Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-10 / 188. szám
19*6. augusztus 10 szerda NÖCR A B 3 A termelőszövetkezet és az ipar Titokzatos utak utak titkai Kirakat és kijózanodás A balassagyarmati járási tanács mezőgazdasági osztálya a közelmúltban vizsgálta, milyen jövedelmet jelent a közös gazdaságoknak az „ipar”, a segéd-, a mellék- és feldolgozó üzemek megszervezése, munkába állítása. Amint kiderült. a jövedelem nem kevés. Csak a balassagyarmati járásban hétmillió forinttal számolnak az idén és a lehetőségek, az adottságok határa még meglehetősen messze van. A termelőszövetkezetek száma nem több a járásban 24-nél. Mit jelent hát akkor az ipari tevékenység a megye csaknem száz gazdaságában? Üzemek, alkalmazónak Általános tapasztalat, hogy a szövetkezetek ipari tevékenysége mindinkább túlnő a kovács- és bognárműhelyek, a gépjavító műhelyek falain. Több gazdaságban Becskén, Hugyagon, Balassagyarmaton az építkezésekhez szükséges követ, homokot, kavicsot bányásznak. Másutt takarmányt darálnak, összegyűjtik a tejet a háztáji gazdaságokból. Dej- táron savanyító üzemet, a járás néhány termelőszövetkezetében szeszfőzdét ..dolgoztatnak’. Amikor a közös munka ..engedi” a fogatok, gépjárművek építőanyagot, tűzrevalót szállítanak a tagoknak, kívülállóknak. Természetesen azt sem titkolják egyetlen szövetkezetben sem, hogy az „iparosok” többsége nem tagja a termelőszövetkezetnek. Az üzemi munka, éppen úgy mint a dohánytermesztés, szarvasmarhavagy sertéstenyésztés bizonyos szaképzettséget követel. S ma még elenyészően kevés olyan termelőszövetkezeti tag van. aki mestere valamiféle ipari szakmának is. Így aztán a szövetkezeti vezetők előtt nem marad más választás, mint a faluban „szerzett”, vagy az idegenből jött alkalmazottak foglalkozta tása. Mi lesz a szövetkezettel ? Mint a megye legtöbb termelőszövetkezetében, a balassagyarmati járásban is felvetődik a kérdés, mi lesz igy a közössel. A korábbi években ugyanis az volt a gyakorlat, a szövetkezetek tevékenysége csupán a mezőgazdasági termelésre, itt is elsősorban a növénytermelésre és az állat- tenyésztésre korlátozódott. Ezt törvényesítette a szövetkezetek mintaalapszabálya is, amely a mezőgazdasági termelést jelöli meg a középgazdaságok legfontosabb feladatának. Most, az ipari tevékenység meghonosításával a szövetkezeti vezetők figyelme megoszlik. A főüzemágak mellett törődniük kell a segéd-, mellékés feldolgozó üzemek tevékenységével is. Annál is inkább, mert e tevékenység továbbfejlesztése. a termelőszövetkezetek további erősödését is jelenti. Az „ipar” kivétel nélkül jó pénzt hoz a termelő- szövetkezeteknek. Ha a szövetkezet gazdag, megvan a lehetősége, hogy bővítsék termelésüket, magasabb jövedelmet kapjanak a szorgalmasan dolgozó tagok. A jövedelem növelése pedig feltétlenül azzal jár, hogy növekszik a tagság munkakedve. Természetesen addig mindig gondot jelent, hogy a segéd- mellék- és feldolgozó üzemek szaporodásával együtt növekszik a készpénzes alkalmazottak száma te. Ez aztán bizonyos feszültséget idéz elő a szövetkezeten belül a munkaegységes tagok és a készpénzes alkalmazottak között. Élni a lehetőségekkel A járási tanács végrehajtó bizottsága helyesen, mégis azt tanácsolta a szövetkezeteknek, éljenek a lehetőségekkel, fejlesszék tovább a jól jövedelmező segéd-, mellék- és feldolgozó üzemeket. Nyilvánvaló. a legfontosabb feladat a mezőgazdasági termelés gondos. szakszerű megszervezése. Azonban a helyi lehetőségeket, a meglevő adottságokat egyetlen gazdaságban sem lehet kihasználatlanul hagyni. Különösen most, amikor az új gazdasági mechanizmus a korábbiaknál sokkal nagyobb önállóságot ad minden területen a szövetkezeteknek. A gyakorlat azt mutatja, a közös gazdaságok még nem élnek mindenütt a lehetőségekkel. Régebben Honton, Dré- gelypanlánkom. Herencsényben téglát égettek. Most erről lemondtak, pedig a tégla egyik legkeresettebb építőanyag az országban. Ipolyvecén, Bérceién kavicsot rejtenek a dombok. A termelőszövetkezetek mégsem bányásszák ki. s a járás közös gazdasásai Vácról szállítják az építkezéshez szükséges sódert. A vizsgálódások még sok egyéb hasznos tevékenységre hívták fel a balassagyarmati járás termelőszövetkezeteinek figyelmét. Többek között a javítószolgálat megszervezését, az építőanyagok előállítását, valamint a gyümölcs-feldolgozást javasolták a közös gazdaságoknak. Ez utóbbit különösképpen azért, mert néhány év múlva a balassagyarmati járásban csaknem 800 hold bogyosgyümölcs. alma és szőlő termésének betakarításával számolnak. A feszültség enyhítésére is van mód a termelőszövetkezetekben. Azokban a gazdaságokban, ahol a munkaegységet a készpénzfizetés váltotta fel, lényegesen csökkent a különbség a termelőszövetkezeti tagok és az alkalmazottak bére között. A végleges megoldást természetesen az jelenti, ha a termelőszövetkezet gondoskodik az utánpótlásról. Fiatalokat szerződtet ipari tanulónak is. akik később átveszik az „öregek” helyét az „iparban” is. Vincze Istvánná A felhők leereszkedtek a földre. Zuhogott az eső. Szürke őszi nap volt. Akkor vált meg a folyótól, 1958-ban. De nem véglegesen. — Szeretem a Dunát most is — mondja Németh Imre bácsi a kis nógrádi község klubjában, ahol ülünk. Zümmög a televízió. Figyeljük az adást, közben beszélgetünk. A folyóról, amelytől most kicsit messze került, a régi, meg erről a mai életről, s a negyven évről, amit a folyóparton töltött, állandó komoly szolgálatban. Apja falusi asztalosmester volt, távol minden párat lehelő víztükörtől. Röpködő forgácsaitól nem kívánkozott sehova, nem is gondolta, hogy másképp is lehetne. Annál inkább töprengett ezen ő. Talán azért is vágyott el mindig, apja helyett is, a gxrbe-gur- ba sáros, poros utHónapok óta keseregnek a rossz utak miatt a pilinyi községi vezetők. A községbe vezető két üt — amelyik Szal- matercsről és Endrefalváról érkezik — olyan rossz állapotban van. hogy kiadósabb eső sem kell. kész a sártenger. A pilinyiek nagyon szeretnék kijavítani az utakat, azonban ez nem olyan egyszerű. A Szalmatercs—Piliny-i út tanácsi kezelésű, s ehhez valamivel több mint egymillió forint kellene a javításhoz. Pénz volt is korábban, kivitelező viszont nem. Később a pénz is hiányzott már. A pilinyiek nem tudják mi lesz. Pedig az úton megy a buszforgalom. Egy időben azonban az autóbusz sem tudott bemenni a községbe, a gödrök miatt. A lehetetlen helyzetet és a huzavonát a termelő- szövetkezet sem tudta nézni, s a legnagyobb munkák előtt a legveszélyesebb szakaszokra salakot hordtak. A pilinyiek szerencsétlenségére én- pen akkor érkeztek azok, akik felülvizsgálták, kell-e javítani az utat. Az eset után csak a nagy tanácstalanság maradt. A másik útszakasz, amelyik Endrefalváról vezet a községbe. hasonlóan rossz. Minden jármű csak lépésben közlekedhet. egyébként könnyen lehet szerezni tengelytörést. Ez az útszakasz állami kezelésben van. Erről még any- nyit sem tudnak a község vezetői, mint az előbbiről. Az Egri Közúti Vállalat egyelőre egy új hidat épít az úton — csigalassúsággal —. azonban arra semmi jel nem mutat. hogy az utat is javítanák. Piliny lakosságának legnagyobb része az iparban dolgozik. Naponta tömött autóbuszokkal utaznak az emberek, tehát létfontosságú a jó út a községbelieknek. A pi- linyieknek nincs anyagi lehetőségűk arra, hogy ezt a két utat megjavítsák. Várni viszont nem lehet, mert nemsokára beköszönt az esős, őszi-téli időszak, amikor már késő lesz. Nagyon dicséretes lenne, ha az illetékesek intézkednének, nehogy arra kerüljön sor, amit a pilinyi községi vezetők ironikusan mondogatnak: „A falu felső végét meg kellene lökni két rúddal, hogy kicsússzon a Salgótarján—Balassagyarmat-i főútig, akkor nem lennének ilyen gondjaink!” P. A. Kezdetben volt a Balaton. Boldogtalannak érezte magát az, aki nem kapott egy beutalót Siófokra, vagy legalább Zamárdiba. Aztán meg- úntuk a Balatont, és jött Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország. Sorbanállás vízumért és kétnapos tanácskozás a rokonokkal, ismerősökkel: mit érdemes hozni odakintről? Most pedig elkapott bennünket a nyugati láz. Rangot és nagyobb megbecsülést vélnek abban, ha valaki nyugatra készül. Azt mondják: szerencséje van. Egy 24 éves lány egyetlen témaköre a társaságban, hogy szeptemberben utazik Bécs- be — repülővel, onnan tovább Párizsba, Rómába. Ott hajóra száll és 21 nap múlva érkezik Venezuela fővárosába — Caracasba. Hat hónapig. egy évig — ameddig a kedve tartja — kint marad Dél-Amerikában. Mintha csak azt mondaná: a hét végét Eresztvényben töltöm! Oda húz most a kedvem! Kihez megy Dél-Amerikába? Nem rokonhoz? Alkalmi ismerős hívta meg. Olyan sok ma az alkalmi ismerős. Egy svájci fiú — valamikor magyar .anya szülte — hazai lányt csábított nyugatra. Kocsi, luxus-villa, szakácsnő, bejárónő — minden volt, de csak fényképen. Az esküvőt majd Genfben tartják. Nászút Genovába, a francia Riviérára. A fiú olyan szépen elmesélt mindent. Aztán odakint a leányt albérlet fogadta és mohó férfiak. Földönfutó lett belőle, mert az ismeretlenben kereste a boldogságot. Divatos manapság főleg a fiatal lányok körében a „nyugati vőlegény” emlegetése. Olyan szépen hangzik, hogy „írt a Frédi, hamarosan jön és elvisz magával.” A Frédi jött, elfogadta a magyaros vendéglátást, a flörtöt a fiatal magyar lánnyal, de többet nem tehetett. Otthon feleség és két gyerek várta, ő pedig „odakint” jól szituált családapa. Megértem azt a kétségbeesett anyát is, aki a minap könnyekig megható, könyörgő levelet írt az egyik társadalmi szerv vezetőjének: „Mentsék meg a lányomat! Ne engedjék, hogy elrabolják tőlem!” Tény, hogy az anya mindig nehezen válik meg leánygyermekétől, de itt többről van szó. Az alig érettségizett, fiatal lányt elszédítette a könnyű, csupa fénnyel kecsegtető élet. Gyorsan ,,igen-"t mondott olyanra, ami bizonytalansággal fenyeget. Az anya viszont tudja, érzi, hogy a vesztébe rohan. Ezért kéri a segítséget. Könnyű eljutni Caracasba. Dollár várja Bécsben, autó a venezpelai kikötőben. És aztán? A visszaút sokkal nehezebb! Lesz-e egyáltalán ilyen? Most nem is a honvágy gyötrő érzésére hivatkozunk, hanem a kiszolgáltatottság rémére. Itthon számtalan társadalmi szerv védi anyagi és erkölcsi jogainkat, ott csak egy kötelessége lesz: végrehajtani a dollár-mecénás kívánságát. Lehet-e, szabad-e divatot csinálni a nyugat-imádatból néhány, jobb anyagból szabott ruha, léhán eltöltött fiatal év miatt? Diplomáciai testületeink a megmondhatói, hányán (egyre többen) könyörögnek hazatérésük gyors elintézése érdekében. A prostitúció és hazaárulás nem karrier! Akinek viszont annak számít az nem érdemli meg. hogy magyar állampolgár legyen. Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy mindig volt kivándorló. A harmincas évek menekülő tömegeit emlegetik, akik Amerikában és Kanadában kerestek megélhetést. Legtöbbjük a Horthy-rezsim üldözöttjei. nincstelen zsellér volt. Ma fordított a helyzet. Mindenki kenyérhez jut, az élet, a létfenntartás, a nélkülözés senkit sem kényszerít nyugatra, ahol sok millió munkanélküli gyűlölettel lesi a kikötőkbe érkező idegeneket. Vigyázzunk! A kirakat vonzóereje csak pillanatokig tart. A kijózanodás után nehezebb megtalálni a visszavezető utat. Ezért megértem az anyát, aki könyörgő levelében kér segítséget Próbáljuk meg fiataljainkkal Bécs, Párizs, Róma, Caracas helyett megszerettetni a történelmi eseményekben, földrajzi érdekességekben tarka. hagyományokban olyan gazdag megyénket, hazánkat. Ezt sem ismerik eléggé. Talán éppen itt van a hiba, G. B. Nem elég csak a határozat Mikor lesz rend a Pécskő utcában? Egyáltalán van-e Pécskő utca Salgótarjánban? — teszik fel a kérdést azok, akik ebben érdekeltek. Számuk pedig nem kevés. Az új épületekkel, és a régi Pécskő utcaiakkal együtt mintegy kétezer család gondjáról van szó. A helyzet nem javul, hanem naponta romlik. Határozat határozatot követ, végrehajtására aligha kerül sor. hiszen az Építőipari Vállalat szinte valamennyit vétóval „(Lüilhen cákról a távoli, hömpölygő vizekhez. Sikerült elérnie a partra! Élete nagyobbik része elválaszthatatlan a folyótól. Az áradásokról, a gátról beszél. Nem egyszerű feladat több kilométeres szakaszon vigyázni a folyóra. Ha baj volt, a gátőr volt a felelős. De nem igen volt baj. A folyóval nem igen volt. Ha rakoncátlankodott, megkettőzték a figyelmet, megfeszített munkával erősítették a gátakat. Ilyenkot egybefolytak az éjjelek és a nappalok. Kint kellett lenni a folyónál, a gáton. S otthon? — Otthon meg a hét gyerek. Kellett a kenyér. Elhallgat. Később ismét megszólal. És megint csak a folyóról beszél. — A folyó mindig változik, mint az idő — jegyzi meg. Igen, az idő, ami neki is elhozta a változást. Az utolsó pár év már könnyebb volt. Megbecsülték a munkáját, rendeződött a gyerekek sorsa, biztos kenyérhez juttatta őket az új rend. Még maradt volna, de küldték, pihenjen. Amikor nyugdíjba ment, azt mondták neki az igazgatóságon: „Megérdemli a pihenést Imre bátyám, éppen eleget viaskodott a folyóval negyven évig.” A tétlenséget asért nem tudta elviselni sokáig. Rendezgetni a háztájat, nem volt elég. Űj feladatot vállalt, klubgondnok lett. Azóta délután öt órától csak a klubban lehet megtalálni A téli időszakban n fűtés, általában pedig a helyiség tisztántartása, a klub látogatóira, különösen a fiatalabbak kulturált szórakozásra való felügyelet a dolga. Ezért fizetik, mondhatnánk. De ö nem o pénzért dolgozik lelkiismeretesen. — Nem érdemes másképpen — mondja. — Most későn fekszem, sokszor csak éjfél körül kerülök haza, amikor az utolsó vendégek is eltávoztak már. Megszoktam a késői fekvést még a folyónál. A hétköznapok egyszerű munkása Németh Imre. Negyven év után napjait most a klubban tölti. Ül a rádió, a lemezjátszó mellett, figyeli a többieket, a fiatalabbakat, csendesen osztozik örömükben, Utánuk rendbe rakja a székeket. eloltja a villanyt, s hazaindul. A klubtól nem messze lakik. Kilép az udvarra. Az udvaron arra gondol: régen volt már az, amikor még a folyó menti ragyogó abla- kú csárdából indult haza éjjelenként. T. E. fogadja. Így aztán újabb határidők követik egymást. Abból pedig út és közvilágítás nem lesz a Pécskő utcában. Mi most a helyzet? Az Építőipari Vállalat szinte önkényesen lezárta a Pécskő utcát. Akkor talán egyet is értettünk vele; az óriási daru hatalmas építőelemeket szállított. A baleseti veszély nagy volt. Ma erre már nincs szükség, tehát megszűnt a baleseti veszély is. A kapuk és a kerítések azonban ma is paran- csolólag hatnak. A Pécskő utcában gyalogosan közlekedni még nem lehet! De akkor mégis merre?! A Főtéri 13-as épületet teljesen bekerítették. Az üzletház építkezése terjed. De bontják a régi Csemege üzletet is, arra sem lehet menni! Még egy lehetőség van. A gyógyszertár mellett. De meddig? Ott is bontanak. A téglatörmelék és a nagy porfelhő ugyancsak veszélyes. Menjünk a művelődési ház irányába? Mennénk, de nem lehet. Nagy a sár a kátyúba elsüllyed az ember. Pedig a 13-as épület mögött úgy ahogy, de elkészült az út és a járda. Mi több, az ajtókat is kinyitották. De veszélyes a közlekedés. Különösen este vagy éjszaka. Olt vannak a kandeláberek, de nincs kábel. Van viszont vaksötétség, csakúgy mint a toronyházak mellett, avagy az úgynevezett Pécskő utca déli épületeinél. Egyszóval van sötétség, nagy sár, de nincs járda, utca és világosság. Van lopás és ami hiányzik, az a közbiztonság. Van mindezek megszüntetésére jogerős határozat, de nincs végrehajtás. A legutóbbi jogerős döntés a megyei tanács építési osztályától származik, s a 25 778—2/ 1966. számot viseli. Ebben aztán van bőven határidő Július 10-el kezdődik, augusztus 20- al folytatódik, s szeptember 30-al végződik. Salakjárdat kell biztosítani a 13-as jelű épület irányába. A 7-es jelű épületnél meg kell szüntetni a zúzalék depóniát. el kell szállítani a kőanyagot. Aztán a Pécskő utca régi burkolatáról le kell tisztítani az építési törmeléket, salak- és földanyagot, ki kell tisztítani a csatornákat és földnyelőket. Meg kell szüntetni a darupályát, el kell bontani a kerítéseket, meg kell szüntetni a felvonulási jelleget, biztosítani kell a zavartalan közúti forgalmat a Pécskő utca építésének teljes ideje alatt. Ennyit a jogerős határozatból. Csupa kell... De egyszerűen nem csináljuk meg. az atyaúristennek sem. Mert nekünk is kell a terület... — vélekedtek az építésvezetőségen. Pedig valóban kell a zavartalan közlekedést biztosítani a Pécskő utcában! De mellette, a Lovász József utcában is! Meg kell építeni a 7-es és 11-es jelű épület között a végleges járdát —, ha kell az atyaúristen segítségével is! Kell a közvilágítás, és a köz- biztonság megteremtése is! Szóval minden keli/ Kétezer család kéri, s az, hogy rövidesen megkezdődik a tanítás a Lovász József utcai régi iskolában, az új 16 tantermes gimnáziumban, hordják a gyermekeket az új óvodába, és bölcsödébe. Ezeket kell tudomásul venni az Építőipari Vállalat igen tisztelt vezetőinek is! Rajtuk is múlik. Nem utolsó sorban pedig azon. hogy a városi és a megyei tanács illetékes osztálya pedig ne elégedjen meg a határozatok gyártásával. Szerezzen érvényt a végrehajtásnak is. Akkor biztos, hogy rend lesz a Pécskő utcában. —So—
