Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-06 / 211. szám

2 wöeff un <Wpp*»mt>cr Ä. Vedd Növekszik az intervenciós csapatok létszáma Vietnamban Elutasítják De Gaulle felhívását amerikai körök / „Szép élmények, izgalmas akciók, nemes vetélkedők várnak rátok“ Kéthetes szünet után, ame­lyet a rossz időjárás okozott, az amerikai repülőgépek va­sárnap ismét támadták Hanoi térségét. A támadásban 52 amerikai bombázógép vett részt. A dél-vietnami kormánycsa­patok a Saigontól 220 kilomé­ternyire délnyugatra fekvő er­dős vidéken körülbelül há­romórás harcot vívtak a fel­szabadító hadsereg egységei­vel. Szóvivőjük állítása sze­rint a harcban több mint két­száz szabadságharcos esett el, saját veszteségekről a szóvivő nem beszélt. Dél-Vietnam központi part­vidékén, Nha Trangnál egy több mint 5500 főnyi új dél­koreai csapatkontingens szállt partra, amivel az amerikai és szövetséges katonaság létszá­ma 341 000-re emelkedett. A dél-vietnami rendőrség megkísérelte, hogy a tavaszi zavargások ügyében kihallgas­sa a június 8-a óta éhség- sztrájkot folytató Thich Tri Quang buddhista vezetőt, aki azonban legyengült szerveze­tére hivatkozva megtagadta a vallomást. A VDK fegyveres erői va­sárnap több amerikai támadó repülőgépet lőttek le. Egy BELGRAD (T ANJUNG) Joszip Brosz Tito, jugosz­láv köztársasági elnök Mu­raszombaton társadalmi ak­tívák és gazdasági szakembe­rek előtt nyilatkozott a ju­goszláv belpolitika több idő­szerű kérdéséről. Egy feltett kérdésre vála­szolva Tito elnök kijelentet­te, hogy „egyik legfontosabb problémánk, hogy a Jugosz­láv Kommunisták Szövetsé­gét új szervezeti alapokra he­lyezzük, s ezáltal hatéko­nyabb szerepet biztosítsunk neki.” Rámutatott, hogy a párt­ban komoly fogyatékosságok voltak. „A párttagság nem töltötte be az őt megillető amerikai gép pilótája kiugrott gépéből és fogságba esett. A VDK légiterében eddig lelőtt amerikai gépek száma 1391-re emelkedett. Indira Gandhi indiai és Li- Kuang-ju Singapore-i minisz­terelnök megbeszéléseinek be­fejeztével Üj-Delhiben vasár­nap közös közleményt adtak ki. Esaerint a két kormány­fő tárgyalásainak középpont­jában a vietnami probléma állt. Egyetértettek abban, hogy el kel utasítani a más ál­lamok belügyeibe való külső beavatkozást, valamint az erő­szak felhasználását. PHNOM PENH Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő vasárnap 20 külföldi újságírót látott ebéden vendégül és ebből az alkalomból kijelentette, hogy hajlandó lenne normalizálni hazája viszonyát az Egyesült Államokkal, ha Washington elismerné Kambodzsa jelen­legi határait. Ismeretes, hogy az ameri­kai—kambodzsai viszony azért romlott meg, mert az ame­rikai repülőgépek két ízben kambodzsai falut bombáztak. Washington azzal védekezett. mutatott: „makacs vagyok abban a követelésemben, hogy először meglevő ipa­runk újjászervezését és kor­szerűsítését kell sorra ven­nünk, és egyelőre el kell ha- lasztanunk a beruházásokat abban az iparbem, amely csak öt—tíz év múlva termel.'*’ E tekintetben ellenállás mutat­kozott, mégpedig a párt leg­felső szintjén. Egyes embe­rek a JKSZ vezetőségében tették lehetővé azt, hogy ne valósuljanak meg plénumáink és kongresszusaink határo­zatai. Ezért volt szükség se­bészeti beavatkozásra” — mondotta. a hivatalos hogy „tisztázatlan Kambodzsa és Dél-Vietnam határa.” Szihanuk herceg gúnyosan megjegyezte, hogy nem bán­ja, ha az amerikaiak repülő­gépei a jövőben is berepülnek Kambodzsa területe fölé, ha a kambodzsai haderő kap az amerikaiaktól légelhárító ágyúkat, amelyekkel a gépe­ket megsemmisíthetik. WASHINGTON Mint a Reuter jelenti, Wil­liam Bundy, távol-keleti ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár újságírók előtt hangoztatta, hogy kor­mánya elutasítja De Gaulle francia elnök felhívását, amely szerint az amerikaiaknak a vietnami béketárgyalások ér­dekében kötelezettséget kelle­ne vállalniok csapataik ki­vonására. Bundy hangoztatta, hogy „előbb az észak-vietna­miaknak kellene megtenniük az első lépést”. Azt igyekezett bizonyítani, hogy az Egyesült Államok észak-vietnami bom- hotámodásai „jogosak és h?cr. nosak.” Mint a Reuter megjegyzi, Bundy nyilatkozata az első hivatalos amerikai állásfogla­lás De Gaulle elnök múlt heti kambodzsai kijelentéseire. NEW YORK (TASZSZ) Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja közleményt adott ki a pártvezetőség he­lyiségében történt vasárnap reggeli bombarobbanással kap­csolatban. A közlemény, amelyet Hen­ry Winston, a párt országos elnöke adott át a sajtónak, megállapítja, hogy a pártve­zetőség helyisége elleni bom­bamerénylet beletartozik a terror, az erőszak és a gyil­kosságok sorozatába, amelyet a szélsőséges fajgyűlölők kö­vettek el a néger és a fehér polgárjogi harcosok ellen, ré­Újabb összecsapás Chicagóban CHICAGO (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint vasárnap este 200 pol­gárjogi tüntető vonult végig Cicerón, Chicago külvárosán A kétórás felvonulás összetű­zéssel zárult, mert a polgár­jogi tüntetőket többségükben négereket — fehérek támad­ták meg. Mint az AP jelen­téséből kitűnik, a fehér ..el­lentüntetők” közül többen ho- rogkereszites jelvényeket és plakátokat vittek a kezükben Már csaknem negyedóráié tartott az elkeseredett kézitu­sa, amikor milicisták és rend­őrök jelentek meg. A milicisták a polgárjogi tüntetők ellen fordították szu- ronyos puskájukat és bruta­litásuk következtében több ember megsebesült. Francis Kane vezérőrnagy, a Kirendelt 2000 főnyi milicista parancs­noka, fennhéjázóan kijelen­tette: „katonáim mindig he­lyesen járnak el, ha szuronyu­kat használják”. Egy polgárjogi tüntető el­keseredetten így jellemezte a helyzetet: „az embernek több esélye van a dzsungelben, mert ott legalább felmenekül­het egy fára”. A sebesültek száma nem is­meretes. sze a növekvő antiszemita hul­lámnak. összefügg azoknak a fanatizált fasiszta szélsőjobb- oldali elemeknek a bűnös te­vékenységével, akik Johnson háborús politikájától bátor­ságra kapva büntetlenül tevé­kenykedhetnek. A közlemény rámutat, hogy a terrorcselekménye^ az ame­rikai nép alapvető jogait és érdekeit is sértik. A szabad­ságharcosok és a békeharco­sok nyomatékosabban tilta­kozzanak. A kommunista pár­tot ehhez hasonló cselekmé­nyekkel nem lehet eltéríteni harcától. (Folytatás az 1. oldalról) Ezután Pothornik József elvtárs. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazga­tója. a munkásmozgalom egyik kiemelkedő veteránja olvasta fel a mozgalom felhívását. — Pajtások! Most új. nagy­szerű feladat vár rátok. A mozgalom arra szólít fel ben­neteket, hogy végezzetek hasznos, nemes tetteket, szo­cialista hazánkért. Vállaljatok részt a mai feladatokból, a nemzetközi és a hazai ünne­pek méltó előkészítéséből. Ku­tassátok fel. és ismerjétek meg a vörös zászló hőseinek esz­méit, harcosait. Gyűjtsetek adatokat, történeteket a mun­kásosztály és a parasztság éle­téről, harcáról, a pártról, a forradalom diadaláról, és nap­jaink nagyszerű feladatairól. Hív benneteket a „Vörös zász­ló hősednek útján” mozgalom. Szép élmények, izgalmas ak­ciók, nemes vetélkedők vár­nak rátok egész évben. Le­gyetek méltó utódai a vörös zászló hőseinek! A felhívás elhangzása után a néphadsereg és az úttörőik díszegysége — a szabadság- harcos és forradalmi zászlók alatt —, elvonult a díszemel­vény előtt. Majd kezdetét vet­te a gazdag kultúrműsor, mely­ben fellépett a Lovász József, a Gábor Áron, a II. Rákóczi Ferenc, a Petőfi Sándor. a Bányai Júlia úttörőcsapat és a salgótarjáni úttörőház zene­kara. A színvonalas műsor után — melyet a Magyar Televízió vé­gig közvetített —. a szomszé­dos sportpályán sokoldalú program szórakoztatta a paj­tások és a vendégek több ez­res tömegét gyár Úttörők Országos Elnök­ségének titkára ismertette a Vörös zászló hőseinek útján” mozgalom menetrendjét. Első lesz a „köszöntjük pártunkat” akció, „a párttal, a néppel egy az utunk” jelszó alatt. A IX. pártkongresszus után meghir­detik a „harsán a kürtszó’ akciót, melyben kulturális és tudományos kérdésekkel fog­lalkoznak a pajtások. Többek között a brazíliai őserdőből.' a déli sarkvidékről várnak tá­viratot, parancsot az akció megkezdésére. A következő, tavaszi akció „pajtás, dalol­junk szép magyar hazánkról” jelszó alatt indul. Április 4-én pedig újabb akcióval folyta­tódik a mozgalom, melynek jelszava ..pirosJó arccal. és piros zászlókkal’. Érdekessé­ge. hogy százezer magyar in­ternacionalista emlékére száz­ezer szovjet pionír.szervezettel veszik fel a kapcsolatot a ma­gyar pajtások. Az akcióprogramok mintegy bevezetőjeként szeptember 29- én — a Fegyveres Erők nap­ján — csapatzászló ünnepsége­ket tartanak az úttörőcsapa­toknál. Ekkor töltik ki a je­lentkező lapokat, aminek azonban három feltétele van. Az első: egy nemes tett, egy hasznos munka. A második: maradandó emlék elkészítése. A harmadik: startra kész ál­lapot. hogy az úttörőcsapat megfeleljen a mozgalom köve­telményeinek. A nagytanács tagjai — mely­ben részt vettek a megyei párt, állami, KISZ és úttörő vezetők, veteránok is — hasz­nos tanácsaikkal segítették a mozgalom célkitűzéseinek gya­korlati végrehajtását. A vete­ránok arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy az iskolai okta­tás javítása és fokozása érde­kében a jövőben még gyak­rabban hívják meg őket ta­lálkozókra, beszélgetésekre a fiatalokkal. Javasolták, hogy egyes akcióprogramokat ugyan­csak Salgótarjánból indítsa­nak, és a záróaktust is itt ren­dezzék meg jövőre. Fontosnak jainkat tájékoztatni munkás­mozgalmi múltunkról. A nagytanács első ülésén elhatározták, hogy a javasla­tok alapján szervezik meg a mozgalom gyakorlati végre­hajtását. A póri helyzetéről és qqxdasógi kérdésekről Tito nyilatkozata M u raszom baton Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának közleménye Vasárnap délután tovább folytatódott a „Vörös zászló hőseinek útján” elnevezésű mozgalom eseménysorozata. A nagytanács tagjai Karamcsbe- rénybe látogattak, ahol a nóg­rádi partizáncsoport egykori főhadiszállása volt. Az első ülésen Szabó Ferenc, a Ma­tartották a munkásmozgalmi hagyományok, emlékek széles körű felkutatását és irodalmi feldolgozását. Szorgalmazták a honvédség és az úttörőcsapa­tok további szoros kapcsolatát. György Béla. Nagy Béla, Sza­bó íános és Tőzsér K. János veteránok egy-egy emlékükkel bizonyították a nagytanács ülésén, mennyire fontos fiatal­A „politizáló szerepet. A kommunisták szö­vetsége, mint ideológiai irá­nyító és eszmei vezető nem találta fel magát a gyakor­latban és ezért környezeté­ben elvesztette befolyását. Hibásak voltunk mi is. A központi bizottságban, állan­dóan a szervezet klasszikus formájához tartottuk magun­kat, és olyan munkamódsze­rekhez, amely nem felelt meg a dinamikus fejlődés mai szakaszán.” A továbbiakban arról be­szélt. hogy vannak a pártban oda nem illő elemek is. Az egyetemeken, az iskolákban ós egyéb területeken, vannak emberek, akik a mi szem- pontunkból osztályidegenek és mégis a pártban vannak. Kommunista szövetségünket meg kell tisztítanunk ezek­től az elemektől, de nem va­lamilyen kampányszerű tisz­togatással és felülről jövő ad­minisztratív úton. hanem alulról kell végrehajtani a szilárd kommunisták kiválo­gatását.” Végül Tito elnök bírálta a gazdasági életben elköve­tett hibákat és az iparban je­lentkezett nehézségieket. Rá­Külsőre nem nyújtanak bi­zalomgerjesztő látványt, el­hanyagoltak, ápolatlanok. Ami­kor a reflektorok éles fényé­ben elkezdik műsorukat, mégsem hiányolja senki a sztárok elegáns öltönyeit, az értékes ékszereket, vagyis a külsőségeket. Megbabonázva, néma csendben hallgatja a nézősereg, többnyire fiatalok, kedvenceit. Az eső csak hull Egy kisfiú áll az esőben... Erről énekel például Joan Baez. Az eső csak hull, hull... egy napig, egy héten át. Köz­ben minden elfonnyad, a fű s a gyerek is. Az eső pe­dig úgy hull tovább a száraz földre, mint a tehetetlen könnycseppek... Nem lehet nem érteni a dal szimbólumait. A párizsi, londoni, New York-i közönség is érti, hogy a világhírű éne­kes az atomfegyverekre, az atomháború kövekezményeire céloz. S amikor Baez leeresz­ti gitárját, a kirobbanó taps nemcsak erőteljes és megza varó szopránját köszönti, ha­nem azt is, amit Baez mon­dani akart. Joan Baez nem az egyetlen művész napjainkban, aki a napi politika szolgálatába ál­lította a gitárt. Talán az ő ngve a legismertebb, bár ha­sonlóképpen világsztár már Bob Dylan, az angol Dono­van és sok más közt a fran­cia Antonie is. Mégis Baez fémjelzi ezt a mozgalmat, mert már mozgalomnak le­het nevezni, amely újra fel­fedezte, mint formát, a nép­dalt, de a XX. század ritmu­sához igazodva rock and roll stílusban és gitárkísérettel adja elő, s szakítva a sanzo­nok és divatos slágerek ha­gyományos témáival a legki­rívóbb társadalmi és morá­lis jelenségeket veszi célba. Akik ,a pop-song gyökereit kutatják, valamennyien a hat- \ nas évek elejéhez találnak vissza, amikoris Amerika- szerte kezdetüket vették az úgynevezett polgárjogi mene­tek. E felvonulások résztve­vői az ellen tiltakoztak, hogy az USA színes bőrű lakóit legelemibb jogaiktól is meg­fosztják. S az utcán a húsz­millió néger egyenjogúságáért tüntető néger és fehér fiata­lok „rögtönzött forradalmi da­lokkal” (így a Spiegel-) tá­madtak a rendőrökre. A dalok gyorsan terjedtek. Mindenekelőtt az egyetemi gitár" ifjúság karolta fel a szabad­ságot, egyenjogúságot és test­vériséget hirdető pop-songo­kat. De ahogy teltek a hetek és a hónapok, már nemcsak a faji megkülönböztetést bí­rálták a „forradalom truba­dúrjai” és követőik. A gi­tárpengetéssel előadott dalok célba vették a legkirívóbb társadalmi jelenségeket a rá- dióaktív esőtől a Harlem nyomorultjain át az unifor­mist viselő gyilkosokig, S ezen az utón érkeztek el nap­jaink legfenyegetőbb vesze­delméhez, a háborúhoz és természetesen ennek legvé­resebb példájához, a vietna­mi agresszióhoz. A józanság felülkerekedése Mindez részé a pop-song történetének, kifejeződik ben­ne az a társadalmi igény, hogy ebben a Világban, ne költsenek óránként 14 millió dollárt tömegpusztító fegyve­rekre. Természetesen szó sincsen arról, hogy napjaink­nak ez a muzikális „társada­lom bírálata” minden esetben filozófiai vagy ideológiai ta­lajon állna. De a „politizáló gitár” műsorszámai több száz­ezer lemez-példányban kel­nek el és műsoruk mindenütt telt házat vonzanak. Spanyolország egyetemein a katalán népdal szavaival ki­áltják a diákok Franco hely­tartóinak, hogy „diguemno...”, vagyis hogy „azt mondom, nem...” S Naza Leao is gitár­ral előadott dalaival vált a katonai diktatúra elnyomását szenvedő brazil nép számára az ellenzék hangadójává. S a gitárosok Londontól Tokióig és Nyugat-Németországtól New York-ig — ha egyedi je­lenségként is — de részit vesz­nek nemcsak a polgárjogi tüntetéseken, hanem a hábo­rús hisztéria ellen évről év­re szervezett békemeneteken is. sí H e shal overcome... ” A „We shall overcome” azaz a „Le fogjuk győzni” programja természetesennem kerülte el a hatalom figyel­mét. Az USA déli államának hatóságai soria tiltották be a gitárosok nyilvá-.os fellépé­seit. De Nyugat-Európában nem érvényesek Alabama vagy Texas állam kormány­zóinak intézkedései. Ezért a Johnson-kabinet életrehivott egy olyan exportcélokra szánt együttest, amely népdalokat és éppenúgy rock and roll stí­lusban ad elő, mint a „béke trubadúrjai”. Csak a téma n-ás, Az elmúlt hetekben Becsben turnézó „Sing out 66 ’ műsorára például „vietnami népdalokat” is tűzött. Ha nem értette félre a Jugend című lap tudósítója, a szöveg nyers fordításban, valahogy így hangzott: „A dél-vietnami disznók jó disznók. De ha amerikai malacokkal keresz­tezik őket, még zsírosabbak, nagyobbak és rózsásabbak lesznek. Ezzel szemben a Vi- etcong malacai kicsik, söté­tek és szürkék maradnak”. Az analógia önként kíván­kozik: amikor keresztezni próbálnak egy tisztességes tö­rekvést egy aljas szándékkal, legjobb esetben naiv és bár­gyú vagy éppen gonosz dolog születik belőle. Ez történt eb­ben az esetben is. A Johnson -fiúk hiába igyekeztek, nem tudnak mérkőzni azzal a moz­galommal, amely olyan áram­lattá nőtt, amely nemesebb formát ad a nyugati fiatalok­nak a társadalommal törté­nő eddigi passzív szembenál­lásának, a hosszú hajnak, az ápolatlan ruhának és a mo- satlan lábaknak. Megteremtve az erőszak kultusza helyett innak a bátorságnak a méltó­ságát, amely bátran támadja és veti el erőszakra őrülő vi­lágának megcsontosodott mo­rális. gazdasági és társadalmi normáit. Onody György

Next

/
Thumbnails
Contents