Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-18 / 195. szám
NOG R A D 1966. augusztus 18 csütörtök Nagy épületek—kis tolvajok Fiatalok sarokasstala: A megyeszékhely központjának kialakítása még hosszú évek feladata. A kedvezőtlen helyi adottságok miatt az építés körülményei ezután sem javulnak lényegesen. Ezután is bontva építünk, s viseljük kényszerűségből az ezzel járó terheket. A károk nagysága, az okozásukban rejlő társadalmi veszélyesség arra figyelmeztet, hogy ne érjük be intézkedések sürgetésével. Több kérdés elvi tisztázása is szükséges ahhoz, hogy a társadalmi tulajdon védelme a jövőben hatékonyabb legyen. Nemrégiben építőipari vezetők tanácskozásán mondotta el egy szakember, hogy a megyei kórház építkezésénél — kerítés hiányában — csak az nem lop, aki nem akar. A jó kerítés, úgymond, kétszáznegyven- ezer forintba kerülne; ugyanakkor (szerinte) az építés területéről évenként legfeljebb tízezer forintnyi értéket emelnek eh Ügy látszik, ez az építőipari vezető megfeledkezik arról, hogy a kerítés elkészítése mindenképpen szükséges. Nézetünk szerint a programot kellett volna úgy kidolgozni, hogy előbb a tulajdonvédelmet biztosító kerítést készítsék el, és csak azután lássanak a beruházáshoz. S most térjünk vissza az .,üzlet”-hez... Fölösleges ■ bővebben magyarázni, hogy az egyszer sikerült lopás a tolvajt további bűncselekmények elkövetésére csábítja. Az állandóan kínálkozó lopási alkalom valóságos tolvajnevelde. A nagy épületek tövében így nevelődnek kis tolvajok, ezekből pedig a megrögzöttek, a nagyok. A Pécskő utcai építkezés egyik vezetője rezignáltan emlékezett meg arról, hogy ötszáz köbméter faanyagból legalább ötven köbméter eltűnésére számít. Tudomása szerint a környékbeli cigánygyerekek adhatnák a legpontosabb tájékoztatást arról, hogy mellük tűzhelybe került az értékes építési anyag. A bűnöző mindig ugyanazt az egyet veszi holtbiztosra. Azt, hogy őt nem csípik el. Ha elfogadjuk a cigánygyerekek tolvajkodására vonatkozó állítást, hadd kérdezzük meg: vajon soha, egyetlen felnőtt sem látta, amint a lurkók az őr távollétében, a kerítést megrongálva hordják a deszkát? Túl ezen; embertelen és hazug volna azt feltételezni, hogy a cigánytelep valamennyi serdületlen és felnőtt lakója egymással versengve dézsmálja a társadalmi tulajdont. A veszteségen mérgelődőknek az általánosítás helyett célszerűbb volna a telepen élő becsületes munkásokat, a tanácstagot felkeresniük, az ő segítségüket kérniük a lopko- dás megakadályozásához. Hasonló intézkedést látunk kívánatosnak a kórház építésénél is. Az ottani vezetők egyike azt panaszolta, hogy a már elkészült mosoda ajtaját szinte rendszeresen feltöri valaki, hogy ilymódon egy rövid kerülőt megtakarítson. Ugyanonnan a hárommillió forintot érő kilencezer kapcsoló közül rendszeresen tünedezik kettőhárom. A panaszkodó szerint az építkezés vezetői szinte állandó rettegésben élnek, mikor kél lába olyan kapcsolónak, amelynek pótlása érdekében két-három napot kell Budapesten eltölteni. A tarthatatlan állapotokról beszámoló vezető úgy véli, hogy a rongálok nem a szak-, hanem az idénymunkások közül kerülnek ki. Lehet, hogy valóban így igaz; az is lehet, hogy másként. Reméljük, a nyomozás rövidesen kideríti. De addig is; az építés vezetői miért nem merítenek abból a kincsből, amit szocialista öntudatnak, munkásbecsületnek nevezünk, s ami igenis megtalálható az emberekben. Persze, nem valamennyiben ... Ha valameny- nyiben megvolna, nem lenne szükséges írni a társadalmi tulajdon védelméről. Annyi idő alatt, amióta — például — a kórházi építkezés tart. bizonyára megmutatkozott, ki a “ ' J <-_ _ ---U-_ M iért nem kérik ezek segítsé- I gét az építőipari vezetők? Az értékek őrzéséről még jóidéig nem mondhat le a társadalom. Az őrzés színvonalán kell változtatni, még anyagi áldozat árán is. Az imént a falopásról beszéltünk; az elmondottakat egészítsük ki azzal, hogy egy köbméter fa hat- nyolcszáz forintba kerül. Középértékkel számolva: az említett ötven köbméter fa ára harmincötezer forint. Vagyonőri munkabérre kifizetni célszerűbb volna ezt az összeget, mint lopásból eredő kárként elkönyvelni. Létezik az őrzésnek fejlettebb módja is; s ez még hatásosabb az eddig említetteknél Mint ismeretes, az önkéntes rendőröket a foglalkoztató üzem párt- és gazdasági veze tőinek javaslata alapján veszik fel — amennyiben valamennyi követelménynek megfelelnek —, a testületbe. Vajon elképzelhető-e, hogy az önkéntes rendőrök kék karszalagjának viselésére jogosult munkás ne tekintse szent kötelességének, hogy saját munkahelyén segítsen megteremteni a társadalmi tulajdon biztonságát? A „CINIKUS" Szónoklatok és hozzászólások során szinte az unalom határán túl hangzik el: támaszkodjunk a társadalom erejére. Társadalmunk sok milliós egész, s erre az egységre a nagy feladatok elvégzésénél valóban lehet számítani. A társadalmi tulajdonnak a salgótarjáni építkezéseknél kívánatos megvédése viszont olyan részfeladat, amellyel kapcsolatban nagy általánosságban a Társadalomra hivatkozni enyhe túlzás. Megjelöltük azokat akiknek együttműködése ígéretesnek látszik. Szeretnénk, ha az épíőipar a most ajánlott módszerekkel is biztosítná, amit vele együtt akarunk — azt, hogy az állam tulajdonát képező építőanyag ellopásával ne a tolvaj népség, hanem rendeltetés szerű felhasználásával a közösség legyen gazdagabb. — B T. — — Lisszabont kérdezték, nem tudtam azonnal megmutatni a térképen. Nem vettek fel a főiskolára. Nem volt szerencsém! Ha tudom, hogy ilyen pechem lesz, nem tanul- tam volna, de hát az ember mindig utólag tanul... Az a bizonyos eső meg a köpönyeg. .; B. Zsuzsa, az egri pedagógiai főiskolára jelentkezett. A tájegységekből készült, és nem tudta megmutatni, hol van Lisszabon. Azt mondja ezért nem vették fel, én úgy gondolom más is lehetett, amire nem tudott kielégítő választ adni. B. Zsuzsa tudni vél, olyan dolgokat is a felvétellel kapcsolatban, amelyek valószínűleg nem léteznek. — Láttam mi van ott! Né- hányan biztosra mentek, már az elején. Tehették. Volt valaki a hátuk mögött. Vagy valami! — vágok közbe ingerülten, mert bánt, hogy oktalanul vádolják a felvételi rendszert. — Az eszébe sem jutott, hogy kemény munkával megszerzett tudás, vagy éppen egy jó felvételi vizsga van a hátuk mögött? „Fiatalok sarokasztala’' címmel új sorozatot kezdünk. Célja, hogy a lap, lehetőségeihez mérten helyet adjon a megyénkben élő fiatalok problémáiról szóló írásoknak. Egyben kérjük fiatal olvasóinkat, hogy leveleikkel, hozzászólásaikkal segítsék törekvésünket. Nem felel. Látom rajta nem akar vitatkozni, talán bántja, hogy saját eredménytelenségét ilyesmivel próbálta mentegetni az imént. Néhány percig hallgatunk, azután hirtelen megtöri a csendet — Most legalább nyíltan cinikus lehetek. Joggal. Gimnazista koromban úgyis mindig azt mondták rólam: cinikus vagyok! Az vagyok! Elismerem. És akkor mi van? Magas, barna lány Zsuzsa. Haját többnyire szorosan lesimítva, hátul kontyba csa- I varva hordja. A legfeltűnőbb rajta majd arasznyi homloka. Mintha márványból faragták volna. Gyanítom, tudatosan viseli ezt a frizurát. Egy ilyen homlok még nem bizonyíték arra, hogy tulajdonosa mentes a cinizmustól. — A napokban jártam Pesten — mondja és hirtelen felém fordul, amiből előre sejtem, most valami olyasmi következik. aminek semmi köze a cinizmushoz. — Az unokanővérem egy aranyos lány. Egyetemre jár, albérletben lakik, és rengeteg jó könyve van. Ismertem azelőtt is, sokszor járt Tarján- ban, de akkor én még kicsi voltam. Most nagyon megbarátkoztunk. Két nap alatt is sokat tanultam tőle. Együtt voltunk a Nemzeti Galériában. Csodálatos. Csontváryt még nem egészen értem, de azt hiszem tényleg egyedülálló. .. Kicsit később a gyerekekről beszél —. képesítés nél. küli óvónő egy Salgótarjánhoz közeli községben — és ugyanúgy csillog a szeme, mint amikor Csontváry táblaképeiről szólt. Rajzot mutat. ö készítette szabad perceiben. Alvó gyereket ábrázol. A finom, pókhálóvékony szövevényekből kialakult rajz sokkal inkább árulkodik érték- és eszménytiszteletről, mint ennek ellenkezőjéről. B. Zsuzsa még elmondja: rövidesen felmegy Pestre. A MOM-ban fog dolgozni. Akármit vállal, például szalag mellett fizikai munkát. Azután újra megpróbálja. A városokból is készül majd, Lisszabonból is, de ha lehet, nem az egri főiskolára jelentkezik. A beszélgetés végére, mintha soha sem lett volna, eltűnik szája szögletéből a mesterkélten keserű vonás. Még egy rajzot tesz elém. Magas homlokú lányt ábrázol a finom tollrajz. A háttérben magányos fa áll. karcsú ágkarjait a csillagos ég felé nyújtja. A rajz alatt félmondat: „...a csillagjóslásból talán elég ennyi!” Elég. (pataki) VISSZA BE A tengerészkapitány elvi- harzott. Nem sokkal később Blake egy kis papírdarabkát vett észre az ajtónál, nyilván úgy csúsztatták be. Felvette, a következő szöveg volt rajta: „Kitűnően csinálja. Ne sajnálja a pénzt. Ha többet kér, csak adja oda!” Ügy látszik, ezek se sajnálják a dollárt, gondolta Blake, s lement a bárba egy kicsit iszogatni. Másnap este nyolckor megjelent Campbell. — Te, Al! Ha már belevágok, nem lehetne érte többet? Mondjuk esetenként kétezret? — Az nagyon sok, Jimmie... Vállalod? Rövidesen megkötötték az alkut. — Szóval, mikor indul a Pennsylvánia? — Húsz nap múlva ... — Hová? — Át vagyunk vezényelve a kínai partok felé ... — Nem mentek át Pearl Harbourba? — Nem ... Egyelőre legalábbis nem. Erről nem tudok ... — Mit tudsz arról. Pearl Harbourban nincsenek összevonások? — Nem tudok erről... De szerintem, ahogy én nézem a dolgokat, oda most nem igen orrnak össze erőket. .. Mils k? Az csak egy japán— amerikai háború esetén lenne érdekes... De nem hiszem, hogy a japánoknak sok kedvük lenne velünk háborúzni, amikor ennyire leköti őket a mandzsúriai front... A tengeren különben sem bírnának velünk, ha csak... Ha csak egyszerre, egyetlen pillanatban meg nem semmisítenék flottánknak a zömét... A két férfi így folytatta a beszélgetést. Campbell, aki szintén az ONI tisztje volt, előre elkészített szöveget mondott fel Blake-nak, pontosabban a mikrofon útján hallgatózó japánoknak. És nem is sejtette, sem ő, sem az ONI, hogy ez a dezinfor- máló kémjelentés milyen halálos véletlenre tapintott. Azt az ONI már tudta, hogy a japánok erősen érdeklődnek Pearl Harbour és környéke iránt, pontosabban az ott mozgó amerikai flottáról, és annak erejéről. Azt is tudták, hogy a japánok az ál-Camp- belltől meg akarják tudni a Pennsylvánia zászlós hajó, és az alája rendelt rombolók és cirkálók számát, tűzerejét, valamint azt, hogy melyik repülőgép-anyahajóhoz tartoznak harci helyzetben. De arra gondolni sem mertek volna. hogy amikor az ál-Camp- bell a japánok értésére adta: csak abban az esetben lehetnek urai a Csendes-óceánnak, ha az amerikaiak csendes-óceáni flottájának a zömét egyszerre semmisítik meg — tulajdonképpen előre vetítették a történelmet. Jó két órán át tartózkodott az ál-Campbell Blake szállodai szobájában, majd megállapodtak, hogy másnap este ismét találkoznak. — De hol a pénz? — Itt van, ne félj, máris átadom, ha alkarod ... Másnap ismét találkoztak, Campbell meglepő mennyiségű információt adott át. Ezeket nem minden nehézség nélkül állították össze a tengerészeti hírszerző központban, hiszen olyanoknak kellett lenniük, amelyeket majd a japán tengerészeti szakértők néznek át, tehát látszólag hiteleseknek, ugyanakkor mégis az igazságtól távol állónak, vagyis teljesen használhatatlanoknak, ha felhasználásukra kerül sor. Hogy ügyesen dolgozott az ONI, azt alátámasztja: a japánok az utolsó betűig mindent elhittek. Végre elkerülhetetlenül eljött az idő, amikor Campbell, mint információs forrás. kimerült. A japánok ekkor azt az utasítást adták Blake-nak, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba. Repülőre is ült, és San Fran- ciscoba repült. Blake, miután szerencsésen átesett a San Francisco-i vámvizsgálaton, elindult a repülőtérre, ahonnan repülőgéppel akart Los Angelesbe utazni. hogy átadja információit Konónak, és Yamamotonak. Ugyanis ő nem „tudhatta”, hogy a japánok a Campbellel folytatott minden beszélgetésüket mikrofonon át lehallgatták. Az információkat tehát formálisan is át kellett adnia nekik... Amint Blake a repülőtér felé ment, útközben észrevette, hogy egy fiatal amerikai követi. Nem sokkal később a fiatalember meg is szólította, majd igazolta magát, hogy ő az FBI ügynöke, és felszóllította Blake-ot, kövesse a repülőtéri őrszobára. Az őrszobán Blake tömören, és gyorsan elmondta, milyen feladattal bízta meg az ONI. Ám a fiatalember kételkedve rázta a fejét, s már éppen ütésre lendült a keze hogy pofon verje a kissé hazudósnak látszó Blake-et, amikor mégis meggondolta ma gát, és telefonált a tengeré szetd hírszerzéshez. Ott persze azonnal tisztázták, és igazolták Blake-ot, de az már kétséges volt, vajon elkerülte-e a japán ügynökök figyelmét az incidens; ez esetben Blake azonnal kompromitá- lódott volna a japánok előtt. Az egykori robotember izgatottan utazott tovább Los Angelesbe, és sűrűn megfordult az agyában, vajon nem látták-e a japánok az ő iga zoltatását? Csak akkor nyu godott meg, amikor Los Angelesben találkozott Konóval, majd Yamamotoval, s átnyújtotta nekik Campbell „információit”. Yamamoto szemmel láthatóan egészen izgatott lett, ami arra vallott, hogy minden rendben van. — Azonnal visszaindul Honoluluba, s majd ha megérkezik, utasításait a japán konzulátuson keresztül fogja megkapni — hadarta gyorsan Yamamoto, szóhoz sem hagyva jutni Blake-t. Blake nem tehetett egyebet, beleegyezett. Ám kérte a pénzét. Yamamoto viszont, amilyen nagyvonalú volt korábban. olyan garasos lett most: alkudozni kezdett. Kontra-dobás Történik a következő a békés járó-kelővel. Sétál a flaszteren, a főtéri tizenhár- mas épület mögött, s egyszerre zsupsz, s a nyakában terem egy dinnyehéj-darab. Nem az égből jön az áldás, hanem a bérház valamelyik lakójától. Gyanúm, hogy nem újfajta népi játék van kialakulóban, inkább arról van szó, hogy néhány bérházi lakót még kísért a múlt. Mert ugye a kertes házban megszokja az ember a köny- nyed, szabad életet. Kozmás a bableves?: Zsuppsz ki az ablakon. Átizzadt a cipő?: Jobb annak is a szabad ég alatt. Tehát kifelé. S ki ne tudná: a szokás hatalom, s így a dobálódzásról sem köny- nyű leszokni. Csak én azt hiszem, nem lesz sokáig életképes ez a játék. Radikálisan véget vetnek. Nem lehet, hogy a kárvallottak „imáját" valahol meg ne hallják. Az egyik járókelő kabátját a Patyolat tisztítja, mert paradicsommal trafálták el. Mondja is azóta érte a magáét. A minap egy fiatalember kezdett pogány imába, akinek barackmagot ejtettek födetlen fejére. Egy mezítlábas asszonynak a lábát vették célba. Csapott is érte olyan litániát, hogy a labdázó ebadták nem győzték csodálni anyanyelvűnk rejtett „kincseit". A babakocsis szülők már csak az út másik oldalán mernek közlekedni, s egyik szemükkel folyton az erkélyeket vigyázzák. Mióta megnyitották az új utat, nem szűnik a dobálós lagzi. Hiába vagdosnak vissza a kárvallottak válogatott megjegyzéseket, azt hiszem ez még inkább olaj a tűzre, s táplálja a célzó kedvet. Valószínű a tanács vet majd véget a mindeddig zavartalan játéknak. Lehetséges, hogy visszavonja valakinek a lakáskiutaló ját, mondván: menjen oda, ahonnan jött, ott dobálódzhat ahogyan akar. _________________ G. E. • • ünnepi nagygyűlések az alkotmány ünnepén (Folytatása következik) Szerte a megyében ünnepi nagygyűléseken, munkás-paraszt találkozókon emlékeznek meg megyénk dolgozói az alkotmány születésének 17. évfordulójáról. Augusztus 19-én este 7 órakor rendeznek nagygyűlést Drégelypalánkon, amelynek szónoka dr. Bartha Róbert, a megyei építőipari vállalat igazgatója lesz. Ezen a napon, este nyolc órakor rendeznek nagygyűlést Bérceién, az ünnepi szónok Kanyó Béla, a MEDOSZ megyei titkára lesz. Augusztus 20-án több nagygyűlésen emlékeznek meg az alkotmány ünnepéről. A hollókői falunapon délelőtt 10 órakor Jedlicska Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának első titkára mond ünnepi beszédet. A balassagyarmati aratóünnepség szónoka Darvasi István, az MSZMP Központi Bizottság ágit. pröb. osztályának helyettes vezetője. Délelőtt tíz órakor rendezik a nagygyűlést Érsekvadkerten. ahol Molnár Károly, a SZÖ- VOSZ elnöke, Mátramindszen- ten. ahol Róka Mihály vezérőrnagy, megyénk országgyűlési képviselője, Nógrádmegyeren, ahol Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára, Mihályger- gén, ahol Sümegi János tsz- elnök. országgyűlési képviselő, Litkén Dániel József, a Magyar Nemzeti Bank Nógrád megyei fiókjának vezetője, Ipolytarnó- con, ahol Kazári Gyula, a megyei tanács osztályvezetője mond ünnepi beszédet. A szervezett dolgozók pásztói nagygyűlésén délelőtt fél tizenegy órakor Nádasát András, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa vezető titkára, Karaneslapujtőn este hat órakor Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja. a belügyminiszter első helyettese, megyénk ország- gyűlési képviselője. Somoskőújfaluban este nyolc órakor Szabó István, az MSZMP Nógrád megyei bizottságának osztályvezetője lesz az ünnepség szónoka. A ceredi nagygyűlésen. amelyet délelőtt 11 órakor rendeznek. Sándor István, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa szervezés- és káder munkabizottságának vezetője emlékezik meg augusztus 20-ról, alkotmányunk születésének 17. évfordulójáról.
