Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-08 / 213. szám
4 N'lrn An 1966. szen+omber 8. rsü+ör+ők „A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem társadalmi szerveinek meghívására augusztus 27-én Magyarországra érkezett üzbég kulturális delegáció. A taskenti állami egyetem küldöttsége tegnap látogatást tett Salgótarjánban. A 18 tagú delegáció vezetője Azizov Pálvan rektorhelyettes, tagjai Tas- muchamedov Aman, Rachi- mov Malik, Rasidova Djila- ram, Vachidov Matljab, Dalimon Nugman, illetve az egyetem 12 hallgatója volt. A küldöttséget Salgótarjánba elkísérte Balogh Sándor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektorhelyettese és Pölöskei Ferenc, egyetemi párttitkár“ (Nógrád, 1966. szeptember 7.) Mintegy 6000 kilométert utaztak, amíg ideértek, Jediicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első tátikáira üdvözölte Salgótarjánban a kedves vendégeket. — Szeretet tel köszöntőm városunkban Azizov Palvan rektorhelyettes élvtársat és a küldöttség valamennyi tagját — mondotta. — Engedjék meg. hogy Nógrád megye, Salgótarján párt-, tanácsi szervei a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a tömegszervezetek és népünk nevében mély, őszinte együttérzésemet fejezzen, ki a városukat ért természeti katasztrófa miatt A földrengés sújtotta Taskentbői érkező híreket a sajtó, s a rádióhullámok segítségével állandóan figyelemmel kísérjük, aggódunk. ha újabb földlökésekről érkezik jelentés, örülünk, ha az újjáépítés tényéről hallunk híreket Jó, hogy eljöttek közénk, beszélgetni boldogulásunk közös örömeiről, gondjairól, országaink, városaink, népeink életéről. Beszélgessünk. Jediicska Gyula pohárkő- szöntője után Azizov Palvan rektorhelyettes emelkedett szólásra. — Először ts köszönöm Taskent valamennyi polgára, az Üzbég Szovjet Köztársaság népe, s a magam nevében őszinte együttérzésüket a városunkat ért természeti csapással kapcsolatban — kezdte. — A csapások súlyosak, április óta Taskentben 750 különböző erősségű földlökést észleltek, s jelenleg is reng a fold. Sok ház rombadőlt. számos érték veszendőbe ment. A katasztrófa azonban nem tör le minket. szánté egyik napról a másikra már születőben az új városiközpont, az új Taskent, amelynek épületei foldrengés- állóak lesznek, s amely, reméljük szebb lesz. mint a régi. Köszönjük, hogy e roppant munkánkban a magyar nép a szocialista közösség tagjaként mellettünk áll, osztozik gondjainkban. Köszönjük a szíves. baráti fogadtatást. A kölcsönös üdvözlő szavak után gyorsan indult a beszélgetés, a pártbizottság szíves házigazdának bizonyult, a vendégeket minden érdekelte. Jediicska Gyula. Géczi János, Szálai Gáspár. Sándor Elemér és a megye, valamint Salgótarján többi vezetője, társadalmi- és Sok szó esett arról, hogy mi Is egyre csak „rombolunk” mert építeni akarunk, s ebben a hajdani nyomorúságos bányászhelységben makacs aka-. dályozó a múlt. Ha új palotákat — szállodát a vendégnek, otthont a kultúrának, csarnokot a könyvnek, egészséges lakást az embereknek — akarunk építeni, előbb el kell takarítanunk a múlt kanyargós, szűk utcasorait, a földdel egyenlővé kell tennünk alacsony, sötét, avult téglaházait. — Ne haragudjanak hát, ha a városban mindenütt nagy felfordulást találnak — mondotta Jediicska Gyula. — De nálunk a földből tulajdonképpen csak most kibúvó városkában is most egy kis „forradalom” van. Azért szád az új épületek üveg- és betonfalaira a bontások sűrű. Taskenti lány — bányászsisakban nehéz pora, hogy pér év múlva. tiszta, világos utcák, zöld, szobrokkal díszített terek fogadják a látogatót, s szolgáljanak otthoniul az itt élőiknek. Ezért ráz a rossz utakon az autóbusz, ezért fonják keresz- tül-kasul .indián-ösvények” új épületeinket A vendégek kíváncsiak voltak. s a vendéglátók elmondották, hogy a kis Nógrád jelenleg 30 ezer munkás megyéje. az üzemek exporttermelése öt év alatt négyszeresére növekedett hogy az országban először Salgótarjánban építettek művészlakásokat festőknek. szobrászoknak, holott e városka egyik gimnáziuma a múltban csendőrlaktamya volt s az értelmisége csupán néhány bányatisztviselőre, orvosra és pedagógusra, valamint egyházi személyre korlátozódott de ma már szilmotte- vő értelmiségi réteggel rendelkezik, gyárait üzemeit felújítják, korszerűsítik, új egységeket építenek. Délelőtt 11 óráig tartott az élénk beszélgetés a pártszékház intim hangulatú kistanácstermében. Utána a gépkocsikban, az autóbuszon. Salgótarján kü lönböző pontjain folytatódott: a vendégek városnézésre indultak. Mit mutathattunk mi nekik Üzbegisztán élénk tájai, a si vatagok. az oázisok, a füvei puszták, a magas hegyek, c hatalmas csatornáik, vizier műveik, gyapotföldjedk, gy nyörű városaik mazgalma keleti képe után? gyár országi tartózkodásuk során magyar egyetemistáktól tanult magyar népdalt énekeltek: „Megismerni a kanászt cifra járásáról, tüzött-fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjáról. Hej, élet, élet. kanász élet, ez aztán az élet. ha megunom magamat, magam is úgy élek.” Mit mutassunk nekik Budapest, Visegrád, Esztergom gazdag múzeumai, történelmi emlékei, műemlékei és természeti szépségei, a Balaton ifjúsági táborainak tarka emléke után? (Eddig e helyeken fordult meg a delegáció, amely Salgótarján után Debrecenibe látogat, s szeptember 13-án hagyja el hazánkat.) A taskenti egyetem profesz- szotran, dékánjai és hallgatói érdeklődéssel tekintették meg Európa harmadik földalatti bányászati múzeumát, az új gimnáziumot, ahol Azizov Palvan rektorhelyettes, az intézmény egyik első osztályába látogatva átadta Taskent fiataljainak üdvözletét a magyar középiskolásoknak. Gyönyörködtek a művészlakások tövéből a város panorámájában, Salgó várának romantikus maradványaiban, a gyárak. a magas épületek sziluettjeiben, az erdős hegyekben. A Karancs Szállóban elfogyasztott ebéd után még ellátogattak a salgói KlSZ-tá- borba. este karancsberényben,. az 1944-es partizáncsomópon- ton levő szálláson elfogyasztott vacsora után indultak vissza Budapestre. A riporter a taskenti állami egyetem küldöttsége egynapos látogatásának tudósításén túl mit mondhatna az eseményről? Megismerkedni egy távoli ország, a testvéri Üzbegisztán lakóival mindenképpen öröm, a delegáció látogatása Salgótarján számára megtisztelő. Beszélgettem Abdukapin Zi- kirjajev, Juszupfan Mirza- bumudov és Davlat Tursunov egyetemi hallgatókkal. Biológia-kémia, illetve nyelv szakosak, taskentiék. Egyetemistának lenni Üzbegisztánban már régen nem kiváltság Hogy milyen mérhetetlenül sokat jelent mégis ez az egyszerű megállapítás, azt csak az tudja, aki hallotta: a forradalom előtt a lakosság 98 százaléka analfabéta volt. Az írástudatlanságot már felszámolták, a taskenti és a szama ncandi egyetemet, valamint a 29 egyéb főiskolát 90— 100 ezer diák látogatja. Az országban mintegy 290 napi- és hetilap (ebből körülbelül 200 üzbég nyelven) átlag 1 300 000 példányban jelenik meg. Főbb lapok a Kiziil Uzbekiszton (üzbég nyelven), a Pravda Vosztoka (orosz nyelven), az Uzbekisztoni Szurh (tadzsik nyelven) a Leraimbaj- ragi (krimi tatár nyelven.) A delegáció két tagja Ib- ralimova Navo és Pulatova Mukaddasz újságíró szakos hallgató volt. Szemük, hajuk koromfekete színű, érdeklődésük mindenre kiterjed. Mindkettőjüket a kulturális élet alakulása érdekelte, az egyetem elvégzése után a lapok kulturális rovataiban kívánnak elhelyezkedni. Büszkék leendő hivatásukra, országuk múltjára és jelenére. Tudják, hogy a mai Üzbegisztán területén időszámításunk előtt a VIII. és a VI. században megalakult Ho- rezm állam az ókor egyik legmagasabb kultúrájú állama volt Beszélgettem az élénk tekintetű taskenti újságírót hallgató lányokkal s arra kellett gondolnom, amit Marcel Eg- retaud francia újságíró pár évvel ezelőtt A szovjet Kelet című könyvében leírt, hogy a nők tudásszomja, tanulási vágya a Szovjetunióban a forradalom következményeként sokkal jobban megnyilatkozott, mint másutt. Tanúsítja ezt Borisz Pilnyak találkozása, amely egy tadzsik hegyi településen játszódott le 1931- ben: „Azt mondták, hogy a csaj- fcanába nemrég érkezett egy Vancs vidéki fiatal lány, aki elszökött hazulról, hogy tanulhasson, s még ma továbbmegy. Elmentem a csajkanába. Ott ült a kosmán, egyedül a férfiak között. Arcát nem fedte csacsvan. Kerek női sapka volt a fején. Vállára két csodálatos hajfonat omlott... Hódprém útiköpenyt viselt, alóla kilátszott vörös perkál- ból készült, buggyos salvari- ja. Icslgi volt a lábán és — uram bocsáss! — hagyományos orosz sárcipő... Nem volt szép, túlságosan erős sasorra és rendkívüli, csodálatos szemei rontották nőiességét.. Szeméből olyan hősnő elhatározása sugárzott, aki valami magasabb rend űn ek áldozza magát, ez a tekintet Morozova bojárnőre emlékeztetett Szuritoov képén. S a fiatal lány alig múlt tizenhét éves... Felemelte sasszemét, rám nézett, de mintha nem is látott volna. Tudtam róla. hogy tagja a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, hogy izmaelita vallásé, és hogy elszökött haAz új gimnáziumba Taskent fiataljainak üdvözletét hozták el a vendégek. zulról... Éppen lovat kerestek neki. hogy Garmba mehessen. Megértettem a tekintetét: szent volt. a tudomány szentségét készült felvenni . . Tekintete mélyén ott sötétlett sok száz nővérének halála, az évezredes háremélet; s tekintete legmélyén felizzott a forradalom. Láttam folyók születését, s figyelemmel kísértem ennek a fiatal lánynak a sorsát. . Próbálja csak valaki vissza- kényszeríteni őket a közép - korba! Ezek a fiatal hegyilakók tudják, hogyan kell bánni a fegyverrel, s jól tudják azt is. hogy mi a középkor .. Több évtized telt el e -találkozás óta A két sötét szemű taskenti lány salgótarjáni találkozásunkkor a közoktatási rendszerről beszélt. S arról. hogy az üzbég Köztársaságnak már több. mint 10 000 női pedagógusa van, s hogy az üzbég felsőfokú tanintézet diákjai között egyre több a lány. De növekszik a nők arányszáma a köztársaság társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életének minden más posztján is, bizonyítva: hol van a hajdani „nővérek kora”, a háremélet. a női rabszolgaság! Ez már történelem. A taskenti vendégek csupán egy napot töltöttek Salgótarjánban. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem részéről Balogh Sándor rektor- helyettes, a taskenti állami egyetem nevében Azizov Palvan rektorhelyettes köszönte meg a vendéglátást. — További sikereiket kívánunk Önöknek a társadalmi, a gazdasági, a politikai és a kulturális életben egyaránt — mondotta az utóbbi. — Mindig szívesen gondolunk vissza erre az egy napra, amelyet Salgótarjánban, ebben az épülő magyar városkában töltőt tünk. Jediicska Gyula félig tréfásan. félig komolyan azt mondta; — Mire mégegyszer visszatérnek hozzánk már kényelmesebb, jobb utakon vihetjük városnézésre kedves vendégeinket. s akkor már nem kell szívni a csákány alatt levő épületek porát. Viszontlátásra Salgótarjánban. Jediicska Gyula szaval, mintha kicsit jelképes értelmet is nyertek volna a taskenti egyetem küldöttségétől való búcsú záskor. Taskentben és Salgótarjánban egyaránt építés folyik, a múlt elemi csapásainak, katasztrófáinak eltakarítása. Taskentben fájóbbak a sebek, „látványosabb”, megrendí- tőbb a csapás. Salgótarjániban a múlt által évtizedek során „létrehozott”, kevésbé látványos „katasztrófa” nyomainak eltakarítása folyik. Az építés méretei, lehetőségei és szükségessége különbözőek, a cél ugyanaz: tűnjön el minden fajta rom, minden természeti és társadalmi csapás, legyenek jobb utak, tisztább levegő, A harcot Taskentben és Salgótarjánban is vívjuk. Külön külön más eszközökkel, módszerekkel. de együtt is, egymás munkáját figyelemmel kísérve, egymást, segítve. A taskenti állami egyetem kulturális delegációja látogatásának őszintén örültünk. Jó volt beszélgetni az örömökről és gondokról, jó volt a kézfogás. Vigyék el baráti üdvözletünket Taskentbe, az újjáépülő „zöld oázisba”, legyen szebb Taskent, mint valaha. A búcsúzáskor már fekete este volt. Olyan, mint az üzbég lányok szemének színe. Vagy ez utóbbi talán .valamivel fényesebb? ' Irta: Tóth Elemér TASKENTI ÜZENET tömegszervezetének tagjai alig Útközben a taskenti állami ByÄstek a választ- egyetem hallgatói egy, a maA taskenti egyetemi küldöttség tagjai a salgótarjáni föld alatti bányászati muzeutrs szájánál Fényképezte: Koppány Gyflcgg
