Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-28 / 204. szám

N ö o TÍ A n 1966. augusztus 28., vasárrmo okkal jobban szerette a pusztát, amióta hozzátarto­zott az öreg-hegy is. Az öreg-hegy öregnek mond­ható valóban, hiszen még az első palóc bevándorlók erődít­ménye állott rajta, és később egy lovagvár tartozéka lett, előretolt bástya a gyanútlan kereskedők és jómódú utasok megtámadására. De ő nem a homályos múltat kedvelte eb­ben a dombnak is szerény Öreg-hegyben, hanem azt a faragott favázas nyaralót, amely ott pompázott a csúcson. Ámbár az épület csak a múltban, a grófok idején volt nyaraló, ma már iroda és vendégszoba lett belőle, s a nagyteremből ebéd­lő. Napszámoslány korában, amikor még romokban hevert *r épület és átfolyt a víz a tetőn, gyakran menekültek a gyatra fedél alá, kacsozás vagy kötözés közben. Olyan vidék "s ugyanis, ahol sikerrel támasztják fel újból a nógrádi sző­lőtermesztést, amelyet már-már úgy látszott, teljesen elteme­tett a múlt században a peronoszpóra. Minthogy a környéken régen kiirtották az erdőt hegyekről és lankákról egyaránt, az Öreg-hegy vén fáival és központi épületével kiemelkedő oázisnak számít, üde, szép, szívnek és szemnek kedves. S ilyen volt ő is — szép és megnyerő —, a széles po- faesontú, szabályos orrú. leomló szőke hajú, csinos agronó- muslány, aki immár elismert szakvezető azon a helyen, ahol nem is olyan régen még alkalmi munkásként fát ültetett és szőlőt kapált. Tanult, mert tanulhatott. Megérte. Merész kí­sérletei révén ma már messzi vidéken ismerik nevét, csak talán azt nem tudják, milyen játékos, szilaj lány. Seres Mari: a központi agronómus. Mindenkinek jelent valamit ez a név. A lányok a hű­séges, szerény, jó barátnőt értik benne. A férfiak viszont előbb veszik észre a szemrevaló lányt, mintsem az agronó- must, amíg a munka hevében Mari teljesen el nem feledteti kívánatos lányságát szokatlan erélyével, és munkatársait megszégyenítő nagy szakértelmével. Egyébként öltözékével is igyekszik eltüntetni lányos szépségét. Egyáltalán nem Amazon-típus, de hogy annak higgyék és lássák, állandóan csizmát hord és lovaglónadrá­got visel. Sötét pejen vágtázik szántásokon, dülöutakon. he­gyeken és völgyeken át, miközben szőke haja sziláján lobog a magavágta szélben. Szőke hajfürtjei messziről elárulják lányságát. Csillogó arany hajfürtjeitől azonban a benne is lakozó hiúság mégsem engedi megszabadulni. Mert másokat becsaphat azzal, hogy megjátssza az idősebbet és ameny- nyire lehet, palástolja lányságát, de saját magát már nehéz lenne megtévesztenie, amikor izmait megfeszíti az ifjú és leányos tűz. Ezen a napon különösen rátámadt fiatalságának lángja, j hogy mindezt elleplezze, minden munkahelyen szándékosan szigorúra erőszakolta beszédét. Kovács Jani bácsi, az idős te­henész, rendkívül szerette Marit, aki korán elhunyt unoká­jára emlékeztette, de ma ö is fejcsóválva nézett a szilajon vágtázó lány után: — Mi lelte ezt a fruskát? Seres Mari pedig egyenesen az Öreg-hegynek irányította lüzes lovát, s meg sem állt a hegytetőig, ahol a favázas épü­let •mellé kilátót is építettek. Ezen a nagy téren csúrdítják a szalonnát a munkások, vagy nagynéha az állami gazdaság borkóstolásra ottrekedt vendéget Olyannak tetszett a csúcson, megtorpant lovához mere­vedve, mint egy Mátyás király szobor. Haján fénysugár táncolt. Alatta szőlő és alma érett illa­tát lengette a szellő. Kábultan röpködött ezernyi méhecske