Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-18 / 195. szám

196*5. augusztus 18. csütörtök NÖG8ÍD 3 A maguk erejéből is Két kéz — egy akarat Már az első percekben meg lehetett állapítani; ami az üzem környékét illeti, való­ban igazat írt olvasónk. A mutatós üzemépület ország­út felüli részén rozoga fé­szer búslakodik egymagában, részben tető nélkül. Előtte és távolabb tőle kacsák, libák csapata vonul el. Bent viszont más kép fo­gad. Festik az irodához ve­zető folyosót és az irodahelyi­séget. így hát kénytelenek vagyunk a szükségszobában letelepedni. Mindjárt közlöm Bittera Tibomé telepvezető- vek olvasónk véleményét. Nem jön zavarba, határozottan vá­laszol: — Igaza van a tájékoztató­nak. De kérdem én, egy év­vel ezelőtt mi volt a fonto­sabb: a festés vagy az, hogy az üzem minél előbb beindul­jon, s kenyeret adion 140 asz- szonynak, lánynak. Azt hi­szem az előbbi. De amint lát­ja már hozzákezdtünk az ak­kori mulasztások pótlásához, csinosítjuk üzemünket. — Hatvanezer forintot ad­tunk a munkálatokra. Ebből kifestjük a munkatermeket, megjavítjuk a beázott tető­részt megoldjuk a kazánház szigetelését. Nagyobb kiadást nem bír el a vállalati költ­ségkeret, bár tudjuk, hogy többre volna szükség — foly­tatja az előbbi gondolatot Nyúl Gyula, a vállalat főmér­nöke. — Nehogy azt higyje, hogy mindent a központtól várunk. Mi is megtesszük a magun­két. Eddig társadalmi mun­kában végeztük el a festés utáni takarítást A kezdemé­nyezők a KISZ fiatalok vol­tak. Öten már kora reggel be­,,Kérem írjanak az egy éve Jobbágyiban beindult Uöny- nyűipari üzem gondjairól, problémáiról. (Rosszak a munkakörülmények, be- ázik az épület, gazdátlan a környéke)." Ezt olvastuk az egyik közvéleményku- tató lapunkban. jöttek, kettőig dolgoztak, utá­na pedig műszakba mentek. Többén is jelentkeztek, de nem volt szükség rájuk. A hét közepén pedig hozzákezdünk a varroda festéséhez. A taka­rítást társadalmi munkában oldjuk meg. Már megbeszél­tük az asszonyokkal. Azt mondták: csak szóljunk, ami­kor szükség van rájuk, szíve­sen jönnek — veszi vissza a szót a telepvezető — Jövünk, persze, hogy lö­vünk. Nekünk is kellemesebb tiszta helyen dolgozni — így Zahó Mihályné. Tóth Sándor- né pedig azt mondja: — a festés után szívesen segítünk a takarításban. Szentkúti Jó­zsef né így vélekedik: — ná­lunk is teljes az egyetértés, jövünk takarítani. Mihály Gyuláné: régen vártunk er­re az időre, mert tiszta he­lyen jobb az ember munka­kedve, jobban megy a mun­ka. Ezt vallják a szabász-te­rem dolgozói, akik már túl vannak a festésen. Van azonban egy probléma, amiről nem szívesen és ke­veset szólnak az asszonyok, mert egyeseket érzékenyen érint. Ez pedig a minőség. Nem kielégítő, esetenként pe­A jó példa ragadós Megalakult az FMKT a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál Az ifjúsági szervezet terme­lést segítő tevékenységének egyik jól bevált formája, az üzemekben létrehozott FMKT, azaz a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa. A Nógrád megyei Szénbányászati Tröszt üzemei közül a Zagyvái Bányaüzemben működik a leg­eredményesebben, a fiatal mű­szakiakból alakult brigád. A Zagyvái Bányaüzem fiatal mérnökei, technikusai körében érvényesül az az elv, hogy az adót körülményekhez mérten mindenki a maximumot nyújt­sa, mert csak így lehet jobbá, gazdaságosabbá tenni a terme­lést. A munkáról alkotott kö­zös vélemény egyúttal alapja a jó kollektív szellemnek is. Eredményeként egyre-másra szaporodnak a hasznos tervek, amelyek a gyakorlatban alkal­mazva korszerűbbé teszik az üzem munkáját. Az említett üzemben két esztendeje külön ifjúsági újító brigád alakult, és azóta szá­mos — műszaki fejlesztéssel kapcsolatos — tervet készítet­tek, illetve hajtottak végre együtt. Ez a brigád adja egyébként a magját, az eszten­deje megalakult FMKT-nek is. A Zagyvái Bányaüzemben mű­ködő FMKT, 16 fiatal műsza­kit egyesít, akik közös erővel munkálkodnak azon, hogy üze­mükben fokozatosan kialakít­sák a termelékenységhez és gazdaságossághoz szükséges feltételeket. Jelenleg 10 terven, különféle műszaki ésszerűsíté­sen dolgoznak. Közülük néhá­nyat a gyakorlatban is alkal­mazzák már. Az egyik légi'' lentősebb, a Somlyói meddő­hányó korszerűsítése. Ott a f «lalok vezetésével — egy­mással is versenyezve, százhú- szan vettek részt társadalmi munkában azért, hogy az üzem fiatal műszakiainak kor­szerűsítésére vonatkozó terve minél előbb valóság legyen. Ezek után nem csoda, hogy amikor nemrégiben a Zagyvái Bányaüzemnél járt a Balassa­gyarmati Fémipari Vállalat főmérnöke, felfigyelt a bá­nyaüzemben eredményesen működő FMKT-re. Egy beszél­getés során említést tett arról, hogy náluk, a fémipari válla­latnál, eddig minden különö­sebb szervez-e ínség nélkül foly t ez a munka. A Zagyvái Bá­nj a üzemnél tapasztal laka „ Vass Miklós főmérnök érthető módon szerette volna megva- iósitani saját üzeménél. így kerül ezután sor arra a nem­régiben lezajlott ülésre, ame­lyen megalakult az FMKT a fémipari vállalatnál, és amely­re hivatalosak voltak a bánya­üzemben dolgozó fiatal műsza­kiak is. A hasznos tanácskozás ered­ményeként, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat ifjú mérnö­kei és technikusai elhatároz­ták, hogy kezdetben kisebb, rövidebb lejáratú feladatokra vállakoznak, és csak később, amikor már megfelelő tapasz­talatokkal rendelkeznek, lát­nak hozzá a nagyobb jelentő­ségű tennivalókhoz. Ügy ter­vezik, amellett, hogy felada­tokat kérnek az üzem vezetői­től, munkájukban fokozatosan a saját elképzeléseiknek is ér­vényt szereznek. Az üzem ve­zetői ígéretet tettek a fiatal műszakiak most mega1 aVult csoportjának, hogy a jövőben minden segítséget megadnak a műszaki feüesztést szolgáló munkájukhoz. dig rossz. Az okokat kutat­va a vélemények megoszlanak. Vannak akik azt állítják: nem folyamatos a munka, ezért másnap rá kell hajtani, ha az ember keresni akar. Többen azt hangoztatják: egyesek csak a mennyiséget hajtják. Mások szerint a fi­gyelmeztető szó sokszor any- nyit jelent, mint a falra- hányt borsó. Egyben azonban mindannyian megegyeznek: aki selejtet gyárt, az fizessen kártérítést... Ha már a minőségnél tar­tunk, megemlítjük a minősé­gi ellenőrök problémáját is. Amíg szalagban dolgoztak 1300—1400 forintot kerestek. Mint jó szakmunkásokat „ki­emelték, előléptették”. Fize­tésük lecsökkent 1250 forint­ra. Holott munkájuk és fele­lősségük jóval nagyobb mint azelőtt. Mit lehet itt tenni kérdeztem Kálmán Józsefné- től, az igazgatótól: — fizetés- emelésre jelenleg nincs lehe­tőség, de keresünk valamilyen más megoldást... Végül a gyár környékének rendbetételére fordítottuk a szót. — Erre is van tervünk. Amíg azonban az épület gond­noka itt lakik, nem tudjuk megvalósítani —, mondja a telepvezető. — Más gond is van — szól újra az igazgató- nincs még tisztázva, milyen nagyságú terület tartozik a gyárhoz. Az előbbivel kapcsolatban pe­dig annyit: a járási vezető elvtársak keresik a mielőbbi gyors megoldást. Addig viszont sokszor el kell hallgatnunk az itt lakó férfi durva megjegyzéseit? — berzenkednek az asszonyok... Hát nincs olyan ember, aki egy kicsit ráncbaszedje? Ha nern változtat a magatartá­sán, akkor írunk az Acéláru­gyárba, ahol dolgozik. — Kétségtelen a jelenlegi állapot nem teszi lehetővé, az üzem környékének szépítését, csinosítását. Amennyiben sor­ra, rendre megoldódnak a problémák, akkor olyan lesz üzemünk környéke, hogy aki erre jár elismeréssel beszél majd róla —, vallják az asz- szonyok, majd hozzáfűzik: jórészt a magunk erejéből oldjuk meg. De addig még sajnos el kell viselni a gyár területén a kacsákat, libákat és a bir­kákat. Reméljük nem so­káig! Venesz Károly A palotást tss és a pártszer vezet Egyesültek, hogy kevesebb legyen a gond. kisebb a teher, biztosabb a jövő. A bevallott szándék ez volt, s az eltelt idő igazolta. A Hé­halom, Palotás, Szarvasgede, Kisbágyon köz­ségekből alakult Május 1. Tsz bizonysága megerősít egy korábbi tanácsot: a jövő a nagy közös gazdaságé. A párt ajánlata, útmutatása volt ez, de azt is mondhatnánk, az élet sür­getése. Azt hiszem időben még nem oly távoli az út kezdete, hogy föl kelljen idézni. A gaz­dák csak azt tudták akkor: holnap már más fogja igába az almásderest. És milyen lesz a holnapután? — Majd meglátjuk — feleltek önmaguknak az. emberek. A párt mutatta itt is a jövőt. E>e hitet, bi­zalmat táplálni nem lehet csak szavakkal, ha közben üresebb lesz a kamra, szél tanyázik a padláson. Az egyesülés óta eltelt két esztendő. Már most döntsön az olvasó. Az elmúlt évben 16 600 forint jövedelme származott egy-egy tagnak a tsz-ből, s ezt 5000 forinttal gyara­pította a háztáji. Jelszó, ami megvalósult A tsz-ek megalakulása óta gyümölcsözően működik együtt a termelőszövetkezet és a pártszervezet. Az egyesülés óta a kapcsolat még inkább elmélyült. Nagyobbak a felada­tok, lel kési többek a célok. Amikor összeszán- tották a négy község határát, a pártszervezet jelszót adott ki: az a cél, hogy ne csökkenjen a jövedelem, de a fegyelem se lazuljon meg. Valamennyi tsz-tagnak az érdekét fejezte ki a jelszó. A tsz-vezetőség is elfogadta, s együtt munkálkodtak érte. A nagy, több mint ötezer holdas gazdaságban az egyesüléskor más két­ségek is felmerültek: hogyan valósul meg a tsz-demokrácia, miként tájékoztatják a tago­kat? És erre is találak megoldást. Egyelőre még nincs olyan kultúrháza sem Palotásnak, sem más községnek, ahová beférne az az 1100 tsz-tag, amely a Május 1. jövőjének a letéte­ményese. A külön-külön megtartott közgyű­léseken küldötteket választanak, s ezek kép­viselik a községeket. A kéthetenként tartott igazgatósági és az operatív üléseken ott van valamennyi község delegáltja. Így aztán ami­ről ma a vezetőség tárgyal, arról holnap már a tagság is értesül. S a pártszervezetnek van gondja arra, hogy a megbeszélések és a tá­jékoztatás rendszeres legyen. S így. ma már senkiben nem él a kétség: hogyan valósul meg a tsz-demokrácia. A taggyűléseken, a ve­zetőségi üléseken, megvan a fóruma a vitá­nak, a véleménymondásnak. •• Összefogásban az erő A négy község gazdálkodásában sok volt a közös vonás. Hasonló termékeket adtak az államnak, a földek között sem volt nagy el­térés. Ezért volt kézenfekvő két évvel ezelőtt az egyesítés. A kommunisták kezdeményezték. — Külön külön nem tudtunk volna annyi gépet vásárolni — mondja Pete Imre, a csúcs­vezetőség titkára. — Más nagyobb beruhá­zásokra nem lett volna erőnk. Most. hogy a tsz-tagokban és földterületben is megsokaso­dott, sóikkal többre képesek. Van 35 erőgép. Vásároltak különféle szerszámokat, munka­gépeket és hozzákezdtek egy nagy tervnek a valóra váltásához. Huszonhét millió forintból víztárolót építenek Palotás határában. Felfog­ják a Bujáki-patak vizét, a gát és a környe­ző dombok két és fél millió köbméter vizet tudnak megőrizni a nyárt hónapokra. Ebből jövőre már 1200 holdat öntözhetnek, 200 hold- nyi kertészetet, s több mint 800 hold cukorré­pát, pillangósokat. Kezdetben összenevettek az emberek a víztároló hallatán. És most mit mondanak? — Ha meglesz a tó, strandot nyitunk és halászcsárdát. A földművesszövetkezet is érdeklődik. Egy­szóval: most már nemcsak a tsz-, a pártve­zetőség tervez, hanem a tagság is. Beérik a gyümölcse a tegnapi vetésnek. Megváltozott kapcsol átok Amikor még mesgyekarók szabdalták par­cellákra a határt, sok furcsa krónikát jegyez­hetett volna fel az újságíró. Néhány négy­szögöl földért életreszóló harag, pereskedés támadt. A nincs sokszor állította szembe egy­mással az embereket. Amikor az urasághor jártak dolgozni Palotásról, vagy a többi köz­ségből, elég vol egy rossz szót szólni valaki­ről és másnap a tiszttartó kiadta az útját. Rég volt, de igaz volt. Az irigységet, a „kaparj kurta” szellemet felváltotta egy egészen más, emberibb kapcso­lat, a kölcsönös segítés kapcsolata. Kollár Ferenc, Szűcs Pál, Mészáros János trakoristák nevét jól ismerik a gazdaságban. Kommunis­ták. Ök kezdeményezték a szocialista brigád­mozgalmat. S ma már követők az asszonyok között is vannak. Tavaly még csak tizenkettő, ma már 29 munkacsapat nevezett be a moz­galomba. S ezek a brigádok jóval túlnéznek saját érdekeiken. Ha valaki megbetegszik, megkeresik, sőt ha kell a munkáját is átvál­lalják. így alakulnak az emberi viszonylatok, kapcsolatok. Fiatalodik a tagság Nem szó szerint kell ezt érteni, mert az idő Itt is halad. A fiatalodás azonban mégis igaz. A tsz alakulásakor, sőt az egyesülés előtt is sokan elmentek városokba, üzemekbe. Most, hogy biztos jövedelmet nyújt a gazdaság, egy­re többen jönnek vissza. A legutóbbi közgyű­lésen, a télen közel negyvenen léptek be a tagok sorába — méghozzá fiatalok. Ezért most már nem kell attól tartani, hogy elöregszik a tagság. A szülők helyébe a gyerekek lép­nek. Talán egy helyen sincs annyi mezőgaz­dasági tanuló a megyében, mint itt. összesen harmincegyen tanulnak szakmát. S akik szak­munkásbizonyítványt szereznek, azok itt ma­radnak. Miért? Biztos a jövő. Aki igyekszik, jól dolgozik, az megtalálja a számítását. Most már nem azt mondják a volt gazdák: majd meglátjuk. Előttük tárulkozik a jövő: a víztároló a sző­lészet, az öntözés. Mindez pénzt, biztonságot ígér. A kommunisták ígérték ezt. Tudták, hogy mi rejlik az összefogásban. Tsz és párt- szervezet — két kéz, egy akarat. Gulyás Ernő Fink a táborban Tábor? Nyaraló? Munkás- szállás? — talán mind, a há­rom együtt Péteri-majorban, a Kertészeti és Szőlészeti Fő­iskola egyik gazdaságában. Tábor, mert a felirata ezt hir­deti: Ságvári Endre önkéntes ifjúsági tábor. Nyaraló, mert kilenc víkendházban helyez­ték ei a fiúk egy részét. Mun­kásszállás, mert a nógrádi fia­talok kőépületben, emeletes, vaságyas szobákban is laknak. Az ellentmondás csak lát­szólagos. Egységes a napirend, a munka, és a hangulat. A 11 nógrádi középiskola 143 fia­talja a kéthetes tábor időben paradicsomot szedett. A gaz­daság elégedett a munkájuk- kal. Azt mondják: — Eddig négy turnus volt Péteri-majorban. Munka szempontjából a nógrádi fiúk másodikok. fegyelemből pe­dig az első helyen állnak. Stramm fiúk. A munkát befolyásolta az időjárás, meg a termés is. Amikor még primőr volt a paradicsom és exportra szed­ték, többet lehetett produkál­ni. Most viszont kilóját 12 fillérért számolják el és na­ponta 24 forintot kell megke­resni. Ennyi a norma. Ez azt jelenti, hogy a. tíz-fős mun­kabrigád 240 láda paradicso­mot szed le naponta. A tel­jesítményt is forintban érté­kelik, és naponta kifüggesztik a tábor hirdető táblájára. Most is sokan vannak a tábla előtt. — Ki az első? — A balassagyarmati Ba­lassi Bálint Gimnázium. Két nap egymás után az első he­lyen végeztek — mondja egy szőke fiú, és megmagyaráz­za a hirdetölábia többi ki­mutatásának jelentőségét is. — Van tisztasági verseny. A legjobbakat jutalmazzák, a tisztasági verseny három utol­só helyezett brigádja a tábor­zárás után kitakarítja a szo­bákat. Egy hivatalos papír arról tájékoztat, hogy a KÖJÁL kint járt a táborban, és három szo­bában elrendelte a „teljes fer­tőtlenítést”. Sok volt az étel­maradék, nagy a rendetlen­ség. Már lassan esteledik, de o, három szoba lakói még min­dig az udvaron „fertőtlenít« nek” és takarítanak. Rendnek kell lenni! — Mint a katonaságnál — mondja valaki, és felnevet az egész tábor. Apropó, katona­ság! Itt is van ébresztő és napirend. Lejegyeztem: a nyá­ri ébresztőt reggel négykor tartják, ha viszont esős idő ígérkezik, akkor a monszun­napirend van érvényben. Vagyis: negyedhatkor kelnek. A munkaidő fél hattól déli tizenkettőig tart. Délután kul­túrműsor, labdarúgó meccs, este, előadás, moziműsor kö­ti le a fiatalokat . Szeretik a fiúkat a major­ban — erről személyesen is meggyőződtem. Veronka néni — a gondnok — mindent megtesz értük — A napok­ban jön az egyik fiú, mi lesz a tízórai, Veronka néni? Mondom: májkrémes kenyér, négy szelet mindenkinek. Ne­kem nem lehetne öt? — Most mondja mit csináljak? Oda­adtam a magamét, s még csi­náltam tíz szelettel többet, az éhesebbeknek. A koszttal elégedettek a fi­uk. A táborparancsnokság kérdőíveket adott ki, és a leg­több válasz ez volt: Az ét­kezés mennyiségileg, és mi­nőségileg kielégítő. A tapasztalatok sokrétűek. A fiúkat kérdeztem: mit ta­nultak a két hét alatt? — Rendet és fegyelmet! (azért a körletekben nagyobb tisztaság is lehetett volna) — Megszerettük a munkát (bár a majorbeliek vélemé­nye szerint a paradicsomsze­dés nem fiúknak való mun­ka. Az innen 30 kilométerre levő sziget-majori leánytábor­ban jobban kézre áll ez a feladat.) — Sokat versenyezünk, sportban, munkában egyaránt, (szeretik is a vetélkedőket, bár legtöbbször csak egy sze­let csokoládé a helyezettek jutalma.) Jó dolog a tábor — ezt egyöntetűen megállapították a vezetők, s a fiúk is. Azért a jövőben tovább lehetne bőví­teni, fejleszteni. Például jó lenne, ha megérkezne még ki­lenc víkendház, és akkor egy­öntetűbb, valóban tábori éle­tet lehetne Péteri-majorban kialakítani. S ha már erről beszélünk, bizony a nagyobb rendhez, higiéniához egyik előfeltétel lenne a zsúfoltság csökkentése. Talán még a munkakedvet is növelné. Gáldonyi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents