Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-21 / 250. szám
4 NÖGRÁD Kaput nyitni a szívekben. A FIATALOK fejekben ! Ifjúságvédelem a salgótarjáni járásban A fiatalkorú bűnözés egyes területeken történő csökkenéséről nyilatkozott — többek között — nemrégiben megyénk rendőrfőkapitánya. Olvasóink ezt követően részint arról érdeklődtek, megyénk mely területére érvényes elsősorban ez a megállapítás; másrészt, hogy — és ez még fontosabb —, minek köszönhető a javulás. A javulás főként a salgótarjáni járás területére érvényes. Múlt év és ez év első felét tekintve a fiatalkorú elkövetők száma huszonöt százalékkal, a gyermekkorúaké harminchárom százalékkal csökkent örvendetes, hogy nem fordult elő emberölés vagy annak kísérlete, szemérem elleni bűncselekmény, rablás. Nem volt jogtalan használat sem, amit pedig másutt elég gyakran követnek el fiatalkorúak kerékpárral vagy motorkerékpárral kapcsolatban. A bűncselekmények nagy hányada tulajdon elleni volt —, jelentős ösz- szegekről azonban szó sincs. A nagybátonyi őrs területén — például — ez év első felében mindössze kétezerszáz forint volt a kár, de jó része ennek is rövidesen megtérült. Nagyon lényeges oka a javulásnak, hogy a salgótarjáni járás területén a rendőri szervek következetesen felszámolták az úgynevezett galeriket. Az ifjúságvédelemben jártas rendőrök, társadalmi aktivisták napjainkban a tőkés világ fellazítási politikája mellett az ifjúság számára nagy veszélyt a galerik alakulásában látnak. Megjegyzendő, hogy az előbbi gyakran ösz- szefügg az utóbbival. Serdűlő gyilkosok A kapitalizmus világnézeti talajtalansága, létbizonytalansága gombamód szaporítja az USA-ban a serdülők gang-jeit Angliában a teddy- boy-ok kósza tálkáit, Francia- országban és Nyugat-Német- országban a húsz éven aluliak rablóbandáit A New York-i fiatalkorú gengszterek húszas- harmincas csoportokban fosztogatnak, üzérkednek kábítószerrel, sőt gyilkosságokra is vetemednek. A Tanácsköztársaság valamennyi, nagyszámú ifjúságvédelmi intézkedését eltörölte a Horthy-rezsim. Ennek — és a nyomornak — betudhatóan 1927-ben Budapesten tízszer annyi bűnöző fiatalkorút vontak felelősségre, mint az akkor nyolcmilliós Londonban. Két évvel korábbi statisztika sprint a fővárosban 1328 tizenhét év alatti fiatalkorút állítottak elő a rendőrségre. Közöttük tizenhárom—tizennégy éves gyermekeket is; e szerencsétlenek nyolcvanegy százaléka volt nemibeteg. A nemzeti és keresztény erkölcsöt prédikáló uralkodó osztály képviselői természetesen nem hozták nyilvánosságra ezeket a megdöbbentő adatokat. A néphatalom megszületése és erősödése országosan a fiatalkorú bűnözés csökkenő tendenciáját eredményezte. Megyénkben például a bűncselekményt elkövetők közül csak körülbelül minden huszonötödik fiatalkorú; s megállapítható, hogy az ő érdekükben kifejtett hivatalos és társadalmi nevelő munka sikeresebb, mint a felnőttekért végzett. Visszatérve a galerik veszélyéhez: országos tapasztalat szerint a fiatalkorú bűnelkövetők több mint fiele csoportosan kerül szembe a törvénnyel. Részben azért, mivel egymagában ritkán mer -vállalkozásba” kezdeni; részben azért, mert többnyire azok az agresszív természetű fiatalok a galerivezérek, akik nevelt- ségük hiánya, balszerencsés családi körülményeik miatt szembehelyezkednek a becsületes társadalommal —, sőt a jószándékú fiatalokat is igyekeznek szembenállásra késztetni. Nyugaton nincs kiút A kapitalista világ másra mint látszatintézkedésekre nem képes, hiszen a bajok gyökere nem a fiatalságban, hanem magában a társadalmi rendszerben lelhető meg. Merőben más a helyzet nálunk, hiszen a szocialista rend — a tőkés rendszerrel ellentétben — szilárd, nem pedig egyre ingatagabbá váló alapokon nyugszik. Az erős néphatalom, a szocialista erkölcsi felfogás térhódítása az az alap, amelyre a salgótarjáni járásban a fiatalkorú bűnözés ellen harcolók támaszkodtak és támaszkodnak. Ebben a járásban az ifjúság- védelmi albizottságok munkája minőségében is, módszereiben is fejlődött. Az utóbbi hónapokban már nem érték be sablonos ellenőrzésekkel, amelyek jobbadán csupán arra irányultak, vajon fogyaszt-e fiatalkorú nyilvános helyen szeszesitalt. Figyelemmel kísérték ellenben a gyer- mekcsoportos u lások életét, s gondosan mérlegelték: baráti körrel, avagy galerivel akadt-e dolguk. Az előbbit — a rendőrségi körzeti megbízott véleményének meghallgatása után — erősítették; az utóbbit pedig igyekeztek megszüntetni. A salgótarjáni városi-járási rendőrkapitányság hivatalos jelentése az összehasonlítás alapjául szolgáló két félévre vonatkozóan négy galeri végleges felszámolásáról beszél. Szigorú rendőrszemmel nézve bizonyára ez a helyes adat —, de a közrendet, az ifjúságot féltő, az utcákon nyitott szemmel járó állampolgár négynél többre becsüli a feloszlatott galerik számát. Sokan, sokat és jól dolgoztak a salgótarjáni járásban, amíg az e sorok elején említett eredmény megszületett Jelentős siker, hogy a társadalmi Aktivisták, hivatásos és önkéntes rendőrök kialakították a salgótarjáni járásban a felelősség légkörét; azaz olyan atmoszférát, amelyben a felnőttek nemcsak saját gyermekükért érzik a felelősséget, de valamennyi gyermekért, akivel munkájuk, magánéletük során találkoznak. Két félév — a társadalmi fejlődés óráján mérve — aligha több egy másodpercnél. Az örvendetes sikerekből messzi előre arra következtetni, hogy serfia többé galeri nem tobor- zódik a salgótarjáni járás területén: vakmerőség lenne. Az eddigi eredmények azonban reményt nyújtanak arra, hogy az ifjúságvédeleméit felelős társadalmi és hivatalos szervek nem csökkentik éberségüket, sőt — akár a pásztói járás területéről i— adaptálnak olyan módszereket, amelyek az ifjúságvédelemben eredményesnek bizonyultak. A bemutatkozás rövid: Szoó Béla, a salgótarjáni járási pártbizottság első titkára 1950 óta a pártapparátusban dolgozik. Hitvallása a pártmunkáról: „Az elméleti felkészültség mellett feltétlenül szükséges a pártmunka sze- retete, hogy értelmét lássa az ember a mozgalmi tevékenységnek, és a menet közben elért eredmények mindig új erőt adnak ahhoz, hogy jól, és helyesen dolgozzon a pártmunkás!” Már az első percekben a kétfrontos harcról beszélünk, és nem véletlenül. — Járásunk párttagsága — mondja Szoó Béla — mindig nagyon gyorsan reagált a politikai kérdésekre. Az elmúlt tíz évben, egészen a mai napig a pártbizottságnál, és az apparátusban központi helyre került a kétfrontos harc. Annyira jó helyzetben vagyunk, hogy ismerjük alapszervezeteink tagságát. Ha kimegyünk az alapszervezetekhez, tudjuk, hogy kinél, miről, és hogyan kell beszélgetni! A módszer látszatra egyszerű. — Az utóbbi két évben a pártbizottság és az apparátus tagjai nemcsak a gyűléseken találkoznak a párttagokkal, hanem csoportos beszélgetéseken, úgynevezett „kérdezz-fele- lek” taggyűléseken. Mindez természetesen nagy felkészülést kíván tőlünk. Minket is nevel, és tanulunk. Ilyen esetekben ismerjük meg, hogy milyen téves nézetekkel küzdenek egyes párttagok. Különösen sokat jelentett az augusztusi—szeptemberi taggyűlések hön- gulata, gazdag tapasztalata, amikor megvitatták a Központi Bizottság irányelveit, és az elmúlt négy év munkáját. — A párttagság fő vonásaiban egyetért a VHI. kongresszus politikai irányvonalával, helyeslését bizonyítják a határozatok végrehajtásában elért eredmények. A 146 alapszervezetnél megtartott vezetőségválasztó taggyűlésen, a 14 pártbizottsági értekezleten elvi, politikai, és cselekvési egység nyilvánult meg. Négy évvel ezelőtt (még jól emlékezem) nálunk is a hibát egymásban kereső, a pártmunkát nem mindig segítő hangulat uralkodott el. Ma viszont — állítja — higgadtság, reális értékelés, egészséges türelmetlenség volt tapasztalható. — Mindez mutatta a párttagság érettségét, és felelősségét. Pozitív, hogy a kongresszust előkészítő időszakban egyre több párttag mondta el nyíltan, nyilvánosság előtt politikai nézetét, állásfoglalását — Természetesen voltak elvtársak, akik még most sem nyitottak kaput hogy vitatkozhassunk velük, és meggyőzzük őket téves nézeteikről. Persze ezek elszigetelt jelenségek, amelyek inkább a pártmunka további irányát mutatják meg. Van taggyűléseknek egész sora hasznos, megszívlelendő, pozitív tapasztalata. — Üj vonás a választások széles körű demokratizmusa. A jelölőbizottságok minden párttaghoz eljutottak, és egy hónap állott rendelkezésükre, hogy megvitassák a párt- vezetőség összetételét. Számokat említ: A salgótarjáni járásban hétezer párttag van. Az alapszervezeteknél összesen hétszáz kommunista vett részt a jelölőbizottságok munkájában. Minden tizedik párttag aktívan tevékenykedett azért, hogy a legrátermettebb elvtársak irányítsák a következő időszakban az alapszervezeteket, és a pártbizottságokat — Előfordult, hogy öttíz éve dolgozó pártvezető felkeresett: Béla, én úgy érzem elfáradtam, friss erő kell az alapszervezet élére. Es kérte, ne jelöljék ismét párttitkárnak. — Viszont mindegyik elvtárs hozzátette: Azért nekem majd pártmunkát adjatok továbbra is! — b. z- — Budapesten tanácskozik Európa költöiársadatmának nagyszabású nemzetközi konferenciája. Képünkön: Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke és Harri Kaasalainen (finn) (MTI foto — Keleti Éva felvétele) 40 Francis a műszerfalhoz szorult. A lélekjelenléte azonban nem hagyta el. Ha be is gyakoroltatták vele a katapultálást, óvakodott attól, hogy megnyomja a berendezés gombját. Nem, nem robbantja fel magát a géppel együtt. Megpróbál menekülni. Megpróbál? Megmenekül, akármi is történik. Harminc éves, nem hagyhatja itt a fogát. Élnie kell. . Óriási erőfeszítésébe került, amíg sikerült megemelni a fülke tetejét. Kioldotta a szíjakat, amelyek az üléshez rögzítették őt és kimászott a gép tetejére Ugrott. örökkévalóságnak tűnt, amíg az ejtőernyője kinyílt. Megismerkedett a halálfélelemmel. És még a kissé sárgás ejtőernyőn a föld felé lebegett, amikor elhatározta: nem fogja használni a mérgezett tűt. Két egyenruhás ember fogta el. Géppisztolyt szegeztek rá, s kiabáltak valamilyen — Rowers előtt — ismeretlen nyelven. Amikor a pilóta a tarkójára kulcsolta a kezét, tovább kiabáltak. Rowers csak nehezen értette meg: art követelik tőle, emelje magasba a két karját. Hiába, itt mások a szokások. Amikor Rowers engedelmeskedett, megmotozták, majd kihámozták a piiótafelszere- lésből. Valamilyen köpenyt adtak az alsóruhás pilótának. Aztán egy gépkocsihoz vezették, s intettek neki, hogy szálljon be. Mielőtt elindultak volna, megmutatták a sofőrnek a Rowersnél talált selyemken- döt. A gépkocsivezető először nevetett, amikor elolvasta a szöveget. Aztán hirtelen elfogta a méreg és kiköpött. Ez volt az egyetlen inzultus, ami Rowerset érte. A kocsi behajtott egy épület udvarára. A pilótát tágas szobába vezették. Ott őrizték ketten is, egy szót sem szólva hozzá, amíg érte nem jönnek Moszkvából. A tárgyaláson Rowers a legjobb civil ruháját viselte Sötétkék, jól szabott öltönyt: hozzá fehér inget és ezüstszürke nyakkendőt. Rosa hozta