mezőgazdasági Tech­nika című szaklapot. Viszont vannak tsz-ek, amelyekben a vezetők nem nagy jelentősé­get tulajdonítanak a szakmai továbbképzésnek és a túlzott takarékosságra való hivatko- ■ással, mellőzték a megígért tennivaló, ha az váltását. fiözókJbáí MiriM^k“‘vatokP elért eredményeket, a hármas A brigádok a párt IX. kong- fki hl^enként egyszer segít a jegj'ebm növelni akar­resszusa tiszteletere nagy erő- szociallMa brigád naplójának Jak' tesaiteseket tesznek vallate- vezetésében. Ezt is csak né- Emmer Ferenc saik teljesítésére. A gépesí­tésben dolgozó közösségek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy kenyérgabonából, burgonyából, cukorrépából és kukoricából szinte minden tsz-ben nagyobb termést ér­tek el, mint tavaly. Hasonló­képpen javulnak az eredmé­nyek az állattenyésztőknél is, a tejtermelésben és a szarvas­marha-hizlalásban. Amíg 1965-ben 65—70, addig az idén 400 hízómarha ment export­ra. A brigádok különöskép­pen törekszenek a minőségre. Dr. Barta Róbert igazgató tokát, helyesnek és jogosnak ismer­te el a bírálatok többségét. Telek Imre építésvezető az újító mozgalomhoz kért és megígérte, hogy a lehető- gyobb ^mogatasti ^ ségekhez képest igyekeznek megoldani a felvetett problé­mákat. Hangsúlyozta: a párt­tagság igen sokat segített a vállalatvezetésnek. Nekik kö­szönhető, hogy a pártonkívüli kongresszusi versenyt elemez­ve kijelentette: a lelkesedés felszításában sokat segített a helyes anyagi ösztönzés is. Botka Miklós főmérnök dolgozók is megértették, mit az újonnan létrehozott üzem­akar a vezetés, milyen felada- gazdasági osztály- feladatát, tokát, miért kell megoldani, hatáskörét ismertette, a költ- Tájékoztatta a pártértekezlet ség- és anyagelszámolási fegye- résztvevőit arról, hogy a fej- lem megszilárdítása érdeké- lődés meggyorsítása érdekében ben. Felállításával a munka­növelték az építésvezetőségek helyek mentesülnek az admi- hatáskörét, önállóságát. Kidől- nisztráoiós munka egy részé- gozták a vállalat harmadik öt- tói. Ez persze egyúttal azt éves tervét, amelyről a felet- is jelenti, hogy az adatok tes szervek is elismeréssel nyi- alapján megszigorítják az el­átkoztak. Az ezzel kapcso- számolást, és a felelősségre- latos részfeladatokon jelenleg vonást. Kérte a jelenlevők se- a mechanizmus bizottság dől- gitségét az újító mozgalom gozik. Véleménye szerint több tartalmának javításához, kezdeményezésre és bátorság- Trizna János, a megyei ra volna szükség minden pártbizottság ipari osztályának egyéb területein. De többet kell törődni az emberekkel, intézkedni jogos panaszaik­ban. Amikor a munkások a vezetőktől a jelenleginél töb­bet követelnek, akkor ezt jo­gosan teszik, ez nem műsza­ki ellenesség, csupán az új igényekből, a fejlődésből fa­kadó egészséges követel­mény. Felhívta a figyelmet a szocialista szerződési mozga­lomban rejlő lehetőségek jobb kiaknázására, a határidők csökkentésére, a minőségi munka szükségességére és a gépesítésben rejlő lehető­ségek jobb hasznosítására, A vitában felmerült kérdé­sekre Jakubovics Gyula vála­szolt. Utána megválasztották az új pártbizottságot, és a me­gyei pártértekezlet küldötteit. A pártbizottság megválasztot­ta a végrehajtó bizottságot, és annak titkárát. Titkár ismét Jakubovics Gyula lett u Mit vár Ön a gazdasági irányítás reíormjától ?" t Í me a kérdés, melyet a minap az öblös- üveggyárban néhány embernek feltettem. Túl általános? Olyan, mint az obiigát kíváncsiskodás: „Hogy vagy?” Mit lehet erre válaszolni! Mégis, megfigyel­hető, hogy száz ember közül kilencvenkilenc valamit vá­laszol. S ezek a válaszok rendszerint megfelelnek a kér­dezett személy közérzetének. Voltaképpen én is valami közérzet félére voltam kíván­csi... Bár a következtetés korai, az egyik előre kívánkozik: bárkit kérdeztem, senki sem hozakodott elő azzal milyen árakat fognak emelni a kö­zeljövőben. Vagyis, azok a hí­resztelések — megannyi „hi­teles” és „méghitelesebb” for­rásból származó értesülés —, amelyek még néhány napja is kellemetlen lepedékként tapadtak az emberek közérze­tére — szertefoszlottak. Ami persze nem jelenti azt, hogy Müller János a IV. csar­nok művezetőjében nem for­tyog a méreg N — Hogy mit várok a re­formtól? — kérdez vissza. — Azt, hogy a tervosztály olyan megrendelést adjon az üzem­nek, amelynek tisztázták min­den műszaki, minőségi mu­tatóját. És akkor adja, ami­kor az üzemnek biztosították a gyártás műszaki feltételeit. Másodszor: a megrendelt ter­mék minőségi, és műszaki tu­lajdonságairól a MEO ne utol­jára értesüljön. Hanem előbb mint én, vagy velem együtt. Hogy a méretbeli, és egyéb követelményeket a sorozat- gyártás megindulása előtt tisz­tázhassuk egymással. S ne akkor, amikor már több száz, vagy több ezer darab elké­szült — s kitűnik, rosszul... A finomcsiszolóban az egy­másra tornyosuló ládák, és a korongok közti keskeny, út­nak nevezett micsodán buk­dácsolva fürkészem kit szólít­sak meg. Selmeczi Györgyre esik a választás. A brigád­vezető kezében megáll a sú­lyos, „überfangos” csiszolt bo­rosüveg. — Önállóságot. Azt várok, önállóságot művezetőnek az igazgatótól, igazgatónak az or­szágos központtól. — Konkrétan? — Például: a napokban komoly vita kerekedett a mű­vezető, és a szakmunkások kö­zött. Mi finom csiszolók va­gyunk, mégis olyan felada­tot kaptunk, amelyet a ko­rongos csiszolóban kellett vol­na elvégezni. Ezek a kövek, elvtársam, nem üvegtölcsérek csiszolására valók. És az itt dolgozp munkások szaktudá­sát nem így kell kihasználni. A művezető, persze, nem hi­bás. Azért adta a tölcsére­ket, mert nem akart senkit sem kiküldeni a placcra. Nem volt más munka. Nálunk egy­szer pangás van, másszor tor­lódás. Csiszoltunk nemrég egy könnyű matt kelyhet. Hogy meglegyen a pénzünk, a brigádnak tizen hat-tizen- nyolcezer darabot kell meg­csinálnia. Meg is csinálnánk, de a kemence napi ötezer da­rabot tud csak kiadni. Ilyen­kor állunk. Amikor meg ez a munkaigényes üveg kerül sorra — torlódás van. Szó­val : a megrendeléseket kéne úgy csoportosítani, összehan­golni, hutától a feldolgozó üzemekig, hogy pangás vagy torlódás ne legyen. S ezt sze­rintem csak akkor lehet el­érni, ha művezetőtől igazga­tóig több önállósága van a gyárnak a kapacitás maximá­lis, és egyenletes kihasználá­sának megszervezéséhez. Jartdála Károly művezető némi gondolkodás után kiemel egyet az asztalán álló ter­mékminták közül: — Itt van ez a Rőmer- kehely. Ezt mi ráfizetéssel gyártottuk hosszú időn ke­resztül. Nemrég kaptunk rá emelést, de nyereségünk így sincs rajta. Sokat gyártunk belőle exportra. Nehéz elkép­zelni, hogy a külkereskedel­mi vállalat áron, alul adja el, vagy az önköltségéért. De lát­ja ez is baj: mi nemcsak a Rőmer-kehely, de a többi ter­mékünk eladási árát sem is­merjük. Holott ehhez a leg­több közünk nekünk van. A termelő vállalatnak. A re­form azt követeli, hogy le­hetőleg minden termékünk nyereséges legyen. Akkor pe­dig tudnunk kell termékeink eladási árát. A tisztesség pe­dig azt követeli, hogy a mi munkánk eredményét ne fö­lözhesse le más intézmény. Jó helye van annak nálunk is ... A lig fejezte be a mű­vezető a mondóká- ját, feltűnik a ter­melési osztály exportfelelőse, Oá Lajos. Messziről látni, hogy közismert, jó kedélye vargát vetett. Kérdem: miért? — Az utóbbi két-három nap ki sem tudtam mozdulni az irodából. Eddig úgy volt, hogy a külkereskedelmi vállalattól — az országos vállalat köz­vetítésével — megkaptam a negyedéves keret-megrende­lést, majd a specifikációt. Szerződést kötöttünk. Én pe­dig elkészítettem a részletes programozást, ellenőriztem a termelést, a csomagolást, a szállítást, végeztem a meg­rendelésekkel kapcsolatos le­velezést. Most? A legfrissebb rendelkezés szerint negyed­éves keretszámra szerződni ti­los, a megrendeléseket köz­vetlenül a külkereskedelmi vállalattól kapom, amelyeket külön-külön meg kell vizs­gálnom, csoportosítanom, eb­ből elkészíteni a specifikációt, programozást, megküldeni a visszaigazolást — tizenöt na­pon belül —,. s a továbbiak­ban, illetve közben csinálni, amit az imént már elsorol­tam: ellenőrizni a gyártást, csomagolást, szállítást, satöb­bi... Eszembe jutott egy néhány hónappal ezelőtti beszélgetés, az országos vállalat gazdasági igazgatójával. Ügy nyilatko­zott, hogy az export-megren­delések lebonyolítását, intézé­sét a központ magának tart­ja a reform után is. Most mégis „leadná”? — És maga nem örül en­nek az önállóságnak? — kér­dem Oó Lajost. — Hogyne örülnék! Hiszen a közvetlen kapcsolat a meg­rendelővel — nagy dolog. De igy, egyik napról a másikra, hogy sem időm, sem lehető­ségem a felkészülésre, segít­ség nélkül? Beszorultam az irodába, ki sem látszom a papírok közül. S akkor mi lesz a termeléssel? —■ kiált fel, szinte kétségbeesetten. A kérdésekre kapott válaszok alapján — ha a látszat ennek itt, ott ellene is szól — sze­rintem az öblösüveggyáriak közérzete jó. A munkásokat, és a termelést közvetlen irá­nyító vezetőket foglalkoztatja a reform, észrevételeik, ja­vaslataik egybevágnak az or­szág vezetőinek elképzelései­vel. Igaz, egyik-másik köve­telés arra is vonatkozik, aki egyelőre azt másnak adresz- szálta — de nem hiszem, hogy sok időbe telik, s erre ők maguk is ráébrednek. Némely észrevétel, javaslat meg­valósításával aligha kell vár­ni 1968-ig. Ezzel a javaslat megtevői is egyetértettek. Azzal pedig az országos vál­lalat vezetőinek kell egyet- érteniök, hogy a minden át­menet, felkészülés nélkül meg­adott önállóság nem mindig használ, sőt félő, hogy a gaz­dasági irányítás reformjának egyik nagyszerű elvét emiatt kedvezőtlenül fogadják a gyárban. Az országos vállalat gazdasági igazgatója, néhány hónappal ezelőtt azzal indo­kolta nekem az export ügy­intézés központban-tartását, hogy az olyan rendkívül bo­nyolult feladat, amelyre az egyes gyáregységek nem vol­nának képesek. Most úgy lát­szik, megváltozott a központ véleménye. De ha a gyáregy­ségeknek nem adnak időt, feltételeket a felkészülésre, ez a fajta önállóság zavart, és nem kívánt ellenállást kelt­het. Csizmadia Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents