Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-04 / 210. szám
4 WOGR A n A „higgy’" írásmódjáról Egyik olvasónk valamelyik lapszámunkból kivágta az alábbi mondatokat, és eljuttatta hozzám: „Mit kér a parlament az országtól? A III. ötéves tervben a műszaki színvonal. a termelékenység, az exportképes áruk fokozását. — Ehhez, higyjék el, nagyon nyugodt, mérsékelt, biztonságos tervet fogadtunk el.” Nem a második mondat nehézkességét kifogásolta, hanem a „higyjék” szót húzta alá pirossal. Nyilván kritikának szánta, és teljes joggal. ’ De kifogásolható egy későbbi lapszám alábbi címe is: „Kinek h i g y j ü n k T" A hisz ige felszólító módjának helyesírásét kell tehát szemügyre vennünk. A kifogásolt alakok nem intézhetők el csupán annyival, hogy „sajnálatos sajtóhibák.” A „higgy” szó írásával meglehetősen sok a baj, talán az iskolázott emberek még gyakrabban elrontják, mint a nép legegyszerűbb fiad. Ugyanis azok csak a fülükre hallgatva a legtöbbször jól írják. Ferenezy Géza (jeles nyelvészünk) nyomán jól tudjuk, hogy századokkal ezelőtt ezeknek a szóalakoknak az írásmódja is szerfölött ingadozott. Többek között ilyen alakokban fordult elő: hidie, hidgyen, higyjétek, higy, higyjék, hiffyj, higyjen — higgyünkA Magyar Tudós Társaság 1846-os munkájában mér csak így szerepel: Higyek — Higy — Higyen stb. De 1864-ben Czuczor — Foga- rasi szótárában ismét megjelenik az olvasónk által is kifogásolt ,j” így: Higyjék, higyj, higyjen. Századunkban azonban már minden hivatalos szabályzat a „j” nélküli alakot követi. A j tehát végleg kiesett, a gy pedig megnyúlt, ggy lett. A ma is érvényben levő helyesírási szabályzat is így foglal állást: „A hisz ige felszólító módjában hosszú gy-t ejtünk, és két gy-t (ggy-t) írunk: higgyek, higy- gyünk, higgye stb. De hidd.” Olvasónknak tehát igaza van, ezt kellett volna írnunk: „Ehhez higgyék' el. nagyon nyugodt, mérsékelt, biztonságos tervet fogadtunk el” A hisz igénél nem követhetjük a hagy ige felszólító alakjait, mert azokat valóban j-vel kell írni, például így: hagyjam, hagyjad, hagyják stb. Természetesen a tárgyas ragozás rövidebb alakjában (második személyben) itt is kiesik a j, pl.: Ne hagyd magad! Inkább a lesz, tesz, vesz, visz, eszik, iszik igékre emlékezhet a hisz. De azok felszólító módjában rövid gy-t ejtünk és írunk így: légy, tégy, végy, vigyél, egyél, igyál — egyetek, igyatok — legyen — tegyen sttx Hogy még jobban eíhigy- gyük a „higgy” hosszú ggy-s írásmódjának helyességét, lássunk egy kuruckori. majd egy József / Attila-1 példát! „Esze Tamás sem ül csoíc Tarpán, Ember — hig y- 0 y e d — ő is a talpán. Azt mondja hogy egyéb bérrel nem taksál, csak német vérrel. Fegyvert vont. s majd vért ont. (Magyarország, Erdély, hallj új hírt!) „Igen, igen. Ne higy- gyük el hát barátaim, hogy labdák helyett ökleinkkel labdáztunk! Mindent meg kell simogatni, a hiénákat, a békákat is... áldozd fel nyelvünket, menynyer világosság! Te határtalan kristály! (Gyémánt) Tóth Imre Pásztorkodás és frizsider Egyhónapos finnországi ta- nulmányútjából két hetet töltött a lappok között Szomjas—Schiffert György, az Akadémia népzenekutató csoportjának munkatársa. — A lappok földjén egyik meglepetés a másik után ért — mondta tapasztalatairól Ilyen az a tény, hogy a Sarkkörtől 300 kilométernyi r z Északra fekvő Hunnanen nevű faluba autóúton, autóbuszon mehettem. Innen már csak ösvények vezetnek tovább a tundrák világába. — Ezekután már az sem lepett meg túlságosan, hog> Helsinkitől 1380 kilométerre egy húsz faházból álló faluban villanyvilágítás volt. Az első vacsora azonban, amelyet az egyik háznál költöttem el, további meglepetéseket hozott. A háziasszony frizsiderből vette elő a szendvicsekhez szükséges felvágottat. Vacsora után pedig na rancslevet kaptam. Mindez kissé meglepő egy olyan népnél, amelynek a foglalkozása a félnomád pásztorkodás. A rénszarvas-csordákat. amelyek a lappok minden vagyonát, bevételi forrását jelentik, a június közepén kezdődő tavasszal kihajtják a tundrákra. Ilyenkor a lappok sátrat vernek a tundrán és a három hónapos legeltetési idő alatt többször változtatják helyüket, aszerint, hogy az állatok hol találnak táplálékot. Augusztus végén, amikor leesik az első hó, visszatérnek falvaikba, a rénszarvas-nyájakat pedig sorsukra bízzák, hogy keressék meg táplálékukat a hó alatt. A csordák bejáriák a Finnország, Norvégia. Svédország legészakibb tájait, ösz- s zekevered nek, szaporodnak. Januárban, februárban aztán a lappok sítalpat kötnek a lábuk alá és kutyáikkal, meg motoros szánokkal elindulnak megkeresni a rénszarvasokat. Az összekeveredett csordákat délnek terelik, ahol óriási karámokban gyűjtik össze, majd szétválogatták és eladják. A pásztorkodás olyan jól fizet, hogy sók lapp autót is tart. A legeltető sátrakba magukkal viszik telepes, vagy tranzisztoros rádióikat is. így él ez a kicsiny, a három északi országban összesen nem egészen 40 000 lelket számláló nép a maga ellentmondásos világában, megőrizve ősi életformáját, de már felhasználva a civilizáció vívmányait. Történetek, históriák a régi Nógrádbói A TARJANI FÖLDESURAK ták vinni, az italt erővel elvették. edényeiket összetörték és szigorú fenyegetések, sőt agyonlövetés terhe mellett megtiltották nekik a Tarjá. non kívüli borvásárlást. Mikó panasszal fordult a minisztériumhoz. Elmondta, hogy Sallai szolgabíró és Szi- lárdy emberei reggel 8-tól este 10-ig tartják megszállva a két község határát. A pan. dúrok annyira el vannak foglalva a leskelődéssel, hogy semmilyen más kötelességüknek nem tudnak eleget tenni. 1873 nyarán is, amikor a tarjám bányamunkások között halálos végű verekedés támadt, aminek lecsillapítására a szomszédos községek pan. dúrjait is mozgósítani kelleti volna, nem a rend helyreállításával törődtek, hanem a Mi lenne, ha a bányatár- borivókra és vásárlókra vaNógrád megye történetét nem ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak, a felszabadulás utáni részlettanulmányok kivételével, ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra keli fogalmaznunk, sok nem ismert tényt közölnünk kell. Jó, ha a középkortól napjainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágító cikksorozatot. A kis dolgok, régi iratok, könyvek, újságok apró megjegyzései, hírei és észrevételei sokszor többet mondanak egy-egy történelmi időszak embereinek életéről, mint vaskos tanulmányok száraz adathalmazai. — A XIX. századi Salgótarján két földesurának, a század első felében élt Jankovich An. tatnak és leányági örökösének, az 1912-ben meghalt Szilárdy Ödönnek a dolgozó néphez való viszonyát is jobban feltárja két kis epizód, mint az erről az időszakról írt gazdaság- és ipartörténeti tanulmányok. August Ellrich német író 1828-ban, utazgatásai során, ellátogatott Salgótarjánba is. Itt lakott akkor Jankovich Antal, Salgótarján, Kara ricsaj ja ‘ és Mátraszőiős földes- ----------------- .,________ . _ u ra, kastélyában, a múzeum sulattol még kenyeret is kap- dásztak. Sőt, mást nem is te. mai. lebontásra ítélt épületé, nának?!"’ hettek, mert a szolgabíró sziben. A földesúr nagy tekin- gorúan megparancsolta a télynek örvendett megye- Persze, változtak az idők, csendbiztosnak, hogy csakis a szerte. 1832-ben másodalispán de amíg ő élt, nem nyithat- baglyasi italok elkobzásával lett, 1836-tól 1839-ig pedig tak bányát Tarjánban. Az foglalkozzanak. AUS6 m^oIteÍSeUeSJ0'is ÍnaSZÓÍ 1848-ban. a Szilárdy felháborodottan és jó kapcsolatai voltaik az ön- Promay birtokon létesült, tamadóan utasította vissza kényxnralmat biztosítani aka. Csak halála után 1854-ben Mikó panaszát. Teljes elis- ró kormánykörökhöz, mert nyílt lehetőség Tarjánban rr^réfsel adózott a szolgabí- utnibb Cinmnr roesrve fői^üá- *_ . ...... ról es a csendbiztosi hivatal Leanyagioro- intézkedési iránt, Azt állí- Teljes egészében konzerva- kosc Szilárdy Ódon azonban tóttá, hogy Mikó a baglyasi trv jelenség és cseppet sem már engedett a kor követel- korcsmát egyenesen és kizá- hasonlított unokatestvéréhez, ményeinek és minél jobban rólag az ő regale jogának Miklóshoz, a híres régész- ki akarta használni a bányá- csorbítása végett állította fel. hez, akinek gyűjteménye Nemzeti Múzeumunk nagy szatot a maga javára. Tér- Hz az oka annak, hogy ő megértekéi közé tartozik, — Eli- mészetesen a maga módján, tiltotta a salgótarjáni lakó- richet. a Jankovich név va- a régi nemesi kiváltságok je- soknak a másutt való bor- rázsa hozta a tarjáni kas- gyében. fogyasztást. Mikát csak az télyba, ahol azután igen ér- triirvsée és a nemtelen hn*r defces beszélgetésbe bonyo- Az 1848-as törvények és .' lódott a földesúrral. abszolutizmus alatti rendel- SZU Wz 1 erre, Jankovich Antal már tud. kezesek zavartalanul meg- Az ügyből kifolyólag Szita, hogy vadaskertje alatt hagyták a régi földesurakat lárdynak adtak igazat így hatalmas, nagy értékű szén- a korcsmáltatási jog, az ú. n. tehát Tarjánban 1888-ig, a re. regálék élvezetében. Ez azt gale jog állami megváltásáig, Olvasom az egyik boltban: ..udvariassági versenyben vagyunk!” Hurrá! Ez kell nekem! — Kérek egy fuszeklit! — és mosolygok hozzá, félre fordítom a fejemet, és megszorongatom a kezét az ela- dónönek. — Nézze kedvesem — válaszol kedvesen — a fuszek- li már nem divat. Vigyen inkább nylonzoknit, boka- fixeset és kanári színűt. Meglátja, megfiatalodik tőle. — De én fuszeklit akarok, mert az nekem jobb, és különben sincs 35 forintom nylon bokafixre, csak egy húszast adott az asszony — furulyázom a fülébe még kedvesebben. Mire ő: — Micsoda válogatós. Fu- szekli nincs, csak nylon zokni. Akarja? — Nem akarom, de mutasson belőle, hátha megtetszik. — Nézni akarja, vagy vásárol is? — kérdi nem éppen udvariasan. — Először nézni, aztán majd . .. — Majára nem mutatunk semmit — és elfordul a következő vevőhöz. — Párán csői valamit kedvesem? Az ajtóból még visszanő zek: udvariassági versenybe vannak. Szent isten! Mi lev ne. ha nem versenyeznének' Rápondolni is rossz! A piacon oda megyek az egyik szövetkezeti standhoz: Kérek egy kiló puha, érett körtét! Mire az eladó rámmordul: Nem válogatunkI — Köszönöm! — mondom és a szomszéd kofa-néninél vásárolok. — Válogasson kedves. Melyiket akarja? Pedig ő nincs udvariassági versenyben. A borbélynál — szemben az önkiszolgáló büfével — nyiratkozom. Szocialista szektor. Nyilván udvariasak. Bejön három gyerek egy kutyával. (Már ez is furcsa.) Aztán a fodrász, miközben gyorsan megnyír, a kutyával és a gyerekekkel társalog. Néha felszisszenek, és alig várom, hogy vége legyen a tortúrának. Ide sem jövök többet. Távozáskor még körülnézek: ők nincsenek udvariassági versenyben. Így nem is lehetnek! Kiesnének az első fordulónál. A nagyposta bejáratánál két asszony beszélget. Megállók, mert nem lehet bejutni csak a testükön keresztül. Ok éppen itt akarják megvitatni, hogy ... „éde- em, te már tettél el télire Paradicsomot?” Nem, én ezt nem akarom végighallgatni. — Pardon! A két asszony összenéz, és az egyik rám szól: Milyen udvariatlan, tolakodó! Sebaj! Jön a barátom, és belül — pont az ajtónál — megállunk beszélgetni. Az asszonyok búcsúznak, és az egyik a postára igyekszik. Most már azért sem állok félre. Viszont az asszonyka meglök: nem tud elmozdulni az útból? Hja, kérem, változnak a helyzetek, és változnak a megítélések is. Ami nekem kellemetlen, azt ne hárítsam át másra. Ha velem udvariatlanok, azért én legyek mindenkivel udvarias. Majd csak eltanulják tőlem, hiszen az emberek — általában —, tanulékonyak. És látom, hogy az asszony újabb barátnőt talált a postán és ujjal mutogat rám: ez egy udvariatlan fráter, megáll az ajtóban és elfogja az ember elöl az utat! — Alapjában véve neki ran igaza, arra viszont nem gondol, hogy néhány perccel előbb ö is ugyanilyen udvariatlan volt. Elhatároztam: versenyvállalást teszek. Harcosan és megtántoríthatatlanul küzdők a „legudvariasabb salgótarjáni” cím mielőbbi elréteg fekszik. Tűdül ezt Ellrich is. Amikor azonban meg- kérdezte a földesúrtól, hogy jelentette, hogy bort mind- a foldesuré volt az italméré- ha ez így van, miért nem addig nem lehetett másnak si és korcsmáltatási jog. — bányásztatja ki a szenet, kimérni a község területén, Hogy mát keresett ezen Szibdf h£? ^ tóovatársutat a föidesúr a ki * korcsmák «« tisztes bér, vagy haszonré- nem mérte- Ez gyakorlatilag fejeben is, nem tudjuk, de szesedés fejében kibányász- azt jelentette- hogy a tőke- hogy nem jelentéktelen ösz- sza, így felelt: „Már most crös. «>ldesúmak mindig volt szeget, az biztos. sem lehet bírni a jobbágyok- kimérnl vató bora- mert ha Ez a lényegtelennek és a kai a kenyereden Tarjánban! nem termett, hát vett, vagy- n^j szemmel nézve szinte is övé volt a falu korcsmája, érthetetlennek látszó eset amit rendszerint bérbe adott. ^ a történelem papírkosa.' - Ez az intézkedés nagy- rából t^y^rtunk elő, vilá- mértékben gátolta a paraszti g06aT1 mutatja ^ a szőlőgazdálkodás elterjedé- gótarján városalapító sét. viszont mivel az árat kas Lakosságának még a volt a földesurak szabták meg, föidesúr is éppen elég ljorsot a bérlőnek és a fóldesúmak tört az orra alá _ a tekintélyes jövedelmet bizto- Szilárdyró) mesélik különben sított. Ez a jövedelem a lé- ^ ^ a templom lekszámban rohamosan no- ti domboldalban épün az út vekvő Salgótarjániban égé- _ n yeréséért Ezért, ha a Rákóczi úti építkezésnél reggel fél nyolc és nyolc óra között — éppen a legnagyobb gyalogosforgalom idején — kavarják a meszet, és fehér por lepi a ruhámat, arcomat, hajamat — udvariasan visszaszólok: Köszönöm! Ha a csemegeboltban nem azt a disznósajt darabot adják, amelyiket kértem, levágattam és kifizettem, nem reklamálok, csak annyit mondok: Köszönöm! És ha a pénztárnál a pénztáros előbb megbeszéli az eladóval a vasárnapi strandolás élményeit. türelemmel várok, és amikor — végre — negyedóra múltán —, hajlandó elfogadni a pénzemet, megköszönöm. És amikor az utcán lelöknek a keskeny járdáról egy autó elé, csak mosolygok: Köszönöm! Sőt. azt is megígérem, hogy a reggelenként járdát söprögető embereket nem zaklatom többé megjegyzéseimmel, hogy .. .„ne söpörje a port cipőmre, ruhámra jóember, várja meg, amíg távozom!” Ehelyett kalapot emelek, és köszönetét rebegek, hogy értére lesz mivel töltenem a szabad időmet. Persze a legjobb az lenne, ha ebben a városban, és általában mindenütt, mindenki udvarias lenne és kímélné, becsülné embertársát és annak ruháját főleg pedig az idegzetét. Talán ezt is csak megérjük valahogyan ... g. b. a mai Rákóczi út— szeszen komoly összeget tett ki. Jén mó filagóriájában pipázTarjánban Szilárdy Ödöné, gatva szemlélgette a járó- Baglyasalján pedig gróf Mi- kelőket. Ügy ült ott a kert- kó Imre, volt miniszteré are. fal magasságában, mint va- gale jog. Mikó évi 1200 fo- lamd trónuson. Ha azután,va. rintért — az alispán évi fi- laki olyan jött az utcán, aki zetése 200 Ft, a tiszti fő- nem tetszett neki, nagyot kö- ügyészé 1200 Ft, a megyei fő- pött a járókelők után. Ezt orvosé 600 Ft volt — bérbe a megkülönböztető jellegű adta a baglyasi korcsmát szertartást elsősorban a mun. amit jó bora miatt: a tarjá- kások számára iktatta be niak közül is többen felke- egyéni protokolljába Szilágyi restek. Szilárdy ebben jogai Ödön királyi tanácsos úr. — megrövidítését látta, mert a Néha még szembe is köpte regale jog alapján a salgó- őket. tarjáni lakosok és az ott dolgozó bányászok csak az őboA filagória helyén már évtizede háromemeletes lakó. rát ihattak. _ Panasszal for- h-z ^ ^ to _ egyet asok dúlt a szolgabíróhoz, aki iga. közül_ gz egykori Szilardyak zat is adott neki. Pandúrokat Mtal kizsákmányolt & Levezényelt ki őrségbe Baglyas- ^ tarjáni mlmkasok Vltódaj alja és Salgótarján határára, akikhez Szilárdy építették. Ma, miután ke- í*uskával jrjjLfUjg vették a hatalmat, nem felszerelt emberei is csatla- néha fékezni a koztak. Ez az éjjel-nappal. váilalatokkai és a földesurakállandó fegyveres őrség azután azoktól, akik Mikó baglyasi korcsmájában bort vásároltak, és azt Tarjánba akarkal harcoló apáikra és nagy- apáikra. Dr. Belitzky János
