Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-04 / 183. szám
2 NOGRAD 1966. augusztus 4. csütörtök Ne res személyek részvételével Nemzetközi bíróság elé kerül az USB vietnami háborús bűntette A Biztonsági Tanács ülése A Biztonsági Tanács ülésén folytatták Szíria. Izrael ellen benyújtott panaszának megvitatását. Kironde ugandai küldött felszólalásában támogatta a Szíriái Arab Köztársaság elleni provokációs lépéseiret elítélő jordániai—mali határozat-tervezetet. Kijelentette, hogy Izrael a dzsungel törvényei szerint jár eL A Biztonsági Tanács továbbá megvitatja Nagy-Britanniá- nak Jemen ellen emelt vádját. Mint már jelentettük. Nagy-Britannia helyettes ENSZ-képviselője a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett levelében azt állította, hogy jemeni repülőgépek július 30- án támadást intéztek egy, a dél-arábiai államszövetséghez tartozó város ellen. NEW YORK (MTI) Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir francia írók neve szerepel azon neves személyiségek listájának élén, akik bejelentették: készek résztven- ni a Russell .angol filozófus által javasolt — a Vietnamban elkövetett amerikai háborús bűnök kivizsgálására létesítendő —, nemzetközi bíróságban. A listát Stetler, Lord Russell megbízottja sajtóértekezleten ismertette New Yorkban. Stetler közölte, hogy a bíróság több száz észak- és dél-vietnami tanút és amerikai katonát hallgat majd ki. Vizsgáló bizottság formájában és később meghatározandó eljárási módok alapján működik majd. A bíróság munkáját filmre is veszik, és megismertetik a világ közvéleményével. A bíróság munkájában résztvevő személyiségek között szerepel a már említett francia írókon kívül Lazaro Cardenas volt mexikói elnök, J. de Castro, a FAO volt főtitkára, „Az éhség földrajza” című könyv szerzője, Danilo Dolci. olasz író, Lelio Basso, a Psiup elnöke, Peter Weiss, az olasz származású svéd dramaturg. A bíróság a tervek szerint novemberben kezdi meg munkáját Párizsban. Ülésezését 12 hétre tervezik. Ssást töltény— nyolcvan perc alatt Agostinho rVeto c> nyilatkozata Újabb részletek az austini tömeggyilkosságról AUSTIN (MTI) Connally texasi kormányCharles Whitman, az őrült austini tömeggyilkos az év elején ideggyógyászati kezelésre jelentkezett, s bár igen furcsán viselkedett, a pszichiáternek nem tűnt fel. Whitman március 29-én felkereste panaszaival az egyetemi rendelőintézet ideggyógyászát, dr. Maurice Heatlyt. Az orvos megállapítása szerint Whitman „tele volt gyűlölködéssel” s olyasmit mondott neki, hogy „fél, valami történni fog vele, nem ismer magára”. Ellenállhatatlan kényszert érez — mondta az orvosnak —, hogy felmenjen egy toronyba és vadászpuskájával lelője az embereket. Whitman holttestének felboncolásakor mogyoró nagyságú agydaganatot találtak, amely nem gyakorolhatott hatást a logikai gondolkodás központjára, de nagy fájdalmakat okozhatott, és a tűrhetetlen szenvedés befolyásolhatta Whitman elmeállapotát. A rendőrség most vizsgálja, hogyan jutott Whitman puskáihoz és pisztolyaihoz. zó, aki az austini események miatt megszakította Latinamerikai körútját, hazautazóban Miamiba érkezett. A kormányzó, akinek a fegyveres merényletekkel kapcsolatban fájdalmas tapasztalatai vannak — amikor Kennedyt meggyilkolták, ő is megsebesült —, úgy vélekedik, hogy a halált hozó fegyverekkel elkövetett bűncselekmények elharapózását csak egy módon lehet