Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-26 / 202. szám

2 NOGRÄD 1066. augusztus 26. péntek De Gaulle világkörüli útra indult Francia lapvélemények a nyilait kérdésekről De Gaulle francia köztársasági elnök csütörtökön reg­gel 9 óra 5 perckor elindult háromhetes világkörüli út­jára. Francia államfő még sohasem tett ilyen hosszú kül­földi utazást. De Gaulle először Djiboutiba, Francia-Szomáli-part fővárosába repül, majd Etiópiában tesz látogatást. Onnan Kambodzsába, Űj-Kaledoniába és Üj-Hebridákra utazik. Ezt követően Tahitiban három napot tölt, s megszemlél egy francia nukleáris fegyverkísérletet. Tizenkilenc na­pos távoliét után, szeptember 12-én tér vissza Párizsba. A francia államfő és kísérete összesen 58 órát tölt majd a levegőben és 43 500 kilométert tesz meg. A nemzetközi hírügynökségek élénken kommentálják De Gaulle világkörüli utazását. De Gaulle környezetéből szerzett értesülések szerint az elnök mindent nyíltan fog mondani, amit a vietnami háborúról gondol. Párizsban arra számítanak, hogy komo­lyan figyelmeztetni fogja az Egyesült Államokat: konkrét lépésekkel teremtse meg a béketárgyalások feltételeit. Ausztráliai tragédia Moffit hóhér és a gengszterek Lehel Miklós, az MTI pári­zsi tudósítója jelenti: De Gaulle francia köztársa­sági elnök Djiboutiban. aho­vá csütörtökön délután ér­kezett meg, a terület hivata­los vezetőivel tanácskozik. Péntek délután beszédet mond a város lakossága előtt és szombat reggel utazik to­vább Addis Abebába. A Fran­ciaország tengerentúli terü­leteként igazgatott Francia- Szomáli-partra igényt tart mind a szomszédos Szomália, mind pedig Etiópia. Ez utób­bi számára létfontosságú a Djibouti kikötő és az oda ve­zető, francia segítséggel épült és fenntartott vasútvonal. Hailé Szdasszié császár ezért szívesebben látja ezt a terü­letet a vele baráti viszonyban levő Franciaország, mint az ellenséges érzületé Szomália kezén. Éppen erre számítva a francia elnök Addis Abe- bában meg kívánja szerezni az Afrikában nagy tekintélyű császár támogatását az ősz­szel az ENSZ gyarmatügyi bi­zottságban kezdófő vitához, amikor is Szomália kérésére napirendre tűzik Francia-Szo­U Timiit Mexikóban MEXIKO (MTI) U Thant ENSZ-főtitkár szer­dán este Mexikó városba, Mexikó fővárosába érkezett. Az ENSZ-főtitkárt a repülő­téren Flores külügyminiszter fogadta. U Thant a repülőtéren közöl­te, hogy a megbeszélések az ENSZ-közgyűlés soron követ­kező ülésének témáit, a viet­nami kérdést és a leszerelés problémáját érintik majd. U Thant Mexikó után Chilébe látogat, majd szeptember 1-én New Yorkba visszatérve köz­li, hajlandó-e vállalni újabb időszakra az ENSZ-íőtitkári tisztséget SORSOLÁSON A felesleges háztartási rongyot adja le a MÉH átvevöhclycin. SORSOLÁS: október 30. Az elnök utazását kommen­tálva a francia lapok első­sorban a kambodzsai láto­gatást emelik ki. Biztosra ve­szik, hogy a tábornok, aki szovjetunióbeli útja óta nem hallatta szavát az amerikai eszkaláció miatt egyre ve­szélyesebbé váló vietnami konfliktus ügyében, a háború tőszomszédságában elmon­dani tervezett szeptember el­sejei Pohnom Penh-i beszé­dében részletesem kifejti majd véleményét ebben a kérdés­ben. A Paris Press értesülése szerint az elnök meg van győződve róla, hogy az esz­kalációnak az utóbbi hetek­ben történt fokozása nyomán olyan helyzetet állít elő. hogy ha most nem kísérlik meg békésen rendezni a konf- liktust, egy harmadik világ­háború kitörése fenyeget A lap szerint az elnök azt tartaná a leghelyesebbnek, ha a vietnami konfliktust nem a két világrendszer össze­tűzésének, hanem helyi konf­liktusnak tekintenék és hagy­nák. hogy a vietnamiak ma­gúk oldják meg a problémát. Így egész Indokína a két A Pravda csütörtöki számá­ban Pogogyin összegezi az ENSZ 24-es bizottságának af­rikai vándorülésszakán kiala­kult tapasztalatokat. Megálla­pítja, hogy a bizottság ván­dorülésszakain méginkább le­lepleződött az imperialista ha­M ost, amikor az esős év­szak megnehezíti a szárazföldi csapatok mozgását, a Pentagon a légi­erőt részesíti elsőbbségben. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság nagyvárosainak bom­bázásával áll bosszút a haza­fiakkal vívott harcban elszen­vedett kudarcokért. Az Egye­sült Államok militaristái a hitleri háborús bűnösök nyom­dokaiban haladnak, ami az Egyesült Államok stratégiájá­nak gyengeségére vall. A há­ború új szakasza már a kez­detben bebizonyította, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front csapatai egyre veszedelmesebbé válnak az amerikaiak és segítőtársaik számára. A dél-vietnami ha­zafiak állandóan támadva az ellenséges repülőtereket, erő­döket, menetoszlopokat és tá­borokat, éjjel-nappal pusztít­ják az intervenciósokat. Nemrégen két partizáncso­port bukkant fel a Pleiku kö­zelében levő repülőtér mellett. Miután észrevétlenül áthatol­tak a kettős drótakadályon, kézigránátokkal húsz repülő­gépet és helikoptert rongáltak meg. Más partizáncsoportok a repülőtértől mintegv ezer mé­ternyire levő településeken hú­zódtak meg. 55 aknát lőttek ki a jenkik barakktáborára. Az amerikaiak a támadás kö­vetkeztében több tucat halot­rendszer konfrontációja he­lyett a semlegesség irányába fejlődhetne. A L’ Humanité vezércikké­ben Yves Moreau rámutat, az elnök utazásának ellent­mondásaira. Kívánjuk — ír­ja —. hogy az elnök Kam­bodzsában elítélje az ameri­kai agressziót és emlékeztes­se az Egyesült Államokat a nemzetközi törvények tiszte­letben tartására, követelje a bombázások azonnali meg­szüntetését és a külföldi in­tervenciós csapatok vissza­vonását. De Gaulle beszédé­nek hangneme azonban ebben a tekintetben nem lesz sem túl határozott, sem túl szi­gorú. Nincsenek illúzióink De Gaulle Pohnom Penh-i látogatásának valódi indíté­kai felől. A francia és az amerikai monopoltőke érdek­ellentétei éppen Délkelet- Ázsiában a legélesebbek. De bármi is indítja a köztársa­sági elnököt arra, hogy bé­kekezdeményezést tegyen, ezt csak helyeselni lehet. Yves Moreau rámutat, a Kambod­zsában elhangzó békenyilat- kozatok azonban éles ellen­tétben lesznek azzal a tény­nyel, hogy röviddel utána, az elnök jelenlétében újabb fran­cia kísérleti nukleáris rob­bantásokra kerül sor. Ezzel Franciaország olyan szégyen­letes helyzetbe kerül — írja —, hogy ürügyet szolgáltat olyan reakciós kormányok, mint a vietnami amerikai bűntettekben részes auszt­ráliai kormány bírálatára. A Combat vezércikkírója is azt kérdi, hogy nem kényes dolog-e azt tanácsolni má­soknak, hallgattassák el a fegyvereket, és ugyanakkor habozás nélkül bombákat robbantani a Csendes-óceán térségében, a harmadik világ sóik országának tiltakozása el­lenére. talmak gyarmati politikája. Különösen szembetűnt az Egyesült Államok képviselőjé­nek magatartása. Az amerikai megbízott egyetlen határozati javaslatot sem támogatott, amelyet a bizottságban az el­nyomott népeik védelmére hoz­tak. tat vesztettek és több mint száz sebesült.) ük volt. Kontumától északra 60 ki­lométernyire heves harcok robbantak ki, melyek során a 101. légiúton szállított ameri­kai hadosztály első dandára súlyos veszteségeket szenve­dett. A közeli napokban a parti­zánok Pleiikutól északnyugatra 43 kilométernyire és Saigon­tól északnyugatra száz kilo­méternyire két különleges ren­deltetésű amerikai tábor el­len intéztek támadást. Rajta­ütöttek egy nagy amerikai re­pülőtéren Saigontól délnyugat­ra 130 kilométernyire. A par­tizánok repülőtéri berendezé­seket és repülőgépeket rongál­tak meg. Továbbá rajtaütöttek egy amerikai menetoszlopon, megsemmisítettek 30 tankot, és csapatszállító páncélos gép­járművet. A dél-vietnami ha­zafiak csupán egyetlen tarto­mányban 130 tankot és csa­patszállító páncéloskoesit. 75 repülőgépet semmisítettek meg, s az ellenség 600 katonát és tisztet vesztett. Az intervenciósokra mért csapások napról napra erősöd­nek. A New York Post írta nemrég: a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság bombázá­sa egyáltalán nem csökkenti a hazafiak csapásait; immár 17 hónapja szüntelenül bombáz­zuk a Vietnami Demokratikus Viszonylagos csend Argentínában BUENOS AIRES (MTI) Az Argentin Szocialista Párt kérte, hogy bírói döntéssel nyilvánítsák semmisnek azt a kormányrendeletet, amely a párt működését betiltotta. Az utóbbi napok diáktünte­tései után viszonylagos nyu­galom van az argentin fővá­ros egyetemein, ugyanakkor azonban az argentin egyete­misták szövetsége (FUA), ame­lyet a belügyminiszter felosz­latott, bejelentette, hogy foly­tatja a harcot az egyetemi ön- kormányzatért és a diákságot sztrájkra hívta fel. Córdobában hatodik napja folytatja éhségsztrájkját egy 70 tagú diákcsoport, amely az egyik templomba zárkózott be. öt diáknak orvosi tanácsra most abba kellett hagyni a sztrájkot. A városban vizsgá­lat indult a rendőrség maga­tartása miatt, ugyanis a múlt hét péntekjén lezajlott diák- tüntetések szétoszlatására a karhatalom „túlságosan gyor­san” használta fegyverét. Kanadát jelölik a Biztonsági Tanácsba NEW YORK (MTI) A világszervezet székhelyén húsz „nyugati” ENSZ-tagállam képviselői megbeszélést tartot­tak, hogy megállapodjanak je­löltjükben az Üj-Zéland man­dátumának az év végén tör­ténő lejártakor megüresedő, biztonsági tanácsi helyre. A megbeszélésen a nyugat-euró­pai országokon kívül Ausztrá­lia, Kanada, Málta. Üj-Zéland. Törökország és az Egyesült Államok megbízottai vettek részt. Mint ismeretes. korábbi megállapodások értelmében a tizenöttagú Biztonsági Tanács tíz nem állandó tagja közül kettőt az úgynevezett nyugati államok jelölhetnek a tanács­ba. A nyugati ENSZ-küldött- ségek már korábban megálla­podtak Dánia jelölésében, Hol­landia helyére, így a rövide­sen összeülő közgyűlés előre­láthatólag Dániát és Kanadát választja meg a Biztonsági Ta­nács új, nem állandó tagjává, két évi időtartamra a nyugati országok jelöltjeiként szakasza Köztársaságot — és eredmény­telenül. Valter Lippman, a Washington Post-ban ezt ir­ta: „Aki azt hiszi, hogy az amerikai légierővel meg lehet nyerni a háborút, az pontosan annyi, mintha a kívánságot fogadjuk el a valóság he­lyett”. A hitlerista stratégák nyomdokaiban lépked­ve. a Pentagon köny- nyen hoppon maradhat. Stra­tégiája — a felperzselt föld stratégiája — elejétől végéig rossz. Az intervenciósok most új haditerveken dolgoznak, hogy megmentsék csapataikat a csú­fos vereségtől. A Pentagon idén 600 000 tonna bombát ter­vez leszómi Dél-Vietnamra. Megemlítendő, hogy az egész második világháború alatt az Egyesült Államok másfélmil­lió tonna bombát dobott le. A vietnami légibombázások mé­retei tehát lényegükben köze­lednek a második világhábo­rú „normáihoz”. A Pentagon továbbá újabb büntető hadműveleteket ter­vez gyújtóbombák és mérge­ző vegyszerek alkalmazásával a DNFF-t támogató parasztok ellen. Mindezen felül Washing­ton a szárazföldi csapatok létszámának növelését tervezi. A közeli hónapokban a dél­vietnami amerikai csapatok Red Hinchley körzeti rend­őr egy meleg nyári éjszaka Sidney egyik előkelő negyedé­ben teljesített szolgálatot A rendőr motorkerékpárján ép­pen az arisztokratikus Edgec- liff-Roadon hajtott végig, ami­kor az egyik pompás villa előtt hatalmas robbanás resz- kettette meg a levegőt. A roo- banás ereje Hinchley rendőrt majdnem kivetette a motor­kerékpár nyergéből. A rend őre először azt hitte, hogy motorja robbant fel, de ha­marosan észrevette, hogy a kérdéses villa melletti garázs­ból sűrű füst tódul ki az ut­cára. A rendőr, tapasztalt ember lévén, mindenekelőtt rádión erősítést kért az őrstől. Azu­tán óvatosan megközelitette a garázst, amelynek kapuja ki­fordult és darabokra tört. A járdán topogva, Hinchley majdnem rálépett egy kerek tárgyra. Lehajolt, s elszöv- nyedt a borzalomtól: lába elé egy törzsétől elszakadt fej gu­rult. Amikor a helyszínre érke­zett detektívek behatoltak a garázsba, borzalmasan össze­roncsolt személygépkocsi tá­rult szemük elé. Amikor pe­dig a körzeti rendőr által ta­lált fejet kezdték vizsgálni (a törzs a kocsi ülésén maradt), égyemberként kiáltottak fel: igen, ez Moffit, a hóhér! A 27 éves Graham L. Mof­fit, egykori profiboxoló, jól is­mert és hírhedt alakja volt a sidney-i alvilágnak. A helyzet az, hogy jelenleg két gengsztercsoport áll egy­mással élet-halál harcban a szervezett prostitúció, a já­tékbarlangok és a kábítószer- kereskedelem ellenőrzéséért. Moffit úgy találta, előnyö­sebb számára, ha ebben a harcban semleges álláspontra helyezkedik. Mindig annak a gengszter-csoportnak tett szol­gálatokat, amelyik jobban megfizette. Szalcmája és fel­adata az volt, hogy eltávolít­sa a nemkívánatos ellenfele­ket. Olyan ügyes volt, hogy a rendőrség sohasem tudta fe­lelősségre vonni. Moffit, a hó­hér. mindig kitűnő alibikkel rendelkezett... Ezeket a sorokat nem detek- tívregényből vettük. Csupán a Bunte Illustrierte ausztráliai tudósítójának egy teljesen megbízható riportját kivona­toltuk. A nyugatnémet folyóira létszámát 280 000 főről 425 000- re, jövőre 500 000-re emelik. Az eszkaláció legvadabb hívei, köztük természetesen McNa­mara, legalább is 750 000, sőt 1 millió főre szeretné növelni a vietnami amerikai csapatok létszámát. A saját erők mozgósítása mellett az Egyesült Államok uralkodó körei mind nagyobb nyomást gyakorolnak csatló­saikra. embert, fegyvert és ha­dianyagot követelnek tőlük. A Pentagon abban reménykedik, hogy saját erejét 50 000 dél-kó- reai, ausztráliai és új-zélándi katonával növelheti. A Pentagon e tervei megva­lósításában igen nagy remé­nyeket fűz, a helikopteren szállítható, különleges kikép­zést nyert, szárazföldi csapa­tok eredményes hadműveletei­hez. Ebből a célból hozták létre az 1. különleges hadosz­tályt. Ezek az alakulatok azon­ban már kezdetben sem vál­tották be a hozzájuk fűzött re­ményeket. amint ezt maguk az amerikaiak is elismerik. A z agresszió kibővítése világszerte elégedet­lenséget váltott ki. A Pentagon új tervei azt mutat­ják, hogy az Egyesült Államok külpolitikája zsákutcába ju­tott. Ez természetesen még több erőt önt a hős vietnami népbe, hogy kivívja a végle­ges győzelmet a hódítókkal folytatott harcban, hiszen ez a háború a szabadságát és függetlenségét védő nép fel­szabadító háborúja. A háború irányítása a DNFF kezében miután megállapítja, hogy az ausztráliai rendőrség tehetet­len volt a banditával szemben, nyomban hozzáteszi, hogy a rend őrei ugyanolyan tanács­talannak bizonyultak a Mof- fit-ügy kivizsgálásában is. Mindössze annyit tudtak meg, hogy a hóhér a fényűző la­kást álnéven bérelte, hogy egy közismert eidney-1 orvos ko­csiját lopta el és azon közle­kedett, és hogy a Kocsiban a robbanás pillanatában több font dinamit volt elhelyezve. A rendőrség azt a verziót ta­lálta ki, hogy a hóhér, mi­után megkapta a soron követ­kező feladatot, elhatározta, hogy azt ördögi találékony­sággal hajtja végre; a robba­nószerkezetet összekapcsolta a gépkocsi öninditójával. Biz­tos lehetett abban, hogy a le­vegőbe repül bárki, aki lábát az öninditó gombjára teszi. Feltételezték, hogy Moffit tu­bát követett el, s ezért életé­vel lakóit. De hol a bizony"- ték arra, hogy nem magával Moffit-al végeztek éppen ezer, a módon, mivel a „szolgálat- kész” bandita túl sokat tu­dott? A gengszter halála ismétel­ten bebizonyította, hogy mi­lyen hatalmas eszközökkel rendelkeznek a banditák. Esz­közük a dinamit, a géppisz­toly (Moffit-nál is találtak egyet), a méreg, a könnyfa­kasztó bomba, stb. Szabadon bérelhetnek gyönyörű villá­kat, és egész városnegyedek­ben garázdálkodhatnak. Mel­lesleg az ausztráliai gengszte­rek amerikai módra működ­nek. Az ausztráliai bűnözés növekedésének egyik fő oka az Egyesült Államokból beho­zott nagy mennyiségű geng­szterfilm és irodalom. Ezeknek az áradata különösen az utób­bi időben növekedett az or­szág uralkodó köreinek áldá­sával, amelyeknek olyan fia­talemberekre van szükségük, akik elsajátítják a gyilkolás és a rablás szakmáját, és aki­ket ágyútölteléknek be lehet dobni az Egyesült Államok indokínai szennyes háborújá­ba. Hiszen maga az ausztrá­liai hadügyminiszter mondot­ta a napokban, amint éppen Vietnamba induló ausztráliai katonákat búcsúztatott: „Ha­tározott emberekre van szük­ségünk. akik nem szentimen­tális kisasszonyok és nem félnek a vértől”. van, amely egyesíti az imperi- alizmussal szembenálló összes pártokat és politikai csopor­tokat. Ily módon az amerikaiak Vi­etnamban nem a kommunis­ták ellen folytatnak bűnös há­borút, amit propagandájukban szeretnének elhitetni, hanem az egész vietnami nép nemze­ti felszabadító mozgalma el­len. Ez a magyarázata annak, hogy az amerikai agresszoro- kat előbb vagy utóbb csúfos vereség éri, s bűneik alól nem nyerhetnek feloldozást. A vietnami nép számára sú­lyos napokban a Varsói Szer­ződésben résztvevő országok határozottan kijelentették, hogy szolidárisak a harcoló Vietnammal. Nyilatkozatukban leszögezték, megingathatatlan elhatározásuk, hogy teljes er­kölcsi és politikai támogatás­ban. mindenirányú segítség­ben részesítsék a vietnami né­pet. A Varsói Szerződésben tö­mörült országok azt a készsé­güket is kifejezték, hogy ha a VDK kormánya részéről ilyen kérés felmerül, lehetővé teszik önkénteseiknek, hogy Viet­namba menjenek, és segítsék a vietnami népet az amerikai támadók elleni harcában. E z a nyilatkozat figyel­meztetés az agresszo- roknak. és újabb erőt Önt a vietnami népbe. Viet­nam népe az egész haladó em­beriségre támaszkodva, győ­zelmet arat az ellenségen és kiűzi az Intervenciósokat Vi­etnam földiéről. Vlagyimir Mocsalov ezredes máli-part ügyét. A Pravda cikke A. G. A vietnami háború új

Next

/
Thumbnails
Contents