magával Amerikából, aki Moszkvába érkezett fiérje tárgyalására. Egyelőre azonban a pilóta sem vele, sem az apjával nem beszélhetett. De látta őket a vádlottak padjáról széttekintve a közönség soraiban. A terem zsúfolt volt, a legtöbb érdeklődő kezében jegyzetfüzet, golyóstoll. Az egész világsajtó elküldte képviselőit. Berregtek a filmfelvevő gépek, kattogtak a televíziós kamerák, amikor a bíróság elnöke feltette Rowersnek a szokásos kérdés l: — Vádlott, megértette a vádat? — Igen! — Bűnösnek érzi magát? — Igén. A pilóta szép sorjában elmondott mindent. Nem hallgatta el, mi, s hogyan történt, mint ahogy előzőleg, a nyomozás során sem tagadta meg a vallomástételt. Hogyan is tehette volna? Lelőtték egy idegen ország fölött egy felségjelzés nélküli repülőgéppel, amelynek különleges fényképező berendezése különböző katonai objektumok 'légiképét rögzítette. Megtalálták nála a fegyNem félreáttásról vott tehát szó, hanem helyet, adtak a friss, a pihent, az időközben felnövekedett, és sokat tanult, tapasztalt elvtársaknak. — Sok elvtárssal beszélgettem a taggyűléseken, és utána is. Feljegyezi«« némelyik hozzászólását. Érdemes szószermt idézni (Zsebébe nyúlt jegyzeteiért) Oláh József régi „roboto6” a politikai munkában. Art mondta: „Nálunk (a nagybátonyi pártbizottságon) az a baj, hogy egyes elvtársak a politikai felkészülésben, munkában, szünetet tartanak. Miért álltunk le? Megtorpantunk ?” Es Oláh József az aktivitásra célzott! Másutt más art mondta: Ne csak a nagy dolgokat lássuk meg, a kis kérdésekkel is egyformán foglalkozzunk! — A vezetőség választó taggyűléseken a párttagság jól választott. Politikai felkészültségben, általános műveltségben, és tekintélyben is a legjobbak kerültek a vezetésbe, és ezáltal a vezetés színvonala erősödött, javult A választások alkalmával szorosabb kapcsolat alakult ki a tagság, és a vezetés között. Ezek persze csak általános tapasztalatok, valamennyihez ezer, s egy példával rendelkezik, amit a járási pártértekezlet beszámolójának összeállításánál figyelembe vettek. A járási pártértekezleten 250 szavazati jogú. és harminc tanácskozási jogú küldött mondja el véleményét Szoó Béla erről így beszél: — Az eddig lezajlott taggyűlések, és pártértekezletek hangulata, határozatai, hozzászólásai art bizonyítják, hogy szót értettünk az elvtársakkal, és a továbbiakban minden biztosíték megvan arra, hogy a IX. pártkon gr esz- szus irányelveinek megfelelően hajtsuk végre feladatainkat... • Galdonyi Béla vert, a pénzt a különböző nyelvű feliratokkal ellátott kendőt. Ott feküdt a bíróság asztalán, ahol a bűnjeleket elhelyezték, a mérgezett tű is. Rowers nem használta, s nem bánta meg. Félt, nagyon félt a börtöntől — hiszen nem babra megy a játék —, de mindent túlélhet. Ha megejti magán a végzetes karcolást, akkor már halott. Haszna lenne belőle másoknak, de Rowers most úgy érezte, hogy kihasználták, rútul becsapták — nem tartozik felelősséggel senkinek, csak saját magának. Amerika messze volt, nagyon messze. S közel a szovjetek ereje, amelyet —, most értette meg — nem ismert, s ezért lebecsült. Ezekben az órákban, amint egy szovjet hadbíró tábornok kérdéseire kellett válaszolnia, el átkozta art a percet, amikor ilyen áron akart huszonötezer dolláros emberré válni. S bár látszólag könnyedén, minden fáradság nélkül válaszait a kérdésekre, belül fáradt, nagyon fáradt volt. Nem így képzelte el a világhírt. — Hogyan érezte magát .»z út során? — kérdezte az ügyész, akinek a bíróság elnöke átadta a kérdezés jogát. — Fizikailag jól, de idegeskedtem, s féltem — válaszolta némi megfontolás után Rowers. — Mitől? — Attól, hogy a Szovjetunió felett vagyok! (Folytatjuk)