meggátolni: nevezetesen, ha senki nem kaphat Amerikában fegyverviselési engedélyt... Whitman őrjöngésének — az újabb adatok szerint — 15 halálos áldozata van, nem számítva saját magát. Robert Miles austini rendőrfőkapitány elmondta, hogy a Whitman birtokában levő fegyverek oly nagy hatóerejűek voltak, hogy azokból még két ház- tömbnyi távolságban álló, vagy mozgó embereket is halálra sebzett, összesen körülbelül száz töltényt lőtt ki a vérengzés 80 perce alatt, BRAZZAVILLE (TASZSZ) Szerdán ünnepelték világszerte a portugál gyarmatok népeivel való szolidaritás nap- ját. Ebből az alkalomból a TASZSZ Brazzaville-i tudósítója interjút készített Agos- tinho Netoval, az Angolai Népi Felszabadító Mozgalom elnökével. Az angolai vezető nyilatkozatában hangoztatta, hogy a függetlenségükért harcoló angolaiak sohasem felejtik el azt a nagy anyagi és erkölcsi támogatást, amelyet harcukhoz a Szovjetunió és a többi szocialista ország nyújt. Nemzetközi síkon is lényeges segítséget kapnak a portugál gyarmatok népei a szocialista országoktól. A Szovjetunió és a többi szocialista ország sfkraszáll azért, hogy haladéktalanul adják meg a függetlenséget minden gyarmati országnak, mozgósítja a világközvéleményt a portugál gyarmatosítás rendszerének és politikájának elítélésére. Agostinho Neto nyilatkozatában hangoztatta, hogy a NATO-országok segítséget nyújtanak a portugál gyarmatosításhoz, különösen sok katonai és pénzügyi segítséget nyújt a gyarmatosítóknak az NSZK. A kegyetlenség iskolája A Costa—Rica-i San Jóséban megjelenő Libériád hetilap nemrég egy fiatal Costa— Rica-i levelét közölte, aki az Egyesült Államok tengerészgyalogságánál szolgál. „A kiképzés oly nehéz, — hangzik a levél — hogy vannak esetek, amikor az újoncok a túlfeszített gyakorlatba belepusztulnak. Hajnali háromkor ébresztenek bennünket és este kilenc óráig állandó feszültségben tartanak .. „A kiképzés legnehezebb része — folytatja a fiatalember, — amikor súlyos teherrel addig kell futni, amíg az újonc összeesik.” „Kezdetben ez velem is gyakran megtörtént. Amikor elestem, az őrmester lábával hátamra lépett és azt kiabálta: „Kelj fel disznó! Ne szimulálj, fuss rendesen! Nehogy eszedbe jusson mégegyszer elesni, mert szétverem az ostoba pofádat!” „Maradék erőmet összeszedve, továbbfutottam, majd ismét elestem. Az őrmester megint odajött és ordítozni kezdett: „Nem nézlek emberi lénynek s ezért nem engedem, hogy egy másodpercig is pihenj. Most úgy kikészítelek, hogy meggyűlölsz és meg akarsz ölni. De előbb én kergetlek a sírba.. A levél ezután arról tudósít, hogy a Csendes-óceán egyik szigetén az amerikai tengerészgyalogosok hathetes különleges kiképzést kapnak, majd Vietnamba szállítják őket. „Valamennyi újonc tudja. — fejeződik be a levél — hogy a kiképzés minden kegyetlensége ellenére rendkívül csekély eshetősége van annak, hogy Vietnamból élve visszakerül az ember.” És ehhez nem kell kommentár. M. Roy Tisztázódó frontok a francia belpolitikában A francia külpolitika, amely oly fájdalmas és gyógyíthatatlannak tűnő sebet ütött az amerikaiak gondosan kidolgozott katonai szövetségi rendszerén — ma elsőrendű főszejelenlegi időszak e belpoliti- lyek „veszedelmesnek” tart- kai küzdelem szempontjából ják De Gaulle pozitív kül- rendkívül érdekes és fontos, politikai törekvéseit és az „at- miután 1967 „választási esz- lanti vonalhoz” való visszaté- tendő” Franciaországban. A rés fontosságát hangsúlyoz- szavazó polgároknak legké- zák. Whitman egyébként valóságos fegyverraktárban nőtt fel. A részletes hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy apja szenvedélyesen gyűjtötte a fegyvereket, s a Whitman- család lakásának minden szobafalán vadászpuskák, pisztolyok függtek. „A puskák fanatikus imádója vagyok, nagyon szeretek vadászni, fiaim úgy ismerik a fegyvert, mint a tenyerüket" — nyilatkozta Whitman apja. Johnson és Sazar egyetért" WASHINGTON (MTI) Washingtonban Johnson vacsorát adott a kétnapos látogatásra érkezett Sazar, izraeli elnök tiszteletére. Johnson pohárköszöntőjében kijelentette: „az Egyesült Államok elhatározása, hogy megvédi mind Izrael, mind a szomszédai biztonságát. és határozottan ellenzi az erőszak alkalmazását, vagy az erőszakkal való fenyegetést, a Közel-Keleten”. Sazar válaszában megköszönte az Egyesült Államok megértő magatartását Izrael problémái iránt. replője a nemzetközi politikai színpadnak. De Gaulle tábornok-elnök tagadhatatlan államférfim képességei, s az új francia politika legpozitívabb vonásai sem változtatnak azonban azon a tényen, hogy a Franciaországban létrehozott úgynevezett „elnöki rendszer” belpolitikai síkon egyértelműen a francia monopóliumok érdekeit képviseli. A nemzetközi helyzet sajátos alakulása arra vezetett, hogy a külpolitikában a francia monopóliumok jelentős csoportjainak érdekei egybeesnek a nemzeti érdekekkel — tehát az amerikai gyámkodástól való szabadulás tendenciájával. Ez a magyarázata annak, hogy a francia baloldal és mindenekelőtt a Francia Kommunista Párt rokon- szenvvel kíséri és támogatja az új francia külpolitika legfontosabb akcióit. A francia belpolitikában már távolról sincs meg ez a különleges azonosulás. Ennek megfelelően a francia baloldal erőteljesen szembenáll a kormány belpolitikájával. A sóbb 1967 márciusáig kell az urnákhoz járulnioa. hogy a törvényhozás összetételét meghatározzák. Ebből következik, hogy a francia belpolitika jelenlegi legfontosabb, sorsdöntő kérdése a baloldal egysége! Ennek döntő szerepe van abban, hogy De Gaulle pártjával szemben a tavaszi választásokon és az azt követő politikai erőpróbákon kidolgozhatják-e a baloldal közös programját és egységes választási taktikáját. A baloldali egység követelésének jelentős állomása volt az 1965. decemberében tartott köztársasági elnökválasztás, amikor a baloldal közös elnökjelöltjeként fellépő Francois Mitterand a Demokratikus és Szociális Szövetség elnöke megkapta a szavazatok 45 százalékát. E választásokon a másik fontos esemény a Le- canuet vezetésével feltűnt kereszténydemokrata csoportosulás előretörése volt. Leca- nuet zászlaja alá a francia monopolista érdekeltségek ama csoportjai, s a nagypolgárság azon rétegei gy ülekeztek, ameA decemberi választások után a francia belpolitikában az ingadozás és az útkeresés korszaka kezdődött. Az ingadozás alapvető oka, hogy a baloldal erői közül csak a Francia Kommunista Pártnak van az ország minden belpolitikai problémáját átfogó demokratikus programja. A baloldal többi pártjai viszont hosszú ideig nem voltak képesek állást foglalni a kommunista párthoz, mint a baloldal főerejéhez fűződő viszony kérdésében. Nem adtak egyértelmű választ azokra a kommunista javaslatokra, amelyek több ízben is közös programot, valamint választási és politikai szövetséget javasoltak a Mitterrand által vezetett szövetségnek, valamint a Francia Szocialista Pártnak. Az ingadozás időszakában még annak lehetősége is felmerült, hogy Mitterand csoportosulása törékeny és természetellenes szövetségre lép az „atlanti jobboldalt” képviselő Lecanuet-csoporttal. A tavaszi-koranyári hónaOrszágot akar vásárolni a Máltai Lovagrend Nem újdonság Rómában, ha valaki ingatlant akar vásárolni, egy tavasz óta zajló ..ingatlanvásárlási terv” híre. mégis alaposan felkavarta az olasz főváros egyes köreit. Az idézőjel teljesen jogos, a Máltai Lovagrend, a vásárolni szándékozó testület nem házat, telket, erdőt vagy földbirtokot óhajt venni, hanem országot. Rómában és más nagyvárosokban gyakran látni „SMOM” országjelzéssel ellátott autókat. A négy betű a rend olasz nevének — Sovra- no Militare Ordine di Malta — rövidítése és egyik jele annak, hogy a „szuverén rend”, ha nem is teljes, de valaminő szuverénitás birtokában van. Tagjai és vállalkozásai Olaszországban és néhány más országban igen nagy adókedvezményeket élveznek akad európai ország, ahol diplomaták között a fogadásokon feltűnik a rend feketebársony- köpenyes „nagykövete”, a rendnek joga van bizonyos árukat vámmentesen bevinni Olaszországba — egyszóval a középkor hajnalán nyert jogok legújabbkori százezreket és milliókat érnek, A máltaiak országvásárlási terve azonban csak egyes körökben okoz nagyobb izgalmat: a bélyegkereskedők és bélyeggyűjtők körében. A terv alapja ugyanis egyszerű számítás: ha akárcsak egy sziklazátonyon is, de saját felségterülete lenne a Sov- rano Ordine Militare in Mal- ta-nak, a „szuverén rend” ott saját földjén postaigazgatóságot szervezhetne, élhetne a bélyegkiadás jogával s ez a mai üzleti viszonyok között többet jövedelmezhetne egy hónap alatt, mint a rend egykor hatalmas birtokai Málta szigetén vagy Ca taniában akár esztendők alatt. A sofcmillió dolláros forgalommal dolgozó nagy bélyegkereskedő cégek szerint a SMOM tervei irreálisak. Olaszországban ugyanis éppen ezen a nyáron készül egy törvénytervezet, amely a spekulációs bélyegkiadásnak gátat akar vetni — legalábbis ami az olasz bélyegeket illet. Spagnolli, postaügyi miniszter — maga is bélyeggyűjtő — azt tervezi, hogy az ősszel törvényes felhatalmazást kér a parlamenttől a postakincstár páncélszekrényeiben heverő, egyelőre titokban tartott fajtájú és mennyiségű bélyegív elégetésére. A filatellsta-autodafé főpróbája nemrég már meg is történt, a kis San Marino Köztársaságban — terület 60.5 négyzetkilométer. lakosság 15 000 fő — ahol félmilliárd líra névértékű régebbi bélyegkészletet dobtak máglyára. Az ok: a bélyegpiac túlságosan érzékenyen reagált arra, hogy az emelkedő áru San Marino-i bélyegsorozatokból az értékemelked is után egy-két hónappal rejtélyes forrásokból nagy mennyisegek kerültek piacra. S amikor kiderült, hogy a forrás egy, a San Marino-i postával kapcsolatban álló bélyegnagykereskedés, több cég úgy döntött; nem foglalkozik a kis ország bélyegeivel... Spagnolli iriniszter környezetében azt mondják: a bélyeggyűjtő miniszter azzal akarja az olasz bélyegek értékét növelni, a posta hitelét áz új kiadású sorozaton- nál megszilárdítani, hogy a hosszú esztendők óta őrzött készleteket tűzbe dobatja és ezentúl a filatelista világnak tudtára adják a kiadott meny- nyiség hivatalos számadatán túl azt is. hogy mennyi kerül az új bélyegekből azonnal forgalomba, s mennyit raktároznak el későbbi igényekre, azaz. üzleti spekulációból ... Mindennek első pilanatra nem sok kapcsolata van a máltai lovagok „országvásárlási” terveivel — mégis, a filatelista világban felfigyelnek arra, hogy a bársonyköpenyes lovagok éppen akkor óhajtanak a bélyegüzletbe bekapcsolódni, amikor az már Olaszországban új törvényt is szülhet... A komolyabb bélyegkereskedelmi körök azt hangoztatják: egy olyan „új ország”, amely nemzetközi jogilag ugyan nem létezne — hiszen, a középkor máltai lovag-államának folytatása egy apró szigeten vagy sziklafokon ügyes üzleti ötlet, vagy jó tréfa — és mégis bélyeget adna ki, nem feltétlenül találná meg számítását. Mert nem elég a bélyeget csak megterveztetni, kinyomatni, forgalomba hozni — valódi postai forgalom nélkül az nem más, mint egy szép, négyszögletes, színes papírdarabka ... Gárdos Miklós pókban a belpolitikai kulisz- szák mögött nagyszabású tárgyalások folytak. Közben azonban lezajlott egy rendkívül jelentős esemény, amely a legszélesebb tömegek beleszólását jelentette a belpolitikai küzdelembe: ez a május 17-én tartott nagy sztrájk volt, méreteit tekintve az egyik legnagyobb a francia demokratikus- és munkásmozgalom történetében. A méreteken túlmenően azonban külön jelentősége volt annak, hogy a különböző árnyalatú szakszervezetek egységesen támogatták a sztrájkot — amelynek lényeges követelése a rohamos tőkekoncentráció folyamatéban levő francia monopóliumok visszaszorítása volt a munkaügyi és bérvitákban. Ez a megmozdulás jelezte, hogy Mitterrand és a szocialista Párt politikusai a politikai csődöt választják, ha a Lecanuet-csoporttal való szövetség mellett döntenek. így került sor június közepén az úgynevezett „köztársasági politikai csoportok” kétnapos értekezletére. Ezen Mitterrand két pontban félreérthetetlenül állást foglalt: 1. Kívánatos a francia baloldali erők egysége. beleértve a Francia Kommunista Pártot is. 2. Nem tárgyalnak és nem kötnek egyezményt az „antikommunista centrummal”, az atlanti vonalat követelő Lecanuet-csoporttal. Ezen az értekezleten egyébként a Francia Szocialista Párt nevében Guy Moltett főtitkár külpolitikai nyilatkozatot tett. Mollett bizonyos vonatkozásban túlment a De Gaulle által képviselt külpolitika keretein. Mindenekelőtt abban, hogy annak legnegatívabb vonatkozását, az atomfegyverkezés és az atomcsendegyezmény elutasítását bírálva, javaslatot tett a moszkvai atomcsend-egyez- mény kiszélesítésére, a NATO és a Varsói Szerződés államai közötti megnemtámadási egyezményre, valamint az európai atomfegyvermentes övezetek létesítésére. A francia belpolitikai élet fejlődésében így eloszlott az utóbbi hónapokban tapasztalt bizonytalanság és kétértelműség. Kétségkívül könnyebbé vált a baloldali erők összefogása. A folyamat magától értetődően még nem tekinthető befejezettnek. Nem világos ugyanis, hogy Mitterrand mennyire tudja elfogadtatni álláspontját a demokrata-szocialista szövetséget alkotó, politikailag nagyon is heterogén erőkkel. A kilátások mindenesetre megjavultak. Komolv esély van arra, hogy az új választásokon egységes baloldal lép fel a monopóliumok erőivel szemben — amely programjában megőrzi és továbbfejleszti a jelenlegi francia külpolitika pozitív vonásait, s ugyanakkor határozottan és következetesen kiáll a dolgozó francia milliók életbevágó gazdasági és politikai érdekeinek védelmében. Gömöri Endre
