Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-31 / 206. szám

1966. augusztus 31. szerda NOG R A D 3 Fontos követelmény: a jobb minőség Sok bosszúságot okoz, kül- és belföldön egyaránt a mi­nőségileg gyenge, vagy selej­tes áru. Pedig a hibák zöme elkerülhető, csak egy kicsit nagyobb felelősséggel kell dolgozni műszakiaknak és munkásoknak egyaránt. Ennek megvalósítását ígér­ték a kongresszusi verseny­ben megyénk üzemeinek dol­gozói, Azért cselekedtek így, mert a minőségi mozgalom­nak olyan hagyományai van­nak amellyel kevés helyen dicsekedhetnék. A kezdemé­nyezéseket figyelembe véve megállapíthatjuk: a kong­resszusi versenyben a mű­szakiak és a fizikai dolgozók magas mércét állítottak ma­guk elé. Mivel a minőség alakulá­sát a selejt csökkenése mu­tatja a legjobban, így ezzel egy kicsit részletesebben foglalkozunk. Elmondhatjuk: gyáraink dolgozóinak többsé­ge időarányos felajánlását teljesítette. A Tűzhelygyár­ban a múlt év azonos idő­szakához képest 0,25 száza­lékkal csökkent a selejt. Ügy érték el, hogy a kooperáció­ban legyártásra kerülő alkat­részek egyharmadát saját maguk állították elő, s ezál­tal kiküszöbölték a szállítás­nál előforduló károsodást. Az Acélárugyárban 0,18 száza­lékkal csökkent a selejt, A gyárrészlegek közül a leg­többet a vasöntöde dolgozói tették. A tavalyi 1,06 száza, lékről 0,50 százalékra mér­sékelték a selejtes termékek mennyiségét. Megszigorítot­ták az idegen áru átvételét, ugyanakkor jobban megköve­telték a technológiai előírá­sok betartását. A bányászok­nál Is a minőségi szénterme­lés Irányában fordult a fi­gyelem. Hatásaként a terve­zettnél jobb szenet küldtek a felszínre, s ilymódon két­millió forinttal növelték ár­bevételi tervüket. A felajánlások teljesítése arról is tanúskodik, hogy a vezetők és a dolgozók meg­értették: a versenyben csak egy mérce van: ki mennyit teljesít vállalásából. Ha en­nek tükrében vizsgáljuk az I. osztályú termékek arányá­nak alakulását, kedvező ké­pet kapunk. Az Acélárugyár, ban, a Tűzhelygyárban, az Öblösüveggyárban, a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalatnál a 99 százalékot is meghaladja a kiváló termé­kek részaránya. Ezekben az üzemekben a minőségi köve­telmények egy-egy tizeddel való növelése, igen kemény munkát követel. A fejlődést lemérhetjük még a reklamációk számának csökkenéséből Is. Az első félévben elfogadott és pénz­ügyileg is rendezett rekla­mációk száma az Acéláru­gyárban 25 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel ez­előtt. Az Ötvözetgyárban mióta a munkások is felelő­sek a gyártmányok minősé­géért, egy év alatt ötről egy­re csökkent a jogos kötbérek száma. A minőségi mozgalomban bekövetkezett előnyös válto­zások egyúttal azt is jelzik, hogy gyáraink ma már job­ban alkalmazkodnak az ú.) szükségletekhez. A szocialista brigádok tet­ték a legtöbbet a termékek minőségének növeléséért. Kö­zülük is kiemelkednek az ön­ellenőrzők, akiknek legtöbb­je valóban csak kifogástalan árut termel, A Tűzhelygyár, ban nyolc ilyen brigád van, közülük is kiemelkedik a Zója és a Gagarin-brigád, Selejtmentesen dolgoznak, úttörői az új technológiának. Hasonló felfogásban dolgozik az Acélárugyárban Gulyis Ferenc csákánynyújtó bri­gádja is. Velük együtt hat­vanegy kollektíva bizonyítót, ta be ennek a kezdeménye­zésnek az életrevalóságát. Az Öblösüveggyárban és a Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál azonban még je­lentős az az összeg, amit jo. gos reklamációkért fizet a gyár. A Romhányi Cserép- kályhagyárban pedig növeke­dett a selejt. A követelmé­nyek viszont azt írják elő, hogy a termékek minőségét, korszerűségét a jelenleginél gyorsabb ütemben növeljük. Ennek érdekében az a fel­adat hárul a szocialista bri­gádokra, hogy példás mun­kájukon kívül adják át munkamódszereiket is. Ha szükséges, bátran lépjenek fel azokkal szemben, akik felelőtlenül dolgoznak, ront­ják a gyár hírnevét. Az előbb említett követelmény szolgá­latába kell állítani a minő­ségi bérezést. Még jobb ered­ményeket érhetnénk el, ha a műszakiak többsége is ak­tívan bekapcsolódna a jobb minőségért folyó mozgalom­ba. Szükséges a szaktudás gyarapítása is, mert ez el­engedhetetlen feltétele az új technológiák alkalmazásának. Murányi László Dolgozóknak tilos! Nem tudom, mit szólna a szabadnapos kalauz, ha autó­buszra szállva kollégája meg­kérdezné: „Kapott engedélyt a busz használatára az igaz­gatótól?” Nem tudom, mit szólna a szabadnapos postás, ha csak a hivatalvezető külön enge­délyével adhatna fel távira­tot. S ad abszurdum: Nem tu­dom, mit szólna a szabadna­pos tűzoltó, ha csak parancs­nokának külön hozzájárulá­sával hívhatná kollégáit égő háza eloltásához... E furcsa elképzelések né­hány soros felvillantására az adott okot, hogy megtudtam: a Karancs Szálló dolgozói csak az igazgatónő vagy az üzletvezetők valamelyikének előzetes engedélye alapján je­lenhetnek meg vendégként a hotelben. Előre bocsájtva, hogy a rendelkezés nem Molnár Má­riától, hanem, a Hungária Ét­terem és Szálloda Vállalattól származik, hadd adjak annak a szerény véleményemnek hangot, hogy ez a határozat megszégyenítő. Megszégyenítő, mert léte arra enged következtetni, hogy a Karancs dolgozói nem tudnak, vagy nem akarnak kultúremberként viselkedni akkor, amikor vendégek. Nem vitás, hogy ez nincs így. Elképzelhető, hogy egy- szer-másszor némelyik csa­lódást okozott ebben a tekin­tetben — ez még azonban (szerintem) nem ok arra, hogy az intézkedés valameny• nyiöket sújtsa, A Karancs látogatására vonatkozó, korlátozó határo­zat különösen Salgótarján vonatkozásában antihumanís- ta. A Karancs a megyeszék­hely, sőt a megye legszínvo­nalasabb vendéglátó üzeme. Dolgozójának lenni: rang a szakmában. Helytelen elho­mályosítani ennek a rangnak fényét olyan intézkedéssel, amelynek meghozatalára — talán — másutt akadhatott indíték. Merem hinni, hogy a Hungária lehetőséget ad az Igazgatónőnek e rendelkezés érvényesítésének mellőzésére. Meggyőződésem, hogy Molnár Mária a nélkül is rendet tud tartani a portáján. — b. z. — ráznak, s nem mindig lépnek fel pártszerű vitákban a hely­telen, téves szemléletek ellen. Nem reagálnak elég gyorsan az élet által felvetett kérdé­sekre. Mindez végsősoron ki­mondatlanul is a tömegek és véleményük, a tömegpolitikai munka lebecsüléséhez vezet. E hibák kijavítása, s el­kerülése érdekében szükséges a tömegszervezetekben és mozgalmakban pártmegbiza- tással tevékenykedő kommu­nistáink tapasztalatainak ál­landó összegezése, felhasználá­sa a pártszervezetek politikai munkájában. Véleményeik, ja­vaslataik ilyen felhaszálása segíti, formálja megyénk po­litikai életének alakítását. Ennek eléréséhez azonban több, bátrabb kezdeményezés­re, rugalmasabb és koordinál- tabb munkára van szükség. A különböző határozatok egy­séges értelmezése és követ­kezetesebb végrehajtásának megszervezése, tevékenységük összehangolása álljon a mun­ka homlokterében, amelynek alakítása, segítése pártszerve­zeteink egyik igen fontos fel­adatát képezi. így elérhetik pártszerveze­teink, hogy a tömegszervek és mozgalmak tevékenysége igazodik az adott időszak leg­fontosabb politikai feladatai­hoz és elkerülhető, különösen a területen gondot okozó fe­lesleges párhuzamosság. Ezt a tevékenységet a munkatervek készítésének időszakában kezdjék el, melynek feltétele a tömegszervek és mozgalmak munkaterveinek ismerete. Szükséges a tájékoztatás, rend­szeres eligazítás a tennivalók­ról. Ezek megszervezése a pártvezetőségek feladatát ké­pezi. A követelmények egyrészt megkívánják a pártmegbíza­tások differenciálását, más­részt az eddigieknél több olyan kommunistát kell a tö­megszervezetekbe irányítani, akik jó politikai érzékkel, kezdeményező készséggel ren­delkeznek, képesek nagyobb szenvedélyességgel és határo­zottsággal közvetíteni a párt politikáját, és szervezni a tö­megek tevékenységét. Lénye­gében jobban ki kell használ­ni azt az óriási erőt, ami a tömegszervezetekben és moz­galmakban rejlik. A pártirányítás másik fontos lenini alapelve, hogy a tömegszervek és tö­megmozgalmak szervezetileg önállóak, munkájuk irányító­ja a tagság, illetve tömegeik által demokratikusan válasz­tott testületek. Az általuk ki­tűzött feladatok alkotják — a felsőbb párt- és központi testületeik határozatai alapján — közvetlen munkaprogram­jukat. E szervezeti önállóság azonban nem jelent függet­lenséget a párt politikájától, ideológiájától. Pártszervezeteink eddig is jelentős erőfeszítéseket tettek e fontos alapelv érvényesíté­se érdekében. Maradéktalan megvalósítását befolyásolta az a tény, hogy alapszervezete­ink, sőt pártszervezeteink Is a mindennapos operatív gyám­kodás hibájába estek. De ered hiba abból a munkastí­lusból is, hogy némely tömeg- szervezeti vezető, a bátrabb kezdeményezés hiánya miatt, még operatív kérdésekben is a párttól várja az „igen” vagy a „nem” kimondását. Kommunistáinknak és párt- szervezeteinknek fel kell lépni- ök minden olyan helytelen né­zet és gyakorlat ellen, amely a tömegszervezeteket és moz­galmakat, valamiféle párt alá rendelt, önálló munkára kép­telen szerveknek tekinti. De nem lehet egyetérteni azzal a téves felfogással és gyakor­lattal sem, amikor a párt po­litikájától függetlenül akarják tömegszervezeti és tömegmoz­galmi munkájukat végezni. E megállapításból egyértelműen következik, hogy elítélendő, amikor kategorizálva „tömeg­szervezetben és a pártban” dolgozó kommunistákról be­szélnek. Nincs és nem lehet „ti” a tömegszervezetben és „mi” a pártban. Pártszervezeteinknek, egyik jelentős feladatát képezi to­vábbra is a tömegszervezetek és mozgalmak magasabb fokú önállóságának növelése, amely azt is jelenti, hogy megszű­nik az operatív gyámkodás A tömegszervek és mozgalmak szervezeti erősödését segíti, ha következetesen érvényesítjük azt az elvet, hogy a pártha­tározatok csak a párttagságra és a KISZ-szervezetekre vo­natkoznak. Különösen a veze­tő beosztású tömegszervezeti és mozgalmi funkcionáriusok felelősek, hogy szervezetük tagjai a párt politikáját el­Fordulat díjazott tsz-tagok is mindig egy kicsit becsapottnak érez­ték magukat és joggal vetet­ték fel, hogy az aratásnál ki­fizetett nagy természetbeni ré­szesedés, amelyet nagyobbára kívülállók és besegítők vittek el, jelentősen csorbította a tsz-tagok jövedelmét. Új rend Idén márciusban a tsz-tag- ság új elnököt választott, és a megerősödött vezetőség ja­vaslatára új jövedelem-elosz­tást hagyott jóvá a közgyűlé­sen. Meghagyták azokat a mód­szereket, amelyekhez a tag­ság azért ragaszkodott, mert a jobb munkára ösztönöznek, de a visszásságokat előidéző elemeket kiküszöbölték a ja­vaslatból. így például az al­kalmazotti fizetést egységesí­tették, és a készpénzfizetéses állattenyésztőket, traktoroso­kat is messzemenően érdekelt­té tették a közös munkákban. A tehenészetben például, ahol 1200 forintos alapbért állapí­tottak meg, a további jöve­delmet a termelékenységtől, az önköltségek alakulásától teszik függővé. Az egyes te­nyésztési fázisokban felmuta­tott eredmények adják a to­vábbi jövedelem alapját: in- szeminált darabonként öt, há­romhónapos vemhesség után 40. élve született borjanként újabb negyven forintot kap az állattenyésztési dolgozó. Azonkívül a tíz nap múlva negyven kilós súlyban átadott borjak után további negyven forint jár darabonként A te­henészetben a kifejt tej min­den litere után 33 fillér pré­miumot kap a gondozó. A hí­zómarha gondozásért pedig ha­vi 36 forintot és a súlygyara­podás kilogrammjáért egy-egy forintot számolnak el, azonkí­vül az átadásnál a három minőségi osztályzat szerint 120, 100 és 80 forintot írnak jóvá az extrém, az első- és másodosztályú hízómarhák után. A legtöbb munkát munka­egységre számolják el. A ter­vezett munkaegység érték csaknem harminc forint (ta­valy 17 forint volt!) és ha­vonta minden megdolgozott munkaegység után 10 forint előleget fizetnek (tavaly öt forint volt az előleg!) Eredményes év A tereskeí Kossuth nem tar­tozik a megye nagy szövet­kezetei közé, csaknem ezer­nyolcszáz holdas összes terü­letével a középtájon foglal helyet. Mintegy ezerkétszáz hold ebből a szántóterület, azonkívül nagyobb területű erdő, rét és legelő van még a szövetkezet tagjainak tulaj­donában. Jelentős — 56 hold — a gyümölcsös is: a tíz hold málna az idén fordult ter­mőre, és szép jövedelmet ígér a cseresznyés és a szil­vás Is. A szövetkezetben még­is az állattenyésztés adja a fő jövedelmet: a 247 szarvas- marha, amelyből 80 a tehén és ötven a hízómarha, a ser­tés, amelyből negyven a ko­ca és 358 a hizlalási terv és az 586 juh, amelyből 266 az anya. — A rendszeres munka az­zal járt — tájékoztat Franka Mihály a körzeti pártinstruk­torból lett tsz-elnök —, hogy megnövekedett a munkaegy­ség tekintélye. Az idén azzal, hogy egyetlen holdat sem arattunk kézzel, mintegy hat­száz mázsa búzát takarítottunk meg. Takarmány se volt biz­tosítva tavaly, s ami volt, annak a minősége is kifogás alá esett. Most jó takarmányt kapnak a jószágok ... Galambos József, tanács­elnök és Sógor József, állat- tenyésztési agronómus egyön­tetűen azt vallják, hogy ész­revehetően javult a munka- fegyelem. Nincs olyan, hogy az egyik munkát szívesen csi­nálják, a másikat meg senki sem végzi. — Tavaly az éjjeliőr is bú­záért őrködött — mondja az elnök. — Most a kazlazó bri­gád is munkaegységre dolgo­zott. — Olyan tagok Is munká­ra jelentkeznek, akik addig nem szívesen dolgoztak mun­kaegységre — teszi hozzá az agronómus. Biztató jövő Régi tapasztalat, hogy ott virágzanak ki új és építő gon­dolatok, ahol kiegyensúlyozott, megállapodott a légkör. Te­reskén most már mindenki biz­tos abban, hogy a munkája után arányosan részesedik a közös jövedelemből. Az idén már nem járhat jól az, aki számító, és csak egyes idény­munkákban mutat serénysé- get. Itt az alkalom tehát, hogy újabb lépéseket tegyenek a fejlődésben. Ide sorolhatjuk, hogy beve­zették az itatásos borjúneve­lést és TBK-val, a jól bevált tápszerrel napi egykilós súly- gyarapodást érnek el. Néhány hét múlva pedig áttérnek a tehenek gépi fejésére. S ahogy az állattenyésztés­ben, ugyanígy keresik más ágazotokban is az újszerű és hasznos megoldásokat, módsze­reket. Tereskén a termékeny pezs- dülés jelei mutatkoznak. Lakos György Idős Szabó István szobrászművész alkotásai Kassán Mindent egybevetve a te­reskei Kossuth Tsz-ben ta­valy sem alakult rosszul a jövedelem. Minden munka­egységre 38 forint jutott a pré­miummal és egyéb mellékjö­vedelmekkel együtt, és az évi általános jövedelem is hét­száz forinttal nagyobb volt a tervezettnél. Érthetetlen tehát, hogyan lehetett mégis annyi elégedetlen ember a tsz-ben. Mert a csaknem negyven fo­rintos munkaegységenkénti jö­vedelem ellenére zárszámadás után bőségesen akadt panasz, s legfőképpen azok a tagok tartották sérelmesnek és ke­vésnek a jövedelmet, akik egész éven át fáradhatatlanul dolgoztak és a legtöbbet tet­ték a közös gazdaság megerő­södése, fellendülése érdekében. Tökéletes zűrzavar Az ellentmondás mindjárt érthetőbbé válik, ha megvizs­gáljuk a tavaly alkalmazott jövedelem-elosztási formát. Azzal kell kezdeni, hogy ta­valy Tereskén nem is érvé­nyesült egységes jövedelem- elosztási rendszer. Négy-ötféle munkadíjazási formát Is al­kalmaztak. Voltak például készpénzes alkalmazottak és készpénzes tsz-tagok akik ugyanazért a munkáért két­féle bért kaptak. Voltak, akik csak munkaegységért végez­ték munkájukat, és voltak, akik a munkaegység jóváírá­son kívül némi készpénzjá­randóságban is részesültek. A növénytermesztésben széles körben alkalmazták a részes művelést, még az aratást, cséplést és a segédmunkákat is résziben végezték. Ez a zűrzavaros elszámolá­si rendszer, helyesebben rend­szertelenség tömegével gyár­totta az elégedetlen embere­ket. Gresina Istvánné, tsz-fő- könyvelő szerint azok, akik csak munkaegységes munkát végeztek, alig kaptak többet tizennégy forintnál munka­egységenként, pedig rájuk ál­landóan számíthatott a közös gazdaság, mert nem válogat­tak a munkában. Joggal elé­gedetlenkedtek tehát, hogy egyesek, akik jóformán csak részesmunkákat végeztek, vagy lesték a jól díjazott, jól premizált munkaalkalmakat, néhány hét alatt többet ke­restek, mint az egész éven ót kitartóan dolgozó tsz-tag. De a készpénzes tagok sem tud­ták megérteni, miért kapnak ők kevesebb jövedelmet, mint a készpénzes alkalmazottak. S a nehezen áttekinthető el­számolás miatt a más módon fogadják, annak megvalósítá­sáért küzdjenek. A pártirányítás hatékonysá­gát a szervek, mozgalmak ön­állóbb, felelősségteljesebb te­vékenységét megnehezíti a társadalmi túlszervezettség. Egyrészt azért, mert főleg te­rületen nagyszámúak a tö­megszervezetek és mozgalmak. Másrészt gondot okoz formá­lis tevékenységük is, mert saj­nos gyakori, hogy például ugyanazokat a feladatokat tárgyalják, párhuzamosan dol­goznak, tömegeik aktívaháló­zatuk szűk körben mozog, majdnem ugyanazokból az emberekből tevődik össze. E probléma megszüntetését se­gítené elő, ha járási és alap- szervezeti szinten sajátos jel­legüknek tömegeik reális igé­nyének és érdeklődési kö­rének megfelelően szabnák meg a feladatokat. Ehhez pártszervezeteinknek jobban kell ismerrtiök a szervek és mozgalmak felsőbb vezetései­nek határozatait, Intézkedéseit. Tömegszervezeteink és moz­galmaink vezető testületéinek javasoljuk, hogy a vezetés színvonalának emelése érde­kében foglalkozzanak többet az alkotóbb, rugalmasabb, változatosabb munkastílus ki­alakításával. Bátrabban lépje­nek át a régi, elavult, helyen­ként elbürokratizálódott mun­ka módszerén. Ha így tesz­nek, tovább erősítik, haté­konyabbá teszik tömegpoliti­kai munkájukat, aktívabbá, gyümölcsözőbbé társadalmi tevékenységüket. Godó Györgyné 22 éve annak, hogy Beszter­cebányán zászlót bontott a Szlovák Nemzeti Felkelés. A szlovákiai fasiszta-ellenes for­radalmi események egybe es­nek az Úszta Gyula és Nóg­rádi Sándor vezette magyar partizán csoportok megalaku­lásával is. A közös forradalmi harcok emlékét néhány év óta együtt ünnepük a szlovák és magyar képzőművészek, akik az idén is önálló kiállításokkal köszöntik a Szlovák Nemzeti Felkelés év­fordulójának ünnepségeit az északmagyarországi képzőmű­vészekkel. A három megye: Borsod, Heves és Nógrád képzőművé­szeit tömörítő Északmagyar­országi Képzőművészek Terü­leti Csoportja száz reprezen­tatív alkotásból rendeztek ki­állítást Besztercebányán. A ki­állítás vasárnap nyílik meg a besztercebányai galériában. Figyelemre méltó a Kassa és Miskolc városok képzőművé­szei hagyományos kapcsolatai révén Kassán megnyílt kiállí­tás is. A miskolci festő és grafikus művészek meghívták idős Szabó István Kossuth-dí- jas bencúrfalvi szobrász mű­vészt is, hogy vegyen részt a kiállításon. Az idős művész nemcsak elfogadta a meghí­vást, hanem Kassára küldte a legújabb alkotásait, amelyeket a közelgő IX. pártkongresszus köszöntésére készített. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés évfordu­lója alkalmából rendezett ki­állításon mutatja be például először a vörös tiszafából fa­ragott életnagyságú Marx-fe- jet. Ott található a kassai ki­állításon az ugyancsak tiszafá­ból faragott Madách szobor és még tizenhárom, a közvéle­mény előtt még ismeretlen új alkotás. Az idős művész egyéb­ként most fejezte be felesége portréját, amelyet vörösmár­ványba faragott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents