Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-23 / 226. szám
4 WOG K A D í®*. swpfemfjer W. rAiteí 1 Kontárok Automaták készítik az időjárásjelentést Áz öregasszony és a könyv özvegy Nagy Gézánéval járadékot kap, megél belőmegtalálni a kivezető utat Végre Rohamosan fejlődik a megye, mind nagyobb a lakosság Igénye is. Az új házak százai épülnek a falvakban. Ehhez kőművesekre, ácsokra, villanyszerelőkre, festőkre van szükség. Mind több gép kerül a községekbe. A rádiók és televíziók mellet háztartási gépek egész sora áll a lakók rendelkezésére. A motorkerékpárok, a gépkocsik száma növekedik. Hódít a divat is. A gépek egyszer elromlanák, megkopnak. Javításukhoz szerelő, iparos, szükséges. A divatnak hódolni csak szabókkal, fodrászokkal lehet. Vajon van-e a megyében megfelelő számú kisiparos, el tudja-e látni feladatát a kisipari termelőszövetkezet? Aligha. Annak ellenére, hogy a Kl- SZÖV mellett 19 kisipari termelőszövetkezet csaknem ezerötszáz dolgozója huszonhét szakmában törekedik az igények kielégítésére. Ez még kevés! Szolgáltató tevékenységükkel már csaknem minden faluba eljutnak, a hozom-vi- szem szolgáltatással a legszükségesebb javításokat is elvégzik, még mindig nem elégítik ki a lakosság igényét. Semmivel sem jobb a helyset a kisiparosok vonatkozásában. Bár a megyében 1425 kisiparos rendelkezik iparengedéllyel, több mint félszáz szakmában végzik hasznos tevékenységüket, eljutnak minden faluba — az igényt nem tudják kielégíteni. Mert hiába van cipész a faluban, ha nincs fodrász, vagy szabó. Hiáíba a kőműves, ha nincs festő, vagy szerelő. Illetve, akad csakhogy ezek kontárok, akiknek a tevékenységét rendelet tiltja. Üzemben, vállalatoknál dolgozó emberek ők, akik a nyolc órás munka után „segítenek” festeni, falat építeni, motort szerelni, rádiót, televíziót javítani. Legtöbben a borotvát, hajnyíróollót veszik a kezükbe, s indulnak házalni. A Vám- és Pénzügyőr Parancsnokság tavaly és az idén eddig 99 kontár ellen indított eljárást, s több mint 30 ezer forint, jövedelmi adó be nem vallását állapította meg. Különösen ebben az évben növekedett a kontárok száma. Nagybátony- ban öt festő űzi a szakmát iparengedély nélkül. Nógrád községben hét kőművest és két asztalost bírságoltak meg kontárkodásért. A salgótarjáni járásban a kőműves és villanyszerelő szakmában, a szé- csényi járásban inkább az asztalosok és lakatosok tevékenykednek többen iparengedély nélkül. Miklós Tibor ludánv- halászi kőműves több mint 2600 forint. Kiss János alsópetényi sírköves 3400, Ludá- nyi József nógrádszakáli ács 2053 forint jövedelmi adót nem vallott be keresete után. Számos esetben sajnos az építtetők, a megrendelők Is azt hiszik, hogy jobban járnak, ha kontárokkal végeztetik el a munkát. Igaz, hogy ők gyorsabban javítanak, a minőség azonban — csaknem minden esetben — kifogásolható. Hiszen sem szerszámmal, sem megfelelő anyaggal nem rendelkeznek, így a munka sem lehet megfelelő. Az is igaz, hogy a kisiparosok sem vállalnak él minden javítást, a szövetkezetek pedig nem jutnak el minden faluba. Mit lehetne, vagy inkább kellene tenni a kontárok ellen? Már megállapított tény, hogy sokan hajlandók lennének ipart váltani másodállásra. De nem tehetik, mert vagy a vállalat igazgatója nem adja meg hozzá az engedélyt, vagy éppen megfelelő helyiséget nem találnak az ipar űzé- sére. Néhány rendelkezés is „elősegíti” a kontárok tevékenységét. Például az az épí- tőiparos kőműves, aki 30—40 éve dolgozik a szakmában, hat méteres fesztávolságú házat már nem építhet. Viszont az a fiatal, most kikerült technikus, akinek gyakorlati tapasztalata nincs, már vál- vállalkozó, felelős kivitelező lehet. A legtöbb községben a helyiség hiánya gátolja az iparosok letelepedését. Doroghá- zán például már lenne fodrász, de nincs hol dolgozzon. A kivezető utat jelentené, ha a tanácsi ipar, a kisipari szövetkezetek bővítenék szolgáltató tevékenységüket. Űj részlegek felállításával, újabb községek bekapcsolásával elvennék a „vadászterületet” a kontárok elől. Ma a leggyorsabb intézkedést az Jelentené, ha a tanács indokolt esetben — kisiparos működését engedélyezné. A községek lakói igénylik ezt, s egy-egy helyiség biztosításán nem múlhat a szolgáltatás biztosítása. A KIOSZ de a KISZÖV is keresi a kivezető utat. Reméljük meg is találja És ezzel nemcsak a lakosság Igényét elégítik ki, hanem megszüntetik a kontárok tevékenységét is. A rétsági járás községei közül igen kevés rendelkezik községrendezési tervvel. Pedig szükséges, hogy legalább 15 évre előre tudják: merre terjed a falu, hol található közintézmény részére legmegfelelőbb terület, merre haladjon az új út nyomvonala, stb. A rendezési terv birtokában meg lehet akadályozni olyan házépítési, telepítési tevékenységet, amely a későbbiek folyamán gátolná a falu fejlődését. A járásban eddig csak három község rendelkezik úgynevezett egyszerűsített általános rendezési tervvel. Nagyorosziban már ennek megfelelően jelölték ki a 20 személyes bölcsőde helyét. A rendezési terv szerint valósították meg a Mártírok útja és a Felszabadulás úti élelmiszer- boltot, így nyert bővítést az óvoda, s korszerűsítették a Belorussziában megkezdődött a hiarometeorológiai ■szolgálat komplex automatizálása. Ebből a célból Minszkben egységes központot, négy városban fjedig zóna-obszervatóriumokat szerveznek. Valamennyit automata távméröberendezéssel, gyorsan működő elektronikus szállitó gépekkel látják el, amelyek operativ módon fogják összegyűjteni és feldolgozni az információt, összeállítani az időjárás-jelentéseket. A szakértők szerint a meteorológiai szolgálat technikai átszervezése lényegesen megjavítja a népgazdaság szempontjából fontos előrejelzést, az automatizálás gazdasági hatékonysága pedig bőségesen fedezni fogja a reá fordított kiadásokat Kossuth Lajos és a Mártírok útját. Diósjenő egyszerűsített általános rendezési tervében legfontosabb az üdülési telep kijelölése, míg a rétsági terv szerint már megtörtént egy 18 lakásos lakóépület helykijelölés, elkészült áz OTP és az Állami Biztosító új irodaházának kiviteli terve is. Az idén újabb terveket készítenek el. A Nógrád megyei Tanács Tervező Irodáján máj: dolgoznak Nógrád község ösz- szevont községrendezési tervén, amelyre több mint 64 ezer forintot biztosított a tanács. A tervet ez év december 31-ig kell elkészíteni. Készül Diósjenő üdülő területére is a részletes rendezési terv, amelyen a Városépitési Tervező Vállalat kollektívája dolgozik. Erre a munkára — amelyet 1967. június 30-ig kell elkészíteni, több mint 36 ezer forintot biztositottak. beszélgetek a kis nógrádi faluban. öreg fák lombját hajtja a szél a kertben, amely mindjárt a falu szélén terül el. A kert végében a helyi termelőszövetkezet istállójának fala fehérlik. A kertben egy idősebb asszony, meg egy fiatal férfi hajladozik a gyümölcsfák alatt, özvegy Nagy Gé- záné és fia, Nagy Ferenc. A férfi a fák alatt a pázsit füvét kaszálja, az asszony gereblyéz a fia után. A háztáji tehénnek viszik a füvet. Nagy Ferenc megáll a munkában, amikor a községi tanács elnökével benyitunk a kert kapuján. Az elnök és a kaszás férfi barátságosan üdvözlik egymást. összevillan a szemük. — Tanulsz? — kérdezi emez a másiktól. — Én bizony mindig nehezen készültem a vizsgákra. Kiderül, hogy a kaszás férfi alapfokú traktorosképző tanfolyamot végzett. A tanulásról a könyvekre terelődik a szó, illetve a községi könyvtárra, amelynek Nagy Ferenc is egyik szorgalmas olvasója anyjával együtt. A könyvtár az iskola helyiségében van, hetenként kétszer ke "sönöz. — Látja, már ez a kis gereblyézés is eliáraszt — mondja közben özvegy Nagy Gézáné. i-soda-e? Az anyóka több, mint hetven éves. Középparasztoknak számítottak valamikor a faluban. Most a szövetkezetben öregségi — So — Községrendezési tervek a rétsági járásban A „füredi paradicsomkert” TT51 Máié János Balotonfüred egykori főkertésze 26 évvel ezelőtt létesítette magán-kertészetét. Jelenleg mint nyugdíjas öt világrész számos országával tart cserekapcsolatot. Több mint 600 fajta rózsája közül a legértékesebbek: a kínai zöldrózsa, a szegfürózsa és a bolgár olaj rózsa. Megtalálható a virág- gyűjteményében az évelő százszorszép, a japán liliom, s a dél-afrikai rakéta virág. Gyümölcsfái szinte áganként másféle termést adnak. A képen: Minden ágon másfajta őszibarack terem (MTI foto — Kovács Sándor felvétele) Rowers úgy érezte, nem bírja tovább. Felállt — Sajnos, Nick, dolgom van, mennem kell. Örülök, hogy láttalak. Farewell! — Nem mész! Maradsz! Végig hallgatsz, akármilyen nehezedre esik is! A vak hangja parancsolt ellenszegülést nem tűrve, s ez Francist arra késztette, hogy engedelmeskedjen neki. Maradt és hallgatta tovább: — A fogolytáborban támadtak először veszedelmes gondolataim. Veszedelmesek? Amerikában ezeket most úgy nevezik. Hová jutott Amerika, ahol az igazság veszedelmesnek számít? Mindent megpróbáltam, hogy legyűrjem őket Nem akartam, hogy áruló váljék belőlem. Mert akkor még úgy véltem: aki másképpen gondolkozik, mint ahogy az újságok írnak a háborúról, meg a vörösökről, az áruló. Most már tudom, hogy nem így van. Vigasztaltam magam mindennel, amit ilyen alkalmakra belénk neveltek. Mondogattam magamban, hogy „a kishitűség csak a vörösök ördögi módszere az egyéniség eltiprására”. Meg hogy Amerika nem hagy elveszni bennünket, Próbáltam imádkozni is, de sehogysem ment a dolog. Az Istentől semmit sem kaptam, a vörösök, az észak- koreaiak megosztották velünk azt, amijük volt, pedig szavamra mondom, volt okuk rá, hogy valamennyiünket agyonverjenek, mint a rühes kutyákat. De még mindig neon láttam tisztán, még lázadoztam az igazság ellen. Aztán egy szép tavaszi reggelen repülőgépek jelentek meg a hadifogolytábor felett. Tiszta, tavaszi reggel volt. Jól emlékszem rá. Akkor láttam életemben utoljára reggelt. Amerikai gépek voltak. Elképzeltem: éppen olyan fickók ülnek a kormány mellett, mint amilyen én vagyok és kockáztatják az életüket, hogy legyőzzük a koreaiakat. Az igazat megvallva, akkor már nem tudtam, miért kellene nekünk legyőznünk őket, de úgy okoskodtam, hogy ezt a háborút csak mi nyerhetjük meg, s ha vége lesz a háborúnak, akkor hazajöhetek, apám maga mellé vesz a gyárba és feleségül vehetem Roset. — Mi van Koséval? — kérdezte Francis. — Olyan ringyó, mint a többi amerikai lány. Ne félj, most már nemcsak megengedi. hogy belékarolj, de le is fekszik veled. A légierők hadnagyával! — Ugyan, Nick! Nem akarom tőled elvenni a lányt Már nem is gondolok rá, esaikúgy kérdeztem... — Én meg csakúgy válaszoltam... Rose... nem fontos... ő egy másik világban élt és abban a másik világban maradt.. Azon a szép tavaszi reggelen hülyék voltunk. Integettünk azoknak a banditáknak, akik bombákat kezdtek ledobni a fogolytáborra. Képzelheted, mit éreztem, amikor az első bombákat megláttam lefelé zuhanni. Ez volt az utolsó dolog, amit életemben láttam. Napalmbombák zuhantak. A gyújtó-folyadék szanaszét fröccsent. Volt, aki halálra égett, volt aki kezét, lábát vesztette el, én megvakultam. A ti átkozott bombáitoktól! Francis foga vacogott. — Biztosan nem tudták, bogy amerikai fogolytábor van odalenn — mondta. — Nem tudtak? Hát aztán, ha nem tudták! A fogolytábor éppolyan parasztházakból állt, mint a többi koreai falu, amelyekben csak asszonyok, öregek és gyerekek maradtak a háború idején. Ha azokban az átkozott házakban nem mi, hanem koreai nők, gyerekek, öregek laknak, akkor szabad gyilkolni? Vajon mennyivel vagyunk mi különbek náluk? A támadás után azt mondták, hogy néhányan közülünk a közeli folyó partján tisztálkodtak, s erre a mozgásra figyeltek fel a mi repülőink. Olyan magasból valóban nem lehetett megállapítani. hogy a mozgó figurák amerikai hadifoglyok, vagy 10—11 éves koreai gyerekek. De a 10—11 éves gyerekek hadicélpontok? Nick megállt az elbeszélésben. Francis felsóhajtott — azt hitte, hogy már vége van. De a vak ember összeszedte magát, s hosszabb szünet után folytatta: — Megmondom őszintén, az a gyanú is felmerült bennünk, hogy a hadvezetőség szándékosan bombáztatott bennünle. Mióta „nyugdíjazták”, azóta kapott rá az olvasásra. Főleg a szerelmes könyveket olvassa előszeretettel. Mint a fiatal lánykák. Nem csodálkozom ezen sem. — Nem nagyon volt fiatalságom — beszéli. Barnára cserzett arcán összeszaladnak a ráncok. — Miért ne pótoljam, amit lehet, ha időm van rá. A fiatalságot úgysem hozhatom visz- sza. De ha olvasom a Rómeó és Júlia történetét, minth'. valamiféle elégtételt éreznék. Sokat tanulok én most azokból a könyvekből. Nem is hinné... Igen, — azt hiszem — a könyvek is olyanok, mint az emberarc. Minél tovább fürkészi őket az ember, annál többet árulnak el magukról, a világról. „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. ő az arca mögött van. Láthatatlan.” — írta egykor Gárdonyi Géza, Nagy néni legkedvesebb írója, A láthatatlan ember című regényében. Igaz ez? Az ember és a világ megismerhető. Arra kell törekednünk, hogy valóban megismerjük. Csak így becsülhetjük meg egymást igazán, s a mi világunk adta lehetőségeinket, amelyek immár a kis falukban is „megfiatalítanak” egy életen át tartó gürcölésben elfáradt embereket. Hogyan? Kezükbe adják a könyvet, illetve a szórakozás és a művelődés más lehetőségeit Nagyon nagy dolog ez. A hetvenéves, regényolvasó Nagy Gézáné tanított erre. (te) két. A táborban tevékenykedett egy békebizottság. Akik részt vettek benne, sok levelet és rádióüzenetet küldtek haza, elmondták benne az igazságot is. Sok borsot törtek ezzel a nagyfejűek orra alá. Lehet hogy ezért akartak elpusztítani bennünket. Mindenesetre, ahogy megvakultam, s ahogy annyira kihevertem a sebesülést hogy beszélni tudtam, én is közéjük álltam. Mondtam már, hogy vakon világosabban látok, mint azelőtt Elvesztettem a szemem, elvesztettem mindent. Nincs már mit kockáztatnom. Azért nézek bátran szembe az igazsággal. És most már mehetsz. Ha találkozol Rose- val, üdvözlöm. Mondd meg, hogy nem haragszom rá. Száz közül kilencvennyolc amerikai lány ugyanúgy cselekedett volna, mint ő. .. Francis már másnap találkozott Rose-val. A lány meglátogatta őt szülei lakásán. Francisnak nemigen jutott eszébe az elmúlt két esztendőben a lány, de most úgy találta, hogy alaposan megszépült. A lányt egyáltalán nem hozta zavarba, hogy ő kereste fel a fiút, nem az látogatta meg őt. — Mit nézel, Francis? Hát öregebb lettem én is, két esztendővel. . ; Francis nevetett: — Most nem tizennyolc éves vagy, hanem húsz. Ebben a korban két év nem öregedést, hanem szépülést jelent. Nem vagy már kislány, Rose.., A fiú minden mellékgondolat nélkül szólt, de a lány elértette: — Mi, amerikai lányok, modemek vagyunk, Francis... — Modernek! Akkor rendben van! Én i- modem vagyok! (Folytatjuk)
