Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-31 / 206. szám

4 KÖGBÄD 1966. augusztus 31. szerda \ Az unokák nagypapája — A idő eljár. Kilenc gye- omlasztó. A harmadik ugyan- nak. Kaptam egy kis előleget, rek, már mind a maga szár- csak a bányánál van, azután azután levonták. Így volt az As igaz emberek védelmében nyán. Tíz unoka. Azok fel­váltva az enyimek. Mindig van nálunk belőlük Ha nem jönnének, én mennék, hogy talán csak nem betegek. Korán, 15 éves koromban kezdtem itt Mátranovákon, a bányánál. Itt is születtem, most meg már 67 éves va­gyok. Nyugdíjas. A szalonnát még szeretem fehér papriká­val, de a sütemény, tej, cu­kor maradhat, nem sok kárt teszek bennük. Egy-egy po­hárka pálinka, vagy sör, ami­kor a kollegákkal leülünk ta- lonozni. Az jólesik. Aztán olyan is előfordul, mint leg­utóbb az unokám lakodalmán. Négy órakor mentem haza. El is daloltuk a nótám: Ki tanyá­ja ez a nyárfás... Forgó József (idős) mint ál­talában a nyugdíjasok a je­lenben élnek, de témájuk azért legtöbbször a múlt. Is­mét a népes családról szól. A legidősebb fia aknász, a másik, frontmester volt, most a következő, aki katonatiszt volt és egészségügyi okokból leszerelt, most párttitkár egy alföldi faluban és a többi, a leányok, vők. — Mind rendes gyerekek... És az unokák... — Tudja, alig kaptam pénzt. Bementem a Miskeihez Az volt itt a főmérnök. Kérnék én szabadságot — mondom, mert bemegyek Korompai fő­tanácsoshoz. Segítsen, nagy a család. írta is a papírt én meg a szomszédtól kértem kölcsön úti költségre. Mentem Tarján- ba. A portás elküldött, mert Korompai nem fogadott. Men­tem a bányakapitányhoz. Hová öcsém? — kérdezték az ajtó­nál. Szertnék bemenni — mon­dom. Nagy ember volt akkor a bányakapitány. Mikor elmond­tam, hogy nagy a család, éhez­nek a gyerekek, akkor vette a telefont, átszólt a főtanécsos­Figyelmes kezeléssel nem veszélyes a PB gáztü­zelés. — Gyakorlati tanácsok, az új fogyasztóknak. A lapok baleseti krónikáiban sajnos gyakran visz- szatérőek azok a hírek amelyek a propán-bután gáz- balesetekről számolnak be. Lakástüzek, égési sérülé­sek, robbanások jelzik az emberi felelőtlenséget és azt, hogy a gyakran elhangzott figyelmeztetések ellenére is akadnak olyanok, akik fittyet hányva a kezelési utasításokra saját belátásuk szerint próbálják üzemel­tetni palackos gázkészülékeik et. Most amikor már közel 450.000 háztartásban hasz­nálják ezt az olcsó és praktikus tüzelési eszközt, és a számítások szerint az év végéig újabb 60.000-en kap­ják meg az első gázpalackot újra időszerű a figyel­meztetés: Vigyázat! A propán-bután gáz sok-sok elő­nye mellett balesetveszélyesebb mint az összes többi hagyományos tüzelőeszköz! Ezért gondosabb kezelést, rendszeres karbantartást és kifogástalan készüléket igényel! Tekintve, hogy az új propán-bután gázfogyasztók­nak a palackok cseréjétől és a szakszerű felszerelés­től kezdve a készülékek napi karbantartásáig minden­ről maguknak kell gondoskodniuk, a balesetek megelő­zése céljából mindig igazodniuk kell a biztonsági elő­írásokhoz. A legfontosabb amit nem szabad elfelejteni, hogy a PB. gáz nagy hőértékű, a levegőnél kétszer nehezebb gáz, amely gázömlés esetén a helyiség alsó részén te­rül el, és a levegővel keveredve robbanóelegyet alkot­hat, tehát erősen tűz és robbanás veszélyes. Nem sza­bad megfeledkezni arról sem, hogy a palackban nagy­nyomású cseppfolyós gáz van. Ezért nyomáscsökkentő nélkül a palackból a gázt használni szigorúan tilos! Hasonlóan tilos a palackot fektetni vagy megdön- teni, esetleg a föld szintjénél alacsonyabb helyen, pin­cében vagy alagsorban tárolni ill. üzemeltetni. Az ÄFOR külön is felhívja az új PB. gázfogyasz­tók figyelmét a palackok gondos felszerelésére. Min­den esetben nézzék meg, hogy a nyomáscsökkentő csatlakozó részében van-e tömítőkarika, ha van sér­tetlen-e. A nyomáscsökkentő berendezést csak ezután szabad a palack szelepcsatlakozó részével összekötni. Hasonló gonddal kell elvégezni az összeszerelt beren­dezés ellenőrzését is. A csatlakozó részeknél a szivárgást sohase égő gyufával akarjuk megállapítani, hanem mindig híg szappanos oldattal. A nyílt lángtól ugyanis a helytelenül összeszerelt be­rendezés tüzet foghat, sőt a tűz következtében esetleg még robbanás is bekövetkezhet. A PB. gáz egyébként szagosított, tehát könnyű észlelni a szivárgást. Ha a palack szelepe nem zár tökéletesen, azonnal szabad térségbe, lehetőleg udvarra kell vinni és értesíteni a cseretelepet vagy az ÁFOR központot a hibás palack­ról. Csak a kiömlött és el nem égett gáz okozhat rob­banást. A zavartalan tüzelés és főzés érdekében érdemes megszívlelni az üzemeltetésre vonatkozó szabályokat is. Tekintve, hogy a PB. gáz tüzelésénél a leggyako­ribb teendő a készülék begyújtása és eloltása, figyelni kell erre a műveletre. Először mindig a palack szelepét kell félfordulat­tal megnyitni, azután meggyújtjuk a gyufát, és a fő­zőberendezés csapját csak ezután fordítjuk el. Ha tökéletes az égés a láng színe kékeszöld. Amikor befejeztük a tüzelést és a gázt el akarjuk ol­tani, először a palack szelepét zárjuk el, s csak azután az égőket, ha azokon kialudt már a láng. Hasonló módon kell a gázsütő begyújtását, illetve eloltását is elvégezni. Ha nem ügyelünk erre, a sütő­ben felgyülemlett gáz a későn odatartott gyufától be­lobbanhat. Ha az új fogyasztók betartják a használati utasí­tás szabályait, megelőzik a baleseteket. A gáztüzelő berendezések karbantartását és ja­vítását a megyében a Salgótarjáni Vegyesipari Válla­lat végzi. Eg-y felmentő ítélet margójára akkor. Megáll egy pillanatra, gon­dolkodik, azután folytatja. — Nem régen árkot pucol- gattunk itt a Gáti-aknánál, a többi nyugdíjassal. Jó az a kis pótlás, ha van. Az az öt­száz forint. Ilyenkor bizony előkerül, a régi téma, hogy és mint volt. Inkább csak a hu­moros oldaláról beszél az em­ber, nem a keservesről, pedig az volt. — 1917-től tagja vagyok a szakszervezetnek. Amikor párttag lettem olyan szegény voltam, hogy az első tagdíjra úgy kértem kölcsön 2 forintot. Hát így volt akkor. Tíz éve mentem nyugdíjba, nem pa- naszkodhatom megvan minde­nem. :. Megyek ám, mert vá­rom az egyik unokát, de ha megkeres máskor is szívesen elbeszélgetünk, mert van mi­ről, aztán meg idő is van rá. Na, jószerencsét! — köszön el, úgy hogy a szomszédos asz­talnál ülők is értsék. Viszo­nozzák is valamennyien. A nyugdíjasnak, az idős bányász­nak kijáró tisztelet ez a fiata­labbak részéről. A Nógrád megyei Sütőipari Vállalatot már több esetben kérték a cukorbetegek, hogy készítsen számukra is fo­gyasztható kenyeret, illetve zsemlét. .A vállalat vezetői most elhatározták, hogy ele­get tesznek a betegek kérésé­nek, s új termékükkel segítik gyógyulásukat. Rövidesen — az igényeknek megfelelően — megkezdik az új termék gyártását. Az úgynevezett le­vegő kenyeret 2 forint 30 fil­B. S. rendőrőrmesterre tisztelettel tekintenek a be­csületes szirákiak. Igaz ér­deklődéssel figyelik munká­ját. amely nem kis részben irányul arra, hogy körzeté­ben megszűnjék a falopás, a baromfitolvajlás. B. S. nem­csak hivatali, de faluja irán­ti kötelességének is tekinti az említett célok elérését. Ez ellen a tiszthelyettes el­len tett a tavalyi év elején feljelentést Puporka Árpádné a BM Nógrád megyei Rend­őrfőkapitányságához. Ebben azt állította, hogy a rendőrségi körzeti megbízott gonoszsága miatt egy hónapig nem tu­dott családjának meleg ételt adni, mivel az tűzhelyéből naponta ki dobálta az égő fát Puporkáné azt is pana­szolta, hogy amikor ezt ki­fogásolta, a rendőr belerú­gott. Az állítások képtelensége nyilvánvaló volt ugyan — hiszen ki tűmé egy hónapig, hogy ne hagyják főzni? —, a főkapitányság mégis megtar­totta a vizsgálatot. Megtar­totta, mert a szocialista tör­vényesség megköveteli az állampolgárok panaszainak kivizsgálását. A vizsgálat az­zal a megállapítással zárult, hogy a tiszthelyettes semmi törvényellenes dolgot nem követett el. Puporka Árpád. nénak ez kevés volt. A kör­zeti megbízottat a Katonai Főügyészségen is feljelentet­te — azzal a módosítással, hogy a tűz eloltása csak egy lérért, a Grham kenyeret és a diétás zsemlét nyolcvan fil­léres áron hozzák forgalom­ba. Az új sütőipari termé­keket a Nógrád megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat 203-as és 204-es salgó­tarjáni, valamint a balassa­gyarmati ABC kisáruházban árusítják. Megvásárolhatók a vállalat szakboltjaiban, Sal­gótarjánban, Kisterenyén, Nagybátonyban, Balassa­gyarmaton és Szécsényben. alkalommal történt meg. A főügyészség szintén igen ala­pos vizsgálatot végzett, majd az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette. Ez­zel tehát a második, tekinté­lyes hivatalos szerv nyilvá­nította ki B. S. teljes ártat­lanságát. Ezt követően Puporka Je­nő — Puporka Árpádné fia — jelentette fel a rendőrségi körzeti megbízottat. Panaszá­ban előadta, hogy egy meg­határozott nap. meghatározott órájában őt és egy társát az őrmester motorkerékpár-mo­sásra kényszerítette, s hogy ismerősét embertelenül bán­talmazta. A feljelentés nyomán a Katonai Főügyész­ség megindította a rendőr el­len a második eljárást; hi­szen ezt követeli a törvé­nyesség A vizsgálat során megállapították, hogy B. S. a megjelölt nap megjelölt órájában nem is tartózkodott Szirákon, hanem Vanyarcon. Előbb a szövetkezeti gazdák­nak tartott jogpropaganda előadást. majd az önkéntes rendőri testület tagjainak el­igazítást. Tanúként vallotta ezt — többek között — a sziráki rendőrőrs parancsno­ka; ezt lehetett megállapíta­ni minden kétséget kizáró módon a szolgálati naplóból. Mivel teljesen nyilvánvaló, hogy egy személy egy idő­ben csak egyetlen helyen le­het, — ismét bűncselekmény hiánya miatt szüntette meg a Katonai Főügyészség a rend­őrőrmester ellen indított el­járást. A Katonai Főügyészség a vizsgálat során tanúként hallgatta ki Zelei Ilonát és Puporka Pálnét. Mindkettő határozottan állította, hogy a tiszthelyettes megakadályozta a tüzelést. Ugyanakkor Zelei- né kijelentette, hogy az állí­tólagos esemény alkalmával nem látta Puporka Pálnét; ez utóbbi pedig, hogy nem látta Zeleit A Katonai Főügyészség határozatainak kézhez vétele után a pásztói járási ügyész­ség Puporka Árpádné és Pu­porka Jenő ellen hamis vád bűntette, Zelei Ilona és Pu­porka Pálné ellen, pedig ha­mis tanúzás bűntette miatt adott ki vádiratot. A pásztói járásbíróság valamennyi vád­lottat felmentette. őszintén szólva: nem ért­jük az ítéletet. Egyfelől há­rom vizsgálat bizonyítja a súlyos vádakkal támadott tiszthelyettes ártatlanságát, amivel szemben csak a fel­mentett vádlottak igen ala­posan megcáfolt állítása sze­gül szembe. A tárgyalás so­rán nem merült fel egyetlen olyan körülmény, amely ko­molyan valószínűsítette vol­na a rendőr vétkességét. Ha másként volna, a bíróság bi­zonyára eljárást kezdeménye­zett volna az őrmester ellen; hiszen az ellene felsorakoz­tatott vádak fele is elegendő lenne ahhoz, hogy megfosz- szák hivatali tisztétől, s egy időre talán szabadságá­tól is. A négy vádlott s a véde­lem természetesen elégedett a felmentő ítélettel; de elé­gedettek lehetnek-e azok, akik a vádlottak szigorú megbüntetésére számítottak? Nem. Semmiféle körmönfont okoskodás nem szükséges ah­hoz, hogy belássuk: ha a rendőr ártatlan, az ellene hamisan vádaskodók, hami­san tanúskodók bűnösök. A most taglalt ítélet — néze­tünk szerint — egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a négy vádlottat a jövőben ha­sonló alaptalan feljelentés megtételéről visszatartsa. Mi több — bár nyilván szánde- kolatlanul — arra biztatja a törvényes renddel szemben­állókat, hogy kellemetlen helyzetbe sodorják a rend oltalmazóit. Érzésünk szerint a pásztói járásbíróságnak ez az ítélete, amely bebizonyi- tottság hiányában mentette fel a vádlottakat, részben a túlzott óvatosságnak köszön­heti megszületését. Törvé­nyes és helyes, hogy kétely esetén inkább a vádlott ja­vára, mintsem ellenére bil­lenjen a bírói mérleg; — eb­ben az esetben azonban nem találjuk a kétely alapját A pásztói járási ügyész­ség a megyei bírósághoz élt fellebbezési óvással. A megyei bíróság határozatának ismer­tetésével az ügyre visszaté­rünk. — b. z. — B. J. Új sütőipari termék cukorbetegeknek 08D Utóbb derült ki, hogy 1935- től 1941-ig tehát hat év alatt, a Kühn-család több mint há­romszázezer dollárt vett fel a japánoktól, de nem ez volt az egyetlen jövedelmi forrásuk. Kühnék nemcsak a japánok szolgálatában álltak, hanem minden adatot, amit továbbí­tottak távol-keleti megbízóik­nak, egyben eljuttatták Rib- bentropp külügyminiszterhez is. Á japánok persze, nem tudták Kühnék a nácikkal fenntartott kapcsolatát 1937-ben Ruth Kühn két kozmetikai szalont is nyitott, egyet Honoluluban, a másikat Pearl Harbourban, e két fon­tos hadászati helyen. A koz­metikai szalonok sikere azon­nali és várakozáson felüli volt. Az amerikai tengerész-felesé­gek órákon át fecsegtek, s ilyenkor Ruth, vagy néhány megbízható alkalmazottja úgy szívta magába a híreket, mint a szivacs a vizet. Ruthnak az volt a fő fel­adata, hogy rendszeresen fi­gyelje az Egyesült Államok csendes-óceáni erőit, a hajók földrajzi helyzetét, indulásuk és érkezésük pontos időpont­ját bármely helyen, de külö­nös tekintettel Pearl Haxbour- ra. És lassan nemcsak a papa, a mama és Ruth tevékeny­kedett, mint kém, hanem a tizedik évébe lépő Hans is. A kisfiút ugyanis apja arra ösztönözte, hogy fejlessze ter­mészetes kíváncsiságát és ér­deklődését a hajók, különösen az amerikai hadihajók iránt. Nem sok idő múlt el, hogy a barátságos amerikai tengeré­szek meg ne hívják a kisfiút hajóik fedélzetére és meg ne mutassák neki felszerelésük minden titkát. Ki is gondolt volna arra, hogy a minden iránt érdeklődő, mindenről kérdezősködő kis Hans kitű­nő megfigyelő, s még kitű- nőbb emlékezőtehetségű. Szin­te naponta feljárt a hajók­ra. s ilyenkor folyton érdek­lődött, nézelődött, majd ami­kor hazament, pontosan beszá­molt mindenről, amit látott, hallott. 1940-ben határozták el Küh­nék, hogy Pearl Harbour fö­lött, a hegyek oldalában vesz­nek egy kis házacskát, majd kidolgoznak egy egyszerű rejt­jel- és fényjel-rendszert, s ezzel továbbítják információi­kat egy japán ügynöknek. így nem kellett személyesen érint­kezniük, ami mindenképpen feltűnő lett volna ... Múltak hónapok, s a japán hírszer­ző parancsnokságra Kühnék- től is ömlöttek az adatok, csak úgy, mint sok más csa­tornából. És az események gyorsan peregtek ... Miközben az ame­rikai külügyminisztériumban folytak a japán—amerikai tár­gyalások, amelyek a Távol- Kelet „újrafelosztását” céloz­ták, s ebben a japánoknak nem kis szerepet ígértek az amerikaiak; miközben Wa­shingtonból arra ösztökélték a japánokat, hogy a Szovjetunió felé „kacsingassanak” táma­dó szándékkal, — Tokióban keresztül húzták az amerikai számításokat. Eszük ágában sem volt a Szovjetunióval harcba keveredni — jól tud­ták, milyenek az erőviszonyok — ellenben minden előkészü­letet megtettek ahhoz, hogy egy angol—amerikai háború­val kiszorítsák az angolokat, és az amerikaiakat a Távol- Keletről. A Pearl Harbour-i támadás a japánok számára olyan jói sikerült, amit maguk sem gon­doltak. Az USA csendes­óceáni flottájának nyolc csa­tahajója közül hét horgony­zott Pearl Harbourban, ezen­kívül több száz egyéb hadi­hajó — cirkáló, romboló, ak­narakó, aknaszedő és más ha­jók. Háromszázötven repülő­gép állomásozott éppen a Hawaii szigetek katonai tá­maszpontján, s a hajók közül mindössze két aknaszedő ha­jó és másfél tucat repülőgép maradt épségben, a többi tel­jesen megsemmisült vagy végleg használhatatlanná vált. Kühnék végül is bíróság elé kerültek; teljes volt ellenük a bizonyíték, hiszen előkerül­tek a németül írott jelentések másolatai, sőt, még a rejtjel­kódex is. Dr. Kühnt az ame­rikai bíróság halálra ítélte, de a család, hogy életét ment­se, felajánlotta: mindent el­mond, amit a tengely kém­kedéséről tud a Csendes­óceán térségében, S az ameri­kaiak, úgy látszik, értékesnek találták ezt a információt, mert a halálos ítéletet 1942. október 26-án ötven évi bör­tönbüntetésre változtatták át Ruth és anyja tehát börtönbe kerültek, s csak a második vi­lágháború után szabadultak... (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents