Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-08 / 213. szám
szepf^mb^r 8 csütörtök n r\ r, r> a p 3 Lenne még kérdés... Valamennyi Nógrád megyei vállalat közül az ÉM. Építőipari Vállalatnál lesz a legnehezebb a felkészülés időszakában megteremteni áz új gazdaságirányítási rendszer feltételeit. Ez volt a benyomásom, mielőtt felkerestem a vállalat igazgatóját dr. Bartha Róbertét. — Mi sem várhatunk kilencszázhatvannyolcig — bó- lintot első kérdésemre az igazgató. — Rengeteg a tennivaló. Segít az új helyzethez alkalmazkodni, hogy a főigazgatóság már erre az évre is jelentősen csökkentette a kötelező mutatószámokat. Szabad kezet kaptunk limit alatti megrendeléseink kielégítésében is. A vállalatnál, bizonyos átszervezéssel igyekeztünk a kivitelezés hatékonyságán javítani. így például a műszaki osztálytól a főépítésvezetőségek hatáskörébe utaltuk át az előkészítő. a technológiái és a kalkulációs csoportot. Az intézkedésnek volt és van foganatja, de nagyobb lélegzetű újításokhoz, változásokhoz kevés. Kidolgozott és jóváhagyott harmadik ötéves tervünkben azonban fellelhetők azok az elképzelések, melyek képessé tehetik a vállalatot, hogy betöltse szerepét az új mechanizmusban. — Kérem, néhány szóban jellemezze a vállalati ötéves terv ezzel kapcsolatos feladatait. , — Az építési igények növekedése megköveteli a teljesítőképesség fejlesztését. Azt akarjuk, hogy ezerkilencszáz- hetvenre kapacitásunk képes legyen háromszázötven—négy- százmillió forint értékű termelésre. Tekintve, hogy anyagos szerelvény ellátottságunk nem mondható jónak, lakatos üzemünk teljesítőképességét legalább a kétszeresére növeljük. Még az idén hozzálátunk központi beton- és mésztelepünk kialakításához. Bővítjük asztalos üzemünket, megerősítettük és tovább fejlesztjük víz- és fűtésszerelő részlegünket. Terveink közt szerepel a vakolás, a meszelés,^ a festés, » földmunka jelentős hányadának gépesítése. A felvonulási költségek csökkentésére össze-, és szétszerelhető modulbarakkokat vásároltunk. Folytathanám a sort. Ami a reform új követelményeit illeti, a kérdésekre az önköltséggel, a távlati fejlesztéssel, és az általános vállalatvezetési kérdésekkel foglalkozó bizottságok Igyekszenek megkeresni és megadni a választ. — Néhány nagyon nehéz kérdés is lesz közöttük. Az előbb említette, hogy például az idén, az első félévben teljesítették önköltségi tervüket, A Karancs tövében fekvő, 2550 lakosú község fejlődése egyedülálló a megyében. A számoké a szó. A legjelentősebb beruházás a Kossuth utcai útépítés, melyet tavaly ősszel kezdtek. Tulajdonképpen két utcát kell lekövezni a Karanes-patak mentén. A két kilométer hosz- szú, pormentesített út és a három betonhíd 4 millió 920 ezer forintba kerül. Nógrád egyetlen községének belterületén sem fordítanak ilyen nagy összeget útépítésre az idén. A KPM Egri Közúti Igazgatóságának dolgozói vállalták, hogy az év végére befejezik a munkát. Két boltot adnak át jövő nyáron a megyében: az egyiket Balassagyarmaton, a másikat Karancslapujtőn. A félmillió forintba kerülő, önki- szolgáló rendszerű élelmiszero nyereség mégis csaknem nyolczázezer forinttal elmaradt a tervezettől... — Valóban. Azelőtt Nyék- ládházáról kaptuk a betonkavicsot. Az idén Hegyeshalomból. Ez tetemesen megnövelte költségeinket. Konzekvenciáit nem háríthatjuk a beruházókra. — A vállalatot tehát kész helyzet elé állították. A jövőben hogyan kerülhetők el az efféle, a vállalatot igazságtalanul sújtó intézkedések? — Erre egyelőre nem tudok válaszolni. Szóba került a lalcatosüzem és egyéb részlegek bővítése. Ügy kell ezt érteni, hogy például lakatos üzem kapacitásának növelésével a probléma meg is oldódik? — Szó sincs róla. Sajnos, a lakatosszerkezetek — vasajtó, és ablakkeretek, s más ilyen termékek — nagy részét a lakatosüzem fejlesztése után is a Fémmunkás Vállalattól kell megrendelni. Alumínium szerkezeteket pedig csak ez a cég gyárt. De már most is tizenöt —tizennyolc hónapos visszaigazolásokkal fogad el megrendeléseket. Várható, hogy ez a helyzet a jelenleginél is súlyosabb lesz. A betonvas hiánya egész évben akadályozza a termelést, újabban a cement és a tégla is kevés . .. — A műszaki fejlesztéssel kapcsolatban — már ami a termékösszetételt illeti — hoz-e valami újat a reform? — Az előregyártásra céloz? — Igen. — Ha arra időnk és alkalmunk van, az előkészítés időszakában már most is sokat elérhetünk. Itt van például az Arany János utcai beruházás. A tervező hagyományos, monolitikus vasbetonszerkezettel tervezte a százhatvan lakásos épületeket. Felkerestük, tárgyaltunk. Áttervezi a szerkezetet: előregyártott elemekből építjük. Igyekszünk az ilyen termékeny kapcsolatok kialakítására más tervező intézetekkel is. De ez még — bár a beruházási kódex is kötelez erre — nem intézményes. Általában, mi kezdeményezzük, nem mindig sikerrel... — Ennek talán az az egyik akadálya, hogy a jelenlegi árrendszer sem ösztönzi az ilyen kezdeményezés kedvező fogadtatását. Remélhetőleg az új árak megfordítják ezt a hangulatot: a korszerű javára. Tud erről mondani valamit? — Eddig még semmi értesülésem arról, hogy az új árak kialakítását megkezdte volna a főigazgatóság, illetve a minisztérium. és háztartási bolt helyét a Táncsics téren kijelölték, és hamarosan munkához látnak a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói. Ez évben 150 ezer forintot használnak fel. A község is segíti a beruházó Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatot. Húszezer forintot ajánlott fel a tanács, a lakosság pedig je- jentős társadalmi munkát vállalt. A nyitást jövő év júniusára tervezik. Az egykori moziépületből két általános iskolai tantermet alakítottak ki, ahol alsótagozatos tanulókat oktatnak. míg az ő helyükre a körzeti gimnázium tanulói költöznek. A karancsvölgyi ktsz 350 ezer forintos költséggel végezte el az átalakítást, a pedagógusok társadalmi munkában segítették a megvalósulást. A költözésre szeptember 15 és 20. között kerül sor. — R — — Ha megkezdődött volna, tudna arról a vállalat? — Feltételezem. Néhány javaslatunk nekünk is van. Például a helyi kazánsalak fokozottabb építőipari felhasználására vonatkozóan ... Lenne még kérdés. Hiszen a vállalati önállóság — benne a gazdasági döntések joga — új viszonyt teremt majd a vállalat és főigazgatóság között. Vagy: a jövő évtől a vállalati központ bevezeti az önköltség épületenkénti kötelező elemezését. Ami egyszersmind a központ és az építés- vezetőségek másfajta viszonyát, ez utóbbiak nagyobb gazdasági önállóságát, hatáskörét, döntési jogát is követeli. Mert az építésvezetőségek felelőssége már megvan! Ehhez azonban, s a többi követelményhez egyelőre hiányzik az egyes építésvezetőségek, de az egész vállalat biztonságos anyag- és szerelvény ellátottsága. A reform bevezetéséig rendelkezésre álló tizenhat hónap alatt ebben gyökeres változást kell elérni az egész iparágban. Hasonló változásra lesz szükség a beruházásokat előkészítő tevékenységben: a dokumentációk időben történő szállításában, megbízható költségvetéssel! (Mert még mindig előfordul „alátervezés”. A riporter remélte, hogy az új építőipari • termelői árakról is legalább előzetes, irányadó információkat hall. Esetleg azt, hogy megkezdték az új árak kialakítását. Hiszen, az új árak 1968 január elsejétől érvénybe lépnek, s amit az ipar 1968-ban épít, azt már most tervezik...!) Hiába: ha az alapvető kérdésekre nem kapott — mert úgy látszik nem k- phatott — kielégítő választ, a vállalat igazgatójának felteendő további kédésekkel várni kell. S ez sem akármilyen kérdés: meddig, vajon...? Cs. G. — A vörös színű, lukacsos belsejű téglák a telek szélén várták. hogy; házat építsenek belőlük. A téglák csak nemrég érkeztek egy homok színű teherautón a község szélén elhelyezkedő telekre. Aláírtam a szállítólevelet, a kék kezeslábasba bújt szállítók elköszöntek, és amikor a gépkocsi hangos brummogással kifordult a földútra — hátam nekitámasztottam a téglafalnak. Akkor úgy éreztem, meg tudnék verekedni a világgal... Kenéz Gáspár ideiglenes otthonáról a közeli városban lévő munkahelyéig és vissza naponta másfél órát tölt utazgatással. Reggel hat óra előtt indul és este hat óra után érkezik sógoráék V -i házába, ahol évek óta él feleségestől, gyerekestől. Sógor ide, koma oda, Kenézék havonta háromszáz forintot fizetnek a szobáért. Amikor három éve, egybekelésük után Kenéz megkérdezte a helyi tanácstól: mikorra számíthatnak lakásra, olyan választ kapott, amelyen négy-öt esztendeig is elgondolkodhatott volna, öt év hosszú idő, kiváltképpen ha az ember harmadmagával kényszerül rokoni segítségre, könyörületre. — Rokonokat legjobb távolról szeretni — tartja a közmondás — és Gáspár a saját bőrén tapasztalta a mondás igazságát. Egy év után napirendre kerültek a perpatvarok. Később megszületett a gyerek is, és akkor úgy határoztak, nem várják meg a hosszúra nyúlt határidő végét, hanem önerejükből, állami támogatással, saját házat építenek a község szélén. — Magam mögött éreztem a súlyos téglahalmazt, és ettől kezdve minden, gondolatom a ház körül forgott. És nem csak a gondolataim. .. Én maii arancslapujtői mozaik Pontosabb szerződési fegyelmet ' * A tejfelvásárlás tapasztalatai Az új gazdasági mechanizmus megvalósításának első, kezdeti lépésként megváltozott a mezőgazdasági tsz-ek idei tervezési rendszere. Változások történtek a tejipari vállalat tervezésében is. A korábbi években a tsz előzetes tervek alapján szerződte le a tejet. A múlt év ősze óta a vállalat szabadon szerződhet a tsz- ekkel. Kiesés a termelésben A tsz-ek is saját maguk dönthetik el, mennyi tehén- és juhtej értékesitésére kötnek szerződést. Ennek alapján a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat 1965 őszén 96 tsz-szel több mint százhúszezer hektoliter tehéntej és 32 tsz-szel 1923 hektoliter juhtej értékesítésére vállalt kötelezettséget. Az első félévi átadásra leszerződött tejmennyiségnél súlyos lemaradás tapasztalható a tsz-ekben. A ka- rancskeszi tsz-ben 65. a nógrádszakáli tsz-ben 60, a kishartyáni tsz-ben 46. az egyházasgergei tsz-ben 41, a karancssági tsz-ben 43 és a Somoskőújfalui tsz-ben 51 százalékos kiesés van az első félévi leszerződött meny. nyiséggel szemben. Igen sok tsz-t meg lehetne még említeni, hiszen a megyei tejüzemek körzetéhez tartozó 70 tsz-ből 45 teljesített százszázalékon alul, ami sok ezer liter tej kiesést jelent. Hibák a tervezésben Még jobban szembetűnnek a tervezésben és szerződéskötésben elkövetett hibák, ha az első félévi teljesítést az éves szerződéses mennyiséghez viszonyítjuk. Az éves kétszázhetvenezer liter szerződésre a karancssági tsz az első fél évben csak 77 828 liter tejet értékesített. A karancskeszi tsz nyolcvanháromezer literes szerződésre 17 348, a lucfalvi tsz 130 ezer literre 47 ezer, a ludányhalá- szi Alkotmány Tsz százezer literre 22 756, a kishartyáni tsz százötvenezer literre 33 058, a magyargéci tsz kilencvenezer literre 29 083, az endrefalvi tsz százharmincezer literre 38 400 liter tejet adott át az első fél évben. Még súlyosabb hibák állapíthatók meg a juhtej értékesítésénél. A patvarci tsz a leszerződött 4000 liter tejből semmit sem értékesített az első fél évben. Ugyanez a helyzet Cserhátsurány- ban, ahol 2000 liter, Ipoly- tarnócon. ahol 3000, Hollókőn, ahol 3000 liter szerződésre maradt el a tervteljesítés az első fél évben. Ezek a tsz-ek méltán számíthatnak 7—14 ezer forintos meghiúsulási kötbérre. Az első félévben a szé- csényi tsz 5000 literes szerződésre 115, a ludányhalá- szi Alkotmány Tsz 5000 literre 33, az endrefalvi tsz 5000 literre 421 liter tejet értékesített. Visszafizethetik az előleget Nagyobb gondot kell fordítani a szerződéskötésekre azért is, mert azok a tsz-ek. amelyek vállalták az évi 54 ezer liter tej értékesítését, és ezért felvették a felárat, nemteljesítés esetén kénytelenek lesznek azt visszafizetni. Az első félév alapján mintegy 11 tsz-ben több mint százezer forintot kell máris visszafizetni. Néhány tsz-ben alacsony, 3,5 százalékon aluli az átadott tej zsírtartalma, ami a szerződésben rögzített kikötések szerint a tejliterenként járó 12—25 dekás tejelőtáp-juttatás elvesztését vonja maga után. Már áprilisban kizárták a tejelőtáp juttatásból Dej tár, Ér- sekvadkert, Mohora, Patak, Tar, Patvarc, Terény. Cser- hátsurány. Ecseg és Vizslás termelőszövetkezetét. Savanyú a tej Néhány tsz-ben nemcsak a zsírszázalékkal, hanem az átadott tej savfokával is baj van. Mátraszőllős. Sám- sonháza, Vizslás, Kazár, Nagylóc, Litke szövetkezeteiből évek óta magas sav. fokú tejet szállítanak. Ezek a tsz-ek nem oldják meg a hűtés minimális követelményeit sem, pedig a tejipari vállalat felajánlotta ehhez a segítségét. Közben megsavanyodik a tej, s átvételét a tejipari vállalat megtagadja, vagy a savfoktól függően 25 százalékig árlevonást alkalmaz. Az első félév tapasztalatai sok tanulságot felvetnek. A többi között fontos tanulság, hogy erősíteni kell a szerződéses fegyelmet, ésszerűbbé, teljesíthetőbbé kell tenni a tervezést. Lécz László Fiatalok sarokasztala A FAL gam is egész testi-lelki mivoltomban a lukacsos belsejű téglák rabjává váltam. Legszívesebben kiléptem volna a munkahelyemről. Ügy éreztem, minden erőmet, időmet a ház, a mi házunk felépítésére kell fordítanom... Így vált el azután a közösséget tisztelő, érte munkálkodó Kenéz Gáspártól, a saját dolgán kívül semmi mással nem törődő Kenéz Gáspár. A történethez hozzátartozik az is, hogy a fiatal lakatost társai a gyári karbantartó műhely KISZ-szervezetének egyik vezetőjévé választották évekkel ezelőtt. Hosszú időn át megfelelt a bizalomnak, rendesen végezte napi munkáját, és tevékeny részt vállalt az ifjúsági rendezvények előkészítéséből is. Egy idő óta azonban feltűnő változáson ment át. El-el maradozott a rendezvényekről, vagy ha nagyritkán meg is jelent, jóval az esemény vége előtt felállt és lábujjhegyen kióvatoskodott a helyiségből. Akkoriban ásták a ház alapját. — Mindenki tudta rólam, hogy építkezem, mégis hazudnék, ha azt állítanám, hogy cseppet sem lepte meg őket, amikor nemrégiben eléjük álltam és kértem a titkárt: mentsenek fel a megbízatás alól. Legalábbis, amíg a ház felépül. Hogy fogadták a bejelentést a többiek? Vegyesen. Megoszlottak a vélemények az alapszervezetben. Volt, aki elítélt, „magamistának” nevezett mindenki előtt... Akadtak olyanok is, akik azonnal a fegyelmi szigorú eszközéhez akartak Kapni, megint mások a kizárást emlegették. A többség azonban igazat adott, mondván: ha nem tudunk lakáskulcsot adni a kezébe, nincs jogunk megtiltani, hogy szabadidejében házat építsen. Ez utóbbiak közé tartozik az alapszervezet titkára is. Megértette, hogy káros lenne Kenézt hatalmi szóval, fegyelmi eszközökkel munkára kényszeríteni, hiszen az elégedetlenség és az ezzel járó keserűség nem lehet motorja semmiféle hasznos munkának. Megbeszélte vele, hogy arra az időre, amíg a családi fészek elkészül, keressen valakit munkatársai közül, aki alkalmas a helyettesítésre. — Megmondom őszintén nagyon meglepett a titkár viselkedése. Valahogy egészen másként képzeltem a dolgot akkor, ott a téglarakás tövében. Verekedni, küzdeni akartam a szabadságomért, és váratlanul az ölembe hullt. Nem ezt vártam. Először megdöbbentem, azután meg elszégyeltem magam. Végül is megkönnyebülten láttam hozzá, hogy alkalmas helyettest kerítsek. A fiatal, nőtlen Bódis látszott a legalkalmasabbnak. Amikor megemlítettem neki a helyettesítést újabb váratlan dolog történt.. Bódis élénken tiltakozott a megbízatás ellen és addig hajtogatta, hogy ő még túlságosan keveset szórakozott életében ahhoz, hogy lekösse az idejét, energiáját, amíg Kenéz Gáspár végül mérgesen kifakadt, önzőnek nevezte és otthagyta, hogy panaszt tegyen a titkárnál a jelölt viselkedésére. — Nem méltó a KISZ-tag- ságra! — mormogtam magamban mialatt az iroda felé hajtott az indulat. Majd meg magamat korholtam: hogyan is juthatott eszembe, hogy éppen Bódisra akartam bízni a helyettesítést. . . Már elértem az iroda bejáratát, amikor belémvágott a felismerés. Megkapaszkodtam a kilincsben és jó ideig magam elé bámultam, mint akit tarkón vágtak és azon gondolkodik, hogy elessen-e vagy állva maradjon inkább.., Üjra halottam a saját hangomat: — Mentsetek fel. .. Nem érek rá... — azután Bódis mondókája jutott az eszembe. Kísértetiesen hasonlított az enyémhez: — Hagyjatok békén, nem érek rá. .. Fiatal vagyok, szórakozni akarok. . . — Elöntött a forróság. Az irodában már nem beszéltem sem az építkezésről, sem a helyettesítésről. Bódisról a legkevésbé. Halkan ugyan, de nagyon határozottan azt mondtam a titkárnak: — Meggondoltam a dolgot. Visszavonom a kérésemet. Továbbra is ellátom a rámbízott feladatot. Ez pénteken történt. Szombaton délután oda álltam a vörös színű, lukacsos belsejű téglarakáshoz, felemeltem az elsőt és tovább adtam egy re- szelőhöz, kalapácshoz szokott kéznek. Ezután még hét pár vasporos tenyér tapadt az egyre vándorló vörös téglákra, hogy a gyári csoportból alakult élő lánc végén szilárd fallá magasodjék. Pataki László