Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-15 / 219. szám

tt ö G r. A D 1966. szeptember 15. csütörtök Alku a buddhistákkal Aktív partizóntevékenység Dél-Vietnamban SAIGON (MTI) A dél-vietnami partizánok úgyszólván a főváros küszö­bén hajtottak végre bravúros akciókat szerdára virradóan. Harminc partizán egy ame­rikai járműpark, egy rendőr­állás és egy vízszűrőüzem el­len intézett hármas támadást. A járműpark az „Equipement Inc.” üzemhez tartozott. E ma­gán vállalat biztosítja az ame­rikai szárazföldi erők hadi­anyagszállítását Saigon kikö­tője és a főváros között. A hatalmas üzem mintegy negy­venezer munkást foglalkoztat, köztük dél-koreaiakat és fü- löp-szigetieket is. A partizán támadás színhelye légvonalban 3 kilométerre volt csak Sai­gontól. A szabadságharcosok a szürkületi órákban átvágták a járműparkot körülvevő drót­akadályokat, az éjszakai órák­ban aztán behatoltak a telep­re, s azt plasztik — és gyúj­tóbombákkal lángba borították. Ötvenöt jármű részben, vagy teljesen elpusztult. Meglepetésszerű támadás ért egy vegyes amerikai és dél-vietnami tengerészgyalogos járőrt kilenc kilométerre Da Nangtól. A támadást végre­hajtó szabadságharcos egysé­gek létszámát hatvan főre be­csülik. A járőr veszteségét a saigoni jelentés súlyosnak minősíti. Egyidejűleg heves aknavető támadás érte az ugyancsak Da Nang közelében fekvő ame­rikai tengerészgyalogos pa­rancsnoki állást is. Az amerikai taktikai légierő folytatta támadásait a demili- tarizált övezet északi részé­ben. Az amerikai bombázók ked­den is több hullámban támad­ták a VDK területét. Quang Khe térségében egy rakétaki­lövő állás ellen intéztek tá­madást. * A dél-vietnami buddhista egyház főtanácsa, most ismét kísérleteket tesz, hogy ren­dezze a kormánnyal fennálló nézeteltéréseit. Ennek feltéte­le azonban, hogy a hatóságok bocsássák szabadon azt a há­romezer embert, akit a tava­szi megmozdulások letörése óta bírói eljárás nélkül tarta­nak fogságban. A buddhisták újabb politikai kezdeményezé­se válasz Ky miniszterelnök levelére, amelyben együttmű­ködésre hívta fel a buddhista­vezetőket. Thieu dél-vietnami államfő a dél-vietnami hírügynökség­nek adott interjúban a válasz­tások demokratikus jellegét azzal igyekezett alátámasztani, hogy az 50 katonai jelölt kö­zül mindössze 10 került meg­választásra. De Gaulle hazaérkezett PÁRIZS (MTI) Terrorlégkör, hisztéria Sukarno általános választásokat javasol De Gaulle francia elnök magyar idő szerint szerdán 0,30 órakor visszaérkezett Pá­rizsba, csaknem háromhetes világkörüli útjáról. Az elnö­köt és kíséretét az Orly-i re­pülőtéren Georges Pompidou miniszterelnök. valamint a kormány miniszterei fogadták. De Gaulle kijelentette: „Utam nagyszerű volt — felettébb érdekes és tanulságos.” A francia államfő a mai minisztertanácson számol be útjáról. Rekordmagasságban a Gemini 11. DJAKARTA (MTI) A tavalyi szeptember 30-a akció első évfordulójának közeledtét terrorlégkör, hisz­téria jelzi Djakartában. A sajtó egyre-másra közöl olyan híreket, hogy a „kom­munisták újabb felkelésre készülnek”. Az Ampera című lap szer­dán arról cikkezett, hogy „a kommunisták fegyvereket akarnak csempészni Dj akar­tába.” Ez a hír szolgált ürü­gyül az újabb házkutatások­ra. A djakartai helyőrség csapatai sok embert letartóz­tattak. Medanban, kedden este különleges hadbíróság elé ke­rült Ulung Sti Sitepu dan­dártábornok, Észak-Szumátra volt kormányzója és Nami- so alezredes, volt zászlóalj- parancsnok, azzal vádolták őket, hogy szerepük volt a szeptember 30-i akcióban. Szerdán dr. Háttá volt in­donéz köztársasági alelnök csatlakozott azokhoz, gkik Sukarnót támadják. Sukarno elnök egyébként általános választásokat aján­lott politikai ellenfeleinek. Sukarnónak ez a kijelentése kedden abban a felhívásban hangzott el, amelyet a hol­landok elleni függetlenségi háború veteránjaihoz, egy­kori harcostársaihoz intézett, kérve őket: álljanak oldalá­ra az őt ért rágalmakkal szemben. KENNEDY-FOK (MTI) U Thant hétfőn nyilatkozik.. • NEW YORK (MTI) A Bolgár Népköztársaság ENSZ-küldöttsége vacso­rát adott U Thant főtitkár és a Biztonsági Tanács több tagállamának képviselője tiszteletére. A részvevők szerint a vacsorán csupán „homályos célzások” hang­zottak el arra vonatkozó­lag, hogy U Thant vállal­jon a világszervezet élén újabb mandátumot. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint a Bizton­sági Tanács tagjai közül • Hollandia, Argentína, Uru­guay és Bulgária kép­viselői csatlakoztak Adebo nigériai és El-Farra jordá- niai diplomatához. Ez utób­biak ugyanis a múlt héten javasolták, hogy a BT tag­jai kezdjenek megbeszélé­seket a Biztonsági Tanács soros elnökével Fedorenkó- val, a szovjet ENSZ-kül- döttség vezetőjével U Thant ügyében. Időközben Seydoux fran­cia nagykövet egy órán át tárgyalt zárt ajtók mögött a főtitkárral, Wilson, aúgol miniszterelnök pedig Lon­donból, a nemzetközösségi országok nevében távirati úton kérte maradásra az ENSZ adminisztratív ve­zetőjét. Sajtókörökben úgy tudják, hogy U Thant hét­főn, az ENSZ-közgyűlés megnyílása alkalmából, sajtóértekezletet tart, s ezen jobban ki lehet für­készni állásponját. A tudósítók egyébként kedden felkeresték U Soe Tint, Burma új ENSZ-kép- viselőjét és megkérdezték tőle, mi lesz a helyzet, ha a főtitkár valóban eltávo­zik az ENSZ éléről. A bur- mai származású főtitkár személyes tanácsadója volt U Nu volt burmai minisz­terelnöknek, aki jelenleg letartóztatásban van, mint Ne Win államfő politikai ellenfele. A burmai ENSZ- képviselő zárkózott volt, de annyit elmondott: „Bur­ma fiait mindig szeretet­tel fogadjuk.” Mint ismere­tes, U Nu-hoz fűződő kap­csolatai ellenére, U Thant Ne Win tábornokkal is jó viszonyban van. HOROGKERESZT ÉS FAJÜLDÖZÉS Az AP jelenti: Chicagóban den tizenhatodik néger gye- Lincoln Rockwell az emerikai reknek sikerült bejutnia a fasiszták vezére 1500 fanati­kus fajgyűlölő részvételével gyűlést tartott) Kifejtette, hogy fegyveres erővel is meg kell akadályozni a faji integ­rációt. Később fasiszta su- hancok horogkereszteket má­zoltak házak és templomok falaira. A hír bejárta a világsajtót. A felháborító és döbbenetes események elemzéséhez azon­ban alapot nyújt, ha rövid pillantást vetünk a történe­lem krónikásának tárgyilagos feljegyzésére: hogyan és mi­ként alakult a „néger kér­dés” az Egyesült Államok­ban? Időpont a XVIII. század eleje. A színhely Liverpool. Onnan és más nagy angol kikötőkből tucatjával indul­nak útnak a rabszolgakeres­kedők hajói. Afrika partjai felé tartanak, ott szedik ösz- sze a „fekete elefántcsontot”, így nevezték akkor a néger rabszolgákat, majd átszállít­ják őket Amerikába. Egy év alatt több mint százezer rabszolga került ki ily mó­don az Újvilágba. Sokan még útközben elpusztultak: megtizedelte őket a járvány és a rabszolgakereskedők ál­lati kegyetlensége. Időpont 1863. Színhely az Egyesült Államok. Ábrahám Lincoln az elnök. Napvilágot lát a dekrétum, a rabszolgák felszabadításáról. Két évvel később ezt az Egyesült Álla­mok alkotmányába is beik­tatják, mondván, hogy Ame­rika minden állampolgára egyenjogúságot élvez! Azután tovább peregnek az évek, és Lincoln nemes eszméi csak papíron maradnak. íme a bi­zonyíték: az amerikai Legfel­sőbb Bíróság csak tizenkét évvel ezelőtt adta ki a „vég­rehajtási utasítást”, amikor kimondta, hogy érvényesít«-' ni kell az iskolai integrációt. Ennek ellenére is csak min­fehérek iskolaiba. de énnél is csúfosabban megbukott a gazdasági integráció, hiszen a színes bőrű dolgozók átlagbé­re 1950-ben a fehérek átlagá­nak 61 százalékát tette csak ki, és ez az arány is 59 szá­zalékra csökkent napjainkig... Hol keressük az esemé­nyek, illetve a középkori el­maradottság rugóit. Ismét a kapitalista társadalom, s a politikai helyzet alakulása ad magyarázatot. És arra is választ kapunk, hogy mi bá- , torit ja fel az amerikai fa - sisztákat? Rockwell náci nagygyűlést tartott Chicagó­ban és tehette azt azért, mert tudja, hogy a hatalom képviselői is azokat gyűlölik, akik ellen fegyveres fellépés­re uszít. Ahhoz sem kell kü­lönösebb politikai éleslátás, hogy bárki felismerje: az Egyesült Államokban a leg­felsőbb síkon is a szélsőjobb- oldali elemek váltak hanga­dóvá. Ez elsősorban annak következménye. — és ez ok és okozat összefüggése —, hogy Washington kifejezetten fasiszta jellegű kalózháborút folytat Vietnamban. Az igaz­ság pedig oszthatatlan. Nem ál­lítjuk, hogy a Fehér Ház urai szándékosan támogatnák Rockwellt és fasiszta bandá­ját. ezt egyszerűen azért nem teszik, mert ők óhajtanak a hatalmon belül maradni. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy azok, akik hitleri min­tára nap, mint nap a népir­tás bűncselekményét követik el Ázsiában, ne élesztgetnék a fasizmus tüzét Amerikában. Thomas Jefferson az Egye­sült Államok egyik elnöke mondotta: „Amikor láttam a fajüldözést hazánkban és ar­ra gondolok, hogy van igaz­ság a Földön, reszketek ha­zámért.” Mit szólnak ehhez az USA mai urai? Sümegi Endre A Gemini 11. űrutasai, akik szerdán megjavították a magassági repülés világcsú­csát, rádió útján elragadtatás­sal nyilatkoztak az élményről. Közölték a Kennedy-fok el­lenőrző-termében helyet fog­laló tudósokkal, hogy „lélek- zet elállító, fantasztikus, szin­te hihetetlen látvány tárult szemük elé” akkor, amikor az elliptikus pályán száguldó űr­hajó elérte a csúcsmagasságot, az 1367 kilométert. (A hivata­los adatok alapján a magassá­gi rekordot a korábban közölt adattal szemben ennyiben ál­lapították meg.) Conrad el­mondotta, hogy látja az ab­lakból Ausztrália egész terü­letét. Eredetileg úgy tervezték, hogy a pálya csúcsmagassága 3 392 kilométer lesz, üzem- anyag-takarékosüági okok mi­att azonban a további emel­kedéstől az űrpilóták eltekin­tettek. Amikor másodszor repültek el Ausztrália területe fölött, az űrhajó óránként 24 800 ki­lométer sebességgel szágul­dott. A Kanári-szigetek fölött az asztronauták ismét bekap­csolták a Gemini 11-hez il­lesztett Agena-célrakéta haj­tóműveit, lefékezték az űrha­jót, és visszatértek az eredeti pályára, amelynek a földtől mért távolsága 296 kilométer. Conrad rádión azt jelentet­te, hogy a műszerek tanúsá­ga szerint, a rekordjavítás alatt az űrhajót viszonylag alacsony szintű sugárzási dó­zis érte, ami „szinte bizton­ságosabbnak tűnt, mint egy mellkasi röntgen-átvilágítás”. Bunkó, rakéta és nosztalgia Amit a Pentagon nem becsült le Idősebb évjáratú és feledé­keny emberek szívesén emle­getik a „boldog békeidőket”, s ha mondjuk a ferencjózsefi korról regélnek, szívesen elfe­ledik, hogy nyomorúság, el­nyomás, kiszolgáltatottság, nemzetek közötti gyűlölködés és mindenek fölött kizsákmá­nyolás volt az alapja a „bol­dog” időnek. De persze min­denki más kort eszményít. John F. Loosbrock amerikai katonai szakíró például abban a tanulmányában, amelyet az „American Strategy for the Nuclear Age” című kötetben közöl, így elmélkedik: „Még nem is olyan régen a boldog, kevésbé bonyolult elmúlt év­tizedekben viszonylag könnyen érvényesíthettük az „elretten­tés” doktrínáját. Ehhez — Teddy Roosevelt ismert mon­dása szerint — nem kellett más, mint hogy nagy bunkót tartva a kezünkben nyugod­tan sétáljunk. Sőt, talán még könnyebben tehettük, mert a koreai háborút megelőző idő­szakban az USA volt a vi­lágon az egyetlen, amely nem csak nagy bunkóval, de a célba juttatásra szolgáló eszkö­zök monopóliumával is ren­delkezett”. Loosbrock később elmond­ja, minő fájdalmasan érinti a tengerentúli stratégákat, hogy ma már sem az atom­fegyver, sem a rakéták nem csak az Egyesült Államok szá­mára adott eszközök s meg­jegyzi: most már „óvatosan és eszesen” kell bánni velük... A bunkó-korszakot vissza­síró hadfiak számára a leg­utóbb fölöttébb kínos össze­függésre mutatott rá Jean Da­niel, a Nouvel Observateur cí­mű párizsi lap főszerkesztője. Megírta, milyen háttere van annak a Johnson-bejelentés- nek, amely szerint Vietnam­ban igen hosszú háborúra kell számítani. Daniel elmondja, hogy volt egy figyelemre mél­tó tény, amelynek „fontossá­gát az Egyesült Államok ka­tonai körein kívül mindenütt lebecsülték. Miközben a NATO hadihajói szokásos hadgya­korlatukat tartották, a szov­jetek gondoskodtak róla, hogy feltárják olyan atommeghaj­tású tengeralattjárók létezését, amelyeknek ütőereje — az amerikaiak szerint — hasonló az Egyesült Államok flottá­ja legújabb típusú hajóiéhoz... s éppen ezután jelentette ki Johnson (most először), hogy igen hosszú háborúra számít Vietnamban. Pedig semmi sem népszerűtlenebb ennél az Egyesült Államokban...” Mások a nem-hagyományos fegyverek területén kialakult helyzetre figyelmeztettek. Nel­son Rockefeller így beszélt' „Az Egyesült Államok kato­nai ereje a Szovjetunióhoz ké­pest az utóbbi 15 év folya­mán állandóan és nagyon je­lentős mértékben csökkent". Stuart Symington, volt lég­ügyi miniszter egy régebbi, a Newsweek-ben idézett kije­lentésében azt állapította meg: „A rakétafegyver tekintetében az oroszok megelőztek ben­nünket. A világűr meghódí­tása terén messze előttünk jár­nak. Több tengeralattjárójuk van, mint nekünk. Szárazföldi haderejük erősebb a mieink­nél. Csak a nagy hatósuga­rú bombázók tekintetében be­szélhetünk bizonyos fölény­ről...” Egy-két évvel az ilyen nyi­latkozatok után azt mondot­ták a jól tájékozott kommen­tátorok, hogy az Acheson vagy a Symington panaszaihoz ha­sonló hangok csak a hadi­ipar óhajára hangzottak el, mégpedig megrendelés-ügyben: így akarták feltornázni a nagy gyáraknál a szállítandó fegy­verek, berendezések és hadi­anyag mennyiségét... Nehéz megállapítani, hogy mennyi ebben az évben a va­lóság — de a legutóbbi idők néhány ténye — közöttük az atommeghajtású szovjet ten­geralattjárók Jean Daniel ál­tal is idézett hirtelen megje­lenése — arra utal: a fegy­verzet és felszerelés megítélé­sében az amerikaiak közül a pesszimisták jártak közelebb már akkor is a valósághoz. Mert hát azt aligha képzeli valaki, hogy a szocialista or­szágok védelmi felkészültsé­gének részleteiről valamiféle teljes tájékoztatást hoznának nyilvánosságra — így hát leg­feljebb a becslés lehetősége adatik meg a nyugati kíván­csiskodóknak. S amikor az előbb idézett régebbi hangok­kal szemben ä másik véglet, a szovjet fegyveres erő alábe- csülése lett a divatos Nyuga­ton, Brezsnyev egy beszédé­ben megfelelt a találgatók- nak: „Nincs szükség erőnk reklámozására és terjengős bi- zonygatásra. Távol áll tőlünk a fennhéjázó dicsekvés, és fe­nyegetni sem akarunk senkit. Mégis meg kell állapítanunk, hogy a Szovjetunió nukleáris rakétaerejére vonatkozólag Nyugaton idézgetett adatok és számítások korántsem tanús­kodnak e számítások készítői­nek és az imperialista államok kémszolgálatának tájékozott­ságáról. Teljes határozottság­gal kijelentjük, hogy ha ka­tonai potenciálunk erejének effajta értékelése alapján kí­sérelnének meg bármiféle ag­resszív cselekményt országunk ellen, ez végzetessé válna az agresszió kezdeményezőire.” Augusztus derekán, amikor a Szovjetunióban a légiflotta napját ünnepelték Ponomarjov vezérezredes — aki egyébként a műszaki tudományok dok­tora — egy cikkében megírta: a szovjet szuperszonikus gé­pek, ma már 30 000 méter fö­lé emelkednek. Agalcov, a lé­gierő marsallja, ugyanekkor egy nyilatkozatában elmon­dotta: „A Szovjetunió a földi berendezések, a repülést biz­tosító rádiótechnikai eszközök dolgában egyáltalán nem ma­rad el a Nyugattól, sőt, egyes esetekben jelentős fölényben van. Ha jellemezni akarjuk a modern, szovjet bombázósé- peket, amelyek rakétákkal vannak ellátva, tulajdonkép­pen elmondhatjuk, hogy ezek nozgó rakéta kilövőhelyek. Ugyanez vonatkozik a „le- vegő-levegő”-típusú rakéták­kal felszerelt vadászgépekre is. A szovjet stratégiai raké­tahordozó repülőgépek éjjel­nappal, a szárazföld és az óceán felett egyaránt hallat­lanul pontosan meg tudják közelíteni célpontjukat. Több száz kilométerre a célt ké­pező térségtől kilőhetik raké­táikat, anélkül, hogy ehhez át kellene hatoíniok az ellen­séges légvédelmi övezeten... A szovjet határokat olyan repü­lőgépek védelmezik, amelyek­nek óránkénti sebessége meg­haladja a 3000 kilométert, és amelyek percek alatt emel­kednek nagy magasságba.” Áprilisban, amikor Mali- novszkij marsall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere hazánk vendége volt, nyilat­kozatot tett, amelyet nagv érdeklődéssel tanulmányoztak Nyugaton. „Egész sereg elvi­leg új rakétafegyver-fajta jött létre. Már van hatalmas ra­kétahordozó tengeralattjáró­flottánk... új, nagyhatású lég­elhárító-rakétarendszereket hoztunk létre, és elfogő-repü- lőgép komplexumokat dol­goztunk ki és vezettünk be. Légvédelmi eszközeink meg­bízhatóan biztosítják az ellen­ség bármely .repülőgépének és különféle rakétáinak meg­semmisítését” — mondotta Malinovszkij marsall Buda­pesten. Az ember nem szívesen ad igazat a , Loosbrock-típusú bunkó-politikusoknak — de ezúttal úgv tűnik: a valósá­got ismerik fel, amikor a katonai erőegyensúlv helyze­tét bánatosan, soha vissza nem térő időket visszasóvárgó nosztalgiával»mérlege!ik ... —stn—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents