Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-26 / 202. szám

1966. augusztus 26. péntek nögrad 3 Vita a nagy körtefa alatt A párthelyiség szűknek bizonyult, és az ak­navezető irodája is. — Tartsuk a szabadban a nagy körtefa alatt, ahol a levegő is jobban jár — indítványozta valaki. — Elfogadták a javaslatot. Körbe ülték a körtefát. — Emberek, szeretnénk előre jutni itt, Gáti II. aknán is. Mindenütt teljesítik a ter­vet, nálunk viszont a múlt hónapban sem si­került, és most is akadozik a munka. Mi az oka? Beszéljük meg közösen — kezdte Mol­nár Gyula, a bányaüzem vezetője. A rendkívüli csoportvezetői értekezletre azért volt szükség, mert a vezetők szerint semmi sem indokolja az elmaradást. Van ele­gendő munkahely, ahová telepíteni tudnak. A kapacitás nagyobb a tervnél, tehát a túltel­jesítésre is van lehetőség. Gáti II. aknában sem dolgoznak gyengébb emberek, mint má­sutt, ezt már sokszor bebizonyították. Ml gá­tolja akkor a munkát? — Jó a munkahely, csak a csille-ellátással van baj — így az egyik. — A külszíni pálya két aknát lát el, és én úgy vélem a mi szállítóink nem tudnak úgy harcolni az üresért, mint a többi aknabeliek. — Rossz a pálya és sok a karambol. — Nyolcvan csillét adtunk ki, abból negy­ven meddőt szállított. — Ezen már változtattunk. Leállítottuk a meddős munkahelyeket — szól közbe a fő­mérnök. — Mégis a szállítóknál lehet a ba.i — így sz egyik csapatvezető. — Nem egészen így van — szól közbe az egyik szállító. — Itt van a bejárathoz közel a robbanóraktár. Amikor megtörténik a le­szállás, utána azért állunk, mert a napi rob­banóanyagot viszik le. Indulunk, de újra meg­állítanak bennünket: jönnek a nagybátonyi szolgáltató iparosai. Később kezdenek, koráb­ban kiszállnak, a pálya meg áll addig — ma­gyarázza. Rendet kellene tenni a beszállásnál, kiszál­lásnál, hogy mindenki egy időben menjen és jöjjön. Sok időt nyernénk — javasolják. A munkahelyek valóban jók, mert azokra senki nem panaszkodott, csak az üresre. De van-e üreshiány? — Elvileg nincs. Mikor ott jártam — ma­gyarázza a bányavezető —. fent 20 üres csille volt. lent a kapcsosoknál 20 tele csille várt. a pálya meg állt. Ha valamelyik vezető irányí­totta a csille-forgalmat, nem volt hiány, de mert csak olyankor lehet? Egyik is mond valamit, a másik is tesz hozzá. Ilyenek is elhangzanak: — A szállítók ha lazsálnak, a szénfalon dolgozók zsebéből veszik ki a pénzt. A bá­nyász azért megy le, hogy dolgozzon. Jó len­ne. ha brigádot szerveznének, és a kongresz- szusi versenyfelajánlásuk az lenne, hogy a csapatoknak biztosítják az üres csillét. A vita kiderítette, nincs is olyan nagy aka­dály, amit egy kicsit jobb szervezéssel ne le­hetne elhárítani. A műszakiak most minden szakra inspekciót szerveztek egymás között, hogy mindig legyen, aki azonnal intézkedni tud. ha szükséges. Megegyeztek abban is, hogy a csapatvezetők szót értenek a szállítókkal, és akit kell, figyelmeztetnek. Ha mindenki egyet akar, nem lesz panasz Gáti II. aknában. Erre született megállapodás a nagy körtefa alatt, a csapatvezetők értekezletén. B. J. után hétköznapok Ünnep Még véget sem ért a Pécs- kö utcai tizenötös jelű épület falegyen — ünnepsége, ami­kor Verebélyi Pál kőműves szerelő, szocialista brigádja nevében újabb kongresszusi versenyfelajánlással rukkolt elő, A vállalás lényege: a norma szerinti tizenkét hó­napra szabott munkát tizen­egy hónap alatt elvégzik. Ez Verebélylék megfogalmazásá­ban így hangzik: a szocialis­ta brigád éves tervét novem­ber 28-ra teljesíti. Szeret­nék, ha követnék őket, Az első követő: Derecske! Ferenc kubikos brigádja. Sem Verebélyin, sem De­recskein, sem többi szaktár­saikon nem múlik, hogy ez a vállalás is — akár a kilenc­venhat lakásos ház szerkeze­tének megépítése két hónap alatt — valósággá váljon. De a Pécskő utcai építésvezető­ségen ezekben a napokban mégis meglehetősen nyomott a hangulat. ... Amíg az ácsok, vassze­reik, betonozok, szerelő-kő­művesek „uralkodtak” az épü­leten, ment minden, mint a karikacsapás. Eltekintve per­sze kisebb-nagyobb fennaka­dásoktól ... De azóta például nincs, vagy kevés az ikersejt tégla, válaszfal tégla, normál tégla. Téblábolnak a kőmű­vesek. Maguk keresnek néha munkát, saját maguknak, hogy ne teljen hiába az idő. Az epítésvezetöséget pedig kifize­tik „föntről'’ azzal, hogy ke­vés a szállítóeszköz. A tizenötös jelű épület lát­ványos növekedése kissé hát­térbe szorította a tizenhatos jelű, hatvannégylakásos há­zat, holott az a kivitelezés mindenkori kritikus szakaszá­hoz érkezett. Jogi szerződés szerint szeptember 30-ra, a beruházóval kötött szocialista szerződés értelmében pedig szeptember 25-re a szövetke­zeti lakóházat át kell adni rendeltetésének. Azaz, hogy át kellene, mert éppen hogy ez ez átadás forog veszélyben. Egy hónap van addig hátra ... és késik a lakások, lép­csőházi falak festése. S, amíg az kész nincs, parkettázni sem lehet. Ilyen gondok gyötrik mos­tanság a Pécskő utca déli ré­szének kiépítésével megbízott építésvezetőség néhány „meg­maradt” műszaki dolgozóját. Igen: magmaradt. Mert a csúcsidőszakban valahogy sze­rencsétlenül alakultak ezzel is a dolgok: a létszám fele, vagy szabadság, vagy egyéb ok miatt hiányzik. Akik tart­ják a frontot, nyugtalanul al­szanak éjjel. Szépen, sőt nagyszerűen ér­keztek el augusztusig ennek az építésvezetőségnek a dol­gozói. Az Alkotmány ünnepet is jól kiérdemelt pihenéssel töltötték. Vigyázni kéne, s fi- gyelmezni itt, s a főépítésve­zetőségen: az ünnep után hét­köznapok jönnek... Megvalósuló határozatok: Javítják ai építkeiést a szécsényi járásban A szécsényi járási ta­nács egyik korábbi határo­zatában arról intézke­dett, hogy „a közületi építkezések és felújítások biztosítása érdekében az ipari főelőadó járjon el a KISZÖV-nél és az OKISZ- nál, hogy építőipari Ktsz-t hozzanak létre.” Majd így folytatódott a határozat: „Az építkezésekhez szük­séges építőanyag beszer­zésének megkönnyítése érdekében a Nógrád me­gyei Építőanyagipari Vál­lalat a járás területén üzemeltessen kő- és ka­vics bányát." A határozat megvalósu­lás előtt áll; a KISZÖV- vel folytatott tárgyalás alapján döntés született, melynek értelmében a Ludányhalásziban működő építőipari részleget még ez év végén önálló építőipa­ri ktsz-szé fejlesztik. Az építkezési anyagoik bizto­sítása érdekében eredmé­nyes tárgyalások folynak az építőanyagtpari válla­lattal kő- és kavicsbánya mielőbbi üzemeltetésére a szécsényi járás terüle­tén. „A lakosság szolgálta­tó igényelnek maradékta­lan kielégítése érdekében gondoskodni kell a hálózat bővítéséről.” — mondot­ta ki a szécsényi járási ta­nács egy másik határoza­tában. Azóta — felmérés alapján — a fokozódó igé­nyek kielégítésére fodrász­részleget alakítottak Var- sányban és Nógrádsipe- ken. Egyházasgergén kis­iparos látja el a fodrász tevékenységet, Varsány- ban és Nógrádszakálon folyamatban van cipőjaví­tó részleg kialakítása és vasipari javító szolgálta­tást biztosítottak Endre- falván, Ságújfalun. Cs. G. Oldódó kételyek*** Oldódnak a kételyek, szű­nőben vannak az aggályok, amelyek abból a gondból táp­lálkoztak, hogy az új gazda­ságirányítási mechanizmus­ban miként alakul a vállala­tok és a gyáregységek kap­csolata, mennyit juttat és mi­kor a központ abból az ön­állóságból, amelyet már ma is élvez, kiteljesedése azon­ban csak 1968-ban várható. Alapjában véve Így kezdte a beszélgetést Varga Gyula, az Öblösüveggyár igazgatója. Ott döntenek, ahol legjobb a% információ — A különböző találgatások­ra és kombinációkra meg­nyugtató és egyben útmutató választ adott a Budapesten nemrég megtartott igazgatói tanácskozás. A résztvevő gyáregységi igazgatók az ön­állóságnak olyan széles ská­lájával ismerkedtek meg, hogy egyikük-másikuk elcsodálko­zott a hallottakon. Mi az én véleményem? Köz­pontunk elképzelése helyes, mert az új helyzetnek meg­felelően célszerűen akarja megosztani a feladatokat, es az ezzel járó felelősséget. Ez jobban ösztönöz a kezdemé­nyezésre. Kapunk jogokat, s gyakorlásukhoz nagy lehető­ségeket, úgy, hogy ne akadá­lyozzuk a központ irányító te­vékenységét. Ami konkrétan közvetlenül minket illet, az a szállítási szerződések új rend­szeréből fakad. Központunk­nak ebben a kérdésben he­lyes a véleménye: döntsünk ml, mivel nálunk a legmeg­bízhatóbb az informáltság. Mi ismerjük legjobban, kapacitá­sunkat, azt, hogy mikor, mi­ből, mennyit tudunk gyárta­ni, mit kifizetődő termelnünk, kivel érdemes szerződést köt­ni, Az áttérés azonban foko­zatosan történik. Ennek zök­kenőmentes lebonyolítására nekünk több tekintetben fel kell készülnünk. Elsősorban a régi szemléletet és ebből táp­lálkozó gyakorlatot kell meg­változtatni. Mi megyünk a vevőhöz ••• Az öblösüveggyár vezetői és dolgozói egy kicsit hozzá­szoktak ahhoz, hogy az álta­luk gyártott áru hiánycikk, és ez számukra bizonyos előnyö­ket biztosít. Ez a helyzet szin­te csábított a kényelmességre, lehetővé tette, hogy válogas­sanak a megrendelésekben. Ami esetleg nem tetszett, vagy nem volt kifizetődő, elutasí­tották: nincs rá kapacitás. Mo­nopol helyzetüket viszont a vá­sárló sínylette meg. Az utób­bi két évben a vásárló elő­nyére némileg kedvezőbb lett a helyzet, de alapvetően nem oldotta meg a problémát. Az új szállítási szerződés viszont a korábbi kiszolgáltatottságot szünteti meg. Előírja, hogy a vevő akkor adja le megren­delését, amikor akarja, az árut, ha nem jó, nem köte­les átvenni, a gyárnak alt­kor, és olyan ütemezésben kell szállítani, ahogy a vevő kí­vánja. — A megváltozott körülmé­nyek arra kényszerítenek ben­nünket, hogy rugalmasan iga­zodjunk a piac igényeihez, jól ismerjük az ottani követel­ményeket, és vállaljunk koc­kázatot is — mondja az igaz­gató ... — Míg régebben vár­tuk a vevőt, addig most mi megyünk hozzá, árajánlattal. Tervezőink már dolgoznak azokon az új gyártmányokon, amelyeket a Kozmetikai és Li­kőripari Vállalatnak gyár­tunk majd. Tudjuk, hogy az jár jól: aki mér most hozzá kezd vevőhálózatának kiépíté­séhez. Mi pedig nem akarunk lemaradni... A vevők megszerzésével egy­idejűleg okos intézkedésekkel biztosítják a kapacitás növe­lését. Rövidesen egy kádke­mencét állítanak be finom, fe­hér üvegáru gyártására. In­nen olyan áru kerül belső fo­gyasztásra, amelyet a vásár­lók a Budapesti Nemzetközi Vásáron láthattak, az üzletek­ben viszont nem kaptak, mert ezekből a termékekből a kül­földi igényeket is csak rész­ben tudtSfc kielégíteni. Tá­Asszonyok a gáton A romhányi szocialista munkacsapat kincset ér A munkacsapat, vagy ahogy a szövetkezetben nevezik őket, Sisa János né csapata, kinn dolgozott a kertészetben. Az egyik csoport szedte, a má­sik ládákba rakta a vörösre érett paradicsomot. A romhányi termelőszövet­kezetnek harminc holdas ker­tészete van. A paradicsom és a paprika palántázását, ápo­lását, szedését a munkacsa­patra bízta a vezetőség. Hogy miért e nagy bizalom? A munkacsapat tagjai vállalták, az idén is megtartják a ki­tüntető szocialista címet. S az asszonyok állják a sza­vukat. A csapatnak harminc tagja van. A kertészeti mun­ka mellett vállalták, hogy egyéb területen is segítenek, ha szükség van a munkájuk­ra. így történt aztán, hogy hatszáz négyszögöl cukorrépát, s ugyanennyi kukoricát ka­pált a nyáron a munkacsapat minden tagja. A szövetkezet­ben egyénekre adták ki a ka­pások területét, és ügy lát­szott tíz hold cukorrépának nem akad gazdája. A kerté­szeti munkacsapat vállalta: nem hagyják elgazosodni a területet. Amint ígérték, idő­ben elvégezték a munkát ezen a földdarabon ts. Alig hallgatott el a csapat­V' :ető, az asszonyok közül töb­ben is figyelmeztették: — Ez még nem minden.,. Arattunk is ... — Úgy van — mondta to­vább Sisáné. — Harminc hold búzát, negyven hold árpát takarítottunk be ... A család­tagok jöttek segíteni. Reggel négykor keltünk, s dolgoztunk ameddig lehetett. Később újra a kertészetre terelődött a szó. Arra, hogy egy kis hiba csúszott az asz- asszonyok számításában. — Úgy terveztük, hogy pap­rikából nyolcvan, paradicsom­ból pedig 100 mázsát takarí­tunk be holdanként... De az eső, a jég egy kis zavart oko­zott .,. — Nem is lehet segíteni a dolgon? — Megpróbálkozunk vele — mondták egyszerre többen is. Időben szedik, gondosan „cso­magolják” a paradicsomot, a paprikát. A jobb minőségű áru értéke növekszik. Ezzel igyekeznek pótolni a hiányzó kilókat, mázsákat. A termelőszövetkezet veze­tősége gyorsan felismerte: a szocialista munkacsapat kin­cset ér. Kollár János, a ter­melőszövetkezet elnöke nem is rejtette véka alá vélemé­nyét: — összetartó, jó közösség a kertészeti csapat.., Elsők a munkában... És ami nagyon jó dolog, minden körülmények között számíthatunk a mun­kájukra ... Ez a magyarázat arra, hogy az elnök volt a legfőbb tá­mogatója az asszonyok tervé­nek; látogassanak el Szent­endrére, ahol a szövetkezet nagy kertészettel rendelkezik. A tapasztalatcserére a közel­jövőben került sor. Az asszo­nyok ugyanis . azt tartják, ta­nulni soha nincs késő. A télen, amikor a munka nem köti le jóformán minden órá­jukat, szakelőadásokat hall­gatnak majd arról, hogyan növelhetik a kertészet hoza­mait. Ez helyeslésre talált az asz- szonyok körében. Hiszen a ho­zamok növelése az ő érde­kük is. Többet dolgoznak, de több lesz a kereset is. Pedig ami a jövedelmet illeti, most sem panaszkodnak. Amint mondták, valamennyien új, vagy felújított házban laknak, öt asszony már televízió-tu­lajdonos. A legtöbbnél „még csak” rádió szól. A gyerekek­nek néhányan már táskarádiót vásároltak. A családok bol­dogulását előrehaladását segíti a szorgalmas asszonyok kere­sete is. Takács Lajosnc volabbl elképzelésként szere­pel: jó lenne a gyér termé­keinek zömét exportálni. Er­ről csak akkor lehet szó, ha gazdaságos lesz a termelés, sok devizát hoz a népgazda­ságnak. Rugalmas vesetői gyakorlatot — Országosan elismert ter­vezőgárdánk van, amely a leg­választékosabb igényeket is képes kielégíteni. Ezért kül- és belföldi vevőink bizalom­mal fordulnak hozzánk. Tet­szik nekik tervezőink eredmé­nyes munkája. Hozzájuk kell majd igazítanunk gyárunk egyéb szerveinek tevékenysé­gét. Gyorsítjuk és rugalma­sabbá tesszük a felszerszámo- zást, javítjuk a programozást, megvalósítjuk az ésszerű lét­számgazdálkodást, illetve át­csoportosítást. Mindez egy cél érdekében történik, zök­kenőmentes legyen a termelés, ami egyet jelent a vásárlók igényeinek minél teljesebb ki­elégítésével. Ennek megoldása jól kombinálni tudó, előrelátó vezetést kíván meg — állítja az igazgató. Mindenkit érint Mivel az új gazdaságirányí­tási mechanizmusban az öb- lösüveg-áruknál megszűnik a diktált ár, helyébe a meg­egyezés lép, ezáltal megszű­nik az a kényelmes álláspont: a régi gyártmányok előállítá­sából is meg lehet élni. Aki így gondolkozik, nem érti az új idők követelményét, aka­dályozza az egész gyár fej­lesztését. Kárt okoz nemcsak magának, hanem az egész kol­lektívának, Ugyanis a vevők nem lesznek hajlandók kor­szerűtlen árut rendelni csak azért, hogy az öblösüveggyá- riaknak legyen munkájuk, és nyereségük. Ezért az anyagi ösztönzés elveit is megformálják. Az a munkás és műszaki, aki újat ad, annak bevezetésére vál­lalkozik, az többet is kap mint az, aki csak elvégzi felada­tát. Kénytelen ezt megtenni a gyár vezetősége, mert az ed­digi tapasztalatok erőteljesen figyelmeztetik: amennyiben fenntartják a jelenlegi díja­zási elveket, hátráltatják az előbb vázolt helyes célok meg- valósítását. Mindezekből az is leszűrhető: a műszaki veze­tőkre, és dolgozókra már most minden tekintetben nagyobb feladat hárul. Ez a felisme­rés ugyanakkor egyéb kötele­zettséget is ró a gyár veze­tőire, párt és szakszervezeté­re. Szükséges minden részlet- kérdésről és a velejáró új követelményekről alaposan tá­jékoztatni a munkásokat. Ha a szükség úgy kívánja, na­ponta értessék meg, mit je­lent, mit akar, mit követel az az elég gyakran használt, las­san megszokottá váló szó: az új gazdaságirányítási mecha­nizmus. Oldódnak a kételyek, ennek nyomán új próbálkozások lát­nak napvilágot, de még sok a meg nem válaszolt hogyan, ugyanakkor már látszik: a ve­zetők érzik, látják, hogy a megnövekedett önállóság nem ingyen kapott ajándék. Ten esz Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents