Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-28 / 204. szám

1886. augusztus 28., vasárnap NÖGHO 7 Vasárnapi levél ŐSZINTÉN SZÓLVA Kedves Barátom! Valóban tragikomikus helyzetbe kerültél, amikor el­hagyni kényszerültél azt a kis palóc falut, amelyben egy évtizeden át feleségeddel együtt fáradhatatlanul tanítottad, nevelted a gondjaidra bízott iskolásgyer­mekeket, miközben új iskolát emeltek a roskatag régi helyén. Mondják, a falu lakóival együtt ástál, rakod­tál, hordtad a téglát, maltert, hogy minél kevesebbe kerüljön a kultúra új hajléka. Talán kicsit túlontúl büszke és hiú voltál, amikor nem tudtad túltenni ma­gad a helyzeten és úgy találtad, hogy egykori tiszta­ságodat csak az új környezet adhatja vissza. Mert mi is történt tulajdonképpen? Az évvégi osz­tályozó értekezleten bukásra javasoltál egy olyan gyermeket, aki az adott tantárgyból 1,6-os osztályzatra állt, tehát megkegyelmezhettél volna neki. A jelenle­vők, köztük a gyermek fiatal tanítónője is egyetértett javaslatoddal és így egyes került a tanuló bizonyít­ványába. Te könnyelműen azt a kijelentést tetted, hogy ez a bukás megoldja a jövő évi osztálylétszám vitatott kérdését is. Néhány hét múlva vizsgálat, majd fegyelmi indult ellened. A bukott gyermek tanítónője ugyanis feljelentést tett a fölöttes szervnél, mondván, hogy lelkiismerete nem viseli el a jogtalan buktatást. Ezért fegyelmit indítottak ellened és elmarasztaltak. Tulajdonképpen csak ennyi lenne a kurta és vér­szegény történet, ha felháborodásodban le nem szidod a téged feljelentő tanerőt, amiért nem volt nyílt és őszinte az osztályozó értekezleten. Fölötteseidet is megal­kuvással, részrehajlással vádoltad, aminek az lett a kö­vetkezménye, hogy kisfiádat sem akarták elhelyezni kol­légiumban és abban a gimnáziumban, amelyben tanul­mányainak folytatása biztosítva lett volna. Ezen még jobban felháborodtál, és odébbálltál egy járással, egy másik palóc faluba, ahol küldetésed, az új iskola meg­valósítását kezdheted elölről. A történethez az is hoz­zátartozik, hogy a járás és a megye illetékes szervei­nél végül is a rugalmasság diadalmaskodott a bürok­ratikus vaskalaposság fölött: amig fegyelmid tart, fe­leségedet tették meg igazgatónak, s te csak helyettes lehetsz, amig büntetésed lejár. Kisfiad is elfoglalhatta ágyát a kollégiumi hálóban. Feleségedtől tudom, hogy a következmények kevés­bé sújtottak le, mint az az alattomos, sunyi eljárás­mód, amellyel fiatal beosztottad hátulról döfte beléd a tőrt. Miért nem szólt szemtől-szembe? Hiszen az osztályfőnök kötelessége, hogy kiálljon tanítványa mel­lett. Azon a konferencián is előfordult, hogy vitatkoz­tak egy-egy osztályzaton, mielőtt beírták volna a bizo­nyítványba. Akkor még nem szólalt meg a pedagógusi lelkiismeret, csak akkor, midőn már az igazgató-há­zaspár megérdemelt pihenését töltötte valamelyik tá­voli vidéken? Mert a ti tantestületetekben valóban elvhű, baráti légkör uralkodott mindaddig és a világért sem állott fenn annak a lehetősége, hogy a fiatal ta­nítónőt ellen- vagy különvéleményéért bárminemű hát­rány, vagy akár megkülönböztetés is érje. S valóban igazad van: az őszinteség hiánya, a csalás, az alattomosság csakugyan fájhat annak, aki életét a becsületre, őszinteségre tette fel. Most mégsem a te egyéni fájdalmadat szeretném megvédelmezni, hanem a hazugság-komplexus nagyobb jelentőségű részét, a tár­sadalmi kihatását szeretném bonckés alá venni. Mert ez a kétszínű, kiegyensúlyozatlan, gyarló magatartás fejlődő társadalmunk olyan normáit támadja meg, amelyek nagyon lényegesek és fontosak. Az őszinteség hiánya bizonyos fokú bizalmatlanságot is kifejez. Aki csal, félrevezet, az nem bízik embertár­sában, legyen az munkatársa, szomszédja, vagy bármi­nemű ismerőse.. De előbb-utóbb nem bízik már saját­magában sem, hiszen a hazugság-komplexus állandó szellemi készenlétre, kellemetlen feszültségre kénysze­ríti. (Természetesen, s ezt a félreértés elkerülése vé­gett külön is hangsúlyozni szükséges, azt a jogot sen­kitől sem lehet elvitatni, hogy felsőbb fórumokhoz for­duljon, amennyiben jogosnak vélt észrevételeit, nyílt és őszinte véleményét semmibe veszik s ezáltal az igazságot, a haladást sérelem érné!) Van a képmutatásnak azután egy enyhébb, mégis elitélendő válfaja is. amikor az őszinteség, nyíltság azért szenved csorbát, mert valaki megalkuszik a kö­rülményekkel, s úgyvéli, jobban jár. ha nem mondja ki nyíltan a véleményét. Ennek a magatartásnak már egy szállóigéje is van, mégpedig: „Abból még senkinek baja nem származott, ha befogta a száját.” Az oppor­tunizmusnak ez a tézise sok esetben az egyes helye­ken még fellelhető társadalmi bajokból, fonákságokból táplálkozik. Mert nem csak olyan igazgató van Ba­rátom, mint te voltál régi helyeden, hanem olyan is, aki nem tűri az okosabbat magánál és a bátor észre­vételt, a nyíltságnak kritikai árnyalatát már képtelen elviselni. S bizony, az efféle mérgezett légkört sem le­het mással leküzdeni, mint a bátor és kegyetlen őszin­teséggel. Az őszinteségnek, a közösségekben és társadalomban építő és alkotó jelentősége van. Őszinte emberek kö­zött meghalnak a pletykák, kitörik a hegye a mások állását kikezdő fúróknak, nagyobb a tisztelet az em­bertársak, fölöttesek és egyenrangúak iránt. Az ilyen helyen egyenletesebb a termelés, vidámabb a hangu­lat és gondját, bánatát könnyebben elviseli, leküzdi az egyén. Az őszinteség normája tehát legalább annyira velejárója a szocializmusnak, mint a gazdasági bázis megteremtése, vagy ezen belül a gazdasági mechaniz- nus reformjának megvalósítása. Őszinteségben a személyi kultusz leküzdése óta több- zörösen példát mutat a párt, amikor az eredményt és n. hiányosságot, az erényt és a gyarlóságot egyaránt ■endőzetlenül a közvélemény bírói széke elé állítja Visszatérve ügyedre, kedves Barátom, azt kívánom, hogy az efféle személyi kisiklások ne csorbítsák jel­öniednek azt a vonását, amelyet őszinteségnek nevez­lek. Maradj őszinte, hogy azok is őszintévé váljanak, akik egy hazug kor emlékeként, vagy környezetük há­lására ma még nehezen vagy félénken gyakorolják ezt a szép erényt. Lakos György A népművelés ötéves tervezése m szocialista művelődés politika —, amelynek egyik része a népmű­velés — céljai szerves és el­szakíthatatlan részét alkotják annak az egységes folyamat­nak, amelyet a szocializmus felépítése jelent. Szocialista fejlődésünk jelenlegi szaka­szában különösen nagy jelen­tősége van az emberek műve­lődését segítő, gondolkodás- módját és magatartását for­máló népművelési tevékeny­ségnek. E fontos kulturális tö­megmozgalom működési kö­rének gyors növekedése, az aktivitás fokozódása megkö­veteli a koordináció maga­sabb fokának biztosítását. E célból alakultak meg az el­múlt évben új társadalmi szervként a megyei, járási, városi népművelési tanácsok, és szerveződött újjá az Orszá­gos Népművelési Tanács. Az ONT, a népművelési tevékeny­séget ellátó és támogató ál­lami-, párt- és tömegszerve­zetek. valamint a társadalmi szervezetek összehangolt mun­káját hivatott irányítani. Fel­adata többek között a népmű­velés alapvető tartalmi, szer­vezeti, módszertani és gazda­sági kérdéseinek egybehango­lása, az irányítás és a terve­zés javítása, egységesebbé té­tele. Ez utóbbi szándék realizá­lódásáról tanúskodik az Or­szágos Népművelési Tanács egyik legújabb kiadványa, amely Irányelvek a népműve­lés ötéves tervezéséhez (1966— 1970) címmel látott napvilá­got a közelmúltban. A füzet vitaanyagként tárgyalja a nép. művelés tervezésének problé­máját. A művelődés társadal­mi folyamatában csak a hosz- szabb távon megvalósítható célkitűzések, tendenciák meg­fogalmazása indokolt és reá­lis, ezért a kiadvány a több évre szóló terv elkészítésének szükségességéből kiindulva fo­galmazza meg a népművelés fejlesztési irányelveit. Az irányelvek olyan célkitűzése­ket, alapelveket, követelmé­nyeket tartalmaznak, amelyek megfelelő szintű és színvonalú vita után alkalmasak lehetnek a művelődési intézmények és szervek terveinek vezérfona­lául. Tervezési alapul az eddig elért eredmények, a meglevő ellentmondások, problémák és társadalmunk mozgásának is­mert iránya, fejlődési tenden­ciái szolgálnak. Nem ismere­tesek azonban még az MSZMP IX. kongresszusának a műve­lődéspolitikára vonatkozó konkrét célkitűzései. Ezek a vita folyamán ismertekké vál­nak és felhasználhatók lesz­nek az irányelvek végleges kialakításában. A népművelés az elmúlt ot évben a társadalmi, politikai és gazdasági eredmények alap­ján jelentősen fejlődött. Ered­ményei kulturális forradal­munk kibontakozásának legje­lentősebb tényezőivel össze­függésben, kölcsönhatásban alakultak ki. A népművelés általános feladatai között a politikai és világnézeti neve­lés, az általános alapművelt­ség terjesztése, a szakmai tu­dás növelése és korszerűsíté­se, a művészetek tudatformáló hatásának fokozása, valamint a művészi ízlés fejlesztése szerepelt. Ezeknek a felada­toknak a realizálása, továbbá az ideológiai irányelvek által meghatározott világnézeti ne­velés képezte a népművelési tevékenység bázisát. A nép­művelés szemléletében, tartal­mában és módszereiben kor­szerűsödött, tevékenysége ki- szélesedett, a személyi és tár­gyi ellátottság javult. Jobban igazodott a társadalom előtt álló aktuális feladatokhoz, a gazdasági, politikai, ideoló­giai, nevelési igényekhez. Ked­vező irányban változott a népművelési tevékenység struktúrája, a megváltozott társadalmi követelményeknek megfelelően előtérbe került a tanulás, az ismeretterjesztés és az olvasás támogatása. Elő­nyösen differenciálódott — többek között a televízió ha­tására — a műkedvelő művé­szeti mozgalom, kiszélesedtek a népművelés művészeti ne­velési feladatai. Kiemelkedően eredményes volt a felszaba­dulás 20. évfordulójának meg­ünneplésére kezdeményezett széles körű kulturális program. A népművelés irányításában lényeges előrelépést jelentet tek azok a közös rendelkezé­sek, amelyek a szakszerveze­ti és tanácsi intézmények együttműködését segítették. m népművelés fejlődésé­ig nek ellentmondásai kö­zött a tanulmány első­ként a világnézeti-politikai ne­velőmunka túlzottan elvont jellegét, az úgynevezett ké­nyes kérdések gyakori meg­kerülését bírálja. A vallással folytatott polémia nem elég­gé veszi tekintetbe a helyi körülményeket és feltételeket, a különböző rétegek fejlettsé­gi fokát. A hazafias-interna­cionalista nevelőmunkában a történelmi hagyományok pro­pagandája gyakran nem kap­csolódik össze a mai értékek ismertetésével, nem eléggé konkrét a nacionalizmus sa­játosan magyar és időszerű formáival folytatódott polé­mia. Nem eléggé általános a lokálpatriotizmus felhasználá­sa a szocialista hazafiság for­málásában, az új kulturális hagyományok kialakításában. Gyakori az erkölcsnek a ma­gánélet szférájára való szű­kítése, a szocialista munkaer­kölcs érvényesítésének és gya­korlati problémáinak tisztá­zatlansága. A helyi népműve­lés hatóköre a könyvtári olva­sók kivételével nem bővült ki­elégítően. Jelentős rétegek — középkorúak, segéd- és beta­nított munkások, kisiparosok, az értelmiség egy része — ma­radnak ki a népművelés befo­lyása alól. A vártnál Iassao- ban bontakozik ki a mezőgaz­dasággal foglalkozó lakosság művelődési igénye is, Sok he­lyütt a már elavult sablonok­kal, céltudatosság nélküli for­mális értékű rendezvényekkel vélnek eleget tenni a kulturá­lis nevelő feladatnak. Ez ab­ból adódik, hogy a népműve­lés egyes területein a dolgo­zók képzettsége, munkájának színvonala — a jelentős javu­lás ellenére — még mindig alacsony. Végül nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az elmúlt öt évben a gazdasági-társadalmi fejlő­dés, az osztályszerkezet ala­kulása — alapvetően pozitív iránya, jellege mellett számos olyan vonást is mutat, ame­lyek kedvezőtlenül befolyásol­ták egyes rétegek művelődés iránti érdeklődését. Az ered­ményesebb, hatékonyabb nép­művelésnek a társadalmi fel­adatokhoz való még szorosabb kapcsolódásának akadályozó­ja egyes gazdasági vezetők helytelen szemlélete is. Az irányelvek az országos tapasztalatokra támaszkodva vonják le a következtetéseket, ezért természetes, hogy az eredmények és hiányosságok helyileg is érvényesek. Ugyan­így a következő évek főbb népművelési feladatainak programozásánál a helyi igé­nyeket és lehetőségeket is fi­gyelembe veszik. A népművelés tartalmát a harmadik ötéves terv idején társadalmunk két, egymással szorosan összefüggő feladata határozza meg: Az ország ter­melési-gazdasági teljesítmé­nyének növelése; a szocialista tudat, társadalmi magatartás sokoldalú fejlesztése. A nép­művelés mindennapos gyakor­latában a termelési kultúra terjesztésének területei közül főleg az alábbiakban tud köz­reműködni; A szakoktatás támogatása a népművelés eszközeivel; a mű. szaki, mezőgazdasági, techni­kai műveltség általános ter­jesztése, a gazdaság-vezetés átfogó reformjának megvaló­sításával kapcsolatos felada­tok; a lakosság közhasznú technikai ismereteinek, kész­ségének növelése. A társadalmi tudat fejlesz­tésére irányuló törekvés a A szécsényi ferde torony/ Nem kell Pisába mennie annak, aki ferde tornyot akar látni, elég. ha Szécsénybe uta­zik, s megnézi a község XVIII. században épült műemlék jel­legű tűztornyát. A torony ferde, majdnem ötven centimétert észak felé hajlik. Szécsényben is — akárcsak Pisában —, tervezik a torony stabilizálását, jóllehet a nóg­rádi épület sohasem örvendett olyan népszerűségnek, mint észak-olaszországi társa. Mi lesz vele? Bementem a toronyba, amelynek első két emeletét a Nógrád megyei Távközlési Üzem használja szécsényi kör­zete raktárának. A körzet táv­közlő hálózatát négy telefon- szerelő kezeli Gajzinger Pál vezetésével, ők mindennapos „vendégei” a toronynak, ter­mészetesen, az ablakokon be­szálló madarakon kívül. Gajzinger Ferenc szerelő nem a torony hajtása, hanem inkább a szigetelők gyors ron­gálódása miatt panaszkodik. — A nyári vakáció a mi ré­münk — mondja. — A gyere­kek ledobálják az oszlopokról a szigetelőket. Alig várjuk a szeptembert, hogy kezdődjék a tanítás. Különösen sok a kárunk Etes környékén, A községi tanácson már részletesebben hallhattam a toronyról, ahol készséggel tá­jékoztattak. Eszerint a torony őse kez­detben alacsony harangláb volt. Ha valaki meghalt, csen­dítettek és bemondták, ki halt meg. Később tűzvédelmi célo­kat szolgált, sokáig idős Zsí­ros István hajdú és tűzoltópa­rancsnok volt a Szécsény kör­nyéki tüzek kikiáltója. Ma a tűzjelzés korszerűbb módon, telefonon történik, a torony e funkcióját is elvesztette. Mi célt szolgálhat még? Műemlék jellegű épület lé­vén a község gazdag műemlék együttesének szerény tagja, e minőségében tervezik felújí­tását. Pár héttel ezelőtt a Földmé­rő és Talajvizsgáló Vállalat szakemberei jelentek meg a torony körül, földtani állag­megóvási vizsgálatot végeztek. Megállapították, hogy az épü­let 80 centiméteres alappal rendelkezik, vizsgálták az al­talajt is, amire épült, nem an­nak csúszása okozza-e a to­rony dőlését. (Nem messze a toronytól egy öt méter mély és 10 méter átmérőjű bomba­tölcsér „árulkodik” arról, hogy a torony elhajlását pár évti­zede történt robbanás is okoz­hatta, s nem talajmozgásról van szó. A vizsgálat eredmé­nye egyébként még nem is­meretes.) Ha a talajvizsgálat pozitív eredménnyel jár, elkészítik a torony felújítási terveit. Ha nem, valószínűleg lebontják. Akkor a község szegényebb lenne egy ferde toronnyal. Ez utóbbi feltételezésének azonban — szerencsére — nem nagy a valószínűsége. A tűz­torony továbbra is állni fog. Pár év múlva új köntösben. Tóth Elemér népművelés valamennyi cél­kitűzését jellemzi. Mégis szük­ségesnek látszik a politikai felvilágosító, tájékoztató mun­ka fontosságának kiemelése. Folyamatosan kell tevékeny­kedni a szocialista hazafiság és az internacionalizmus to­vábbi elmélyítésén, felhasz­nálva azt a tényt, hogy a terv­időszakban ünnepeljük a Szov- . jetunió születésének félévszá­zados fordulóját. Mindenek­előtt a szocialista eszmeiség fokozása tekintetében kell elő­relépni. Kiemelten kell kezel­ni a népművelési munka vi­lágnézeti eredményességének kérdését. Külön egységes terv elkészítése látszik szükséges­nek felszabadulásunk 25. év­fordulójának megünneplésére. Ez az akció is főleg a jelen feladatainak jobb megérteté­sére kell, hogy irányuljon. E program megvalósítását már 1968-ban elő kell készíteni. A program szerves részének te­kintendő a Magyar Tanácsköz­társaság 50. évfordulójáról va­ló megemlékezés. A szocialista tudat és élet­forma kialakításán belül leg­fontosabb feladatként a mun­kaerkölcs további erősítése, a társadalmi felelősségtudat ás közösségi érzés fejlesztése je­lentkezik. Több figyelmet kell fordítani a társadalmi ünne­pek megrendezésére. A művé­szeti nevelés elsőrendű felada­ta — a következő szakaszban is — a világnézeti nevelésnek a művészet eszközeivel való támogatása, a közízlés fejlesz­tése, a szocialista eszmeiségű műalkotások befogadására és feldolgozására való képesség alakítása. Egyaránt fejlesztés­re vár az irodalmi műveltség, a vele szoros kapcsolatban ál­ló színházi kultúra, a vizuális (fim. foto, képzőművészet) és a zenei műveltség és ízlés. indez csak a népműve- IyM hatókörének bőví­tése és az úgynevezett művelődési féhér foltok fel­számolásának meggyorsítása révén lehetséges. Fejlesztésre szorulnak a népművelés esz­közei és módszerei is. A fon­tosabb eszközök közül a köz- művelődési könyvtárak, és a művelődési otthonok hálóza­tának fejlesztését, a televíz:ó tudatosabb népművelési hasz­nosítását, a technikai szemlél­tető eszközök használatának szélesebb körű bevezetését emeljük ki. A differenciálás a népművelési tevékenység sa­játos alapelve. Az érdeklődés felkeltése és megtartása nagy­mértékben azon múlik, hogy helyesen vettük e figyelembe az egyre inkább differenciáló­dó igényeket. A terveket úgy kell összeállítani, hogy von­zóak legyenek, másrészt vi­szont a tervek az igényekre alapozva készüljenek. Az ak­tivitás alapelvének érvényesí­tése a korszerű, szociálisra emberformálásra törekvő nép­művelés egyik legfőbb ismer­ve a különböző eszközöknek és formáknak a tartalom ér­dekében való komplex fel­használásával együtt. A népművelési munka ha­tékonyságának fokozása a to­vábbi eredmények záloga. A hatékonyság egyik fontos fé­nyezője a népművelési szer­vek munkájának további tu­datos koordinálása, a népmű­velés irányításának továbbfej­lesztése. Az erők koncentrá­lása biztosíthatja a célrave­zetőbb együttműködést. A szo­cialista demokratizmus to­vábbfejlesztésének egyik lehe­tősége a népművelés irányítá­sában is a helyi szervek ön­állóságának növelése, hatás­körének bővítése. E mellett fokozódik az ellenőrzés szere­pe is. A szakigazgatási szer­veknek meg kell találniok a kapcsolatot az intézmények nélküli üzemekkel is. Fokoz ó kell az elméleti kutatómunka fejlesztését, különös tekintet­tel a művészetszociológiára. Mmdez természetesen csak iA1 kéozett szakemberek és fejlett társadalmi bázis, vala­mint megfelelő pénzügyi fe­dezet biztosítása révén reali­zálható. Csongrády Bél#

Next

/
Thumbnails
Contents