Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-04 / 210. szám

1966. szeptember 4. vasárnap N ö C'TI A D 3 Maradjon, ahogy van,,,? A gáztűzhelyszerelő brigádoknak van né­hány olyan tagja, aki nem a szalagon dol­gozik, hanem miután a kész tűzhely lekerült a szalagról, azt javítja, amit mások elrontot­tak. Nem túlságosan szívderítő beosztás. De — sajnos — szükség van rá. Hogy miért nem szívderítő? Talán nem is kell magyarázni. Hiszen, előfordul, hogy valakinek mindegy, de jó érzésű munkásember jobban szeret szé­pet, alkalmasat létrehozni, mint folyvást azt helyrepofozni, amit más elfuserált. S hogy mégis miért van szükség javító-szerelőre? No. ez nagy kérdés! Nézzük csak: az egyik ilyen javító-szerelő éppen a gázbevezető cső peremét köszörülge- ti. A megmunkáló részlegben ugyanis rossz menetű hollandi anyát tettek rá. Ezen a na­pon száz cső között tizennyolcat lelt ilyet. Most a peremet leköszörüli, leszedi az anyát, a megmunkálóban majd újat raknak helyet­te. Ha a megmunkáló megnézi a hollandért, mielőtt a csőre fűzi, erre a tervezhetetlen műveletre nem került volna sor. Volna! Sok ilyen „volna” van egyelőre a ZIM Salgótarjáni Gyáregységének gáztűzhely szerelő üzemében. Ugyanez a javító szerelő hat, csaknem teljesen kész, összeszerelt tűz­helyre mutat Valamennyi sütőjének előrésze zománchibás. Vagyis lepattogzott róla a fekete zománc. Emiatt a tűzhelyet szét kell „dobni”, s új előrészt beszerelni. Gyorsan végigme- gyünk a szalagon, kinyalogatjuk a sütőajtót. A szalag elején egyet, amelynek előrésze zo- móncibás. ismét találunk, összenézünk: va­jon mikor teszik félre. Ugyanis az előrész fel­szerelése szinte az első művelet —, mégis rendre a. szalag végén a meós bukkan rá. Jó félóra múlva megkerestem a tűzhelyet. A szerelő szalag végén meg is találtam. Sorra odahívtuk a brigádnak azokat a tagjait, akik­nek a tűzhely a kezén átment. Senki sem vet­te észre a hibát. „Hát elképzeli, hogy tovább engedjük, ha ...” Abban persze mindegyik egyetértett, hogy a tűzhely így nem jó, szél kell szerelni, s új előrészt beszerelni. (De majd megcsinálja a javító-szerelő. Azért van.) Azért a dolog nem ilyen egyszerű. Hiszen az alkatrészeket összeszerelés előtt, megvizs­gálja egy helyi meós. A túlságosan deformá­lódott, vagy lepattogzott zománcú alkatrésze­ket félreteszi. Megkérdeztem azt a munkás­nőt. aki az előrészt a sütőkamrára felcsava­rozza. mi oka lehet, hogy szerelés közben is keletkezik ilyen hiba. Mutatja a furatokat: nem illeszkednek egymással. Csavarozásnál feszíteni kell. Hallom is a zománcozott lemez finom jellegzetes pattogását. Aztán, amikor felkerült a kamrára az ajtó, a hajlító és lyu­kasztó szerszámmal megmunkált, majd a ke­mence forró gyomrán keresztül engedett al­katrész kisebb, nagyobb görbületeit nyomás­sal, feszítéssel kell eligazítani — újra hallom a pattogást. Gyakran emlegetik a zománcozókat, de mi­lyen gyakran! A savazás, a zománcszórás, a beégetés minőségét. Jómagam is kíváncsi vol­nék arra, a zománcozó meósa esetenként ho­vá teszi a szemét. Láttam olyan alkatrésze­ket, amelyeken, mint torz sebhelyek éktelen­kedtek a beszóratlanul égetett foltok. Láttam olyan alkatrészeket, amelyekről a zománcré­teget le lehetett csípni körömmel, s szépen le­húzni a lemezről. Hanem, egyelőre maradjunk a szereidénél A bevizsgálóknál két nagyon sűrűn előforduló hibára hívták fel a figyelmet. Az egyik az úgynevezett könyök és fúvóka rossz megmun­kálása, Illetve szerelése. A könyökben van egy menetes fúrat a könyök rögzítő fül fel­erősítéséhez. Ha ezt a túrós túlfúrja, a fú­vókéba beáramló gáz rajta keresztül elszivá­rog. A másik: a szerelő nem vízszintesen ál­lítja be az alkatrészt, a gaz a sütőégő keve­rő cső oldalának ütközik. Mindkét hiba ha­nyagság következménye. S a hiba miatt rossí a gyújtás. A gáz áramlása nem folyamatos, időnként „berobban”. Ijesztő jelenség. Külö­nösen konyhában. Javítása meglehetősen kö­rülményes (különösen, amióta a tömörségi vizsgálat előtt felszerelik a tűzhelyre a hátla­pot). Az egyik tűzhelyet az imént vizsgálták meg. A háromezer-ötszáz milliméter vízosz­lop nyomású levegő szivárgást jelez. Meghúz­zák a gázvezető cső hollandi anyáját. Nem , javul a helyzet. Meghúzzák mégegyszer. A szivárgás folytatódik. Szét kell szerelni az egész főzőégő-rendszert. A javító kiemeli a csövet, mutatja az anyát. Rossz a tömítés, hiányos a szintén ere a célra alkalmazott festékréteg. Egy műszakban — mondják a bevizsgálók — nyolcvan közül néha negyven, ötven tűzhelynél kell húzni a hollanderen, s naponta ötot-hatot. néha tízet, tizenötöt szét­szedni. úira szerelni. Gyakori, hogy a fő el­osztó cső és a csapok szerelésénél figyelmet­lenül, gondatlanul járnak el. Odamegyünk, ahol ez a szerelés történik. Találomra kieme­lünk egyet azok közül, amelyek az éjjeles műszakban készültek. Hibás. A nappalos la­katos magyarázza: ha erre rászerelik a gáz­bevezető csövet, a csapok nyílásának rossz iránya miatt a cső, s az egész szerkezet feszí­tésével kell helyrehozni a hibát. Fellazulna« a tömítések, repedés is történhet Kérdezem tőle: miért fordulhat az ilyesmi elő? Hanyagság! — felel, Kérdem a másikat, miért van ennyi hiba, selejt? Rossz a zomán­cozás — mondja. Akadozik a anyag, alkat­rész ellátás, kapkodni kell — mondja a har­madik. Mert a szerelők anyagilag abban van­nak érdekelve, hogy a szalagról sok tűzhely kerüljön le, s nem abban, hogy hibátlan —, mondja a negyedik. Tudják, mi az érdekes? Hogy mind a négy­féle indoklás igaz. És az is érdekes, hogy ez» a szereidében nagyon sokan látják: az oko­kat külön-külön és egymással összefüggés­ben is. De, ha olyan sokan tudják, miért nem vál­toztatnak rajta? Hogy az nem olyan egysze­rű? No, no, hogy egyszerű, azt senki sem ál­lította. De mert nehéz rajta változtatni, ma­radjon úgy, ahogy van ...? Cs. G. Fártkongresszui előtt a taggyűlésekről Az egész ország egységesen készül a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszu­sára. A kommunisták me­gyénk üzemeiben, termelő- szövetkezeteiben, az értelmi­ségi posztokon szervezik és irányítják az utóbbi hóna­pokban egyre jobban kibon­takozó versenyszellemet, mely alapvetően meghatározza a kongresszusi előkészületeket. S a kongresszusi versenymoz­galomban nemcsak a pártta­gok vesznek részt, hanem felsorakoznak mögéjük a pár- tonkivüliek is. Természetesen a verseny- mozgalom nem lehet egyma­gában meghatározója a felké­szülésnek. Nem is az! A fel­készülés már az év elején elkezdődött amikor a Nógrád megyei üzemek és vállalatok, termelőszövetkezetek alap- szervezeted összeállították éves tervüket. Az eddigi ta­pasztalatok bizonyítják: a felkészüléssel jól összehangol­ták a harmadik ötéves terv első évéből rájuk háruló fe­ladatok végrehajtását. Sehol a megyében nem tapasztalni kampánymunkát. A kongresz- szusi időszak szerves része lett az éves feladatoknak, és az idén szinte valamennyi taggyűlésen helyet kapott. Az viszont érthető, hogy a párt- kongresszus idejének köze­ledésével egyre fokozottabban napirenden tartják a kommu­nisták pártunk életének fon­tos eseményét. Egyetértő felszólalások Ezt tükrözik az utóbbi he­tekben megtartott párttag­gyűlések is. A 476 pártalap- szervezetnél szeptember ele­jéig ismertették a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának kongresz- sz»jsí irányelveit és a szerve­zeti szabályzat tervezetét. A tagság hozzászólásaiban a legtöbb helyen — különösen a salgótarjáni ipari üzemek­ben és a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt üzemeinél —, a mindennapi termelési mun­kával párhuzamosan értékel­te a VIII. kongresszus óta megtett utat. A kommunisták elmondot­ták, hogy az elmúlt négy év alatt helyes volt a párt po­litikája, annak alapvető irány­vonala kedvezően befolyásol­ta az ország politikai és gaz­dasági fejlődését. De azt is aláhúzták, hogy a VIII. párt- kongresszus által megjelölt úton halad a párt, és az or­szág, politikánk az elmúlt években eredményesnek bizo­nyult. Ha mégis ezekben az alapvető és elsősorban mun­kánkat döntően meghatározó fontos ' elvek végrehaj tásában lazaságok voltak tapasztalha­tók. ezekért nem az általános irányvonal, hanem a végre­hajtó szervek a felelősek. A taggyűléseken a kom­munisták nemcsak szóvátet- ték, hanem több helyen ha­tározatba is foglalták: a párt által kiadott politikailag, tár­sadalmilag, gazdaságilag és ideológiailag helyes irányvo­nalat, útmutatást és határoza­tokat pontosan követni kell, és végrehajtásukat az élet minden területén pontosan követeljék meg. Szó esett a taggyűléseken a párt vezető szerepéről. Azt boncolgatták a kommunisták, hogy a „párttag” fogalmát erősíteni kell a köztudatban. Több erkölcsi megbecsülést biztosítani számára, termé­szetesen akkor, ha politikai, társadalmi és gazdasági mun­kájával erre rá is szolgál. Elsődleges tehát — mondot­ták —, hogy valamennyi kommunista példamutatóan fokozza politikai ismereteit, folytasson eredményes tevé­kenységet a tömegszerveze­tekben és mozgalmakban. A társadalmi életben legyenek aktiv hirdetői, harcosai, vé­delmezői a párt politikája megvalósításának, a népgaz­dasági terveknek. Ezt pártunk Központi Bizottsága a kong­resszusi irányelvekben is megfogalmazta. A hasonló tafrtalmú taggyűlési felszólalá­sok azt bizonyíték, hogy a kommunisták egyetértenek az Irányelvekkel és támogatják annak maradéktalan megva­lósítását. lelősségének növelése szükség­képpen együtt jár a pártszer­vezetek önállóságának és fe­lelősségének