Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-24 / 200. szám
1966. augusztus 24. szórd 9 MÖGBÍO 3 /I szökőkút mellett Arcának barázda! is megkoptak. És ezen nem is lehet csodálkozni, mert korán gyűrődtek a ráncok, fiatal volt még akkor. Már az évek számát tekintve. Különben sok mindent túlélt harmincöt éves korára. Először is a világháborút, és tizenegy gyerek szülését Most a szökőkutat nézi és talán már nem is fogja fel mindazt, ami körülötte történik. No, nem öregkori szenilitás! Szellemileg még mindig friss, noha hetvennyolc esztendejével már ez sem lenne különös. — Tudja, tizenhárom éves koromban már kenyeret sütöttem. — És mutatja kezével. — Ilyen magasat, foszlós volt, jó ízű. Krumplit is tettem bele, az meggyengítette. Elvezet volt beleharapni __ T izenhárom év körüli lánykák ülnek a szomszéd pádon. ök nem hallják, amit a néni mesél. És bizonyára értetlenül hallgatnák, hogy tizennégy éves korában már cselédlány volt egy gazdag kereskedőnél. S ez addig tartott, amíg férjhez nem ment. Utána másfajta cseléd lett. Az egymást követő gyerekek, s a velük járó gond szakadt a vállára. És az életművészet elsajátítása: élni a férje vékonyka bányász keresetéből. Már amikor keresett, amikor nem lökték a többiekkel együtt a munkanélküliek kilátástalan holnapjába. Mindezekről keveset beszél. S én nem is faggatom. Amit mond, azt viszont értem. Arca nyugodt és elégedett. Noha azt mondja: neki már kevés van hátra, látszik szemeinek fel-felcsillanásában; igazságtalannak tartja a természet örök törvényét. Azt, hogy most, amikorra egy küzdelmes sors sok-sok szép virágot hajtott, akkor kell majd távozni... örökre távozni. Igen, sok szép virág. Tizenegy gyermeke közül kilenc él. Aztán az unokák és a dédek ... Van közöttük ács és mérnök. Jelesebb ünnepeken körbe ülik. Hallgatják. Elég keveset értenek a régi történetekből. Pedig de jó lenne, ha a hajdani bányász kolóniák egeres és patkányos odúit felfognák elméjükben, s aztán igaz mesékben tovább plántálnák a maholnap palotákban lakó utódok érzés- és gondolatvilágába. Zizegnek a szökőkút vízsugarai. A parkban nyári virágok díszlenek. Kislányom a szavakat most kezdi mondatokká rendezni. Azt magyarázza, hogy ő elbújik a virágok mögé, s én keressem meg. Bujócskát játszunk. Továbbra is a nénit figyelem, aki kitartóan ül és a Nap felé fordítja tekintetét. Látszik, hogy emlékei között kutat. Biztosan megszépült benne a sok régi küzdelem, mert mosolyog. Anélkül köszönünk el egymástól, hogy a nevét megtudakolnám. Futó ismeretségnél az ilyesmi tapintatlanság is lenne. Lehet, hogy Kovácsiénak, vagy Horváthnénak hívják? Ezek a nevek eléggé tipikusak, amint a sorsa is, amelyet maga mögött hagyott. Kislányom, a Karancs-presszó felé, a fagylaltadagolóhoz kéredzkedik, „fagyit” követel. Hirtelen arra gondolok; vajon a néni, akivel az imént a parkban beszélgettem hányszor, vagy egyáltalán evett-e fagyit gyermekkorában? Sajnálom, hogy ezt nem kérdeztem meg tőle. Vincié György ség, a bürokrácia. Még csak az első kezdeti lépések történtek annak megváltoztatására, ugyanakkor máris kétkedés tapasztalható nála, vagy éppen csak azt ragadja ki az intézkedésekből, amelyek számára kedvezőek. Nyilvánvaló, hogy a párton belül alapvető ideológiai, politikai kérdésekben nem lehet vita. A szocializmus alapjainak lerakása, most pedig teljes felépítésére irányuló erőfeszítéseink éppen azért járhatnak sikerrel, mert ez a lenini elv érvényesül pártunkban. Joggal merülhet fel azonban a kérdés, hogy mégis miért 'annak viták, véleménykülönbségek a pártban, azok meddig jók. egészségesek, és milyen további feladataink 'annak pártunk egységének erősítésében? Ami a kérdés első részét illeti, a számos összetevő, hatás és ellenhatás közüt, itt r ak néhányat lehet kiemelik!. A pártmunkának megvannak a maga állandó elemei: élenjáró elmélet, az egy- é’'»!mű cél. a szocializmus t'lies felépítése, és ebben a munkásosztály, a párt vezető s -evepe, valamint a fő politi- ■ -i irányvonal, amely magá- b-.« foglalja az egész nép aka■"t. Azonban ezek nem mind’s azonos körülmén vek közön érvényesülnek. Változnak azok a konkrét helvzetek, módszerek, és eszközök, amelyben, illetve amellyel az alapvető, az állandó elemek a m-akorl atban megvalósulnak. Nézzünk ismét egy példát. A pártmunkában hosszú ideig volt egy meghonosodott gya- ko-lat hogy a pártbizottságok. pártszervezetek a gazda- s-ej-termeiési. beruházási r-ohlémákha közvetlenül beleavatkoztak, sőt intézkedtek az arra illetékes vezetők helyett. Ez a módszer a maga idejében szükséges volt, alapjaiban jól szolgálta a szocialista építés céljait. A jövőben azonban ez az út már nem járható. Teljesen természetes, hogy a pártszervezet nem veheti magára a gazdasági vezetés felelősségét, mert ez a pártmunkában torzulást, a feladatok összekeveredését eredményezi. Sokkal hasznosabb lesz a jövőben, ha a pártszervezetek a gazdasági szervező munkában a politikai-emberi kérdésekben foglalnak állást, és csak kivételes esetben avatkoznak közvetlenül a termelés menetébe. Ez viszont — mivel új helyzet, új módszer — időt igényel a gyakorlati megvalósulás során. A megvalósulásban, az értelmezésben adódhatnak és adódnak is jóhiszemű tévedések és marádiság is. És nem utolsó sorban közrejátszik, hogy amíg a központi határozat helyileg is megvalósul, az egész párttagság, a vezetés szemléletének át kell alakulnia, az oszágos döntéseket a helyi viszonyokra, sajátosságokra kell formálni, alkalmazni. Az élet már számtalanszor igazolta, hogy párttagságunk tudatosságánál, erejénél és fegyelmezettségénél fogva a véleménykülönbségek csak átmenetiek, a vitákban erősödik az egységes felfogás és cselekvés. Sőt, páttagsá- gunk minél műveltebb és tapasztaltabb — minél szélesebb a politikai iskolázottsága, annál nagyobb felelősséggel, bátorsággal fejti ki véleményét, szól bele az országos ügyek helyi megvalósulásába. Az utóbbi években gyors volt a fejlődés, ami arra utal, hogy a pártvezetősögeknek még jobban fel kell készülÖr járat képeslap ügyben Új felvételek Nógrádról Új irányban Szarvasmarha-tenyésztés a harmadik ötéves tervben Egy képeslap az otthoniaknak mindig kedves emlék és iigyelmesség is egyben. Nos, aki Nógrádba látogat nem panaszkodhat. Küldhet képeslapot a Lenin-térről, a megyei tanácsról, Eresztvényről és a Somoskői várról. Aztán más már alig akad a boltokban, hírlapárusoknál, a postán. Pedig készülnek felvételek, csak éppen nem rendelnek belőle elegendőt. Eresztvényből — például — a Képzőművészeti Alap fotósa tíz felvételt készített, és a zsűri el is fogadta. A képeket már árusítják. Ugyancsak kész a rétsági kisvendéglő, a bujá- ki vendéglő. Üjra fényképezik Horpácsot. képeslapon örökítik meg a bércéit szülőotthont. A salgótarjáni Bányamúzeum képei is előkészületben vannak, és a nagymezői turistaházból is vásárolhatnak majd a turisták. Ugyanakkor érdemes lenne sorozatban elkészíttetni a nógrádi, országosan is elismert és megcsodált népviseleteket, elsősorban színes képeslapokon. Ugyancsak hátra van a nógrádi várak festői környezetének megörökítése. Például Hollókő várának képét hiába kerestük szerte a megyében. Nem kapható. Nincs! A színes népviseleti lapok is — állítólag — országos tervben készülnek, de belőlük egyelőre nem tudunk beszerezem egy példányt sem. Gondot okoz a színes lapok nyomása. Ez országos probléma. Most folynak tárgyalások Bulgáriával, hogy a hazai felvételeket a testvérország fotóiparában dolgozzák ki. Azt sem értjük, hogy a nógrádi képeslapokat miért Kell először Salgótarjánból Budapestre szállítani, hogv onnan visszaküldjék a helybeli Postának? Végül a megye idegenforgalmának fellendítése és az igények fokozottabb kielégítése érdekében sokkal több, választékosabb képeslapokra lesz szükség Salgótarjánban és valamennyi városban, községben. g. b. niök a párttagság véleményének, bírálatának meghallgatáséra, elemzésére és hasznosítására. Ezzel eljutottunk addig, hogy a párt egységét minden vonatkozásban erősíti az alkotó vita, a párton belüli demokrácia szélesítése a helytelen szemléletek elleni harc. De mindennek soha nem nélkülözhető másik oldala a fegyelem, a centralizmus. Vagyis az, hogy a határozatokat, döntéseket minden párttag a maga alapszervezetében és munkahelyén védelmezi, kiáll mellette, becsülettel végrehajtja a ráeső részt. Ez a pártszerűség alapkövetelménye, a pártegység gyakorlati megnyilvánulása. A pártdemokrácia, és a centralizmus egymástól elválaszthatatlan. A demokrácia azonban mindig alá van rendelve a közös ügynek, az egész társadalom, a párt érdekeinek. A helyenként tapasztalható „vita a vitáért”, az elvtelensé- get segíti elő, elvonja az erőt és energiát a cselekvéstől. A pártszervezet egységét, össze- íorrottságát az erősíti, ha a párttagság széles körű véleménye alapján születnek a helyes döntések, és végrehajtásukban minden párttag részt- vesz. A felsőbb pártszervek határozatainak végrehajtásában pedig főleg abban érvényesüljön a párttagság egyetértő véleménye, hogy az adott pártszervezet sajátos helyzetének legjobban megfelelő módszereket és eszközöket alakítsák ki a dolgozók, a kommunisták mozgósítására. Mindezek megkívánják azt is. hogv minden párttag a megfelelő időben és helven. vagyis a pártszerűség körülményei közölt fejtse ki álláspontját. Pártszervezeteink ideológiai, A megye harmadik ötéves terve a szarvasmarha- és juhtenyésztés erőteljes fokozását jelöli meg. A szarvasmarha tenyészárak, a hízómarha fel- vásárlási ár felemelése után a közelmúltban a tenyésztési kedv, a hizlalási tevékenység megélénkült, ennek máris mérhető eredményei vannak. Hagyó má nyok Szarvasmarha-tenyésztésünk hagyományait igazolják az állomány számszerű adatai: 1956-ban már csaknem ötvenezer szarvasmarhát tartott nyilván a statisztika, s ebből nem egészen húszezer volt a tehén. A következő évek adatai az állomány csökkenéséről tanúskodnak. 1964- ig a szarvasmarha létszám mintegy tízezerrel csökkent. A csökkenés okai sokoldalúak. Ilyen a többi között, hogy a szálastakarmány-ter- melés a tsz-szervezés időszakában átmenetileg visszaesett, sokan kényelmi okokból megszüntették a tehéntartást, a szarvasmarha-tenyésztést. Erre ösztönözték őket a takarmányellátás körüli bizonytalanságok is: rosszabb lett a háztáji állomány legeltetési lehetősége, a tenyész- és vágómarha-árak alacsonyra este. Viszont a csökkentő okok ismeretében önként kínálkozik a kivezető út is. A megélénkült tenyésztési kedvet ennek megfelelően kell felkarolni és keresni-kutatni azokat a módokat, amelyekkel visszaszerezhetjük megyénk szarvasmarha-tenyésztésének jóhírét. Nem könnyű célkitűzés megvalósítása áll a megye mezőgazdasága előtt: a megoldásra azonban a reális lehetőségeink biztosítottak. A takarmánybázis Az állomány számának és hozamának növelése sok tényezőn múlik, ezek között döntő helyet foglal el a takarmányellátás. A több takarmány biztosítása érdekében az eddiginél jobban ki kell használnunk rétjeinket, legelőinket. Rét- és legelőterületeinken a jelenleginél politikai, és főleg cselekvési egységének erősítésében nagy szerepe van annak, hogy saját területük életének, hangulatának változását reálisan elemezzék, hozzáigazodjanak a fejlődés szükségleteihez. Ennek alapján helyes feladatokat dolgozzanak ki és azokat nagyon következetesen ismertessék, magyarázzák a párttagságnak, a dolgozóknak. Számtalan példa igazolja, ha szót értünk a kommunistákkal. akkor nehéz, bonyolult feladatokat is viszonylag könnyen megoldhatunk. A pártegység fejlesztésében — éppen a szocialista építés változó körülményei miatt — egyre nagyobb jelentősége van a nyílt, őszinte, elvtársi légkör erősítésének, a rendszeres pártéletnek. A különböző nézetek összegyűjtése, az azokra való reagálás szintén ebbe az irányba hatnak. Mindezzel együtt pedig szükséges a fegyelem. a határozatok végrehajtásában való felelősség erősítése. Bátran állíthatjuk: a pártegységnek most olyan új elemei, magasabb szintű ismertető jegyei kovácsolódnak, amelyek egybevágnak növekvő feladatainkkal. Ezek egyben a pártkongresszusra való készülés politikai megnyilvánulásai is a párttagság soraiban. Ezt bizonyítja — a többi között — a kommunisták növekvő részvétele és példamutatósa a közéletben, a termelésben, a pártszervezetük belső életével való fokozottabb foglalkozás, a párt- munka hatékonyabb módszereinek és eszközeinek feltárásában megnyilvánuló kezdeményezés és szenvedélyesség. Az egység további fejlődése pedig kedvezően hat ki egész társadalmi életünkre. Balogh Gyula sakkal több füvet, szénát termelhetünk. A hiányzó szálastakarmány és fehérje pótlása tehát a rétek- és legelők jobb hasznosításával oldható meg. Igen sok a tennivaló a pillangós-takarmányok hozamának növelésében is. A lucerna, vöröshere, baltacin, szarvaskerep. ’ zabosbükköny hozamai jelenleg mélyen az elérhető szint alatt vannak. Ezekből a második ötéves terv időszakában 2,4 mázsával kisebb termést takarítottak be. mint 1957—1959 átlagában. Minőségi követelmények Az állomány számszerű növelésének lehetőségei nem túlságosan nagyok a jelenlegi ötéves tervidőszakban, minthogy nemcsak a takarmány korlátozott, de a férőhely is kevés a szövetkezetekben. Így a tartalékok a minőségi munka javításában rejlenek. Elég itt arra utalni, hogy a tejtermelés jelenleg a 2000 litert sem éri el egy tehénnél évenként, alacsony az átadott vágómarhák átlagsűlya és lehetne javítani a minőség megoszláson is. A vágómarha felvásárlási ár kilónkénti három forintos emelése olyan hizlalási tevékenységet követel, ahol az „A” és extrém minőség aránya eléri az összes értékesítés 40 százalékát. Az első félévben a tsz- ekből és háztáji gazdaságokból szerződésre felvásárolt az Állatforgalmi Vállalat 3386 vágómarhát, s ebből 47,8 százalék „A” és extrém minőségű volt. Az elmúlt év első félévében ez az arány 35,6 százalékos volt. A fejlődés nem kisebb értékű mutatója az sem, hogy 1966 első félévében 1243 hízómarhát küldtek exportra, 510 darabbal többet, mint .a- valy azonos időszakban. Javult az exportmarhák minősége és átlagsúlya is. Míg 1965-ben a háromezer exportmarhából az „A” minőség csupán 80 volt, addig az idén, az első félévben már 144 „A” rrrnóséget értek el. Az export-marhák átlagsúlva 557 kilogramm, 30 kilóval jobb a tavalyinál. A nagyobb átlagsúly, jobb minőség egyúttal bőségesebb jövedelmet is jelent a termelőknek. Megfontoltabb szervezést Az idén csaknem kétezerrel több vágómarhát terveztek értékesíteni, mint tavaly, közben az átlagsúlyt és a minőséget ’s javítani akarják. Mindez helyes lenne, ha a feltételeket előzőleg biztosítják, de a beállítási súlyok kicsik, kevés az abrak, esetenként a szálastakarmány sem elegendő, tgy a rendelkezésre álló abrakot szétforsácsoi- ják, a leszerződött állatok egy része december végéig nem hízik a kívánt súlyra, a betervezett pénz hiányzik, ezért egymást érik a súlv- a'atti vagy alacsonysúlyú és gyenge minőségű hízómarha átadások. A bevétel növelésének ez a legrosszabb módja. Az le „• ne az ésszerű, ha nem a darabszámra. hanem a minőség- és átlagsúly javítására összpontosítanák a figyelmet, így a kevesebb, de jobb minőségű árumarhával nagyobb jövedelmet érnének el, koncentráltan használnák fel az abrakot, csökkennének a hí- zóalapanyag ellátási gondok, hiszen az alacsony súlyban és kis pénzért eladott állatokból néhány hónap múlva extrém vagy „A” minőséget állíthatnának elő, és sokkal nagyobb bevételhez jutnának, mint az eddigi gyakorlattal. A tenyésztés sem másodrendű A szarvasmarha-tartás iránya jelenleg a tsz-ek többségében a hízómarha előállítása felé mutat és kevesebb a törődés az állomány frissítésével, fiatalításával, a megfelelő szelektálással és vem- hesítéssel. A tsz-ek mintegy 30—35 százalékában az anyagi helyzettől függően a korábban tenyésztésre kiválogatott üszők nagy részét hízóba szerződik, az állomány- fejlesztést nagyobb részben vásárlásból kívánják biztosítani és nem a saját tenyésztésből. A tenyésztői munka hiányosságaira mutat az is. hogy az első félévben mintegy kileneszázzal kevesebb íe- nyészüszőre kötöttek szerződést, mint tavaly. A megyében a vemhesüsző szükségletet jelenleg nem győzik kielégíteni. Tehát nemcsak a hizlalásban, hanem a tenyésztésben is vannak még tennivalók, ha a harmadik ötéves terv célkitűzéseit maradéktalanul meg akarják valósítani. Lécz László Szárító berendezést helyeztek üzembe j A hazai kereskedelem, de különösen a külföldi megrendelők részéről érte gyakran bírálat a Salgótarjáni Acélárugyárat azért, mert gazdasági szerszámaik nem tetszetőse«, rossz minőségű a lakkozás és az élkiképzés. A piaci jelzések alapján láttak hozzá a tarjá- ni kovácsok a jobb minőségű és szebb kivitelű termékek előállításához. Gőzzel melegített és levegővel fúvatott szárítóberendezést konstruáltak a gyár mérnökei, technikusai. Kilencven ezer forint ráfordítással létrehozott szárítóberendezést üzembe helyezték a kovácsológyárban. Az új berendezés tökéletessé teszi a lakkozást, szebbek, tetszetősebbek lesznek a kapák, a fejszék, a ge- reblyék. Ezenkívül a szerszámok kikészítése is gyorsabb lesz mind eddig volt. Tovább is védekeznek a burgonyavész ellen Egy alkalommal már megírtuk, hogy a nedves és párás időjárás következtében a burgonya fitoftórás fertőzésének járványszerű felléptére lehet számolni. Gordos Gyula, a Nógrád megyei Növényvédő Állomás igazgatója most arról tájékoztat bennünket, hogy a felhívásnak számos termelő- szövetkezetben foganatja lett és idejében megtették a szükséges intézkedést. Viszont több tsz-ben megkéstek a védekezéssel, vagy egyáltalán nem tették meg a szükséges intézkedést a burgonyavész ellen, s ennek következtében erős fertőzés alakult ki. Fennáll a veszély, hogy a gumót is megtámadja. Ezért a védekezést tovább kell folytatni azokon a táblákon, amelyeken a fertőzés eddig még nem jelentkezett, vagy csak foltszerű, kismértékű. A védekezésben a másfélkét százalékos bordódé alkalmazása eredményes lehet.
