Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-23 / 226. szám
1966. szeptember 29. péntek NflGRÁD ÉJ mechanizmus— őüszetelt feladatok A pártcsoport sokat tehet Manapsag elég gyakori beszédtéma, hogy az új gazdaságirányítási mechanizmus, amennyire szerteágazó problémákat és lehetőségeket vet fel, annyira összetett feladatot jelent, amelyben a tennivalók úgy kapcsolódnak egymásba, mint az órában a fogaskerekek. — Mégis előfordul — panaszkodnak egyes gazdasági vezetők —, hogy néhányan kiragadnak belőle egy-egy részt, természetesen azt, ami nekik tetsző, előnyös, s azt a tényéktől, a valóságtól legtöbbször elvonatkoztatva magyarázzák. Maguknak is, másoknak is. S ez sok veszélyt rejt magában, fékezi az egységes cselekvés kialakítását — vallották egyöntetűen gyáraink vezetői. Ki, mit olvas ki az új gazdasági reform adta lehetőségekből. valóban emberenként nagyon szerteágazó, változik. Vannak azonban olyan témák, amelyekről elég sűrűn, s ami aggasztó, nem a valóságnak megfelelően esik szó. Tudunk arról, hogy egyesek úton-útfélen hangoztatják: jóval többet lehet majd keresni, mint eddig. Mások a nyereségből szőnek vágyálmokat. Előszeretettel mondogatják: nem lesz megszorítás, annyit oszthatunk szét, amennyit akarunk. Mindebből csak annyi igaz. hogy ha jobban dolgoznak üzemeink, több olyan cikket gyártanak, amelyet kér a vásárló bélés külföldön egyaránt, akkor valóban több jut majd a fizetési borítékba is. De csak ebben az esetben. Éppen ezért kiragadni egy-egy részkérdést, s azt az új gazdaságirányítási mechanizmus előírta egyéb kívánságoktól elszakítva magyarázni igen ártalmas dolog. Csakhogy nem mindenki gondolkodik így, nem mindenki képzeli a megoldás hogyanját, a termelékenyebb, jobb munkával. Kimondva, vagy kimondatlanul arra spekulálnak, hogy egyes cikkeknél, olyan árvetést készítenek, ami kevés munkával is nagy nyereséget biztosít. De ha mindenki ilyen kufár módra gondolkodna, indokolatlanul szerzett jövedelmet azonnal elvonja. Egyébként ez benne van az új gazdaságirányítási mechanizmusról szóló határozatban, csak olvasásakor, tanulmányozásakor ezt is jól meg kell figyelni. Hát akkor a jelenleginél hogyan lesz több bér, nyereség? Ügy, ahogy az Acélárugyár hideghengerművében tették. Kevesebb létszámmal oldották meg a tavalyinál jóval nagyobb feladatokat. Vagy mint a Vasötvözetgyár- ban, ahol a karbantartási időt az előírtnál nagyobb ütemben csökkentették, s ily módon hárommillióval növelték termelési értéktervüket. Tehát nem a rossz értelemben vett spekulációval, hanem termelékenyebb munkával, okosabb gazdálkodással. S ez marad továbbra is az alapja a nagyobb bérnek, nyereségrészesedésnek és a bővülő szociális juttatásoknak. Még akkor is, ha számolunk azzal, hogy az értékesítésnek. illetve a kereskedelmi tevékenységnek, a jelenleginél jóval nagyobb szerepe lesz gyáraink életében. Egy-egy részkérdés kiragadása, annak magyarázása azért is káros dolog, mert megzavarhat olyan jószándékú embereket, akik megértéssel, segítőkészséggel igyekeznek a jelenlegi körülmények között is jól hasznosítani a reform adta lehetőségeket, bár még az összefüggések minden részletét nem ismerik elég világosan. Káros azért is, mert az egyoldalú szemlélet torzítja a valóságos helyzetet. Egyébként egy-egy részkérdés felületes ismerete igen kevés a szocialista gazdaság bonyolult összefüggéseinek megértéséhez. Csak az tud teljes szívvel, odaadással, tudásának legjavával dolgozni, aki a tények ismeretében maga alakítja ki és dönti el cselekvő válaszát. Az összefüggésekben való gondolkodás igényéről különböző szintű fórumokon már korábban is sok szó esett. És hogy most ismét megemlítjük, az az oka, hogy az utóbbi időben gyakran tapasztalismerés arra ösztönöz, hogy az eddiginél még jobban fogjuk egybe a tennivalók sokaságát. Szükséges erről szólni a múlt tapasztalata alapján is. Amikor hagytuk, hogy egyes részkérdéseket túlhangsúlyozzanak, s ennek következtében torz képet alakítsanak ki a széles közvéleményben egy-egy kérdésről. Ez utóbbi megelőzése céljából szükséges nekünk bebizonyítani annak tarthatatlanságát, hogy egy-egy jelenség sajátos egyéni értékelése, értelmezése még nem adja meg a valóságot, sőt legtöbb esetben félrevezet. Ezt tudják a szocialista módon gondolkodó, világosan látó igazgatók, és munkások. Ök elvetik a részigazságban való gondolkodást. Érvelő, bizonyító, cselekvésre ösztönző szavaik nyomán egyre többen állnak melléjük, fogadják el útmutató szavaikat, a reform adta lehetőségek kiaknázására. De vannak még olyanok is, akik csak a maguk szűk világából mérlegelnek mindent, nehezen tudják a saját maguk által felállított korlátokat ledönteni. Ezektől sem kívánjuk, hogy átugorják saját árnyékukat. Ügy sem tudják megtenni. Csupán annyit kérünk tőlük: csigaházukból kibújva, nézzenek szét és vegyék tudomásul, hogy ezrek és tízezrek vallják és bizonyítják Nógrádban is: azért vettek, illetve építettek, vásároltak lakást, majdnem nyolcezren új házat, szereztek több mint tizenöt ezeren televíziót, mert a község gyarapításán munkálkodtak, és egy pillanatra sem felejtették el: csak onnan lehet elvenni, ahová teszünk és csak annyit, amennyit magunk megteremtettünk. Ennek megvalósításához, az új gazdasági irányítási mechanizmus csak jó lehetőséget ad, zöld utat biztosít, de csak akkor, ha nemcsak azt olvassuk ki belőle, ami számunkra előnyös, hanem azt is, amit ezért tenni kell. Ven esz Károly Ami késik — múlik? A MEDOSZ Nógrád megyei Bizottságának legutóbbi ülésén hangzott el az örvendetes hír: az idén végre hozzálátnak a gépműhely építéséhez a Szügyi Tangazdaságban. Ezzel nem kevesebb. mint három éve húzódó ügy végére tesznek pontot. . A műhely építése — amint azt Kelemen Béla, az Állami Gazdaságok Pest—Nógrád megyei Igazgatóságának képviselője mondotta — eddig sem a pénz miatt késett. Az építkezéshez szükséges ösz- szeget — központi készletből — mindig megkapta a tangazdaság. A pénz azonban minden évben elfolyt anélkül, hogy a gépműhely munkái befejezést nyertek volna. A forint az idén sem hiányzott Szügyből. Csupán az a furcsaság állt elő, hogy nem gépműhely, hanem kombájnszérű lett belőle. Zsigmcnd Lajosnak, a Szügyi Tangazdaság főagro- nómusának azonban merőben más a véleménye. Pénzt már amiből gépműhelyt építettek volna, még egyetlen alkalomkor sem kaptak. Igaz, elkészült a kombájnszérű, de erre a célra külön 220 ezer forint érkezett a gazdaságba. Hogy felépül-e most már a gépműhely? Egyelőre még a tervek sem érkeztek meg Sziigybe. Csak egy korábbi ígéret van, hogy talán lesz rá pénz. Erről hivatalosan azonban még nem értesítették a tangazdaságot. Az ügyhöz még annyit: míg a vita folyt, a meglevő műhelyt életveszélyessé nyilvánították az illetékes szervek. Ez a gyakorlatban any- nyit jelentett, azonnali hatállyal meg kellett szüntetni benne a munkát. Azóta már annyira helyrehozták az épületet, hogy újra dolgozhatnak benne a szerelők. Persze a megnyugtató azonban az lenne, ha nem a régi, ütött- kopott műhelyt toldozgat- nák. Már csak azért sem, mert a Szügyi Tangazdaság bemutató üzem. S jó lenne, ha ilyen tekintetben is tanulni lehetne tőlük. V.-né Az üzemrészben sehogy sem sikerült rendet teremteni.. Az előző művezetőt leváltották, de úgy tűnt, utóda sem képes megbirkózni a tennivalókkal. A főmérnök is megpróbált segíteni, de a tervet továbbra sem teljesítették, s a selejt sem csökkent. „Baj van ott a szellemmel, a hangulattal” — állapították meg a vezetők. A pártvezetőség összehívta a műhely kommunistáit: megbeszélést tartott a pártcsoport — évek óta az elsőt. Viharos összejövetel volt, éles hangú felszólalások követték egymást, de végül azonos álláspontra jutottak: a pártcsoport mindent megtesz a műhelyben uralkodó szemlélet megváltoztatása érdekében, a munkakedv megerősítéséért. És ami addig nem sikerült, az most bekövetkezett: az üzemrész „helyrerázódott”. Igaz, kellett hozzá négy-öt hónap, de megtörtént. Néhány műszaki szervezési intézkedésre is sor került a pártcsoport javaslatára. de az eredményekhez — a főmérnök is elismerően állapította meg — nagyban hozzájárult a kommunisták politikai munkája. Ami magyarul annyit jelent: . vitatkoztak. érveltek, olykor veszekedtek, gondosan ügyeltek. hogy ne mondhassa senki, vizet prédikálnak és bort isznak, zokszó nélkül elvállalták a legnehezebb feladatokat — és egy év múlva az üzemrészre alig lehetett ráismerni. Nem a külső képe változott meg elsősorban, hanem az a megfog- hatalan, mégis mindenütt jelenlévő dolog, amit egy- egy munkahely légkörének, szellemének szoktunk nevezni. Ez az eset is bizonyítja — és sok hasonlót lehetne felsorolni —, milyen energia, milyen erő rejlik a pártcsoportokban. Igen sok pártszervezet vezetősége már felismerte ezt, s a tájékoztatást, a felvilágosító munkát ezért igyekeznek a pártcsoportokra alapozni, építeni. Sok érv szól emellett. Egy-egy munkaterület problémáit, hangulatát senki sem ismerheti jobban az ott dolgozó kommunistáknál, ök tudják a leggyorsabban tájékoztatni munkatársaikat, ők tudnak a leghatásosabban felelni kérdéseikre. Persze, csakis akkor, ha ehhez ők maguk is megfelelő útmutatást, tájékoztatást kapnak. Pótolhatatlan szerepe van a pártcsoport vezetőjének. Sajnos, még mindig gyakori, hogy a bizalmi tevékenysége nem megy tovább a tagdíjak összeszedésén, a taggyűlés időpontjának közlésén. Pedig a pártcsoportvezető nem pénzbeszedő, nem is postás: feladatköre több, tágabb ennél. Ismertem olyan pártcsoportvezetőt, aki hetente kétszer-háromszor is elment a párttitkárhoz, vagy az agitációs felelőshöz, s elmondta, mi foglalkoztatja a dolgozókat, s aztán közösen megbeszélték ■— olykor valamelyik gazdasági vezetővel együtt, — mit lehetne és kellene válaszolni. Egy évtizede szakítottunk azzal a gyakorlattal, hogy külön népnevelőkre bízzuk a párt politikájának megmagyarázását. A párt valamennyi tagjának feladata elveink hirdetése, törekvéseink megmagyarázása, buzdítás fegyelmezett, jó minőségű, gondos munkára. Ennek azonban a félté- r teleit is meg kell teremteni. És e feltételek között talán a legfontosabb: eleven életet kialakítani a pártcsoportokban, őket tenni a politikai tevékenység szervezeti alapjaivá. Ezért helyes, és szükséges, hogy a vezetőségválasztó taggyűléseken a végzett munka és a feladatok értékelésekor megkülönböztetett helyet szánunk a pártcsoportok tevékenységének, s meghatározzuk jövőbeni, még eredményesebb működésük útját, módját. Gy. L. Délidóheii Oju jákon bizony nem jutnánk egyről kettőre. Az igazsághoz tartozik az is, ahol a kormány ilyent tapasztal, ott az A tavalyi megyei újítási kiállítás óta rendszeressé vált már a negyedévenkénti újítási és iparjogvédelmi tanácsadás a Szakszervezetek Megyei Tanácsa szervezésében. Ilyenkor az Országos Találmányi Hivatal szakemberei fogadják a panaszosokat, tanácsot kérőket és adják meg a kért felvilágosítást. Barna Ferenc az OTH főelőadója érdeklődésünkre elmondta, hogy az utóbbi időben örvendetesen csökkent a vitás újítási ügyek száma megyénkben. Tapasztalható azonban, hogy egyes vezetők túlságosan óvatosan bánnak nagyobb jelentőségű újításokkal, emiatt a benyújtástól a megvalósításig feleslegesen juk: egyes emberek nem gondolkodnak reálisan, hamis illúziókban ringatják magukat. Másrészt ez a felhosszú idő telik el. Egy másik tapasztalat, hogy egyes helyeken gyakran váltogatják az újítási ügyintézőket, ami egyáltalán nem használ a mozgalomnak. Az ügyintézők egy részét feleslegesen sok feladattal terhelik meg és ebből adódik, hogy az újítások ügyintézését csak másodrendű feladatként kezelik. A jövőre vonatkozó tervekben szerepel az újítási ügyintézők szakmai oktatása, a tanácsadás nagyobb szakosítása. A legközelebbi alkalommal például Salgótarjánban az üvegipari újítókkal kívánnak tanácskozni, majd sor kerül Balassagyarmaton is egy fogadónap szervezésére az OTH részvételével. Szeptember van. Reggelenként már köd gomolyog a völgyben. De napközben azért még szép, derült az idő. Tá- bik Ferenc, a bujáki Zöldmező Termelőszövetkezet bérelszámolója, a helybeli népi ellenőrzési csoport elnöke, ott ül az ablaknál, szemben a verőfénnyel. Az elnököt, a mezőgazdászt keressük. Szándékunkat tudakolja, s azt mondja: — A határt járják reggel óta ... Dolgoznak mindenfelé. Csépelik az aprómagot, vetik az árpát, szántanak ... Nehéz lesz őket beérni... Tanácstalanul meredünk egymásra, mire a nagy darab, deres fejű ember újra szól: — Az én dolgom a munkaegység. .. Harmincegy forintra terveztük. Eddig minden hónapban fizettük az előleget ... Az egyezség szerinti 15 forintot. Azért ha valamire kíváncsiak, mondják csak ... Felénk fordul. Telt arcára kiül a várakozás. — Mi jót hozott a szeptember? — Az bizony hozott, meg vitt is — magyarázza. — Szeptember elején még úgy látszott, jó a vörösherénk. Volt belőle 180 hold. Talán ha 10— 15 hold termése van még kint, a határban ... Igaz, három hét óta aratjuk, csépeljük. Egy kombájn kezdte, de eltörött valamelyik alkatrésze. Mire újra kezdtük a munkát egy másik géppel, sok mag elper- gett. A mázsát még így is eléri a holdankénti termés ... — A gépekkel persze sok a bajunk most is ... Lám megint javítják az egyiket. Az UE 28-ast... Fejével a gépudvar felé int, ahol valóban háromnégy szerelő igyekszik orvosolni a beteg gép baját. — így aztán nehezen halad a szántás. Pedig most már éjszaka is mennek a jó gépek. Igencsak szorítjuk a munkát. Ha bejön az eső, könnyen úgy járhatunk, mint tavaly ... Nyolcszáz hold maradt szántatlanul. Bajlódtunk is eleget a tavasz- szal. A vetés nagy része friss szántásba került. Szerencsére esős volt a tavasz, a nyár. Ez úgy. ahogy „megdolgozta” a földet... Dél van. A faluból harangszót repít ki a szél. — Eljár az idő — jegyzi meg Tábik Ferenc. — De még mennyire, hogy eljár! Igyekezni, most még hosszabbak a napok. Sok a vetnivaló. Ezerszáz holdon került földbe a mag. Ahogy számolom, 250 holdon van kész magágy. A gépek javarésze megy... Három gépállomási utos, egy lánctalpas, meg a mi gépeink is dolgoznak. Most szántják a hereföldeket. Vető alá kerül mind ... Később jönnek a kukoricatáblák. Közben tarlót is hántottak a traktorok. Jó 150 —200 hold lehet a megmunkált terület. Abba most nem kerül mag. Tavaszi növények alá készítették... Idős, fáradt arcú asszonv nyit ránk ajtót. Tesz-vesz a szobában, kérdez valamit Tábik í’erenctől, aztán tovább áll. — A vetést is elkezdtük a héten ... — folytatja Tábik. — A takarmánykeverékkel indultunk, s a tervezett 40 hold már meg van belőle. Most az árpát vetik. A tervek 200 holdat írnak elő. A magot mind megcsáváztuk. A növényvédő állomás volt kinn. Két nap alatt elvégeztek minden munkát a nagy teljesítményű gépek. — S mi van a búzával? — Az árpa után az van soron. A termés az idén sem érte el a 10 mázsát... Ezen az őszön is 600—650 holdon kerül földbe a búza ... Időben kell elkezdeni a vetést, hogy időben végezhessünk. Most meg, hogy saját magunkra vagyunk bízva — a gépállomás nem igen vet nálunk —, különösen igyekeznünk kell a munkával. Két nagy teljesítményű traktoros vetőgépünk van ... Azoknak idő kell még elvetik mind a búzát..,. S aztuán? Azután még mindig nem a pihenés jön ... A traktorosok mélyen szántanak majd .. . Ezerháromszáz hold nem kis terület. S ez még nem minden. A háztájival is számolni kell... Mert ha a szövetkezet nem törődik a tagokkal, azok is kevesebbet gondolnak a közössel. Kinn szél mozdul. Csendben neszező, de már szeptemberi szél. Az ablak alatti lombok csendben bólogatnak. V. G. Újítási és iparjogvédelmi tanácsadás