növekedésével. Az új gazdasági mechaniz­mus kedvező feltételeket te­remt a szocialista demokrácia érvényesülésének az üzemek­ben, s ily módon szélesebb te­ret nyit a pártszervezetek po­litikai tevékenységének” — olvashatjuk a Központi Bi­zottság kongresszusi irányel­veiben. A gondokról Párttagságunk nyílt és őszín. te vitában beszélt a taggyű­léseken a mindennapos élei­ben felmerülő gonddkról. Csak néhányat emelünk ki a hozzá­szólásokból: egyetértenek az irányelvek azon elképzelésé­vel, hogy javítani kell a nagy családok helyzetén. Nógrád- ban ez felveti a foglalkozta­tottság fokozását, a nők fo­kozottabb munkába való he­lyezését. Űgv beszéltek erről mint megoldandó feladatról. Szinte egyöntetű a vélemény, hogy fejlődésünk során elő­tétbe kerülő gondjainkat a jobb anyagi körülmények kö­zött élők terhére valósítsuk meg. Ez ugyancsak találkozik a Központi Bizottság elkép­zeléseivel és azokkal a kor­mányhatározatokkal. melyeket a múlt év végén hoztak. Azt is elmondották a tag­gyűléseken felszólaló kommu­nisták. hogy a jövőben még határozottabban kell fellépni mindenféle szépítés, lakkozás ellen. Jobb tájékoztatással se­gítsék vezetőinket, hogy idő­ben értesüljenek a helyes po­litikai, társadalmi, gazdasági feladataink megvalósítása so­rán előforduló nehézségekről és hibákról. így mód nyílik arra, hogy rövid idő alatt ki­javítsuk azokat. Várakozással készülünk Pártszervezeteink kommu­nistái sokoldalúan készülnek pártunk IX. kongresszusára. Miközben taggyűléseken meg­vitatják a kongresszusi irány­elveket és a szervezeti sza­Tetemrehívás Karancsságon Nemrégen ez volt a mocsa­ras Alvég. Ma Hunyadi utca. A házakat csak a kert vá­lasztja el az országúttól. Egy­szerű sátortetős házak épültek erre. Tíz-tizenöt éve alig né­hány ház állt még itt. De múltak az évek, s ideért a falu. Alaposan körülnézek mi­előtt benyitom a kaput. Biz­tos ez a keresett ház. Itt élte életét párjával és öt gyerme­kével Karnis Józsefné, szüle­tett Futó Mari. Halk mozgású fiatalasszony tessékel beljebb az udvarról a szobába. Zavartan rázogatja a férjét, kelne fel. Az ember az imént érkezett haza, ahogy letette a faip- postájának mai gondját. Karnis András, Futó Mari legkisebb fia. Fontos be­osztása van, postás Karancs­ságon. Fázósan húzza össze magán a pizsamát. Álmos te­kintettel kutatja az arcomat. I.eül az asztal mellé, rágyújt. Felnéz, vár. Eléje teszek egy újsághírt. „ötgyermekes családanya vagyok, öt fiút hoztam a vi­lágra. Belőlük katonát kap az állam. De a férjemnek nincs munkája, nem tudok a fiaim­nak kenyeret adni. Ezidén a nagy szárazság miatt elég bur­gonyánk sem lesz. Mikor krumpli volt legalább azt et­tek a gyermekeim. Most se kenyér, se ruha,' se tüzelő. El vagyunk készülve a legrosz- szabbra”. (Megjelent a „Szabad Szó” című hetilap 1935. szep­tember 1-i számában.) Fáradt arcán mosoly suhan át. Átmegy a másik szobába. Hozza ugyanazt a közleményt. — Nekem is megvan. Sze­gény anyám írta ... Elkomorodik. Talán az em­lékektől. — Nem öten voltunk test­vérek — mondja csak úgy ma­ga elé. — Hanem hatan. Az első lány, néhány hónapos ko­rában meghalt. Forgatja az emlékezetes írást. — A többi az jól van. így volt... Karnis András, a legkisebb gyerek inkább csak a negyve­nes évekre emlékszik. Ami­kor az édesanyja írása meg­jelent, még csak kétéves volt. Csak hallomásból ismeri mi­lyen keserves évek voltak a harmincas esztendők. De a többi is! Szigorú nyomor ölte az embereket. Karnis József is többet ténfergett munka nélkül, mint dolgozott. Ott ro­botolt, ahol lehetett. Bányá­ban, uraságnál, községi elöl­járónál, s ki tudja még hány és hány helyen alázkodott meg pár garasért. Az anya a tehetetlenségét sikoltotta el azokban a sorok­ban. ölte magát ő is. Hogyne ölte volna. Kellett a falat a nagy családnak. Mert akkor még voltak nagy családok is! Azt mondják, nagyon kemény asszony volt. — Három éve temettük el anyámat. Nagy veszteség. Ki­lenc hónapig élvezhette csak a nyugdíjat... Halkan mesél a legkisebb gyerek. — Sándor, a legidősebb halt meg legelőször. Istvánt elvit­te a háború. Már csak hár­man élünk. József bátyám megmaradt bányásznak. La­jos bátyámat megbecsülik a termelőszövetkezetben . . . — Milyen volt az édesany­ja? — kérdem. Gondolkozik. — Mindig dolgozott. Sze­gények voltunk. Igaz, akadt néha hús is, de azt nagyon kimérték. Nekünk nagyon meg kellet fogni a munkát. Ami jött! Megszakad a szava. Ugyan mire gondol? Nagy, nagy sze­retettel beszél az Édesről. Az apát csak emlegeti, őt fél­ték, bármennyire is látták a kiszolgáltatottságát, suta igye­kezetét, hogy teremtsen vala­mit a családnak. Nem sokkal a felszabadulás után meghalt az apa. András akkoriban volt katona. Az ötvenes évek elején is­mét tollat fogott az anya. Vá­sárolt egy Irkát és teleírta a küzdelmeivel, bajaival. El­küldte a katonai parancsnok­ságra. Kérte, engedjék haza Andrást, mert egyedül már nem bírja. — öt nap múlva leszerel­tek — emlékszik a fiú. — Két év múlva anyám belépett a termelőszövetkezetbe. Én meg kézbesítő lettem. * Balesetem volt, nem dolgozhattam nehéz munkán... Egyik cigarettát a másik után szívja. Az arcán időn­ként rángások futnak keresz­tül. Az emlékektől, vagy az a baleset? — Ment minden a maga út­ján. Kínlódtunk, kapaszkod­tunk. ötvenhatban én is meg­nősültem. Szerényen élünk. Persze vannak, akik jobban élnek. De nem mindegy ám, ki hogyan kezdi! Sokat gür­cöltünk, míg kifizettem a bá­tyáim örökség-részét. Közben bútort is csináltattunk. Aztán, amikor már egy kicsit jobb lett volna, jött a gyerek, a betegség. Űjabb kínlódások. De mit csináljunk? Elhallgat. Feláll, bemegy a másik szobába. Képeket mu­tat. Régi, színes és fekete fel­vételek. — Nincs nekem panaszom — mondja csendesen. — Dol­gozom szorgalmasan. Megbe­csülnek. Én meg igyekszem rászolgálni erre. Karnis András egyszerű em­ber. Szorgalmas, becsületes. Mint az emberek nagy több­sége. A szüleitől tanulta. Ez az életelve. Talán neki is le­hetne nagyobb háza, moder­nebb berendezése, ha jobban ügyeskedik, öt azonban talán jobban megpróbálta az élet, mint másokat. Az ilyenre mondják, hogy nem volt még szerencséje? Lehet. Ám Kar­nis András keresi a szerencsé­jét. S a munkában találta meg. Igaz, még mindig ne­hezebben él, mint sokan má­sok. de nem mindenki kezdi egyformán az életet, ö hátrá­nyosabb helyzetből indult. De nem békétlenkedik. dolgozik, igyekszik. Tisztelettel beszél a szüleiről, akik ugyan nem hagytak rá palotát, nagy va­gyont, de megtanították va­lami nagyon fontos dologra: a munka szeretetére. Felveszi masára a postás zubbonyt. Elkísér a kertek alatt. — Csak azt sajnálom na­gyon, hogy az anyámnak csak a munka, a robot jutott eb­ből az életből. IJe szerettem volna pedig valami jót is nyújtani neki! — mondja. Ilyen volt Karnis Józsefné, született Futó Mari élete. Szi­gorú és sivár. És a gyerekek? Az anyai boldogság, amely a legnagyobb gondok között is enyhülést nyújt egy édesanyá­nak? Erre már nem kapok vá­laszt. Pádár András Nagyobb felelősséget! A taggyűléseknek van egy másik igen fontos tapasztala­ta. A kommunisták követelik a nagyobb felelősséget, a népgazdasági tervek megva­lósításáért. Nem egy helyen — elsősorban a gyárak mun­kásai —, kimondották: von­ják szigorúan felelősségre azokat a gazdasági és álla­mi vezetőket, akik kárt okoznak a népgazdaságnak. Hozzátet­ték, hogy ne csak a bírósági ítéletek alapián ítélkezzenek egyes vezetők felett, hanem olyankor is alkalmazzanak felelősséjgrevonást, amikor el­marad a bírósági tárgyalás. Szorgalmazzák ezzel a társa­dalom nagyobb felelősségét az össznépi feladatok iránt. A taggyűléseken a gazdasági és állami vezetők vegyék figye­lembe, és alkalmazzák mun­kájukban (az eddigieknél még hatékonyabban és ered­ményesebben) a pártszerve­zetek, a kommunisták észre­vételeit .helyes építő javasla­tait. Aki pedig ezt elmulaszt­ja — olvashatjuk egyes jegy­zőkönyvekben —, érezze a megfelelő felelősségrevonást. Már a taggyűléseken meg­mutatkozott, hogy nemcsak beszélnek a kommunisták a nagyobb felelősségről, hanem bátran elmondják tapaszta­lataikat, melyeket a termelő munka során gyűjtöttek. An­nál is inkább szükség van er­re, mert az új gazdasági me­chanizmus megvalósulása „a vállalat önállóságának és fe­bályzat tervezetet, megválaszt­ják a jelölőbizottságokat a kö­vetkező hetekben sorrakerülő vezetőségválasztó taggyűlések­re — munkaversenyeket kéz-» deménveznek. Nincs határ­idő. nincs kezdet és vég. A munkaversenyek önkéntesen és meggyőződéssel szervezett vál­lalásokon alapulnak. Nem zá­rulnak le a IX. kongresszus alkalmával, hanem folytatód­nak, hogy harmadik ötéves tervünk célkitűzéseit időben és maradéktalanul megvaló­sítsuk. Máris tapasztalni ered­ményét a vállalásoknak. Szo­cialista szerződésekkel. jól szervezett brigádmunkákkal határidőre és jobb minőség­ben valósulnak meg beruhá­zásaink. Ez a munkakedv — a taggyűlések hangulatából ítélve — a következő hóna­pokban csak fokozódik. Nagy várakozás előzi meg pártunk IX. kongresszusát. Azt várják a kommunisták, hogy a küldötteik az irányel­veket határozatra emeli«:, hogy a taggyűléseken is szó- váteitt gondjaikra, ma még vitás kérdéseikre választ kap­nak. A taggyűlések tapasztalatai, a kommunisták felszólalásai, javaslatai — a párttagok kí­vánságának megfelelően — még a IX. pártkongresszus előtt eljutnak a Központi Bi­zottság elé. Így hallatja sza­vát pártunk kongresszusán az ország sok tízezer kommunis­tája. G. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents