Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-06 / 211. szám
>(w s*epí»mber 6 kedd 3 Új munkatárs— és ami hiányzik Eredményes a mátranováki FMKT A Mátranováki Bányaüzem- biztosító szerkezetet dolgo- nel tavaly alakult meg a fia- zott ki A tervrajzok, műsza- tai mérnökök, közgazdászok ki leírások most vannak elbí- tanácsa, az FMKT. Már az rálás alatt a felsőbb szervek- első évben tagjai közül hár- nél. Az FMKT tagjai egyéb- man Bocsi Ottó, Balogh Pál ■ ként a fizikai újítóknak is se- és Sipos Ervin elnyerték a gítséget nyújtanak, ha hozzá-' kiváló oklevelet. Az idén rész- juk fordulnak Tervrajzokat, letesebb, nagyobb arányú tér- műszaki leírásokat készíte- yekkel kezdték az évet. Az nek. Az újítási ügyintéző, For- üzemvezetőségtől, párt és gó Elemér ugyancsak tagja a szakszervezeti bizottságtól FMKT-nek. kértek és kaptak megbízatásokat. A napokban új feladatot * . . vállaltak magukra. Az egyre A külszíni szállításnál ékig szaporodó acél biztosító esz- sok probléma volt korábban, közök időszakos ellenőrzését, Gáti-aknáknál Bocsi Ottó ba- karbantartását szervezik meg nyamernök és Simon Zodán a központi műhelynél, gépészmérnök végeztek felméréseket. kutatták a meg- A mozgalomban való részoldás módját. Az általuk ki- vételnek a munkán kívül feldolgozott műszaki intézkedé- tétele még a tanulás, a to- súíkel sikerült a szállítógép vábbképzés. Még ebben a félfordulatszámát, a pálya se- évben más bányákat látogat- bességét növelni. Az osztá- nak meg tapasztalatcsere cél- lyozó és a két akna közötti jából. Az öt fiatal mérnök pályaszakasz külön választá- közül hárman a Marxista Es- sával sikerült a csilleforgal- ti Egyetemen tanulnak. Egy a mat gyorsítani. mérnökközgazdász. egy pedig Mátranovákon az utóbbi gépészmérnöki oklevél mellé időben egyre inkább igyekez- a villamosmérnökit is meg- nek áttérni a korszerű front- szerzi. A technikusok közül fejtés es művelési módra. Egy többen felsőfokú technikumra sor gond volt, amelynek a Jelentkeztek, mások a máso- megoldásán ugyancsak ered- szakma elsajátításán fáményesen közreműködött a radoznak. FMKT. Tanulnak és tanítanak. Az Fabiztositásról. acél, illet- tizem személyzeti felelősénél ve hidraulikus biztosításra tél’- bejelentették, hogy a dolgozók tek át. Két maróhengerrel vé- szakoktatásához bányászati geztek kísérletet. Az FMKT “ gépészeti előadókat bizto- egy kisebb kollektívája most s’tana't- A gépkezelő tanfo- czekről az első kísérletekről már meS is kezdődött, készít részletes tanulmányt. A Mátranováki BányaüzemA tapasztalatokat gyűjtik egy nél működő FMKT egyre incsokorba. a műszaki és gazda- kább betölti feladatát. Tag- ságossági számításokat végzik jai a napi munkán túl is el egyszóval a gépesítés előnyeit hasznosan tevékenykednek, ütés hátrányait vetik össze, törői az új módszereknek, nö- hogy a későbbiek során min- vélik szakmai politikai kép- den akadályt elhárítsanak. zettségüket és ebben másokat Bocsi Ottó és László Gyula ls segltenek' egy teljesen új hidraulikus B. J. Toronvdaru Balassagyarmaton Jókora kerülővel ugyan (Örhalomnál nem engedték a közúti hídon álugyanis Gyarmaton télen is folytatják a salak- blokk-szerkezet építését. A közönség számára zárva! A Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum szeptember 1-től új munkatársat kapott dr. Horváth Istvánná (Hámori Anna) múzeulógus személyében. Dr. Belitzky János igazgató ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Az intézmény tudományos munkatársai számának növekedése örvendetes esemény. Ez részben a gyűjtés növekedését, s az anyagfeldolgozást segíti elő. Fő feladatunkat, a közönséggel való kapcsolat kiállításokon keresztül való felvételét, illetve elmélyítését azonban nem oldja meg. (Ismeretes: 1965 júniusától nincs kiállítási helyisége a múzeumnak, az öt szoba és az egy folyosó a raktározási gondokat sem oldja meg, így az épületben kamarakiállítást sem lehet rendezni. Az illetékes szervek az épületben lakók kitelepítése ügyében 1959 óta nem intézkedtek. Több mint egy éve a múzeumot a közönség nem látogathatja. Művelődési otthonokban sem rendezhet kiállításokat. mert e célra a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága 1966-ra megfelelő összeget nem biztosított. Ezért az intézmény a népművelésben. ismeretközlő, tudatformáló szerepét nem töltheti be). — Mi lenne a megoldás? — Addig is, amíg az avult épületet a városrendezés során lebontják, a múzeum helyiségében és épületében levő lakókat ki kellene telepíteni, így a felszabaduló helyiségek a raktározási gondokat részben megoldanák, s lehetőségünk nyílna legalább kamarakiállítások rendezésére. Minden nap nyitva lehetne a múzeum, ha lenne helyiség. Rendezésre, illetve kiállításra való anyagunk egyébként bőséges, többi között a munkásmozgalommal és a város- történettel kapcsolatos tárgy-, dokumentum, könyv-, és kéziratgyűjteménnyel, képző- művészeti anyaggal, stb. rendelkezünk. A múzeumot jelenleg csak kutatók látogatják, akik számára az intézmény készségesen szolgáltat gazdag anyagából. A közönség számára — reméljük, egyelőre! — zárva! (tóth) Értékesebbek az újítások A jó gazda módjára gondolkodó vezető, nem feledkezik meg arról, hogy a munkások szakmai ismereteinek növekedésével még jobban megteremtődnek a feltételek a termelési tartalékok feltárására. Ennek kiaknázásában nagy szerepe van az újító- és feltaláló mozgalomnak. A munkások, műszakiak azon fáradoznak, hogy jobban használják ki a gépeket, műszaki berendezéseket, kisebb-na- gyobb átalakítással korszerűsítsék őket. s így érjenek el jelentős eredményeket. A kongresszusi versenyben az előbb említett tartalékok hasznosításáért igen sokat tettek az újítók. Erről győz meg bennünket a félévi statisztika. A megtakarítás 14.5 millió forint, s ez 40 százalékos emelkedést jelent a múlt év azonos időszakához képest. Az újítók elképzelései általában jól illeszkedtek a vállalati tervekhez. Különösen ott érvényesült ez. ahol rendszeresen megmondták, mit miért kérnek. A szénbányászati trösztnél az idén 573 javaslat került elbírálásra. Az utókal'kuláció 5 miidió 190 ezer forintnyi megtakarítást jelez. Az Acélárugyárban a benyújtott javaslatok jóval értékesebbek a tavalyiaknál. A várható megtakarítás éves szinten 1 millió 600 ezer forint. Nőtt az újításokból származó bevétel a Tűzhelygyárban, az Öblösüveggyárban és a Bányagépgyárban is. ösztönzően hatott a mozgalom terebélyesedésére a 476 szocialista címet elnyert, illetve azért küzdő brigád felajánlása: újításokkal is segítik az olcsóbb termelést. Legtöbbjük teljesítette is vállalását. A szénbányászatban a legjobb eredményt Tanyai Kálmán érte el. Megkapta az elsőnek járó jutalmat. A csipkést aknaüzemnél Kiss József csapatát tartják a legjobbnak Fejlődött, tartalmasabb lett a szakszervezeti bizottságok irányító és szervező munkája is. Segítségükkel megszervezték az újítóversenyeket. Felhívták az újítók figyelmét a feladattervben szereplő témák megoldására. A bányákban például a korszerű technológiák elterjesztését szorgalmazták, de nagy gondot fordítottak a takarékosságra, és a szállítás korszérűsitésére. Az építőiparban a fejlesztési programok, a vasiparban pedig a gyártmányfejlesztés és a gépek hatásfokának növelése állt az újítói tevékenység középpontjában. A szakszervezetek részt vállaltak a kiállítások megszervezésében, s ösztönzésükre legtöbb helyen ma már negyedévenként tanácskoznak az újítókkal. Az ankétokon értékelik a végzett munkát, eldöntik melyik újító volt a legeredményesebb. Ezeken az eszmecseréken sok okos gondolat, ötlet születik, amelyeket jól hasznosítanak a résztvevők. Vonzóbbá tette a mozgalmat az is, hogy a szakszervezetek szorgalmazására javult az ügyintézői munka, gyorsult az újítások elbírálása. E tekintetben a bányászok és a vasasok járnak elöl jó példával. Az előbbieknél a benyújtott újításoknak csupán két százalékát nem tárgyalták meg az előírt törvényes időben. De szükség volt arra is. hogy a szakszervezeti bizottságok egy-egy újító védelmében határozottan fellépjenek, állást foglaljanak a vitás kérdésekben. Jó hatást váltott ki a helyesebb anyagi ösztönzési rendszer is. Az Acélárugyárban a legjobb újító az újítási díjon felül 2000 forint jutalmat és kéthetes ingyenes belföldi üdülést kapott. A Tűzhelygyárban és az Öblös- üveggyárban azok az újítók, akik megoldották a feladattervben szereplő témákat, nagyobb összegű jutalmat kaptak. Az előbb említett két helyen külön díjazzák azokat az újításokat, amelyek baleseti veszélyforrásokat szüntetnek meg. Még nagyobb eredményekről adhatnánk számot, ha néhány kérdésben előbbre tudnánk jutni. Gyárainkban idegenkednek a tapasztalatcserére küldött újítások bevezetésétől. Az egyszemélyi elbírálók húzzák-halasztják az igen, illetve a nem kimondását. Pedig a tapasztalatcserére küldött újítások között igen sok olyan van, amelyet jól lehetne hasznosítani gyárainkban. De lassú azoknak az újításoknak a továbbítása is, amelyeket viszont a megyén kívüli gyárakban tudnának felhasználni. Az újítómozgalom továbbfejlődésének kulcskérdése: hogyan tudjuk a jelenleginél nagyobb számban bekapcsolni a munkásokat. A szénbányászati törsztnél és az Acélárugyárban már elindultak a helyes úton. Egyre nő azoknak a műszakiaknak a száma, akik segítséget adnak egy-egy munkásújítónak ötlete, elgondolása megvalósításához. Van ahol a szakszervezeti bizottságok a legjobb képességű műszakiak bevonásával tanácsadó bizottságokat szerveznek. Fellépnek ott, ahol aktatologatást tapasztalnak egyes vezetők részéről. Az újitómozgaiom szélesítése sokrétűbbé és hatékonyabbá tétele, a felvilágosító munka tartalmának javítását követeli meg. Vagyis minél többen ismernek meg egy-egy megoldásra váró kérdést, annál nagyobb a lehetősége a gyorsabb megoldásnak. Ezért az újítók figyelmét az eddiginél átgondoltabban és rendszeresebben, a legfontosabb tennivalókra célszerű irányítani. A cselekvéshez az iránytűt az újítási feladatterv biztosítja. A benne vázolt tennivalókra való mozgósítás megóv bennünket attól, hogy szétforgácsoljuk azt a szellemi erőt, amely az újítókban van. Ez egyúttal arra is figyelmeztet, hogy az előbb említett tervekben rögzített célok reálisak legyenek, az üzemi élethez igazodjanak, és vegyék figyelembe a munkások átlagos szakmai színvonalát. Szólni kel! erről, mert az újítási feladatok egy része nem közvetlenül a munkahelyi problémák megoldását szorgalmazza, hanem olyan jelentős. széles látókört kívánó műszaki problémákat ölel fel, amelyeket a műszaki fejlesztés során évek óta sem sikerült megvalósítani. Csak néhány kiragadott gondolat abból a csokorból, amely jól példázza: megyénk újítómozgalma előtt nagy lehetőségek állnak. Élni vele anv- nyit jelent, mint jól felkészülni az új gazdaságirányítási módszerből fakadó követelmények teljesítésére. Solymosi Imre Több »egttarget Szendehelynek Javuló gazdaság — gondokkal vinni a KPM szervei), de megérkezett Balassagyarmatra egy Rapid toronydaru. A gyarmatiak , számára jó jel ez: folytatódik. immár egy korszerű nagy gép segítségével, az új lakótelep építése. Az első negyvenlakásos ház átadása után, a minap kötött kiviteli szerződést a Nógrád megyei Építőipari Vállalat. A szerződés szerint az idén újabb öt — három negyvenlakásos és két tizennyolclakásos — épület kivitelezésének- megkezdésére van lehetőség. A rendelkezésre álló hitel összege 1966-ra négymillió forint. Az építőknek az a szándékuk. hogy ebből a pénzből legalább egy negyven lakásos ház salakblokk szerkezetét összerakják. a többinél kiemelik az alapokat. A vállalat poligon üzeme, amely a középnagyságú blokkokat gyártja, most két hosszított műszakban. feszített tempóban dolgozik, hogy a Heves megyei megrendelés mellett kielégítse a balassagyarmati építkezés igényeit is. Terv szerint Egy mondás és egy fogadalom tette emlékezetessé Szendehelyen Tóth Alajos agronómus ideárkezését. A mondás így hangzott el: „Na, ezt a termelőszövetkezetet el sem lehet rontani” a fogadalom pedig eként szólt: „Jobb viszont lehet és lesz is!” Mosolyogva emlékezik a szavaira az agronómus. Odakint bágyadtan villantja, sugarait a lenyugvó Nap, s a mosoly is csak villanásnyi. A javakorabeli férfit néhány hónapja küldték ebbe a lábadozó közös gazdaságba — erősíteni a vezetést, kialakítani! a jövedelmezőbb gazdálkodást. Az első hetek nehezen teltek, nem volt könnyű dolga a szakembernek, aki egy jobban működő termelőszövetkezetből került Szendehelyre. — Se munkaerő, se gépek, szóval semmi sem volt elegendő. A munkák meg! Egyik a másikát érte. Termeltek a gazdaságban olyan növényeket is, amelyeknek a betakarításához. kezeléséhez semmiféle eszközzel nem rendelkezünk — emlékszik az ismerkedésre. Év közben nem lehet alapvető változtatásokat végrehajtani a gazdálkodásban. Tóth Alajos tudta ezt, egyelőre nem is akart különösebbet elérni, csak azt, hogy az egymást követő munkákat időben, jól elvégezzék. Ezt több kevesebb sikerrel megoldották. Az igyekezetnek az lett az eredménye, hogy a tavaszi árpa kivételével minden kalászosból teljesítették a termelési tervet. Nem lett volna baj az árpával sem, azonban kiderült, hogy a vetési zűrzavarban a hatvan hold helyett valahogyan csak negyvenkettőt vetettek. A sietséget nyilván a termésátlag és a mennyiség sínylette meg. A korábbi évekhez viszonyítva azonban a szendehelyi eredményekből ez a kis szépséghiba keveset Von le. — Az ilyen műhibákat a legjobb megelőzni. Na, de nem is ez a lényeg, ez részletkérdés — fűzi a szavakat. — Az a mi nagy bajunk, hogy ki vagyunk szolgáltatva a gépállomásnak! . Hitetlen kedésemet ketten is ellensúlyozzák, tanúsítva az agronómus igazát: Mé- nich Mátyás elnök és Sztru- hár Istvánné főkönyvelő. — Kérem a levelezési dossziét! — szól Tóth Alajos. Kis ideig keresgél, s három levelet is elém tesz. „Gépi munkák sürgetése. Sajnálattal kell megállapítani. hogy még a mai napig egyáltalán nem végeztek szántást, tarlóhántásról nem is beszélve...” — hangzik az egyik levél, amelyet au- gusztus 14-án küldött el a termelőszövetkezet a Tolmács! Gépállomásnak. Válasz? Egyetlen egy levélre sem érkezett. — Nem szeretnénk összeveszni a gépállomással, mert csak nekünk lenne rosszabb. Ne is írjon erről semmit — óvatoskodik az elnök. Nehéz erről nem írni. Kétségtelen. sok gondja. baja van a gépállomásnak. de! Hogy ebben a gyenge termelőszövetkezetben csupán egyetlen gumikerekes traktor reprezentálja a nagyüzemi gazdálkodás gépparkját — erről már írtunk. De azóta semmi változás! Egyes dolgok elbírálásában még az sem hatott, hogy a járási operatív bizottság tavasszal kiemelt kezelést szavazott Szendehelynek. — Ügy érezzük. Pest megyéhez tartozónak vélnek minket — panaszolja a főkönyvelőnő. Igaz is. innen már csak pár lépés a megyehatár. Pedig kevesen tudják: hogy az’ idén milyen szorgalmasan és — nyugodtan hozzátehetjük! — eredményesen dolgoztak a szendehelyiek. A gabonáról már szóltam. A húsz hold málna huszonöt százalékkal termett többet a tervezettnél. Biztatóak a kapásnóvények és nagyszerű kilátásokkal kecsegtet a magíogás. A szendehelyiek már nem azon sopánkodnak. miért gyenge a gazdaság, hanem azon,- mi lesz, ha nem kapnak majd dotációt, ha jó lesz a termelőszövetkezet. Pedig ez nemsokára bekövetkezhet, ha az ideihez hasonló tempóval, akarással dolgoznak. Az is ritkán fordult elő a gazdaság életében, hogy pénz legyen az egyszámlán. Most van, több mint háromszázezer forint. S rendelkezésünkre áll még a dotáció egyharmada is. amit takarékos gazdálkodással eddig félretettek. — Ennek azonban két feltétele van — céloz az állami támogatás megszűnésére az agronómus. — Vagy fejlesztik a gazdaságot, vagy összevonják. így, ebben a formájában nem lehet jövedelmezően gazdálkodni. Sok a bizonytalansági tényező. Mi történik rossz időben, amikor a félszáz tag — esetleg a nyugdíjasok és néhány áldozatkész ipari munkás — nem bír a munkával, s a gépállomás sem áll ide teljes mellel? A gazdaság megerősödésének feltételeit egy jegyzőkönyvbe foglalták a nyáron a szendehelyiek. Eddig tizen, nyolcféle növényt termelték. Ezután csak a fele marad. A kenyér- és takarmánygabona mellett főként pillangósokat termesztenének, és magfogásra szeretnének berendezkedni. A szarvasmarha ten vész test megszüntetnék. maradna a juhászat és a csibenevelés. E tervek megvalósítását azonban már régen kinőtték az egykori kisparaszti gazdasági épületek. Üj épületekre, gépekre, felszerelésre van szükség, különben befellegzett a további javulásnak Szendehelyen. Lehet azután a világ legkiválóbb szakembere, vezetője, semmire sem megy. Tóth Alajos fogadalma addig veszélyben forog, amíg valami elfogadható megoldást nem talál a járás és a megye a szendehelyi közös gazdaság fejlődésének kibontakoztatására. Addig, ameddig leveleket kell irkálnia a szövetkezet vezetőségének a gépállomáshoz, hogy végezzék már el a munkát, amit szerződésben vállaltak; s a roskadozó épületeket toldozzák-foldozzák; a csibetápért nem tudnak kit elküldeni Magyarnándorba, mert a gépállomási traktorosnak nincs körzeti átlépője, a TEFU pedig nem vállalja más sürgős szállítások miatt — addig nem várható Szendehelyen fordulat. Az eddigi javulás kétségtelen, azonban ahol az alapok kiányzanak, ingatag a gazdálkodás. A szendehelyiek elhatározása — az adottságoknak és a meglevő lehetőségeknek megfelelő gazdálkodást folytatni! — becsülendő szándék, azonban megfeszülhet a tagság és a vezetőség a szorgoskodásban, ha az illetékesek nem segítenek. Pádár András