és darázs. Színes ruhákban tarka lánycsapat szüretelte a korai cse­megeszőlő utolját. Helyenként nóta csendült. Az almásból kocsisok évódö, nyers hangja szállt, és a tréfálkozásra csi­lingelő kacagás adott választ. Az épület túlsó sarkán a pin­cemester borzos és vad kutyája tépdeste láncát. Haragot tar­Lahoa Györgyi Leány a talpán tott Mari lovával: a múltkor kegyetlen rúgást kapott a ló­tól a szeme fölött. Az ellenséges, fenyegető hangtól megrezzent a ló, és nyugtalanul ágaskodott fel hátsó lábára. — Nyugodj, Cifra! — csitította a lány és szorosan tartot­ta a gyeplőt. A megvadult kutya abban a pillanatban rántotta ki a rögzítő karót, háncát magával vonszolva rohant ellensége felé. A hegyoldalban elcsitult a nóta és a kacagás. Ijedt le­ánysikolyok hasítottak a csendbe. Egy öblös férfihang aggód­va dörögte: — Rohanjon! — Vigyázzon! — figyelmeztették mások is. A bosszúálló komondor a ló hátsó lábába kapott, s a pej, a fájdalomtól, nekilódult a korlátnak. A többi már egy pillanat műve volt. A lány lepattant a ló hátáról, s a gyeplőt továbbra is kezében tartva a kutyá­hoz igyekezett. — Menj innen — kergette volna a vadul ugató jószá­got. A kutya azonban most talán még gazdájára sem hall­gatott volna, nemhogy az idegenre. A ló is tajtékzott és veszettül rángatta gyeplőjét, kötőfékét. — Menj innen — mondta a lány. és végső kétségbeesé­sében orronrúgta a támadó kutyát. Ez nagyot penderült a porban. pillanatnyi megtorpanást használta ki Mari: elen­gedte a lovat, megragadta a kutya láncát, és visz- szavonszolta őrhelyére a támadót. Addigra két férfi segítség is érkezett. Az egyik a lovat fékezte meg, a másik megkö­tözte a kutyát, — Ezt szépen csinálta — mondta a csattanős egészségű, zömök és vörös kocsis. — Legény a talpán! A másik, az idősebb, aki a ló nyakát paskolta tenyér­rel, kijavilotta a szót. — Leány a talpán! — Nagy baj lehetett volna — mondta a fiatalabb. — Jó hogy le nem esett a lóról. A komondor is veszett dög! S amikor a lányok közt megjelent, azok is váltig dicsér­ték bátorságáért. — Túltett a férfiakon — mondta egy vérmes, nagy, tes­tes lány. — Ezek csak tátották a szájukat. Nem mertek oda­menni, amíg meg nem fogta a kutyát. — Ne szájaskodj! — szólt át az almásból a piros arcú kocsis, aki a kutyát kötözte meg az előbb. — Anyámasszony katonái! — heccelődött tovább az előbbi lány. — Látom, valamit akarsz — szólt oda gúnyosan az idő­sebb kocsis. S felcsendült a kacaj a hegyoldalban. Mari egy ideig együtt szedte a szőlőt a munkáslányok­kal, akikkel évekkel azelőtt még együtt szerződtek el tavasz­tól őszig munkára az állami gazdaságba. Kora délután vad és komor fellegek futottak fel az ég­boltozatra. Félelmetes gubancokban feketéllettek elő, s ro­hantak, ahogyan a szél kergette őket. A táj elhomályosult, és sárga homokfürtöket kergetett maga előtt az egyre inkább dühöngő vihar. Az ég alján cikkcakkos fények villantak, és tompa dü­börgés követett minden villanást. jyWarinak eszébe jutott a kötelesség. Magának csinálja a lrM napi beosztást, de saját programjához következete­sen ragaszkodik. Még a tyúkfarmot kellett megnéznie a cserfaerdő túlsó felén, hogy utána idejében érje el a köz­ponti istállóban az etetést és a fejést. Felliapott a ló hátára és elvágtázott. Olyannak látszott, aki a felhők elől menekül távolabbi pontok felé, ahová a komor fellegek mögül még odaveti fé­nyét a nap. A nagy versenyfutásban a vihar győzött. Száradó kuluj- ricalevelek, gallyak és por zúdult a vágtázó után, s nemso­kára néhány nagy esőcsepp pottyant nyakába és hátára. A fények már az ég kárpitján villantak, s időnként a villanás­sal egyidőben csapott bele az égi tűz valamely magányos fá­ba, vagy szalmacsomóba. Már csak egy cél hajtotta: minél előbb elérni az erdőt. Szíve összeszorult, és a félelemtől ijesztő történetek kavarog­tak fejében villám sújtotta emberekről. Mert a villám a moz­gó célt keresi! De a nyílt téren sem maradhat, mert a köze­li magányos fák szinte csábítják a villámcsapást. Az eső zuhogni kezdett. Szőke fürtjei nem lobogtak már: csapzottan ragadtak vállához és nyakához. A ló botladozó'i a végtelen vágtától. Fény cikázott, és a falu tornyába csapott a villám. Mari úgy képzelte, mintha közvetlenül a válla mellett suhant vol­na el a kegyetlen égi tűz. Végre elérte az erdőt. Kínos félórát éli át. A villámlástól kora gyerekkora óta félt. Gyerekkorában az ágy alá bújt zivatar idején, de a szi­ve még ott is hev«sen dobbant minden dörrenés után. Azóta is óvatosan kerüli a zivatart s csak akkor érzi jól magát, ha fedél alá menekülhet. Az ablakon át már meg meri nézni az ele­mek harci játékát, de még ilyenkor is összeborzad és leg­szívesebben az ágy alá bújna, mint gyermekkorában. Most közvetlenül szemben találta magát a zivatarral. Tavaly a szárkúpok alatt két felnőtt férfi* sújtott agyon a villám. Minduntalan ez jutott eszébe, amíg körülötte a vi­har dühöngött, és szertelen játékossággal dobálta villámait­S akkor egy közeli, öreg nyárfából füst és láng lobbant fel. A fa törzse derékba tört, mint gyújtás közben egynémc- lyik gyufaszál. Térde megremegett, duzzadt szájaszéle megvonaglott. Valaki váratlanul megragadta a karját. — Aranyoskám, összefagy — hangzott a barátságos be­széd. Kisné jött érte, a baromfigondozó. Messziről látta a vág­tázó lányt, s nem értette, hol késik olyan sokáig. Hát elébe ment. — Jöjjön fedél alá! S elindult elől, a kis erdőn át. Szaporán szedte öreg lábait. — Siessünk, aranyoskám! Kilel a hideg, ha az égihábo- rút hallom. Maga tudom, hogy nem fél. Maga olyan, mint a?- uram volt isten nyugosztalja. Az még gyönyörködött i* ben­ne. Kiállott az esőre, mint maga most. így pörlekedett as: istennel... Hát, én félek. Megvallom. En a kutyát se mer­tem volna megfogni... Mari reszketett még. de már szívét melegség járta át. f ám, milyen hamar eljutott a baromfitelepre tetténél. híre! „Leány a talpán.” — Csengett fülében a szó, de egy újabb dörgésre ismét összerázkódott. A felhők még mindig úgy futkároztak az égen, mint ve­szett komondorok. AZ ÖREGEMBER vigyáz­va csukta be maga mögött az ajtót. Lekapta fejéről sapká­ját. köszönt. Bátortalanul tett meg néhány lépést előre, majd megállapodott. Kezével idétlenül babrált kabátján. Ahogy önkéntelenül először feléje pillantottam az íróasz­tal mögül, a tenyerét láttam. Nagy, lapáttenyerét, tele fe­kete ráncokkal. Mondta a ne­vét, majd így folytatta: — Tanulni szeretnék, igaz­gató úr. Néztem. Fehér haj, arca re- dőkben. Helyet kínáltam az asztal másik oldalán. — Szóval, tanulni? — Igen, azt akarnék. Kijár­ni a hetedik, meg a nyolcadik osztályt. — Hány éves, Botlik bá­tyám? — Meghaladtam a hatvan­negyediket. — Kicsit nehezebben megy már magának a tanulás. Sok időt is elvesz. — Mégis csak szeretnék. — Szövetkezeti? — Maholnap nyugdíjas le­szek. — Haszna meg nemigen lesz belőle. — Nem, az nem — nyug­tázta. Megint csak ültünk, s hall­gattunk. Különben is nekem oly mindegy'. Eggyel több ta­nuló. De az öregember c-sak nézett rám, egyre nézett, mintha valami nagy dolgot tudtam volna csínéin'. — Jövő héten kezdődik a ta­nítás. Egy héten háromszor. Hát jöjjön. Csak akkor jutott eszembe az Öregember, amikor belép­tem az első órára. Ott ült a padban. Szemüveg volt rajta. Kezében ceruzát tartott, a kis­fádon pedig egy íüzetet. No só — gondoltam — a neheze még ezután következik. Dol­gozatot írattam az osztállyal A táblára felírtam a címet: . Miért akarom elvégezni az általános iskolát?” Gondolkoztak egy ideig, majd hozzákezdtek. Az öreg Botlik a padra könyökölt, te­nyerébe temette állát. — Nehezen halad? — lép­tem mellé. — Nehezen. A betűk, talán két-három mondatnyi, erősen jobbra dől­tek. Amikor egy-egy szót le­írt, elgyönyörködött benne, vizsgálgatta sokáig. Közben meg-megvakargatta fejebúD- ját, hátha jobban haladna az írás. De nem ment. Már íz­MMIIIIIIMIIIimitIMIIMIIIIIIIMIMIIIMMIIIIIIIIMIIIHI Sz. Lukács Imre: Botlik vizsgája IMII lllllllllllltl Ilii IIIMIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIII IMII III Ilit zadt, ezüst gyöngyök ültek ki homlokára, mégse haladt. Csengették. Vége lett az első órának. És akkor odaültem mellé a kispadba. Vallatóra fogtam. Sorolta élete történetét. A szegénysé­get, az iskolát. Mert hogy ak­kor még vágott az esze. De ő kimaradt. Ügy parancsolta a család, a megélhetés. Aztán csak élt, mint a legtöbben. A napokat, az esztendőket át­dolgozta, katonaidejét kiszol gálta, s még egy mesterségre is futotta. A szegényebbek mesterségére, a csizmadia-ci­pész mesterségre. Ennyi volt az egész. — Néhány éve találkoztam a régi iskolatársaimmal. Az egyik ügyvéd lett, a másik ta­nító. a harmadik meg orvos Közifen becsengettek. A te­rem ismét megtelt. A padok meg-megreccsentek, füzetek lapozgatása hallatszott. Kez­dődött a második óra. Az öregből azonban áradt tóvá ön a szó. — Igaz, az életet becsülettel megharcoltam, nem estem el a buktatókon, van egy kis há­zam és feleségem. Ma már ne­héz meghatározni, hogy vágy­tam-e valaha is többre. De mégis. Olyan ez, mint amikor visszalapozunk a könyvben és egyik oldalon szemünkbe tű­nik egy lecke, amiből rosszul feleltünk. Egy lehetőség. És soha többé nem térhetünk vissza ahhoz az egy ponthoz. Az osztályban már csend volt. Óvatosan dolgoztak a ce­ruzák, tapogatózva haladtak előre. — Ezt írja le, Botlik bá­tyám — súgtam ... Figyeltem az öreget, mire viszi. Mindig az első padban ült, törölgette szemüvegét, ha szólítottam, felelt. Aztán a vizsga ideje is el­következett. Botlik bácsi — csakúgy, mint máskor — be­ült a padba és felelt. Maga­biztosan sorolta az évszámo­kat. ha kellett, elemezte a verseket. Nem jött zavarba még a matematikánál sem. pedig azzal sokat bajlódott Az ünnepségre nagyon ké­szülődött mindenki. Elnézeget­tem ezeket a nem fiatal diák­jaimat. ahogy hosszú perce­ken át vitatkoztak, hogyan is legyen hát a bankett. Csak ?■* öreg mosolygott, valamit for­gathatott a fejében. Amikor az évzáróra össze jót. tünk, valamennvien sötét ru­hában, kicsit elfogódtam. Beszéltem. Dicsértem az öreg Botlikot. Aztán átadtam a b'- zónvítvánvokat. Kezet fogtam mindenkivel. Kezdődhetett a bankett. — TUDJA, igazgató úr — súgta nekem később —, nvu- grdt vagyok. Ügy érzem, elég­tételt szereztem az élettől, most már jöhet, ami csak akar... ÁBRÁND (Koppány György felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents