Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-10 / 188. szám
4 TtHW. augusztus M. szerda Tanulságos lapozgatás a Művészeti Lexikon második kötetében Nógrádiak, akiket nem találunk s akikről olvashatunk FALUSI FIATALOK IL Érvényesülési törekvések A könyvhétre jelent meg a Művészeti Lexikon második kötete. A nagyszerű könyvet — mely méltó folytatása a tavaly napvilágot látott első kötetnek — lexikon létére az teszi izgalmas olvasmánnyá, hogy megyénk művészet kedvelőinek is számos helytörténeti meglepetést tartogat. Először pár mondat erejéig szóljunk arról, amit hiányolunk a könyvből. A két világháború közötti korszak és a felszabadulást követő első évtized salgótarjáni képzőművészeti életének ismerői nem találnak az FK-betűs kötetben két művészt, az 1953-ban elhunyt Fayl Frigyest és a jelenleg Budapesten élő Bóna Kovács Károlyt. Túl azon. hogy mindketten kiállító művészek voltak, Salgótarján képzőművészeti életében betöltött szerepük úttörő jellegű. Fayl három évtizeden át nevelte a város első középiskolájának növendékeit a képzőművészeti szép szerete téré alkotásaival és tanításával. Bóna Kovács Károly már a felszabadulás előtt, főként azonban utána, elsőként szerzett polgárjogot Salgótarjánban a munkás művészetnek. Ennek legjobb bizonyítéka az általa 1946-ban megszervezett és hét éven át működő Művészeti Munkás Főiskola. Ugyancsak joggal támad hiányérzetünk, amikor a festett famennyezetekről szóló cikkben nem találkozunk a nádújfalusi templom gyönyörű famennyezetének említésével. A „Nógrád 1945—1965” című album tulajdonosai rögtön meg is győződhetnek hiányérzetünk indokolt voltáról, mert abban a könyv képszerkesztője elhelyezett egy nagyszerű színes felvételt a nádújfalusi festett famennyezetről. Gábory Józsefet. Salgótarján első építész fiát, aki 1866- ban született, eddig még senki nem emlegette szülőhelyén, pedig csak a róla szóló pár soros cikk is értékes életmű®s a harmadik napon ismét ott voltak ... Végigcsinálták a fürdő és az étkezés egész szertartását, közben beszélgettek. Kono most már nyíltan beszélt arról, hogy őt elsősorban az érdekli, mikor akar Blake a flottához visszamenni? Ki a barátja Pennsylvanián? Az „izomember” némi színlelt habozás után így felelt: — Jimmie Campbell... Blake ebben a pillanatban találta ki a nevet, hiszen soha életében nem volt Campbell nevű ismerőse. — Régóta ismeri Jimmdet? — ösztökélte most már egyre határozottabban Kono. — Igen ... Együtt szolgáltunk ... ö már felvitte a kapitányi rangig... — Kapitány? Ejha! Ez szép! És ön mi volt a fottánál? — Őrmester ... — Ez is szép .. . Sokszor találkozik Timmievel? Azért kérdezeti mert mindig csodáltam az ilyen tengerész- medvéket, akik az életüket vet sejtet. Szerencsénkre fia, Gábory Pál szintén építész lett, s tőle majd többet is megtudhatunk apjáról. Méltó és stílszerű lenne, ha épülő városunk, mely életében — 1928-ban halt meg — még a falusorból csak épp hogy kiemelkedett, utcát nevezne el építész szülöttéről. Glatz Oszkár neve felett sem futhat át tekintetünk, hisz az ő néprajza hitelességű, főként Bujákon festett képei már ma is a lassan múltba vesző palóc népviselet legszebb képzőművészeti ábrázolásai. Győry Miklós grafikus nevét azért kell megemlítenünk, mert azok közé a művészek közé tartozik, akik Madáohot illusztrálták. Legjobb munkái között tartják számon a Civilizátorhoz készült rajzait. A balassagyarmati születésű Gyürky Katalin régész a lexikon munkatársaként és több középkori ásatás vezetőjeként és feldolgozójaként tette ismertté nevét. A Salgótarjánból származó Haulysch Lenke művészettörténész ugyancsak a lexikon- szerkesztőség tagja. Vaszary- ról és Székelyről megjelent könyve nagy sikert aratott, cikkei és tanulmányai figyelmet érdemelnek. Szécsényből indult útra Hegedűs Ármin építész. Az 1945-ben elhunyt neves tervező a fővárosi mérnöki hivatalban dolgozott Legkiemelkedőbb munkái között a Kerepesi temető szabályozási tervét és a Gellert Fürdő és Szálló tervét említhetjük. Az utóbbit harmadmagával készítette... A két Jánossy Ferenc és György neve összefonódott Nógrád mai életével és művészetével. A Hrecska Józseffel együtt tervezett salgótarjáni Karancs Szálló Jánossy György tehetségét dicséri. A Balassagyarmaton élő és alkotó Jánossy Ferenc remek grafikái sűrűn szereznek örömet lapunk olvasóinak. Cserhátsurány szülötte Ka- cziány Aladár. Salgótarjánból származik Kemény Nándor. Mindketten festőművészek, és egy rozzant bárkának szentelik ... — hazudta kissé sután Kono. — Tudja, mi tengerre termett ország vagyunk, szigetország, nekünk életünk a hajó... Hajó nélkül meg sem tudnánk lenni... Japán szerepe a világban alttól függ, milyen erős a tengeren... Ha ön figyeli az újságokat, akkor olvashatja, hány ezer és ezer japán halászhajó fut szerte az óceánokon... Jimmie olyan idős, mint ön? — Igen... — Együtt kezdték a szolgálatot? — Igen, együtt... — És ő azóta is a flottánál szolgál? — Ilyen régen? — adta tovább a csodálkozót Kono. — Nagyon ügyes fiú ... Imádja a tengert... — Tényleg jóbarátok? — Nagyon. Szolgálatkész, és nagyon rendes fickó. Bár egy kicsit ravasz ... De csak olyanokkal. akiket kevésbé ismer ... — Hogy-hogy ravasz? — Hát, amikor kártyázunk... — Igen? Kono megkönnyebbült. Már kortársak. Kemény 1885-ben két évvel Kacziány előtt született Művészetüket méltatlanul nem becsüli meg a szülőföld, pedig ha csak egy példát említünk Kemény Nemzeti Galériában őrzött „Mátra- vidék” című alkotását; őket ma is fűti, a szűkebb haza szeretete. Csak szólítani kellene őket, bizonyára boldogan bocsátanák rendelkezésünkre műveiket egy-egy kiállítás céljaira. 1846-ban Pásztón született Keszler József. Kritikusi, írói, tanári működése, és a Képzőművészeti Társulat titkáraként a magyar képzőművészeti életben betöltött szerepe széles körű kutatást érdemelne. Híres műgyűjteményének sorsa is joggal kelti fel érdeklődésünket. Kubányi Lajos a történelmi Nógrád megye művész fia. 1855-ben Alsóesztergályon született. Csodálatos életképeinek legnagyobb része magánkézben van. Csak utalunk itt arra a tervünkre, hogy ezekből jövőre a művész halálának 55. évfordulója alkalmából emlékkiállítás megrendezésére készülünk, Salgótarjánban. Szokásostól eltérő méltatást adtunk a Művészeti Lexikon második kötetéről. Hogy végig hűek maradjunk önmagunkhoz, a mottót is a cikk eleje helyett annak végére illesztjük. Íme: „.. .egy nemzetnél nemcsak az a fontos, vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülök” Ezeket a szavakat Egry József, a Balaton festője, minden idők egyik legnagyobb magyar képzőművésze írta le. Érvényességük azonban nemcsak a nemzet egészére, hanem testének részeire is érthető. Okuljunk Egry tanításából. mert aligha találunk tőle jobb tanítómestert, hisz ő a Balatonnak és vidékének, szűkebb hazájának nagy és halhatatlan szerelmese volt. Kovács János valami másra gondolt. De a kártyabeli ravaszkodás, az semmi ... Az sokszor még segíthet is ... Mert akit ő kiszemelt magának, annak ravasznak kellett lennie ... Tervei így kívánták ... Igen, ravaszul kell kijátszania a tiszttársak éberségét, óvatosan kell megrendezni a talákozókat, ravaszul kell megszereznie az adatokat, méghozzá a legfontosabbakat, a leglényegesebbeket __ D e Kono erről — érthetően — nem beszélt Blake-nek. Ellenben újra és újra, csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy neki egy nagyon jól működő vállalkozása van, s a vállalkozásból természetesen sok pénze. Ebből pedig sok mindent tudna finanszírozni — Például Blake-nek is tudna teremteni egy olyan vállalkozást, amely élete végéig nyugodt öregkort biztosítana ... Blake úgy tett, mintha hajlandóság lenne benne. Elbúcsúztak és elváltak. De alig ment Blake néhány lépést, Kono utána szóLt. m A nógrádi mezőgazdasági üzemekben 3042 fiatal dolgozik. A legtöbben közülük — 1581 fiatal — a termelőszövetkezetekben keresett és talált érvényesülési lehetőséget. Az állami gazdaságokban 910, az erdőgazdaságokban pedig 551 megyei fiatal vállalt munkát. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak anyagi helyzete stabilnak mondható. A felmérés azt is kimutatta: az anyagi biztonság elsősorban annak tulajdonítható, hogy a fiatalok többnyire a jól működő termelőszövetkezetekben kerestek munkát Ennek ellenére számuk a falun élő fiatalokéhoz mérten elenyészően kevés. Az 1964-es országos adatok szerint a tsz-tagság 60 százaléka 50 éven felüli volt és csupán 6,6 százalékuk 26 éven aluli fiatal. Az országos átlaghoz hasonlóan a fiatalok és idősebbek aránya a Nógrád megyei szövetkezetekben sem volt kedvezőbb. A túlzott mértékű elvándorlás, a város felé törekvés 1964 óta szűnőben van. A statisztikai adatok bizonyítják: 1965-tőJ a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok száma növekszik. Mi emel gátat annak a meggyőződésnek, hogy a fiatalok a falusi életben, a mezőgazdasági munkában lássák az érvényesülés lehetőségét? Ma még, sajnos, erősen hat az a város felé taszftó erő, amely energiáját a szülők helytelen nézeteiből nyeri. A szülők közül sokan úgy vélekednek, hogy gyermekük egyetlen ..valamirevaló” lehetősége a városban történő elhelyezkedés — az ad rangot az otthonmaradottakkal szemben, és ott a megélhetés is biztosabb. Ha már a megélhetést emlr tettük, szólni kell arról is, hogy bár a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok anyagi helyzete többé-kevésfoé stabilnak mondható, azért közrejátszik a mezőgazdasági munka népszerűtlenségében az a körül— Elfelejtettem elkérni a telefonszámát... Ahol elérhetném ... Az amerikai megadta. És a japán még aznap este felhívta Blake-et, s megkérte, hogy találkozzék ve- le egy bútorkereskedésbeij, másnap este. Fontos ügyben. Bla-ke adta a csodálkozót; miért kell nekik ismét találkozniuk, amikor nem régen váltak el, s miért éppen egy bútorkereskedésben ? De aztán beleegyezett. Kono csak annyit mondott, hogy délelőtt tízkor Blake legyen a lakásához eső legközelebbi sarkon, ott fogja várni egy gépkocsi, japán sofőrrel, s az majd elviszi a megjelölt helyre. — Egy nagyon fontos személy akar beszélni önnel... Bláke maga sem tudta, miért is csinálja végig ezt az egyre inkább konspirativ és veszélyes találkozó sorozatot. Mindenesetre másnap délelőtt tíz órakor kinn volt a sarkon. Egy nagy, fekete Ford suhant a járda mellé, majd kiugrott belőle egy alacsony termetű japán. Felrántotta a hátsó ajtót, s anélkül, hogy szólt volna Blake- hez, betuszkolta. Vajon honnan ismerte ez a szótlan japán az izomembert? A legkevésbé Blake tudott volna erre felelni.. s A gépkocsi szinte teljesen céltalanul száguldott a városban: egyik utcából ki, a másikba be, aztán ki a város szélére, majd vissza. (Folytatása következik) meny is, hogy a fizetések rendszertelenebbek, mint az iparban. Ha a terményt és mindent összeadnak — márpedig sok fiatal számolgat, amíg elszánja magát az elvándorlásra — talán többet kereshetnének a szövetkezetben. Mégis többnyire döntő érvként jelentkezik az a körülmény, hogy a városban minden bért pénzben kapnak. És havonként, biztosan. Ez a tény — ismerve a falusi szokásokat — a városon élőkkel szemben kisebbségi érzést vált ki a falusi fiatalokból. Helyes és követendő példaként kell említeni a megyében is tapasztalható törekvést a szövetkezetek vezetői részéről, hogy a lehetőségekhez mérten rendszeresebbé akarják tenni a készpénzfizetést. És itt elsősorban nem is arról van szó, hogy a fiatalok mindig a gyári munkásokéhoz hasonló egész bérüknek havonkénti kifizetésére vágynak. Sokszor az is elegendő lenne, ha a ledolgozott munkaegység arányában mindenkor kaphatnának előleget is, és a rendkívüli műszakokat készpénzben fizetnék ki nekik. Nem kétséges, hogy a fiatalok városba vándorlásában szerepet játszik a fizetés, hiszen a még általánosabbnak mondható fizetési rendszer a mindennapi apróbb kiadásokra szolgáló költőpénztől — szórakozás, egy-egy ruha vásárlása — fosztja meg a falusi fiatalokat. Szerencsére egyre több az olyan község, ahol a szövetkezetek vezetői keresik a kivezető utat ebből a helyzetből, és mindent megtesznek a paraszti fjúság gondjainak enyhítése érdekében. As érvényesülési törekvésekben természetesen fontos motívum a tanulási, illetve a továbbtanulási lehetőség. A 8 osztályos iskolák és a középiskolák lehetőséget nyújtanak a továbbtanulásra. Az egyetemre, a főiskolákba került falusi fiatalok azonban többnyire nem térnek vissza szülőhelyükre. Azok számára, akik kétkezi munkásként akarnak majd a szövetkezetek, állami gazdaságok földjein dolgozni ott a lehetőség, hogy szakmát tanuljanak. Nógrád megyében évente mintegy 200 fiatal végez a különböző szakiskolákon. A két-három éves tanfolyamok — 3—5 hónap iskolai foglalkozással járnak együtt — jelentősek a szakmunkás utánpótlás szempontjából. Ahol a gazdasági vezetők felismerték a fiatalokban rejlő és hozzáértéssel jól hasznosítható energiát, ott a fiatalok jó munkájukkal többszörösen visszafizetik a támogatást. Beigazolódik az is, hogy a fiatalok nem a munka elől menekülnek, amikor elhagyják a falut. Az állami gazdaságokban, gépállomásokon, erdészetekben sok esetben nehezebb, megerőltetőbb munkát végeznek, de mivel biztosították a havi fizetést, becsülettel helytállnak. Ezt példázza az ifjúsági munkaversenyekben résztvevő brigádok száma is. Nyolc szakágban 56 brigádba tömörülve. 787 fiatal versenyez egymással ebben az évben. Ül Még valamit a szakmunkás- tanulók helyzetéről. Mint említettük. évente kétszáz fiatal szerez szakmunkás bizonyítványt, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az ifjú szakemberek egy része más. a mezőgazdasággal nem összefüggő munkaterületeken helyezkedik el. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy a tanult, tehát szakképzett fiatal azonos teljesítmény mellett — a szövetkezetekben teljesítmény után fizetnek — ugyanannyit keres, mint egy szakképzetlen társa. Többnyire a nagyobb gyakorlattal rendelkező szakképzetlen teljesítményben, keresetben megelőzi a fiatal szakmunkást. A másik, hogy gyakorta gondot okoz a tanult szakmában való elhelyezkedés is. A falusi fiatalok szécsényi parlamentjén az egyik állattenyésztő szakmunkás elmondta, hogy a szövetkezet vezetősége szívesebben bízza az állatokat a szakmunkás-képesítéssel nem rendelkező idősebb dolgozóra, mert minden csínyját-bínyját ismeri az állattenyésztésnek. Még ha elismerjük is, hogy a gazdasági vezetőknek ilyen esetben valamelyest igaza van. akkor is meg kell jegyezni: az ilyen szemlélethez való ragaszkodás mellett lehetetlen a fiatalokkal megszerettetni a mezőgazdasági munkát. Figyelmeztetőül nem árt megjegyezni a következő adatot. A harmadik ötéves tervben 200 000 mezőgazdasági szakmunkásra lesz szüksége az országnak, és addig is, amíg véglegesen nem rendezik a mezőgazdasági szakmunkástanulók helyzetét, arra kell törekednie minden vezetőnek, hogy a fiatalok előtt vonzóvá tegye ezt a nagyon fontos szakmát. (Folytatjuk.) Pataki László társasutazások az őszi Lipcsei Vásárra ÖTNAPOS UTAZÁS. VÁROSNÉZÉS LIPCSÉBEN AUTÓBUSSZAL. SZABADJEGY A NAGY NEMZET- KÖZI FOGYASZTÁSI CIKKEK VÁSÁRÁNAK MEGTEKINTÉSÉRE. A legmodernebb ipar-, és divatcikkek bemutatója a vásárba. Kívánságra külön csoportok részére tolmácsolás a vásáron. UTAZAS KÜLÖNVONATTAL. SZEPTEMBER ELEJÉN. Részvételi díj: 1050 forint. Jelentkezés és felvilágosítás valamennyi vidéki IBUSZ UTAZÁSI IRODÁBAN.
