Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-24 / 200. szám
f 4 NOGB AT> 1966 augusztus 24. «szerda 1 onaton, ablaknál,.» Egyszeriben megnőtt az ablakok jelentősége. A vonaton is. Ha történetesen a középkori jezsuitáknak módjukban áll, biztosan bevették volna inkvi- zíciós eszközeik tárházába az augusztusi vonatokat. Áthevített fémszalag a nyolc óra után néhány perccel Salgótarján felé induló gyors. Minden fülke külön izzasztó-kamra, nagy hatásfokkal. Aki teheti, az ablakok közelében keres menedéket, nem törődve korommal, gyapjas, szédítően meleg füsttel. Hatan ülünk a fülkében az egyre forrósodó műtoőrborítású padokon, egymástól biztonságos távolságra. Reggel hétkor, 25 fokot mondott a rádió, saját testünk melegét is nehezen viseljük el. A nyitott ajtó mellett foglalt helyet, négy-öt éves kisfiával, a nagy hőségben is fekete ruhát viselő fiatalasszony. Szomszédságukban fújja az áporodott levegőt, nagyokat szusszanva hozzá, a ropogós barnára sült, kockás in- ges férfi. Vele szemben, a menetiránynak háttal, szintén a nyitott ablak mellett apa és fia. A fiú minduntalan felugrik, kihajol az ablakon és a tájat, elől a füstöt pipáló mozdonyt figyeli. Tizenhat-tizenhét éves lehet. Hosszúra nőtt, világos, göndör hajú gyerek. — Negyven perc múlva Hatvanban leszünk — mondja változó hangon, és szeme vígan ugrál ide-oda. Neki még újság, minket csak annyiban érdekel, hogy majd egy óra hosszáig be vagyunk zárva a forró fémdobozba, leszállni sem lehet, a vonat Hatvanig egyetlen hajrával teszi meg a távolságot. Negyven perc Hatvanig, hatvan Salgótarjánig. Száz perc. Percenként biztosan kiizzad az ember egy gramm vizet. Így is lehet fogyni valamit A Hétfői Hírek nagy cikket közöl a fogyásról. „A varázsige: szénhidrát” — így az egyik alcím. Kevesebb szénhidrátot? Több augusztusi utat. A fiatalasszony rágyújt egy Kent-re. Amikor az öngyújtóját visszacsúsztatja táskájába, messziről is érezhetően illatos zsebkendőt vesz elő. Gondosan megtörölgeti e fiúcska arcát. Egyre melegebb lesz bent is, kint is. Legjobb ilyenkor az ablaknál. . . — Menj oda szépen az ablakhoz — mondja az asszony a gyereknek, és beajánlón mosolyogva hozzáteszi még: — A bácsi biztosan oda enged... — Gyere ide. Szépen leülsz és kinézel — . reagál azonnal, csinos fiatalasszonynak, szép gyereknek kijáró udvariassággal a kockás inges „bácsi”. Gyurika azonban bizalmatlan. Nézi az idegent, lejebb csúsztatja egyik lábát az ülésről, azután mégis meggondolja magát. Hosszas rábeszélés következik. A két felnőtt egymással versenyez. Végső érvként — fiúról lévén szó — az önérzet is terítékre kerül. — Hát ilyen gyáva vagy te? — így a barnára sült bácsi. — Nem mersz ide ülni az ablakhoz? — De merek én! — vágja ki a rezet Gyurika, és marad a mama fekete szoknyájának közvetlen közelében. Itt bizony még baj van az önállósággal... Nem úgy a nagyfiú! Egész felsőtestével kívül van már az ablakon, fehér ingéről söpörni lehetne a fekete koromszemeket. Mit számít az! — Mindjárt Pásztora érünk! — jelenti, a kalauzt is megelőzve. Nem először utazhat ezen a vonalon. Különben is beszédes gyerek. — Már látni a pásztói tornyot — szól az újabb helyzet- jelentés. — Onnan csak egy ugrás Garáb . . . Oda megyünk, ugye apa? Busszal közel van, de ha lehetne leszivesebben gyalog mennék! Nagyon szép itt... Garáb ... Pár ház az Gazdag programmal készül az 1966—67-es tanévre a Balassagyarmati Állami Zeneiskola, szeptemberre 15 tanszak beindítását tervezik. Felvételt hirdetnek a fuvola, oboa. klarinét, fagott, kürt, trombita, harsona, tuba ütő, zongora, hegedű, gordonka (cselló), gordon (nagybőgő), ének és előképző tanszakokra. Felvételre azok jelentkezhetnek, akik az általános iskola első egész, tetszik tudni — fordul a vele szemben ülő kockás ingeshez. — Egészen körbefogják a hegyek, meg a dombok, középen van a falu, régen gyalog jártak az emberek a vásárra... A legrégebbi községek egyike. Hunyadi János kormányzó, 1447-ben Geréb Jánosnak adományozta az itteni birtokot. Közelben van a híres Hollókő is. Sokszor jártunk a várnál. — Garábiak? — Mi? Dehogy! Pestiek vagyunk Pestiek ... Ügy beszél a községről, hogy egy garábi is megirigyelhetné. Szívesen folytatná, de feltűnik a pásztói állomás. Az apja már szedelózködik. Táska, szatyor, bőrönd, mind megvan, kézben van már, az ajtóból mégis vissza kell jönni valamiért. — A lénia ittmaradt... Nem nagy érteik, de . .. — mondja az apa és a polcról leemeli az újságbacsavart szerszámot. Anélkül bizony bajos lenne a szobafestés. Jobban megnézem a csomagokat. A barna táska festókfoltos, oldalt a nyíláson kilátszik a rövid meszelő esz- tergályozott nyele. Pesti iparos érkezik a garábi rokonokhoz. Harminc fok lesz délben, árnyékban. Ilyenkor szárad jól a fal. Pásztón a fiatalasszony is leszáll. Kézenfogva húzza Gyurikát. Ketten maradunk a kockás ingessel. — Salgótarjánig még negyven perc — mondom magamban és gyorsan az ablakhoz ülőik. Pataki László osztályát elvégezték. A felvételi vizsgák időpontja szeptember elseje és másodi'ka, a beiratások szeptember 5-én lesznek. A tanévnyitó ünnepséget, az órarendek kihirdetését szeptember 9-én délután hat órakor tartják a Mikszáth Kálmán Művelődési Házban. Az első tanítási napra pedig a zeneiskolában szeptember 12-én kerül sor. Isznak-e a kefekötők? Igen. Váljék egeszsegükre. Nem tudni már pontosan, István király volt-e, vagy Mátyás, akinek jóvoltából a kefekötők rászoktak az italra. A lényég az, hogy régen volt már, s talán igaz se volt. Valami azért lehetett a dologban, mert miért mondanák különben: iszik, mint a kefekötő. Olyan emberekre szokták ezt a szólást alkalmazni, akik minden italboltban otthon érzik magukat, kivéve a tejboltot. — Hogy is szól hát ez a monda? — Ügy volt — kezdett a történetbe a kefekötő mester, akivel egy nógrádi község italmérésében találkoztam nemrég —, hogy kíváncsi uralkodó volt az a bizonyos király. Minden foglalkozás, minden mesterség érdekelte. Gyakran személyesen is el-ellátogatott egy-egy mester műhelyébe, tanulmányozta a mesterségek fortélyait. Sok mesterséget megismert, s közülük a kefe- kötő szakmát találta a legnehezebbnek. Ezzel a szakmával még az ördög sem tudott megbirkózni, ő sem bírta három napnál tovább az inaskodást a kefésnél, megszökött a ször- egyengetés elől. Na, ha már az JKitw. A debreceni Kossuth-cigarettával kapcsolatos kísérleteimről szeretnék beszámolni a Nógrád népes olvasó táborának. A problémára: mire használható a debreceni Kossuth, egy hónapja bukkantam rá. Mégpedig egy trafik előtt ellesett beszélgetés után. Szimpatikus negyvenes férfi szinte könyörgő hangjára lettem figyelmes: — De sátoraljaújhelyit tessék adni! — kérlelte a kiszolgálót. — Csak debreceni van — hangzott a válasz, mire a férfi legyintett egyet, és csalódottan távozott. Ekkor — egyelőre puszta kíváncsiságtól indíttatva — megkérdeztem az árust, miért ez a fura cigaretta-diszkrimináció? Tizenöt tanszak a balassagyarmati zeneiskolában ÍI41 Hogy egészen pontosan mi lehetett a különös utasítás mögött, hogy miért nem volt kíváncsi, az egyébként mindig kiváncsi Hoower a filmre vett anyagra, amelyhez Stanleyék merő véleüenségből jutottak — az máig is titok. Mindenesetre, a filmet megsemmisítették. Csak amikor már megtörtént a katasztrófa, Peai Harbourt izzé-porrá bombázták a japánok, akkor derült ki, hogy minderről az amerikaiak jóval előbb tudhattak volna, ha előhívják a filmet és lefordítják a japán szöveget. Ugyanis 1942 nyarán elfogtak egy japán ügynököt az Egyesült Államokban, akiről kiderült, hogy a hadbalépéséig a konzulátuson dolgozott, majd ezt követően nevet változtatott, s költözött el egy tengerparti japán halászkolóniára, illegalitásba. Ez az ügynök elmondta, hogy a Los Angeles-i konzulátus chiffre-szobájában, a falba épített kis páncélszekrényben már 1941 szeptembere óta őrizték az Egyesült Államok tengeri felvonulási tervét, ösz- zevonásá rendszerét, azt a tervezetet, amely az 1941. november 25 és 30 közötti összevonási műveletet tartalmazta Pearl Harbourban. De az amerikaiak nemcsak itt vétettek hibát. Ha nem lett volna ez a rivalizálás a fegyvernemek és aiz FBI között, akkor körülbelül ugyanebben az időben egy másik vonalon — sőt, egy harmadik vonalon is — tudomást szerezhettek volna, arról, mire készülnek a japánok Pearl Harbour ellen. A másik ilyen buta-szerencsétlen eset Singapore-ban játszódott le. Ezer-kilencszáznegyvenegy októberét írták, s a háború® feszültség a nagy angol tengeri támaszponton, Singapore- ban is napról napra fokozódott. Itt már sokan olvastak különböző jelekből, s ezekből világosan kivehették, hogy a japánok rövidesen újabb vállalkozásba kezdenek a Csendes-óceánon. Ez pedig Singa- pore-t válságos helyzetbe hozhatja, mert bármit beszéljenek is a támaszpont védelmének áthatolhatatlanságáról, akik ott voltak, nagyon jól tudták, milyen gyenge lesz ez a védelem. A kívülálló úgy gondolhatja, hogy ilyen jelek birtokában csak fokozták a biztonsági intézkedéseket, és megszegésükért a legsúlyosabb büntetéseket szabták ki. Mégis, az angol tisztek — akiknek különösen tisztában kellett volna lenmiök a helyzettel — sorra-rendre követték el az ilyen jellegű vétségeket, főleg az angol tiszti klubban, A tiszti klub állandóan tele volt angol és itt „vendégeskedő” amerikai tengerész tisztekkel. Egy október végi napon egv fiatal amerikai tengerész tiszt, bizonyos Anderson kapitány, éppen vitatkozott angol kollegájával, Ross őmagy- gyal. Miután megbeszélték a világpolitikai helyzetet, Anderson elmondta, hogy rövidesen Pearl Harbourba indul. Fenn is akadt a szeme az angol tisztnek fecsegő amerikai kollégája szavam. Meg is korholta ezért, aztán a beszélgetés átcsapott arra, hogy mennyi hír szivárgott ki az angol és az amerikai haderőtől. — Fecsegnek, nagyon fecsegnek az emberek — szögezte le Ross őrnagy. — S az imént ön is vétett, mert tudomásomra hozta hogy hová készülődik csatahajójával . . . Ha én most hírszerző lennék, könnyen megállapíthatnám, hogy innen, Singapo- re-ból, nem véletlenül rendelik át az önök egységét Pearl Harbourba, ami nem kis távolság ... Az amerikai tiszt meghökkent az őrnagy szavain, de elismerőleg tudomásul vette, hibázott. — Tényleg nem szabad fecsegni ... — mondta ő is. — Különösen itt... — folytatta Ross őrnagy. — Ha én lennék a japán kémfőnök, egyszerűen beépítenék egy jó kémet ebbe a klubba. Biztosra veszem, hogy minden katonai vagy tengerészeti eseményről értesülne . . . Olyanról is, amelyek nemcsak itt, a gyarmaton történnek, hanem távolabb is ... Például az önökéről. Anderson kapitány már jó néhány hete Singapore-ban állomásozott. s nem volt nap, hogy be ne tért volna az angol tiszti klubba. így aztán elég jól kiismerte magát, s megismert nemcsak sok tisztet. hanem jónéhányat az itteni alkalmazottak közül is. Most. hogy az őrnagy felhívta valamire a figyelmét, körülnézett. Csendes és ügyes szolgák suhantak az asztalok között. Valamennyien malájok, kínaiak, illetve japánok voltak . .. Anderson egyetértőén bólintot: — Igaza van. Ez egy jó terep lehet a japánok számára . . Tudja, kit gyanúsítanék elsősorban? A főnöküket. Shawant. Túlságosan szolgálatkész Kefekötő ördögnek is nehéz, akkor valóban komoly munka lehet, gondolta a király, s magához hivatta Íródeákját. Ekkor íratta meg híres okmányát, melyben az állt. hogy a kefések az ország bármelyik részében ingyen fogyaszthatják a bort, őket minden kocsmáros ingyen tartozik kiszolgálni. Lett nagy öröm a kefekötök között, hamarosan rá is szoktak az italra. Persze, ez csak afféle monda, bár a bort kismértékben én sem vetem meg — mosolygott a mester. Aztán a szakmáról, az iránta megnyilvánuló gyérülő érdeklődésről esett szó. Mivel dolgozik a kefekötő? Természetesen különböző szőrökkel, állati sörtékkel. Lószőrtől kezdve, a hazai disznó- és vaddisznósörtén keresztül a legfinomabb és legdrágább borzszőrig, mindenféle fajta és minőségű „nyers" állapotban levő szőr, sörte halmozódik a műhelye sarkában. Kapnak kiutalásra is, de „rövid úton” cserébe is beszerezhetik a szükséges nyersanyagot tsz-ek- ből, állami gazdaságokból. Hogyan készül a kefe? Hosszú sora van annak. Először „fejre szedik” a szőrt, aztán ammóniás vízben kimossák, fertőtlenítik, hogy mindennemű zsírtól, szennyeződéstől megtisztuljon, majd hatalmas, 80—-100 kilogramm szőr befogadására is képes kemencében szárítják, „rúdra kötik?’, méretekre vágják, acélfésűvel fésülik, aztán megint mossák, szárítják, fésülik, mígnem alkalmassá válik a feldolgozásra. Csak ezután kezdődhet a tulajdonképpeni kefekötés. Jelenleg szerte az országban mind kevesebben foglalkoznak kisipari alapon meszelők, haj-, ruha-, sárkefék, borotvapamacsok, ecsetek gyártásával. Elhal a szakma, olcsóbbat, többet, jobbat gyárt a gyár, mint a műhely. Az a bizonyos király annak idején a kefekötők szakmabeli ősének szabad kezet engedett a borivásbán, ez azonban ma már nem érvényes. Nem is baj. Ha érvényes lenne is ez a jog, nem tudom, hányán élnének vele? — Jó adag sertéspörkölt után két-három deci bor, az igen. de több nem is esne jól — mondotta a mester. Hiába, változnak az idők, a kefekötök is, akik bizony már nem tudnak úgy inni, mint legendás őseik, Tóth Elemér használható ? — Amióta a lágymányosi Kossuth megszűnt, mindenki a sátoraljaújhelyit keresi — felelte. — A debreceni Kossuthra sokan panaszkodnak. Különösnek tartottam a dolgot. Ezért felkerestem a város különböző pontjain található trafikokat. Mindenütt debreceni Kossuth-ot kértem. Előfordult, hogy felajánlották a sátoraljaújhelyit, de én visszautasítottam. Megfigyeltem, hogy a trafikos ilyenkor sajátságos mozdulatot tett a kezével: mintha legyet h essen tett volna el a homlokáról. Pedig légy a közelben sem volt... Persze, azért a kísérletet következetesen folytattam tovább. S ma — immár egyhónapos stúdium ta— Ö, ez spéciéi teljesen ki van zárva! — mondta Ross. — Ezzel az eggyel nem értek egyet. .. Van nekem is egy olyan érzésem, hogy valaki dolgozik itt a japánoknak, de szerintem semmiképpen sem áhawan ... Már évek óta itt van ... Szerintem, ha nem lenne itt, a klub talán már nem is működne. Nagyobb angolbarát, mint én magam — nevetett az őrnagy — és rendkívül használható. — ö fagadja fel mindig a szolgákat igaz? — válaszolt közbe Anderson kapitány. — Igen ... Ő itt a főnök . .. Rendkívül vigyáz, hogy senkit se csapjanak be a számlával, és szinte becsületbeli kötelességének tekinti, hogy mindig legyen elég skót whisky a raktárban. Másról kezdtek beszélgetni, de Ross őrnagynak mintha bogarat tettek volna a fülébe. Az őrnagy hirtelen visz- szatért az eredeti témára: — Tegyünk egy próbát. Rendezek egy vacsorát néhány barátomnak. Jól meg fogom válogatni őket és előre megmondom nekik, hogy vacsora közben beszéljenek olyasmiről, amiről egy lelkiismeretes tiszt egyébként nem beszél. Persze, csak légből kapott dolgokról. Aztán majd figyelni fogjuk a pincéreket, meglátjuk, lesz-e olyan közöttük, aki gyanúsan viselkedik. Játsszuk el, jó? — Nekem mondja, őrnagy? — kérdezte Anderson. — Ezt csak ön játszhatja el, hiszen ön ismer itt mindenkit. (Folytatása következik) pasztalataival a hátam me- gett — tudom, hogy a debreceni Kossuth-cigaretta igen- is sokmindenre használható. Néhány felfedezésem őszintén szólva, engem is meglepett. Megtörtént például, hogy nem kaptam képszöget, de a debreceni Kossuth nagyszerűen helyettesíti. Ezenkívül kitűnő gyújtósnak bizonyult. Be kell számolnom kudarcokról is. Megtörtént, hogy rá akartam gyújtani, mi több el akartam szívni: ez csak néha, és nagy vesződség árán sikerült. Ilyenkor eszembe jutott a vicc is az angol kereskedőről, aki megduplázta cigaretta megrendelését: ugyanis a gyárban megállapította, hogy dohányt is tesznek a Kossuthba. . . Ez azonban nem csökkenti a debreceni Kossuth-cigaretta értékét, amely elsősorban sokrétű használhatóságában rejlik. Kár lenne, ha — kizárólag a dohányosok érdekében — a cigaretta elszívható- ságának. állítólagos élvezhető- ségének céljából, változtatnának a debreceni Kossuth minőségén.;. M. Sz. Sokan vállalkoztak cimertervezésre Mint korábban jelentettük, a Salgótarjáni Városi Tanács VB felkérte a hivatásos művészeket és a művészet barátait: tervezzenek címert a megyeszékhely részére. Arról is írtunk a közelmúltban, hogy a pályaművek beküldési határideje szeptember elseje. Berkes József, a városi tanács vb-titkára arról tájékoztatott, hogy örvendetes alkotókedv tapasztatható a városban. Egyedül hétfőn hat pályamű érkezett. Több munkát érdeklődéssel tekintett meg Szalai Gáspár, az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának titkára. A beküldési határidő után a műveket közszemlére állítják, s a zsűri a közönség véleményének meghallgatása után dönt a helye- zésekröl. r
